Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-21 / 223. szám
Éhező világ Dél-dunántúli művészeti találkozók Nyolcmilliárd ? Nyolcmilliárd ember! Ma senki sem t tudja megmondani: lehetőségeink korlátain belül van, vagy azokat meghaladja ennyi embertárs jelenléte a földön. A válasz keresésében legalább annyi a zűrzavar, mint a pánik. Régi malthusianus gondolattöre- dékek keverednek derűlátó és pesszimista megfogalmazásokkal. De Mai thus antihumánus szelleme napjainkban nem lehet irányadó. Az emberi civilizációban olyan erkölcsi és humanista értékek halmozódtak föl, hogy ma senki sem gondolhat az orvostudományok eredményeinek nem alkalmazására a népbetegségek megfékezésében és a halálozási arány leszorításában. (Pedig a hatalmas arányú népességrobbanásnak ez az egyik fő oka.) Mellőzésük, fel- használásukat akadályozó bármilyen praktika teljességgel ellentmondana mindenféle emberi megfontolásnak. S ez már önmagában is nagy eredmény. Thomas Malthus a fölös népesség ritkításában a háborúknak is fontos szerepet tulaj donított mintegy kétszáz évvel ezelőtt. A háborús megoldás azonban nemcsak erkölcsi-emberiességi okokból lehetetlen. A mai haditechnika színvonalán ellene szól ennek a józan ész, a felhalmozott arzenál iszonyatos pusztító ereje és az emberiség kollektív — már-már sokkszerű — történelmi tapasztalata. A kérdés optimista megíté- lői — például Brazíliában, vagy nemzetközi szervezetekben forgolódó tudósok, pénzemberek — mindent a terméshozamok növelésétől várnak. Nőjenek gyorsabban a hozamok a népességnél, szerintük ez a recept. A mai legfejlettebb agrotechnikai eljárások sikeres meghonosításával — vélik — még ez a hatalmas tömeg is kielégítő színvonalon élelmezhető. A nemzetközi segélyszervezetek, kormányok, pénzintézetek nyújtsanak ösztönző segítséget, tőkét, adjanak műtrágyát, nemesített vetőmagvakat, gyom- és rovarirtó szereket. Segélyügy, gyors technikai fejlődés, intenzív családtervezési propaganda megbízható fogamzásgátló szerek elterjesztése. Ez a program. A leegyszerűsítő, a segélypolitika részleteiben kimerülő javaslatok alapja az európai történelmi tapasztalat. De ez az út ma bajosan adaptálható a föld elmaradottabb tájaira. Európában az ipari forradalom után egészen más társadalmi föltételek között indult meg a népesség gyors gyarapodása. Vén földrészünk éppen a több kontinens erőforrásainak birtokában, azokat kihasználva, hasznukat lefölözve hagyta végérvényesen maga mögött az éhínséget. Ez a recept még egyszer nem alkalmazható. Ezért követelnek kemény intézkedéseket, szigorú segélyezési politikát a népesség- robbanás borúlátó megítélő! Csak olyan ország kaphasson tőkét, aho] annak garantáltan haszna van, a kormányok megértik a népességkorlátozás fontosságát és ezért készek tenni. Vannak országok — mondják —, ahol már minden beavatkozás késő (Banglades). Őket a háborús idők szanitécszolgálatának előírásai szerint — akárcsak a menthetetlen sebesülteket — a sorsukra kell hagyni.., Ez a tábor sem mérte föl: a fejlődő országok többségének kormányai egész sor területen képtelenek tartás és valamennyire is meghatározó befolyást gyakorolni polgáraik életkörülményeire, gondolkodására, viselkedésére. A puszta létfenntartás szintjén ten- gődőkhöz (százmilliós tömegek) nem jut el az eszközeikben is erősen korlátozott kormányok még oly intenzív születésszabályozási propagandája, és a tömeghírközlésnek is csak bizonyos kulturális színvonalon felül van normateremtő, döntésre késztető hatása. E perspektívájában erősen leszűkült világban erősebbek az ősi, népesedési szokások és reflexek — a mindennapok nyomorúsága is a nagvcsaládos életforma fontosságát erősíti meg. Ezért mondhatjuk joggal: a túlnépesedésnek a szegénység az oka. »Gondoskodjatok a népről, s akkor a népszaporulat majd 'gondoskodik magáról!« Ez volt 1974-ben a bukaresti népesedési világ- konferencia egyik jelszava, s ezt a gondolatot támogatták a szocialista országok küldöttei is. A tartós éhínségnek, az ijesztő arányú népesedési robbanásnak döntő oka, hogy a helyi lakosság kezéből kicsúsztak az élelemtermelő alapok. A mai világpiaci rendszer tovább mélyíti ezt a folyamatot. Minden előrelépésnél a fejlődésnek újabb és újabb akadályait állítja a'harmadik világ országai elé. Devizára van szükségük e többségükben rendkívül szegény országoknak. Devizához pedig csak hagyományos cikkeik (gyarmatáruk, monokul- túrális termelvények) értékesítésével juthatnak. Jelenleg a világpiacon drágul az élelem, a nagyobb terméshozamokhoz szükséges gép, műtrágya, de csökken a hagyományos nyersanyagok ára. A növekvő lakosság ugyanakkor több és több élelmet követel. Ha él akarják kerülni az éhségkatasztrófát, egyre jobban ki kell terjeszteni a monokultúrák vetésterületét, az ültetvényeket, mind nagyobb területeket hasítva le a búza-, a rizs- és a kölesföldekből. Á zajos külföldi sikerek után végre idehaza is bemutatták, s mától Kaposváron is játsszák a Két elhatározás című, magyar—NSZK dokumentum játékfilmet. Olyan művet ajánlunk olvasóink figyelmébe, amely megérdemli az érdeklődést, a benne rejlő szép gondolatok láncreakcióját mindnyájunkban. Gyöngyösi Imre és Kabay Barna filmje tisztelgés az édesanya nagysága, rendíthe- tetlensége előtt. A főhős egy hetvennégy éves rimóci (Nóg- rád megye) parasztasszony, aki sorsában hordozza mindazt a tragédiát, amelyet a két világháború zúdított a családokra. A családi bibliába rótt sorok csupa rosszat őriznek az utódoknak. Kiss Istvánná született Kántor VerőA kedvezőtlen, jelenséget erősíti egy másik, talán még súlyosabb — részben belső — ok. Az országok korszerűtlen, túlhaladott, mégis szívósan konzerválódott belső társadalmi-gazdasági szerkezete. Ennek legkirívóbb formája a részesbérlet. A legtöbb szegény és fejlődő országban egy szűk réteg kezében összpontosul a földtulajdon zöme. A tőkés világgazdaság rendszerében föld a tőkeképzés forrása. Értéke évről évre nő. A tulajdonos nincstelen részesbérlők százainak adja ki, s mivel földje (tőkéje) minden évben automatikusan értékesebb lesz, a részesbérlőkke1 szemben egyre keményebb föltételeket támaszthat. Gunnar Myrdal Nobel-díjas közgazdász indulatosan tárgyalja a részesbérlet ügyét: az ilyen rendszer »nemcsak sérti a társadalmi igazságosságot, hanem szinte leküzdhetetlen ellenösztönzést is jelent a falusi tömegek számára, hogy erőteljesen részt vegyenek a fejlesztés munkájában«. S a konzerválódott nyomor, az ínség nyomasztó ereje abroncsolja körül az évszázados családeszményt napjainkban is. Földreform kellene. Radikálisan és minél gyorsabban. E világ államainak többségét azonban éppen azok a politikai erők kormányozzák, amelyeknek gazdasági és egzisztenciális harakirit jelentene egy széles körű földosztás. Ördögi kör ez. Kitörni rendkívül nehéz. nika, akinek olyan ráncos már az arca, mint a föld, amelyet hónapokig nem öntöz eső, még ma is el-el&iratja öreg barátnőivel a halottait. a Doberdónál elesett édesapját, a második világháborúban meghalt férjét, aztán a gyermekeit, leányát, két fiát; az egyiket lelőtték 1944-ben, a másik vízbe fúlt 1957-ben. S az emlékezések során újra és újra megemlékezik a nagyon szeretett bátyjáról, aki a Tanácsköztársaság leverése után vált áldozattá. A film nemzetközi sikerét is az hozta meg, hogy a rimóci édesanya alakja az Édesanyát jeleníti meg bárhol a világon Olyan kiapadhatatlan őserő tör elő ebből a kinézésre talán megtört, megfáradt özvegyasszonyból, hogy erején Nagyatád, Barcs, Marcali után Siófokról tudósítunk a dél-dunántúli művészeti találkozók eseményéről: a hagyományos — ám megújult — rendezvénysorozat meglepetése, hogy a megye településein tartott programok kitesznek annyit, mint a kaposváriak. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban Baranya, Somogy, Tolna és Zala amatőr művészeti tárlatát rendezték meg: a kiállítás megnyitójában Kiss Mihály grafikus, a Népművelési Intézet munkatársa kiemelte: a látottak meggyőzően bizonyítják, hogy az alkotás öröme felüli nagy tettekre vállalkozhat: a saját két kezével, izzadságos, nehéz munkában megkeresett forintjait összerakva utazik el Londonba a fiához, majd Angliából hazatérve, nekilát újra termővé tenni az öreg szólót. Szabó Gábor operatőr méltó társa volt a szerző- és rendezőpárosnak abban, hogy fölébressze mindnyájunk lelkiismeretét. A film legjobb jelenetei azok, amelyben Ve- rus néni sziszifuszi küzdelmét látjuk a kenderrel, a krumplival. A szent elhatározás ad erőt ahhoz, hogy egymaga betakarítsa, hazavigye a burgonyát a hatalmas zsákban, férfiember segítsége nélkül A paraszti bölcsesség és szeretet szép megnyilvánulása, ahogy beszél a fákkal, a virágokkal, a kenderrel és minden tárggyal, amely az ő világát jelenti, amely körülveszi. A magányosság érzését is ezek enyhítik, meg aztán dolog nélkül sem bírná. Ezekben a jelenetekben — érzésem szerint — mindazt kamatoztatja Gyöngyösi Imre, amit a Tízezer nap egyik forgatókönyvírójaként, aztán a Virágvasárnap rendezőjeként már kitapasztalt. A néző természetesnek veszi, hogy az alkotók rekonstruálják Verus néni két elhatározását. Így is kirí azonban a filmből több képsor, hiszen a rimóci tanácstitkár, az áfész-felvásárló nem képes olyan őszintén és átélten »föleleveníteni« az egyszer már megtörténteket, mint az életét természetesen élő öregasszony. S még inkább »csináltnak« érzi az ember a repülőút előtti és közbeni jeleneteket. Ez azonban nem kisebbíti a film értékét, a kísérlet jelentőségét. Így is díjat kapott Pesaróban és máshol — megérdemelten. A két alkotó egyik nyilatkozata szerint azért is készült a film, hogy több időnk, türelmünk legyen figyelni a Mama szavára. Reméljük, hogy az alkotást megillető érdeklődés kíséri megyénkben Verus néni sorsát, az Édesanyáét ! L, G. gazdagítja a személyiséget, s a siker sem marad el, ha a tehetség kibontakozhat. Épp ezért nagy szükség van arra, hogy a szakkörök, a csoportok megtalálják az utat az amatőr tevékenység felé. A négy megyéből mintegy ötven alkotó félszáznál valamivel több festménye, grafikája, képzőművészeti alkotása látható. Nemcsak az összkép kellemes, hanem a művek kü- lön-külön is élményt nyújtanak. Sikerült a válogatás, a kiállításrendezés. Az összkép alapján azt is elmondhatjuk, hogy a megyénkben egyformán fontosnak tartották a közös szereplést, az amatőrök tevékenysége Baranyában, Somogybán, Tolnában és Zalában csaknem azonos színvonalú! Mivel Somogyról több információnk van, a részvevőket pedig jól ismerjük, azt is látjuk, hogy nem volt haszontalan, eredménytelen az a »-befektetés«, melyet a megye amatőr képzőművészei továbbképzésére szántak. Az idei nyár különösen eredményesnek mondható, a fonyód— bélatelepi alkotóházban a rajztanárok, a szakkörvezetők számára tartottak továbbképzést. A siófoki kiállítás egészére érvényes — talán a somogyi résztvevőkre fokozottabban —, hogy a vizuális művészetek, a képző- és iparművészetek sokrétűen mutatkozhatnak be a nézők előtt. Műfaji változatosság jellemzi az amatőrök ' tevékenységét. A technikák biztos ismeretében nem a külsődlegességek jutnak kije- jezésre az egyes művekben, hanem a személyiségen átszűrt vélemény, ítéletalkotás, jellemzés. A dicséret mellett jogos az a bírálat, hogy az iparművészet még mindig kevés helyet kap az amatőr tevékenységben. Mintha egy kicsit lenézett lenne ez a műfaj. A somogyi Polák Judit szőttese — Madár — bárkit meggyőzhet arról, hogy esztétikai értékben, minőségben nem kevesebb, mint a festmény, a grafika, a plasztika. A plasztikáról még külön is: egy alkotó két kisplasztikája látható a siófoki tárlaton. Ezek egyben a legkezdetlegesebb alkotások az itt láthatók között. Ebből arra is lehet következtetni, hogy — bár láttunk nagyon színvonalas amatőr szobrászati kiállításokat is — jobban föl kell karolni azokat, akik a plasztika nyelvén kívánják megfogalmazni elképzeléseiket. A dél-dunántúli amatőrtárlat néhány részvevőjéről, munkájáról: Somogyvári József (Kaposvár) két akvarell- je, Fehérné < Buda Erzsébet lírai virágcsendéletei — vegyes technikával készültek —, Borbás György (Zala megye) Lovasnapok Rádiházán című pasztellszerű vízfestménye e műfaj kiemelkedő alkotásai. A zalai Czirkovics Adél grafikai, a kaposvári Svenda István litográfiái, Tibol László, Erényi Alajos linómetszetei, Martinka Zoltán tusrajzai, Scholz Péter rézkarcai, Szép Gyula monotypiái emlékezetesek. Tetszett Dabóczi József (Kaposvár) rézdomborítása. A kiállítás célja az volt, hogy képet adjon négy megye Polák Judit szőttese: Madár. amatőr képzőművészeti mozgalmáról, s az alkotók szereplési lehetőséget kapjanak, a bemutatkozás mellett pedig megtanácskozzák e tevékenység eredményeit, a továbbfejlesztés útjának lehetőségeit. Bár Somogy a gazdája az idei dél-dunántúli művészeti találkozónak, hasznos lenne, ha mind a négy megyében vándorútra kelne e közös kiállítás. Horányi Barna Csupor Tibor (Folytatjuk.) é Filmköltemény a Mamáról Amatőr tárlat Siófokon
