Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-21 / 223. szám
Albérletet kerestem Előrebocsátom: nem a kényszerűség ösztönzött arra, hogy lemásoljak néhány címet a hirdetőtáblákról, s személyesen győződjem meg arról, vajon kik, milyen szobákat, s mennyiért kínálnak az albérletet keresőknek. Az igazi nagy szezonnak« ilyenkor már végié. A kiadó szobák többségét elfoglalták a diákok, pályakezdő szakmunkások. fiatal házasok és még ki tudja, kik. Sufni ötszázért Csendes, nyugalmas környék a Cserben. Háromablakos, földszintes családi ház, kívülről takarosnak látszik. A kapu tárva-nyitva, a verandán tinédzser korú lány tanul, jöt- tömre felriad a tankönyveiből. Hirtelenjében egy fiatalembert — úgy vélem, a bátyja — keres elő. Vele tárgyalok. Mielőtt bármit kérdeznék, mondja az árat. — Ügy tudom, ötszáz. Ugye ennyit mondott anyám? — pillant a lányra. Azután a ház mögött megbúvó, lapos tetejű épülerte mutat. — Hát ez lenne az. A parányi helyiségben a fejem majdnem súrolja a mennyezetet. Hajdan nyári konyha vagy műhely lehetett, most frissen kifestve várja az új lakót. Később megtudom, hogy a szomszédos szobát már kiadták, de erre is volt már jelentkező. A berendezés nem mondható éppen fényűzőnek.: a széles kanapén kívül egy aprócska olajkályha, egy mosdóállvány műanyag lavórral és két régi, komódhoz hasonló alkalmatosság találtató idebent;' még ragadnak a festéktől. A villanykörte zsinórja egy kiszögellésen átvetve lóg, az égő búra nélkül, csupaszon világít. Ablak nincs, a fény csak az ajtón keresztül szűrődhet be; most üvegezik. A palatető alá belülről vastag hungarocell táblákat erősítettek. Itt bizony hideg lehet az éjszaka. Nem mutatok valami nagy érdeklődést, a kérdésemre mégis készséges választ ka- pok. — A fürdőszoba és a vécé bent van az épületben, bármikor lehet használni — mondja, majd hozzáteszi; — Nemsokára jönnék a szereA nagyüzemekben a szántóföldi növényvédelmi munkák közül időszerű és fontos feladat a kalászosok vetése előtt a talajlafcó kártevők egyed- számána'k fölmérése, és veszélyes sűrűség észlelésekor a vetések előtti talajfertőtleni- tés. Különösen fontos a monokultúrás gabonaterületeken és az aratás után elgyomosodott, árvakelésű táblákon, ahol a talajlakó kártevők mellett a mocskospajorok, gabonalegyek is felléphetnek. Tavasszal az április végi, május elejei fölmelegedés hatására a májusi cserebogár viszonylag rövid idő alatt nagy tömegben rajzott. Tojásrakásuk időszakában a talaj kellően nedves volt, így a tojások pusztulása kis méretű, a kikelő lárvák fejlődése zavartalan. Figyelembe véve a tavaly kifejlődött cserebogárpajorok egyed- számát is, felméréseink szerint erős pajorfertőzések kialakulására kell számítani Balatonkeresztúr—Marcali, Nagyatád—Csurgó, \ Kaposvár Nagyberkij valamint Fonyód— Karád—Siófok körzetében. Az évről évre egyre nagyobb területeken és egyedszámban károsító drót férgek ez év tavaszán is több kultúrában okoztak számottevő károkat A lárvák egyedsűrűsége Böhö- nye—N agyatád, Balatonfeny- ves—Lengyeltóti, Kadarkút —Homokszentgyörgy, valamint Igái—Baté körzetében éri él a veszélyes mértéket, ezért ezekben a körzetekben elmulasztott védekezés esetén a következő évben kártételük fokozódásával kell számolni. A gabonafélék veszedelmes kártevőjének, a csócsárlóriak lók, akkor ide is bevezetik a vizet. Ez sem lelkesít túlságosan, mondom is, hogy nem ilyennek képzeltem álmaim albérletét. Vállat von. — Nem kötelező kivenni... Ez igaz. Ebben is maradunk. Négy fiú, egy kislány Domboldalra kanyarodó, keskeny utcácska a Donner- ban a következő címem. Csengetésemre ősz hajú, idős néni hajol át a veranda magas kőkorlátján. Alaposan szemügyre vesz. — Egyedül jött? Nagy a szoba, csak két személynek adom ki. ' — Éppenséggel tudnék szerezni egy lakótársat — rögtönzők. Kettőt fordul a jókora kulcs a zárban; bebocsáttatok. A tágas helyiséget egy század eleji polgárcsalád nappalinak használhatta volna. Mélyibamára pácolt, egyszerű vonalú, nehéz bútorok, az ágyakon vastag, gazdagon díszített térítők. Hiába van nyitva az ablak, a szobában nehéz a levegő. Rend van és tisztaság mindenütt — Mennyit tetszik kérni a szobáért? — Fejenként négyszázötvenet. Miért, sok? — kérdezi aggodalmasan. — Fűtéssel, világítással együtt? — A villanyért még külön húsz forintot gondoltam, — Hetenként? — Havonta... Sok? — Egyedül tetszik élni a lakásban? A néni megnyílik. — Tizenöt éve özvegy vagyok. Kevés a nyugdíjam. Ekkora ház fönntartása pedig sok pénzbe kerül. Azért is tartok albérlőket. A kisebbik szobát már kiadtam, ott egy diáklány lakik. — Csak egyedülállókat fogad be? — Most,.már igen. Régebben szívesebben láttam a házaspárokat. Azok legalább nem hoztak be mindenféle idegeneket. Szerettem őket, nem volt velük semmi bajom. Közben sorra elköltöztek. Lakáshoz jutottak itt a városban. De az első gyerekeik itt az augusztusi száraz, meleg időjárás nem kedvezett, a lerakott tojások beszáradtak, így áyvakeléseken csak a buja növekedésű, elgyomosodó, nyirkosabb talajokon lehet gyenge mértékű fertőzést megfigyelni. Korai lárvakártételre nem kell számítani, azonban az elhúzódó tojásrakás miatt károsításuk időszaka a múlt évihez hasonlóan megnyúlik, s kedvező (csapadékos, mérsékelten meleg) őszi időjárás esetén az októbertől márciusig terjedő időszakban kialakulhat számottevő fertőzés Marcali—Böhönye —Nagyatád körzetében, valamint a kaposvári és a siófoki járásban. Felhívjuk az üzemek figyelmét, hogy a védekezés szükségességének megítélése céljából végezzék el a talajvizs' gálátokat, s csak a fertőzött- ség pontos ismeretének birtokában döntsenek a szükséges talajfertőtlenítési technológia alkalmazásáról. Ha csak a drótféreg vagy a fiatal pajorok ellen szükséges a kezelés, és mérsékelt a fertőzés, a rövid hatástartalmú Hungária L 7, Basudin 5 G, illetve Basudin 10 G használata javasolt. Erősebb fertőzés, illetve a csóesárló várható fellépésének körzeteiben a tartósabb hatású Rovokil 10 G, vagy Dyfonate 10 G alkalmazása indokolt. A legjobb eredményt a felszívódó készítmények — Thimet 10 G, Thimet G 10, Thimet G 5, Furádon 10 G — adják, a talajlakó kártevőkön kívül a mocskospajorok és a gabonalegyek őszi kártétele ellen is védelmet biztosítanak. születtek nálam. Négy fiú és egy kislány látta meg a napvilágot ebben a házban. Aztán jött egy fiatal házaspár, mely csak úgy volt hajlandó kiköltözni, ha én szerzek neki lakást. Hát mondja meg, miből? — De már nem laknak itt... — Nem, mert elváltak, utána pedig nem tudtak együtt élni, így sikerült megszabadulnom tőlük. A kilencediken Két napig bolyongtam a 48-as ifjúság útján, amíg végre megtaláltam a keresett címet a Béke-Füredi lakótelepen, az egyik tízemeletes to- ronyházban. A hirdetés szerint bútorozott szoba igényesnek egy év előfizetéssel kiadó. Vékony fiatalasszony nyit ajtót. Az ízlésesen berendezett szobában két csöppség játszadozik a pamlagon. A nagyobbik illedelmesen köszön. Bekukkantok a kis szobába, még az előző lakóik holmiját látom: csak elseje után’ lehet elfoglalni. Először róluk tudokozódom. — Vidékre költöznek, azért adják föl a lakást — válaszolja. Itt sem kérdezik, ki fia borja vagyok, pedig várom a faggatózást. Igyekszem beleélni magam a választott szerepbe, s azt hiszem, sikerül is, mert az ezerhétszáz forintos szobabér hallatára úgy el- szömyűlködöm, hogy sepki sem csinálta volna jobbart. — Egy embernek sok — mondja. — Ha előre fizet, akkor csak ezerötszáz. De legföljebb két részletben. — Van egy ismerősöm majd megbeszélem vele — l veszem elő az egyszer már bevált módszert, majd tovább érdeklődöm. — Vásároltak valamit? Azért kérik egy összegben? — Igen. És utazni szeretnénk. Fiatalok vagyunk, sok mindenre kell a pénz. — A sajátjuk a lakás? — Nem, tanácsi. Főbérlők vagyunk. — Hát majd megbeszélem a barátommal, aztán jelentkezünk — mondom, és megkérdezem, volt-e már érdeklődő? — Hogyne, járt itt egy fiatal orvos, most helyezték Kaposvárra. Ö idejönne a főiskolás feleségével. Aztán egy lány, aki a' textilműveknél dolgozik. Ö ide hpzna még valakit, de megmondom őszintén, nekik nem szívesen adnám ki. Megszakad a beszélgetés. Búcsúzóul még kinézek az ablakon; a kilencedik emeletről messzire látni. Lendvaí József Pintér István A „kémleiedelem” tündöklése és bukása Egy „kereskedő” árui Reilly hallgatott, miután főnöke előadta elképzelését : a mesterkémnek kellene kézbe venni az »oroszországi dolgokat«. — Mit szól hozzá, Sidney? — kérdezte főnöke. — Őfelsége kormánya, megmondja, mit kell termem, én pedig megteszem — válaszolta könnyedén a titkosszolgálat tagja. — Egyébként, ha személyes érzéseim érdeklik, úgyis tudja, hogy a bolseviko- kat közönséges csürhének tartom, akik legföljebb néhány hétig lehetnek uralmon. — így van! És hogy minél rövidebb ideig tartson ez a néhány hét, azt magára bízzuk — fejezte be a beszélgetést az Intelligence Service főnöke, aki éppen ismert meggyőződése, oroszországi kapcsolatai és emellett addigi vakmerő és eredményes kém- tevékenysége miatt választotta erre a feladatra Sidney George ReiUyt, Növényvédelmi tájékoztató Időszerű munka a talajfertőtlenítés Kiss József elsőéves kőművestanuló szavai: — Tetszik a szakma. Fölépítem a házat, mások meg belemennek, örülnek. Én meg a szüleim is így gondoltuk. Mások azt mondták, piszkos munka, nem jó munka. Ügy beszélnek, mintha nem tudnák, hogy meg lehet mosakodni. Sablonosnak tetsző »vallomás«. Elgondolkodom, menynyivel könnyebb dolga van egy felnőttnek, amikor a munkájáról kérdezik. Ezernyi műhelytitok, tapasztalat, élmény áll mögötte. A fiú csak majdan megépülő házakra, otthonokra gondol. Mit mondhatna még? S mondhat-e ennél többet? Tanára statisztikai kimutatást vesz elő: — öt kőművestanuló jelentkezett tizenöt helyett. Hallgatunk. Ügysem tudjuk megmagyarázni, hogy miért csak ennyi. — Mit tudtál meg a szakmádról az általános iskolában? — A történelmet meg a rajzot szerettem. Ebből nem gondolták volna hogy épp kőműves leszek, de nemigen függött ez az iskolától, én már rég elhatároztam. Szépnek találtam. Szépnek találta ... Mozgatórugó, amelyet sokszor elfelejtünk. Fekete Zoltán vékonydon- gájú gyerek, mosolyog, amikor meghökkenek azon, hogy l milyen szakmát választott. — Ács leszek. Már hetedik nyarán eldőlt — fölnéz, bizonykodik. — Majd megerősödöm. A mester is mondta. Nálunk ácsolták a tetőt, a házunkon. Kotnyeleskedtem, a mester nem zavart eL Aztán a tenyerébe csaptam. — Ilyen könnyen ment? — Tetszett. A fát formálni, amilyenre akarom. A mester mindent elmagyarázott, közvetlen ember. — Mit csinálsz iskola után? — Maradok a mesternél. — Ki ez a mester? — kérdezem később a tanárt — Régi maszek. Az egyetlen a környéken. A tanulói tűzbe mennek érte. És nagyon megtanítja őket a szakmára. A legtöbben nála maradnak segédnek. Beszélgetünk még a gyerekkel. Minden második mondatában megemlíti a MESTERT. Így, nagybetűvel. Itt Nagyatádon néha még be tudnak iskolázni ácsokat. Jó híre van a tanítójuknak. Személyes vonzódás. Az intézet épít is erre. — Ez az első évünk — mondja az igazgatóhelyettes —, hogy kevesebb gyerekünk van, mint kellene. 125 helyett 105 elsős jött. Pályaválasztási tevékenységünk nem volt rosszabb a korábbiaknál, néhány hiányszakmára meglepően sokan jelentkeztek, mégis így törtéit. Hiába. A nyolcadikosokat otthon kéne valahogy lelkesiteni.' Nagyon kevés gyerek jön olyan »szent meggyőződéssel«, mint ez a kettő. — Vajon mivel próbálják az általános iskolák irányít- gatni őket? — Pontosan nem tudjuk, Csak következtetni lehet. Következtessünk hát — szúrópróbákat végeztem mankónak. Első helyen áll a pénz. másodikon a könnyebbség, s valahol a végén a szakma szépsége, a személyes kötődés. Az anyagi és egyéb előnyök nem elvetendő szempontjai mindent legyőznek. Balogh József üvegezőtanü- ló: — A ktsz-ben voltam nyári munkán, akkor elhatároztam, ez lesz az én szakmám. Nem félek, ügyeskedni kell, akkor nem vág az üveg. Tiszta szakma, nincs fűrészpor, lu- csok ... Szép dolog az üveggel bánni. Pedig tanulni nem szeretek. De azért jó lesz. Ö is egy fecske, aki nem csinál nyarat. És van még más gond is az intézetben, bőven. Ismét a tanár: — Az a szomorú igazság, hogy lányokat sem tudok hozni, csak néhány szabót és kereskedőt, ezzel vége. Nálunk másra nincs lehetőségük. Gimnázium, iroda — ez az általános út. Van egy csomó kis szakmánk, Szolnokon meg az ég tudja hol kellene tanulniuk a gyerekeknek, csak formálisan tartoznának a mi iskolánkhoz. Pedig a környező téeszek kérnének mezőgazdasági kovács tanulókat. Ki vállalja ma, hogy az Alföldre jár iskolába, itthon meg a gyakorlatra. Maradnak a keretszámok, meg a gondolkodás, hogy miért nem teljesültek. — És a beiskolázott gyerekek? — A mi nyelvünkön fogalmazva előképzettségük és megbízhatóságuk gyengébb, mint régebben. De erről nem szívesen beszélünk... Nem csodálom. Az ismert elveknek nem felel meg túlzottan ez a nem épp rózsás kép. Még akkor sem beszél szívesen róla az igazgatóhelyettes, ha nem az iskola a hibás, á És most kin verjük el a port? Ki vonja le mindebből a tanulságokat? Ki mondja meg, hogy miféle pályairányító tevékenység lenne üdvözítő? Ki követelje a gyerekektől a nem létező hivatástudatot? Luthár Péter Hazai gyártmányú szamovár A »Füred« nevű elektromos szamovárt Is bemutatja az Alumíniumgyár az őszi BNV-n. Az új készüléket a vállalat tiszafüredi gyáregységében fogják majd sorozatban gyártani. Képünkön: A kétliteres elektromos szamovár prototípusa. A mesterkém, akit Bruce Lockhart, a moszkvai brit követségi alkonzul, az addigi oroszországi angol kémrezidens mellé rendeltek, megkapta a részletes tájékoztatást a megfelelő szakszolgálatok vezetőitől, majd útra kelt. Londonból Mr. Sidney George Reilly indult el — és nem sokkal később megérkezett Pé- tervárra, a forradalom központjába Massino úr, »török es keleti kereskedő«. Pétervár azokban a hetekben nehéz helyzetben ‘volt. Kívülről ellenség ostromolta, belülről ellenforradalmi ösz- szeesküvések, s éhség, fagyoskodás veszélyeztette. Az új szovjet rend nagy erőfeszítéseket tett, hogy ura legyen a helyzetnek, de egyszerre nem lenetett mindent megoldani. A szovjetellenes szervezkedések fontos fészkei voltak a még nyitva tartó bárok, éttermek, ahol volt cári tisztek, félprostituált balett-táncosnők, hírhedt feketézők és más sötét elemek szőtték aljas terveiket. Massino úr a Balkov kávéházban, a szovjetellenes elemek egyik kedvenc helyén ütötte fel tanyáját. Szergej Balkov, a tulajdonos külön tisztelettel üdvözölte. Később a kávéház belső termeiben titokzatos idegenekkel tanácskozott. Volt, akivel oroszul suttogott, mással angol, francia nyelven. Massino úr (természetesen Reilly kapitány) jól kihasználta egykori kapcsolatait, hogy mint maga finoman írta: »közvetítse őfelsége kormányának segítségét az alkotmányos rend híveinek«. Pétervárott a szovjet rendszer iránti gyűlölete még tovább fokozódott, s ilyen jelentéseket írt haza: »Ezt az ocsmány fajzatot, amely most Oroszországban megszületett, mindenáron meg kell semmisíteni. Békét Németországgal! Igen. békét Németországgal, békét mindenkivel ! Csupán egy ellenség van: az emberiségnek szent szövetségbe kell tömörülnie az éjszaka lidércnyomása ellen.« Minden arra vallott tehát, hogy az Intelligence Service — s urai, az angol tőkések — jó lóra tettek, amikor éppen Reillyre bízták ezt a feladatot. A mesterkém először a Szo- ciálforradalmárok Pártjának embereivel próbálkozott, akik ekkor — Borisz Szavinkov- nak, az elbukott Komyilov- puccsban részt vett egykori hadügyminiszter-helyettesnek a vezetésével — az anti- bolsevista harc vezető erejét képezték. A szociálforradal- márok azelőtt a cár elleni terror hívei voltak, s a kommunisták győzelme után ezt a fegyvert Lenin forradalma ellen akarták fordítani. Reilly mint a cárizmus híve, nem nagyon bízott bennük, különösen egy új kormány alakítását illetően. Terve az volt, hogy segítségeikkel megbuktatja a szovjethatal- mat, majd katonai diktatúrát vettet be, s ez lesz az első lépés a cárizmus visszaállításához. Ilyen meggondolások alapján szervezte meg az ösz- szeesküvő csoportokat. Mint erről emlékirataiban írja: »Fontos volt, hogy az általam felépített orosz szervezet ne tudjon túlságosan sokat, és hogy egyetlen része se lehessen abban a helyzetben, hogy a másikat elárulhassa. Ennek megfelelően az apparátus az »ötös« rendszer alapján dolgozott, és minden részvevő csupán négy másik személyt ismert. Jómagam, aki az egészet összefogtam és a piramis tetején helyezkedtem el, valamennyit ismertem; nem személyesen, de név és cím szerint. Ez később nagyon hasznosnak bizonyult. Ilyképpen, ha bárki bármit elárult, nem mindenkit fedeztek föl, és a leleplezést lokalizálni lehetett.« Hamis igazolvánnyal a Kremlben A szervezkedésre Reillynek könnyű volt megnyernie a Cári Tisztek Szövetségének s a régi titkosrendőrségnek egykori tagjait, valamint egyes régi ismerőseit. A szocializmus minden rendű ‘ és rangú ellensége sietve nyújtott segédkezett az angol kémnek. Csoportjaiba tartozott Csu- berszkij gróf, hajóépítő mágnás — akinek cári hajóépítő vállalatánál Reilly ifjúkorában dolgozott —, Jugyenyics cári tábornok, Balkov kávéháztulajdonos, Dagmara balett-táncosnő, Grammatikov ügyvéd, a cári ohrana egykori titkos ügynöke. (Folytatjuk) Gondolatik húsz hiányzó gyerekről
