Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

három »* ' ' kérdése A hét T X ihét tegfcmtosaKb esemé­nye a moszkvai szovjet—ame­rikai külügyminiszteri,; talál­kozó volt. Mindenki I azt fi­gyelte, hogy előbbre ' jutott-e ezáltal a SALT tárgyalássoro­zata? Ezt kővetően Andre} i Gro- miiko Párizsba utazott Otta­ni tanácskozásai jó alkalmat szolgáltattak a kérdés meg­válaszolására : valóban le­hűlés tapasztalható a szovjet —francia viszonyban? Ismét a Közel-Keletről ér­kezett számszerűen a legtöbb hír a héten: Szadat és Begin Nobel-békedíja. Asszad várat- lat bagdadi útja, és megálla­podása az iraki elnökkel, újabb tűzharcok Bejrutban, harcias Tel Aviv-i kijelen­tések a település sorsáról stb. Igazi fordulatnak mégis a szíriai—iraki együttműködés felújítása látszik. Mi ennek a jelentősége? — A kérdésekre Fálfy József válaszol. Közelebb Jutóét s meg- állapodáshoz a SALT ügye a moszkvai külügymi­niszteri találkozó után? Gromiko és amerikai kollé­gája két nap alatt összesen több mint 9 órát töltött a tárgyalóasztal mellett, ezt követően. , pedig Leonyid Brezsnyev is fogadta Cyrus Vance-t. Az idén ez mA; az -ötödik szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozó volt, mindegyiken a hadászati fegyverek korlátozásáról in­tézkedő megállapodás kérdé­sét tárgyalták a legfontosabb témaként - .«*> A SALT-fárgyalásofc 'állá­sáról tudósítani nem hálás feladat az újságíró számára. A hírmagyarázók a szűkszavú komünikék jelzőiből pró­bálnak következtetni előre­haladásra vagy egy helyben topogásra. »Hasznos és konst­ruktív-«, ezek a jelzők szere­peltek a szovjet közlemé­nyekben a tárgyalásokról, az amerikai szóvivő megtoldotta azzal, hogy az eszmecserék »szívélyesek és barátságosak voltak«. Az óceánon túli la­pok számára természetesen ez kevés támpont a magukat j ólértesül tnek mondó ame­rikai tudósítók meg nem ne­vezett forrásokra hivatkozva azt írták; hogy két újabb kérdésben sikerűit előbbre jutni Moszkvában, de még mindig akad egynéhány meg­oldatlan, vitás probléma. Vance külügyminiszter maga azt mondta, hogy a problé­mák nem olyan természetűek, amelyeket a felek jószáridé- kának kifejezésre juttatásával ne lehetne ésszerűen megol­dani Mindkét fél hangoz­tatta, hogy kész fokozni erő­feszítéséit a megállapodás gyors aláírása végett Azt azonban 6enkl sem akarja és tudja megjósolni, hogy ez a »gyors aláírás« még az év vége előtti megállapo­dást jelenti-e. Szovjet hírma­gyarázók felhívták a figyel­met, hogy a SALT egyben amerikai belpolitikai vitaté­ma is, s hogy november ele­jén kongresszusi választásokat tartanak az USA-ban. E vá­lasztások lezajlása után az amerikai elnöknek valamivel szabadabb keze lehet a tár­gyalások irányítására, egy megállapodás aláírására, vagy esetleg egy csúcstalálkozón a kézfogásra. . _ O Valóban votl-e lehűlés a szovjet—francia vi­szonyban? ; », I ■ -ywr Mttx Gromiko szovjet külügymi­niszter párizsi látogatásának végén az Elysée-palota szóvi­vője bejelentette, hogy Va­léry Giscard d’Estaing jövőre a Szovjetunióba látogat. A szovjet—francia kapcsolatok fejlődését a legmagasabb szin­tű találkozók sorának folyta­tásával is biztosítani kíván­ják. <„ ­A párizsi polgári sajtó az utóbbi időben gyakran cikke­zett arról, hogy a Szovjetunió és Franciaország között lehű­lés , tapasztalható. Meglehet, hogy a rossz lelkiismeret dik­tálta ezeket az írásokat, ame­jöt év^után I HÉT — CÍMSZAVAKBAN: Hétfő: Véget értek Gromiko és Vance moszkvai tárgyalásai, «z amerikai külügyminisz- tert fogadta Leonyid Brezs­nyev is — Szíria megnyi­totta iraki határait. — Bu­dapestre érkezett Jorgensen dán miniszterelnök. Kedd : Asszad szlrla! köztársasági elnök Bagdadba érkezett — Carter amerikai elnök üze­netben szólította fel az iz­raeli kormányt a különbé- ke-tervezet elfogadására. Szerda: Mota Pinto Jogászprofes*­szort nevezték ki Portugá­lia új miniszterelnökévé - Giscard d’Estaing egynapos római villámlátogatása so­rán tárgyalt Andreotti mi­niszterelnökkel és kihallga­táson jelent meg a pá­pánál. — Carter elnök új inflációellenes programot hirdetett meg. Csütörtök: Újabb mélypontra zuhant a dollár Frankfurtban és To­kióban — Ismét zavargások voltak Irán városaiban, a sah születésnapján is. — Zsivkov bolgár és Mengisz- tu etióp államfő tárgyalásai Addisz Abebában. Péntek: Szovjet—magyar kormány­fői tárgyalások voltak Moszkvában. — Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli miniszterelnök kap­ta a Nobel-békedíjat. Szombat : Gromiko külügyminiszter * befejezte tárgyalásait Pá-- rizsban, ahol találkozott Giscard d’Estaing köztársa­sági elnökkel is. — Haza­rendelték a Washingtonban tárgyaló egyiptomi küldött­ség vezetőjét. — Tüntetések Baszkföldön a spanyol al­kotmány tervezete ellen. TyekneS á szerző! szint*- egy­értelműen annak tulajdonítot­ták a Moszkva—Párizs vi­szonyban szerintük bekövet­kezett változást, hogy Fran­ciaország Afrika-politikája túlságosan aktív lett, méghoz­zá a Mobutu-féle rendszerek javára. Ugyanekkor párizsi kor­mánykörökben arra hívták fel a figyelmet, hogy a két ország közötti kapcsolatok gazdasá­gi alépítménye változatlanig erősödik és szélesedik. A Guiringaud—Gromiko tárgyalások most alkalmat adtak arra, hogy a két fél egyformán hitet tegyen az enyhülési politika folytatása mellett a világban, s hogy a leszerelési erőfeszítések foko­zása érdekében új kezdemé­nyezésekkel éljenek. Gromiko örömét fejezte ki amiatt, hogy y összehívására vonatkozó francia javaslatra. Természetesen más időszerű kérdések is napirenden szere­pelhettek a két külügyminisz­ter eszmecseréjén, így min­denekelőtt a közel-keleti kér­déscsoport, amelynek libanoni eleme Franciaországot, a te­rület egykori védnökét, na­gyon is érdekli. *{ Mi a Jelentősége a Szí- ria és Irak viszonyában beállott fordulatnak? À »szilárdság frontjának«, azaz a szadati megalkuvó po­litikát elítélő arab országok csoportjának leggyöngébb pontja az volt, hogy Szíria és Irak egymás közti viszonyát 1966 óta politikai, ideológiai és személyi ellentétek rontot­ták meg, a libanoni szír be­avatkozás óta pedig még a két szomszédország közös ha­tárát is lezárták. Említsük meg, hogy ez az áldatlan álla­pot a szocialista közösség arab politikáját is zavarta, hiszen külön-külön mind Szí­riával, mind Irakkal jók vol­tak a kapcsolataink.) A héten látszólag meglepő, a stratégiai helyzetből azon­ban logikusan következő for­dulatra került sor. Szíria meg­nyitotta határát Irak felé, Asszad elnök pedig Bagdadba repült, hogy négy napon át tárgyaljon Al-Bakr iraki el­nökkel. A létrejött megálla­podás a sokoldalú együttmű­ködés újrakezdését írja elő. A honvédelmi miniszterek például hozzálátnak kölcsönös védelmi szerződés kidolgozá­sához. Elég egy pillantást vetnï a térképre, hogy érthetővé vál­jék: miután Egyiptom letette a fegyvert, Izrael egész kato­nai súlyával északra, Liba­non irányába és keletre Szí­ria (“no meg Jordánia és akár a távolabb eső Irak) felé for- duL Ezt a nyomást látva, érezve, az arab vezetők már nem engedhetik meg maguk­nak hogy az ellentétek meg­osszák erőiket, elválasszák őket egymástól, Elméletileg ugyanaz a párt, a Baath, az Arab Újjászüle­tés Szocialista Pártja van hatalmon mind Bagdadban, mind pedig Damaszkuszban. Valójában azonban a párt két külön szárnya ez. Eddig éle­sen szemben állottak egymás­sal, mindennaposak voltak a kölcsönös vádaskodások. Fia most létrejön a szíriai— iraki együttműködés, akkor ez katonai téren alaposan módo­sítja a Közel-Kelet erőviszo­nyait. Egyelőre diplomáciai vonatkozásban hoz újat: most már nincs akadálya annak, hogy november első napjai­ban éppen Bagdadban csúcs­találkozóra összeüljön a »szi­lárdság frontjában« levő va­lamennyi ország vezetője, ab­ból a célból, hogy meghatá­rozzák a Camp David-i ka­pituláció elleni közös fellé­pés teendőit. Kitől függ a haladás Bécsien? Ha a nyugati partnerek kej­lő jóakaratot tanúsítottak vol­na a szocialista olszágak ko­rábbi javaslatai iránt, akkor már 1977-ben csaknem há­romszázezer ember vethette volna le a mundért Közép- Európában. A szocialista országok ugyan­is Bécstoen rögtön a tárgya­lás megkezdése után — 1973 novemberében — előterjesz­tették első átfogó javaslatu­kat a fegyveres erők és a fegyverzetek csökkentésére. Az elgondolás lényege az volt, hogy az első lépcsőben 300 ezerrel csökkentsék a csapa­tok létszámát, továbbá a re­pülőgépek és a rakétaeszkö­zök számát Ez a javaslat a nyugati partnerek ellenállásá­ba ütközött A következő sza­kaszban a szocialista országok javaslataikat többször is kompromisszumos elemek egész sorával bővítették. Leg­újabb — e nyári indítvá­nyukról még a nyugati sajtó is elismerte, hogy az olyan jellegű, »amely több szem­pontból is figyelembe veszi az ez év áprilisában előter­jesztett nyugati elképzelése­ket, it amely véget vethet az egy helyben topogásnak«. A szóban forgó Javaslat lé­nyege: a tárgyalásokon részt vevő szocialista országok — a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK — beleegyezésüket adták ahhoz, hogy az egyenlő, kollektív csökkentés eredményeként a NATO és a Varsái Szerződés közép-európai fegyveres erőit hozzák egyenlő szintre, lét­számukat külön-külön 900 ezer főben, ezen belül a szá-1 razföldí erőkét 700 ezer fő­ben állapítsák meg A szocia­lista országok elébe mentek azoknak a korábbi nyugati el­képzeléseknek is, amelyek egyrészt amerikai atomrobba­nófejek, Pershing típusú ca- kétakilövők és F 4-es repü­lőgépek, másrészt szovjet harckocsik kivonására vo­natkoztak. ! 7 Az említett komp romi ssaaj- mos javaslatokkal egyidöben a szocialista országok értésé­re adták nyugati partnereik­nek: továbbra is fellépnek azért, hogy a tárgyalásokban közvetlenül résztvevő vala­mennyi ország konkrét formá­ban vegyen részi a fegyveres erők és a fegyverzet csökken­tésében, azaz mindegyikük katonai potenciáljának meg­felelően járuljon hozzá a fe­szültség csökkentéséhez. így valósulhat meg az az alap­vető elv, hogy egyik fél se jusson egyoldalú előnyhöz. Más szóval, a Varsói Szerző­dés országai számára válto­zatlanul elfogadhatatlan bár­milyen olyan jellegű csök­kentés, amely alól a résztve­vő országok valamelyike ki­vonhatja magát, esetleg még növelheti is katonai poten­ciálját. Elfogadhatatlan pél­dául egy olyan elképzelés, amely a nyugatnémet Bun- deswehrre vonatkozóan — az amerikai hadsereg után ez a NATO legerősebb katonai ereje —• egyáltalán nem tar­talmazna csökkentési kötele­zettséget. Aligha kell bizony­gatni, hogy a nyugatnémet hadsereg érintetlenül hagyása, netán létszámának és fegy­verzetének növelése nem fe­lelne meg a kitűzött céloknak. Ez azonban csak a problé­ma egyik oldala, mondhat­nánk azt is, hogy csupán a jéghegy csúcsa, A megállapo­dást ugyanis nem egyik vagy másik nyugati partner állás­pontja, hanem mindenekelőtt a NATO agresszív körei aka­dályozzák, amelyek továbbra sem tettek le arról a céljuk­ról, hogy egyoldalú előnyök­höz jussanak. Erről a szándé­kukról tanúskodik az is, hogy növelik az európai kontinen- I sen állomásozó fegyveres erő- I ik létszámát, s a NATO-ta- j nács legutóbbi washingtoni ülésén olyan terveket hagy­tak jóvá, «melyek a tömb fennállása óta szinte példa nélkül álló katonai készülő­déseket irányoznak elő. Nagy­szabású programot dolgoztak ki a fegyverzet korszerűsíté­sére, sót a csapatok létszá­mának növelésére Is. (Aa Európában állomásozó ameri­kai csapatok létszáma 1977- ben például 18 ezer fővel nőtt, s erre az évre újabb 8000 I amerikai katonát irányítanak j a kontinensre.) Mindezekből nyilvánvaló, hogy kin múlik a haladás J Becsben. A szocialista orszá- [ gok konstruktív álláspontot I képvissinek és messzemenő j megegyezési készségről tesz­nek tanúbizonyságot az öt éve tartó tárgyalásokon. Ja­vaslataik révén a tárgyaló- partnerek közötti távolság fe­lét már megtették, most a másik félen a sor, tőlük függ a haladás, , ; ....i « K. A. Tekintse meg az áruház állandó kiállítóhelyén ~ október 30-tól csak 7 napig : a lakástextil-vállalat termékeinek árusítással egybekötött bemutatóját Bútorszövetek, takarók, műszőrmék, ebédlő- és összekötőszőnyegek, faltól falig szőnyegek gazdag szín-, minta- és méretválasztékból válogathat,' Nézetkülönbségek, alkudozások a Közel-Kelettel foglalkozó tárgyaláson „Jelentős, de megoldható né­zeteltérésekről” beszélt újság­íróknak Dajan izraeli külügy­miniszter, Vance amerikai kül­ügyminiszterrel megtartott rö­vid eszmecseréje után, célozva ezzel az amerikaiak által elő­terjesztett békeszerződés ter­vezethez fűzött izraeli és egyiptomi kiegészítésekre. Dajan azonban nem sorolta a ciszjordániai zsidó települé­sek ügyét a tárgyalásokat idő­legesen fenntartó tényezőkhöz. „Az izraeli—egyiptomi béke- szerződés letárgyalásának és megkötésének menetét ez nem befolyásolja” — jelentette ki. Hivatalossá vált, hogy a Wa­shingtonban tárgyaló egyipto­mi delegáció vezetői is haza­utaznak konzultációra. Musz- tafa Khalil egyiptomi minisz­terelnök pénteken este jelen­tette be Kairóban, hogy a hét végén hazahívja Ká­rnál Hasszán A!i hadügy­minisztert és Fuad But.rosz ügyvezető külügyminisztert, de az egyiptomi delegáció töb­bi tagja tovább folytatja meg­beszéléseit az amerikai fővá­rosban. Hodding Carter ameri­kai külügyi szóvivő szavaiból kiderült, hogy a szíriai—iraki tárgyalások kimenetele, külö­nösen annak katonai vonatko­zásai, aggasztják az amerikai politikusokat. Hodding Carter kénytelen volt pénteken elis­merni, hogy a szíriai—iraki megállapodások jelentős követ­kezményekkel járhatnak a kö­zel-keleti helyzet jövőbeni ala­kulására. Anvar Szadat és Menahem Begin megosztott Nobel-béke­díja vegyes reagálásokat vál­tott ki világszerte. Még a kon­zervatív londoni The Times is meglepődött, hogy Szadatnak meg kellett osztania a díjat Beginnet. Olof Palme, a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt elnöke utalt arra, hogy a békét még meg sem kötötték, s hogy a palesztin probléma megoldat­lan. Carter amerikai elnök azonban meleg hangú jókíván­ságait küldte el a díjazottak­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom