Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
Vonsöbü programokat Túl jó a termés? Bevonják a KISZ-en kívüli fiatalokat A K.1SZ által szervezett rendelvényekre — ifjúsági klub, sportnapok, társadalmi munka — egyre több KISZ-en kívüli fiatal látogat. Az ifjúsági mozgalom legfontosabb feladatai közé tartozik a tömeg- befolyás és a szervezettség növelése. Ezt legjobban az új tagfelvételek száma mutatja. A KISZ megyei bizottsága most külön foglalkozott ezzel a témával. A megye 14—30 év közötti fiataljainak huszonhat százaléka KISZ-tag. A dolgozói KlSZ-szervezetek patro- nálással készítik fel a fiatalokat a KISZ-tagságra. Az elterjedtebb forma a K-illián- kör, melyet a tanintézetekben és a nagyobb üzemekben szerveznek. Az ifjúsági mozgalom szervezettsége rétegenként más. A középiskolás fiatalok nagy része KISZ-tag. Itt az előkészítő munka is szervezettebb, a Killián-körök vezetését általában pedagógusok vállalják. Változás a középiskola elvégzése után tapasztalható. Azoknak többsége, akik folytatják tanulmányaikat, továbbra is tevékenykedik a mozgalomban. A munkába álló fiatalok élete lényegesen megváltozik. Nemcsak a környezet új, hanem a munkahelyen működő alapszervezet élete is. Ha vonzó tervekkel, célokkal találkoznak, akkor nem nehéz bevonni őket az ottani tevékenységbe. Nagy az ingázó fiatalok aránya: idejük megoszlik a munkahely és a lakóterület között. A mezőgazdaságban egyre csökken a fiatal dolgozók száma. Itt több a gond a szervezettséggel, több termelőszövetkezetben például nincs is KISZ-szervezet. A tagfelvétel nemcsak a KISZ-titkárok és a szervező titkárok feladata. Szerepet kell vállalnia a tagságnak is abban, hogy minél több és felkészültebb fiatallal erősödjön a mozgalom. Nem fejeződhet be a munka a tagfölvétellel sem, hisz az új embereket meg is kell tartani. Családalapítás után — főként a nők — so lean kiválnak a mozgalomból. Fontos feladat a kapcsolattartás a gyes-en lévő kismamákkal. A vidékieknél ez még mindig megoldatlan gond. A megyei KISZ-bizottság munkatársai fölmérést végeztek a megyében. Megállapították, hogy a gördülékeny tag- fölvételi munkát több tényező is akadályozza ; »nem fordítunk kellő figyelmet az érzelmi hatások erősítésére«. Sok ötlettel, tervszerűen, meggondoltan kell a programokat szervezni, úgy, hogy ezek vonzóak, fiígyelemfelkeltők legyenek. A legfontosabb most a tömegbefolyás növelése. Nem szabad éles határt húzni a KISZ és a KISZ-en kívüli fiatalok között. A tagfölvételi munka föltétele a tervszerűség és a tudatosság. Ez összhangban van az ifjúsági mozgalom nyitottságával. 40 vagon sárgarépa vevőre vár Hatvanezer kilométeres olajvezeték A .Szovjetunióban az elmúlt 15—20 évben hatalmas új olajközpontok létesültek a Mangislak-félszigeten, az Udmurt és a Komi ASZSZK- ban, valamint Nyugat-Szibé- riábaru A X. ötéves tervben eddig 114 új kőolaj-, valamint 188 földgázlelőhely kiaknázását kezdték meg. Közülük a legnagyobbak a nyugat-szibériai források. Ebben az esztendőben az ország egyedül a nyugat-szibériai területekről 250 millió tonnánál is több olajat kap, ez pedig nagyobb meny- nyiség, mint amennyit 1965- ben a Szovjetunió egész területén kitermeltek. A X. ötéves tervidőszak alatt Nyugat-Szi- béria olajbányászainak évenként több mint 300 millió tonnára kell emelniük a fekete arany mennyiségét. Az idén áprilisban Nyugat-Szi- bériában elérték az egymil- liárd tonnát az olajtermelésben. A Komi ASZSZK-ban nehéz északi természeti feltételek mellett aknázzák ki az uszini és a vozejszki lelőhelyet. Az ötéves tervidőszak három éve alatt a komi terület olajtermelése a kétszeresére növekedett. Az olajtermelésben fontos szerepet játszik az Ural—Volga-vidék, Közép- Ázsia, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Észak-Kaukázus és több ún. »régi vidék« olajkútjalnak hozama. A régi olajmezőik közül jelentős eredményeket értek el az Ural—Volga-vidék, Baskíria és a kujbisevi terület, olajbányászai. Hatalmas olajvezetékrendszerek működnek, amelyeket nagy teljesítményű automatizált szivattyúállomásokkal láttak el. Az olajvezetékek hosszúsága meghaladja a 60 ezer kilométert. A múlt évben a Szovjetunió földgáztermelése elérte a 346 milliárd köbmétert — ami 25 milliárddal több az előző évinél —, ez 1978-ban 370 milliárd köbméterre emelkedik. A földgáztermelés mennyiségét tekintve a Szovjetunió Európában az első, a világon pedig a második helyet foglalj* «4. Sokat tettek azért, hogy a szovjet olajbányászok életkörülményei javuljanak. Évről évre emelkedik a keresetük Ezenkívül 1976-ban és 1977- ben az állami költségvetés terhére 1,8 millió négyzetméter alapterületű városi lakótelepet építettek az olajbányászok számára. Kórházak, poliklinikák, kultúrházak és klubok egészítik ki a lakótelepeket. Nyugat-Szibériában növekszenek és szépülnek Az olaj városok: Szurgut, Nyizs- nyevaftovszk, NyeVtyejuganszk, Sztezsevoj és a többi olajközpont. Ai elmúlt 12 évben ezen a területen több mint 11 millió négyzetméternyi lakást építettek föl a megfelelő szociális létesítményekkel. Elgondolkodtató, hogy az utóbbi években legalább any- nyi fejfájást okozott a jó termés, mint a rossz. Ha kevés a zöldség, a lakosság ellátása sínyli meg, ha pedig sok, akkor az üzemnek keli fűhöz- fához szaladgálnia, hogy eladhassa többlettermését. Ha rossz a termés, a feldolgozó- ipar képviselői elpanasaolják, hogy kapacitásuk nincs kellően lekötve, ha pedig jó és »Dunát lehet rekeszteni az áruval«, akkor nem győzik ... Túl egyszerű volna erre azt válaszoínij hogy hangolják össze a termelést és a feldolgozó kapacitást. Az utóbbi növelésének ■ a népgazdaság erőforrásai szabna^ határt, ami pedig a termés mennyiségét illeti,'' azt olyan ki6zá- mitnatatlan tényezős is befolyásolják, mint az időjárás. Hersze, ha az időjárás mostoha, az ellen nincs mit tenni. A gazdasági szakemberek sokkai jobban fájlalják, ha a piaci helyzet válik olyanná, mint az időjárás. Nincs hely, ahol összehangolnák az ipar és a fogyasztók igényei alapján, hogy hol mennyit érdemes termelni, kevés a piaci információ a biztonságos termeléshez. Néhány esetben a gazdasági vezető csak »szimatára« hagyatkozhat a termelendő növényféle kijelölésénél. Ha azután ez a szimat megcsalja, kész a baj. A fentieket támasztotta alá a siófoki Sió Tsz-ben tett látogatás. A gazdaság harmadik éve foglalkozik intenzív nagyüzemi zöldségtermeléssel. Egyike a megye zöldség- termelő bázisgazdaságainak. Három év alatt már másodszor keltenek figyelmet jó termésükkel. Sajnos nem úgy, ahogy szeretnék. Egy éve arról számoltunk be, hogy több tízvagonnyi hagymájuk vár vevőre. Az idén 40 vagon sárgarépa értékesítése látszik reménytelennek. A hűtőipar egyetlen grammot sem vállal, és a konzervgyárak is tele vannak. Felelősség persze senkit nem terhel, hiszen a szóban forgó 40 vagon répára nincs szerződés. A többlet az átlagon felüli termés mellett abból származik, hogy a gazdaság vezetői »saját szakállukra« egyharmadával növelték a rép3 vetésterületét. Nyilván tudták, hogy milyen kockázatot vállalnak, hát most viseljék el, hogy »nem jött be« — mondhatná valaki, csakhogy ez túl egyoldalú ítélet volna. Különben is, ha 40 vagon sárgarépa a szemétbe kerül, az nemcsak a tsz-nek kár... A gazdaságok — így a siófoki is — legszívesebben már a talajelőkészités kezdete előtt — azaz nyáron — szerződést kötnének a következő évi termésre. Csakhogy ez lehetetlen. . Az ipar ugyanis olykor még késő ősszel sem tudja biztosan, mit, mennyit és hol tud majd eladni. így hát érthetően vár a »pótszer- zödések« megkötésével. A gazdaságnak azonban vetnie kell... A siófokiakat például több helyről js biztatták: »Legyetek nyugodtak, sárgarépa minden mennyiségben jöhet.« Hogy könnvelműség hinni az ilyen szóbeli megrendelésnek? A gépek kihasználása is a vetésterület növelése mellett szólt. Vállalták a kockázatot, mint mondják, most utoljára. Jövőre szigorúan kötik magukat az íráshoz. Vajon az jobb lesz? A gazdaság tavaly még 260 hektáron termelt zöldséget, az idén — nem kis részben az emlékezetes »hagyma-, tortúra« nyomán — már c6ak 195 hektáron... A hagyma idei — ugyancsak jó — termése sem kárpótolja a tsz-t. Nagyüzemi módon — magról vetett és géppel betakarított — hagymájuk minősége elmarad az egyébként rövidesen módosításra kerülő szabványtól. Így volt ez két éve is, csakhogy akkor kevés volt a hagyma, így a partner szívesen »megfeledkezett« a szabvány előírásairól ... 60 vagon hagymájukra most van is vevő, meg nincs is. Aki megrendelte, annak nem jó a minőség, akinek pedig megfelelne a minőség, annak nincs kapacitása. De hát miért nem dolgozza föl maga a tsz? Egy koptatóüzem létrehozása szerepelt idei terveikben, megrendelő híján azonban letettek erről. Nemrég mégis jelentkezett a Zala megyei Zöldért, hogy ő átvenné a hagymát, de csak tisztítva... A Szigetvári Konzervgyár egyike legkorrektebb partnereinknek. Eddig nyersen is átvette a répát, a jövőben már csak tisztítva és napi ütemezésben hajlandó erre. Ez egyebek közt azt jelentené, hogy ha a tsz továbbra is tartani szeretné a kapcsolatot, tárolnia kell a répát. A tárolás zöldségfélék esetében nem egyszerűen »elhelyezést« jelent, hanem többszörös gondot, költséget és veszteséget. A leves így drágább, mint a hús... Felvetődik a kérdés: valóban túl jó a termés? Alighanem máshol .van a hiba ... Bíró Ferenc Kombájn a kukoricában 1212 hektárról kell betakarítani a kukoricát a nagybajom! Lenin Tsz-ben. Jelenleg négy gép dolgozik a földeken, ám ha szükség lesz rá, még egyet üzembe helyeznek. A kukorica magas nedvességtartalma miatt azonban most még a négy kombájn is győzi, ugyanis a szárító napi kapacitása 20 vagon. A termésátlag jónak ígérkezik. Becslések szerint mintegy 50—55 mázsa kukoricát ad egy UckUr. Az ember E gy érdekes — és vitára ingerlő — jelenség kezdi felütni a fejét. Szerencsére még nem általánosítható; még nem zavarta meg annyira a gondolkodó embert, hogy veszélyhelyzetet teremthetne.‘Éppen ezért kell most, az első felbuzdulások, magyarázkodások és önigazolások hallatán vitat- kozni-érvelni, hogy a jelenség ne terjedjen tovább; a felfogás ne homályosítsa el az embert. Azt az embert, akiről — hadd idézzek — tudjuk, hogy „termelőeszközök készítésére, kultúra teremtésére való képességével az állatvilágból kiemelkedő, legfelsőbb rendű élőlény". S akiről — a marxizmus szellemében — azt sem hallgathatjuk el, hogy „mint a történelmileg kifejlesztett alkotóképességek hordozója, egyéni felelősséggel tartozik tettei és ítéletei kövekezményeiért, a társadalmi élet meghatározott normáinak elfogadásáért...” E talán kissé nehézkesnek tetsző bevezető után nem halogatom tovább, hogy mi indított el egy egész gondolatsort bennem, s nyomában az „anyaggyűjtés" vagy adatgyűjtés folyamatát. Egy testületi ülésen izgalmas jelentés feküdt az asztalon. Egyetlen mondata az előbb már említett — meggyőződésem szerint torz — jelenség terjedésére utalt. Szavakban, beszélgetésekben ugyan hallottam pár effélét, de írásban most tűnt először a szemembe, és másokéba is, természetesen. Így szólt: „Általános tendencia, hogy a mezőgazdaságban csökken a dolgozók száma, tehát növekszik az állóeszközön (é '-'iletek, gépek) szerepe." Ennyi az egész. A vitavezstő először — mint aki nem hisz a szemének — óvatosan, azután nagyon határozottan válaszolt rá. Valahogy így: „Ha ez a megállapítás fogalmazásbeli, szerkesztési hibát takar, akkor okvetlenül ki kell javítani. Ha viszont egy kialakuló szemlélet, fölfogás terméke, akkor sürgősen föl keil számolni...” Miért? Egyszerűen azért, mert nem igaz. Azért, mert a társadalmi termelés folyamatában a gépek növekvő szerepéről vallott nézet az ember szerepének csökkenését, visszaszorulását fejezi ki. (Vagy éppen magyarázatul szolgál gyengeségeinkre.) Hogy egyre több és korszerűbb gépre van szükség — ez igaz. Csakhogy az ember éppen azért teremt kezdettől fogva hasznos eszközöket, hogy megkönnyítse a munkáját, hogy szolgálatába állítsa a gépet, a technikát. Hiszen ő az alkotó, a teremtő elme hordozója, aki nélkül sohasém születhet gép, és sohasem jöhet mozgásba. Az ember szerepe nő, és nem a gépé. Elvégre az ember a termelés legfontosabb tényezője, aki tehetségével, előrelátásával, odaadásával és szorgalmával a legtöbbet teheti — és teszi is — az emberiség javára. Hogy csak egyetlen mozzanatot említsek : ki tudná például bebizonyítani, hogy a felelősség megosztható az ember és az eszköz között? Nyilvánvalóan senki. És ha már a mezőgazdasággal összefüggésben hangzott el a vitatott mondat, hadd vegyem példáimat, is onnan. A somogyi gazdaságok jó és rossz, követendő és elkerülhető példák tarházát kínalják. Kezdjük a vezetéssel? Emberek állnak a középpontban. S az emberek műveltsége, hozzáértése, felkészültsége, vezetői készsége meghatározó. A termelési adottságok befolyásoló szerepét természetesen nem vitatom. De mi lehet az oka például annak — a konzervgyár igazgatójától hallottam —, hogy Csökölyben évek óta 300 mázsa paradicsomot termelnek hektáronként, s azonos feltételek mellett másutt 100 mázsát. Az utóbbiak gyakran hivatkoznak az időjárásra; amott etszük- be sem jut, „csak" termelnek nagy figyelemmel, hozzáértéssel, odaadással. A termelésmgadozás nem törvényszerű olyan mértékben, mint ahogy azt tapasztalni lehet. A föld, az időjárás, a technika sokat segíthet (ronthat is), de az ember hozzáértése és felelőssége semmivel sem pótolható. J ó vezetés nélkül aligha jutnánk valamire. Törvény- szerü-e például, hogy a mezőgazdasági üzemek termelési szakemberei és a pénzügyi-közgazdasági feladatokat ellátók kozott mély szakadék tátong? Nem törvényszerű. Legrosszabbul állunk a közgazdasági szemléletű számviteli emberekkel. Amíg a tsz-ekben az első számú termelésirányítók közül csupán háromnak nincs felsőfokú végzettsége, addig a főkönyvelőknek mindössze 15 százaléka végzett egyetemet vagy főiskolát. S ez nemcsak a papírokból-szembeötlő, hanem bizonyos összefüggések felismerésének hiányából, abból, hogy gyakran nincs, aki hozzáértően számoljon a döntések várható pénzügyi hatásával. Márpedig jó vezetés nélkül sem a beruházások Hatékonyságában, sem a költségszint csök- . kentésében nem juthatunk előre. Beszélhetünk- a megtérülési időről is. Döntő szerepe van abban, hogy kaphat-e, és milyen hitelt kaphat, milyen lejárattal számolhat egy-egy gazdaság. A beruházásokat megfontolt gazdasági számításoknak, tanulmányoknak kell megelőzniük. Az volna a jó, ha egy-egy beruházás — állattenyésztő telepről vagy bármiről van szó — rövid idő alatt saját nyereségéből termelné meg a hitelt. Nálunk 3—4 év, mire „beüzemelnek" egy telepet. És van, ahol még ezzel sem dicsekedhetünk. A mernyei sertésszaktelep 30 millióba került, most 28 millió kellene a rekonstrukcióhoz, hogy nocmálisan üzemelhessen. A háromfai telepről már szólni is szégyen; négy-öt éve kínlódnak a technológiával, de még nincs végleges megoldás. Fokozódik az ember szerepe? Megkérdezhetjük ugyan, hogy jól választott-e technológiát a gazdaság, a megye. Csakhogy ez a Georgikon-rendszer aranyérmet nyert a mezőgazdasági kiállításon! (A zsűrinek is nagyobb és felelősségteljesebb szerepe lett volna, mint amivel élt!) De menjünk tovább. A vízváriak burgonyatárolót építettek volna 200 vagon termény befogadására, 12,5, millióért. Csakhogy az ember előrelátó elméje kiderítette: faszerkezettel 7,8 millióért 250 vagonos tárolót építhet, magasabb műszaki színvonalon. És megtette. Vajon az ember szerepe’ nő, i'agy az épületé? A válasz nem lehet kétséges. A toponári tsz évek óta folyamatosan „züllött”; 1976-ban már 7—8 milliós vesztesége volt. És akkor vezetőcserét hajtottak végre. Azóta eredményesen gazdálkodnak. A homokszentgyörgyi tsz-t 16 milliós veszteséggel Szanálták. 2000 hektáros erdejük van! (A tsz-ek méreteit illetően fantasztikus terület!) Fejlesztési tervükben semmiféle elképzelésük sem volt e nagy erdővel kapcsolatban... Beszélhetnék a gigantomániáról; a feltételekkel nem számoló gépi fejlesztésekrőL Elméletileg jó, hogy mindig, mindenki a legmodernebb, a legnagyobb teljesítményű gépek beszerzésére törekszik. Még a „túlgépesítés” igénye is jogos, hiszen rövidíti a betakarítási időt. A műszaki színvonal azonban maximális költséget jelent. Óriási veszteség tehát, ha egy kétmilliós Rába—Steiger két hétig áll. (A gép nem felelős ezért.) Nem beszélve arról, hogy ahol 30 mázsa búza terem, ott ragyogóan megteszik az SZK kombájnok is. Az ember szerepe a technológia kiválasztásában mérhetetlen, de a döntésekben is meghatározó. I gaz, hogy több korszerű gépre, de igazabb, hogy több felkészült szakemberre, vezetőre technikusra és szakmunkásra van szükség. Fontenelle francia író és filozófus valószínű más alapállásból mondta, dé napjainkra is igaz: „Az embereknek mindenben a tökéletességet kell célul tűzniük maguk elé, még akkor is, ha az meghaladja erejüket. Ha azt hinnék, hogy csak oda jutnak el, ahova valóban eljutnak, sohasem indulnának útnak." Jávori Béla
