Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

Ml VAN A TARISZNYÁBAN? H I apjaink legizgatóbb — egyesek szerint leg­unalmasabb — beszéd- ' imája a munka, összeáll két lachnikus, és minden másról megfeledkezve részletezi, ho­gyan sikerült megoldania egy feladatot, amelyet pedig lehe­tetlennek tartott. Ülésezik a várospolitikai bizottság és meghányja-veti, mit keil ten­ni sürgősen a környezetvéde­lem érdekében. A nagygyűlé­sen fegyelmezett helytállást hangsúlyoz a szónok, a bri­gádértekezlet fő témája, ho­gyan fokozható a termelé­kenység. Kinyitjuk az újságot, és munkaversenyt, gyártmány- fejlesztést találunk benne. A sétány padjain arról diskurál- nak a nyugdíjasok, hogyan dolgoztak ók mostoha körül­mények között. Fiatalok gyűr- kőznek a KISZ-ben, majd ők megmutatják, miként kell csi­nálni. Ki szeret dolgozni? A vá­lasz rendszerint humorosan vagy indulatosan hangzik: én ugvan nem, de muszáj. Van, aki esküdözik, ő szívesen elmenne a munka temetésére, mert aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. És ez nem igaz. Más a fel­színes fecsegés, és más a mé­lyebben rejtőző lényeg. Az em­ber mindig dolgozott. Az em­ber szeret dolgozni. Az ember jól tudja, hogy a munka tette azzá, ami. Az ember bizonyos benne, hogy csak a jól vég­zett munka boldogít igazán. Pedig a munka ma még kétségtelenül megerőltetés. A kommunizmusnak, ahol majd olyan szükségét érezzük a hasznos tevékenységnek, mint kisgyermek a játéknak, még csak a körvonalait véljük lát­ni. Odáig »-egynéhány csata még hátra van«. V iszonyunkat a munkához kétségkívül az határozza meg, hogy milyen környezetből ér­keztünk el a mába. Az em­ber, amíg rá nem húzzák a földet, magával hordozza gyermekkorát. Persze, koránt­sem nyögdécselve és átkozód- va, mintha nehéz batyu nyomná a vállát, hanem szí­vesen, biztonságérzéssel, jó il­latú kenyerestarisznyaként, amelyből falatozhat, új erőre kaphat, ha remegni kezd a szíve meg az ina. Akitől szem­léletnyitás idején elzárták a küzdelmes világot, vagyis a széltől épp úgy óvták, mint a gondok, fájdalmak látványá­tól, annak igen hamar kiürül a tarisznyája. Az csak köny- nyelműen, vagy kínkeservesen tud az életúton végigmenni, ide-oda csapódik az eszmék és érdekellentétek viharában. Másból, mint az emlékképek anyagából, a képzelet nem tud építeni. Ezért vét nagyot az a szülő, aki csemetéjére a Dárius kincsét is rárakná, az­tán diplomát is szerez neki, de az nem megy vele semmire; életismeret hiányában képte­len valami újat, értékeset lét­rehozni, sőt, gyakran arra sincs ereje, hogy jól megáll­ja a helyét a szakmájában. Aki csak gondtalan gyermek­korra tud emlékezni, az kép­telen átérezni mások gondját- baját, az nem tud szűk, egyé­ni érdekein túllépni, nem tud a társadalom boldogulásáért küzdeni. Hosszan idézhetnénk jeles koponyák pszichológiai fejtegetéseit, esetleg kissé ho­mályosan, amint azt a tudo­mány tekintélye megkívánja, de ezúttal hadd támaszkod­junk inkább eleven példákra. A mi rendszerünk tartópillé­rei az öntudatos munkások. Valószínűleg áldják a sorsot kemény gyermekkorukért, mert sziláidnak érzik lábuk alatt a talajt, a cinizmus ne­hezebben fészkel beléjük, és ritkán lehet velük a bolondját járatni. A munkásember, vagy a dolgos szülők értelmiségi gyereke, ha válságba kerül, csak fölidézi azt a kort, amelyben megtermett és föl­cseperedett. s máris olyan, mint a rosta: a legzagyvább szövegből is képes kiszűrni az ! arany értékű tanulságot. Csak I oda kell hallgatnia, mit mond- j tak erről vagy arról a csa­lád fenntartói, a már 6Írba szállt nagyapák, máris tiszták j számára a fogalmak. Kádár János debreceni be­szédében hallottuk : »Még gyermekkoromban egy öreg falusi bácsi azt mondta: fiam. tanuld meg, a szegény ember gyerekének mindig dolgozni kelL Így lett ő az én el6Ó marxista tanítóm.« Dolgozni, dolgozni! A fizi- ! kai vagy szellemi tevékeny- J ség biztonságot vagy legalább szűkös megélhetést jelentett annak, aki nem lopom-csa- lomra, hanem tisztességre ala­pozta a jövőjét. Akinek nem volt munkája, nyomorultnak érezte magát. S ha mondjuk, egy állástalan diplomás beju­tott valami irodára, legfőbb gondja volt, hogy panasz ne legyen rá. Munkaadójának véleményétől függetlenül ké­nyes volt arra, hogy kifogás­talan munka kerüljön ki s kezéből. Egy nyugdíjas fonó­nő mesélte, a szülei annak idején két süldőt adtak azért, hogy lányuk. bekerülhessen a gyárba. Nagyon megbecsülte magát. A 30-as években a he­lyi újságok hetekig vitatkoz­tak azon, hogy egy érettsé­gizett fiatalember elfoglalhat­ja-e a városházán éppen be­töltetlen egyetlen állást. Ugyanebben az időben a fa­lusi munkanélküliek némelyi­ke már 70 kiló búzáért is felvállalta holdanként az aratnivalót, aki pedig gerince­sen kitartott az akkor szoká­sos 80—90 kiló mellett, köny- nyen kenyér nélkül maradt. A mezőgazdasági munkás gyere­ke alig nőtt ki a földből, már tudta, mennyiért ad a boltos két deka élesztőt, a suszter mit kér a bakancs talpalá- sáért. Es ismerte a család ! összes gondját, naponta hal- [ lotta otthon, milyen rengete­get kell a pénzért dolgozni. Es ha már kisiskolás korában cselédnek adták és rosszul bántak vele, akkor sem a I munkára, hanem a gazdára panaszkodott. Bizony, egyszerű életigaz­ság, hogy a munkásember gyerekének mindig dolgoznia kell. De mi kell a suttyó gye­reknek ahhoz, hogy dolgos ember formálódjék belőle? Sokan úgy vélik: sok és tar­talmas ennivaló, játékok, féltő ! gondoskodás. A ma ötvenéve­sek vagy idősebbek zömének azonban nem adatott meg j ilyesmi. Az anyáit oltalmazó szeretetét érezték ugyan, a ke- 1 nyérkosár azonban néha üre­Október 31: takarékossági világnap Hazánkban is megkezdték az 54. takarékossági világnap megünneplésének előkészüle­teit. Több mint öt évtizede, a világ takarékpénztárainak milánói tanácskozásán nyil­vánították októbér utolsó munkanapját a takarékosság napjának, amelyről hazánkban tizennegyedszer emlékeznek meg. A fővárosban és vidéken sok helyen egész heti progra­mokat, egyebek között a taka­rékosságot népszerűsítő pla­kát- és rajzkiállításokait, ve­télkedőket, a »legilletékeeeb- bekkel«: a háziasszonyokkal ankétokat szerveznek. Budapesten a Finommecha­nikai Vállalatnál tartják az OTP és a KISZ KB központi ünnepségét, melyen a takaré­kosságban élenjáró szocialista brigádokat, ifjúsági brigádo« kát és szervezeteket jutalmaz­nak meg. Vidéken most először a pos­ta a »főrendező«. A debrece­ni postaigazgatóság például a takarékosságot és a pénzt megjelenítő bélyegekből állít össze kiállításit, s megjutal­mazza a legtakarékosabb kol­lektívákat. Gyulán a takarék- szövetkezetek védnökségével tartanak ünnepséget a szövet­kezeti amatőr művészi együt­tesek közreműködésével. Tú­rán, a helyi általános iskolá­ban mintatanítás keretében mutatják be a takarékosságra való nevelés modern pedagó­giai módszereit. Az OTP hagyományainak megfelelően az idén is betét­könyvvel ajándékozza meg a fővárosban és minden megyé­ben az október 31-re virradó éjszaka eladsz ülőiéit. sen ásított. Tanácselnök Is­merősöm mondta: »Ma is lá­tom anyámat, amikor éhes'va­gyok, mit egyek kuncogásom­ra icipicit nevetős szemmel, de kezét tehetetlenül széttár­va úgy tett : egyél meg en­gem, csillagom«. Ma, amikor szinte főbenjáró vétek emle­getni a gyalázatos múltat, amikor javában hízik az egész társadalom, megkérdezhetné valaki: mire való így vissza­nézegetni. Csak a mondani­való megtámasztása végett tesszük, azért tudniillik, hogy bizonyítsuk : csokoládé nélkül értékessé formálhatók az em­berpalánták, de tanulásra, munkára fogás nélkül, az életgöndok elkendőzésével semmiképpen. Szűkében vagyunk a mun­káskéznek, mindenütt az or­szágban, ezért kinek-kinek a maga posztján jobban kellene dolgoznia, mint valaha. De hogyan? Mi módon bírjuk jobb belátásra azokat, akiket az éhség-fegyelem már nem, a szocialista fegyelem pedig még nem köt? Ezerszer, tíz­ezerszer mondtuk már és mondjuk még egymilliószor: a termékeny észt is egyre in­tenzívebben kell céljaink szol­gálatába fogni, hogy ma egy személy annyit produkáljon, mint tegnap kettő. Senki nem gondol fokozottabb fizikai erő­kifejtésre. A munkát könnyí­teni akarjuk, nem nehezíteni. Azért vannak a gépek, hogy segítsenek az embereknek. Azért alkalmazzák a mérnö­köt, hogy gondoskodjék a za­vartalan, fegyelmezett mun­kamenetről. De a gépet meg­állás nélkül kell járatni, a mérnök elvtársitól pedig időn­ként megkérdezni, hogyan is állunk azzal a gyakran em­legetett üzem- és munkaszer­vezéssel. A munkásokon nem múlik, ők lényegüknél fogva dolgozni akarnak, erre ösz­tönzi őket a belső impulzus, amely gyerekkorukban belé­jük rögződött. Megkülönböztetett figyelemmel Fiatalok a tahi Videotonban N ézzük csak, mit mondott erről Kádár János : »A rendes, jól szervezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztöké­lésre, ott maga a munka di­namikája lenuiti előre az em­bert.« S akit nem lendit má­sok példás életmódja és ma­gatartása, saját önérzete, sőt a józan megfontolás se — hát azzal foglalkozzanak a töb­biek. Embert csak ember ne­velhet. Amikor csapatban, »egy karra« ment a munka, hogyan is csinálták ősidók óta? Biztatták azt, aki nem fogta rendesen. Fonai Nándor Milyen indokok alapján ha­tároz úgy egy fiatal értelmi­ségi, hogy egy községben le­telepszik? — kérdeztem 23— 26 éves pályakezdő üzem­mérnököktől a Videoton tabi gyáregységében. Az érdekes, változatos mun­ka és a saját lakás megszer­zésének lehetősége. Ezt szinte minden beszélgetésben meg­fogalmazták. A fiatalok gyára A Videoton tabi gyáregysé­ge alig egy évtizedes. Rövid története azonban gyors fej­lődésről tanúskodik: 1969-ben 50 asszony kezdte a munkál két megüresedett középület­ben. Ma az egy év alatt elő­állított termékek értéke meg­közelíti a 300 millió forintot, és 650-en dolgoznak a tiszta, világos szerelőcsarnokokban. Többségük fiatal: az átlag­életkor nem éri el a 28 évet. Jelenleg 34 felsőfokú vég­zettségű szakembere van a gyáregységnek, de a százmil­lió forintos költséggel épülő újabb üzemrész elkészülte után 70—80 — elsősorban fia­tal — diplomás foglalkoztatá­sát tervezik. »Megkötésük«, letelepítésük neim megy má­ról holnapra, eredményt csak átgondolt, előrelátó program­mal lehet elérni. — A gyárunkba belépő va­lamennyi friss diplomást megkülönböztetett figyelem fogadja — mondja Krutek József személyzeti osztályve­zető. — Egyéves foglalkozta­tási tervet készítünk számuk­ra, amely tartalmazza a gyár szervezeti felépítését, a tech­nológiát, a munkavédelmet és azt, hogy a vezetőikkel is sze­mélyesen találkozzanak. Ezen­kívül egy tanulmányfeladatot készíttettünk velük, valame­lyik részproblémáról. Az egésznek az a célja, hogy köl­csönösen megismerjük egy­mást, megtudjuk, kiben mennyi képesség rejlik. Így könnyebb érdeklődésének, te­hetségének megfelelő beosz­tást adni. Kölcsönös érdek ez, hiszen mindenkitől ott várha­tunk igazán jó eredményt, ahol teljes erőbedobással dol­gozik. . Anyagilag sem jár rosszul, aki hozzánk kerül Kezdjük azon, hogy kezdő fi­zetésük kétszáz forinttal ma­gasabb, mint a ' városokban elhelyezkedőké. Akiknek ez az első munkahelyük, végzett­ségüktől függően 10—15 ezer forint letelepedési segélyt kapnak. A legnagyobb vonz­erő azonban mégis a lakás. Kevesen mondhatják el ma­gukról, hogy pályakezdő szak­embereiket egy-két éven belül saját otthonhoz tudják segíte­ni. Mi nagy gondot fordítunk erre. Kezdeményezésünkre — és támogatásunkkal — indult meg a nagyközségben egy la­kásépítési akció, amely 102 családnak biztosít majd ké­nyelmes otthont. 1980—31-ben beköltözhetnek a lakók. Két vélemény Zoltai ImszIó öt évvel ez­előtt Székesfehérvárról jött a községbe dolgozni. Munka mellett végezte el a főiskolát. Nem túlzóik, amikor azt ál­lítom, hogy néhány éve még Tab létezőiéről sem tudtam. Az eltelt idő alatt bebizonyo­sodott, hogy jól választottam. Ha valaki érdekes munkát végez, szinte mindegy, hogy hol a lakhelye. Engem a rész- problémák érdekelnek, itt ki­jut belőlük. A könyvek, a lemezek itt is beszerezhetők. Mozi is van, színházba pedig Fehérvárra járnak. Igaz, ritkábban jut­nak hozzá, mintha helyben lenne. Zoltai Lászlónak két gyerek mellett amúgy is meg- nyírbálódták a lehetőségei. — Mikor nősült? — Amint ideköltöztem, azonnal. Csak két hónapig laktunk albérletben, aztán la­kást kaptam. A Videoton 33 ezer forinttal járult hozzá. — A munkahelyén kívül van-e valamilyen kapcsolata a falubeliekkel? — Sok személyes ismerő­söm, barátom van közöttük. A gyárbeliek pedig az isko-1 Iákkal tartanak fenn szoros kapcsolatot. Ha elromlik a tévéjük, a lemezjátszójuk, mi javítjuk meg. Cserében hasz­nálhatjuk a tornatermet. Misein. Ferenc üzemmérnök már nős volt, amikor ideköl­tözött. — Ezerkétszáz forintos al­bérletben laktunk Kaposvá­ron. A felségem gyereket várt. Saját lakásra nem is számít­hattunk. Akkor hallottam, szinte véletlenül, hogy itt hamar hozzájuthatok. Nem sokat gondolkodtam a dolgon. Jöttem, ötszáz forinttal több lett a fizetésem, és még ab­ban az évben beköltöztünk. — Ezek szerint jól érzi ma­gát? — Ha az életkörülményei­met nézem, akkor nem lehet panaszom. De a munkám nem olyan, amelyet igazából szeretnék. Persze ehhez tudni kell, hogy a végzettségemnek megfellő beosztásban egyelőre nem tudnak elhelyezni. A fő­iskolát ugyanis vákuumtehc- nikai szakon végeztem. — Két éve van itt. Tahinak vallja már magát? — Nem. És nem is tudom, mikor válók azzá. Talán soha. Nem nőhet az égig A nagyközségi pártbizottsá­gon Teleki Sándor titkár vé­leményét hallgatom. — A község vezetői min­dent elkövetnek, hogy az ide­települök gvökeret verjenek, jól érezzék magukat nálunk. A többségnek sikerül is, es kölcsönösen jó kapcsolat ala­kul ki közöttünk. Aktívan részt vesznek a község poli­tikai. társadalmi életében, örülünk neki, hiszen nem ti­tok, hogy közülük kerülnek majd ki a következő évek vezetői. Sok helyről érkeznek, sok­féle igényt hoznak magukkal. A városiak szinte természe­tesnek veszik az óvodát, a bölcsődét, a Patyolatot, a sok­féle szaküzletet és egyéb szol­gáltatást. Amit lehet, mi is biztosítunk. Jó dolog ez a fiatalos türelmetlenség. Az igények azonban nem nőhet­nek hirtelen az égig. hiszen pénzünk nem jut mindenre. Azt tapasztaljuk, hogy néhá- nyan túlságosan hamar elked­vetlenednek; egy kicsivel több kitartás, nagyobb tűrőképes­ség mindenképpen hasznos volna. Tab fejlődő, iparosodó nagyközség: be kell látniuk, hogy a község vezetőinek nemcsak a Videoton érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Lendvai József Megtérül a befektetés A barcsi Unitech Ipari Szö­vetkezet áprilisban — az idén először — Békéscsabán, a KGST-országok építőipari szállító- és anyagmozgató gé­peinek kiállításán mutatkozott be. Tovább épül az út A 61-es űt északi tehermen­tesítőjének egyik ötkilométe­res szakaszát már a nyáron átadták. A Közúti Építő Vál­lalat most a legnagyobb mun­kát, a Hunyadi János utca és a Petőfi Sándor utca közti szakaszon, a 48-as ifjúság út­ján végzi. Májusban kezdték j a munkálatokat, 900 méter J hosszú szakaszon 11 ezer köb­méter föMet mozgattak meg. A betonalap hetven százaléka, az 1700 folyóméteres szegély­nek mintegy hatvan százalé­ka készült el eddig. November 10-ig tervezik az ötezer tonna aszfalt elterítését. 'Ezután részleges használatbavételre átadják az útszakaszt, a járda készítése, a közművesítés és a kiegészítő munkálatok azon­ban jövőre is folytatódnak. A most készülő rész mintegy 11 millió forintba kerül. Az egész tehermentesítő út építését a hozzá tartozó felül- és gyalo­gos aluljáróval együtt a VI ötéves tervidőszak közepére fejezik be. Ott voltak termékei a ta- I vaszi és az őszi budapem’ nemzetközi vásáron is. Ezek I ben a napokban pedig mái I Debrecenben, a nemzetközi járműdaru-kiállításon vesz­nek rés.zt, és közben előkészí­tik szereplésüket az október 25—29-e közötti nemzetközi anyagmozgató gépkiállításra. Készülődnek Pécsre is, ahol az Autóker-rel közösen az építőiparban használatos szál­lítóeszközöket mutatják be no­vemberben. Megéri ez a sok kiállítás, bemutató a szövetkezetnek ? Csöppet sem olcsó ilyen távol­ságra eljuttatni termékeiket, területet béreLni, szervezni. A szövetkezetnek egy bemutat­kozás a BNV-n 100 ezer fo­rintjába kerüL — Megéri — állítja az el­nök is, a főmérnök is. — A soron következő Budatrans- oack kiállításon -400 négyzet- méter területen egy finn cég­gel közösen állítunk ki. ök új anyagmozgató gépeket hoznak. Eleket a gépeket most dollá­rért vásároljuk tőlük. Az Au- tóker segítségévéi — kooperá­ciós partnerként — mi is be­kapcsolódunk majd a gyártá­sukba. A kiállítások tehát alkalma­sak arra, hogy megiamerked- jenek a gyártó és értékesítő partnerekkel. Az üzletkötések s jól alakultaik. A szövetkezet állítja elő a sokféleképpen ki­válóan alkalmazható Box— Blokk szabványméretes lakó- konténert. Először a tavaszi BNV-n mutatták be, 63 da­rabra azon nyomban algériai exportszerződést kötöttek. Ez az egyetlen szerződés 15 millió forint értékű dollárt hozott. Hiánycikket gyárt az Uni­tech — fejlesztési törekvésü­ket támogatja az Autóker, a Mogürt és az Ikarus is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom