Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

Az ünnepi játékok városa Táncok, fotók négy megyéből Megkezdődtek a dél-dunántúli művészeti találkozók A hagyomány ápotá-ánV | szándékával éle.re'.írott ren­dezvény szintén hagyomány, ‘ rendszeres találkozás ma már. A négy dél-dunántúli megye: Baranya, Somogy, Tolna és Zala közös vállalkozása a népművészeti hét megújhodott formája, tartalma is a művé­szeti találkozók tegnap kezdő­dött és egész ősszel tartó ese­ménysorozata. A népművészet kincsesháza kimeríthetetlen, ám a közös bemutatkozásra, a •PWo-ás.ra r-'- ' V ai_ elő jzöjsi0.k is igényt tar­tanak. Tegnap a késő délutáni órákban Nagyatádon, a Gá­bor Andor Művelődési Köz­pontban dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta rri'eg a dél-dunántúli művészeti találkozók ese­ménysorozatát. Az ünnepségen és azt követő hagyományőrző népi együttesek bemutatóján megjelent Böhm József, a me­Film a klubban Nincs üresjárat Diszkó — vetélkedővel Csütörtökön este hét óra­kor a kaposvári 1-es autóbusz tele van fiatalokkal. Mind­annyian egy helyen szállnak le. Alacsony épület, az ajtó fölött tábla, világító felirattal: KLUB. A terem már megtelt, néhány perc, és kezdődik a zene. A »diszkós« barátságo­sán köszönt mindenkit, a Mezőgép-klub törzsközönsége jó^ ismeri. Az első »bemele­gítő« számok alatt összeve­rődik a társaság, megsokaso­dik a táncolok csapata. A mű­sort ügyesen szerkeszti a le­mezlovas. Mire a szünetet konferálja, már emelkedett a hangulat. Még egy sláger, majd kigyulladnak a lámpák. A klub egyik tagja szellemi párbajra szólítja fel a fiata­lokat. Tizenhárom plusz egyes totó, mindenki szívesen vesz részt benne. Persze, a jutalom sem marad el. Egy percig sincs üresjárat. Elsötétedik a szoba, villan a vetítőgép. A vásznon a három héttel ez­előtti diszkóhangulat elevene­dik meg. Felharsan a nevetés az ismerős arcok láttán. Bá­gyadt pillantások, himbálózó alakok, üveget tartó kezek, torz grimaszok. A filmfelve­vőgép is megszokott eszköz Laci kezében, mint a mik­rofon. Horváth László három ■ év­vel ezelőtt hívta először lánc­ra a fiatalokat. — Hogyan indult a klub? — 1974-től dolgozom a vál­lalatnál, akkor lettem az - if- - úsági klub vezetője. Keve­sen jártak, nem nagyon tud­rk megfogni a fiatalokat. A s ,épipariban rendszeresen disz­kóztam, gondoltam, itt is meg lőhetne próbálni. Egyre töb­ben kezdtek jönni a klubba. Nem a zene volt az egyedüli főszereplő. Egyórás szünetet tartottunk, erre az időre kü­lön műsort szerveztünk. Ven­dégeink között voltak pol- eat énekesek, sportolók, elő­óművészek. Érdekelte a tár­-ágot, nem kellett attól fél- i, hogy kiürül a terem. — A berendezés nem vala­mi barátságos. — Több mint egy éve java­soltam, hogy bővítsük -ki a termet. Mellette van egy irattári helyiség, ha a falat kibontanánk, még egyszer ek­kora lenne a 'klub. Ez azóta is húzódik, talán az ősszel megvalósul. Ezért nem vet­tünk új berendezést. A tech­nikát viszont felújítottuk. \"a- 1 valy a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium pályázatot hirde­tett, s ezen a klub 150 ezer forintot nyert. Ebből frissítet­tük fel a fölszerelést, és meg­vettük a filmfelvevőgépet. Nagy sikere van. A fényorgo­nát és a kellékeket az öcsém készítette. így hangulatosabb a terem. — Divat lett a diszkózás. egyre többen foglalkoznak ve­le. Mi a v vonzó benne? — Van. akinek a pénz. Aki ezért csinálja, elég hamar ki­szorul. A legfontosabb a ze­ne és a közönség szeretete. Persze, ettől még senki sem lett népszerű. — Milyen lehetőség van az önképzésre ? — Elengedhetetlen az ál­landó tájékozódás a politiká­ban, a napi életben, a zené­ben, a hazai és a külföldi szakmai körökben. A szakiro­dalmat, a folyóiratokat sem lehet kihagyni... — Milyen hosszú életű egy- egy sláger? — «A legjobbak két-három hónapig futnak. Ha figyelmet­len a diszkós, és nem veszi be a műsorába valamelyik nagy slágert, a közönség azon­nal szóvá teszi. — Mit jelent a Mezőgép­klub anyagi szempontból? — Semmit. Ezért nem ké­rek pénzt. Szeretem a társa­ságot, s ez nekem is szórako­zás. Rendszeresen visszajá­rok a gépészeti szakközép­iskola klubjába is. Vége a szünetnek, erősödik a zene, most következnek a legnagyobb slágerek. A han­gulatot már nem lehet fokoz­ni. A műsorvezető tisztán, ért­hetően mondja be a számo­kat, játékra bírja a közön­séget. A közönség ugyanaz, mint egy évvel ezelőtt... Iznicnyi Éva gyei tanács elnöke is. A szom­széd megyékből is fogadtak vendégeket a művészeti talál­kozók első napján. — Jövőre lesz egy évtizede, hogy Kaposváron, a megyei könyvtár előtt fölvonták a dél-dunántúli népművészeti hét zászlaját. A buzsáki díszí­tésű lobogó jelképezte, hogy egy fontos küldetésű rendez­vénysorozat indult eL Az in­díték közös volt : Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megyék elhatározták, hogy évről-évre másik-másik megyeszékhe­lyen tudományos tanácskozá­sokon és műsoros bemutató­kon számot adnak arról, mi­lyen eredményeket értek el a hagvományok ápolásában. — mondotta dr. Balassa Tibor. A négy megye megújhodott kap­csolatáról, a dél-dunántúli művészeti találkozó program­jának kiegészüléséről megálla­pította, hogy a megyék együtt­működését, jobb megismerését hatékonyabban szolgálja. Ed­digiekben csupán a megye­székhelyek kapcsolódtak be a népművészeti tanácskozások­ba, műsoros bemutatók meg­tartásába. Somogybán ezekben a hónapokban Nagyatád mel­lett Siófokon, Kaposváron, Barcson, Marcaliban is talál­koznak Baranya, Somogy, Tol­na és Zala alkotói, alkotókö­zösségei. A nyitó napján a Gábor An­dor Művelődési Központban baranyai, somogyi, zalai fotó­klubok kollekcióiból kiállítást rendeztek. Dezső Lászlómé, a nagyatádi városi művelődés- ügyi osztály vezetője a fotó­művészet szerepéről beszélt megnyitójában, kiemelte, hogy milyen fontos közművelődési feladatuk van a hasonló be­mutatóknak. A zsűri javasla­ta alapján a Somogyi Fotó- és Filmklub kollekciója nyerte el a legeredményesebben szerep­lő alkotóközösségnek alapított díjat. Az egyéni díjazottak is valamennyien somogyiak, el­ső díjjal jutalmazták Csonka Bélát, második díjjal Nagy Lajost, harmadik díjjal a nagyatádi Durgó Tibort. A ki­állított képek nemcsak alko­tóik tehetségéről vallanak, ha­nem örömmel fedeztük föl egy-egy jellegzetes táj, vidék természet és ember formálta változatosságát. A szombati találkozó han­gulatos folklórműsorában ha­gyományőrző népi együttesek léptek színpadra. Baranyából a zengővárkonyi és a szebényi népi együttes mutatkozott be, Tolnából érkezett vendégeink madocsai táncokkal gyönyör­ködtették a közönséget, hazai színeket képviseltek a buzsá- kiak. II. B. A szemét ott éktelenkedett a város legnépszerűbb parkjá­nak közepén. Eredetét illetően megoszlottak a vélemények. Egyesek renitenskedő fiatalok kihívására gyanakodtak, má­sok a nyugati fellazító politi­ka hidégháborús mesterkedé­sét vélték felismerni benne. Néhány — tudományos-fan­tasztikus irodalmon -nevelke­dett — városlakó a Földön kí­vüli civilizáció újabb jeladá­sának tekintette a szemét megjelenését, amely — szerin­te — mindennél beszédeseb­ben bizonyltja, hogy máshol is élnek emberek a világűrben. A vélemények megoszlása ter­mészetesen nem befolyásolta az eredeti tényállást, melyet a Szemét Észlelési Felügyelő­ség (SZÉF) jelentése foglalt össze. A hivatalos jelentés részle­tesen foglalkozik a szemét fel­találási helyével (hosszúsági, szélességi fok stb.), jellegével, látszólagos, ill. valóságos tö­megével. A SZÉF további in­tézkedés érdekében elküldte a jelentést a Városi Szemétgaz­dálkodási Egyesülésnek (VSZE), ahol tanácstalanul fo­gadták a megoldhatatlannak látszó feladatot. A városban ugyanis ekkorra már teljesen automatizálták a 'szemétszállítást, a közterüle­teken pedig — a sikeres köz- tisztasági propaganda nyomán — megszűnt a szemetelés. Az ausztriai Salzburg az ünnepi játékok városa. Évti­zedek óta ott tartják Európa egyik legrangosabb nyári ze­nei fesztiválját. Szép környe­zetben rendezik meg a sza­badtéri színielőadásokat, hangversenyeket, operaelő­adásokat. Az első előadás 1920-ba-n volt, akkor Hofmannstahl Akárki című drámáját mutat­ták be óriási sikerrel a Dóm téren. Az ünnepi játékok megalapítói között találjuk Hugo von Hofmannstahlnak, a híres írónak, Franz Schalk- nak, Richard Straussnak a nevét. 1925-ben az érseki reziden­cia udvari lovardáját átépítet­ték fedett színházi helyiséggé. Később már ez is szűknek bizonyult, és Arturo Tosca­nini sürgetésére 1937-ben Clemens Holzmeister tervei szerint újra átalakították. A mostani formáját 1960-ban kapta, s ma már 2000 néző befogadására alkalmas, szín­pada pedig opera- és hang- versenyrendezésre is. Az ér­seki rezidencia udvari lovar­dájából így nőtt ki a világ egyik legrangosabb és legkor- szerűbbb Festspielhausa, az­az az ünnepi játékok háza. A város varázsát Wolfgang Amadeus Mozart emléke ha­tározza meg. Talán egyetlen zeneszerző sem hagyott örö­kül szülővárosára olyan hír­nevet, fényt, annyi derűt és kedélyt, mint ő. Salzburg úgy hat a látogatóra, mint egyetlen csillogó nagy kira­kat: az ünnepi •'játékok, a kongresszusok, a Salzach- parti táj, a jól gondozott mű­emlékek és üzletsorok ragyo­gó kirakatai. A kirakatüve­gekből visszatükröződik a vá­ros nagy szülöttének alakja. Az augusztus eleji salzburgi sétáimon lépten-nyomon ta­lálkoztam vele. Nemcsak a szállodák és a kávéházak rek­lámcégérem, nemcsak a desz- szertdobozok díszes fedelein, hanem a legkisebb üzletek­ben is volt valami, ami Mo­zarttal vagy a zenével kap­csolatos. Az igazi Mozartot a Gert- reidegasseban álló szülőház­ban ismertem meg ez most múzeum. A _ nagy zeneszerző szülőháza csak ott, abban a hangulatos, szűk kis utcács­kában képzelhető el. Átmen­tem a Salzach másik partjá­ra, ott áll a híres Mozarteum. Ott tanítják talán a leghite­lesebben zenéjét, s mindig ki- hátlátszik egy-egy részlet va­lamelyik müvéből. Az ünnepi játékok műso­rában a kor legjelentősebb előadói és zenekarai szerepel­nek.. Néhány nevet emlékezte­tőül: Furtwängler, Walter, Toscanini, Richard Strauss. A régebbi operaelőadásokból és hangversenyekből — hála a hangrögzítésnek — jó néhány lemezfölvétel maradt az utó­korra. Ezek még ma is meg­találhatók a hanglemezboltok kirakataiban. Az idei ünnepi játékok jú­lius 26-án kezdődtek, és au­gusztus 31-ig tartottak. Har­mincegy operaelőadást, har­minchárom hangversenyt és egyéb előadást szerveztek. Az operák közül többször szere­pelt a műsoron a Varázsfu­vola, a Don Juan: Verditől a Don Carlos, Richard Strausstól a Rózsalovag. A hangversenyek program­ja változatos volt: Vivalditól kezdve a zenetörténet minden korszaütát felölelték, egészen a mai kor zenéjéig. A Mozart- matinékon csaik Salzburg nagy szülöttének művei sze­repeltek. A koncertekből a rá­dió jóvoltából jó néhányat meghallgathattak a magyar zenebarátok is. Az idei játékokon közremű­ködtek: Herbert von Karajan, Claudio Abbadó, Kari Böhm, Solti György, a bécsi zeneka­ron kívül a Berlini Filhar­monikus Zenekar, a Chicagói Szimfonikus Zenekar. Ott-tartózkodásom Idején egy hangversenyt sikerült meghallgatnom. Ezen Claudio Abbadó vezényelte a Bécsi Filharmonikusok Zenekarát. Mahler III. szimfóniáját ad­ták elő Christa Ludwig köz­reműködésével. Már harmad­ízben hallottam a zenekart — kétszer Budapesten —, s nem túlzás, hogy eddigi zenei él­ményeim között ez volt a legszebb. Azzá tette a mű megszólaltatásán kívül az ün­nepi játékok házának végtele­nül - egyszerű, jó akusztikájú nagyterme és a történelmi légkör. Minden zenebarátnak kívá­nom, hogy legyen alkalma el­jutni e zenei világvárosba. Aki egyszer részt vesz. az ün­nepi játékokon, később a rá­dió mellett is másképp hall­gatja a közvetítéseket Salz­burgból. Kcttcrer László A szeméi lakkozott, kalocsai mintás 220 Ft/db), valamint 150 db haj- neccet (hátsó-indiai motívum, gépi batikolással 4,5—5 Ft/db) is vásárolnak. Ä legöregebb utcaseprők még emlékeztek arra a benső­séges ünnepségre, amikor el­búcsúztatták a virágfűzérrel feldíszített utolsó vesszőseprűt. A rég elfelejtett munkaesz­köznek azóta már csak a su­hogását őrzi a mindenre em­lékező mágnesszalag. Az utcaseprők egész évi te­vékenysége az őszi levélhul- lási kampányra való felkészü­lésből állt. Erről a felkészülés­ről — akár a havazásra való előkészületekről — egész év­ben folyamatosan tájékoztat­ták a közvéleményt. A levél­gyűjtés fáradságos munkáját pneumatikus szúrófejekkel si­került könnyebbé tenni, sőt egyik országos hírű faisko­lánkban olyan fát iskoláztak ki, melynek levelei — függet­lenül az uralkodó széliránytól — egyetlen pontban érnek földet. A hagyományos kétkezi munka — ahogy egy koráb­ban kiadott VSZE-jelentésben is olvasható — teljesen meg­szűnt. Ezek után érthető, hogy milyen nehéz feladatot jelen­tett a — váratlanul megjelent :— szemét eltüntetése. A VSZE belső munkatársai néhány hét alatt behatóan ta­nulmányozták a probléma lé­nyegét, majd részletes hálóter­vet készítettek a szemét el­szállítására. A hálóterv első legfontosabb feladatnak a megfelelő vesszőseprű beszer­zését jelölte meg. Ennek ér­dekében tárgyalásokat kezdtek a Fakanál és Teknővájó Szak- szövetkezettel. A szövetkezet — korábban egy deficites há­ziipari szövetkezettel egyesült — fő profilja a népi motívu­mokkal díszített teknő és fa­kanál készítése volt, ezen kí­vül szakajtókat, kosarakat, sőt népi ihletésű hajnecceket is készített. A seprűkészítö ága­zat erősen sotvadóban volt már ekkor a szövetkezetnél, mivel a seprűt, mint modern lakásdekorációt nem sikerült még elfogadtatni a vásárlók­kal. A szövetkezet — háromszo­ros alpakka koszorús — »Új seprű jól seper« brigádja en­nek ellenére vállalta volna a seprűk soron kívüli gyártását. A vezetőség azonban a kis té­telre való. tekintettel csak úgy volt hajlandó elfogadni a ren­delést, ha a 10 db seprű mellé 50 db dagasztóteknőt (egyszer A VSZE költségvetési bi­zottsága ilyen feltételek mel­lett — a fejlesztési alap hiá­nya miatt — kénytelen volt lemondani a rendelést. A VSZE ezek után fölkeres­te a Városi Köztisztasági Mú­zeumot, ahol. kiállítási tárgy­ként őriztek még két seprűt. A múzeum igazgatója — az érvényes jogszabályokra hivat­kozva: »A kiállított tárgyak­hoz nyúlni tilos« — mereven elzárkózott attól, hogy ezeket a — szakmai ereklyéknek szá­mító darabokat újra munkába állítsák. Együttműködési szán­dékának bizonyításaként java­solta. hogy állitsanak emlék­táblát a szemét mellé »Így szemeteltünk a múltban« fel­irattal, majd megfelelő plexi­borítással ellátva nyilvánítsák muzeális értélének a szemetet. A javaslatot a VSZE vezetői elfogadták, a szemét — mint múzeumon kívül megtekint­hető, kiállított tárgy — beke­rült a múzeumi katalógusba. Üjváry Zoltán Somogyi Néplap Salzburg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom