Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-26 / 201. szám
Galvanizáló berendezések Csurgóról 9 Az országban egyedül a Napsugár Ipari Szövetkezet foglalkozik galvanizáló berendezések gyártásával. Ebben az évben mintegy negyvenmillió forint értékben készítenek komplett berendezéseket és részegységeket. A műanyagüzemben készülnek a galvanizáló berendezések részegységei. A Kontakla Alkatrészgyár számára szerelik az aranyozó berendezést. / szövetkezet helyhiánnyal küzd, melyet nemsokára megoldanak. Addig is az udvaron szerelik össze a tizenöt méter hosszú huzalelőkészítő sort az inotai alumíniumkohó számára. (Gyertyás László felvételei) Ősi város az AzovifeDger partján A Szovjet Tudományos Akadémia régészeti intézete ásatásokat végzett az Azövi- tenger partján. Az ásatásokat megnehezítette az a körülmény, hogy most tenger borítja az egykor virágzó kikötőváros, Fanagória , maradványait. A kutatók mégis sok épületet és más építészeti emléket hoztak felszínre. A legérdekesebb annak a háznak a falrészlete, amelyen — bár 25 évszázadon, át víz alatt volt — a festett díszítés igen jó állapotban megmaradt. Ebből arra lehet következtetni, Hogy az egykori mesterek már ismerték a vízben nem oldódó festékek készítésének módját. Arra is fény derült, hogy az Egyiptommal, a görög városokkal és Kis-Ázsia országaival széles körű kereskedelmet folytató Fanagóriának az időszámításunk előtti V. században jelentős pénzforgalma volt. Fölmérték és föltérképezték az egykori város területét, és úgy találták: 50 hektárnál nagyobb kiterjedésű volt A karbantartás kálváriája Piaci körkép Nincs hiánycikk a piacokon Részletekbe menő, különféle vizsgálatok egyöntetűen azt bizonyították, hogy az iparban a gépek, berendezések körülbelül egyharma- dán nem végeznek rendszeres karbantartást, javítást. Kizárólag akkor foglalkoznak ezekkel az eszközökkel, ' ha felmondják a szolgálatot. Magyarázat sokféle van. Nem futja az időből — vagy a ■karbantartókéból, vagy a termelési terv által megszabottból —, hiányzik a szükséges alkatrész, részegység, nincs kellő kéf^ettségű ember és így tovább. Ennek isméreté- ben meglepőnek ítéljük azt a tényt, hogy bizonyos szakmák — általános lakatos, villanyszerelő, műszerész stb. — művelőinek többségét a karbantartó szervezet köti le, annak ellenére, hogy e szakmák értőiből is hiány van. Töprenghetünk tehát, sok vagy kevés az ember, miért nincs idő a gépek egy részének rendszeres karbantartására, amikor más eszközöknél éppen az időpocséklás tűnik szembe? A kérdésben benne a felelet A létszám azért rémlik kisebbnek a szükségesnél, mert munkájuk alacsony hatékonyságú, szervezetlen, gyakran a legkezdetlegesebb feltételek is hiányoznak a feladatok megfelelő végrehajtásához. Ugyanez magyarázza a berendezések egy részének elhanyagoltságát, más részének csigatempójú — s költséges! — javítgatását, felújítását. Az állóeszköz-állomány gyarapodása és a karbantartás -fejlődése között egyre szembetűnőbb a távolság növekedése, s mert a rés tágul, a karbantartás kálváriája mind fájdalmasabb tapasztalatokkal — veszteségekkel — egészül ki, ámde hiába, mert a munkahelyek egy tekintélyes része ilyen értelemben megragadt a tizenöthúsz esztendővel ezelőtti állapotoknál. A minisztériumi iparban minden száz foglalkoztatottból 15,3 dolga a javító-karbantartó feladatok ellátása. Ágazatonként ugyan eltérő ez az arány ™- a vegyiparban például 20,6, a kohászatban 28,2 százalék —, de összességében 135 ezer ember munkájáról van szó, hatalmas seregről tehát, amely sokra lenne képes. Akkor, ha a dologi, szervezeti, irányítási feltételek és körülmények e sokra való képességet maradéktalanul a felszínre segítenék. Folyamatosan növekszik a tervszerű javítás és karbantartás szerepe, mert gyarapodik az ipar eszközállománya. 1971 és 1975 között az összes ilyen célú népgazdasági kiadásból az ipgri beruházások 37,2 százalékkal részesedtek. 1976 és 1977-ben ez az arány 40,3 százalékra emelkedett. A népgazdaság állóeszköz-állományának — beleszámítva a nem termelő területeket is! — 25,3 százalékát birtokolta tavaly az ipar, azaz a közös vagyon negyedéről van szó! Ilyesfajta súlyozás alapján már megérthetjük, miért növekszik folyamatosan a gondozás iránti igény, s miért kap elsődleges fontosságot, hogy ezzel párhuzamosan ne emelkedjenek a ma megtűrt, olykor kényszerűen viselt, máskor tehetetlenségből fakadó veszteségek. Érthető az is, hogy — más tények mellett — a Kohó- és Gépipari Minisztérium területén az ötödik ötéves tervben 8,9 milliárd forintot adnak ki az ún. háttéripar fejlesztésére. Olyan áruk előállításának bővítésére — így kábelek, vezetékek, csapágyak, elektromos alkatrészek, kovácsolással készült elemek stb. —, amelyek fontos szerepet kapnak a karbantartásban, felújításban, javításban. Ez azonban, az elkoptatott hasonlattal élve, csepp a tengerben. Cseppnek bizonyul, s azért, mert e tevékenység egész szervezete, működtetésének érdekeltségi feltételei hiányosak. Ismét kiragadott, mással szinte tetszés szerint helyettesíthető példával élve: nincs, országos hálózata az anyagmozgató gépek javításának, karbantartásának, közöttük húszezer elektromos targoncának, melyeket külön-külön babrál- gatnak, bütykölgetnek a munkahelyeken, elképzelhető idő- és kötségtöbblettel. Nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a szakosodott vállalatoknál végeztetett javítások, felújítások költsége mindössze fele annak, mint amit a saját javításra az üzemeltető kiadni kényszerül, s a munka minőségében is tekintélyes az eltérés. Okok és okozatok szövevénye eredményezi tehát, hogy seregnyi ember jórészt kézzel kínlódik, szétszórt műhelyekben, a célszerű kisgépeket hallomásból ismerve csupán, ugyanakkor bérezésében az időt ismerik el, s nem a teljesítményt, azaz, ha többet akarna, akkor sem lenne érdemes igyekeznie. Így azután a megoldást is hiba lenne egyetlen valamiben vélni, felfedezni. A kálvária egészét szükséges szemügyre venni, s lépésről lépésre enyhíteni e kálváriajárás valamennyiünket sújtó terhein, vállalati s ágazati körben egyaránt Veress Tamás Ha egy jó hónappal megkésve, de végre teljes választékot találhat a vásárló a megye piacain. Különösen áll ez az amúgy is jól ellátott kaposvári hetipiacra. Zöldség és gyümölcs gazdag választékban, változatos árakon volt tegnap a standokon, s örvendetes, hogy a Zöldért is »utolérte inágát«, kellő mennyiségű terményt sikerült felvásárolnia, amellyel képes kielégíteni a megyei igényeket. Az állami boltokban és a kistermelőknél is egységesen 7—8 forint volt a görögdiny- nye. Az őszibarack fajtától és minőségtől függően 4,60—15 forint. Fogyóban van a zöldbab, az ára még mindig 7 forint, de várható, hogy ez a kínálat csökkenésével egy kissé emelkedni fog. Kapható bőségesen paradicsom 2,80—4,50 forintos áron, csemegeuborka mérettől függően 2—8 forint között, nagyon szép burgonya 3—6 forintért, és gusztusos körte kilónként 4—8 forintért. Sláger a pâtisson, mélyet 8—10 forintért vehetnek az ínyencek. Még mindig kevés a szőlő, ennek megfelelően az ára továbbra is 20 forint maradt Lassan eltűnik a piacról a vegyes zöldség, helyét a szántóföldi sárgarépa 5 forintért, a karalábé 2—4 forintért, a fehérrépa 10 forintért foglalja el. Hetek óta változatlanul 1.50 forint a csemegekukorica, a kínálat azonban állandóan nő, lrty az ára bizonyára csökkenni fog. Marcalira továbbra is érvényes, hogy a mindjobban ellátott városi zöldségboltok erős konkurrenciát jelentenek a hetipiacnak. Ennek megfelelően a változatos, bőséges felhozatal mellett a gyér forgalom volt a jellemző. Igaz, közrejátszik ebben az is, hogy az egyre jobban népszerűsödő kertbarátmozgalom révén sokan maguk termelnek. A görögdinnye egy forinttal olcsóbb volt itt, mint a megyeszékhelyen, 8—10 forintot kértek az őszibarackért, a hatalmas francia barackot 10—15 forintért kínálták. Talán a csekély kereslet következtében itt már egy forint a csemege- kukorica, a szőlő azonban változatlanul 20 forint. Szép felhozatal volt paprikából és paradicsomból, a megyeszékhelyinek megfelelő áron. Siófokon mintha csökkennének az árak, bár még mindig ez a megye legdrágább piaca. A közepes felhozatal mellett egyre bőségesebb áruválasztékkal rendelkeznek a mérsékelt árakat diktáló zöldségesboltok, s ez láthatóan jó hatással van a kiskereskedői árakra. Nagyatádra is a változatos felhozatal a jellemző. Az árak mintha kissé magasabbak volnának a kaposvárinál. Egy-két forinttal drágább az őszibarack, a paprika, a zöldbab, a paradicsom. A dinnye viszont itt volt a legolcsóbb a megyében. Egy termelőszövetkezet 6 forintért kínálta a görögdiny- nyét. Drága a mák: 70—80 forintért kínálták a kistermelők, viszont olcsó a szilva, amelyből nagy volt a felhozatal. ennek megfelelt a 3—4 forintos kilónkénti ár. Nagyatádon is kapható a fejtett bab, kilónként 16—20 forintért, ami körülbelül megfelel a kaposvári árnak. B. A. BÁRÁNY YMÜS ] 1 (| im I I II ■...... > ■■■■ "■ «---- - — 4 I ..I-H I — — t tyítfa 0 fâtlfatOMMfil — Mit fecsegjen az embei annyit, nem igaz, komám? Hál mondd csak, mihez nem éri a magamfajta gyakorlati ember? Egy kis méhéízkedcs — az is vaiaov" Zsákot a fejre, pipát a szájba, hogy azok a ronda férgek meg ne csípjenek — aztán lehet is jövesz- teni a mézet! Egy kis pempőt bele, egy kis virágport, aztán kész is a csodagyógyszer! Nem kell ehhez doktorátus, Kar- csikám! Csak egy kis józan ész, meg egy kis gyakorlati érzék! Feri bátyád pedig jó helyen állt, amikor ezt a kettőt az Úristen osztogatta! Megint int a pincérnek, egy újítás célzatából. Aztán felsóhajt, csippent szemével, és Ispánki térdére ver. — Hej, te, de megfogtad most velem az isten lábát ! Olyan farmot csinálok én, hogy ámul, aki látja !... — Elréved. — Néha te is betoppansz, jöhetsz bármikor bejelentés nélkül is bátran, megtalálsz a házban, a méhesben vagy a szőlőben... Aztán ki- visszük a demizsont, leülünk a lugas ' mellett, iddogálun.k, és hallgatjuk a méhek zümmögését ... Az újítás is itt van, s egyetlen hajtásra felhörpintetik. — Hát isten-isten, Karcsikéin! Ha valaki, hát te aztán igazán megérdemelted ezt az adományt a sorstól! Az ünnepelt az órájára pillant. — Főúr! Fizetek! •— Máris? — mered rá a másik. — Hiszen most jöttél! — Randevúm van az aszszonnyal. — Nofene! Mentek elvásárolni az örökség készpénzrészét? Ispánki már áll. — Az ügyvéd vár. A formaságok, tudod... Főúr! — Csak menj, Karcsikám. Az egy szál fröccsödre a vendégem voltál ! — Ugyan, Tónikám! A jöyendö méhész nevet. — Hagyd el! Befektetés! Leiszom ezt nálad kamatostul, a bogárdi hársfák alatt. 14. Az ügyvédi iroda szűk is, sötét is, barátságtalan is. Egyetlen íróasztal a tenyérnyi szobában, két kemény szék az ügyfeleknek, és egy kopott, redőnyös iratszekrény. A boldog örökösök a két kemény széken ülnek, riadtan fogják egymás kezét, s szemük mohón tapad az ügyvéd arcára, aki az íróasztalra kiteregetett végrendeletet olvassa. A vége felé jár: * • •. éppen ezért öreg és magányos életem egyetlen örömének, szomorú napjaim felvidítójának, drága Juliska húgom szeretett gyermekeinek, Ispánki Károly postatisztnek és feleségének, Ispánki Károlynénak rendelem hagyományozni minden ingatlan és ingó vagyonomat. Ezt a végső rendelkezésemet szellemi erőim teljes birtokában tettem. Kelt mint fent, Bala- tonbogárdon, a fentebb említett két tanú jelenlétében. Aláírás : özvegy Rimokai Kristófné, született Darabos Aurélia.« Az asszony zsebkendőjéért nyúl. — Ó, a drága lélek! Menynyire szeretett bennünket! — Nyilván, asszonyom — mondja fanyar mosollyal az ügyvéd. Hosszú praxisa során nem először tapasztalja, hogy az embereket korántsem az indítja meg, ha ők szeretnek valakit, hanem ha — nagy ritkán — őket szeretik... — Szerette, önöket, különben más örököst jelölt volna ki... — No persze ! — bólint egyetértőén a férfi —, hiszen nem is úgy értjük... — Persze, természetesen! — hajol meg ültében az ügyvéd. Kiudvariaskodták magukat, kis csönd van. Az ügyvéd aztán köszörül a torkán. — Nos, akkor talán térjünk rá a dolog hivatalos részére.. A személyi okmányokat el tetszettek hozni? Ispánki a zsebébe nyúl, s nyújtja a kis bordó könyvecskét. — Tessék parancsolni. — Köszönöm. — Az ügyvéd belelapoz a személyi igazolványba. — Ispánki Károly, született 1925-ben... Állandó lakása: Szív utca... — ösz- szecsukja a könyvet, visszaadja. — Köszönöm, ez rendben van. És az ön személyi igazolványa, asszonyom? — Tessék — mondja a mama, és nyújtja a maga könyvecskéjét. Az ügyvéd belelapoz, majd egyre riadtabb arccal lapozgat. — Nincs itt valami tévedés, asszonyom? — Miért? — Nem egy régebbi igazolványt hozott véletlenül ? — Nem, dehogy. Ez az érvényes. Az ügyvéd hol őt nézi, hol a könyvecskét. Idegességében a nyakáig vörös. — De bocsásson meg. i ; ezt nem értem... ön, asszonyom Ispánki Károlyné, ugyebár ... Az asszony hevesen bólint. — Itt viszont az áll, már bocsásson meg: az áll, hogy Stolcz Ilona... — Ja! — bólint megköny- nyebbülve az asszony. — Értem! Hát az igazság az, ügyvéd úr, hogy nem vagyunk összeházasodva a férjemmel.. (Folytatjuk)
