Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

A gép pontos, a posta nem Kölcsönforint visszajár Meggondolatlan kezesek így anekdota szerint az angol turista megkérdi, hogy ki az az OTP, akinek a nevét sok házon látja. Az idegenve>- zető udvariasan megjegyzi, hogy az OTP minden magyar barátja, ha valaki megszorul, akkor ő ad neki kölcsön. Somogybán is el lehet mon­dani, hogy szinte minden csa­lád ügyfele az OTP-nek. Je­lenleg ugyanis nyolcvanezer ember tartozik valamilyen címen a takarékpénztárnak, a családoknál kint levő összeg sem csekély: kétmilliárd-két­százmillió forint. S hogy milyenek az ügyfe­lek? A nagy többségük pon­tosan fizet, sőt előre szól, ha valamilyen családi gond — tartós betegség stb. — miatt fizetési haladékot kér. Egyre gyakrabban előfordul azon­ban, hogy a pontosan fizető ügyfelekhez is visz a postás felszólítást. Bencze József, az OTP me­gyei igazgatója, Pék György igazgatóhelyettes, Kanyar Ot­tó hitelosztály-vezető egymást kiegészítve magyarázta, mi­lyen gondot okoz az egyre lassabb postai kézbesítés. A kölcsönszerződések azt írják elő, hogy minden hónap első napjaiban fizessék be a rész­letet. Igen ám, de az üze­miek például 10-én kapják a végelszámolást, a nyugdíja­sok 20-án a nyugdíjat. Egy­két nap múlva adják postára a pénzt, abban a hitben, hogy még idejében megkapják. Va­lóban, régebben nyolc-tíz nap alatt ott volt a pénz az OTP- nél, most azonban már há­rom hétig ér oda! Az OTP alkalmazottai megértőek, az elektronika azonban még nem. A gép pontosan kiadja azok­nak a névsorát, akiktől nem érkezett meg a részlet a hó végéig, s már megy is. a fel­szólítás. Ez éppen négyezer volt most. Központilag gép tartja nyilván a hosszú lejá­ratú kölcsönöket — építési, lakás —, Kaposváron pedig a személyi kölcsönt, az áruhi­telt, az átutalási betétet. A feladott pénzek lassú továb­bítása olyan, mint a bume­ráng, a posta forgalmát nö­veli szükségtelenül, három­ezer ügyfél írt ugyanis leve­let a felszólításra, mások sze­mélyesen reklamáltak: »Ké­rem, én befizettem a pénzt!« Ahol még nem lépett be az elektronika, ott lehetőség van arra, hogy bekalkulálják a kézbesítést, s csak akkor ír­nak, ha a pénz a második hó­napban sem érkezik be. Az OTP vezetőinek véleménye szerint csak akkor szűnik meg ez az áldatlan helyzet, ha a posta is felzárkózik a gépe­sítéssel a szolgáltató szerve­zetekhez. (Megkérdeztük a posta vé­leményét is az átutalt össze­gek késői beérkezéséről. Bé- kefi István megyei postáhi- vatalvezető szerint valóban nagyobb a pénz úgynevezett átfutási ideje az átutalási rendszer bonyolultsága miatt. Ök azt javasolnák, hogy az OTP a feladás keletbélyegző­jének dátumát vegye figye­lembe, akkor nyilván keve­sebb felszólítás menne ki. Az elektronika miatt a pos­ta javaslata nehezen kivite­lezhető, azt viszont minden­képpen meg lehetne tenni, hogy az OTP a programion változtasson, s a gép ne a hó végén zárjon, hanem a kö­vetkező hónap 10-e és 20-a között, akkor csökkenne a felszóíitandók száma!) Minden családban előfordul váratlan betegség, katonai szolgálat és sok egyéb ese­mény. Az OTP megérti az ügyfelek nehézségeit: ha be­mennek a hivatalba, s kérik, akkor adnak egy-két hónap haladékot. Az viszont már fel­szólítást kap, aki ilyen okból nem fizet, de előre nem je­lenti be. A személyes megbe­szélés azonban még ilyenkor is kölcsönös megegyezést hoz. Sajnos, az ügyfelek egy egészen kis hányada fittyet hány a pontosságra. Ügy mondják, hogy minden ügy­fél rendes a pult mellett, amíg föl nem vette a szemé­lyi kölcsönt, meg nem kapta az áruhitelt. Néhányan azon­Jogosítvány nélkül Akinek autója van, s gyak­ran használja, esetleg munka­eszköze a kocsi, annak a leg­nagyobb büntetés, ha nem ül­het a volán mögé. Nem ve­zethet például azért, mert be­vonták a jogosítványát. Ilyen­kor az autós szalad fűhöz-fá- hoz, föllebbez, panaszkodik. Hivatkozik ismerősökre, ro­konokra, igyekszik másra há­rítani a felelősséget. A több­ség legalábbis ezt teszi. Pe­dig a vezetői engedélyt nem ok nélkül vonják be, és nem ok nélkül szabnak ki mellé pénzbüntetést. Aki ellen ilyen eljárás indul, az általában a közlekedés biztonságát veszé­lyeztető szabálysértést követett el. Hogy mit? Nézzünk né­hány példát. S A rendőrség július. 23-ág es­te egy balatonszemesi vonta­tóvezető személygépkocsija' állította meg. A 27 éves fia­talember kettős szabálysértést követett eL Indulás előtt kö­rülbelül egy órával sörözött. Ráadásul megszegte az orvosi előírást, miszerint szürkülettől virradatig nem vezethet jár­művet. A dolog vége az lett. Vwvrti? rt fi 4- 1 OÖA »Zimmer frei” A felderítők jó/ dolgoznak Nyáron sokszor találkoztunk az idézett német nyelvű fel­irattal a Balaton partján. Persze nemcsak németül, ha­nem magyarul és más nyel­ven is kiírják a villa- és la­kástulajdonosok ezt a mon­datot: szoba kiadó. Ezekhez a »kvártélyokhoz« nincs közük az idegenforgalmi hivatalok­nak, ugyanis a bérbeadók sa­ját maguk akarnak megegyez­ni leendő vendégeikkel az árat illetően. Szokás ezt az egyébként nem rosszul jöve­delmező üzletet »fekete« jel­zővel illetni, bár — közölték velem az illetékesek — ez a szóhasználat helytelen. Ugyan­is az állampolgár — a Bala- ton-parti is — bármikor 'és bárkinek bérbe adhatja he­lyiségeit. Tehát a magánszoba kiadása iegális lehetőség, s többnyire azok élnek vele, akik kevesellik az idegenfor­galmi irodák által felajánlott összeget, vagy azok, akik olyan helyiségeket adnak bérbe, amelyeket az említett hivata­lok minősíthetetlennek tarta­nak. Az idén Siófokon mintegy 850-en adtak (adnak) bérbe lakást, nyaralót, és e magán­szállókon töltött úgynevezett vendégnapok száma eddig kö­rülbelül hatvanhatezer. Eb­ből ötvenhatezret külföldiek, tízezret hazánkbeliek töltöttek e siófoki házaknál. A vendé­gek kötelesek üdülőhelyi dí­jat is fizetni a városnak (a magyarok három forintot, a külföldiek hat forintot naoon- ta), ám ezt a pénzt is a ven­déglátónak kell beszednie. Ed­dig 367 ezer forint üdülőhelyi díjat fizettek be a magán bér­beadóknál nyaralók, húsz szá­zalékkal többet, mint tavaly. A vendégnapok száma egyéb­ként tíz százalékkal nőtt ta­valy óta, főként sok külföldi veszi igénybe a magánnyara­lókat, lakásokat. A bérbeadók természetesen jövedelmi adót fizetnek, s ezeket az összegeket a város gyermekintézményekre, par­kokra stb. költi. Tavaly ösz- szesen 630 ezer forint adót fizettek a siófoki villa- és la­kástulajdonosok, az idén en­nél jóval több pénzt várhat a város a lakáskiadással nem csekély összegeket kereső la­kóitól. Mert az ellenőrzés so­rán a hivatalos szervek meg­győződtek arról, hogy a ma­gánkiadók általában jóval több bért kértek a szobákért, mint az idegenforgalmi irodák. A Várdfei Tanács pénzügyi osz­tálya által foglalkoztatott el­lenőrök (tízen ' végzik ezt a »felderítő« munkát) szerint so­kan három-négyszáz forintot is elkértek egy-egy szobáért a főidényben. De a 240 forintéi padlásszoba (!) sem volt rit­ka. Természetesen a »Zimmer frei« feliratos házak gazdái közül néhányan csak a ven­déggel közük az igazi árat, a hivatalos szerveknek 60—70 forintot mondanak. Magyarán: egy kis adócsalástól nem ret­tennek vissza, mondván, úgy­sem lehet földeríteni a való­ságot. Csakhogy az ellenőrök többnyire a vendégektől ér­deklődtek, akiknek nem állt érdekükben félrevezetni őket. Következésképpen a tények ismertek. Az adócsalókat pe­dig megbüntetik. Sz. A. ‘-'UU lUőiUU II 1C51C1CU ACálICA, d kötelességükről, amikor a pénztágtól távoztak. Van, aki már az első részletet sem ad­ja postára, s mehet a felszólí­tás. Utána az következik, hogy az OTP felmondja a kölcsönt, a pénzt letiltja a fizetéséből (már olyankor, ha tudja). A súlyosabb esetekben az ügy a bíróság előtt fejeződik be. Olyan azonban még nem for­dult elő, hogy eljutottak vol­na az árverésig. A kezesek néha megbánják azt a pillanatot, amikor igent mondtak a munkatársuknak, s aláírásukkal szentesítették a kölcsönfelvételt. A notórius kölcsönkérő kolléga már a ki tudja hányadik munkahelyen dolgozik, s mivel nem fizet, ők adják havonta postára he­lyette a részletet. Sok példa bizonyítja, hogy nem minden ember, sőt családtag gondol­ja meg: szabad-e vállalnia a kezességet. Egy fiatalember harmincezer forint ifjúsági kölcsönt vett föl a bevonulás előtt a szülők aláírásával. Amikor a fiú bevonult, kide­rült, hogy ők is tele vannak adóssággal, s nem tudják fi­zetni a gyerek helyett a rész­leteket. Az OTP csak annyit tehetett, hogy átmenetileg mérsékelte a havi összeget, s majd a fiatalember fizet töb­bet, ha egy év múlva lesze­rel­Nem egy kezes polgári per révén szerzi vissza azt a pénzt, amelyet az adós he­lyette kifizetett. Az OTP-ben mindig felvilágosítják a keze­seket a felelősségükről, még­is ráfizetnek néhányan. Ami­kor elsírják a bánatukat, még olyan védekezés is elhangzik: »•Engem csak egy aláírásra kértek, fogalmam sem volt arról, hogy ez mit jelent!« A pult mellett minden ügy­fél rendes. S ilyen marad a többség. Még egy ezrelékre sem tehető a kiadott kölcsön I összege szerint, akivel prob­léma van. Mégis érdemes fel­hívni a figyelmet rájuk, kü­lönösen azért, hogy a munka­társak valóban csak olyanért vállaljanak kezességet, akit jól ismernek, becsületesnek, pontosnak tartanak, akiért valóban tűzbe tehetik a ke­züket. Lajos Géza büntették, s mivel vezetői en­gedélye több járműkategóriá­ra szólt, a személygépkocsi- vezetéstől 6 hónapra eltiltot­ták. Más alkalommal egy 21 éves komiósdi gépkocsivezető te­herautóját ellenőrizték. A fia­talember nem ivott, mégis megbüntették 2000 forintra, és 3 hónapra bevonták a jogosít­ványát. Az ellenőrzés " sorS* ugyanis megállapították, hogy a teherautónak rósz a lábféke, kéziféke, nem ég a féklámpá­ja, ráadásul a kormányholtjá­ték. is nagyobb a megenge­dettnél. A rendszámtáblát és a jármű forgalmi engedélyéta helyszínen elvették, azután jött a szabálysértési eljárás. Egy kadarícúti villanyszere­lő személygépkocsijával egy korlátnak ütközött Kadarkú és Szentimre között. Szeren­csére személyi sérülés nem történt, ám amikor a rendőr­ség a helyszínre érkezett, rög­tön kiderült, hogy mi volt a baleset egyik oka. A szonda barnára színeződött, azaz a villanyszerelő ittasan vezetíe a kocsit. Hat hónapra vonták be a jogosítványát, és 2000 fo­rint pénzbüntetést Is Idsza­bott a szabálysértési hatóság. Persze jogosítványt nemcsak ittasság vagy rossz műszaki állapotú jármű miatt vonnak be. Somogy babodon például egy 18 éves zselicszentpáli fiú apja kocsijával 92 kilométeres sebességgel száguldott. Az ő vezetői engedélyét is ' elvet­ték 4 hónapra, ráadásul még 2400 forintra megbüntették. Egy másik esetben az ittas vezetéshez járult, hogy az autós egy szembejövő kocsira »ráreflek torozott«, így veszé­lyeztetve a közlekedés bizton­ságát. Atádon az ittas gépko­csivezető későn vette észre a leeresztett sorompót, már hiába fékezett, elsodorta, és a síneken állt meg. Tízezer fo­rint kárt okozott ezzel a tár­sadalmi tulajdonban, s tegyük hozzá: óriási szerencséje volt, hogy nem ütközött össze a vonattal. Oldalakon keresztül sorol­hatnánk a hasonló eseteket, amikor felelőtlenül, nem tö­rődve azzal, hogy másokat ve­szélyeztetnek, súlyos közleke­dési szabályszegéseket követ el a járművezetők egy részé. Ügy látszik a gyakori tragédiák, a szomorú példák sem tartják vissza őket. Ezt bizonyítja az egyre romló baleseti statiszti­ka, a halálos kimenetelű bal­esetek száma, amikor általá­ban vétlen emberek esnek ál­dozatul a felelőtlen járműve­zetőknek. Egyre több a szabálysértő, egyre gyakoribbak a jogosít­ványbevonások, egyre több — különösen pálinkafőzés, szüret idején — az ittasság miatt bekövetkezett baleset. A rend­őrhatóságok az idén eddig 160 jogosítványt vontak be. Ta­valy egész évben 140-et kel­lett elvenni. A szabálysértő­ket azonban ez sem tartja vissza. Egyetlen mérhető ered­ményük van csupán — leg­alábbis eddig — a bevonások­nak: kevés az olyan jármű­vezető, akit kétszer felelős­ségre kell vonni. Egyszóval: aki már megütötte a bokáját, az utána óvatosabb. A jövőben a közlekedés biztonságának fokozása, a balesetek számának csökken­tése érdekében még szigo­rúbb intézkedésekre lesz szük­ség. Magasabb pénzbírság ki­szabására és arra, hogy sú­lyos szabálysértés esetében egy évre, vagy hosszabb időre vonjanak be jogosítványokat. Akinek ugyanis ennyi időre elveszik a vezetői engedélyét, az már nem is kaphatja visz- sza; esetleg újra megszerez­heti, ha ismét vizsgázik. Ta­lán az ilyen intézkedések el­gondolkoztatják azokat, akik eddig gondolkodás nélkül, it­tasan a volán mögé ültek. Dán Tibor Készül a műjégpálya Az épülő miskolci műjégpályán elkészült a huszonegy kilo­méter hosszú csőhálózat és hozzákezdtek a pálya lebetonozá- sához. Ezzel egyidőben szerelik a kompresszorházat Is. Már megérkezett a Csehszlovákiából vásárolt kis »autó«, amely­nek segítségével gyorsan tükörsimává lehet varázsolni a je­get. bXrXny 1/fHd a fâafa — Csak nem jön! — rázza fejét derűlátón az elnök. — Tavaly nagy kárt tett a szőlőben — borong a méhész. — Különösen a Balatonnál... rokaj jobban megúszta.,. Szatymazi tűnődik. — A szőlővel tetszik foglal­kozni? — kérdi egy idő múl­tán. — Csak bor formájában — kuncog Onderka. Össze nevetnek. — Mit tetszik szólni ehhez 3.z örökséghez? — halkít hang­ján az elnök. — Megfogták az isten lábát! — bólint Onderka. — Olyan méhészetet csinálok nekik odalent, hogy a világ csak bámul! 20. A nagymama végzett a lá­nya öltöztetésével, s most elé­gedetten szemléli művét. Har­minchatnál nem mutat töb­bet Ilonka; s olyan helyes, olyan kis aranyos ebben a fe­hér kosztümjében, a pici ka­lapban, azzal a cseppnyi tüll- fátyollal! — Na — mondja elégedet­ten —, néz majd a vőlegény! Lánya a faliórára pillant. — Mi van vele? Szólni kell neki, hogy siessen! Kati perdül be most Jani kis szobájából, ő ott öltökö- dött. A vadonatúj ruhája van rajta, melyet az érettségi ban- kettra kapott. — Na? — kérdi, s megper­dül a tükör előtt. — Melyi­künk a menyasszony? Az előszobaajtó kivágódik, és Jani bukik be rajta. — Itt vannak a taxik! * — Karcsikám! — kiáltja a mama. — Itt vannak a taxik! Csend. Odabentről semmi válasz. — Jancsikám, szólj apád­nak! Semmi kedvem, sincs el­késni! Nagymami, te meg nézz be a vendégekhez! Készülhet­nek! A nagymama, indul az első szobába, Jani meg, a fürdő­szobát át, a belső szobába. Ap­ja az ágy szélén ül, még ing­ujjban, de már sötét nadrág­ban. Nyakkendője a kezében, de nem köti még. ül és mered maga elé. — Apa! — kiáltja Jani ide­gesen. — Siess! Itt vannak a taxik! Most anyja is benyomul mögötte a szobába, de földbe gyökerezik a lába. — Te még csak így vagy, Karcsikám? — Így... — sóhajt az em­ber. — Itt varrnak már a taxik, kisfiam ! p Ispánki ránéz. — Tudom. — Pénzért nyúl a zsebébe, s két százforintost nyújt oda a fiának. — Jani- kám, küldd el őket. Ez még Janinak is sok. Le­hull apja mellé az ágyra. — Mit csináljak? — Fizesd ki és küldd el a taxikat! — tagolja az öreg. — Nem, mégsem zavaro­dott meg — mondja magában Jani. — Tisztán és világosan beszél! — Az istenért, mi történt?! — zuhan melléjük harmadik­nak a mama. — Karcsikám, mi van veled? A férje felé fordul, a sze­me árkos, arca beesett. — Harmadik éjszaka nem alszom... — motyogja össze­történ. — Tépelődtem, mité­vő legyek... — Nagyot só­hajt. — Vetkőzzetek le, gye­rekek. Nem lesz esküvő! In­kább vesszen az örökség! — De hát miért? — kérdi kétségbeesve az asszony. — Miért? Ispánki lehajtja a fejét. — Mert a bigámiát bünte­tik, szívem. — És? — És én nős ember va­gyok ... Az ajtó kivágódik, s már itt áll a nagymama. — Mi vagy te? — sikolt vészjóslón. — Nős ember?! Ispánki feláll, az ajtóhoz ép, biccent a tanúknak, s is­iiét becsukja az ajtót. — Kati menjen be hozzá­juk — mondja rekedten. — ri meg hallgassatok ide! — beül, keskeny, szűk fekete ripőjét leveszi, a papucsába bújik. — Mindig reméltem, bogy nem kell erről beszél­nem ... — kezdi halkan. — De most, ez az átkozott örök­ség... Felesége lesújtva nérí. — Hát ezért egyeztél bele mindig olyan könnyen, olyan elsőre, amikor a házasságra nemet ' mondtam!... Én édes istenem ! Ispánki hallgat, maga a be­ismerés a hallgatás. — És mikor nősültél, Kar­csikám! — szólal meg bátor­talanul a nagymama. A veje sóhajt. — Ezerkilencszá/negyvenöt­ben. A mama arca felderül. — Hiszen akkor engem még nem is ismertél, Karcsikám. A férfi a keze után nyúl. — Persze hogy nem, szívem! A leven télikéi elhajtottak nyu­gatra, tudod ... Erről sokszor meséltem... De arról nem, hogy a háború utolsó hetében egy kis tányára vetődtem, Bajorországban... Képzeljé­tek: egész, nap éhes voltam, csont és bőr... És volt ott egy kislány, olyan kis helyes, olyan keseszín, szőkeforma... Én egy szót sem beszélek né­metül, de gondoltam, csak jól járhatok, ha a háziak lá­nyát elveszem, mégis inkább adnak majd enni... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom