Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
Szeget szeggel A bécsi bácsi Debamanizálódva bomlott társadalmi létet mutat föl a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata Shakespeare Szeget szeggel című színművének előadásával. A bomlás okai között súllyal szerepel a közmorál romlottsága, a hatalmat gyakorlók Janus-ar- cúsága. A világosan érzékelhető két erővonal egyetlen közös útban egyesül; a teljes társadalmi dekoncentrációhoz vezet. Az egyik erővonalat — nevezhetnénk erőtlen vonalnak is — a hatalomban levők elfojtásos merevsége képezi, a másikat a szabadságot morális szabadosságként gyakorlók alkotják. »Ö idők, ó erkölcsök!« A csaknem-kortársak még fanyalogva nyilatkoztak Sha- kespeare-nek e művéről. Napjainkban — különösen nyugaton — aktuális válaszokat találnak benne a rendezők. Peter Brook víziós, Brueghel és Hieronymus Bosch képi világát fölelevenítő rendezése 1950-ben még inkább csak érdekesség-szintű lehetett. Az időben még közelebbi előadások egyike, Jonathan Miller irányításával, a nácizmus bécsi uralomra jutása előtti időket ábrázolta Shakespeare színművének segítségével. Major Tamás 1973-ban áttételesen arra próbálta figyelmeztetni kortársait, hogy lazultak az erkölcsök hazánkban is, ugyanakkor toleranciára intette azokat, akik tüzet-vasat emlegettek. Nem véletlen az sem, hogy sok színházi alkotó nem érezte minden vonatkozásában válaszra felhasználhatónak a »Szeget szeg- gel«-t Már Brecht átírta, s napjainkban egyik izgalmas rendezőegyénisége, Peter Zadek is átdolgoztatta, a ■hatalmon levők belső viszályának ábrázolva a konfliktust. Charles Marowitz p&zá- cnoszexuálís szövegmélységeket keresve vitte színre, eltekintett a társadalmi-politikai vonatkozásoktól. Howard Benton viszont éppen erre helyezte a hangsúlyt: fehérek között színesbőrű pop-énekeseknek maszkírozva a bajba jutott testvérpárt, Claudiót és Izabellát. A Csiky Gergely Színházban hármas tagolású színpadon folyik az előadás. Híd, fölötte kápolna: ez a felső szint. Árkádsor, mögötte kút — ez megbontja a látványegységet — : a középső szint, amelyen a trón termet, a ■ börtönirodát stb. pillanatok alatt ki lehet alakítani. A zenekari árok lejárata a börtönnek. A tróntól csak egy lépés a börtön ... Sárga neonszegély világit, ha az orgiázók és hideg kék, ha a hivatalbéli merevek igénylik a nézők figyelmét Hippis, extravagáns kosztümökben az orgiákat kötelező mechanizmussá változtatott figurák, elegáns, zárt bársonyöltönyökben a rangbéliek. Baharczy László rendezésének kulcsfigurája a Herceg. Más előadáson általában Angelo és Izabella páros jeleneteire koncentrálnak a produkció létrehozói. A megértéshez szükséges, hogy néhány mondattal megidézzük a mű cselekményét Vincentio, Garay József, Kun Vilmos és Rajhona Ádám. Bécs hercege — tapasztalva az erkölcsök lazulását — átadja hatalmát a kegyenc Angélának, hogy büntetéssel állítsa helyre a közmorált teremtsen szilárd alapokat a továbbiakhoz. A Herceg ezután inkognitóban kíséri figyelemmel a dolgok alakulását Angelo halálra ítéli a törvénytelen gyermeket nemző aranyifjút Claudiót. Közben azonban — vizet prédikál, bort iszik — maga is elkövetni készül azt ami miatt halált oszt S éppen Izabella, az elítélt húga lesz vágya eleven tárgya. A Herceg tehát leveti álruháját hogy igazságot osszon... A kaposvári előadásban »■fejétől bűzlik a hal...-» A kulcsfigura Herceg, ez a »bécsi bácsi« a legnagyobb bűnös abban, ami bekövetkezett. Erélytelenségét saját kiéietlen ösztönei is motivál ják. A hatalmat gyakorolni, értelmes célt szabni képtelen Herceg nem él természetesen. Angelo tálán őt tekinti példaképének, amikor elfojtásra fegyelmezi önmagát, s emiatt robban akkorát a »puskaporos« hordó, amikor »gyufa lángja«- éri. A joviálo6kodó, szuperdemok- ratikusság látszatát keltő Herceg rögtön , megmutatja igazi énjét, mihelyt álnév, álruha rejti személyét. Leplezetlen szadizmussal gyepalja, majd gyanús testközelségben dédelgeti az elítéltet. Igyekszik megvalósítani azt, amit trón magasában nem tehetett. Keveri a kártyát, kedve szerint. Amikor fölfedi magát és »igazságot tesz«, már újra a régi; döntése konformista — csakúgy, mint a kis kiruccanása előttiek Minden jó, ha vége jó? Ami már ennyire »jó«, az rossz. Irodalom- ítészi elmarasztalás joggal érte a művet, amikor bírálói arra hívták föl a figylemet, hogy a Herceg először feddhetetlen, tökéletes jellemnek mondja Angelot, majd teljesen következetlenül egyszeresük szót ejt arról, hogy ke- gyence durván cserbenhagyta menyasszonyát Ebben az előadásban értelmet nyer Vincentio következetlensége; épít Angelo jellemére, hogy azután ő maga ismét csak a fedhetetlen uralkodó látszatát kelthesse. A shakespéare-i példázat arra int, hogy harmóniát kell találni a puritán A Balatonboglári Községi Közös Tanács V. B. Szakigazgatási Szerve értesíti az érdekelteket, hogy Balatonboijláron, a Muskátli és a Lenin utcában, társas lakóházak építéséhez közművesített telkeket kíván tartós használatba adok Érdeklődni lehet a Balatonboglári Községi Közös Tanács V. B. Szakigazgatási Szerve műszaki csoportjánál. (52201) merevség (mimikri ez is!) és a fékevesztett szabadosság (pótcselekvés ez is!) között — humánus, körvonalazható és értelmes létcélokat kitűzve. A verstirádákat élőbeszédtermészetességgel tolmácsoló előadás — itáliai mediterrán világot idéző jelmezeivel — tehát Vincentio-központú. öt Kun Vilmos kelti életre. Angelot, a fekete angyalt Rajhona Adám játssza. Izabelláé is főszerep: Tóth Éva állítja elénk váltakozó rátalálással, távolodással. A hatalom jellegzetes embere a se hideg, se meleg Escalus: Garay József. Az elhagyott menyasz*- szony a szerepben debütáló, határozott benyomást keltő Tóth Eleonóra. Balkay Géza pipogya, de »lelkiekben gazdag« Porkoláb. A shatoespeare-i szellemet az előadásban prímet vivő kitűnő Kiss István, a Pampeiussal is remek karaktert formáló Mihályi Győző, a Tuskó rendőrt telitalálatosan játszó Dánffy Sándor képviseli. Kas- kő Erzsébet a fegyőrnő néma szerepében Ilse Lehner-szerű kápót alakít, s meghatározója ennek az előadásnak, amely egyébként nem forrt ki még, a színészek egy része sem teljesen ura szövegének. Mészöly Dezső szikrázóan szellemes fordításában, Do- náth Péter díszlet-jelmeztervezői munkájával megvalósított produkció a Szeget szeggel. Leskó László A csavargó A rojtos spárga rosszal tartotta össze a megkeményedett szélű katcmabakancsoit Igaz, annak már mindegy volt. A lábnak is. Megkérge- sedett, és semmilyen jelzést nem adott, ha rácsorgott a víz. Minden mindegy volt: évtizedek alatt már megszokta, hogy hóban vagy sárban topog. Az sem számított, mer- refelé indul. Fekvőhelyet keresni egy bokor alá vagy egy elhagyott félig összedült viskóba. Esetleg be a meleg kocsmába, nekiütődni a sön- téspultnak. Évtziedek óta csatangolt a város utcáin, lehor- gasztott fejjel, magában motyogva. Nem igyekezett sehova; sehol senki nem várta, nem tartozott senkihez. Nem volit lakása és takarója, nem volt gondja gyerekre, asszonyra, munkára Nem érzett és soha nem okozott fájdalmat. Ha este végigcsoszogott az utcákon, néha megállt egy kirakat előtt. Nézte a gyümölcshegyeket, a konzervdobozokat, a süteményt. Nem kívánta, csak gyönyörködött bennük. Ügy, ahogy az ember egy képben gyönyörködik. Neki ez festmény volt, amit meg kell nézni, amihez esetleg beszélni kell, de ha nincs ott, akkor is jó. — Én szabad ember vagyok. Néhány pohár pálinka kell, meg egy kis étel. Kevés. Csak pár falat Annyit dolgozott, amennyi erre kellett. — Na, igyon öreg! —mondták, ahol megkínálták pálinkával. — Majd mindjárt, de előbb meg kell szagolni, aztán meg- pislantjuk, és ha jó. hadd csússzon. Persze rossz italt nem ismert. — Minden jó, csak ne legyen finnyás az ember. Nem tudták róla, hány éves, mi a vezetékneve, hol született és hogy került oda a városba. Ott volt Egyszerűen csak létezett talán időtlen idők óta. Néha fát vágott valahol, szenet hordott be, aztán ment melegedni a kocsmába. Leült a sarokba a kályha mellé, és fogta a poharat. Ült le- horgasztott fejjel, semmire nem gondolva, semmit nem érezve. Ült ameddig neki jólesett — A hullámpapír a legjobb télen. Az a legmelegebb. Szerencsére sok van belőle. Az ember letesz párat alulra, ráfekszik, és magára húzza a többit. Az újság ilyenkor már vékony. Mindig hosszú kabátba járt — ki tudja milyen volt hajdan? — és rossz sapkában. A ruhák is megedződtek, mint az ember: lepergett róluk a víz. A kabátból bélésdarabok lógták, mintha nyelvet öltö- getne a világra. Kóbor kutyák kísérték. Néha vetett nekik egy-egy falatot vagy feléjük rúgott — mikor milyen kedvében volt. Néha magához hívta őlket, és együtt vacogtak a papír alatt. Azért csak melegítették egymást, és lesték: lélegzik-e a másik. Beszélgetett is velük. Egyszer, talán , véletlenül, megvakarta az egyiknek a fü- letövét Nyárutó volt, s ő ment az utcán. Nem látott senkit; már túl volt a napi almaborada- gon, túl volt néhány mázsa szén behordásán, és túl az olyankor szokásos pár kupica pálinkán. Lógott rajta a kabát, ő meg támolygott, s ez ingerelni kezdett pár szurtos, az utca porától fekete köly- köt. Utánavetették magúikat. Elkapták a kabátját, s a földre rántották. Ö csak morgott valamit, aztán föltápászkodott. A kölyköiket egy pillantásra sem méltatta. Még jobban szemébe húzta a sapkát; a kölykök meg utána. Leverték a fejéről. Erre már megállt. Fölkapott egy követ, s feléjük hajította. A kő messze repült, koppanva hullt a járdára. A kölykök,, mint a kenyérdarab fölött perlekedő verebek, ha macska ugrik közéjük, úgy rebbentek szét Nevetve, csúfolódva futottak arrébb, csattogott meztelen talpuk a járdán, ö pedig indult tovább, behúzva a vállait, mélyen lehajtva a fejét Mint aki szégyelli a világot Egyszer azt mesélte, ami kor fahordás után beült melegedni a tűz mellé, hogy megjárta a háborút. Hallotta az aknák robbanását és látott meghalni embereket Kapott is valami kitüntetésfélét De ki tudja már, hol van az. Ki emlékszik az ilyenre? Aztán fölállt a tűz mellől, és elköszönt — Majd holnap bejövök, és összehasogatom — intett a ház sarkában magasodó fa- Kupac felé. — Biztos, hogy jön? Kicsit fölemelte a fejét: — Amit én megígérek egyszer, az úgy is lesz. Különben minek mondanám. Azzal elindult, mint akinek fontos dolga van. Belenyúlt a zsebébe, megvan-e a pénz, s csettintett egyet: — Na, jó. , Aztán eltűnt A kocsmák kilenckor bezárnak, csak a nagy házak ablakai pislognak álmosan. Szél garázdálkodik a didergő utcákon, s vacognak a neonok. A csavargó mindebből semmit sem lát. Köd ül a szemére, a pálinka melegíti belülről. Indul. Valamerre, ahol sötét van, és leheveredhet — megmelegíteni egy kis darab földet hogy aztán az melegítse őt. Végigcammog az árokparton. Néha megáll, és krákog egyet, lehorgasztot't fejjel. Leragadnak a szempillái. Állva is bóbiskol szinte, aztán újra elindul. Almabor sincs már, pedig az kéne ilyenkor. Almabor. Karccfe, melegítő. Egy liter almabor. Hadd keveredrfe a pálinkával, gyűrjék egymást! A két cipő lassan csoszog tovább. Szélámyékba kell menni, egy bokor alá, akkor nem lehet baj. Vagy le a vízhez. Mindegy. Induljunk lefelé! A cipők botladoznak az árokparton. • Megcsúszik a láb, és gurul, gurul a test. Loccsan a víz. A kabát teleszívja magát és a sapkát elsodorják a piciny habok. Négykézláb mászik kl a partra. A víz sekély. A ruha a testre tapad, a cipőkben kis tócsák maradtak. Nem lehet tovább menni, itt kell Lfeküdni, itt lehevered- ni. ■ Nem érzi a vizet, a hideget Végigdől a halott fűvön, és rögtön lecsukódnak a szempillák. Aztán a test újra a vízbe gurul... A csavargó már nem érzi. Arról álmodik, hogy valami lágyan simogatja, valami kellemes hűvös, megfoghatatlan. Valami ölelgeti a sűrű sötétben. A holttestét megtalálták. Kis batyuba kötözték rongyait, ő maga lábcédulát kapott, s megállapították, mitől halt meg. Hideg volt akkor, nagyon hideg. De ezt ő már nem érezte, mint ahogy azt sem tudta, kik temették el, és hova. Ilyenre soha nem gondolt, amikor az utcákat rótta. Tudta, hogy él, és tudta, hogy egyszer majd meghal. Hogy hogyan? Mindegy. A halál megkülönbözteti ugyan a csavargókat, másutt és másképp keresi föl őket. De a lényeg ugyanaz minden esetben : megáll a szív, s csak a holt anyag marad. Dán Tibor HERNESZ FERENC A hagyaték megy a legközelebbi vonat I.- be, elindult az állomásra... Még meg is kínáltam előbb, hideg traubi-sodával, de visz- szautasította. Azt mondta, tud ő izzadni anélkül is... Szóval: csak nálam járt Ügy látszik, nem tartotta fontosnak, hogy azok előtt is kiterítse a kártyáit... — Tulajdonképpen igaza van — vonta meg a vállát az orvos. — Leállíthatják a pénzküldeményeket. Annak alapján, amit tőled • megtudott, nyugodtan tájékoztathatja a stoppról az otthoniakat, Ausztráliában. Ráadásul hivatalos közegtől származik az értesülés Zsófi asszony haláláról, és ez még meggyőzőbb is, mint az állomáson fölszedett első információ. Hogy a húszezer forinttal mit tett, miután nem adhatta át, az már az ő dolga. Ámbár itt hagyhatta volna, a tanácsnak ... Az elnök nem vette észre a szavak mögött megbúvó élcet. Gondolatai makacsul belecsimpaszkodtak a történ- netbe, képtelen volt másra összpontosítani. Észre sem vette, és kimondta, ami éppen eszébe jutott: — Ezek szerint az a ház, s benne a sok érték ezekből a pénzküldeményekből való. És akik lakják, élvezik, nem is tudják... Érdekes. ügy, nemde? A doktor meglötyögtette a pohárban a fröccsöt, mielőtt a szájához emelte. Lehajtotta a savanykás italt, nem válaszolt mindjárt. Közelebb húzta székét az asztalhoz, a borpecsétes abrosz fölé hajolt, s szinte suttogta az elnök felé: — Képzeld, ha ez a pasas egy vénasszony előtt áll elő a farbával, milyen pletykahordás lenne most a faluban.. Azoknak a. szerencsétleneknek nem lenne maradásuk abban a házban, de még a faluban sem; az egyszer biztos... Kiutálnák őket az emberek. Ujjal mutogatnának rájuk, hogy más pénzén gazdagodott meg az örökhagyó, és ők most ezt az örökséget élvezik... Kínos. Pedig ők aztán semmiről sem tehetnek. Rájuk maradt minden, mint szamárra a fül... Elfogadták, amit kaptak. Ennyi az egés2, és ez igazán nem bűn... Az elnök letette üres poharát, az orvosé mellé. — Mi ketten tudunk erről a dologról, más senki — mondta csöndesen. — Az ausztrál elvitte miagával, amit hozott, s amit nekünk kettőnknek itthagyott belőle, azt szépen eltemetjük. Rendben? Nem a mi dolgunk, ami történt. Nincs okunk lelkiisme- ret-furdalásra. Tisztességgel eltemettük; halottról vagy jót, vagy semmit. Bennünket nem rövidített meg. Még arra sem volt gondunk, hogy miből temettessük el... — Nekem azért megvan a véleményem Zsófi asszonyról, és sejtheted, hogy ez nem a leghízelgőbb. — Az emlékére nézve — bólintott akkurátusán az elnök. — Mert Bartafalvy Ákosnéból már csak az maradt. Az emlék. És az emlékek nem egyformák. A tiéd, dokikám, meg az enyém, az már, csak ilyen lesz ... (Folytatjuk) V. Bankner Ádám még azon a napon, az esti órákban visz- szautazott. Talán éppen a beszélgetés megnyugtató tapasztalatait összegezte a megye- székhely felé vánszorgó vicinálison, amikor a kis falu kocsmájában asztalhoz ült és kisfröccsöt rendelt a tanácselnök meg a körzeti orvos. Már az utcán találkoztak, és az elnök sebtiben elmondta, milyen ügyben keresték Ausztráliából. A doktor kategorikusan kijelentette: — Nem kell belőle ügyet csinálni. Mintha senki sem járt volna itt ilyen témával, úgy kell tenni. Nem tartozik ez már senkire; a főszereplő meghalt. — Ez igaz — mondta a tanácselnök, és belekóstolt a füröccsbe. — Zsófi asszony már nincs itt, hogy beismerné vagy cáfolná a történteket... — Nem kell ide már se beismerés, se cáfolat. Én a magam részéről, hogy úgy mondjam, egy az egyben elhiszem azt, amit az az ausztráliai mondott Más dolog, hogy nehezen hiszi el az ember ezt a csalafintaságot, mert mi nem ilyennek ismertük ... De ettől még lehetett ilyen. Nem igaz? —' Én nem hiszem, hogy akadna a faluban valaki, aki igazán ismerte volna ezt az asszonyt amíg itt élt közöt- \ tünk — nézett az ablakon túl- ’ ra a tanácselnök. Visszajárt a gondolata több évre, s most ’ vontatottan beszélt i — Hogyan élhet így az em- s bér? Ilyen nagy titokkal? H«\t ■ sohasem érezte, hogy meg • kellene osztani valakivel? Jó, : gyerekei nem voltaic, rokonai - sem éltek a faluban. De hát ■ csak akadt, aki a bizalmába férkőzött? Nem beszélt, és . mi nem láthattunk bele.... .Koccintottak. Halkabbra t fogták a szót, mert benépe- i sült a szomszéd asztal kör- , nyéke. ; — A rokonság, ott, a házban, semmiről sem tehet — folytatta az elnök. — Azok a fiatalok még úgy sem ismer- 1 ték Zsófi asszonyt, mint mi. ’ Talán csak most vették ész- : re, hogy van, amikor már nincs, és rájukszakadt ez a ■ szép örökség... Erről jut ■ eszembe valami! Az ausztrá■ liai azt mondta, hogy elviszi I és megmutatja a magával ho- i zott papírokat a fiataloknak... Zsófi asszony rokonainak. t Igen, így mondta. És hova ; ment tőlem, a tanácsházáról? ’ Miután megkérdezte, mikor
