Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
A gép pontos, a posta nem Kölcsönforint visszajár Meggondolatlan kezesek így anekdota szerint az angol turista megkérdi, hogy ki az az OTP, akinek a nevét sok házon látja. Az idegenve>- zető udvariasan megjegyzi, hogy az OTP minden magyar barátja, ha valaki megszorul, akkor ő ad neki kölcsön. Somogybán is el lehet mondani, hogy szinte minden család ügyfele az OTP-nek. Jelenleg ugyanis nyolcvanezer ember tartozik valamilyen címen a takarékpénztárnak, a családoknál kint levő összeg sem csekély: kétmilliárd-kétszázmillió forint. S hogy milyenek az ügyfelek? A nagy többségük pontosan fizet, sőt előre szól, ha valamilyen családi gond — tartós betegség stb. — miatt fizetési haladékot kér. Egyre gyakrabban előfordul azonban, hogy a pontosan fizető ügyfelekhez is visz a postás felszólítást. Bencze József, az OTP megyei igazgatója, Pék György igazgatóhelyettes, Kanyar Ottó hitelosztály-vezető egymást kiegészítve magyarázta, milyen gondot okoz az egyre lassabb postai kézbesítés. A kölcsönszerződések azt írják elő, hogy minden hónap első napjaiban fizessék be a részletet. Igen ám, de az üzemiek például 10-én kapják a végelszámolást, a nyugdíjasok 20-án a nyugdíjat. Egykét nap múlva adják postára a pénzt, abban a hitben, hogy még idejében megkapják. Valóban, régebben nyolc-tíz nap alatt ott volt a pénz az OTP- nél, most azonban már három hétig ér oda! Az OTP alkalmazottai megértőek, az elektronika azonban még nem. A gép pontosan kiadja azoknak a névsorát, akiktől nem érkezett meg a részlet a hó végéig, s már megy is. a felszólítás. Ez éppen négyezer volt most. Központilag gép tartja nyilván a hosszú lejáratú kölcsönöket — építési, lakás —, Kaposváron pedig a személyi kölcsönt, az áruhitelt, az átutalási betétet. A feladott pénzek lassú továbbítása olyan, mint a bumeráng, a posta forgalmát növeli szükségtelenül, háromezer ügyfél írt ugyanis levelet a felszólításra, mások személyesen reklamáltak: »Kérem, én befizettem a pénzt!« Ahol még nem lépett be az elektronika, ott lehetőség van arra, hogy bekalkulálják a kézbesítést, s csak akkor írnak, ha a pénz a második hónapban sem érkezik be. Az OTP vezetőinek véleménye szerint csak akkor szűnik meg ez az áldatlan helyzet, ha a posta is felzárkózik a gépesítéssel a szolgáltató szervezetekhez. (Megkérdeztük a posta véleményét is az átutalt összegek késői beérkezéséről. Bé- kefi István megyei postáhi- vatalvezető szerint valóban nagyobb a pénz úgynevezett átfutási ideje az átutalási rendszer bonyolultsága miatt. Ök azt javasolnák, hogy az OTP a feladás keletbélyegzőjének dátumát vegye figyelembe, akkor nyilván kevesebb felszólítás menne ki. Az elektronika miatt a posta javaslata nehezen kivitelezhető, azt viszont mindenképpen meg lehetne tenni, hogy az OTP a programion változtasson, s a gép ne a hó végén zárjon, hanem a következő hónap 10-e és 20-a között, akkor csökkenne a felszóíitandók száma!) Minden családban előfordul váratlan betegség, katonai szolgálat és sok egyéb esemény. Az OTP megérti az ügyfelek nehézségeit: ha bemennek a hivatalba, s kérik, akkor adnak egy-két hónap haladékot. Az viszont már felszólítást kap, aki ilyen okból nem fizet, de előre nem jelenti be. A személyes megbeszélés azonban még ilyenkor is kölcsönös megegyezést hoz. Sajnos, az ügyfelek egy egészen kis hányada fittyet hány a pontosságra. Ügy mondják, hogy minden ügyfél rendes a pult mellett, amíg föl nem vette a személyi kölcsönt, meg nem kapta az áruhitelt. Néhányan azonJogosítvány nélkül Akinek autója van, s gyakran használja, esetleg munkaeszköze a kocsi, annak a legnagyobb büntetés, ha nem ülhet a volán mögé. Nem vezethet például azért, mert bevonták a jogosítványát. Ilyenkor az autós szalad fűhöz-fá- hoz, föllebbez, panaszkodik. Hivatkozik ismerősökre, rokonokra, igyekszik másra hárítani a felelősséget. A többség legalábbis ezt teszi. Pedig a vezetői engedélyt nem ok nélkül vonják be, és nem ok nélkül szabnak ki mellé pénzbüntetést. Aki ellen ilyen eljárás indul, az általában a közlekedés biztonságát veszélyeztető szabálysértést követett el. Hogy mit? Nézzünk néhány példát. S A rendőrség július. 23-ág este egy balatonszemesi vontatóvezető személygépkocsija' állította meg. A 27 éves fiatalember kettős szabálysértést követett eL Indulás előtt körülbelül egy órával sörözött. Ráadásul megszegte az orvosi előírást, miszerint szürkülettől virradatig nem vezethet járművet. A dolog vége az lett. Vwvrti? rt fi 4- 1 OÖA »Zimmer frei” A felderítők jó/ dolgoznak Nyáron sokszor találkoztunk az idézett német nyelvű felirattal a Balaton partján. Persze nemcsak németül, hanem magyarul és más nyelven is kiírják a villa- és lakástulajdonosok ezt a mondatot: szoba kiadó. Ezekhez a »kvártélyokhoz« nincs közük az idegenforgalmi hivataloknak, ugyanis a bérbeadók saját maguk akarnak megegyezni leendő vendégeikkel az árat illetően. Szokás ezt az egyébként nem rosszul jövedelmező üzletet »fekete« jelzővel illetni, bár — közölték velem az illetékesek — ez a szóhasználat helytelen. Ugyanis az állampolgár — a Bala- ton-parti is — bármikor 'és bárkinek bérbe adhatja helyiségeit. Tehát a magánszoba kiadása iegális lehetőség, s többnyire azok élnek vele, akik kevesellik az idegenforgalmi irodák által felajánlott összeget, vagy azok, akik olyan helyiségeket adnak bérbe, amelyeket az említett hivatalok minősíthetetlennek tartanak. Az idén Siófokon mintegy 850-en adtak (adnak) bérbe lakást, nyaralót, és e magánszállókon töltött úgynevezett vendégnapok száma eddig körülbelül hatvanhatezer. Ebből ötvenhatezret külföldiek, tízezret hazánkbeliek töltöttek e siófoki házaknál. A vendégek kötelesek üdülőhelyi díjat is fizetni a városnak (a magyarok három forintot, a külföldiek hat forintot naoon- ta), ám ezt a pénzt is a vendéglátónak kell beszednie. Eddig 367 ezer forint üdülőhelyi díjat fizettek be a magán bérbeadóknál nyaralók, húsz százalékkal többet, mint tavaly. A vendégnapok száma egyébként tíz százalékkal nőtt tavaly óta, főként sok külföldi veszi igénybe a magánnyaralókat, lakásokat. A bérbeadók természetesen jövedelmi adót fizetnek, s ezeket az összegeket a város gyermekintézményekre, parkokra stb. költi. Tavaly ösz- szesen 630 ezer forint adót fizettek a siófoki villa- és lakástulajdonosok, az idén ennél jóval több pénzt várhat a város a lakáskiadással nem csekély összegeket kereső lakóitól. Mert az ellenőrzés során a hivatalos szervek meggyőződtek arról, hogy a magánkiadók általában jóval több bért kértek a szobákért, mint az idegenforgalmi irodák. A Várdfei Tanács pénzügyi osztálya által foglalkoztatott ellenőrök (tízen ' végzik ezt a »felderítő« munkát) szerint sokan három-négyszáz forintot is elkértek egy-egy szobáért a főidényben. De a 240 forintéi padlásszoba (!) sem volt ritka. Természetesen a »Zimmer frei« feliratos házak gazdái közül néhányan csak a vendéggel közük az igazi árat, a hivatalos szerveknek 60—70 forintot mondanak. Magyarán: egy kis adócsalástól nem rettennek vissza, mondván, úgysem lehet földeríteni a valóságot. Csakhogy az ellenőrök többnyire a vendégektől érdeklődtek, akiknek nem állt érdekükben félrevezetni őket. Következésképpen a tények ismertek. Az adócsalókat pedig megbüntetik. Sz. A. ‘-'UU lUőiUU II 1C51C1CU ACálICA, d kötelességükről, amikor a pénztágtól távoztak. Van, aki már az első részletet sem adja postára, s mehet a felszólítás. Utána az következik, hogy az OTP felmondja a kölcsönt, a pénzt letiltja a fizetéséből (már olyankor, ha tudja). A súlyosabb esetekben az ügy a bíróság előtt fejeződik be. Olyan azonban még nem fordult elő, hogy eljutottak volna az árverésig. A kezesek néha megbánják azt a pillanatot, amikor igent mondtak a munkatársuknak, s aláírásukkal szentesítették a kölcsönfelvételt. A notórius kölcsönkérő kolléga már a ki tudja hányadik munkahelyen dolgozik, s mivel nem fizet, ők adják havonta postára helyette a részletet. Sok példa bizonyítja, hogy nem minden ember, sőt családtag gondolja meg: szabad-e vállalnia a kezességet. Egy fiatalember harmincezer forint ifjúsági kölcsönt vett föl a bevonulás előtt a szülők aláírásával. Amikor a fiú bevonult, kiderült, hogy ők is tele vannak adóssággal, s nem tudják fizetni a gyerek helyett a részleteket. Az OTP csak annyit tehetett, hogy átmenetileg mérsékelte a havi összeget, s majd a fiatalember fizet többet, ha egy év múlva leszerelNem egy kezes polgári per révén szerzi vissza azt a pénzt, amelyet az adós helyette kifizetett. Az OTP-ben mindig felvilágosítják a kezeseket a felelősségükről, mégis ráfizetnek néhányan. Amikor elsírják a bánatukat, még olyan védekezés is elhangzik: »•Engem csak egy aláírásra kértek, fogalmam sem volt arról, hogy ez mit jelent!« A pult mellett minden ügyfél rendes. S ilyen marad a többség. Még egy ezrelékre sem tehető a kiadott kölcsön I összege szerint, akivel probléma van. Mégis érdemes felhívni a figyelmet rájuk, különösen azért, hogy a munkatársak valóban csak olyanért vállaljanak kezességet, akit jól ismernek, becsületesnek, pontosnak tartanak, akiért valóban tűzbe tehetik a kezüket. Lajos Géza büntették, s mivel vezetői engedélye több járműkategóriára szólt, a személygépkocsi- vezetéstől 6 hónapra eltiltották. Más alkalommal egy 21 éves komiósdi gépkocsivezető teherautóját ellenőrizték. A fiatalember nem ivott, mégis megbüntették 2000 forintra, és 3 hónapra bevonták a jogosítványát. Az ellenőrzés " sorS* ugyanis megállapították, hogy a teherautónak rósz a lábféke, kéziféke, nem ég a féklámpája, ráadásul a kormányholtjáték. is nagyobb a megengedettnél. A rendszámtáblát és a jármű forgalmi engedélyéta helyszínen elvették, azután jött a szabálysértési eljárás. Egy kadarícúti villanyszerelő személygépkocsijával egy korlátnak ütközött Kadarkú és Szentimre között. Szerencsére személyi sérülés nem történt, ám amikor a rendőrség a helyszínre érkezett, rögtön kiderült, hogy mi volt a baleset egyik oka. A szonda barnára színeződött, azaz a villanyszerelő ittasan vezetíe a kocsit. Hat hónapra vonták be a jogosítványát, és 2000 forint pénzbüntetést Is Idszabott a szabálysértési hatóság. Persze jogosítványt nemcsak ittasság vagy rossz műszaki állapotú jármű miatt vonnak be. Somogy babodon például egy 18 éves zselicszentpáli fiú apja kocsijával 92 kilométeres sebességgel száguldott. Az ő vezetői engedélyét is ' elvették 4 hónapra, ráadásul még 2400 forintra megbüntették. Egy másik esetben az ittas vezetéshez járult, hogy az autós egy szembejövő kocsira »ráreflek torozott«, így veszélyeztetve a közlekedés biztonságát. Atádon az ittas gépkocsivezető későn vette észre a leeresztett sorompót, már hiába fékezett, elsodorta, és a síneken állt meg. Tízezer forint kárt okozott ezzel a társadalmi tulajdonban, s tegyük hozzá: óriási szerencséje volt, hogy nem ütközött össze a vonattal. Oldalakon keresztül sorolhatnánk a hasonló eseteket, amikor felelőtlenül, nem törődve azzal, hogy másokat veszélyeztetnek, súlyos közlekedési szabályszegéseket követ el a járművezetők egy részé. Ügy látszik a gyakori tragédiák, a szomorú példák sem tartják vissza őket. Ezt bizonyítja az egyre romló baleseti statisztika, a halálos kimenetelű balesetek száma, amikor általában vétlen emberek esnek áldozatul a felelőtlen járművezetőknek. Egyre több a szabálysértő, egyre gyakoribbak a jogosítványbevonások, egyre több — különösen pálinkafőzés, szüret idején — az ittasság miatt bekövetkezett baleset. A rendőrhatóságok az idén eddig 160 jogosítványt vontak be. Tavaly egész évben 140-et kellett elvenni. A szabálysértőket azonban ez sem tartja vissza. Egyetlen mérhető eredményük van csupán — legalábbis eddig — a bevonásoknak: kevés az olyan járművezető, akit kétszer felelősségre kell vonni. Egyszóval: aki már megütötte a bokáját, az utána óvatosabb. A jövőben a közlekedés biztonságának fokozása, a balesetek számának csökkentése érdekében még szigorúbb intézkedésekre lesz szükség. Magasabb pénzbírság kiszabására és arra, hogy súlyos szabálysértés esetében egy évre, vagy hosszabb időre vonjanak be jogosítványokat. Akinek ugyanis ennyi időre elveszik a vezetői engedélyét, az már nem is kaphatja visz- sza; esetleg újra megszerezheti, ha ismét vizsgázik. Talán az ilyen intézkedések elgondolkoztatják azokat, akik eddig gondolkodás nélkül, ittasan a volán mögé ültek. Dán Tibor Készül a műjégpálya Az épülő miskolci műjégpályán elkészült a huszonegy kilométer hosszú csőhálózat és hozzákezdtek a pálya lebetonozá- sához. Ezzel egyidőben szerelik a kompresszorházat Is. Már megérkezett a Csehszlovákiából vásárolt kis »autó«, amelynek segítségével gyorsan tükörsimává lehet varázsolni a jeget. bXrXny 1/fHd a fâafa — Csak nem jön! — rázza fejét derűlátón az elnök. — Tavaly nagy kárt tett a szőlőben — borong a méhész. — Különösen a Balatonnál... rokaj jobban megúszta.,. Szatymazi tűnődik. — A szőlővel tetszik foglalkozni? — kérdi egy idő múltán. — Csak bor formájában — kuncog Onderka. Össze nevetnek. — Mit tetszik szólni ehhez 3.z örökséghez? — halkít hangján az elnök. — Megfogták az isten lábát! — bólint Onderka. — Olyan méhészetet csinálok nekik odalent, hogy a világ csak bámul! 20. A nagymama végzett a lánya öltöztetésével, s most elégedetten szemléli művét. Harminchatnál nem mutat többet Ilonka; s olyan helyes, olyan kis aranyos ebben a fehér kosztümjében, a pici kalapban, azzal a cseppnyi tüll- fátyollal! — Na — mondja elégedetten —, néz majd a vőlegény! Lánya a faliórára pillant. — Mi van vele? Szólni kell neki, hogy siessen! Kati perdül be most Jani kis szobájából, ő ott öltökö- dött. A vadonatúj ruhája van rajta, melyet az érettségi ban- kettra kapott. — Na? — kérdi, s megperdül a tükör előtt. — Melyikünk a menyasszony? Az előszobaajtó kivágódik, és Jani bukik be rajta. — Itt vannak a taxik! * — Karcsikám! — kiáltja a mama. — Itt vannak a taxik! Csend. Odabentről semmi válasz. — Jancsikám, szólj apádnak! Semmi kedvem, sincs elkésni! Nagymami, te meg nézz be a vendégekhez! Készülhetnek! A nagymama, indul az első szobába, Jani meg, a fürdőszobát át, a belső szobába. Apja az ágy szélén ül, még ingujjban, de már sötét nadrágban. Nyakkendője a kezében, de nem köti még. ül és mered maga elé. — Apa! — kiáltja Jani idegesen. — Siess! Itt vannak a taxik! Most anyja is benyomul mögötte a szobába, de földbe gyökerezik a lába. — Te még csak így vagy, Karcsikám? — Így... — sóhajt az ember. — Itt varrnak már a taxik, kisfiam ! p Ispánki ránéz. — Tudom. — Pénzért nyúl a zsebébe, s két százforintost nyújt oda a fiának. — Jani- kám, küldd el őket. Ez még Janinak is sok. Lehull apja mellé az ágyra. — Mit csináljak? — Fizesd ki és küldd el a taxikat! — tagolja az öreg. — Nem, mégsem zavarodott meg — mondja magában Jani. — Tisztán és világosan beszél! — Az istenért, mi történt?! — zuhan melléjük harmadiknak a mama. — Karcsikám, mi van veled? A férje felé fordul, a szeme árkos, arca beesett. — Harmadik éjszaka nem alszom... — motyogja összetörtén. — Tépelődtem, mitévő legyek... — Nagyot sóhajt. — Vetkőzzetek le, gyerekek. Nem lesz esküvő! Inkább vesszen az örökség! — De hát miért? — kérdi kétségbeesve az asszony. — Miért? Ispánki lehajtja a fejét. — Mert a bigámiát büntetik, szívem. — És? — És én nős ember vagyok ... Az ajtó kivágódik, s már itt áll a nagymama. — Mi vagy te? — sikolt vészjóslón. — Nős ember?! Ispánki feláll, az ajtóhoz ép, biccent a tanúknak, s isiiét becsukja az ajtót. — Kati menjen be hozzájuk — mondja rekedten. — ri meg hallgassatok ide! — beül, keskeny, szűk fekete ripőjét leveszi, a papucsába bújik. — Mindig reméltem, bogy nem kell erről beszélnem ... — kezdi halkan. — De most, ez az átkozott örökség... Felesége lesújtva nérí. — Hát ezért egyeztél bele mindig olyan könnyen, olyan elsőre, amikor a házasságra nemet ' mondtam!... Én édes istenem ! Ispánki hallgat, maga a beismerés a hallgatás. — És mikor nősültél, Karcsikám! — szólal meg bátortalanul a nagymama. A veje sóhajt. — Ezerkilencszá/negyvenötben. A mama arca felderül. — Hiszen akkor engem még nem is ismertél, Karcsikám. A férfi a keze után nyúl. — Persze hogy nem, szívem! A leven télikéi elhajtottak nyugatra, tudod ... Erről sokszor meséltem... De arról nem, hogy a háború utolsó hetében egy kis tányára vetődtem, Bajorországban... Képzeljétek: egész, nap éhes voltam, csont és bőr... És volt ott egy kislány, olyan kis helyes, olyan keseszín, szőkeforma... Én egy szót sem beszélek németül, de gondoltam, csak jól járhatok, ha a háziak lányát elveszem, mégis inkább adnak majd enni... (Folytatjuk)
