Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

A hét három kérdése Menetrend szerint kezdődött meg Washingtonban az egyip­tomi—izraeli különbéke-tár- gyalás, láthatóan azt igye­keznek bizonygatni a részve­vők, méginkább az amerikai vendéglátók, hogy minden a lehető legjobban, legsimábban megy. Indokolt-e a washing­toni, kairói, Tel Aviv-i derűlá­tás.? Az amerikai diplomáciát, amely egyébként valójában Vance jövő hét végi moszk­vai útjára készül, pillanatnyi­lag még egy téma foglalkoz­tatja, amelynek a megvitatá­sába nyugati partnereit is be­vonja, s ez a dél-afrikai kér­déscsoport. Mit keres négy miniszter és egy államtitkár Windhukban és Pretoriában? A héten Brüsszelből kor­mánybukás híre érkezett. Le­mondott Tindemans minisz­terelnök, mert éppen saját pártja fordult ellene és a kor­mánynak- az ország regionális felosztási terve ellen. Valóban kiújul a »nyelvháború« Bel­giumban? A hét három kér­désére Pálfy József válaszol. Indokolt-e vagy csak * amolyan kincstári az a derűlátás, amelyet Washing­tonban, Kairóban és Tel Avivban mutatnak a külön- béke-tárgyalások megindulá­sakor? Az amerikai fővárosban szi­gorúan zárt ajtók mögött kez­dődtek el az egyiptomi—izrae­li különbéke-tárgyalások. Vance amerikai külügyminisz­ter, úgy is mint vendéglátó, úgy is mint a tárgyalások tényleges irányítója, azt állí­totta, hogy már az első napon sikerült haladást elérni. Per­sze, ez a magabiztos nyilatko­zat éppen azt a feltevést erő­síti meg, hogy a lényegi kér­désekről már Camp Davidben döntés született. Washingtonban a két kül­döttség köreiből és az ameri­kai házigazdákhoz közelálló körökből származó értesülések alapján a hírmagyarázók ar­ra számítanak, hogy két-há- rom héten belül valamilyen megállapodás jöhet létre. Szadat elnök személyes érde­ke, hogy november közepéig megtörténjék a megegyezés és azt az ő tavalyi jeruzsále- mi utazásának első évfordu­lóján alá lehessen írni. Ezzel még jobban hangsúlyozni le­hetne az ő »történelmi kezde­ményezésének« nagy hordere- jét, ez pedig nyilván szemé­lyes tekintélyét növelhetné. Ugyancsak presztizsokok ját­szanak közre Carter elnöknél is: neki és a demokrata párt­nak jól jön, ha a -november elején esedékes képviselőházi és szenátusi választások előtt arra hivatkozhat, hogy a kö­zel-keleti béke felé Camp Da- vid-ben és a washingtoni hár­mas tárgyalásokon megtették az első lépéseket. A moszkvai Pravda ugyan­ekkor megállapítja, hogy Wa­shington az egyiptomi—izrae­li alku révén is növelni akar­ja a maga befolyását a Közel- Keleten. Ez azonban egyálta­lán nem közömbös a Szov­jetunió számára, hiszen ez a térség a szovjet határok köze­lében terül el. A szovjet ál­láspont változatlan — s ez egybevág a magyar értékelés­sel is, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága a héten adott — nevezetesen : a Kö­zel-Kelet békéjét csak vala­mennyi érdekelt fél részvéte­lével megrendezendő tárgya­lásokon lehet elérni, nem pe­dig külön alkudozásokkal. A washingtoni tárgyalások megindulása egybe esett azzal, hogy Libanonban a tűzszünet létrejötte után a libanoni had­sereg katonái új állásokat fog­laltak el a jobboldali, keresz­tény milicia és az arabközi békefenntartó erők egységei között. Vasárnap külügymi­niszteri értekezlet kezdődik az arabközi érőket küldő orszá­gok között, itt döntenek a bé­kefenntartó erők megbízatá­sának meghosszabbításáról. Várakozás szerint hat hónap­A pillanatnyi tűzszünetet arra hogy az utcai kutakból vizet ugyanis napok óta szünetel a UHÉÏ­CÍMSZIlVfiKBAH: Hétfő : Schmidt nyugatnémet kan­cellár Japánba utazott — A hesseni tartományi válasz­táson változatlan maradt az SPD és az FDP helyze­te — Deonyid Brezsnyev Moszkvában megbeszélést folytatott Enrico Berlin- guerrel. Kedd: Lemondott az amerikai SALT-küldöttség vezető­je, Paul Warnke — Eltá­volították tisztségéből Pe­king polgármesterét — Huang Hua kínai külügy­miniszter Londonban tár­gyal. Szerda: A Biztonsági Tanács el­marasztalta Washingtont Ian Smith rhodesiai mi­niszterelnök látogatásának engedélyezése miatt — Szárkisz libanoni elnök Husszein Jordániái király- lyal, Asszad Szíriái elnök a libanoni Jobboldal kép­viselőjével találkozott — Lemondott Tindemans bel­ga miniszterelnök. Csütörtök : Washingtonban megkez­dődtek az egyiptomi—iz­raeli különbéke-tárgyalá­sok — A panamai elnök- választás eredménye sze­rint Aristides Royo az új államfő — Az ENSZ-köz- gyűlése befejezte általá­nos politikai vitáját. Péntek: Gromiko vezetésével szov­jet pártküldöttség érkezett Bukarestbe — Véget ért az angol konzervatív párt kongresszusa Bringhton* ban — Az amerikai kong­resszus elfogadta a 117 mil­liárd dolláros katonai költ­ségvetést Szombat: Pham Van Dong vietnami kormányfő tárgyalásai Ma­laysiában — Owen angol és Jamelson kanadai külügy­miniszter Namíbiában tá­jékozódó eszmecseréket folytat, Vance amerikai külügyminiszter Pretóriá- ba utazott — összeült a konklávé az új pápa meg­választására. ra szólhat az új mandátum, s a békefenntartó erők nagy részét továbbra is Szíria adja majd. O Mit keres négy nyugati “• miniszter és egy állam­titkár a namíbiai Windhuk­ban és a dél-afrikai Pretoriá­ban? Beszéljenek a számok: Nagy-Britannia 7 milliárd, az Egyesült Államok több mint másfél milliárd dollár értékű tőkebefektetéssel rendelkezik Dél-Afrikában. (Rhodesiában az angolok maguk ruháztak be ekkora tőkét.) A kereske-, delmi forgalom a fajüldöző pretoriai rendszer tőkés vál­lalkozásai és a nyugati vál­lalatók, nagy monopóliumok között ugyancsak dollármil- liárdokkal fejezhető ki. Rendkívül érdekelt a nyu­gat Dél-Afrika sorsának, jö­vőjének alakulásában. El sze­retne kerüini forradalmi for­dulatokat-, amelyeket a pre­toriai kormány hajthatatlan magatartása válthat ki. Az amerikai és az angol diplomá­cia — mint emlékezetes — Namíbiában kompromisszu­mos rendezési tervet dolgo­zott ki, ameLyet az ENSZ or­szágainak többsége is támogat. Pretoriában, ahol egyébként »a két Botha« diktálja a po­litikát, Pieter Botha minisz­terelnök és Roelof Botha kül­ügyminiszter megpróbálják ezt a namíbiai tervet kudarc­ra kárhoztatni, az eddigi Déi- nyugat-Afrikát továbbra is megtartani a Dél-afrikai Köz­társaság mellett... A nyugati hatalmak eltö­kéltségének bizonyítására Pre­toriába utazik Vance ameri­kai, Owen angol, Genscher nyugatnémet és Jamieson ka­nadai külügyminiszter, vala­használják fel Bcjrút lakói, szerezzenek. A városban víz- és villanyszolgáltatás. mint ätirn francia külügyi ál­lamtitkár. Előbb egymás közt beszélik meg Dél-Afrika, Na­míbia és Rhodesia ügyeit, majd a pretoriai vezetőkkel bocsátkoznak alkudozásba. Ezt megelőzően az angol és a ka­nadai külügyminiszter Wind- hukban is körülnézett. Való­színű, hogy az öt diplomata megpróbálja rábírni a dél-af­rikai vezetőket : engedjenek Namíbia dolgában De aligha valószínű, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia, az NSZK, Kanada és Franciaország az igazán ha­tásos gazdasági szankciókkal akarna ráhatni a fajüldöző pretoriai kormányra, pedig azokkal hamar térdre lehetne kényszeríteni. Valóban kiújul-e a »nyelvháború« Belgi­umban? Brüsszelből gyakran kopog­nak híreket a távírógépek : hol a NATO, hol a Közös Piac eseményeiről. Magáról a kis Belgiumról (területe egyhar- mada Magyarországénak) rit­kábban érkeznek jelentések vagy ha jönnek is, nem kelte­nek nagyobb figyelmet. A hat­vanas évek legelején figyelt a világ Brüsszelre, amikor óriási gyarmatának, Belga- Kongónak, a mai Zaire-nek a függetlenné válása küzdelme­sen, válságosán ment végbe, később a lakosság többségét alkotó flamandok és a kisebb­ségben levő, de történelmi ala­pon előjogokkal rendelkező vallonok közötti »nyelv-hábo­rú« keltett érdeklődést. Bo­nyolult és az országot gyakor­latilag ketté' osztó közigazga­tási rendezés után egy időre elcsendesedett a nemzetiségi vita. Most újra fellángolni lát­szik. Tizenhat hónapja folyik a huzavona a brüsszeli törvény­utcában, a parlament épületé­ben egy alkotmányreform kö­rül. Ezernyi módosítást sza­vaztak meg a flamand és a vallon honatyák. (Itt kell meg­említeni, hogy az egyes pár­toknak külön flamand és val­lon szárnyuk van!) Tinde­mans miniszterelnök a ke- resztényszociálisok flamand szárnyához tartozik, de épp ez a csoport jelentette ki leg­újabban az alkotmányreform­ról, hogy elfogadtatásának módja — alkotmányellenes. Tindemans a hetek óta lap­pangó kormányválságot nyílt válsággá tette azzal, hogy le­köszönt tisztéről. Egyesek azt mondják, nem is pártja ma­gatartása miatt, hanem azért, mert nem akarja vállalni a felelősséget a gazdasági ne­hézségekért. A tízmilliós or­szágban több mint 300 000 munkás került az utcára. Egyetlen hónap alatt 243 vál­lalat ment csődbe, a kohászat, az építőipar, a textilgyártás sínyli meg leginkább a gaz­dasági válságot. Épp a válság miatt nem kí­vánnak a pártok d különben hagyományos módszerhez nyúlni, nem akarnak új vá­lasztásokat! Inkább hosszú pártközi alkudozásokra, koa­líciós hercehurcára lehet Brüsszelben számítani. Malaysia gazdasági segítséget nyújt Vietnamnak A hivatalos látogatáson Ma­laysiában tartózkodó Pham Van Dong miniszterelnök ét Husszein Onn malaysiai mi­niszterelnök pénteken megtar­totta tárgyalásai első forduló­ját. A baráti, szívélyes lég­körben lezajlott eszmecsere során a felek áttekintették a két ország közötti gazdasági együttműködés és a kereske­delem kiszélesítésével össze­függő kérdéseket. Megvitattak több nemzetközi problémát -is Köztük Délkelet-Ázsia béke- J övezetté történő nyilvánítá- ! sának gondolatát. Husszein Orm újólag meg- j erősítette Malaysiának azt a1 törekvését és készségét, hogy I hajlandó együttműködni min- | den állammal, függetlenül azok politikai rendszerétől. A malaysiai kormányfő a továbbiakban kijelentette, j hogy Malaysia kész segítséget j nyújtani Vietnamnak gazda­sága helyreállításához. I Pham Van Dong, a VSZK miniszterelnöke — ugyanúgy, mint a délkelet-ázsiai orszá­gokban tett korábbi látogatá­sai során, megerősítette, hogy Vietnam a jövőben sem szán­dékozik beavatkozni a térség országainak belügyeibe. A vietnami—malaysiai esz­mecsere ma fejeződik be. Hét­főn Pham Van Dong útjának következő állomására, Szin­gapúrba utazik. (MTI) Biztos szövetségesnek tartotta az OKP-t Moro utolsó interjúja A római La Repubblica szombati számában Eugenic Scalfari, a lap főszerkesztője teljes oldalnyi terjedelemben számolt be arról a beszélge­tésről, amelyet Aldo Moroval a Kereszténydemokrata Párt (DC) időközben meggyilkol! elnökével folytatott alig egy hónappal elrablása előtt. (A beszélgetés február 18-ra da­tálódik, Morót március 16-án rabolták el.) Scalfari közli olvasóival, eddig kizárólag azért nem hozta nyilvánosságra az anya­got, mert Moro beszélgetésre, nem pedig interjúra fogadta Végül is azért szánta rá ma­gát a »Moro-interjú« közzé­tételére, mert az utóbbi hó­napokban jobboldali és bi­zonyos szocialista erők is kampányt folytatnak Moro politikai vonalának eltorzítá­sáért, egyéniségének kiforga­tásáért. Aldo Moro elmondta a fő­szerkesztőnek : fő gondja az. hogy a kereszténydemokrata párt mellé »felhozzanak« egy másik politikai erőt, «5 így lehetővé váljék a »kormány­zási váltó gazdálkodás«. Eb­ben a helyzetben ugyanis a DC többé nem kényszerülne rá, hogy »minden áron« irá­nyítsa az országot.. Az »alter­natív erőt« az Olasz Kommu­nista Pártban jelölte meg. El­utasította ugyan Bérli ngu er »történelmi kompromisszu­mát«, de a két párt fokozatos közeledése mellett szállt sík­ra. A DC és az OKP szóró sabb együttműködésének há­rom szakaszát képzelte el: az elsőban az OKP-t bevonnák a parlamenti többségbe, a má­sodikban a kormánykoalíció­ba. a harmadikban az OKP már alternatív erőként jönne számításba. (A második sza­kaszt az elsőtől »nem túl tá­voli jövőben« képzelte el.) Moro a beszélgetés során a »nemzetközi körülményekkel« és saját pártjának ellenállásá­val indokolta, hogy az OKP-t egyelőre csak a parlamenti többségbe vonhatják be. En­nek kapcsán emlékeztetett Olaszország nemzetközi elkö­telezettségére, a NATO-ra, a nyugati szövetségi rendszer­re. Aldo Moro annak a szilárd meggyőződésének adott han got, hogy Olaszországban a kommunisták a legérdekelteb- bek a béke és a nemzetközi enyhülés előmozdításában. »Egy dologban biztosak lehe­tünk: nincs biztosabb szövet­ségesünk a nemzetközi eny­hülésben, mint az OKP« — szögezte le. Római megfigyelők meg­jegyzik: a Moro-interjú olyan pillanatban látott napvilágot, amikor az OKP-val való par­lamenti együttműködést el­lenző erők újból támadásba lendültek a Moro-vonal fel­számolásáért és a februárban született »politikai képlet« megváltoEtatásáéi*t. Céljuk a kommunisták ellenzékbe szo­rítása, és a haladás logiká­jával ellentétes folyamat ki­kényszerítése. Andreotti olasz kormányfő szombaton délelőtt két órán át tárgyalt Berlinguerrel, az OKP főtitkárával a Moro-úgy október 24-re tervezett par­lamenti vitájának elókészité- séről. Berlinguer reményét fejezte ki, hogy a kormányt támogató öt párt közös álláspontra jut a Moro-ügy parlamenti vitá­jában. Sürgette, hogy mielőbb tegyék közzé a »vörös brigá­dok« rejtekhelyein talált ira­tokat, amelyek a bíróság ke­zébe kerültek. 117 millió fegyverkezésre Alig 24 órával az amerikai törvényhozás jóváhagyása után Carter elnök aláírta a2 Egyesült Államok eddigi leg­nagyobb összegű, 117,3 mil­liárd dolláros hadügyi költ­ségvetést, amely az ez év ok­tóber 1-én kezdődött pénzügyi évre szól. Ezzel megindulhat annak a hatalmas fegyverkezési prog­ramnak a végrehajtása, mely­nek keretében egyebek között 12 milliárd dollárt fordítanak repülőgépek, 4 milliárd dol­lárt pedig hadihajóik vásárlá­sára és több száz millió dol­lár jut a neutronfegyver ki- fejlesztésére, gyártásának elő­készítésére is. (MTI) Lenin.rend az Örmény SZSZK.nak Dimitrij Usztyinov beszéde Jerevánban o kizeA'iaiutiu, átalakítás! Rövid határidő! L_ MŰSZERÉSZ SZÖVETKEZET Siófok, Fő u. 156. A szovjet központi lapok szombaton első oldalukon köz­ük az SZKP Központi Bizott­ságának. a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa el nöksé* én él­és minisztertanácsának Orosz­ország és Örményország egye­sülésének 150. évfordulója al­kalmából az Örmény SZSZK vezető testületéihez küldött üdvözletét. A legfelsőbb ta­nács elnöksége által a kauká­zusi szovjet köztársaságnak adományozott Lenin-rend át­adására szombaton az örmény KP Központi Bizottságának és az örmény SZSZK Legfel­sőbb Tanácsának együttes ün­nepi ülésén kerül sor Jere­vánban. Az ünnepségekre az örmény fővárosba érkezett Dmitri Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere, valamint a szomszédos grúz és azerbajd­zsánt SZSZK több párt- é.- állami vezetője, és küldöttsé­gek érkeztek a Szovjetunió többi köztársaságából is. A szovjet napi- és hetila­pok megemlékező cikkeket, nyilatkozatokat szentelnek a nevezetes történelmi esemény másfél százados évfordulójá­nak. — A Szovjetunió sohasem engedett és nem is fog en­gedni osztály-álláspontjából bármiféle nyomással próbál­koztak vagy próbálkozzanak is ellene. Ugyanakkor orszá­gunk nem szándékozik letérni konstruktív külpolitikai irány­vonaláról. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy egy ilyen lépés csak azok kezére játsza­na. akik ki akarják siklatni pályájáról az enyhülést — je­lentette ki Dmitrij, Usztyinov marsall, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, r Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere szombaton Jereván­ban azon az ünnepi ülésen amelyet Örményország és Oroszország egyesülésének 150. évfordulója alkalmából rendeztek. Beszédében Usztyi­nov jelentős teret szentelt az SZKP és a szovjet állam nem­zetközi politikájának, a nem­zetközi helyzet megítélésének A miniszter megállapította: — Az imperializmus felszít­ja a fegyverkezési versenyt, kísérletet tesz arra, hol'.y be­avatkozzék a szocialista or­szágok belügyeibe. fegyverrel, gazdasági és politikai nyo­mással. fenyegetéssel próbál­ja meg saját befolyási öve­zetében tartani Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeit és országait — hangoztatta Usz­tyinov, rámutatva: ugyanezt az irányvonalat képviselik Kína külpolitikai lépései, me­lyeknek szovjetellenes irány­zata mindinkább egybeesik a monopolista burzsoázia kom­munistaellenes stratégiájá­val. — Mindez a nemzetközi po­litikai légkör időszakos lehű­léséhez vezet. Az enyhülés azonban már igen mély gyö­kereket eresztett, s e gyöke­rek képesek túlélni az ilyen fagyhullámokat. Nyugaton egyesek megértik ezt, tisztá­ban vannak azzal, hogy a békés egymás mellett éléssel nincs mit szembeállítani, azonban megpróbálnak ma­guknak tőkét kovácsolni a Szovjetunió békés törekvései­ből. Hiába számítanak azon­ban arra, hogy készek va­gyunk kül- és belpolitikánk elvi kérdései terén tett enged­ményekkel »fizetni« az eny­hülés megőrzéséért — han­goztatta Usztyinov. — Illuzórikus számítások ezek. A Szovjetunió sohasem kereskedett, s nem is fog ke­reskedni elveivel. Sohasem engedett semmiféle nyomásra, s nem is fog sohasem enged­ni osztályálláspontjából. — Ugyanakkor országunk nem szándékozik eltérni konstruktív külpolitikájától Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy egy ilyen lépés csak azok kezére játszana, akik ki akarják siklatni pá­lyájáról az enyhülést. Dmitrij Usztyinov az ün­nepség részvevőinek lelkes tapsa közepette tűzte a köz­társaság zászlajára a Lenin- rendet, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnök­sége adományozott a köztár­saságnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom