Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
Sikeres negyedszázad Népművészet Hímzések, szőttesek, gobelinek, fafaragások és cserépedények, kézműves remekek — megannyi csodálni való alkotás, mellyel a háziipari és népművészeti szövetkezet dolgozói tették szebbé, gazdagabbá környezetüket az eltelt évtizedek alatt. Negyedszázaddal ezelőtt jelent meg a Minisztertanács határozata a Népi Iparművészeti Tanács, valamint a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségének megalakításáról. Ezzel lehetőség nyílt, hogy egységes szervezet végezze ezeknek a t szövetkezeteknek a irányítását, ápolja és fejlessze a népművészetet. Az évforduló alkalmából rendezvénysorozatra került sor. Ennek keretében nyitották meg Budapesten, a TIT Kossuth Klubjában azt a kétnapos szakmai tanácskozást, amelyen a művészeti ág legjelesebb képviselői tartottak előadásokat a fazekasság, a fafaragás, a hímzés és szőttesszövés hagyományairól, új irányairól és feladatairól. E szákmai. tanácskozáson megállapították, hogy a XIX. századi népművészeti hagyományokon alapuló népi iparművészet a mai követelményeknek, a mai igényeknek megfelelően alakítja a hagyományos formákat. Ennek is köszönhető, hogy jelentősen megnőtt az igény a használati funkciót betöltő népi iparművészeti alkotások iránt. Az utóbbi 25 év alatt 108 alkotónak adományozták a népművészet mestere címet, és csaknem 600-an lettek népi iparművészek, népművészek ösztönzését szolgálják a különféle pályázatok, a népi iparművészet fejlődését tükrözték az országos és a megyei kiállítások. Az évek során a szövetkezetek is megerősödtek, kialakították a maguk sajátos arculatát. Azon fáradoznak, hogy a megőrzésre érdemes örökséget jól ötvözzék a korszerű igényekkel Ebbeh a szellemben fejlesztették tovább az egyes tájegységek — Heves, Mezőkövesd, Kalocsa stb. — népművészetét. A szövetkezetek száma az évek során többször módosult. Az alakulás évében több min t száz szövetkezet tartozott a szövetséghez, ma 71 házipari és népművészéti szövetkezet működik. Tagjaik és bedolgozóik száma 40 ezer. Termelésük értéke tavaly meghaladta a 3 milliárd forintot, s ebből félmil- liárdot képviseltek a zsűrizett népi iparművészeti termékek. A szövetkezetek készítményeit a világ 34 országába exportálják; az exportból származó bevétel a múlt évben meghaladta az egymilliárd forintot. Közismert, hogy világszerte reneszánszát éli a népművészet. Így van ez hazánkban is. Erről tanúskodik az utóbbi esztendők sok belföldi és külföldi kiállításának sikere. Több kiállításon arattak nemzetközi elismerést a magyar termékek. Például 1956-ban a varsói VIT művészeit nagy- 1 díját Nagy Ferenc tabi fa- " faragó kapta, 1958-ban a brüsszeli világkiállításon a karcagi Kántor Sándor Grandi Prix-t nyert fazekasmupkái- ért: Mindez az elismerés — annak ellenére, hogy személyre szól — az egész szövetkezeti tagság munkáját dicséri. Az eredmények mellett azonban gond is akad bőven, például a munkaerőhiány. Sok a tennivaló az idei tervek szerint is, hiszen a szövetkezetek 9—10 százalékkal növelik termelésüket. Kétnapos szakmai konferenciával vette kezdetét a jubileumi emléksorozat. Június közepén a Néprajzi Múzeumban kiállítást nyílt, mely a magyar népi iparművészet fejlődésének 25 évét mutatta be, s Budapesten tartotta ülését a szocialista országok szövetkezeteinek népművészeti munkacsoportja. Az őszi budapesti nemzetközi vásáron rendezendő kiállításon a háziipari termékeket mutatják be. A jubileumi rendezvényeket szeptember 23-án emléküléssel zárják. Gazdag és szinte kimeríthetetlen a magyar népművészet. Szép feladat ezeknek a hagyományoknak az ápolása és megőrzése, amely nekünk osztályrészül jutott. gz g Farkas Ilona Reggeli felolvasás Bencze József versel Arcomban élve JurlJ Mezslrovnak, » Szovjetunió nagyüíjasának, aki megfestette portrémat Ó, ezek a varázsló kezek, égre nyilalló felkiáltójelek! A színek himnuszát zengik megremegtetik a vásznat, viharzó csodával fájnak, —" derűt dörömbölnek, jajt sikoltanak, ecsethangjegyű kínok — eget virággá csengetnek, s nyújtanak szelíd védelmet...' A féltésnek nincs félelme, nem fárad el soha a színzene, végtelent vallat; sosem enyészik a lelkemet kezeddel vászonra teremtő gyönyörű varázslat Meghalt bennem s benned minden látszat, nem kell teremtő kezeidnél magyarázat! soha maradarrdóbb Mondd ebből a sok tubus festékből hogyan keverted ki a lelkemet! Te arcomban élve velem hasonultál, bennem örültél és bennem fájtál — gondolataimba szigorultál 4-,----------B álint Mari Bálint Mari forró ajka a csókomtól elszökött, de itt játszik, bújócskázik két rezzenő ág között Levél-ajkam adnám csókra könnyű szélnek, mert a vágyak, mint a vihar marcangolva tépnek. Levél-szívem lezuhan avarba ránt áj ulat, : jég veri az ágakat, i és a levél átlyukad. Komor felhők küldték le elszánt-szívű átkukat néked adták a madarak sebes röptű szárnyukat; és emléked a szívemen tűnő árnyként átsuhan. Avtandil Adeisvili Jelvilágosiló propaganda — Halló! Halló! Állami gazdaság ! — Igen, tessék. — Az előadó elindult önökhöz. Hahó! Halló! — Igen, igen, tessék! — Készítsenek elő megfelelő helyiséget, szervezzenek hallgatóságot. Az előadás témája; Az akoholizmus és az akohoizmus eleni harc. Az állami gazdaság igazgatója rendkívüli értekezletet hívott össze. — Egy előadó jön hozzánk Tbilisziből — kezdte. — Igen, igen... — ingatták a fejüket a beosztottjai. — Fői kell készülni a fogadására. Te, Vanó, levágsz egy bárányt. — Igenis! — mondta azoo- technikus. — Te, Iraklij, bort szerzeL — Meglesz! — mondta a főagronómus. — Te, Elizbar, »Extra« konyakot hozok — »Extrát« nem enged a könyvelés — mondta a bérelszámoló. — Alikor vegyél három- csillagosat. Tfe pedig, Givi, előkészíted a literes ivótülköket. — Rendben! — mondta a raktáros. — Gogi! Te mond a tósztokat. — Ezen nem fog múlni — mondta a főmérnök. — Jasszon, te arra ügyelsz, hogy mindenki fenékig kiigya a tülköt. — Ne aggódj, senkit sem tévesztek szem elől — mondta az igazgatóhelyettes. Az igazgató elégedetten nézett végig munkatársain; — No, azt hiszem, minden rendben van, jöhet az előadó. ,. » • » — Halló! Halló! Tbiliszi? — Igen, tessék. — Haladéktalanul küldjenek orvost. Szívspecialistát. Helikopterrel! Az előadó a végét járja ... ZahemszUy László fordítása Somogyi, Néplap Mamácska még ágyban van reggel, mikorra elvégeztem azt a kevés munkát, ami a ház körül adódik. Ágyba viszem a reggelit, mint házasságunk első hónapjaiban. Mióta nyugdíjasok vagyunk, úgy élünk megint, mint a mézeshetekben. Csak ennek már hullaszaga varu Mamácska megeszi a reggelit, nézi a mennyezetet, korán van még, minek is kelne fel? Tavaly ilyenkor már kezdődött a műszak. Akkor mamácska hozta ágyba a reggelit nekem. Elkísértem az állomásig és úgy ment bevásárolni. Alig szólunk cjy-két szót. Hangos szó csak akkor van közöttünk, ha nem találok valamit. Nyolc óra felé megyek be ismét, ilyenkor jön a pos-( tás az újsággal. Mamácskát az újsággal lehet kibékíteni. Mindent elolvas. Azt mondja, ö az egész újságot megvette, tehát az első betűtől az utolsóig el kell olvasni, mert különben a nyolcvan fillér kidobott pénz. És olvas hangosan, én meg hallgattam, ülök csendben. Ügy teszek, mintha figyelnék. Néha aajnaimn is, mikor majd kitekeredik a nyelve, ha egy-egy idegen név, szó kibetűzésével küszködik. Mert mindent úgy olvas betűről betűre, ahogy le van írva. Legtovább időz a hirdetéseknél. Egyikhez-másikhoz kesernyés megjegyzést is fűz. — Háromnegyedmillióért villa eladó... Hogy mik vannak!? Mitől ilyen drága egy villa? Kinek van ennyi készpénze? Mert valakinek, valakinek van. De miből? Hallottam már ettől drágábbról is. És elkelnek. Valaki megveszi őket. De ki? Én mindig csak annyi pénzt kaptam, amennyiért megdolgoztam. Persze én is csak annyit kaptam. De ilyenkor nem kezdek vitatkozni vele, mert sehogy nem tudnám megnyugtatni. Mamácska elolvas minden álláshirdetést Kíváncsi arra, hogy ha nem lennénk nyugdíjasok, mennyi állás közül választhatnánk. Egyik nap éppen a nyugdíjasoknak kínált állásokat olvasta mamácska, mikor eszembe jutót, hogy hívtak engem a falu épülő szolgáltatóházához éjjeliőrnek. Hirtelen fölálltam, elindultam kifelé. Mamácska döbbenten nézett utánam. — Elmegyek pengéért, elfelejtettem hozni — mondtam, és már csuktam is be magam mögött az ajtót, nehogy visszahívjon. Kettőnknek kétezer-háromszáz a nyugdíjunk. Jól jönne hozzá még valami kis pénz. Remélem, hajlandó annyi áldozatot hozni, mamácska, hogy megtanul magában olvasni. Néhány éve végezte el a hetedik-nyolcadik osztályt, azóta nem lehet bírni vele. Mint az első osztályos kicsi gyerekek, olyan izgalommal A Magyar Könyv-Ház Első magyar nyelvű folyóiratunk N épünket csak az utolsó három évtized tanította meg a könyv igazi megbecsülésére. Azelőtt aránylag kevesen olvastak, s ahogy visszafelé megyünk a múltba, egyre csökken az olvasók száma. A XVIII. században csupán egy egészen vékony értelmiségi réteg vette rendszeresen kezébe a könyvet. Ilyen körülmények közt érdekes, hogy az első magyar nyelvű folyóirat 1783-ban nem politikai tudományos vagy magasabb irodalmi célkitűzéssel indult, hanem épp az olvasás meg- kedvelíetése végett. Csak könyvismertetéseket tartalmazott. A Magyar Könyv-Ház — ez volt a címe — megjelenés tekintetében három évvel előzte meg a Magyar Múzsát és öt évvel Kazinczy folyóiratát, a Magyar Mu- seumot. Különlegessége, hogy nem voltak munkatársai. Az egészet maga a szerkesztő, Molnár János irta. Ebijén a tekintetben Németh László folyóiratával, a Tanúval tart rokonságot. Máskülönben megtalálhatjuk benne a folyóiratok minden ismertető- jegyét, a többé-kevésbé szabályos időközben való megjelenést, a határozott célkitűzést — ma használatos szóval: a profilt —; az egyes számoknak azonos volt a címe, meg volt bennük az időszerűségre törekvés és a tartalom sokrétűsége. Az egyes számok elég vaskosak voltak; átlag terjedelmük 400 lap. Az író-szerkesztő az újjászülető magyar irodalomnak érdemes munkatársa. Lelkes nyelvművelő is volt. Nevéhez egész sereg fizikai műszó . megteremtése fűződik. Ö írt először magyar nyelven régiségtant, nyelvtudományi iratot, fizikát, katekizmust. Tanított fizikát, teológiát, filozófiát, görög és latin nyelvet. Sokoldalú érdeklődésére és demokratizmusára jellemző, hogy 1775- ben egy kétkötetes művet adott ki, amelyben a pásztorokat tanította kötelességeikre; tanácsokat adott, hogy milyen módon tehetnek szert mellékkeresetre, megmagyarázta a természeti jelenségeket és kikelt a tudatlanság okozta babonaság ellen. A Magyar Könyv-Ház megindulásának évében Molnár 55 esztendős volt, a budai egyetemen az ékesszólás tanára. Folyóiratával ugyanazt a célt akarta szolgálni, mint egész irodalmi működésével; nemzete előrehaladását. A könyv- ismertetéseket ismeretterjesztéssel kapcsolta össze; a jónak tartott művek legérdekesebb, legtanulságosabb fejezeteit kimásolta, hogy olvasói »a történetek, külsőbelső tartománybeli népek, szokások, találmányok,, mesterségek, a természet sokféle tulajdonival s több affé- livel együtt« megismerkedjenek. járt iskolába. Egy év alatt tette le a két osztályt. Most én is ilyen izgalommal megyek az építőkhöz, hátha kellek még nekik. Sikerült az állás. Nem gondoltam volna, hogy ilyen átkozottul hosszú tud lenni egy éjszaka. Az a legrosszabb az egészben, hogy nincs kihez beszélnem. Van ott egy kutya, de még bolondnak vélnének, ha vele beszélgetnék, és meghallaná valaki. Mamácska nem szokott le a reggeli hangos felolvasásokról. Talán el sem tudnék aludni, ha nem olvasna reggel az ágyam szélén. A reggelit továbbra is és hordom az ágyába, minek keljen föl szegény, mikor én úgyis talpon vagyok. De az újságért ' ő megy ki minden reggel. A legsüketebb napunk a hétfő. Vasárnap reggel, mikor végzek a műszakkal, veszek az újságosnál egy Népszabadságot. Ezt csak hétfőn reggel veszem elő, hogy mamácska hétfőn is föl tudjon olvasni, hogy könnyebben el tudjak aludni. Az éjjeli süketség után olyan jólesik a hangját hallani. Kitűzött céljának Igyekezett becsülettel megfelelni. Sorra vette a kezébe került könyveket — nagyobbára külföldön, idegen nyelveken megjelenteket —, elmondta mindegyikről írója nevét, a kötet pontos címét, megjelenési adatait és mindegyikből bő szemelvényeket vagy kivonatokat közölt. A szerkesztő érdeklődési körének megfelelően az ismertetett művek jellege igen sokféle. Az egyházi vonatko- - zások háttérbe szorultak, noha Molnár pap volt: a jezsuita rend tagja. Ehelyett útleírások, néprajzi, természetrajzi és történelmi művek voltak többségben. Az egykorú olvasó a Magyar Könyv-Ház révén megismerkedhetett a világ majdnem valamennyi népével, az egzotikus állat- és növényvilággal, a nevezetesebb uralkodókkal, hadvezérekkel, írókkal, művészekkel, feltalálókkal, vértanúkkal. A külföldi események és leírások mellett Molnár a hazaiakat sem hanyagolta el: a leghosszabb szemelvényeket a itnagyar írók műveiből közölte, a magyar vonatkozásokát mindig kiemelte az idegen könyvekben. Bíráló megjegyzést alig fűzött az ismertetésekhez, inkább csak a könyvek kiválasztásával gyakorolt kritikát. Az első évben négy kötet jelent meg a Magyar Könyv- Házból Pozsonyban. Länderer Mihály »betűivel és költségével«. Ezután kilenc évig szünetelt a kiadás. Hogy miért, nem tudjuk. Az ötödik kötet csak 1793-ban került ki a pesti Trattmr Mátyás nyomdájából. Ezután — elég rendszertelenül — még tizennyolc szám látott napvilágot; az utolsó, a huszon- harmadik 1804-ben, Molnár halála évében. A z ötödik kötettel megváltozott a folyamat jellege. A nagyszámú könyvismertetés helyét egy- egy íróról és ennek munkásságáról szóló terjedelmesebb méltatás váltja föl. Ilyen írók többek közt Dugonics András, Michael Denis, a bécsi bibliográfus, a polihisztor Gyarmathy SárAuel, Lip- pai János, a Pozsonyi kert szerzője, a magyar krónika- írók. Emellett több köteten át közölt híres emberekről lexikonszerűen rövid életrajzi adatokat, ismertetett egyes időszerű eseményeket, mint például az 1802. évi pozsonyi országgyűlés. Molnár munkáinak nagy részét, köztük folyóirata későbbi köteteit a maga pénzén jelentette meg. Nagy számú ismerősének — Fejér György elbeszélése szerint — készséggel adott belőlük tiszteletpéldányokat, s így erősen ráfizetett. Kiadványai any- nyira a szívéhez nőttek, hogy még végrendeletében is hagyott pénzt a Magyar Könyv- Ház nyomdakész állapotban levő három kötetének 1 kinyomtatására. Örökösei azonban nem teljesítették végakaratát. Arra kevés adatunk van, hogy Molnár könyvpropagandája mennyiben volt sikeres. Fejér mindenesetre a róla szóló megemlékezésében arról tudósít, hogy munkái — így a Könyv-Ház is — nagyon kapósak. A több mint ötszáz növendéket nevelő pozsonyi szemináriumban a magyar ifjak »oly kapva kapták s annyira becsülték«, hogy »nem találtatnék közöttük egy, ki nem olvasta s belőlük nem tudósult volna«. Vértesy Miklós Cselényi Béla Öreg a vonaton a senkiföldjén a kocsárdon ott ül az öreg hideg ultrakék ingben kívül vastag vagonba öltözötten kőporos regényt olvas a héthástyamadárról és szempillája csattog az öreg felrepül hogy utazik! hogy utazik! A Néprajzi Múzeum kiállításúról. ( PolyvAs Béla felvétele — Ki
