Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

ISZTAMBULI JEGYZETEK Búcsú az öreg kazántól A Boszporusz felett Lebontott házak, fakuló emlékek Ötvenvalahány óra az 6si Sztambulban a kevésnél is kevesebb, ötszázáét mecset, kétszáz templom; a hét hegy­re épült; két világrész, Euró­pa és Ázsia határpillérem magasodó Isztambul, a négy­milliós, keletien nyüzsgő vi­lágváros ezrével kínálja a csodákat. A Kék Mecset, a Hagia Sophia, a hajdan falai között magyarokat is fogva tartó Yedifcule vagy Topkapi, mely 360 szobájával négyszáz éven át szolgált a szultánok palotájául. Láttam mesés kin­cseit, több ezer grammos smaragdt ékszereit, gyémánt-, zafír-, rubinékes kelyheit, a háremhölgyek hálóhelyeit, a szultán fürdőmedencéit. Le­nyűgöztek, ám még sincs sza­vam róluk. A bédekkerek, melyekből az utazás előtt okultam, hasonlíthatatlanul szakszerűbb leírást adnak. Néhány véletlen találkozás, mely kikívánkozma belőjem az ellentéteknek ebből a me­sésen varázslatos városából — Komm, mein Herr, komm! — vonszol félszeg erő­szakkal egy gyér hajú fiatal­ember a Kapala Carsi, a nagy bazár negyvenvalahány utcájának egyikén. Izzadó ke­ze a csuklómra fonódik, húz maga után a forgatagban, — Komm — mondja, s a biz­tonság kedvéért újra és újra hátranéz, megvan-e a zsák­mánya. — Ich habe Fabrik, komm, mein Herr. — Semmit se érne szabódás., netán a til­takozás, menni keli, ha már az úr horogra akadt. Tizenkét négyzetméteres "áruház«, bőrkabát, kékben. barnában, zöldben, irhabun­dáik lógnak a mennyezetről. A keményfejű törökről, aki a fél Carsin végigvonszolt, öm­lik a víz. Kint kánikulai for­róság, negyven fok is lehet, bent a szűk üzletben a főnök és társa, aztán a segédje és i még egy segédje, ötödiknek pedig barátom, íj gyártulajdo­nos. Hellyel kínálnak, apró poharakba öntik a teát. Ennyi előzékenység láttán az ember ellágyul, kényszert érezne rá, hogy vegyen vagy két-három bundát. De hát abból az útravalóul hozott húsz dollárból, amelynek már megérkezéskor elúszott a fe­le... Mutatom és mondom is; — Fiúk, nincs pénz. — O, hát te magyar vagy! — szólal meg magyarul békés eltérítőm. Mondja nevét, Feh- mi Otoglu, magyarázza, hogy apja magyar volt, hogy szere­ti a fajtámat, a magyar ren­des ember. Este, majd zárás után szívesen rám szán né­hány órát, hogy megmutassa a várost. — Hogy tetszik a bolt? — kérdezi, s annyival tudom honorálni a vendéglátást, hogy dicsérem. Hogy mi van Otog­lu gyárával, erről hallgatunk. Ö is tudja, már rég kitalál­tam, mi tulajdonképpen a mestersége. Nyomorult felhaj­tó, aki tíz órán át le-föl ro- hangászik a bazárban, fürké­szi a járókelőket, viszi a ve­vőt a főnökhöz. Aszerint élne, ahogyan szerzi az üzletet. Há­nyat szalasztott el már ma, milyen korholást kap, ha már nem leszek ott... — Mondd, Otogju, a négy­Kevesebb az árdrágítás, az előírásokat azonban még min­dig viszonylag sok vállalat megszegi — így összegezték az árellenőirziések legújabb ta­pasztalatait az Országos Anyag- és Árhivatalban. Az MTI munkatársának elmond­ták, hogy az ár hatóságok az első félévben több mint 55 000 esetben ellenőrizték az ár és a minőség összhangját, az ár­képzést, továbbá azt, hogy a választék indokolt mértékben cserélődik-e, az ,új termékek értéke arányban áll-e áruk­kal. Az egyik legfőbb tapaszta­lat, hogy a vállalatok árpoliti­kája tervszerűbbé vált, s a hosszabb távra kidolgozott ár- tarvekből kitűnik, hogy fő­ként a gazdálkodás javításá­val, s nem indokolatlan ár­emeléssel igyekeznek a szigo­rúbb közgazdasági feltételek mellett is megfelelő nyereség­hez jutni. Az árvetéseket ál­talában szabályszerűen készí­tik. Egyes alapanyagok és se­gédanyagok árának emelkedé­A barna erdőtalajokon gaz­dálkodó üzemekben a növényi tápanyagok, a műtrágyák jobb érvényesülésének, a nagyobb terméseredmények elérésének egyik akadálya a talaj sava­nyúsága. Az elmúlt évtized fo­kozódó műtrágyahasználata révén ezek az eredetileg sa­vanyú talajok még inkább romlottak. E talajokon a me- szezés, a talaj kémhatásának semlegesítése biztosítja, hogy az alkalmazott műtrágyák jobban érvényesüljenek, és eb­ből eredően a termésszint ma­gasabb és kiegyenlítettebb le­gyen. A barna erdőtalajokon szük­ség van a nagy ad ágú melio- ratív meszezésen kívül az utóbbi évek során elterjedt mésztrágyazásra is. se, nagyobb használati értékű termékek kibocsátása termé­szetesen áremelkedésekkel jár, az árhatóságok azonban ügyelnek arra, hogy tisztes­ségtelen nyereséghez ne jut­hassanak a vállalatok. A tapasztalatok általában tehát kielégítőék, de sok rend­ellenességet is feltártak az el­lenőrök. Átlagosan minden hetedik ellenőrzésnél találtak k isebb - nagyobb szabálytalan­ságot, amelyet azután szank­ció is követett. Az első félév­ben 19 esetben büntetőeljárást, 13 esetben gazdasági bírság kiszabását, több mint 2000 esetben szabálysértési eljá­rást, 760 esetben fegyelmi el­járást kezdeményeztek az ár­hatóságok, s jó néhány sza­bálytalanságot követett pénz­bírság, kártérítés, prémium­megvonás, enyhébb esetekben figyelmeztetés. Viszonylag sok rendellenességet tapasztaltak például egyes szolgáltatási dí­jak kiszámításánál, többféle szolgáltatás összevont számlá­zásánál. A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja a ta­lajjavító és talajvédelmi vál- latokkal együtt az 1978-as évre meghirdette a mésztrá- gyázási akciót. Az akció ered­ményeként Somogy üzemeiben ez évben körülbelül 16 ezer hektár szántóterületen 20—22 ezer tonna pétimeszet használ­nak fel. Az 1979. évi tervezett üzemi mésztrágyázások előkészíté­sére ismét akciót hirdetnek. Ennek keretében a megyei nö­vényvédelmi és' agrokémiai állomás szakemberei — a já­rási főfelügyelők és agroké­miai szaktanácsadók — októ­ber 20-ig fölmérik az üzemek mésztrágyázási igényét. No­vemberben a DTTV Somogy— Tolna megyei irodája (Nagy­atád) megköti a szerződéseket az üzemekkel a meszező anya­gok szállítására, igény esetén a terítésére is. A szerződések teljesítésére 1979. január 1- től kerül sor. millió isztambuliból mennyi a kereskedő? — Negyvenmillió — feleli, és megtörli verejtékező hom­lokát. — Itt akar egész Tö­rökország üzletet csinálni. — Búcsúzóul kezembe nyom egy tucat névjegykártyát. — Küldj hozzánk magyarokat— mond­ja —, az én gyáram a legkü- lönb a Carsiban. A pénztelenség gondtalanná teszi az embert. De minek is kell a pénz? A Coopturist autóbusza majd hazavisz, szállásról az utazási iroda gondoskodott, másnap körbe- visznek a Kagaloglu negyed nevezetességein. Órák óta bo­lyongok hát fesztelen kötet­lenségben a nagy bazárban, nem vonják el figyelmemet a részletek, egyszerre az egészet láthatom. Az aranyutcák mögött ezüstutcák, azok peremén szőnyegvásár, majd a rézmű­vesek árudái. S az óriási vá­sárt körbeveszik a szegényes­nél is szegényesebb szatócs­boltok. Ember ember hátán, és mindenki eladni akar. A nagy készséget, a keleti szí­vélyességet a kényszer pa­rancsolja. — Jöjjön, uram! — hang­zik a hívás angolul franciául arabul é6 a világ minden nyelvén. Gyerekek csimpasz­kodnak a karodra, nyakken- dős, öltönyös, selyeminges szépfiúk karolják át a válla­dat. Az ember hajlana rá, hogy valami különös kiállítás­nak fogadja ezt a leírhatatlan látványt. Egyszerre kínálnak selymet és jersey-t, rongyin­get és ezernyi dísztárgyat. Takaros üzletekben és a vá­sári forgatag utcáin. Habve­rői cipőkrémet, zsilettpengét áruló férfi állít meg, teát nyomnak a kezdbe, vizet akarnak eladni. Szép fényesre lehelt vörös­réz kanna, nyakánál egyeltem vizespohár. Te jó ég! Előttünk az Aranyszarv-öböl, mögöt­tünk a Márvány-tenger, 6 vagy huszonöt kilométer hosz- szan a Fekete-tengerig nyúj­tózkodik a város. Tengernyi víz körbe-körbe, s egyetlen pohárra való, amely elérhető közelségedben van. Legaláb­bis, ha túl tudnád tenni ma­gad a kínálás körülményein. De hát nincs mit válogatnod, a többi ezer és ezer vízhordó is testmeleg löttyöt mér kan­nájából. Inkább egy felvételt róla. Ha hagyná! — Hol a mám, mister? S mert vona­kodsz. szereztél magadnak egy ellenséget. Hát jókedvéből rója ő a dögmeleg utcákat, cipeli reg­geltől estig a kupáját, nem ülne szívesebben a teázóban, s beszélgetne barátaival? Tö­kéletesen egyetértek a víz­hordóval mint azzal a sok ezer máíhás emberrel, aki a Carsi meredek, szűk utcáin, hátán mázsás terhet cipelve feltölti az üzleteket. Ha vala­ki díszletnek tekinti őket, legalább fizessen érte. Ha vonattal érkezünk bár­hova, az első benyomásokat az állomáson szerezzük. Ha kellemes látvány fogad, jól érezzük magunkat a város­ban. A vasútállomásokon na­gyon sok ember fordul meg, olyanok is, akik szeretik a szépet, s olyanok is, akik, ha szépet látnak, első dolguk, hogy szétrombolják. így az­tán a megérkezés utáni első élmény nem mindig kellemes. A legutóbbi "á Uamásélmé- nyem« Siófokon volt. Itt ugyanis a tavasszal átadott, hangulatos, kényelmes váró­termet minden este bezárják, s csak reggel nyitják ki az utasok előtt. A nyáron, ami­kor egy-egy hétvégén 60 ezer ember fordult meg az állomá­son, egyetlen éjszaka sem volt nyitva a váró. Miért? — Azért, hogy a részegek, a csövesek ne tehessék tönk­re — mondta Bíró Sándor ál- lamásfőnök. — Sok olyan ember érkezük ide, akinek se pénze, se szállása. A kövön alszanak, beköltöznek a váró­Szenet lapátol a fiáéknál. — Megtehetem, ráérek. Nyugdíjas vagyok — töröl egyet a homlokán. A szom­szédban nagy ház épül Ka­posvár, sőt Somogy közigaz­gatási központja lesz ott. Most helyet csinálnak neki. Át-át- pillanl Látta a falbontást, a limlomok eltakarítását, a le­meztelenített szobabelsőket. Nevetséges volt az arany csík a kék falon. Sokáig szabadon lengett egy fehér ajtó is. Amióta ez a nagy felfor­dulás van, gyakrabban sétál errefelé. Mi vonzza ? Tizenkét éves leheteti ami­kor szólt a nővére, hogy a Rózsa-gyárban fiúkat fogad­nak fel kazánfűtésre. A nővé­rét tisztelték a családban, kel­mefestő voll biztos keresettel, ö az unokaöccsévél együtt be­állt. Izgalmas voll Különösen, amikor lehűtötték a masinát meg a csöveket, aztán ők Nagyszabású polgári védel­mi gyakorlat lesz október 21- én és 22-én Siófokon. A város lakóinak egy része, a vàrœ és a járás polgári védelmi szak­alegységei tartanak módszef- •tani, bemutató gyakorlatot. Ezen kifejezésre jut majd, hogy a polgári védelem béké­ben is fontos szervezet. Elemi csapásnál tömeges balesetnél vagy katasztrófánál a jól kép­zett egészségügyi, műszaki mentő szakalegységek igen nagy segítséget nyújthatnak. Ezt bizonyították a tiszai ár­víznél, a tragikus szolnoki gázrobb anásnál. termekbe, s úgy viselkednek, hogy jó érzésű utas oda be sem megy. Hangoskodnak, tönkreteszik a berendezést. Sajnos, így is előfordul hogy a kint elhelyezett színházio- teleket megrongálják. — És az egyetlen megoldás, bezárni a várót? — Igen. Most már látják, hogy ez nem szálloda, így egyre kevesebben jönnek. A rendőrség gyakran tart ellen­őrzést. — Előfordult, hogy tetten értek rongál ót? — Valaki összetörte az egyik márványasztalt. Rögtön kiderült, hogy ki volt, megté­rítette a kárt. Sajnos, a többi rongálót nem sikerül tetten érni. Csak a »végeredményt« látjuk. — És az utasok, akik vo­natra várva pihenni szeretné­nek ... — Nincs éjszakai vonatunk. Ha valaki mégis itt reked, és van érvényes menetjegye, az előtt nyitva a váró, hiszen nekik készült, s nem azoknak, két-három havonta egyszer bebújtak, leverték a vízkövet. Persze, hogy gyerek kellett erre a munkára, hiszen fel­nőtt be sem fért volna a ka­zán nyílásán. — Ez tetszett, hanem az éjszakai talicskázás... Maga a vastalicska is súlyos volt, és bizony jó messziről kellett hordani az apró szenet. A ka­zán fölötti tölcsérbe lapátol­tuk. Most is lapátolok. Nem is olyan messze attól a ha­lomtól De akkor éjfél felé elálmosodtunk az öcskössel. Fáradtak voltunk. Már egy éve raktuk a kazánt. Sok szén kelleti hiszen az egész lak­tanyasornak ott mosták a fe­hérneműt, az ágyneműi Mi­lyen kacskaringós az élet! Most olyan lakásban lakom, melyet az egykori laktanyá­ból alakítottak át... Az öregember fölkapja a fejét. Elhúznak a bulldózerek számítanak rájuk. Napjaink egyik fontos feladata a kör­nyezetvédelem. Városaink, falvaink, a nagyobb települé­sek, a jelentősebb idegenfor­galmi helyek — Somogybán a Balaton — környezetének vé­delme, megóvása igen nagy feladatot ró a polgári véde­lem jól felkészült szakalegysé­geire. E két napon a gyakorlatból vizsgáznak. A módszertani, bemutató gyakorlaton három­ezer ember bizonyítja, meny­nyire érti ezt a felelősségtel­jes feladatot. akik ingyen szállodát keres­nek. A vasúti rongálókkal, az állomások berendezéseit tönk­retevőkkel nemhogy a vasuta­sok, hanem a naponta utazók is ritkán találkoznak. Csak a nyomaikat látják. A rendőrsé­gen sem gyakoriak az ilyen ügyek. A siófoki rendőrkapi­tányságon megtudtuk, hogy rongálókkal a legritkább eset­ben akad dolguk. Kevés a vasúti garázda is, szerencsére. Az idén egyetlen ilyen eset volt. Egy asszony a barátnő­jével virágot vitt Budapestre eladni. Nem váltott menetje­gyet, végül mégis sikerült rá­beszélni, utána azonban neki­támadt a kalauznőnek. Egyszóval a váróban nem történnek botrányok, az uta­sokat megbotránkoztató ese­tek. Este tízkor pedig elren­delik a »zárórát«. Ez az egyet­len módja annak, hogy akik tényleg vonatra várnak, való­ban kulturált körülmények között várakozhassanak. ». T. és fekete építmény tűnik elő a hátramaradt porból. A kazán. Amelyet olyan so­káig tömtek. — Ha-ha — nevetgél ma­gában, miközben a lapátjára támaszkodik —, és akkor föl­fedeztük a kazán fölötti szá­rítót. Milyen jó meleg volt ott. Éjfél utári egyre többször jutott eszünkbe. Végül az ösz- szehajtogatott tiszta ruhán kö­töttünk ki. Jaj, az az illat, az a puhaság! Arra ébredtünk, hogy a vállunkat rázzák. Volt ám haddelhadd. Az öreg Ró­zsa nagyon szigorú ember volt: azonnal repültünk. Nem haragudtam rá. Igaza voll Bár a tízből még hat gyereke maradt az anyámnak. Az apám pedig az első há­borúban ... De ha ki nem dobnak, talán nem tanulok szakmát. Pedig egy villany- és vízvezeték-szerelő à jég hátán is megél. Példa vagyok rá. Szemüveges emberek láng­vágóval darabolják a kazánt. Egy akkora lapot választanak le belőle, hogy az utána ma­radt nyíláson már egy fel­nőtt is beférne a tűztérbe. — Pedig de jó, erős jó­szág volt. Ez még száz évig is kiszolgált volna. Erről eszembe jut az a cukorgyári munkavezető... Hogy must­rált nemrég... Es hogy mor- gott! Azt mondta, majd fel­szól a mufikaügyre, hogy ne küldjenek ide ilyen öreg em­bereket. Pedig álig kapnak idénymunkást. Én meg — igaz, hogy hetvennégy va­gyok — az idén is harminc méter mély kutat fúrtam, kö­vet csákányoltam. A szénkupac elfogyott. Az ember seprűt vesz a kezébe. Eltakarítja a szénpori A szomszédban teherautóra rak­ják a vas da rabokat Leposa Sándor elzárja a szerszámokai hélyreteszi a kulcsokat Bandukol hazafelé A négy fal közé. Ez idő alatt a közlekedésnek hezebb lesz a városban meg az oda vezető utakon. Jó né­hány szállítójárművel, mun­kagéppel és más gépkocsival kell számolni. A város és a járás lakossá­ga megértésével, türelmével és fegyelmezettségével segít­se a bemutató gyakorlat sike­rét Azok, akik ebben részt vesznek, hosszú évek sokolda­lú, fáradságos felkészüléséből vizsgáznak. Megmutatják, hogy rendkívüli esetben jól felkészülten nyújtanak segít­séget a polgári lakosságnak. A szakalegységek, a város, illetve az érintett terület la­kosságának egy része nemcsak a polgári védelem megyei ve­zetői előtt vizsgáznak. A mód­szertani, bemutató gyakorlat­ra meghívták megyénk vala­mennyi járásának, városának tanácsi és párt-, valamint a társadalmi és tömegszerveze­tek, a fegyveres erők, testü­letek vezetőit. A bemutató során megfé­keznek tüzet, lezárnak kárte­rületet, mentenek sérülteket, sebesülteket, gondoskodnak egészségügyi ellátásukról, el­szállításukról. Helyreállíta­nák megrongálódott közműve­ket — légvezetéket, gázveze­téket, távfűtővezetéket —, el­lenőriznek fertőzött területet A fertőzött termények ellen­őrzésére, minősítésére és rak­tározására is utasítást kap­nak. A rendkívüli körülmények miatt végrehajtanak gyorsí­tott ütemű betakarítást, ellen­őrzik, tárolják a beszállított terményl sor kerül sérült ál­latok kényszervágására és fel­dolgozására, fertőzött állatál­lomány mentesítésére. Sokoldalú, nehéz feladatok megoldásából vizsgáznak a hét. végén Siófok és a járás polgári védelmi szakalegysé­gei, vizsgázik az érintett la­kosság. Sz, U Növényvédelmi tájékoztató A jövő évi mésztrágyázást előkészítő akció Ferenczí József Á váróterem este bezár Eltört márványasztal, „kitessékelt" éjszakázók Gombos Jolán Október 21—22-én Polgári védelmi gyakorlat Siófokon Háromezer közreműködő — Felkészülés elemi csapásra, környezetvédelemre Nemcsak ilyen esetekben • • Ötvenöt ezer árellenőrzés tapasztalatai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom