Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

\ Bánk kán Bece-hegyen Látogatóban Simándy Józsefnél } Szépasszonyok és a baboíschai apát esete Bár nem a spanyolországi Biscayában, hanem Balaton­györöktől egy-két kilométer­nyire terül el Simándy József szőlőhegye, a látvány — a látóhatár szélén a Badacsony- nyal. közelebb a Guláccsal és a Szent György-heggyel — bízvást szolgálhatna egy új Trubadur-film második felvo­násának díszletéül. A kő'nají- tásnyira látható kis kápolna a Parasztbecsület színpadké­pébe lenne behelyettesíthető, s a művész saját termésű be- ce-hegyi riziingjei is Turiddu bordalának eléneklésére éb­reszt alig legyőzhető lelki kényszert. A Szegedi Szabad­téri Játékokról nemrégiben visszatért '►mesterdalnok-“ azonban csak módjával kor- tyinaat. ►►Vigyáznom kell. Hú­szadikán a Psalmus Hungari- cus tenorszólóját énekelem Sárváron« — mondja. — Talán ennek a mérték­tartó életmódnak tulajdonít­ható, hogy ön ma — felül a hatvomon — még mindig tu­dásának javát nyútja? Száza­dunk operajátszásában — a legendás Lauri-Volpin, Ros- wengén és del Monacón kívül — ez tudomásom szerint egyetlen tenoristának sem si­került. ­— Mi, énekesek, a testünk­ben hordozzuk a hangszerün­ket, s ha ez az instrumentum egyszer elromlik, többé semmi sem hozhatja helyre. Példa­ként említhetem a nagyszerű Giuseppe di Stefanót; alig műit el negyven, , amikor hangja — a rendszeres éjsza­kázás, italozás miatt — jóvá­tehetetlenül megkopótt. Ezért nem. vállaltam sohasem töb­bet évi negyvenöt előadásnál és néhány hangversenynél. — A mai fiatalok általában ennél jóval többet énekeltek. — Valóban, a hajsza egyre nagyobb, az impresszáriók egyre kegyetlenebbek, az ope­raélet egyre jobban elüzletie- sedik világszerte. Jogos tehát a gyakran hallható szemrehá­nyás: sok ifjú énekes csupán a technikai bravúrokra össz­pontosít, a drámailag hiteles, kidolgozott 6zerepformálás he­lyett a "égeakrobatikát része­síti előnyben. Ennek logikus következménye, hogy az ala­kításokat nem ritkán a hideg ész, a hatásvadászó önmuto­gatás határozza meg — és nem a szív, az érzés. — ön kitől sajátította el a hiteles opera 'jellemzés ké­pességét? Lehetséges, hogy Otto Klemperertől. akivel harminc évvel ezelőtt, pálya­kezdésének idején több pro-, dukcióban működött együtt? — Klemperernek sokat kö­szönhetek. Csodálatos ember volt, rigolyáival együtt is vég­telenül szeretetre méltó, szí­nes egyéniség. önuralma, amellyel súlyos agyműtétje után is képes volt összefogni az együttest, mindannyiunkat elképesztett. Ma is magam előtt látom alakját, amint — lábának betegsége mí/it csiz­mában ' — betotyugott egy Mesterdalnokok-előadás kez­detén, s olyan dörgedelmesen nagyszerű nyitányt dirigált, amilyet azóta sem hallottam. A magyar közönségnek egyet­len szokását nem volt képes elnézni: az áriák utáni tap­sot. Egyszer, egy Lohengrin- előadáson, a Grál-elbeszélés eléneklése után éppen én vol­tam az »ünnepelt«, mire ö ki- rohant, s dühösen kiabálni kezdett: Schweinerei — disz- nóság! Csak akkor nyugodott meg és hajlongott elégedetten, amikor a közönség őt követel­te. Életem egyik legemlékeze­tesebb élménye volt az ő ve­zénylete alatt Beethoven Mis­sa Solemnisét énekelni 1957- ben Amszterdamban. Itt érez­tem rajta először igazi köny- nyedséget. kedvességet. A má­sodik létei tenorszólója utón — a publikum legnagyobb megrökönyödésére — hango­san felszólt nekem: »Nággyoo jól« Ez volt részéről a dicsé­ret »lúlzófoka«. — A hazai operakedvelők viszonylag keveset tudnak ar­ról, hogy ön négy éven át — állanáó tagként — rendszere­sen fellépett a híres münche­ni Staatsoperben. Kérem, be­széljen erről az időszakróll Ásókkal kutatják a Tiboldok nyomait Szikrázva találkozik kő és csákány, busafejű kalapács dong a betonteknő oldalán. Százéves fák árnyékában fia­tal lányok, fiúk szorgoskod­nak. Lendül-, a lapát, a föld legyezőszerűen hullik a part­falra. A lányok meg-megáll- nak egy kis derékigazításra. Régi, ócska épület vigyázza a munkát. Pókháló lepte, poros ablakszeme meg se rebben, amikor az ásó- és csákány­nyomok alól több, különböző irányba haladó téglafal buk­kan elő. Széles árkot ásnak a ba- bócsai tsz használaton kívüli fürdőjének területén. A Ka­posvári Gépipari Szakközép- iskola diákjai — egyhónapos termelési gyakorlat után is — önként dolgoznak itt. A mun­kát dr. Magyar Kálmán, a Rippí-Rónai Múzeum tudomá­— Itthon is ismert szere­peimen kívül a Traviata Alf- rádját és a Lammermoori Lu­cia Edgárját — ez utóbbit Erika Köth partnereként — énekeltem Münchenben, ezen­kívül — talán a legnagyobb megtiszteltetés, amely valaha is ért — felléptem a Rózsa­lovag olasz énekesének nyúl- fraknyi, de irtózatosan nehéz szerepében egy Klempererhez fogható karmesteróriás, Hans Knapperlsbusch meghívására. Még ma is alig tudom elhin­ni, hogy ez a döbbenetesen nagy művész a tenorária első része után abbahagyta a ve­zénylést, s a második strófát leeresztett 'karral, mereven felmagasodva hallgatta végig. Wagner-produkcióit megcso­dálni elmondhatatlan, meg­rendítő élmény volt. — önnek sohasem jutott eszébe, hogy a kései Wagner- tenorszerepeket — Trisztánt, Siegmundot, Siegfriedet, Par-1 sifalt — műsorára tűzze? — Wagner az én világom, de nem az én spinto-hangom- hoz illik. Ezért igyekeztem megmaradni az olasz, a fran­cia és természetesen a magyar repertoárnál. A legkedvesebb szerepeim a harminchárom­ból? Talán Fiorastan a Fide- lióból, Otelló és az Erkel-figu- rák .. . De a többit is nagyon- nagyon szerettem. A trubadúr Manricóiát, Az álarcosbál Ricbardját, Radamest, Don Carlost, Don Jósét, Turridut. — ön pályája során mind­végig tartózkodott az »ola­szos« harsány Ságtól, a külső- séges hatáskeltéstől, a színpa­di sírástól-nevetéstöl. Esztéti­kai megfontolásból? Vagy hangjának jellege miatt? — Sírni és nevetni akkor kell, ha érzelmeinket már nem vagyunk képesek vissza­fogni. Ha a tenoristának — politikai ármánykodás, szerel­mi bánat vagy más ok miatt — szinte minden opera végén meg kell halnia, ez még nem indokolja az érzelgősséget. Lengyel András tást, a jövő hét végéig tart. Babócsa térképe a XVII. század elejéről. i. '..épiskolások mélyítik a kutatóárkot. Eleiünk szép tündére, boldogság... Boldog: Sorsával, állapotával, körülményeivel teljesen megelé­gedett, s ennek érzésétől áthatott személy, csoport, közösség. (A Magyar Nyelv Értelmező Szótárából.) — Annyi ember nyit be Ide a pártirodára azzal: olyan boldog vagyok, Pista bácsi vagy Mihalics elvtárs, már attól függően, ki hogy szó­lít... Az egyik éppen lakást kapott, a másiknak megszüle­tett a gyereke, az unokája ... A csengetésre fekete, sárga pólóinges férfi nyit ajtót. Lát­szik rajta, hogy nagyon izga­tott. — Elnézést, de most vittem be az asszonyt a szülészetre. Barátságosan betessékel a szobába. A másfél szobás la­kás otthonosan, szépen ' beren­dezett. A rádió tetején álló magnó éppen szól, mellette színes tévé. Simon János la­katos a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárában most éppen éjszakás. — .Az örömünk ott kezdő­dött, hogy megkaptuk ezt a lakást a vállalati munkásla- kás-akciú révén ... két évvel ezelőtt. Mondhatom, hogy ; mindenünk megvan ... csak 1 egy hiányzott már, a gyerek. Hét évet vártunk erre. 1971- ben házasodtunk össze, s az­óta .mindenben összeköt ben­nünket a közös sors. Egy műszakban dolgoztunk, mun­kásőrök, párttagok lettünk együtt, elvégeztük a textil­ipari technikumot, bár a fe­leségemnek már volt közgaz­dasági érettségije. Az .asszony pártvezetőségi tag. s most az. utóbbi időben a városi párt- bizottságon dolgozott. Megmutatja a kisszobát. Ezt már a picinek rendezték be, ott áll a kiságy. A fotel •karfáján szatyor, benne meg­kezdett kötés, egy fehér rug- dalózó. — Nálunk most teljes a boldogság ... Bár, ami engem illet, szörnyen ideges vagyok Négyen vagyunk testvérek: a bátyámnak már van három gyereke, a húgomnak most jön a második. Gyerekpárti voltam mindig. Tavaly a Szovjetunióból hoztunk egy járóbabát, a gyerekre gondol­va ... Aztán mint KISZ-tit- kár kijutottam az NDK-ba, ott sportszereket vettem. Úgy egyeztünk meg, hogy a kórházban érdeklődöm. Fia született, a neve János. A fe­lesége gyűrűt kap ajándékba a férjétől. — Egy időszakra lehet bol­dog az ember . .. Ha volna tö­kéletes boldogság, akkor nem lenne az ember előtt további cél. Azt hiszem, hogy mindéig többet lehet tenni a teljes boldogságért. Sűrű bocsánatkérések köze­pette ismerkedtem meg Büki Rezsővel. Ö is éjszakás, s a szundikálását zavartam meg. 1974 karácsonyi ajándéka volt a lakás a Kinizsi lak&e- lepen. A feleségfe, aki a tex­tilművek keresztorsózójában dolgozik, s a két gyerekük is jól érzi itt magát. Azelőtt al­bérletben éltek. Két íróasztal áll a lakásban, az egyik Büki Rezsőé (most lesz másodikosa könnyűioari főiskolán), a má­sik pedig a nagyobbik fiúé, Zsolté, ő ugyanis szeptember­től iskolás. A barátságos esztergályos egy éve a Kossuth Lajos bri­gád. vezetője. A huszonkét szakmunkás ió hírnevet szer­zett a II. Rákóczi Ferenc is­kolában, a Siketnéma Inté­zetben végzett társadalmi munkájával. így érdemelték ki közösen a Kiváló társadal­mi munkáért kitüntetést. — Mindkét iskolában örül­nek a brigád felajánlásának, hiszen olyan fölszerelést ké­szítünk, olyan munkát vég­zünk el, amire éppen nincs pénzük. Köztudomású, hogy ajándékozni nagyobb öröm, mint kapni. S mi, amikor el­készül valami, együtt örülünk a nevelőkkel, a tanulókkal. Az pedig különösen jólesik, amikor meghívják a brigádot az ünnepségeikre is. Hol vagy, hol vagy éle­tünknek 'Szép tündére, bol­dogság? — kérdi Tompa Mi­hály a versében. E három há­zaspár már tudja, hogy hol található a boldogság. Lajos Géza — Nagy boldogság, hogy fölvettek a főiskolára — mondja a kék szemű, kék ru­hás, fekete asgzony, Szabó Imréné. Jövőre lesz húszéves dolgozó a textilművekben. A férje is itt dolgozik, párttit­kár, munkásőr. Két gyerekük van. A pártbizottság titkára, a személyzeti vezető elmond­ta, hogy fonónőként kezdte. Ö is. a férje is elvégezte a tex­tilipari technikumot. — Nehéz yolt a fölvételi? — Nagyon régen érettségiz­tem, így volt mit pótolnom. Tavaly is megpróbáltam, ak­kor nem sikerült. Az üzemben ajánlották, hogy jelentkezzem előkészítőre. Hetente kétszer jártunk a Táncsics Mihály Gimnáziumba, fizikát és ma­tematikát tanultunk. — Azért nem lesz könnyű? — Hát bizony ném ... A férjem az esti egyetem végzős hallgatója, én most kezdem le­velezőn a Könnyűipari Mű­szaki Főiskolát, a két gyerek Is tanuló. Most július elsejétől új helyen vagyok, a technoló­gián, s ezt is meg kell tanul­nom. A főiskola négy éves. Máid mindenki segít a ház­tartásban. Felolvasom neki a boldog szó meghatározását Tiltako­zik, hogy nem ért egyet: Segítséget ígért a tsz, a hav tárőrség és a nagyközség. Mire várnak, mit keresnek a föld alatt? Babócsa a középkorban fon­tos révátkelőhely, nemzetségi­főúri központ és hadászati jelentősége sem volt lebecsü­lendő. A XV. század közepén már állott Castrum Babolcha, az öt sarokbástyás, tornyos, reneszánsz vár. Már a XII. században létezett itt egy út­vonal, végig a Dráva mentén. Ezen terelték a déli ország­részből a szarvasmarha csor­dákat Bécs felé. Az út Babó- csánál lépte át a Rinyát, a folyócska ugyanis a középkor­ban itt torkollott a Drávába. A település stratégiai jelen­tősége a török elleni harcok idején nőtt meg. Babócsa Szi­getvár hátországi utánpótlás­vonalát védte, vagyis félúton állt a nagy somogyi erősség és Kanizsa között. A Dráva menti végvár-vonal egyik leg­fontosabb láncszeme volt. Ba­bócsa nélkül nehezen lehetett tartani Szigetvárt. Talán ez is az oka, hogy Sziget jóval ké­sőbb esett el, mint a legtöbb magyar végvár. 1556»ban pél­dául Nádasdy Tamás és Zrí­nyi Miklós Babócsa látszat­ostromával elcsalta Ali basa pót tartott, akivel állandóan veszekedett. Rikoltozó hangon szidták egymást, még akkor is, amikor a vizitáció megér­kezett. Emlegettek az apátról furcsa históriákat is. Asszo­nyokkal »barátkozott«, amiért Báthori György, az apátság patrónusa olyan dühbe jött, hogy saját kezűleg akarta az apát ülésre használt felé meg­botozni. Alig ijesztettek rá a a parázna lélekre, máris új. viszonyt kezdett. amelynek hamarosan mutatkoztak a kö­vetkezményei ... Így érthető, hogy a vizitáció látogatásának idején a templom is szörnyen el volt hanyagolva. Babóc.sán, a Komlósdra ve­zető országúttól északra talál­ható az úgynevezett nárciszos. Ez a hajdani 200x200 méteres földvár valószínűleg a babó- csainak volt az ellenerődje, hogy az átkelést mindkét ol­dalon biztosíthassák a várbe­liek. Mellette egy szabályos, nárciszokkal beültetett négy­szög. A hagyomány szerint az egyik babócsai pasa ültette, kedvelt háremhölgyei gyö­nyörűségére. Az ember akárhová néz és lép Babócsán, mindenütt a A babócsai várból előkerült díszes bronzágyú. seregét és a Rinya mellett tönkreverte. így Ali kényte­len-kelletlen beszüntette Szi­get ostromát. Később is meg­fordult itt Zrínyi György, majd a híres téli hadjárat al­kalmával Zrínyi Miklós, a költő. Babócsa körül nemcsak a vár miatt zajlott-pezsgett az élet a középkorban. Oklevelek alapján a történészek itt sej­tik a Tibold nemzetség köz­pontját. A Tiboldok az állam­alapítás idején tűntek föl Ma­gyarországon, de még tisztá­zatlan, hogy Géza fejedelem vagy I. István idején Sváb- földről vagy Bajorországból érkeztek-e? Csaknem 30 falu­ból álló uradalmat kaptak. A föltételezés szerint itt volt a Tiboldok nemzetségi központ­ja, s itt emelték a XI. szá­zadban a Szent Miklós tiszte­letére szentelt kegyúri monos­tort. Ez Somogy egyik legko­rábbi világi (nemzetségi) mo­nostora. A térképen Kirchhoff néven jelölve. A fölsoroltaknál lényegesen gazdagabb hagyomány, lelet­anyag, feltárandó objektum van a községben és környé- kén.; A monostor történetéről szól az alábbi feljegyzés : 1508-ban vizitátorok érkez­tek Babócsára. Az apátság olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy az apát maga volt kénytelen gyeppel befedni a házát. Az apát egy világi pa­mozgalmas múlt emlékei buk­kannak elő a föld alól. A fen­ti okleveles adatok is •— dr. Magyar Kálmánnál jegyeztem föl mind — arra buzdítanak: keresni, ásni kell. A kutató­árkot most a monostor felté­telezett helyén mélyítik. — Miért éppen a monostort tárják föl? — kérdeztük a régészt. — Ez a legkorábbi épület Babócsán. Ha sikerül megta­lálni és megállapítani az épít­mény alaprajzát, építési mód­ját, díszítéseit és a félhasz- nált anyagokat, ezek az in­formációk igen értékes isme­retekkel gazdagíthatják a ha­zai művelődéstörténetet. A magyarországi művészettörté­neti szakirodalom az állam- alapításkori építő- és szob­rászműhelyek kapcsolatainak kiderítésében még gyerekci­pőben jár. Az ásatás több kapcsolatra deríthet fényt. Azonkívül a munka szorosan kapcsolódik az Akadémia or­szágos kutatóprogramjához, mely a magyarországi korai ispánsági és nemzetségi köz­pontok föltárását tűzte célul. Csupor Tibor Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom