Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Virágok a rendelő e'őtt MiásÉi szépíti Caíaíestajj'iárl Fontos az első benyomás — Örültem Boglár eredmé­nyének. Mint megyei tanács­tag, előbb hallottam az érté­kelésit. Azt hiszem, hogy sokkal nagyobb erőfeszítések kellették, mint máshol. Sok a változás a község szépítésé­ben, a köztisztaságban, így lehettünk elsők a Tiszta, virá­gos Balaton-partért verseny­ben — mondta Büki János, a Balatonboglári Állami Gazda­ság pártbizottságának titkára. Körbejártuk a község tópar­ti és belső területeit. A Vár­domb tetején lévő gömbkilá­tóról letekintve is szemünkbe ötlöttek a zöld foltok, a virág­ágyások. Kísérőnk, Viiicze Já­nos népfronttitkár, igazgatási csoportvezető a tanácson, így kétszeresen jól ismeri a több mint tizenhatezer órányi tár­sadalmi munka eredményét. Ennek az értéke megközelítet­te a 740 ezer forintot. — Ez a kis park is most készült — vezetett oda ben­nünket a húskombinát üdülő­je előtti virágos területhez. Természetesen csak egy része társadalmi munkában, hiszen a padokat a költségvetési Virágok az orvosi rendelő előtt. Egy paik a sok közül — mutatja a népfronttitkár. üzem állítatta fel, s még más munkákat is elvégeztek. A Dózsa György utcában arra is felhívta a figyelmün­ket, hogy a házak elé kiülte­tett rózsákat nem egyformán gondozzák a családok. A MAV-kertészet előtt pompázó virágok, a csemegebolt előtti rend a dolgozókkal, a szocia­lista brigáddal kötött szocia­lista szerződés eredményét is bizonyították. — Ezeket a fákat most ül­tettük — ez volt a legtöbbször 'elhangzó figyelmeztetés. Csak­nem tizenkilencezer cserjét, fát, nyírfasuhángot, örökzöldet telepítettek az üdülősávba, a belső területekre. Az orvosi rendelő körüli park különösen szép. Itt is, máshol is láttunk ideiglenesen kihelyezett szob­rot. A kápolnatáriaton kiállító művészekkel egyre szorosabb a kapcsolatunk. így mind több alkotás díszíti Boglárt az firlíi- lósi szezonban. Amerre jártunk, mindenhol égették a gazt, a szemetet A köztisztaságról így vélekedik a népfronttitkár : — Hol kezdődik a köztisz­taság? Ott, hogy az emberek ne szemeteljenek. Mi abban sokat segíthetünk, hogy idő­ben elszállítsák a szemetet. Viszont nem foghatjuk le minden ember kezét. A meg­győzésben ígv is sokat tehe­tünk ... Ügy érzem volt vál­tozás az idén. Például nagyon fontos az első benyomás. A Balatonboglár tábla utáni sok­sok virág azonnal felüdíti az ide érkező idegeneket. A parti sávban, a jövendő új sporttelep helyén ottjár- tunkkor is nagy munkát lát­tunk. Ez azt mutatja, hogy a bogiáriak nem ülnek a babér­jaikon. Emri Gyula, a tanács vb- titkára elénk tette az üdülő­hely felkészüléséről készített tervet. Számba vették a ta­nács anyagi helyzetét, a költ­ségvetési üzem lehetőségeit, s ehhez szervezték a népfront­bizottsággal közösen a társa­zottság tagjainak is tartott vetítettképes előadást az örök­zöld növények elhelyezéséről. A jövő terveit a látottak és hallottak alapján mindenki támogatja majd. A vb-titkár fontosnak tart­ja a közterületek tisztán tar­tásáról alkotott tanácsrendelet megismertetését. Ezt a villa­tulajdonosoknak is megküld­ték. Sok fórumon szó esett a * megvalósításáról, s a tanács a legkisebb visszásságra is föl­figyelt a nyáron. Azonnal in­tézkedett, ha nem vitték el a szemetet, ha a fonyódi út mentét elcsúfították az ütött- kopott szemetesedények. Most változás várható, mert három­száz kukát rendeltettek az áfész-szel, s ezek megváltoz­tatják az utcaképet. — Hallottuk a rádióban, hogy Keszthelyen vasárnap is elviszik a szemetet. Igazuk van, hiszen szombaton sok a vendég. Az utolsó három va­sárnapon mi is elszállítattuk a legforgalmasabb területekről. A Vöröskereszttel eddig is megszerveztük a tavaszi lim­lom-napokat. A vállalatoktól kapott kocsikkal sok szeme­tet összegyűjtöttünk. Most szóba .került, hogy az ősszel is jó volna tartani ilyen ak­ciót. Az első hely még nagyobb kedvet adott a munka folyta­tásához. Nem titkolták azt sem, hogy egyik-másik utcá­ban nem sikerült az idén sem megteremteni a köztisztaságot, előfordultak máshol is hibák. Ezekből azonban okultak, a tapasztalatok alapján készítik el terveiket 1979-re. — Nagy erőt jelent a lakos­ság, az üzemek dolgozóinak a támogatása — mondta a nép­fronttitkár. — A mozgalom sokat tesz azért, hogy közös ügyünk legyen a község szé­pítése ! Ez az alapja a továbblépés­nek is. Lajos Géza A »(kiszemelt férfi-« a bíráság előtt azt állította, hogy már régebben kinyílt a szeme és tudta, hogy az angol kém- szolgálat csak fei akarja őt használni. Amikor útnak indították őt Oroszországba, csaknem biz­tos volt benne, hogy a letar­tóztatás sorsára jut. Mégis út­nak indult, mert árra az elha­tározásra jutott, hogy felhagy a szovjethatalom elleni küzde­lemmel. Úgy tüntette fel ma­gát vallomásában, mint aki fokozatosan csalódott társai­ban: — Fokozott borza daily al egyre jobban meggyőződtem arról, hogy nem a hazára, nem a népre, hanem saját osztályérdekeikre gondolnak! A szovjet bíróság Borisz Szavinkovot mint hazaárulót halálra ítélte, de vallomásának teljessége és őszintesége miatt az ítéletet tízévi börtönbünte­tésre változtatta. Később az önmagával meghasonlott Sza- vinkov a börtönben öngyilkos lett. . ..... . . „ R eillyt Párizsban érte Sza- vinkov búnbánatának híre. Az angol kém sietve visszatért Londonba, de ott sem tehetett mást, mint hogy néhány le­velet írt az ügyben Winston Churchdllhez és a nyilvános­sághoz, az utóbbit a Morning Poston keresztül. Szavinkov vallomása viharokat kavart az angol közvéleményben. Leleplezte, hogy az angol kormány és az Intelligence Service az adófizetők pénzét arra költi, hogy összeesküvé­seket szervezzen az Angliától távol fekvő országokban. Reillyt egy időre ki kellett vonni a közvélemény ellenőr­zése alóL Az Intelligence Ser­vice utasítására elhagyta Ang­liát, »magánemberként« az Egyesült Államokba hajózott. Reilly az USA-ban is hű ma­radt önmagához. És a nagy­tőkés körökben itt is akadt szövetségese, Henry Ford, a multimilliomos autógyáros személyében. Fordnak már ak­kor megvolt a maga szovjet­ellenes apparátusa, amely töb­bek között »jegyzéket állított össze azokról, akik Ameriká­ban titokban a bolsevik ügy érdekében dolgoznak«. Reillynek már 1925 tavaszán sikerült összekapcsolnia az Egyesült Államok reakciós társaságait és a nemzetközi antibolsevista liga európai és ázsiai fiókjait. Egy percre sem szakította meg kapcsolatát Eurónában lévő ügynökeivel. Naponta rendszeresen kapott leveleket Révaiból, Helsinki­ből, Rómából. Berlinből és más szovjetellenes központok­ból. A Broodway-n berende­zett hivatalában sokszor hív­tak elő ártalmatlannak látszó A kirendeltségvezető milliói Az iharosberényi „szerencsejátékos” Nem mindennapi bűnügy­ben fejezték be a nyomozást a Somogy megyei Rendőr- főkapitányságon. Évtizedek óta nem volt Somogybán — tegyük hozzá: szerencsére — olyan sikkasztó, aki egymaga alig kevesebb, mint hatmil­lió forintot vágott zsebre, ki­használva azt, hogy az em­berek megbíznak benne. Hegyháti János ilyen célok szolgálatába állította nép­szerűségét. Mindenki bízott benne Az 51 éves férfi Iharosbe- rényben köztiszteletben állt. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy kételkedjen sza­vahihetőségében. Majdnem természetes, hogy amikor megnyílt a községben a Bö- hönye és Vidéke Takarékszö­vetkezet kirendeltsége 1971- ben, akkor ő lett a kirendelt­ségvezető. Rajta kívül egy pénztáros és egy könyvelő dolgozott még. Hegyháti tehát így került pénzközeibe. Nagy összegekkel dolgozott, és a be­fizetett pénz egy része az ő zsebébe vándorolt. A kirendeltségnél rendsze­resen tartottak ellenőrzést az egyes szervek, a MÉSZÖV, a járási hivatal, sőt a népi el­lenőrzési bizottság is. Gyak­ran megfordultak ott a böhö- nyei központ emberei. Az el­lenőrök csak apró formai hi­bákat találtak, mást nem. Pedig az első eset, a nyomo­zati adatok szerint, 1972-ben történt. Igaz, kezdetben kis pénzről volt szó, aztán egyre nőtt az összeg. Hegyháti iga­zán 1976-ban »lendült bele«. 1977-ben már volt olyan hó­nap, hogy 200 ezret sikkasz­tott. Az akkori »nettó« be­vétele egyébként 1 millió 100 ezer forint volt A sikkasztásra ez év má­jusában derült fény. A bö- hönyei központ kérte a ME- SZÖV-öt, tartsanak általános vizsgálatot Iharosberényben. Az ellenőrök most nem a szo­kásos módon láttak munká­hoz, hanem úgy, hogy besze­reztek kilenc takarékbetét­könyvet, és az ott feltüntetett összegeket egybevetették a be­tétkartonokon szereplőkkel. üzleti levél sorai közé vegy­tintával írt kémüzeneteket. 1925 kora tavaszán egy Ré­vaiban (Észtország) feladott levelet kapott. A levél tartal­ma nagyon felizgatta. A rejt­jeles írás egy régi barátjától, E. tengerészkapitánytól jött, aki a világháborúban együtt szolgált vele az Intelligence Service-ben, és most az egyik balti állam konzulátusán, tel­jesített szolgálatot. Az 1925. január 24-i keltezésű levél így kezdődött: »Kedves Sidney! Lehet, hogy fölkeres majd a megbí­zásomból egy Krasznostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoz­nak Kaliforniából és átnyúj­tanak egy Omar Khajjám- verset tartalmazó írást. A versre emlékezni fogsz. Ha ügyünk mélyebben érdekel, arra kell kémed őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mon­danod nekik: köszönöm .szé­pen, jó napot.« Reilly újra Oroszországba indul A Reilly és E. kapitány ál­tal használt titkos nyelv sze­rint »Krasznostanov« egy Schultz nevű antiszovjet ügy­nököt és a feleségét, »Kali­fornia« a Szovjetuniót és »Omar Khajjám verse« a rejt­jeles írásban rendkívüli üze­netet jelentett. (Folytatjuk) Az eltérés 331 ezer forint volt. Betétkönyvek a lakáson Az ügyet ettől kezdve a rendőrség vette át. Házkuta­tást tartottak a kirendeltség­vezető lakásán, s ő a belépő nyomozóknak 58 betétköny­vet mutatott. Ezek gazdái ajmyira hittek Hegyháti Já­nosban, hogy még a könyvek kezelését is rábízták. A ház­kutatás során még 58 betét­könyvet találtak. összesen 167-et vizsgáltak át, és kide­rült, hogy az eltérés a kar­tonokon és a könyvekben sze­replő összek között 5 millió 700 ezer forint További két­százezret Hegyháti más mó­don sikkasztott el. A kirendeltségvezető mód­szere rendkívül egyszerű volt. Az emberek bíztak benne, így akár az utcán vagy a laká­sán nyugodtan átadták neki azt a pénzt, amelyet a taka­rékban akartak elhelyezni, s esetenként rábízták takarék- könyvüket is. Hegyháti ezután beírta a könyvbe az összeget a kartonra viszont sokkal ke­vesebbet írt így kevesebbet fizetett be. A pénz zömét el­tette. A másik módszer: megkér­te a pénztárost, vegyen ki pénzt valaki részére, mert az kérte, s ő majd elviszi neki. A kölcsöntörlesztéseket, me­lyeket ő vett fel, szintén zsebre tette. Először maga Hegyháti sem akarta elhinni, hogy ennyit sikkasztott, ám amikor elé tárták a bizonyítékokat, min­dent elismert. A kár egy ré­sze közben megtérült, de még 3 és fél millió forint hiány­zik. Hogy hol van? A ki­rendeltségvezető azzal véde­kezik, hogy sok családi ese­mény történt, meg a gyere­kek taníttatására is pénz kel­lett. Hogy ennyi, az szinte hihetetlen. Persze az összeg egy része máshova került Fortuna kegyetlen Hegyháti János szenvedé­lyes lottózó volt, amellett to­tózott is. Kezdetben 400 szel­vénnyel játszott hetenként, az utóbbi időben pedig 1000— 1200 szelvényt adott feL A kirendeltséghez érkező szelvé­nyek 70 százalékát ő vásárol­ta meg, s még három nagy- kanizsai helyen is vásárolt. Ennyi szelvényt kitölteni sem egyszerű, így aztán segítettek a kirendeltség dolgozói. A férfi kitűnő számkombináció­kat alkalmazott, s följegyzé­seiből kitűnik — mert min­denről pontos kimutatást ve­zetett —, hogy összesen 1 millió 800 ezer forintot nyert. Többször volt négyese, és se szeri, se száma a hármasok­nak, ketteseknek. Csak az ötös nem jött be soha. Pedig ebben Hegyháti János nagyon bízott. Tudta, hogy egyszer sikerülni fog, és akkor visz- szafizetheti — legalábbis ezt mondta a rendőrségen — az elsikkasztott pénzt, soha nem derül ki a csalás. Ám Fortu­na csak kacérkodott vele, mert egy hónap választotta el a nagy nyereménytől. Má­jusban derült ki a sikkasz­tás, s júniusban, az egyik harmincszámos variációban, melyet tizenöt szelvényén ját­szott, egy ötös, és két négyes találata lett volna. Csak hát ő már kénytelen volt lemondani a lottóról. Pedig a szenvedély uralta egész lényét, s részben ez okozta a vesztét is. Hegyháti János hat évig sikkasztott büntetlenül. Ne­héz elhinni, hogy senki nem tudott róla. Az eljárás során kiderült, hogy két munka­társa sejtett valamit, ám nem szólt. Őket is gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség, csakúgy, mint a böhönyei takarékszövetkezet főköny­velőjét, akinek szintén nem tűnt fel Hegyháti manipulálá­sa. Egyébként az, hogy elnéz­ték, amikor ő vette át a pénzt, neki adták oda az ügyfelek, s neki adta a pénztáros, ele­ve szabálytalan. A takarék­szövetkezetben ilyen feladatot csak a pénztáros láthat el, senki más. Ezt a szabályt Iharosberényben megszegték. Persze a betétek tulajdono­sait nem éri kár, hiszen az állam a takarékbetétek visz- szafizetését szavatolja. Hegy­háti így elsősorban nem az ő zsebükbe nyúlt. Dán Tibor A kadarkúti áfész a kistelepülések áruellátásáért Nincs könnyű helyzetben a Kadarkút és Vidéke ÁFÉSZ, amelynek területén 17 község és település van, 200—250 lé- lekszáma van Lipótfának, Bá­nyának, Gigének, Visnyeszép- laknak, Vótapusztának és Gi- genagypusztának. Érthető, hogy az itteni lakosok is elvár­ják a szövetkezettől, hogy az alapvető élelmiszerekből, a mindennapi élethez szükséges cikkekből bőség legyen. A szö­vetkezet olyan intézkedéseket tett, hogy ezeken a kis telepü­léseken is megfelelő legyen az árukészlet. Az összes kiskeres­kedelmi forgalom 74 millió fo­rint ennek 20 százalékát akis­településeken érik pl. Az árukat szállító nagyke­reskedelmi vállalatok a kis mennyiségű megrendelések miatt 4—5'községbe csak két­naponként szállítják a tejet és a kenyeret. A Somogy—Zala megyei Fűszért általában 10 naponként szállít árut ezeknek a kis boltoknak. Gondot okoz, hogy egyes áruk csak nagyobb csomagolásban érkeznek, me­lyet a kis egységek nem tudnak átvenni, mert például lejár a szavatossági idő. A szövetkezet úgy igyekszik ezen segíteni, hogy nagyobb boltjaikból ki­sebb mennyiséget szállít egyes áruféleségekből, hogy elkerülje az említett nehézségeket. Visny©szépiákra még mindig kocsival kell fuvarozni az árut, mert ennek a településnek nincs elfogadható útja, a töb­bi községbe be tudnak járni az árukat szállító tehergépkocsik. Sokan hagyják itt ezeket a településeket, emiatt a boltok forgalma nem emelkedik úgy. mint a nagyobb községekben, sőt az is gyakori, hogy évről évre csökken. A kisközségek közül talán Bányán nem csök­ken a lélekszám és a forgalom. Az is hozzájárulhat ehhez, hogy ez a község nemrég ka­pott új bekötőutat. Ezért hatá­rozott úgy a szövetkezet, hogy itt fejleszti a boltot A tanács­tól egy épületet vásároltak, és várhatóan november elején át­adják a forgalomnak az átala­kított bányai üzletet, amelyre 200 ezer forintot költöttek. Bevált módszer, hogy a kis­községekben alkalmi ruházati vásárokat szerveznek a MÉ­SZÖV javaslatára. Az árut a kadarkúti szaküzletből viszik a községek boltjaiba. Az első ilyen vásárt Gigében rendez­ték, ahol egy szombaton 39 ezer forint értékűt vettek meg a lakosok a kiszállított áruk­ból. Bizonyos, hogy a kadarkúti áfész a kisközségek és telepü­lések ellátását becsülettel vég­zi még akkor is, ha ez nem hoz megfelelő nyereséget a szövet­kezetnek. Üj utakat, módsze­reket keresnek, hogy a legfon­tosabb célt, a kis települések kifogástalan ellátását biztosí­tani tudják. dalmi munkát. Még tervek is készültek társadalmi munká­ban. Az üdülőhelyi albizottság — sok kaposvári szakember tevékenykedik benne — nagy segítséget adott mindenben. Csávics András főkertész lel­kesen valósította meg elkép­zeléseit. Még a népfrontbi­Pintér István R „kémfejedeien” tündöklése és bukása

Next

/
Oldalképek
Tartalom