Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Az elődök hitével, tovább az úton A gázvezeték folytában nyolc napot tlolgo-1 zunk, utána hat napra haxa- megyünik. ahol azután az asz- szony előáll: ezt meg ezt ki kell javítani, el keik végezni. Mégis, azt vallják, hogy jobban járnak, mint azok, akik Pestre ingáznak, s a hét végén csak egy napot töltenek : a családdal. — Pestig autóval szállíttat bennünket a vállalat, a Nyu­gatiból utazunk tovább. Csak | a dekád vége ne péntekre vagy szombatra essen, mert akkor állva utazunk.. . Az új munkahelyeken új tájakat, más embereket ismer­nek meg. Abban, hogy idegen vidéken, az időjárásnak kité­ve vállalják a nehéz munkát, része van a keresetnek. A be­tanított munkások három és fél, négyezer forintot, a ko­szorúsok több mint négyezer Zsolna3’ék egy műszak alatt egy kilométer csövet hegeszte- nek össze. Ebben körülbelül száz varrat van. Boncz János, a technikus szigorúan jegyzi: melyik varratot mikor készí­tették. Amikor kedvez az idő­járás a szabadban dolgozók­nak, este hétig is kint van­nak. A tél kegyetlen, akkorra I kevés munkát hagynak. Azzal a vezetékkel, ame­lyet ők építenek. Kaposvár az országos gázhálózatra csatla- I kozik. Hossza 40,5 kilométer. Kedden a hamrinckettedik ki­lométernél tartottak. Két hét múlva elhagyják Somogyot. Budapest határában vár rájuk feladat. Gombos Jolán Somogy! Néplap (Folytatás az 1. oldalról) — Termelőszövetkezetein! tagsága egyetért és támogatja pártunk, kormányunk célkitű­zéseit; kész azokért még töb­bet dolgozni. Bízunk abban, hogy a szebb, boldogabb jöv érdekében becsülettel teljesí­tik feladataikat — mondta befejezésül. A beszéd elhangzása után Valter Imre, a balatonszaba- di November 7. Termelőszö­vetkezet Kossnth-díjas elnöke kért szót^ Szövetkezetük dol­gozói nevében köszöntötte az ünneplő testvérszövetkezet ve­zetőit, tagjait. Jóleső érzéssel hallgat­tam azokat az eredményeket — mondta —, melyeket ez a szövetkezet három évtized alatt elért. Mint régi szövet­kezeti vezető tudom, mit je­lent ilyen hosszú ideig kitar­tóan és mindig jobb ered­ményt elérni. El kell monda­nom: ezeknek az eredmények­nek mindig volt és van kisu­gárzó hatásuk. Ez az ünnep valójában mindnyájunk, az egész szövetkezeti mozgalom ünnepe. Mikor elcsitult a taps, de­rűs arccal Losonczi Pál lépett a szónoki emelvényre. — Tisztelt ünnepi gyűlés, kedves Barátaim! Mindenek­előtt szeretném megköszön: a magam és, valamennyi ala­pító tag nevében, hogy a mos­ani tagság ily módon emlé­kezik meg az elődökről, a harmincadik évfordulóról — mondta, majd tolmácsolta Kádár Jánosnak, a Központ Bizottság első titkárának sze­mélyes üdvözletét, jókívánsá­gait. Az évforduló kapcsán szólt a magyar szövetkezeti mozga­lom nemzetközi vonásairól, arról, hogy Latin-Amerikától Vfrikáig a magyar mezógaz- iaságról, a magyar szövetke- ;eti mozgalomról elismeréssel vészéinek, és átveszik tapasz­talatainkat. — A termelőszövetkezetek hazai megítélése is más ma. mint tíz-húsz évvel ezelőtt volt. Jó közellátásunlk van, a mezőgazdaság ötszörösére növelte exportját, s ezzel szá­mottevően hozzájárult az ipa­ri nyersanyagok behozatalá­hoz, az ország fejlődéséhez. Parasztságunk sohasem volt a jónak elrontó.]®, és bár rend­kívül sok erőfeszítést tett. mégis évszázadokig alig ment valamit előre. Változást akar­tunk. és ez a változás be is következett. Érdeme van eb­ben mindenkinek, aki a fej­lődéshez hozzájárult. Mi hit­tünk abban, hogy többet ■»tud-« a szocialista mezőgaz­dasági nagyüzem, de hogy ilyen eredményeket érünk ei azt nem mertük remélni. Az Elnöki Tanács elnöke méltatta az utóbbi tíz-tizen­öt év fejlődésének összetevőit, majd hangsúlyozta: mindez nem jelenti azt, hogy nincse­nek gondjaink. Ezek a gondok azonban mások, mint amilye­nek kezdetben voltak. — Befejezésül — mondta — a mezőgazdaság jövőjéről szeretnek néhány gondolatot szólni. A Központi Bizottság márciusi állásfoglalásában megerősítette, hogy agrárpoli­tikánk bevált, de hatékonyab­ban kell dolgoznunk a belső ellátás javítása és az export­lehetőségek kihasználása érde­kében is. Ez arra int, hogy I a mezőgazdasággal kieméten foglalkozzunk, támogassuk a i termelés növelésére irányuló : törekvéseket. Tudományos- j technikai forradalom zajlik, I szinte végtelenségig lehet fo-. . kozni az eredményeket. Hogy ; mennyit tudunk előre menni. az azon áll, hogy milyen j anyagi és szellemi erőt tudunk l j mozgósítani e célra. Az ala- [ pok megvannak. Meg vagyok ! győződve, hogy parasztságunk jól hasznosítja mindazokat az I anyagi, technikai eszközöltet, : amelyeket a népgazdaság ren­delkezésére bocsát. Még egy- ! szer köszönöm a mai tagság- ! nak az alapítókról való meg- ! emlékezést. I Losonczi Pál ezután kitün­tetéseket adott át. A Munka j Érdemrend ezüst fokozatát I kiapta Berkics Mihály alapító tag. Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetésiben részesül! Keserű József elnökhelyettes és Jakab István háztáji fő- ágazatvezető. A TOT Kiváló Termelőszövetkezeti Munká­ért kitüntetését kapta Kiss György né. növénytermesztő és Gyuri Sándomé növényter­mesztő szocialista brigádveze - tő. A Munka Érdemrend arany fokozatát Romany Pál adta át Losonczi Mihálynak, a Vörös Csillag elnökének. — Szeretnék őszinte szóval gratulálni valamennyi most kitüntetettnek, a szövetkezet egész tagságának — mondta Romany Pál. — Joggal ne­vezhető ez családi ünnepnek, hiszen a kezdés nehézségeit vállaló tagság találkozik a kezdeményezést folytató, to­vábbvivő követőkikel. Az ala­pító tagokat külön köszöntőm, akik vállaltak valami remény­teljeset, elindultak azon az úton, amely megismételhetet­len. Ezt a szép példát foly­tatni kell, mert most sincs kevesebb szükség az erőfeszí­tésre, csak más erőfeszítések kellenek. Jó termést, jó jöve­delmet, sok boldogságot kí­vánok mindannyiuknak! Az észhez és a szívhez egy­aránt szóló, közvetlen szava­kat ismét az elismerések át­adása követte. A szövet­kezet által alapított jubileu­mi emlék plakettet Losonczi Mihály elnök adta át az ala­pító tagoknak, elsőként Lo­sonczi Pálnak, majd tizenkét olyan szövetkezeti tagnak, aki huszonöt évnél hosszabb időt töltött el itt. Az ünnepi gyűlés után ama­tőr művészeti csoportok szín­vonalas műsorral kedvesked­tek a jubiláló közösségnek. A délutáni órákban autó­buszra szálltak az alapítók, a mai vezetők és kimentek a szövetkezet születésének szín­helyére, Szilonics-pusztára. — Ha magunk jövünk, nem tudjuk hol vagyunk — mond­ta egyikük. A pusztából nincs semmi, helyette óriásra nőtt, nyoLcvan-kilencven mázsa termést ígérő kukoricatábla. De az emlékek zuhatagként törtek elő. — Emlékszel ? Az alatt a szilfa alatt szoktunk pihenni. — Ezt a - kukoricát már nem tudnánk kézzel letörni.. . — De ha kellene? — kér­dezte Losonczi Pál. — Hát akkor persze jön­nénk — vágta rá Dergecz Mihály. A homlokok mögött újra­éledt a múlt, a szem pedig gyönyörködött a terméstől roskadozó jelen képén. — Emlékszel, Juliska — fordult Virovecz Pálné Ber­kics Józsefnéhez —, mikor ünneplőbe öltöztünk, hogy ne tudják a többiek, hova me­gyünk? — Bizony, a mi brigádunk, a négy asszony. Mentünk a füzesibe fát égetni, aztán a hamut összekevertük egy volt trágya telep helyén, és azt szórtuk a kenderföidünkre. Hogy a miénk szebb legyen, összetépte a füzes az ünnepi harisnyámat meg a szoknyá­mat. Hogy az ő brigádjuké szebb legyen ... Ma is cinkos tur­pissággal nevet össze a két asszony. Hát ilyenek voltak ők, a kezdők. És olyanok, hogy azt is mondták: — Annyi sok rosszat be­szélnek a mai fiatalokról. Pe­dig hát nagyon tudnak dolgoz­ni azok is, csak vezetni keli őket. Eltűnt a kiserdő, eltűnt a puszta. Szilonics mégis az em­lékeket ébresztette, a burgo­nyatároló pedig ámulatot kel tett. Végigjárták a tárolót, az osztály ozót, megnézték az óriás Bábolna szárítót és egyi­kük így mondta: — Mi lett abból a csepp- ből, amit mi elkezdtünk! Nem, nem is lehet ezt szóval el­mondani. A röpke határjárás után a szövetkezet klubtermében gyűltek össze, ahol a falakon a három évtized fejlődését, történetét dokumentáló kiál­lítást rendezett a gazdaság. És aztán tovább folyt a szó, az emlékezés a múltról, melyet nemcsak a messzeség szépít, hanem a jelen beteljesedése is. A jövő az elődökéhez ha­sonló odaadást, hitet és erő­feszítést kíván. Nemzetközi és országos ér­deklődésre számot tartó ren­dezvénynek adott helyet e hé­ten Somogy. Az európai egy­házak konferenciája Siófokon tartotta 3. helsinki konzultá­cióját arról, mi a feladatuk kontinensünk egyházainak ke­resztényeinek a fegyverkezési verseny megállításában, a le­szerelésben. Ugyancsak a Ba­laton déli parti városában rendezték meg a XXI. somo­gyi orvosnapokat. A tó másik Jvégen«, Balatonkeresztúron a XVIII. század egyik legnagyobb tudósának, Bél Mátyásnak az emléke előtt tisztelegtek. A sort folytathat­juk a Dramatikus népszoká­sok a Dél-dunántúlon című kaposvári tudományos tanács­kozással. E rendezvények rangját az is megadta, hogy neves fővárosi, dunántúli tu­dósok, szakemberek vettek részt rajtuk. Szinte mindenhol szó esett arról, hogy hagyományainkat, értékeinket nem elég meg­őrizni, az is fontos, hogy mi­nél szélesebb körben megis­mertessük mindehkivel. Itt kapcsolódik az SZMT elnök­ségének egyik témaja e meg­állapításokhoz. A testület megvitatta a szakszervezeti agitációs munka tapasztala­tait, s meghatározta a felada­tokat. Az elnökség szerint fon­tos, hogy a szakszervezetek agitációs munkája az eddigi­nél jobban kapcsolódjon a pártszervek tevékenységéhez. A felvilágosítás, a meggyőzés hatását is növeli, ha az szb-k jobban támaszkodnak a mun­kahelyi pártszervezetek po­litikai segítségére. A célokat csak úgy lehet elfogadtatni, ha a szakszerve­zetek fölkészítik a tagságot, megnyerik a munkásközvéle­ményt a feladatok megoldásá­ra. Az agitáció sokat tehet azért, hogy az emberek job­ban ismerjék a gazdasági helyzetet, megértsék egy-egy gazdaságpolitikai döntés indí­tékait. Jó például az az elkép­zelés, hogy mindenhol adja­nak nagyobb rangot a jó munkának, a helytálló egyé­neknek és közösségeknek. Er­re ott vannak a versenyhír­adók, a faliújságok, a han­goshíradók, az üzemi és a szakszervezeti demokrácia fó­rumai. Az SZMT úgy nyújt segítséget - a feladatok megol­dásában, hogy szorgalmazza megyei, városi, munkahelyi szemléltető anyagok elkészí­tését. Két fórumot szervezett e héten a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a népi ellenőrzési bizottság arról, miként érvényesül a gyakor­latban a közérdekű bejelen­tésekről, javaslatokról és pa­naszokról tavaly elfogadott törvény. A kaposvári és a sió­foki rendezvényen azoknak a szerveknek a képviselői vet­tek részt, amelyeknél most nem tartanak vizsgálatot, az egységes végrehajtásért azon­ban ott is sokat tehetnek. Országgyűlési képviselőket is bevontak a munkába mind­két helyen, s ők maguk úgy fogalmazták meg : fontos a számukra, hogy nyomon kő- j vethessék az életben egy-egy j törvény megvalósulását. E fó­rumokon sok helyes észrevé- [ tel hangzott ei. Az egyik leg- | fontosabb: sok a teendő a tör- j célig jóbb megun'.«rule** v«- j gett. Kívánható-e az, hogy érvényesüljön a szelleme, ha az ügyintéző maga sincs vele tisztában. Így aztán már az iktatóban, úgy hever a panasz, hogy »-állampolgári«, pedig nagyon is közérdekű. Sok he­lyen hiányzik még az ügy­rendek módosítása a törvény­nyel összhangban. A közvéle mény már most érdeklődéssel vette, hogy a NEB hetven he­lyen megvizsgálja a panasz­intézést. A népfrontbizottság és a NEB az együttműködési szerződés alapján együttes fó­rumokon kívánja közkinccsé tenni a végleges tapasztalato­kat. Kaposvár köztisztasága — jogosan — állandó viták tü- zében áll. A városi tanács ezek tapasztalatait is figye­lembe vette, amikor megal­kotta és a héten elfogadta a közterületek tisztán tartásá­ról és a háztartási szemét ke­zeléséről szóló rendeletét. A »tisztaság alkotmánya« ponto­san meghatározza, kinek a feladata az utcák terek taka­rítása, s még azt is, mikor le­het a tulajdonos költségére elvégeztetni például a hó el­takarítását. Más városok pél­dája alapján bekerült a ren­deletbe, hogy tilos az utcá­kon, a boltok előtt a szeszes ital fogyasztása. A közvéle­mény szorgalmazta ennek ki­mondását, most már meg is bírságolhatják, aki megsérti ezt. A hét végén a fegyveres erőkre és testületekre figyelt az egész megye. A kiállítások, harci túrák, rendezvények több ezer fiatalnak adtak hasznos ismereteket néphad­seregünkről. (Mm építői Üt tálán uta­kon igyek­szünk a gázve- zetéiv-építök- höz. A domb­tetőre húzódó szántóföldet fekete csőkí­gyó szeli át. Ezt követve hamarosan sár­gába öltözött emberekre bukkanunk. Szigorúan sza­bott ütemben kísérik a félel­metes mozsár­járó lánctal­past. Bonyo­lult eljárással illesztik össze a tízroéteres csöveket, az­tán védősap­kás. álarcos emberek pár­ban hegeszte­ttek. A Kőolajvezeték-építő Vál­lalat II. számú fő-építé'veze- t őség éneik vonalhegesztő cso­portja dolgozik a Lengyeltóti —Kaposvár közötti gázveze­ték építésén. Előttük a te- rep&Vőkészítők. Utánuk azok az emberek, akik árkot nyit­nak a vezetéknek, majd szi­getelnek. A végső művelet a műtárgyépítés. Sok függ a vonalhegesztők munkájától. Amikor Miklós Miklós a köszörűsök után »csinosítja« a varratot, egy számot is mellé üt. Ennek alapján bármikor megálla­pítható, hogy ki hegesztette. Óránként cigarettaszünet van. forintot visznek haza. A gép­kezelők keresete hatezer fo­rint körül mozog. A hegesz­tők — jó hónapban — elér­hetik a nyolcezret is. A te­re-e pótlék több mint félezer forint, amelyet mindannyian megkapnak. És ügyes szerve­zéssel jut idejük otthon a do­hány, a szőlő, a kukorica megművelésére. Ritkán van szükségük Nyí­ró Gyulának, az egyik gáp- kenslőnek a mestevszakács tu­dományára, hi ízen helyükbe hozzák az ebédet, és reggelit, vacsorát is kapnak. — Csak egy valami nem tetszik nekünk — mondják — a kakasszó ... — Ha egyenként gyújta­nánk rá, egymást gátolnánk a munkában, hiszen a művele­tek szalagszer üen egymásra épülnek, A pihenő alatt szusszannak, nevetgélnek a munkások. Zsolnay Árpád csoportveze­tő siófoki. Hárman kaposvá­riak, a többi pedig a Tiszán­túlról, Nyíregyháza és Debre­cen környékéről jött. Nehéz a különélés. Kevesen bírják. Búzás Miklós azt mondja: — Tizenhat éve csinálom. Előbb gépkezelő voltam, ' de mert a hegesztőket jobban megfizetik, hát átképeztettem magam. A mii életünkben az a furcsa, hogy soha sincs va­sárnap. Ha itt vagyunk, egy­Ennek magyarázatát később ' kapom meg, a Topanár ha­tárában levő telepükön. A légi malom körül sorakoznak a kék lakókocsik, melyeket villanyrezsóval, hűtőszek­rénnyel, hideg-meleg vízzel, hőkamdallóval láttak el. Négy építő lakik egyben. Minden­hol érződik a gondoskodás: az ízléssel válogatott függönyö­kön, a virágokon. Könyvtár, két színes televízió található a telepen, sztereo rádió, le­mezjátszó és magnó. Az utób­bin minden hajnalban negyed ötkor Schaufjhauser Ferenc üzemtechnikvs egy hangmom- tázsos magnószalagot indít el. Kakasszóval kezdődik. Ez az ébresztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom