Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

A múlt megismerése a je­len is a jövő építőköve. A múzeumi és műemléki hó­nap programja gyorsítja azokat az eseményeket, amelyek föltárják előttünk értékeinket. A régészet, a néprajz, a műemlékvédelem — és még sorolhatnánk azo­kat a tudományokat, ame­lyek segítenek bennünket történelmünk megismerésé­ben — kifogyhatatlan kin­csesbányákat nyit föl, kap­csolja a múltat a jelenhez. Jó példa erre a szennai szabadtéri néprajzi gyűjte­mény létrehozása. Az, »így éltünk« bemutatása talán hozzásegít bennünket ahhoz is: »hogyan éljünk« hagyo­mányt őrizve, újat ébreszt­ve. Szinte napról napra ér­keznek hírek arról, hogy a földgépek kibontottak egy százados temetőt, agyag- és bronzedények kerültek föl­színre ... A bosszantó kö­rülmények olykor szinte le­hetetlenné teszik a szakér­tők munkáját: nemtörődöm­ség, hanyagság áldozata lett Sok érték. A pusztítás pedig mindenkor elkerülhető len­ne. A fokozottabb figyel­messég követelmény. A múzeumbarátok lelkesedése, amellyel hozzájárultak a gyűjtemények gazdagításá­hoz, követendő példa. Bar­cson 1980-ban múzeum nyí­lik. Máris sokan segítik a berendezéssel járó munkát. Velük beszélgettünk, azon­kívül bemutatjuk Somogy megye újabb régészeti lele­teit is. FELTART ERTEKEK Paszitos véka, kályhaük Két ház és egy pajta készült el a szennai falumúzeumban: egy-egy iőmetszet a somogyi parasztság életéről, gazdálko­dásáról. A rinyakovácsi mó­dosabb — de még nem közép­paraszti — ház 1861-ben épült, és a XIX. század utolsó har­madának szokásai szerint rendezték be. Mi jellemzi a százesztendős paraszti haszná­lati tárgyakat, a viseletét, s mire lehet következtetni eb­ből az anyagi kultúrából? Kérdésünkre Knézy Judit, a Rippl-Rónai Múzeum tudo­mányos főmpn ka társa vála­szol: — A rinyakovácsi épületben a ház földerítésének idején még megmaradt a hagyomá­nyos paraszti elrendezés. A szobában asztal sarokpaddal, az ágyak a fal mellett áll­tak, s a szoba közepén tér­ség maradt az ott végzett szovéshez-fonáshoz. A beren­dezést szemeskályha egészí­tette ki. A konyhát már nem­igen használták, de még meg­maradtak a régi tüzelőberen­dezések (kemence, katlan, tűzhely). A kamra sok régi berendezési tárgyat őrzött: a hombárt, megmaradt a pálló- sajtár (ebben mosták a vá­szonneműt), liszteszsákok áll­tak halomban, kisebb boros­hordók, ruhatartó rúd, alatta kosárfélék, és a konyha felőli falnál két láda a tejes- és lekváros fazekaknak. Ez a felsorolás — bár nem teljes — csaknem maradéktalanul őrzi azt az anyagi kultúrát, amely a rinyakovácsi ház la­kóinak életét keretbe zárta, körülvette. A Szennában új­raépített ház berendezéséhez azonban kiegészítésre is szük­ség volt. Gyűjtöttünk a fa­luból és a környező községek anyagából egyaránt, de nagyon vigyáztunk rá, ne legyen stí­lustörés. A felépült és átadott rinya­kovácsi házban a berendezés korát egy láda feliratán az 1863-as évszám jelzi. Nem kis fejtörést okozott, hogy milyen világítást alkalmazzanak. Mi­lyen volt az első petróleum- lámpa ? Ehelyett hádogmé- csest raktak föl, ez dukált egy 10—15 holdas paraszti haj­lékhoz. A ház eredetileg két szo­ba, konyhásnak készült, mert a konyhában is nyoma ma­radt a tűzpadlásnak, és talál­tak elfalazott -kályhalikat« is. Idős lakója már nem hasz­nálta, s a korábbi évekre te­hető befalazás — a néprajz sa­játos eszközeivel — jól mu­tatja a több generációs nagy családok fölbomlását. (A két szoba a fiatalabb és az idő­sebb nemzedéknek készült. A befalazással megszűnt ez az együttélés. Szétköltöztek.) Magtárból múzeum ládákban, alkalmi raktá­rakban gyűlik az anyag a barcsi múzeum számára. Az egykori magtárépület, melyet hamarosan' átalakítanak — itt lesz Barcs új intézménye — maga is rejt' egy-két ladikot • a megbízott gy ű j temén y veze­tő, Szilágyi János ideiglenes irodájában. Menyasszonyláda, vőlegényláda — sváb és dél­szláv emlékek e tájról. Nem­csak a vidék, hanem a lakos­ság összetétele is változatos.— minderről számot adni a mú­zeum feladata lesz. — Barcs múzeumalapító szándéka nem új keletű. Többször felvetődött már a gondolata. Különböző esemé­nyekhez kapcsolódtaík ezek a tervek, ilyen volt többek kö­zött a »bödönhajó« fölfedezé­se. Az első Dráva menti na­pok néprajzi kiállítása nagy lendületet adott a szándék megvalósításához. Sokszor mondjuk, hogy lap­pangó néprajzi értékeink megmentése épp a huszonne­gyedik órában történik. A bödönhajó sajnps elporladt, és ez a sors várt csaknem ar­ra a dészláv gyűjteményre is, melyet ugyan híven őriztek, de a szakszerűtlen tárolás ki­kezdte. A falvakban, a pad­lásokon még sok meglepetés vár a gyűjtőkre — hacsak nem előzik meg őket az »•ügyeskedők-“, akik a piacra szánják a jövedelmező régi­ségeiket Október 27-én alakul meg Barcson a múzeumi baráti kör. Tagjai már évek óta lel­kesen támogatják a gyűjtő­munkát. Szinte, mint egy nagy család .,, Horváth Sándor, a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­ságának az alelmöke: — A népfrantmozgallnm úgy vesz részt e gyűjtemény gaz­dagításában, hogy aktíváin­kon keresztül fölkutatjuk azo­kat az idős barcsiakat, akik értékes emlékeket őriznek. — Milyen érdekességeket találtak? — Zupu, tilu — a kender­es a lenfonás eszközeit említ­hetem elsősorban, de megle­petés volt az a néhány fény­kép is, mely a drávai hajózás történetét villantja föl. Sorolhatnánk a KISZ-t, a termelőszövdktezetet is. A fiatalok és az idősebbek, Barcs lakossága ebből a mun­kából szintén kiveszi a részét. Kalmár József népművész fafaragó. A majdani barcsi múzeumban az ő munkái is helyet kapnak. Rokoni szálák fűzték id. Kapolihoz, tanult tőle, a többi pásztortól és ki­váltképpen édesapjától. Ür­Károly iskolaigazgató. S mindezekhez a tárgyakhoz mi kell még? Egy kitűnő res­taurátor. Turóczi Sándor munkájával a legigényesebb szakemberek is elégedettek. — Mikor nyit a barcsi mú­zeum? — kérdeztük Szilágyi Jánostól. ... — 1980-ban. Az első két szinttel... Szennában áll még Zóka Peti Lidi háza. Ez szerényebb, inkább a szegényparaszti élet­formára jellemző épület. Egy szobás, konyhás, már nyoma sincs az egymást követő nem­zedékek együttélésének. Ide az építéstől számított 40—50 évvel későbbi berendezés ke­rült, de a muzeológusok igye­keztek összegyűjteni a sze­gényparaszti »háztartás« jel­legzetes zselici eszközeit, da­rabjait. A rinyakovácsival szemben itt fontos különbsé­gek mutatkoznak. Például a méretekben és a bútorok dí­szítésében. Olyan székek ke­rültek a házba, amelyeket pa­rasztember faragott, és hát­támlájuk kicsiny. A szegény­parasztságnál az ácsolt ládák divatját nem váltotta föl olyan gyorsan a festetteké, mint a módosabb gazdaportá­kon. Lidi néni házába is ilyen, rovott díszű, egyszerű ácsolt ládákat állítottak be a be­rendezők. Lehet persze a kü­lönbséget táji sajátosságokkal is magyarázni: a paraszti fa­ragás zselici százados hagyo­mányával. A helyes arányokra és a berendezésre vonatkozólag sok hasznos adattal szolgált dr. Gönyei Sándor, aki a két világháború között cikket írt az Ethnográfiáhan a zselici építkezésről és a házak be­rendezéséről. Fotókkal és raj­zokkal gazdagon ellátta a sok helyen még érintetlenül álló paraszti kultúráról szóló cik­ket. A szennai falumúzeum épü­leteiben — a múzeum birto kában levő anyag gazdagsága ezt megengedi — később be­mutatókat is lehet tartani. Viszonylag könnyen összeállít­ható például egy paszitos vé­ka, elrendezhető egy fölvetett halottas ágy. És így tovább. Somogy népművészete gaz­dag, sokrétű. Szenna és. a mú­zeum hozzásegíthet bennün­ket, hogy ebből minél többet és gazdagabbat láthassunk. Mészkőbe vésett arcvonások Amikor tavasszal a szőlő alá forgatták a földet Nagy- csepelyen, a kiskúti dűlőben, az ekevas egy közepes mére­tű kődarabot fordított ki a ta­lajból. Sárgásfehér, simára csiszolt mészkődarab volt, a rátapadt földtől alig látszottak díszei. Ősz József, aki fél éle­tét tette a régi kövek, tárgyak fölkutatására, megmentésére, bukkant rá a kerek kövecské­re. Megtisztította, s egy isme­rős gondjaira bízta. Pár nap­ja járt Kötésén — ahol a le­let a többi között pihente szá­zados álmát — dr. Magyar Kálmán, a Rippl-Rónai Mú­zeum régésze, tudományos fő- munkatárs. Szólni sem tudott, amikor meglátta az eke ki­forgatta mészkövet. Régészeti­tudományos szempontból nagyszerű a lelet, előkerülése egészen új gondolatsort in­díthat el. A kőfaragvány anyaga — a mészkő — finom, a márvány­hoz fogható. Féíbetört, göan- bölydeden mélyített edényhez hasonlít. A vékony, hajlított perem alatt gondosan meg­munkált szalagfonat van, a fonal ferdére vágott gyön­gyökből illeszkedik egésszé. A gyöngysort egy hosszúkás em­berfej — már-már mesteri szobrászmunka — vágja ketté. Az arc maszkszerűen for­mált. Hosszúkás orr, a sze­mek oválisak, a száj és a szemöldök egy-egy vonal. Megformálása hasonlít a XII. századi kalocsai vörös már­vány királyfejhez. A fejet bo­rító sapka itt is, ott is na­gyon hasonló, csak ez a ki­rályfejnél koronába megy át Az edénytöredék talpszerű kiképzésben végződik. — Mire következtethetünk a kő anyagokból, az ábrázolás motívumaiból, a megformálás sajátosságaiból? — kérdeztük dr. Magyar Kálmánt. — Egyszerűsége, művészi kivitele és kőanyaga alapján a töredék kora Árpád-kori szen­teltvíztartó edény lehetett. A fej megmunkálásából a XI. századra gondolhatunk. Ez So­mogybán is meglehetősen ko­rainak számítana, mert a már előkerült somogyvári tí­pusok is jobbára a XIII. szá­zadból valók. Ehhez hasomó csak egy akad: egy alig is­mert, keleties faragású, kapos- szentjakabi kő. Faragott kö­vek eddig Somogyváron és Kaposszentjakabon kívül a megyében nem kerültek elő. Nagycsepelyi felbukkanása ar­ra — lehet — bizonyíték, hogy rangos alkotások nem­csak a somogyi művelődés nagy központjaiban születhet­tek, hanem például a szol­gáltató népeknél, mint Nagy- csepdy, Kötcse. Érdemes te­hát az apró leleteket is szor­gosan összegyűjteni, hogjr ki­kerekedjék népünk korai tör­ténetének műveltsége. Amely­ről például kiderülhet, hogy sokkal magasabb színvonalon állt, mint eddig a tudomány azt állította. Kalmár József munka közben mos Istvánnal a szigetvári kórházépítkezésen találkoz­tam. Szakmája szerint festő, szabad idejében farag. Azt tervezi, hogy kopjafákat ké­szít a múzeum gyűjteményé­be. — Ügy hallottam, gyűjt is. — A pásztorok használati eszközeit keresem, kutatom, amerre megfordulok. Most rá­akadtam néhány szép darab­ra, ezekért cserébe faragást adok... — Nem magának tartogat­ja ezeket? — A múzeumé lesz min­den ... Bondor Géza ugyanitt ne­hézgépkezelő. Évek óta lelkes gyűjtője a drávai halászat eszközeinek. — Mikor van rá Ideje? — Hétköznap soha. Szabad szombaton, vasárnap. És ott van a szabadság... Petrinovics Józsefnével La­kácsán beszélgettünk. Most is öltöztetni hívják, Barcson lesz egy kiállítás, bábun mutatják be a délszláv népviseletet. Alig van még valaki a falu­ban rajta kívül, afcl nem vált meg az egykori díszes ruhák­tól. Egy babát mutat, ezen a népviseletüket. — Bikla, rukávé, kötény, oplecsicska, pojasz, . kötő, gyöngyök, tutyi. bütykös ha­risnya ... A lánynak szaba­don látszik a haja, az asszony pucolicát — fej díszt — vi­sel ... A környező falvakban még szőnek az asszonyok, itt ké­szülnek a drávai szőttesek. Ladon a sváb gyűjtemény az iskolában vár csomagolás­ra, hogy a barcsi múzeumba »utazzon«. Itt Tálas Imréné, a honismereti szakkör vezető­je kapcsolódott be a gyűjtő­munkába, Szulokban Bodakos Johannes Fiorenfinus Forgách-síremléke Megyénk egyik elfelejtett, értékes műemléke megmenté­sének izgalmas története fű­ződik Johannes Fiorentinus Forgách-síremlékének a föl­kutatásához. A mai Marcali­hoz tartozó gombai, volt For- gách-kúria kertjében állott egykoron a reneszánsz sírem­lék; viharos sorsa után talán nemsokára közkincs lesz __A k utatást Horler Miklós, az Országos Műemléki Felügyelő­ség tudományos tanácsadója végzi, őt kértük meg, ismer­tesse Johannes Fiorentinus munkásságát és a nevezetes síremléket. — A magyar reneszánsz tör­ténetének egyetlen olyan mes­tere, akiről nem írásos emlí­tések alapján tudunk, hanem nevével együtt kőbe faragott művet is hagyott ránk: Jo­hannes Fiorentinus. A művé­szettörténeti irodalom már a múlt század óta foglalkozik azzal a néhány művel, amely megőrizte nevét, és ezek alap­ján egy sor más reneszánsz alkotást is neki tulajdoníta­nak. összesen három olyan em­lék maradt fenn, amelyen Jo­hannes Fiorentinus kézjegye megtalálható. (Mindhármon »JOHANNES FIORENTINUS ME FECIT« szöveggel.) Az egyik a Szilágy megyei Menyő község református templomá­nak keresztelőkűtja, amelyet Désházy István megrendelésé­re 1515-ben készített; innen előbb a nagyváradi, majd leg­újabban a bukaresti nemzeti múzeumba került. (Az eddigi irodalom neki tulajdonítja a templom 1514-ben készült vö­rösmárvány kapuját, továbbá a ikis pastoforiumot is.) A má­sik a lengyelországi Gnieznó- ban, a középkori székesegy­házban Jan Laski érsek sír­emléke, melyet az érsek 1516- ban Bakócz Tamásnál tett lá­togatása alkalmával rendelt több más sírkővel együtt. A gnieznói székesegyház északi oldalhajójában ma négy vörös márvány sírkő található. Az érsekén olvasható Johannes Fiorentinus szokásos szigmatú- rája. Az irodalom a többi kö­vet is Fiorentinusinak tulajdo­nítja, egy sor más magyaror­szági sírkővel együtt, amely ebben a korban keletkezett. A harmadik az a sírkő, amelyet 1515-ben Forgách Gergely szá­mára készített. Eredetileg a felsőéiefánti pálos kolostorban helyezték el. (Ezen szintén szerep>el a JOHANNES FIO­RENTINUS ME FECIT szig- natúra és az 1515-ös évszám.) A síremléket a múlt század­ban a Forgách család Somogy megyében egyik letelepedett tagja elhozatta Felsőelefánt­ról, és a Marcali melletti Nagygomba községben lévő kúria kertjében állíttatta fel. A sírkőről fennmaradt egyet­len fénykép — mely Bártfai Szabó Lászlónak, a Forgách család történetéről írt mun­kájában jelent meg 1910-ben — ebben a helyzetben ábrá­zolja. — Az elmúlt években ismét foglalkozni kezdtünk a Fio- rentinus-kérdéssel, és első lé­pésként meg akartuk keresni az egyetlen, a mai Magyaror­szág területén maradt, szig­nált művét: a gombai For- gách-síremléket. Helyszíni szemlénk alkalmával megle­pődve tapasztaltuk, hogy a sírkő az egykori gombai For- gách-kúria kertjében nem ta­lálható. A helybeliek közül többen emlékeztek a kőre, de hogy mi történt vele, arra sen­ki sem tudott felvilágosítást adni. Végül egy véletlen ta­lálkozás összehozott Hetesi József helybeli kőművesmes­terrel, aki elmondta, hogy az ötvenes évek elején, a követ összetörték, és a kúria mel­lett felépített fürdőház alap­jába berakták. Kérésünkre meg is mutatta a földszintes épületet, amely azóta haszná­laton kívüli lomkamra, igen rossz ál­lapotban. Az OMF pé­csi építésve­zetőségének közreműkö­désével hely­színi kutatást kezdemé­nyeztünk. Meg­próbáltunk az épület alap­falaira kívül­ről »ráásni«. Miután ez a szúrópróba­szerű kuta­tás nem járt eredménnyel, megkerestük a helyi tanácsot, hogy az amúgy is düledező és nem használt épületet bontássá le, váljék lehetővé az alapfalak feltárá­sa. A városi tanács elbontatta az épületet, ezt követően a pécsi építésvezetőség brigádja ismét hozzáfogott az alapok feltárásához. Azonban ez a munka is eredménytelen ma­radt. Az épület alapfalaiban egyetlen darab töredéket sem találtunk... Az újabb kudarc után a helyben lakók közül többen kétségbevonták a nyomravezető kőművesmester szavahihetőségét. Tovább kér­dezősködtünk a városban, míg eljutottunk Szabó Jánoshoz, a helybeli ipari iskola igazgató­jához. Tudomása szerint' a síremlék egy darabban ottma­radt az épület körüli feltöltés­ben. Ezek után még egy kí­sérletet tettünk. Mielőtt azon­ban erre sor került volna, a tanács hozzáfogott a lebontott épület helyén egy új kamra építéséhez, s a földmunkák so­rán véletlenül rábukkantak a feltöltésben a sírkő egy da­rabban levő felső részére. A másik — feliratos — részét hiába kerestük a lelőhelyen, illetve annak közelében, míg­nem a helyben lakók felhív­ták figyelmünket arra a né­hány kisebb töredékre, ame­lyet ez év elején az épület mellett húzódó földút javítása során a dózer sodort ki. Az út szélén a kőnek még néhány összetört darabját találtuk. A magyar művészettörténet szempontjából nagy jelentősé­gű töredékeket az Országos Műemléki Felügyelőség kő­szobrász restaurátorműhelyé­be szállították, de ahhoz, hogy az összetört sírkő minél teljesebben rekonstruálható legyen, szükséges volna a helyszínen még további kuta­tást végezni. Az út murvaterí­tése alatt valószínűleg további töredékek rejlenek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom