Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-18 / 272. szám
Égnek kis rőzsehupacok... Tájkép hegytetőről — A múltkor megvillant valami az avarban. Megkot- rom a gereble szélével... hát egy rongyosra ázott húszforintos volt. Tán egy nyaraló ejtette el valamikor. — Az ősz ajándéka — mondom. — Alighanem — feleli az öregember, és megpiszkálja a tüzet. — De azóta hiába húzkodom, legföljebb szerelmes leveleket találok. Azokat meg minek olvassam — mondja, és ravaszul hunyorog. Hegyes lángnyelvek bújnak elő a gőzölgő-füstölgő levelek közül. A sárgás levelek színe először barnára, majd feketére válik, majd hirtelen ellobban- nak a tűzben. — Nedves az avar. A füst emelkedik, és áttör a fák ritkuló koronája közt, föl-a magasba. A párába vesző tavon lebegő, távoli kotróhajók legénysége — ha látja — jeladásnak vélheti. Üzgp a hegytető Fonyód fölött. ősz van — üzeni a lassan úszó hajóknak, bár a gépmelegben is meg-megdidergő hajósoknak ezt aligha kell magyarázni. Reggel dér lepi a fedélzeti korlátot és a parancsnoki kabin ablakát kabátujjal kell letörölni. Két táncdal közt az időjárásról szól a rádió. A hajósok ugyan nem sokat törődnek vele, mert hát a víz mellett soha nincs meleg, meg a tapasztalat úgyis megtanítja az embert, de azért fülelnek: nem árt ellenőrizni, jói gondolták-e. Kint, a part mellett futó üres országúton Zsiguli lassít és fordul a gerincre kapaszkodó szerpentin feíé. Gazdája ingújjban ül a volán mögött, szájában cigaretta füstölög; együtt dúdol a rádióval. Az autóban jó meleg van, a motor hegynek is remeikül húz, a kocsi biztosan veszi a kanyarokat. Régi ve^ zető, sokat tapasztalt, és még nem volt balesete. Megengedheti magának, hogy menet közben nézelődjön — hiszen szinte teljesen üres az út. A túloldalon egy irhabun- dás asszonyka világoskék gyerekkocsit tol az avar borította sétányon. Emitt a kerítés mögött fehér füst száll a magasba, a kopár koronájú fák alól. Munkaruhás öregember húzkodja gereblyével a sárga leveleket, hordja halomba a tűz fölé. Egy-egy adag levél elborítja az aprócska lángokat, és hirtelen vastagon gomolyog a füst. De az autóvezető ezt már nem látja. Túljutott a gerincen, és a csendes motorú, fehér autó már lefelé kanvarog. B. A. HERNESZ FERENC A hagyaték tv. Az elnök figyelmesen hallgatta Bankner urat. Az meg, hogy egyre jobban belejött, szinte kifogástalanul beszélte anyanyelvét: ha megállt is, rövid szüneteket tartva, nem a szavakat kereste, hanem további emlékláncszemek után kutatott, több mint harminc év távolában... — Szóval az Arendási-ta- nyán húztuk ki, amíg Zsófi asszony megjött Pestről a papírokkal. A tanya lakóépülete alatt hosszú borospince húzódott, bejárati ajtaján mindig lakat lógott. A pince végét terméskőből épült fal zárta el. Csak mi tudtuk — és természetesen a tulajdonos meg a két cseléd —, hogy ez a fal egy méter vastag és nem zárja le, csak megszakítja a pincét. A fal után folytatódott... Csakhogy nem volt benne hordó, hanem egy csomó vaságy, székek meg asztalok. Ennek a résznek a lejárata a disznóólban volt... ,Két férfi a »-lakók« közül az Istállópadlás ablakaiban strázsált, kétórán- ként váltatták egymást. Ha idegen jött arrafelé, jelezték. És amíg a veszély el nem múlt, nem mutatkozhattunk az udvaron, de még a házban sem. Ott kuksoltunk a pincében, ahol azért nem volt ám olyan túl rossz, mert szellőztető nyílások vezettek ki a szabadba... Hát így húztuk ki. amíg Zsófi asszony megjött a papírokkal és a kísérővel, aki aztán továbbvitt bennünket. — Kezdem érteni — mondta csöndesen a tanácselnök. — Tehát megmentette magúkat a néhai Bartafalvyné. Vagy legalább is segített megmenteni az életeiket... És 1: Srt érte valamit? — Nem, dehogy kért — csapott le válaszával a kérdésre a vendég. — Pedig felajánlottunk ezt-azt, de nem fogadta el. Azt mondta, segítem akar rajtunk, ennyi az egész... Ja, és még valamit mondott Azt, hogy ha túl leszünk mindenen és szerencsésen meg- ússzuk a háborút, emlékezzünk rá... — És persze, emlékeztek... — Hogyne. Küldtünk lapokat az ünnepekre és megírtuk, hol élünk és hogyan megy a sorunk. Mindent őszintén. 0 is írt nekünk. Hogyan is mondjam csak? ... — No, mondja csak — biztatta az elnök az elakadt ausztráliait. — Hát, szóval, panaszkodott No, így volt. Hogy neki kevés a keresete, azután meg a nyugdíja, és jól jönne valami kiegészítés. Nem kérte, csak megemlítette, hogy emlékezzünk vissza azokra a borzalmas időkre, amikor ő a saját bőrét vitte a vásárra miértünk. Tetszik tudni, mi sohasem felejtettük el, amit értünk tett. És tudóm, hogy a többiek sem, akiken akkor segített... v — Megesett rajta a szívük. Pedig, én igazán tudom, mennyi nyugdíjat kapott, meg segélyt a tanácstól... No, de mindegy. Szóval elhatározták, hogy segítenek rajta. Hogyan? — Hát pénzzel. Húsz-ötven dollárt küldtünk : rendszeresen, minden hónapban. Mindenki küldött, aki csak tehette. Én így tudom. Tetszik tudni, hogyan megy ez. Az Ikkán keresztül. És most azért jöttem, hogy ezt a dolgot rendezzem. egyszer és mindenkorra. Ezzel bízott meg még hat család odahaza, Ausztráliában, és ezért vagyok én most itt maguknál. Elhoztam magammal a pénzüket, itt aztán beváltottam. Húszezer forint van nálam... Legutóbb már olyan leveleket kaptunk Zsófi asszonytól, amelyek, hogyan is mondjam... Védjegy és minőség A kereskedelempolitika eszközei A napokban zárta be kapuit a nemzetközi védjegyki- li'iiitjs a BNV területén. Ebből az alkalomból kétnapos szakmai konferenciát rendezett a Magyar Kereskedelmi Kamara, s jogi, gazdasági, esztétikai és nyelvészeti szekciókban vitatták meg a védjegyoltalom időszerű kérdéseit, a véd. jegy ele gazdasági jelentőségét, tervezésének művészeti szempontjait A sok hazai szakember mellett többek között a Philips, a CIBA, a müncheni Max Planck Intézet, a szovjet Találmányi Hivatal igazgatója is előadást tartott November közepén újabb szakmai összejövetelre került sor a marketingklubban, és ismét a védjegypali ti- ka volt a téma. Dr. Zakariás Egont, a Védjegy- és Csomagolási Bizottság titkárát kérdeztük: — Miért beszélünk ennyit mostanában a védjegyről? Tulajdonképpen mit kell tudnunk róla? — A védjegy egy jel, ábra, hang vagy szín; olyan megjelölés, amely akusztikai vagy vizuális hatás révén elősegíti a vásárlói döntéseket, a kiválasztást. Lehet szóösszetétel coca-cola), lehet szín (benzinkútnál a zöld a British Petrol, a sárga a Shell, a piros az Áfor védő színjeié), I hang (a Magyar Hirdető szignálja például) — vagy ezek | kombinációja. Lényege az a szimbólum, amelyet a Találmányi Hivatalnál bejelentettek, lajstromoztattak, amelynél; az oltalmát biztosították. — Kapcsolat a védjegy és a minőség között? — A védjegy hatásos kereskedelmi eszköz, a vásárló megnyerését szolgálja, de műszaki hiba'kat nem hoz helyre; értéke a termék és szolgáltatás minőségétől függ. A fogyasztóban bizalmat teremt, garantálja, hogy a ma megvásárolt épp olyan, mint amit korábban már megismert és megkedvelt. A védjegy állandó színvonalat garantál, tehát ha minőségromlással lejáratják, elveszti értékét, vonzását, végsősoron piacát. A második világháború idején például nem gyártották a Nivea védjegyű kozmetikumokat, mert nem tudták garantálni a már bevezetett minőséget, s nem akarták a Nivea védjeggyel a világon kivívott rangot lejáratni. — Tehát a védjegy gazdasági előny a jogosítottnak? — És biztonság a fogyasztónak. Jótékony kölcsönhatással van egymásra a védjegy és a műszaki fejlesztés: jobbat lehet, kell, gyengébbet és Masabbat tilos ... A védjegy gazdasági hatása nem rögtön jelentkezik, de sokáig tart — A világkiállítás az első voit a világon... — Dicséret illeti a rendező Hungexpót, hogy kereskedelempolitikáink szakmai tekintélyét ezzel is öregbítette. A külföldi elismerést jelzi, hogy mintegy száz ismert vállalat küldte el védjegyeit a budapesti kiállításra, s nagy tekintélyű szakemberéi kértek lehetőséget előadások tartására a konferencián. Sajnálatos, hogy néhány monopolhelyzet- ben levő hazai vállalat nem fordít figyelmet védjegyének propagálására. Pedig a világpiacon — és egyre inkább belföldön is — a kínálat konkur- renciája ezt megköveteli. — A védjegy ezek szerint stratégiai eszköz a vásárló megnyerésére... — Igen. Itt van például a Coca-Cola. Nálunk még nem volt kapható, de már ismerte az egész ország, s »nyitott« volt a fogyasztói piac. Am üt or árusítani kezdték, nem kellett megnyerés, meggyőzés: jött és győzött. A védjegy tehát nemcsak a piac stabilitását, hanem terjeszkedését is szolgálja. A hírközlés helÿzete az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának napirendjén A KGST-tagországok kormányközi megállapodásban rögzítették a közös hírközlő rendszer kiépítését, amely 1990-ig készül el és jelzi, hogy a hazai fejlesztés mellett a posta a nemzetközi együttműködésben is egyre nagyobb szerepet játszik. Az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának pénteki ülésén Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a Magyar Posta vezérigazgatója számolt be a képviselőknek az V. ötéves terv első három évének fejlesztési eredményeiről, valamint a közelebbi és a hosszú távú tervekről. Ismertette a Rádió "és a Televízió, valamint a távbeszélőhálózat fejlesztésének, kiépítésének elképzeléseit. Többek között elmondotta: ami a telefonhelyzetet illeti, az európai átlagtól elmaradunk. Aránytalan a meglevő állomások megoszlása is, hi— Csak nem panaszkodott megint? Mert nem volt rá oka, az egyszer biztos — vetette közbe az elnök. — Panaszkodott is, meg elégedetlenkedett is. Több pénzt akart kapni, mint amennyit eddig küldtünk. Azt írta, hogy mi sokkal tartozunk neki: az életünkkel. És ezért, igazán nem sok az a pénz, amit kér... Tudja, kérem, mi már igencsak benne vagyunk a korban, és nem szeretnénk, ha a gyerekeinket, az unokáinkat is azzal zaklatná majd valaki, hogy tartozásuk van. Olyan adósság, ami a mi kontónkat terheli, de nekik kell törleszteniük. Az ilyen örökséget megeheti a fene... Ugye. egyetért velem? A tanácselnök szaporán bólogatott. Hogy ezt most miért nem hallja rajta kívül más is?! Senki sem hiszi el majd neki, hogy ez az idegen ilyen képet festett a megboldogultról. Hogy egyáltalán van ilyen kép is. Egy egészen másmilyen Zsófi asszonyról, mint akit a falu megismert... — Hát így állunk — mondta maga elé, és nehezére esett az ausztráliai szemébe nézni. Megmagyarázhatatlan érzés lett rajta úrrá: mintha neki lenne szégyellni valója azért, amit Zsófi asszony tett De tényleg megtette-e? Ezt tette-e akkor, régen?... tfolytatjuk) szén a városok és községek nyolcmillió lakosára a főállomásoknak mindössze 40 százaléka jut Különösen kévés a telefon a mintegy ötmillió lakosnak otthont adó háromezer községben. 1980-ig terven felül 45 ezer új állomást adnak át s ezzel elsősorban az új budapesti, lakótelepek helyzetén javítanak. Befejeződik Pécs, Szeged, Debrecen és Győr központhálózatának korszerűsítése is. A beszámolóban szó esett a távíró- és adatátvitelről, a rádió- és televízió-műsorszórásról. Ami ez utóbbit illeti: a már említett központi hírközlési rendszer mikrohullámú hálózatának kiépítése megkezdődött s kiemelt cél az lnter- szputnyik űrtávközlési rendszerbe való bekapcsolódás. A közvéleményt erőteljesen érdeklő fejlesztésről szólva elmondották: 1980-ban már a z ország területének 94 százalékán veheti a lakosság az URH műsort, és Magyarország területének több mint 60 százalékán a jó minőségű hangot biztosító sztereoadást Folytatódik a televíziós második műsor gerincadó-hálózatának kiépítése, ám ha a fejlesztés nem gyorsul, a következő években a második adást továbbra is a kelleténél kevesebben nézhetik. Piaci körkép A legolcsóbb: Marcali — Hogy a paprika? — Darabra vagy kilóra kérdi? — Ahogy olcsóbb... Vásárló volt a talpán, aki ki tudta számítani, hogy forintért vegyen-e darabonként, vagy 20-ért kilónként. Aki igazán szépet akart, az 2— 2,50-ért darabonként válogathatott is. Tegnap a kaposvári hetipiacon meglepő módon újra több volt a gesztenye; igaz, 22 forinton alul már sehol sem kínálták. Jó választék volt körtéből, 6—8 forintért, s volt bőven alma is: 4—5-ért ment az apraja, a javáért 10 forintot is kértek. A birs 8 forint volt kilónként, a naspolya néhol kétszer annyi. Erre a dió 26-ért »csörgött«, arra meg a mogyoró 60-ért. A beiglikedvelőknek minden okuk megvan az örömre: mákot a tavalyi ár feléért-har- madáért (35—10 forintért), dióbelet pedig ugyancsak olcsóbban (80—90 forintért) vehetnek. Mandula már 30 forintért is akadt. Még mindig drága viszont a sütni való tök: egy darab 4—6 forint. Csak nevében csemege már a szőlő, amelyért 10—12 forint is soknak látszott. Zöldségfélékből az évszakhoz képest jó választék volt. A spenót csomója 2 forint, a sárgarépáé 3—5, a fejeskáposzta 3, a burgonya 4—5 forintért kelt el. Egy helyen volt lencse, és előfordult fejtett bab is, az előbbi 33, az utóbbi 25 forint. A gombapiacra mindössze egy vállalkozó hozott komolyabb mennyiséget, de azt is •elkobozták«. A gombaszakértő szerint jódos csiperke volt, amelynek fogyasztása nem halálos ugyan, de kellemetlen mellékhatásokkal jár. A baromfipiacon zsarolták a vásárlókat. »Akinek kell, úgyis megfizeti, amit kérek« — vélekedett az egyik eladó. 100—120 forint volt egy pár csirke, 200 egy kacsa, 2 forint egy tojás. A szörnyűlködő vásárlók egyre-másra szállingóztak a csarnoki húsboltba — bontott csirkéért... A nagyatádi vásárlók drágának tartották saját piacukat, pedig Kaposvárról nézve néhány áru irigylésre méltóan olcsó. A mogyoró például 30 forint volt kilónként, a dió pedig 20. A pucolt dió is 20, sőt 30 forinttal olcsóbb volt a kaposvárinál. A zöldpaprika többnyire 14-ért kelt el. Naspolya a megyeszékhelyi ár feléért volt kapható. Különlegesség: a 12 forintos berkenye. Valóban drága viszont a 12 forintos vöröshagyma és 15 forintos karfiol. Az alma és a körte ára hasonló volt a kaposvárihoz, a minősége azonban rosszabb. Szőlőből csak otellót és delovárit hoztak; reggel még 15-re tartották, de aki késő délelőtt ért ki, már 8-ért is megvehette. Gesztenyéből kevés volt, — igaz, 18 forintért. Marcaliban sok minden olcsóbb volt, mint az utóbbi hetekben, a kereslet mégsem élénkült. Csodák csodája 10 forintért akadt még kilónként paprika és paradicsom. Alma és körte is volt ötért. A boltokban hiánycikk a szőlő, így a szabadpiac 15—16 forintos árat is megengedhet magának. A gesztenye viszont olcsóbb volt a boltinál: csak 20 forint.
