Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-26 / 201. szám

Hullán izo vőlegény

„Rajtolnak'’ az új tantervek

K

özoktatásunk továbbfejlesztésének fontos állomása lesz az idei szeptember: megkezdődik az új tantervek lépcsőzetes bevezetése az általános és a középfokú iskolákban. Az általános iskola első osztályában valamennyi tantárgyból, a 3., 4. és a 6. osztályban pedig csak néhányból »-rajtolnak-« az új tantervek. A középiskolák közül csak a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolákban lesz változás az idén. A pedagógusok felkészülten várják az új tantervek bevezetését, hiszen az oktatás és nevelés tartalmi megújítását az egész társadalom megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Az új tantervűkre való áttéréssel nem kisebb munka kezdődik iskoláinkban, mint a hagyományos műveltségtartalomnak hozzáigazítása a fejlett szocialista társadalom megnőtt követelményeihez, például a tudományos-technikai fejlődés gyorsuló üteméhez.

Régebben a,tanterv — nálunk és más országokban is — kizárólag a tanulóifjúságnak átadandó tudományos ismeretek foglalatát jelentette. Tulajdonképpen csupán azt tartalmazta — szigorú előírások formájában —, hogy a tanárnak mit kell megtanítania szaktárgyának ismeretanyagából, a diáknak pedig ezzel kapcsolatban milyen követelményeket kell teljesítenie.

Ennek a százados igénynek Is megfelelnek a mintegy őt esztendei munkával készült új tantervek, természetesen az imereték ésszerű megújításával, de igazi jelentőségük korántsem csak a tananyag fölfrissítésében rejlik. A megtanítandó tartalom kiválasztásában és elrendezésében — a szocialista nevelés céljainak

elérése érdekében — az általános iskola első osztályától kezdve a tanuló személyiségének sokodalú fejlesztése áll az első helyen. A tanulókat nem elsősorban a tudás tárolására, hanem a megszerzett ismeretek továbbfejlesztésére készteti a terv. Nagyszerű feladat ez, amely nemcsak a tanítási órák ugyancsak megszűkült kereteit feszíti szét, hanem előremutat az iskolai nevelőmunka egészének megváltoztatásához is.

Űj dokumentumok — ezt a kifejzést használják a közoktatási szakemberek az eddigi tantervek és nevelési tervek helyébe lépő iskolai »szabályzatok« megjelölésére. Találó az elnevezés, mert szeptembertől kezdve valóban egy műfajilag is új dokumentumegyüttes lesz iskoláinkban a pedagógiai tevékenység vezérvonala. Alapelvek a nevelő-oktató munkához; Tanter- vek; a A tanárán és az iskolán kívüli nevelés terve — íme, ezek az »együttes« alkotó részei, amelyek nem egymás mellé rendelt iskolai szabálykönyvek, hanem olyan egymásra épülő és egymást átható előírások, amelyek együtt határozzák meg az iskola nevelőmunkáját.

Hosszan sorolhatnánk, hogy mit tartalmaz a dokumentumcsalád egyik vagy másik tagja, mi a gyökeresen új bennük. Például iskolarendszerünkben még sohasem volt olyan dokumentum, mint az új Alapelvek, mely az iskola teljes tevékenységét koordinálja: megfogalmazza az iskola célját és feladatát, a különböző nevelési tényezők szerepét, a művelődési anyag helyét a nevelési célhoz vezető úton, a tanulók elé állított társadalmi követelméié;

Próba előtt

Két díj után

Rajhona Adámmal, a Csiky Gergely Színház művészével negyedórányi időnk volt a beszélgetésre. 18 órakor már szólította az ügyelő. Brecht A szecsuáni jólélek című példázatát próbálják Asher Tamás rendezésében. Rajhona Ádám az egyik istent alakítja majd.

— Milyen az emberi, művészi közérzete?

— Természetesen nagyon jó..;

S erre minden oka megvan, beszélgetésünk időszerűségét ugyanis két — a napokban kapott — díj igazolja. A kitűnő színművész ugyanis augusztus 20-ra megkapta a megye művészeti díját, a társulati ülés pedig titkos szavazással neki juttatta a Komor István-emlékgyűrűt.

— Hogyan szerzett tudomást a megtisztelő megyei díjról? _

— Sajnos, nem lehettem ott az ünnepségen, mivel nem voltam itthon . Bejöttem a színházba az évadnyitó előtt, akkor gratulált a díjhoz Popp István kollégám, így tudtam meg, hogy milyen megtiszteltetés ért. S a Komor István- emlékgyűrű ? Erre sem számítottam. Molnár Piroska, Olsavszky Éva, Tóth Béla kapta meg eddig. Nagyon szép gyűrű, és még ennél is többet jelent,, hogy a kollégák megbecsülése juttatta nekem.

Napbarnított, energikus. A színész altkor ilyen, ha nem pihent a nyáron.

— Valóban dolgoztam. Szi~ netár Miklós Az erőd című filmjében forgattam. Hernádi Gyula kisregényéből ketten írták a forgatókönyvet. Izgalmas feladat volt ez, Szinetár jó hangulatot teremtett hozzá. A televízióban Radó Gyula rendező foglalkoztatott, Petőfi, Az apostol című művéhez hívott, ö rendezte annak idején a Bolyai János estéjét is.

— A múlt évad végén távozni kívánt, ez nem titok.

— Alá is írtam a szerződést a Vígszínházhoz két évre, amikor a társulat tagjainak egy része eltávozott Kaposvárról. De végül is maradtam, s most már úgy érzem, a hangulat itt megfelelő a munkához. Kemény év lesz: nagyobb energiabefektetéssel esetleg kisebb eredmények. De nagyon hiszem, hogy a közönségünket megtartjuk.

L. L.

nyékét stb. Vagy hogy a tantervi részből elmaradlak a tanároknak szánt — oly sokszor kifogásolt — szigorú utasítások, ezáltal a tananyag feldolgozásában teljes módszertani szabadságot kapnak a nevelők. Régi óhajuk teljesül ezzel.

Látványos változtatások nem lesznek, amelyektől gyereknek vagy tanárnak tartania kellene. Nem borul fel az iskola rendje akkor sem, amikor néhány év múlva minden iskolatípusban áttérnek az új dokumentumokra. Lesznek viszont új tankönyvek, korszerűsített — de nem túlméretezett — tananyaggal, amelynek megtanítása a nevelői tevékenységnek nem rideg végcélja, hanem csupán eszköz a sokoldalú, művelt szocialista személyiség kibontakoztatásához. Ahogy mindez megvalósul, úgy válik az iskola gyerekeink számára vonzó munkahellyé.

Elszakadni a tananyag gépies közvetítésétől, alárendelni ezt a képességfejlesztésnek, a tanítást végül is összetett nevelési folyamatnak tekinteni és így végezni, teljesíteni a megnőtt igényeket — efféle feladatokat ró az új pedagógiai dokumentumok szerinti tanítás a nevelőkre. Nekik maguknak is meg kell újulniuk a korszerűsítési folyamatban, hogy készen állhassanak az új tennivalók elvégzéséreA

z új helyzet ismételten előtért« állítja a nevelőt mint a köznevelés döntő tényezőjét. Megnyugtató, hogy oktatáspolitikai és szaktárgyi fölkészítésük az új teendőkre — igaz, néhol ki- sebb-nagyobb zökkenőkkel — megtörtént az elmúlt két évben. Az Oktatási Minisztérium már 1975-ben eléjük tárta a készülő tantervi tervezeteket, s a végleges dokumentumok elkészítésében a szakemberek figyelembe vették az iskolákból érkező észrevételeket. Senkit sem ér tehát igazán váratlanul az új tanterv megjelenése. Kedvező jel az is, hogy pedagógusgárdánk anyagi helyzete tavaly szeptember óta sokat javult, s társadalmi presztízsük emelkedésével közérzetük is jobb, mint négy-öt évvel ezelőtt volt. Társadalmunk nem ok nélkül bízik abban, hogy az új feladatok megoldásához a pedagógusok is bizakodva fognak hozzá. »

P. Kovács Imre

Ferenczy István és Király József.

Eleven székely udvarház költözött be a televízió 1-es stúdiójába. A szobák, az ebédlő, a konyha, a bútorok, a paraszti relikviák, a gazdag székely népművészet valósággal elkápráztatják az embert.

Tamási Áron világa ez. Az ő drámáját, a Hullámzó vőlegényt forgatják a televíziósok. Drámai-költői világ színei, ízei, hangulatai.

Az ebédlőszobában hárman ülnek a harmincas negyvenes évek divatja szerint öltözve az üveg pálinka mellett: a két cimbora ás az alkalmi házasságközvetítő.

— Ennél a jelenetnél már némi légkör van bennetek — szól le a vezérlőszobából Tompa Miklós erdélyi vendég rendező, a marosvásárhelyi Szent- györgyi Institut rektora.

— Felvétel! Kérem maradjanak csendben !

Kigyulladnak a piros kis lámpák a kamerák fölött.

— Bodrogi úr pénzt kap és teherautót — mondja a közvetítő. — Ha a kiszemelt há- zihajadont elveszi, nagy vállalkozást alapíthat, amelyben maguk társak lehetnek.

Hamarosan berángatják a szobába a darab hősét, Bodrogit, a szobrászt.

— Te mióta vagy ilyen gyámoltalan — formed rá az egyik cimborája?

— Milyen — kérdi Bodrogi?

— Olyan, hogy nem mered megkérni a leányt!

— Én is úgy tudom, hogy leánynézőbe jöttem — mondja a másik.

— Én pedig úgy tudom, hogy eddig ti gondolkoztatok az én eszemmel, és nem én a tiétekkel. Most egyszerre miért akarjátok, hogy megfordítva legyen?

A darab főhősét alakító színész Marosvásárhelyről érkezett vendég művész: Ferenczy István.

— Tamási Álon műveit jól ismerem — mondja a forgatás után a markáns. megnyerő egyéniségű, szép, ízes beszédű erdélyi színész. — Legszebb darabjában, Az énekes madárban sokszor játszottam Sepsiszentgyörgyön és Maros- vásárhelyen. Szeretem az író munkáit, költői világát, közel érzem magamhoz, hiszen székely ember vagyok magam is! S bár ezt a színdarabját nem tartom a legjobbnak, nyelvezete, költői ereje, gondolkodásmódja értékeket hordoz.

— Miről szól a Hullámzó vőlegény?

— Ez a história bármely erdélyi nagyközségben játszódhat. Hőse egy szobrászművész, aki megélhetését fazekassággal igyekszik biztosítani, akkor, amikor a művészetben mindinkább tért hódított az ipari giccs. Csakhogy csődbe jut Létezik számára azonban a tiszta szerelem, Bogyó, az egyszerű kis parasztlány. Élénk, értelmes, tiszta, vidám lény, • aki Bodrogit, miközben az megpróbál visszatérni a művészi alkotó munkához, átsegíti nehéz periódusán. Közijén azonban bohém és link barátai egy csúf, jámbor, de módos lánnyal akarják összeházasítani. A darabnak határozott végkicsengése van. Hadd idézzem a költő-író szavaival, amely egyúttal Tamási Áron ars poeticájának is tekinthető: »Nem arra születtem, hogy vásári fazekakat gyártsak, se arra, hogy a véleményem eladjam, hanem r-ra, hogy művész legyek!«

— Játszott már tv-rjátékban?

— Még nem. Ez az első televíziós szereplésem, s bár húszéves színészi múlt áll mögöttem, bevallom férfiasán: álmatlan éjszakáim voltak.

A vendég színészek között még két erdélyi színész található: Mende Gabriella és Király József. Ezenkívül Páger Antal, Hűvösvölgyi Ildikó, Jobba Gabi, Mányai Zsuzsa, Balázs Péter, Farkas Antal. Láng József és Horesnyi László játsszanak a Hullámzó vőlegényben.

Sz. B.

Mare BSans

Vltorláztál-e már, Mare Blans? Csodálatos érzés. Ring a fiajó a végtelen kék víztükrön, amely azonnal összetörik, mihelyt egy csepp visszahullik rá.

Hatalmasan kék. mély és tiszta ilyenkor minden. A hajó orrától a hullámok zavartan futnak mind szélesebb távolra, és a farnál hörögve robbannak vissza, amit megmegtör a vitorlavászon csattogása.

Egyedül a vízen, suhogó édes érzés. Szabad vagy, mini a szélen vitorlázó, levegőben szálló sirályok. Veled az élők és holtak szelleme, akik itt már boldogok voltak, vagy itt lettek boldogtalanok.

A hajó ringása bódulat, a víztükör csillogása káprázat. Karod erősen fogja a kötelet... csikorog a csigasor. .iásik kezed a kormánylapát rúdján, lábad nekifeszül az oldalnak. Figyeled a széljelzőket, tartod az irányt. Gyönyörködsz a távoli képben, oly pici minden... a part és rajta az emberhangyák.

Tanulj meg hát hajózni, Mare Blans. Tanuld meg élni -a vizet, szellőt, nyarat, szépet. Tudj lenni az, ami vagy. Hadd tanítsalak, fogadd el jó szándékomat.

Pihenő hajóm orra békésen csobogott a partról visszaverődő kis hullámokon. Időnként megfeszül a kötél, mely a kikötő dúca és hajóm bikája között összekötött a szárazfölddel. Szúnyogok hada rajzott a fülem körül, kövér potykák és karcsú orsóhalak ezüstös, testetlen csobbanása csattantotta a víz nyugalmát. Csendes este. Fürdenek a halak. Hajóm farát kétágú vasmacska rögzítette a lágy homokhoz. Láncára rátelepedtek — mint megbolydult lepkék a fénynyalábban — zöldes és iszapszínű hínárok.

Lassan a kempingváros lámpái is kigyúlnak. A túloldal fényei kékes szürkületből remegtek elő, hunyorogtak, mint távoli bolygók fényüzenetei. A víz óriási műholdként távoli hangokat, dallamokat és zörejeket közvetít.

Várlak. Órámra pillantok, lassan indulhatok eléd, hamarosan itt a vonatod. Nomád hajlékomban pár napig vendégem leszel.

Kilépek a partra. Lépteimtől meghimbálódzott a hajó, és árbocával, mint egy óriási metronóm, jelzi a csökkenő impulzust. Gyűrűzve szaladnak a hullámok.

Sátramban minden rendben vár... kis barátnőm, Mare Blans. Körülöttem csupa idegenek. Németek, gazdag müncheni vállalkozó, legújabb évjáratú Mercedes, déltengeri rocsó, lakókocsival kombinált sátorpalota, és ... sok pénz. Aztán szolidabb csehek Skodával, lakósátorral, praktikummal és jó étvággyal, örökös mosogatással. Meg homok, szürke,

mély, puha homok, melyből mint holt ember be nem teljesült vágyai bukkannak elő a száraz, hajdan tápláló gyökérmaradványok.

A környezetből sugárzó sokfajta zenén áthat a ciripelés. konokul megtörve a rádiók és magnetofonok kakofóniáját.

A dübörgés mind erősebb... aztán befut és megáll az örökkön ható zakatolás, mint mindenek végén a szívdobogás. Kényszeredetten csikorognak a fékek. Az emberáradat kicserélődik.

Leléptél, és megindultál felém, a balerinák mozdulatával és a lassított film mozgásgyorsaságával emelkedtünk fel a levegőbe, az emberek fölé. Különböző pólusú mágnesek akaratával és a találkozás egypontúságával ölelkeztünk össze a pályaudvar fölött, két jegenye között.

— Nehezen szöktem magam elől, Hozzád!

— Vártalak, Mare Blans.

Kézen fogva lebegtünk a

lumping felé, átölelt az este.- Meg akarom tanulni Tőled a vizek tiszteletét.

— Majd igyekszem, Mare Blans.

— Élesen sírt fel sátram cipzárjának a hangja.

— Hát itt vagy nálam. Szeretnék jó mester lenni. Feladod-e hited, és mersz-e vakon bízni a tanulatlanok naivitásával igazamban?

— Kell. hogy tudjam. Azért jöttem Hozzád... és most tégy l ’áfásod szerint.

Hozzáléptem és megcsókoltam. Hittem, hogy az agysokk erejével törlőm kéregállományából az eddigi fölöslegeset.

— Most menjünk, megmutatom a vizet, és annak sötét tükrében ... magad.

Ejnye, langyos szél támadt. Karolva mentünk a móló felé, melynek végén vörösen hunyorgott a jelzőtúripa. A móló lámpáinak fényei ezüstösen vonták fénykörükbe a táncoló éjjeli rovarok sokaságát. Emberek és árnyaik jöttek és mentek velünk. A bársonyos vízen, mint évszázados mindent tudó bölcsek, bólogattak a hosszú és csupasz árbocú hajók.

— Látod, Mare Blans, az aludni készülődő birodalom, már oly távol a nappaltól, mint mi egymástól az éjszaka előtt. Holnap reggel már megérted, hogy átköltöztél Belém és én Tebeléd. Majdan így költözik át az Éjszaka a Nappalba.

Hozzá simult.

— Meg kell tanulnom, már régóta vágyom rá. Vigyázz rám, és csak az igazat tanítsd, hiszen allcalmasságo- dat... Szeretlek.

A móló fényeivel megfordult, és lassan vitt bennünket, lépteinket a megtörő hullámok csobbanása kísérte.

Üjkéry Csaba