Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-18 / 272. szám
Társulások a mezőgazdaságban E bben az évtizedben jó néhány olyan fogalom vált közkeletűvé a mezőgazdasági, agrárpolitikai témakörökben, amelyeket korábban nem vagy csak alig ismertünk, legföljebb ízlelgettünk. Ilyen például a társulás, az egyszerű ' gazdasági együttműködés, a közös vállalkozás, illetőleg vállalat, a termelési rendszer, s az agráripari egyesülés. Mindegyik annak az erős sodrású és nagy horderejű változásnak a terméke, velejárója, amelyet a termelőszövetkezetek méreteinek megnövekedése és egyidejűleg az iparszerű termelés térhódítása jelentett. A termelőszövetkezetek száma az 1960. évi 4500-ról 1370- re csökkent, átlagos területük pedig csaknem megnégyszereződött; 4200 hektár lett. Az egyesülések irteme és mértéke sok esetben túlzott, helyenként öncélú volt, s ennek nem maradtak el a káros következményei. Hiába hoznak létre tfzezer hektáros vagy még nagyobb gazdaságot, ha megfelelő gépesítéssel, korszerű telepekkel és technológiával, s a gazdaságos nagyüzemi termelés egyéb fontos tényezőivel nem rendelkeznek. Egy az utóbbiak közül feltétlenül kiemelést kíván: a szakemberellátottág, az a nélkülözhetetlen szellemi érő, amely nélkül a legmodernebb gépek, eszközök, berendezések sem hasznosulhatnak kellőképpen. Vannak egyébként hivatalos statisztikák, amelyek tanulságosan bizonyítják, hogy sem az egy hektárra jutó termelési érték, sem az ugyanígy vetített mérleg szerinti eredmény nem a legnagyobb termelőszövetkezetek átlagában a legjobb. Vannak persze kiváló, méltán országos hírű, sőt határainkon túl is elismert, igen nagy területen gazdálkodó szövetkezetek. De ugyanez elmondható jó néhány, az átlagosnál kisebb méretű tsz- ről is. Bizonyságul, hogy nem kizárólag és nem is elsősorban a terület nagyságától függ: hol, mennyit, mekkora ráfordítással termelnek. Szerencsére ma már egyre erősebb az a szemlélet, amely mentes a hatalmas méretek bűvöletétől, és a lényeg világos megértésétől tanúskodik. Egyebek között arról, hogy helyes törekvésünk fő irányának az értelmes szakosítást és nem a területeik, hanem a tevékenységek gazdaságos koncentrációját kell tekintenünk. Azzal kiegészítve, hogy nem szabad csupán a régi, ma már elavult értelmezésű mezőgazdaságot szem előtt tartanunk, hanem az élelmiszertermelés szerves egységét kell meghatározónak tekintenünk. Ebbe a felfogásba illeszkednek jól a különféle mezőgazdasági társulások is. Létszükséglet ugyanis — mégpedig nemcsak a mezőgazdaságé — hogy megteremtsük az élelmiszertermelés valamennyi fázisának a szerves összekapcsolódását. Kiküszöbölve minden j olyan szervezeti, szabályozó rendszerbeli érdekeltségi és más akadályt, amely ma még — bár a korábbinál jóval kisebb mértékben — gátolja vagy lassítja a kívánatos fejlődést K orszerűsíteni, hatékonyabban termelni, eredményesebben gazdálkodni csak úgy lehet a me- mezőgazdaságban, ha az ázo- nos célok érdekében együttműködést alakítanak ki a gazdaságok. Természetesen nem az egyetlen eszköz ez, de jelentősége sokkal nagyobb annál, amit a mai helyzet mutat Több száz társulás működik már mezőgazdaságunkban, illetőleg élelmiszertermelésünkben, de nem mindegyik kielégítően. Ami a jövőt illeti: mindent megelőző követelmény, hogy a társulások, a kooperációk ne csökkentsék a bennük részt vevő üzemek, gyárak stb. gazdasági önállóságát A közös cselekvés — bármilyen társulásról van szó — az együttműködésben rejlő előnyök kiaikinázására, meghatározott együttes fejlesztésekre, termelési, feldolgozási, értékesítési célokra irányuljon. Súlyos károkat okozna, ha a társulások háttérbe szorítanál^, megbénítanák a bennük részes gazdálkodó egységek ön- tevékenységét kezdeményező készségét és — ezzel együtt — felelősségérzetét Jellegzetes és gyakori társulási formák a termelési rendszerek — ezek már a nagyüzemi termelés egyhar- madára terjednek ki. Magukba foglalnak minden lényeges tényezőt amelytől a hozamok mennyiségének, minőségének és előállítási költségeinek alakulása függ. örvendetes, hogy ma már nem csupán a növénytermelés, hanem a kertészkedés, a szőlő- és gyümölcstermelés és az állattenyésztés több ágazatában is jelen vannak. Eredményeik — a még fellelhető hibák, fogyatékosságok ellenére — meggyőzőek és biztonságos további fejlődésre adnak jó reménységet. Mindemellett valószínűleg hamarosan elérkezik az ideje annak is, hogy az illetékesek alaposan mérlegeljék, miképpen lehet kiiktatni a nagy igyekezetből fakadó bizonyos kuszáitságokat, fölösleges »kinövéseket«, átfedéseket. S nem utolsósorban azt, az egyik-másik rendszernél már bekövetkezett bajt: a'rendszer többé-kevésbé elkülönül létrehozóitól és fenntartóitól, s esetenként gyengíti a taggazdaságok helyesen értelmezett önállóságát. Előremutató és erősítendő az az irányzat, hogy a különféle termelési rendszerekben nem csupán termelőszövetkezetek, hanem állami gazdaságok, élelmiszeripari üzemek és tudományos intézetek is vannak a tagok között. Sőt: áttételekkel ugyan, de bekapcsolhatók a háztáji és kisegítő gazdaságok is, amelyeket a mostaninál erőteljesebben, hatékonyabban integrálhatnak és segíthetnek a mezőgazda- sági nagyüzemek. Mindössze kétéves múltra tekinthetnek vissza az agráripari egyesülések. Eddigi működésük — egyelőre négy van belőlük — még nem teszi lehetővé a minden lényeges ösz- szetevőre kiterjedő értékelést. Annyi azonban már most megállapítható, hogy a társulásnak, az együttműködésnek ez a formája igen fontos szerepet tölthet be a jövőben. Megvalósíthatja azt az élelmiszertermelési integrációt, amelyben mezőgazdasági nagyüzemek — tsz-ek és állami gazdaságok — ugyanúgy részt vesznek, mint élelmi- szeripari vállalatok, feldolgozó üzemek, sőt értékesítő vállalatok is. G azdag változatosságot mutatnak a mezőgazdasági, pontosabban: élelmiszertermelési társulások. Ez a sokrétűség önmagában nem rossz, inkább előnyös. Bármilyen társulásról van szó azonban, a már érintetteken kívül sarkalatos követelmény, hogy mindegyik jól igazodjék tényleges lehetőségeinkhez, adottságainkhoz. Az elméletileg esetleg helyes, de a magyar valósághoz képest illuzórikus törekvések legalább annyira veszélyesek és ártalmasak lehetnek, mint az elmaradás a tényleges és megérett lehetőségektől. Gulyás Pál Harmincöt épület Csurgóról Népgazdasági érdek az olcsó, de korszerű beruházási módok keresése, alkalmazása. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyáregysége azok közé az üzemek közé tartozik, ahol a cél érdekében eredményes lépéseket tettek az akácból készült ragasztott fatartók gyártásával. A Faipari Kutató Intézet és a Tervezésfejlesztési és Típustervezési Intézet többévi kutató- és kísérleti munkával dolgozta ki az akác alapanyagú tartószerkezet gyártásának hasznosításának módját. A FATIP nevű szerkezeti rendszer próbadarabjait nyolc évvel ezelőtt hazánkban elsőként Csurgón kezdték gyártani. 1970-ben egy, a következő két évben két-két épületet gyártottak, aztán évről évre többet. A múlt évben huszonöt, ez évben pedig már harmincöt épület fatartóit készítik el, több mint tizenkilenc millió forint értékben. Elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok érdeklődése fokozódik rohamosan ez iránt az építési mód iránt. Több ok is magyarázza ezt. A könnyű és gyors szerelhetőség miatt igen jelentősen rövidül a kivitelezési idő, és ráadásul meglehetősen alacsony a szerelés élőmunkaigénye. S ez a gazdaságosan, viszonylag olcsón létrehozható épülettípus igen sokoldalúan hasznosítható. A sertés kivételével alkalmas minden állattartási épület létesítésére. Kialakítható a szerkezetből termény-, szálastakarmány-, zöldség- és gyümölcstároló, eszközök, gépek raktározására használható épület. Mivel a 'faszerkezet vegyi hatásokra sem érzékeny, létesíthető belőle műtrágya- és növényvé- dőszer-raktár is. Az egyéb hasznosítási lehetőségek közül említésre méltó, hogy építhető a szerkezeteiből kisebb befogadó képességű „Jm sportlétesítmény, lovarda é« ipari tárolótér. Nemcsak hazánkban, hanem Európában is egyedülálló könnyűszerkezetes építmény a FATIP-típusú tartórendszer — az egy négyzetméterre jutó költséghányadát tekintve. Á vizsgálatok, az üzemeltetési tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy az állatok ebben az épületben jól érzik magukat; az épület óvja őket a kisugárzó hőségtől és a nagy hidegtől egyaránt. Az összehasonlító vizsgálatok azt is igazolták, hogy ebben az épületben tartott állatok súly- gyarapodása öt-nyolc százalékkal nagyobb. A jó módszer iránt nagy az érdeklődés. A Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet kezdeményezésére megalakulóban van a FATIP komplex építési rendszer, melynek rendszergazdája a - SEFA"£j csurgói gyáregysége lesz. Geleta F«rene Tervteljesítés tíz hónap alatt Nagy a „szeme” a hűtőládának Ahhoz, hogy az erdő érté két adjon, állandóan meg kell újulnia. A fadöntés, a darabolás és a hasznosítás szerinti csoportosítás az erdő- gazdálkodásnak és hasznosításnak csak egy része. Ez előtt van ugyanis a telepítés és a művelés, a gondozás, végül a kitermelt fa egy részének a helybeni feldolgozása — félkész vagy kész ipari áruvá — zárja a sort. Így történik mindez a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagybajomi erdészetében is. Az , erdészet csemetekertjeinek — iskoláinak — egy része Kutason van. Az időjárás már téliesre fordult, csak a hó hiányzik — mondják, a csemetekerti muftkákhoz azonban éppenséggel jól jön, hogy késik a fehér takaró. Így aztán semmi sem zavarja a dolgozókat — például abban, hogy szabad téren elvégezzék a magvak vegyszeres fertőtlenítését a talajlakó kártevők elleni védekezés végett; vethetik a makkot, kiszedhetik a földből és előkészíthetik a szállításhoz a fiatal erdeifenyő-, vöröstölgy-, cser- és égercsemetéket. Innen »utazik« az utánpótlás az erdősítésekhez: a bajomi erdészet területein folyamatosan mennyiséget. Szeptember végéig feladatuk teljesítésének 83 százalékáig jutottak, s remélik, hogy ‘ év végére nem maradnak el az előirányzottól. Az alapanyag egy részét saját — mesztegnyői — fűrészüzemükben dolgozzák föl, ahol a munkások kizárólag a bajomi erdészetből kikerült »nyersanyagból« dolgoznak. 2880 köbméter alapanyagból 1600 köbméter készterméket állítanak elő: parkettfrízt, bá1 A körzeti felügyelő Még nincs vége az idei gazdasági évnek, a Nagyatádi Konzervgyár körzetéhez tartozó termelőszövetkezeteikben, állami gazdaságokban azonban már hetekkel korábban megjelentek a gyár képviselői, körzeti felügyelők, ag- ronőmusok, hogy megállapodjanak, szerződést kössenek a jövő esztendőre. — Ezt a munkát 1965-től égzem, ám nem csupán ez a feladatom. Szaktanácsadás, ellenőrzés is; ott keli lennem a melegágyaiknál, s amikor a palántákat kitelepítik, akkor is. No, meg átvétel és szállítás előtt is meggyőződöm, hogy a tonnés minősége megfelel-e a szerződésben foglaltaknak, a gyári szabvány előírásainak — így foglalja ősz- sze röviden munkáját Szabó János körzeti felügyelő. Ám ez munkájának valóban csak a lényegét fejezi ki. Ennél jóval többet kell tennie, ha a hozzá tartozó közös gazdaságoktól biztosítani akarja a gyár számára szükséges különböző terményeket. — Uborkából, paprikából, paradicsomból, borsóból az idén csaknem hatszáz vagon termelésére kötöttem meg a szerződést, jövőre ez a meny- nyiség meghaladja a hétszáz vagont. Remélem, az időjárás megfelelő lesz, s akkor nem lesz hiba. A szerződéskötések eddig rendben haladnak... E munkában a személyes kapcsolatnak, s kölcsönös bizalomnak Igen. nagy a jelentősége. Főként annak, hogy a szerződők jó partnert lássanak a gyárban, a szerződéses termelést biztonságos körülmények között végezhessék. Ebben fontos szerepe van a körzetfelügyelőnek — Úgy megyek a termelő- szövetkezetekbe, s úgy is fogadnak, mintha haz.amennék. Egy-egy jó termelési eredménynek, a jó minőségű árunak épp úgy örülök, mint a szövetkezetek vezetői és dolgozói — mondja. Ezután arról beszél, milyen könnyen szótértett a csökölyi tsz vezetőivel, amikor elsőnek — kísérletképpen — bevezették a konténeres szállítást. S velük együtt örült, amikor paradicsomból hektáronként — meghaladva az országos átlagot is — háromszáz mázsát takarítottak be. Jani bácsi — így ismerik a konzervgyárban, s így köszöntik őt a tsz-ekben mindenütt, ahová munkája során csaknem naponta bekopogtat. Ebben kifejeződik a tisztelet és az elismerés is, amit az eltelt csaknem másfél évtized adatt munkájával kiérdemelt. A napokban ünnepélyes párttaggyűlésen emlékeztek meg a konzervgyár kommunistái pártunk megalakulásának 60. évfordulójáról. OU köszöntötték Szabó Jánost, s átadták neki a pártban töltött negyedszázados munkájáért az oklevelet. S nem csupán ezért köszöntötték. Mint tartalékos munkásör a fegyveres testületben végzett munkája után nemrégen kapta meg A Haza Szolgálatáért Érdemrend bronz fokozata kitüntetést, korábban pedig kétezer a kiváló munkásőr és a termeltetés érdekében végzett munkájával A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést érdemelte ki. — Húsz esztendeje, 1958 tavaszán lettem munkásőr. Ma már tartalékállományban vagyok. Ám, gyakran jönnek: Szabó elvtárs, János bácsi, szolgálatba kellene lépni, mert aki vezényelve, volt, megbetegedett. Ilyenkor megyek. Van elég időm, szívesen ellátom ezt a feladatot is ... Dolgozott éveken át propagandistaként is* Negyed százada tagja a nagyatádi tanácsnak — tevékenykedik az énítési kommunális bizottságban —, s harminc esztendeje, 1947-táL a földművesszövetkezet, illetve most a fogyasztási szövetkezet igazgatóságának tagja. ötvenkilenc esztendős. 1919- ben született, amikor a magyar nép történelmi sorsfordulóhoz érkezett és küzdött új életének megteremtéséért. Őszülő haja ellenére is fiatalos azonban, amikor a munkájáról, a feladatokról beszél. Egy év, és talán nyugdíjba megy. Utána is ellátogat azonban majd azokba a termelő- szövetkezetekbe, gazdaságok- ; ba, amelyekben az elmúlt évék során mindennapos ven- j dég volt. S bizonyára éppen ' olyan szívesen, örömmel fogadják majd, mint, amikor a szerződéseket megkötni ment Szalai László Az időjárás egyelőre kedvez a csemetekerti munkáknak. végzik a telepítést. Hogy állandóan megújuljon az erdő... A kitermelés is folyamatos; hatalmas fákat dönt le a motorfűrész, ritkul a vágásra »érett« állomány. Jóllehet az erdei munkások már régóta nem idényjelleggel végzik a munkát, megélénkül ez a tevékenység. Még friss volt a kép. amely a kutasi csemetekertben elénk tárult a színes levelű vörös tölgy például minden parknak dísze lehetne —, amikor már egy másik folyamatnak lehetünk tanúi: a Böhönye felé vivő út mentén négyméteres szálfák sokasága várt elszállításra. A közeli erdőből hordták ki a jókora rönköket. Fenyő, akác, tölgy, cser és éger jutott ide, hogy »elinduljon« az erdőből... A bajomi erdészet idei fa- kitermelési terve 41 500 köbméter. Ipari-, bánya- és papírfaként hasznosítják ezt a nyadeszkát, palettát, fűrészárut és kész hűtőládákat. — A fűrészüzem évi bevételi tervét már októberben teljesítette, s ez az eredmény főképp a ládák javára írható — mondta Szalai László erdészetvezető. — A hűtőládákra, amelyeket fenyőből készítünk Mesztegnyőn, az állami gazdaságokban a legnagyobb a kereslet. A legtöbbet Lo- vasberénybe küldjük ... Hosszú az út a csemetekertekből a fűrészüzemig: évtizedek kellenek, amíg a zsenge növényből »döntésre érett« szálfa nő. S hogy, számottevő mennyiséget értékesíthessenek, az »alap«-ról ezekben a kertekben gondoskodnak. H. P. « Ezer férőhelyes tchéntartó telep a vaszari Hunyadi Tsz-bcn.
