Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-17 / 193. szám
Kalinyini nyár rr Őrjárat a Volga folyón A nyár eleje esős, hűvös volt testvérmegyénkben is, azután fölmelegedett az idő, benépesültek az üdülők, az úttörőtáborok, a kempingek. Az egyik legnagyobb ünnep minden nyáron, amikor a fiatalok elindulnak az önkéntes építőtáborba. Az első csoportok a kalinyini Liza Csajkina Múzeum előtt tettek fogadalmat, s a városon végigvonulva elindultak áz építkezésekre. A Szűzföld 78 mozgalomban hatezer diák vesz részt. Az egyentrikós fiatalokat ott találjuk a kalinyini atomerőmű, az andreapoli cementgyár építkezésén, ezenkívül több mint ötven-ötven állattenyésztési telep, szociális-oktatási- közművelődési-egészségügyi létesítmény építésénél. E hónap végére már mintegy tizenkétmillió rubel értékű lesz munkájuk. Ezerkétszáz fiú és leány a kolhozokban, a szov- hozokban, a területi székhely textilüzemeiben dolgozik, s legkevesebb hárommillió rubel értékű termék kerül ki a kezük alól. Szép kezdeményezést indított el a Kalinyini Műszaki Főiskola diákcsoportja : a pénzt a szolidaritási alap javára fizetik be. A fiatalok nemcsak dolgoznák, hanem részt vesznek a falvak közművelődésében is a műsoraikkal. Különösen érdekes közös programok voltak a havannai VIT idején. A Volga a kirándulások egyik úticélja. Messze földről, a déli városokból is érkeznek minden nyáron. Sok vendéget hozott a két nagy kirándulóhajó, a Panfjorov és a Szer- gej Jeszenyin a nyáron. Sok ezer ember sorsa és munkásélete kötődik a nagy folyóhoz, így különösen fontos a víz tisztasága, a környezet védelme. A Volga-parti városok újságai az idén is megrendezték őrjáratukat a folyón, s Kujbi- sevben összegezték tapasztalataikat a szakemberekkel együtt. Örömmel állapították meg, hogy most már sokkal kevesebb szennyvíz kerül tisztítás nélkül a folyóba, s minden lehetőség megvan a mostani mennyiség csökkentésére is. Közösen sürgették a határozott intézkedéseket. A vizekkel kapcsolatos, hogy nemrég ünnepelték meg a halászok napját. A Felső- Volga-vidék halászai jól kezdték ezt az évet, hiszen a tervezettnél tizenöt tonnával több hal akadt a hálóikba. A legjobb eredményt az osztasko- vi halfeldolgozó, a veszegoni Fény halászati kolhoz érte el. Hamarosan új korszak kezdődik a halászatban, ugyanis a Bezseck halászati szovhoz tavaiban amerikai halfajtákat honosítanak meg. Ez mindenképpen szélesíti majd a Választékot, s növeli a zsákmányt is a jövőben. A nagy kirándulások ideje a nyár. Ilyenkor az üzemek is szerveznek túrákat. A kalinyini pamutfonó kombinát például megrendezte az orosz nyír ünnepét. A munkások együtt meni.ek ki az erdőbe, vidám vetélkedőkön vettek részt, műsort adtak. Nyelidovó város régi hagyománya, hogy minden utca lakói versenyeznek, melyik utca a legtisztább, hol van a a legtöbb virág. Az idén a város legrégibb utcája lett a győztes, amelynek Pionír a neve. Sokan ott voltak az utca ünnepén, fúvóskoncertet hallgattak, körülnéztek. Így meggyőződhettek róla, hogy nemcsak a kapuk előtt, hanem az udvarokban is nagy a rend, sok a szép virág. Kalinyin sem akar lemaradni, egyre több »zöld oázis«-1 alakítanak ki az új városrészekben is. Nemegyszer kommunista szombaton dolgozó munkások varázsolnak kis tereket a nagy házak tövébe. Most avatták fel a kalinyini föpostát. Huszonkilenc fülkéből lehet egyszerre telefonálni, s a nagyterem levegős, tágas, sokkal kényelmesebb várakozni, mint a régi helyen. A múlt és a JÖVŐ érdekes találkozása volt Udom- le település megalapításának 500. évfordulója. Ott élt A. Sz Popov, a rádió feltalálója, ott született Makarov űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse, aki részt vett a jubileumon. Üj korszak köszöntött a kis településre, néhány év alatt nagy várost építettek oda az atomerőmű jövendő szakembereinek és családtagjainak. Az ünnepségen büszkén mondták el a régi lakosok, hogy az ország egyik legnagyobb erőműve épül fel a közelükben. L. G. „Tudathasadás7’ nélkül Huszonkét könyvtáros kapott tegnap törzsgárda-kinüt- tetést a megyei könyvtárban alkotmányunk ünnepe alkalmából. Közülük tizenhatan egy évtizede dolgoznak a somogyi városok és községek közművelődési intézményeiben, hatan pedig húsz éve szolgálják jó ügyhöz méltó buzgalommal a Gutenberg- galaxist. Ez utóbbiak közé tartozik Horváth Györgyné is. Megil- letődötten szorongatja atörzs- gárdatagságért elismerésül kapott emlékplakettet — Bors István szobrászművész alkotását —, holott jó oka lenne a büszkeségre. Mert Rinyabe- senyő, a jó háromszáz lakosú falucska, amelyben 1958 óta tevékenykedik tanítónőként és könyvtárosként, igen-igen nehéz terep a szellem munkásainak. A harminc év feletti lakosok jelentős része analfabéta, s Horváthnénak, a község egyetlen pedagógusának az is rengeteg gondot okoz, hogy »ellensúlyozza« egyik-másik családi környezet káros hatásait, s embert faragjon a putriból vagy vályogviskóból érkezett kicsinyekből. A pessziÚjra fogad üdülőket a mecseki SZOT-üdülő Pécs híres üdülőszállóját, újították. a mecseki SZOT-üdülőt tizenöt millió f<yintos költséggel felmista szemlélő jogosan tekintheti hát rejtélynek, hogy a rinya- besenyöiek egyharmada — száztíz mező- gazdasági dolgozó, szakmunkástanuló és kisdiák — rendszeresen jár könyvtárba. Vajon mi a titok nyitja? — Régi szokásom, hogy az egyszerű, betűhöz nem szokott embereket mesével igyekszem »megfogni«. Grimm-mel, Andersennel vagy Benedek Elekkel »biztosra megyek«, azután már egyszerű a dolog, hiszen a mesén nevelkedett fantázia nehézség nélkül fogadja be Verne műveit, Cooper igényes indiánregényeit, majd — az olvasottság egy következő fázisában — Jókai és Mikszáth történelmi témájú műveit, Móricz leignaturalistább színezetű parasztregényeit. A könyv mellől természete sen a toborzó hatású személyes élmény sem hiányozhat. És a Horváth Györgyné által vezetett háromezer kötetes klubkönyvtár ebből a szempontból is előkelő helyen áll Somogybán. Szinte minden hónapban rendeznek egy-egy műsoros estet, író—olvasó találkozót — nemrégiben Salamon Pál és Tímár Máté volt a rinyabesenyőiek vendége —, s rendszeresek, színvonalasak a havonta szervezett gyermek- foglalkozások is. Az országos statisztikának ellentmond, hogy a közigazgatásilag Lá- bodhoz tartozó kisközségben a huszonévesek is sokan, sokat olvasnak. Miért? Horváthné erre is — mint csaknem minden kérdésemre — szerényen válaszol. — Az új könyvtár építői már a tervezéskor a kezemre játszottak. A szomszéd helyiségben kapott otthont az ifjúsági klub, a fiatalok átcsalogatása ezért aligha okozhatna gondot. A könyvtáros—pedagógus — akjt bízvást dinasztiaalapítónak is tekinthetünk: idősebb leánya magyar—német szakos tanár, a fiatalabbik szintén pedagógusnak tanul a szegedi egyetemen — zömmel oktatási és pszichológiai szakirodalmat olvas. Sajátos érdeklődésével egyedül maradt falujában, így általában olyan szépirodalmi műveket kell ajánlania, amelyek őt nem ragadják meg. Azt gondolhatnánk, a dilemma vége — enyhe tudathasadás. — Nem, ez semmiesetre sem igaz. A hivatásomban és más szenvedélyeimben — például az operalemezek hallgatásában — nincs társam, mégis elégedett vagyok a munkám eredményével.' jSajnos, iskolánkat néhány év múlva felszámolják, s Lábodon kell folytatnom a tanítást, ám megingathatatlan szándékom, hogy továbbra is visszajárok Rinyabesenyőre. Kár lenne, ha elárvulna a könyvtár. És nem lenne lelkierőm megválni azoktól az egyszerű emberektől, akiket — nem csekély részben — én neveltem az írott szó és a szép gondolat szerelmeseivé. L,. A. Â FELMÉRŐ Felmérő szombat reggel kezdte meg a munkáját a XII. D. 4-es lépcsőházban — az előzetes értesítésben jelzett napon. Amikor délután a VII. emelet 53-ba becsöngetett, a lakó már várta. Ezt a nagyobbik szoba asztalára készített konyak és sajtos keksz is mutatta. A Felmérő kirakta színes golyóstollait, szétteregette a kérdőíveket és elkezdte a felmérést. — Szóval: Boldog Bódog. Stimmel? — Úgy hívnak. — Géhával vagy simán? — Ahogy a személyiben van: csak gével. — Tehát fonetikusan. — Hogy tetszik mondani? — Eredeti név, meg kell adni. A két végződés összecseng, mint á tiszta rím. — Ez eddig még valahogy nem jutott eszembe. — Talán nem a legszerencsésebb. Mivelhogy azonosak a magánhangzók. — Én már megszoktam. Negyven éve hordom. — Aha. Mint látom, Boldog úr az oroszlán jegyében született. — Lehetségesnek éppen lehetséges. — Ez faktum. — És izé, milyen szempontból jöhet ez számításba? — Ú semmi. Bolond dolog: egyesek szerint az oroszlán jegyében született emberek erőszakosak és antiszociálisak. Persze az asztrológia tézisei nem feltétlenül helytállóak, de azért lehet bennük valami. Bo-Bo töltött a konyakból és a Felmérő elé rakta a kekszes tányért. — Maga nem iszik, Boldog úr? — Nem szoktam. Valahogy így alakult. —Bezony. Magyar konyakot nem is érdemes. — Meglehet. Nem vagyok a dologban jártas. Ért engem. .. — Na, jobb helyre is lehet tenni a pénzt. Pláne ott, ahol kevés van. Hát akkor csirió! Az új lakásra! — Köszönöm. — Mindnyájuk egészségére! — Ez igazán szép öntől. Nagyon köszönöm. — Hatan, két szobában. Ezt nevezem! Nincs szebb, mint a családi összetartás. — Kicsit szűkös a lakás, de eddig ez se volt. Örültünk, amikor hozzájutottunk. — Bezony. Nagy öröm. — Tíz évig vártunk. — Szép teljesítmény. — Elmúlt. Most már minden rendben van. Nem is akartuk elhinni. — Mit? — A lakást. Szóval azt, hogy megvan a kiutalás. — Ha egy csomó pénzbe kerül is, de megéri. Ez szent. — Hitelbe van. — Nagy előny. Bár én a magam részéről viszolygok mindenféle hiteltől; rátelepszik az emberre, nyomasztja, megalázza. Már az én nézetem szerint, ha megengedi. Nyilván beteges valami ez nálam. Ügy vagyok, hogy sose tudhatni előre, mj, történik, mi adja elő magát. Mondjuk, megbetegszem. Mondjuk, leszázalékolnak, Vagy beüt a famíliában egy haláleset. A feleségemé, mondjuk. Máris fuccs az egésznek. Mert nincs könyörület: a részletet fizetni kell, bezony. De erre nem szabad gondolni. — Ez már igaz. Nem jó az ördögöt a falra festeni. Mindig muszáj bízni az embernek. — Ez már beszéd! A bizakodás a boldogság -alapja. Ügy is, mint a bódogságé. Érti. Ez nem valami szójáték. A kettő ugyanazt jelenti. Csakhogy a bádog régies. — Nahát, ezt én nem is tudtam. — Pardon. Deha már itt tartunk, véleményem szerint a Bálint,1 a Dávid, az András vagy teszem azt a László, harmonikusabb lett volna. Boldog Bálint: ez egészen kifogástalanul hangzik. Nem igaz? — Nekem az apám is Bódog volt. Tőle örököltem. — És most hol vannak? — Kik? — A kedves szülei. — Ez is a kérdések közé tartozik? — Usque. Már úgy értem, hogy leginkább mivel töltik az idejüket? — A papa meg a mama a gyerekekkel sétálnak, a feleségemnek meg van egy másodállása. Nekem is lenne dolgom, csak azért tartózkodom a lakásban, mert jönni tetszett. Hát ez van leginkább. — Színház? Mozi? Képtár? Egyéb? — Nem mondhatnám. — Bizonyos fokig természetes. — Így valahogy. Olyanformán gondolom, hogy lassacskán majd egyenesbe jövünk. Szóval akarok venni egy tévét. — Kérem, az én megbízatásom aligha jogosít fel arra, hogy bármilyen tanácsot adjak. Nekem a műsor spéciéi nem tetszik. — Azért az már mégis valami. Már a helyét is kinéztem. Jól elférne itt, van neki hely. Az öregék is szeretnék, meg a gyerekek. — Micsodát? — Hogy legyen tévé. Mégis csak bejön a nagyvilág. — Minden tiszteletem az idős embereké. Én aztán megértem az ön álláspontját. — Hát szó se róla. — Még akkor is tisztelni kell őket. ha olyanok, amilyenek. önzők és mogorvák legnikább. Bezony. örökösen duzzognak, rakosgatnak, pepecselnek. Kész pokollá teszik a többiek életét. — Lekopogom: itt egészen másként festenek a dolgok. — Az szerencse. Igazán nagy szerencse. Mindjárt gondoltam. Ezt', ugye, megérzi az ember. Bezzeg más helyeken! Alert ahogy én informálódva vagyok ... Mondom, nekem általában egészen más tapasztalataim vannak. Sok mindent megtudok, ahogy a lakásokat járom. Többet is megtudok, mint szeretnék. A legtöbb helyen baj van velük. A természetük teszi. Túlságosan lefoglalják őket a saját kis gondolataik. Az emlékeiken rágódnak, a betegségükkel foglalkoznak meg ilyesmi. Bo-Bo rövid tépelődcs után a saját poharába is töltött a konyakból. Az első korty után heves köhögőroham fogta el, de azért végül is fenékig kiitta az egészet. A Felmérő egy bögre vizei hozott a konyhából. — Tudja. Boldog úr, jó, jeges szódavíz lenne az igazi. — El tudom képzelni. — így jár az ember ezzel a kommersz konyakkal: vagy köhögésre ingerli vagy feljön az orrába. A torkát mindenképpen ' megcsavarja. Azért megteszi ez is, nem mondom. Megteszi, ha más nincs éppen kéznél. De ha választani lehet, akkor inkább lemondok az effélékről. Szeretem a delikatesz dolgokat. — Ami jó, az jó. — A negyediken, képzelje, ginnel kínáltak. Gordon ginnel. Mintha tudták volna, hogy az a kedvencem. Ivott már Gordon gint? Én otthon is leginkább azt szoktam inni. Kertes házban lakom, tudja: van egy jókora teraszom, odakészítem az üveget, a szódát, a citromot, a jeget, szóval, ami kell, és aztán szép csendesen, szordínósan iszogatok. Nem úgy ám, hogy mindent bele! És nem kell a szomszédok pofáját néznem, csak fákat látok, virágoskertet meg bokrokat. Egészen más, mint egy városi fa1 anszt erben. — Nem is jó az a vad ivásznt. Az sehol se jó. — Ebben egyetértünk. Boldog úr. Általában, azt hiszem, ön nagyon egészségesen, józanul gondolkozik. Megérdemelné, hogy sínre kerüljön az élete, Boldog úr. Szívből kívánom! — Köszönöm. Alakulgat. — Idővel, majd ha ezt itt megunja, bizonyára összevág a családnak egy tágas lakást. Ahogy nézem, képes arra, hogy egy rendes lakást összevágjon. Mert az a fajta, aki a gyerkeire is gondol. Igazam van? — Nagyon is. — Bár ezek a házak papír szerint csak ötven évre épültek, de ki a fene hiszi el, hogy csak addig fogják bírni. — ötven évet tetszett mondani? — Bezony. De hol van az még... — Szó se róla. Ámbár elég gyorsan múlik az idő. Veszettül gyorsan. — Bezony. Élni kell, amíg lehet. A Felmérő befejezte a felmérést., elrakta színes golyóstollait és gondosan ösz- szehajtogatta a kérdőíveket. Felállt az asztaltól. — Sajnálom, Boldog úr, hogy tovább kell mennem. Igazán kellemesen éreztem itt magam. Sok szerencsét, Boldog úr! — Hálásan köszönöm. Hasonlókat kívánok. Bo-Bo bezárta az előszobaajtót, ivott egy kortyot, és az ablaknál állva sokáig gyönyörködött a lakótelep szép, galambszürke házaiban. Pintér Tamás