Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-17 / 193. szám

Kalinyini nyár rr Őrjárat a Volga folyón A nyár eleje esős, hű­vös volt testvérmegyénkben is, azután fölmelegedett az idő, benépesültek az üdülők, az úttörőtáborok, a kempin­gek. Az egyik legnagyobb ünnep minden nyáron, amikor a fia­talok elindulnak az önkéntes építőtáborba. Az első csopor­tok a kalinyini Liza Csajkina Múzeum előtt tettek fogadal­mat, s a városon végigvonul­va elindultak áz építkezések­re. A Szűzföld 78 mozgalom­ban hatezer diák vesz részt. Az egyentrikós fiatalokat ott találjuk a kalinyini atomerő­mű, az andreapoli cementgyár építkezésén, ezenkívül több mint ötven-ötven állattenyész­tési telep, szociális-oktatási- közművelődési-egészségügyi lé­tesítmény építésénél. E hónap végére már mintegy tizenkét­millió rubel értékű lesz munkájuk. Ezerkétszáz fiú és leány a kolhozokban, a szov- hozokban, a területi székhely textilüzemeiben dolgozik, s legkevesebb hárommillió rubel értékű termék kerül ki a ke­zük alól. Szép kezdeményezést indí­tott el a Kalinyini Műszaki Főiskola diákcsoportja : a pénzt a szolidaritási alap ja­vára fizetik be. A fiatalok nemcsak dolgoznák, hanem részt vesznek a falvak közmű­velődésében is a műsoraikkal. Különösen érdekes közös prog­ramok voltak a havannai VIT idején. A Volga a kirándulások egyik úticélja. Messze földről, a déli városokból is érkeznek minden nyáron. Sok vendéget hozott a két nagy kiránduló­hajó, a Panfjorov és a Szer- gej Jeszenyin a nyáron. Sok ezer ember sorsa és munkás­élete kötődik a nagy folyóhoz, így különösen fontos a víz tisztasága, a környezet védel­me. A Volga-parti városok új­ságai az idén is megrendezték őrjáratukat a folyón, s Kujbi- sevben összegezték tapaszta­lataikat a szakemberekkel együtt. Örömmel állapították meg, hogy most már sokkal kevesebb szennyvíz kerül tisz­títás nélkül a folyóba, s min­den lehetőség megvan a mos­tani mennyiség csökkentésére is. Közösen sürgették a hatá­rozott intézkedéseket. A vizekkel kapcsolatos, hogy nemrég ünnepelték meg a halászok napját. A Felső- Volga-vidék halászai jól kezd­ték ezt az évet, hiszen a ter­vezettnél tizenöt tonnával több hal akadt a hálóikba. A legjobb eredményt az osztasko- vi halfeldolgozó, a veszegoni Fény halászati kolhoz érte el. Hamarosan új korszak kezdő­dik a halászatban, ugyanis a Bezseck halászati szovhoz ta­vaiban amerikai halfajtákat honosítanak meg. Ez minden­képpen szélesíti majd a Vá­lasztékot, s növeli a zsák­mányt is a jövőben. A nagy kirándulások ideje a nyár. Ilyenkor az üzemek is szerveznek túrákat. A kalinyi­ni pamutfonó kombinát pél­dául megrendezte az orosz nyír ünnepét. A munkások együtt meni.ek ki az erdőbe, vidám vetélkedőkön vettek részt, műsort adtak. Nyelidovó város régi hagyo­mánya, hogy minden utca la­kói versenyeznek, melyik ut­ca a legtisztább, hol van a a legtöbb virág. Az idén a város legrégibb utcája lett a győz­tes, amelynek Pionír a neve. Sokan ott voltak az utca ün­nepén, fúvóskoncertet hallgat­tak, körülnéztek. Így meggyő­ződhettek róla, hogy nemcsak a kapuk előtt, hanem az ud­varokban is nagy a rend, sok a szép virág. Kalinyin sem akar lemaradni, egyre több »zöld oázis«-1 alakítanak ki az új városrészekben is. Nemegy­szer kommunista szombaton dolgozó munkások varázsolnak kis tereket a nagy házak tö­vébe. Most avatták fel a kalinyini föpostát. Huszonkilenc fülké­ből lehet egyszerre telefonál­ni, s a nagyterem levegős, tá­gas, sokkal kényelmesebb vá­rakozni, mint a régi helyen. A múlt és a JÖVŐ ér­dekes találkozása volt Udom- le település megalapításának 500. évfordulója. Ott élt A. Sz Popov, a rádió feltaláló­ja, ott született Makarov űr­hajós, a Szovjetunió kétszeres hőse, aki részt vett a jubileu­mon. Üj korszak köszöntött a kis településre, néhány év alatt nagy várost építettek oda az atomerőmű jövendő szak­embereinek és családtagjai­nak. Az ünnepségen büszkén mondták el a régi lakosok, hogy az ország egyik legna­gyobb erőműve épül fel a kö­zelükben. L. G. „Tudathasadás7’ nélkül Huszonkét könyvtáros ka­pott tegnap törzsgárda-kinüt- tetést a megyei könyvtárban alkotmányunk ünnepe alkal­mából. Közülük tizenhatan egy évtizede dolgoznak a so­mogyi városok és községek közművelődési intézményei­ben, hatan pedig húsz éve szolgálják jó ügyhöz mél­tó buzgalommal a Gutenberg- galaxist. Ez utóbbiak közé tartozik Horváth Györgyné is. Megil- letődötten szorongatja atörzs- gárdatagságért elismerésül kapott emlékplakettet — Bors István szobrászművész alko­tását —, holott jó oka lenne a büszkeségre. Mert Rinyabe- senyő, a jó háromszáz lakosú falucska, amelyben 1958 óta tevékenykedik tanítónőként és könyvtárosként, igen-igen nehéz terep a szellem munká­sainak. A harminc év feletti lakosok jelentős része analfa­béta, s Horváthnénak, a köz­ség egyetlen pedagógusának az is rengeteg gondot okoz, hogy »ellensúlyozza« egyik-másik családi környezet káros hatá­sait, s embert faragjon a put­riból vagy vályogviskóból ér­kezett kicsinyekből. A pesszi­Újra fogad üdülőket a mecseki SZOT-üdülő Pécs híres üdülőszállóját, újították. a mecseki SZOT-üdülőt tizenöt millió f<yintos költséggel fel­mista szemlé­lő jogosan te­kintheti hát rejtélynek, hogy a rinya- besenyöiek egyharmada — száztíz mező- gazdasági dol­gozó, szak­munkásta­nuló és kis­diák — rend­szeresen jár könyvtárba. Vajon mi a ti­tok nyitja? — Régi szo­kásom, hogy az egyszerű, betűhöz nem szokott embe­reket mesé­vel igyekszem »megfogni«. Grimm-mel, Andersennel vagy Bene­dek Elek­kel »biztosra megyek«, az­után már egyszerű a dolog, hi­szen a mesén nevelkedett fan­tázia nehézség nélkül fogadja be Verne műveit, Cooper igé­nyes indiánregényeit, majd — az olvasottság egy következő fázisában — Jókai és Mik­száth történelmi témájú mű­veit, Móricz leignaturalistább színezetű parasztregényeit. A könyv mellől természete sen a toborzó hatású szemé­lyes élmény sem hiányozhat. És a Horváth Györgyné ál­tal vezetett háromezer kötetes klubkönyvtár ebből a szem­pontból is előkelő helyen áll Somogybán. Szinte minden hónapban rendeznek egy-egy műsoros estet, író—olvasó ta­lálkozót — nemrégiben Sala­mon Pál és Tímár Máté volt a rinyabesenyőiek vendége —, s rendszeresek, színvonalasak a havonta szervezett gyermek- foglalkozások is. Az országos statisztikának ellentmond, hogy a közigazgatásilag Lá- bodhoz tartozó kisközségben a huszonévesek is sokan, sokat olvasnak. Miért? Horváthné erre is — mint csaknem min­den kérdésemre — szerényen válaszol. — Az új könyvtár építői már a tervezéskor a kezemre játszottak. A szomszéd helyi­ségben kapott otthont az if­júsági klub, a fiatalok átcsa­logatása ezért aligha okozhat­na gondot. A könyvtáros—pedagógus — akjt bízvást dinasztiaalapító­nak is tekinthetünk: idősebb leánya magyar—német szakos tanár, a fiatalabbik szintén pedagógusnak tanul a szege­di egyetemen — zömmel ok­tatási és pszichológiai szakiro­dalmat olvas. Sajátos érdeklő­désével egyedül maradt falu­jában, így általában olyan szépirodalmi műveket kell ajánlania, amelyek őt nem ra­gadják meg. Azt gondolhat­nánk, a dilemma vége — eny­he tudathasadás. — Nem, ez semmiesetre sem igaz. A hivatásomban és más szenvedélyeimben — pél­dául az operalemezek hallga­tásában — nincs társam, még­is elégedett vagyok a mun­kám eredményével.' jSajnos, iskolánkat néhány év múlva felszámolják, s Lábodon kell folytatnom a tanítást, ám meg­ingathatatlan szándékom, hogy továbbra is visszajárok Rinyabesenyőre. Kár lenne, ha elárvulna a könyvtár. És nem lenne lelkierőm megvál­ni azoktól az egyszerű embe­rektől, akiket — nem csekély részben — én neveltem az írott szó és a szép gondolat szerelmeseivé. L,. A. Â FELMÉRŐ Felmérő szombat reg­gel kezdte meg a mun­káját a XII. D. 4-es lépcsőházban — az előzetes értesítésben jelzett napon. Amikor délután a VII. eme­let 53-ba becsöngetett, a la­kó már várta. Ezt a nagyob­bik szoba asztalára készített konyak és sajtos keksz is mutatta. A Felmérő kirakta színes golyóstollait, széttere­gette a kérdőíveket és el­kezdte a felmérést. — Szóval: Boldog Bódog. Stimmel? — Úgy hívnak. — Géhával vagy simán? — Ahogy a személyiben van: csak gével. — Tehát fonetikusan. — Hogy tetszik mondani? — Eredeti név, meg kell adni. A két végződés össze­cseng, mint á tiszta rím. — Ez eddig még valahogy nem jutott eszembe. — Talán nem a legszeren­csésebb. Mivelhogy azonosak a magánhangzók. — Én már megszoktam. Negyven éve hordom. — Aha. Mint látom, Bol­dog úr az oroszlán jegyében született. — Lehetségesnek éppen lehetséges. — Ez faktum. — És izé, milyen szem­pontból jöhet ez számításba? — Ú semmi. Bolond do­log: egyesek szerint az oroszlán jegyében született emberek erőszakosak és an­tiszociálisak. Persze az aszt­rológia tézisei nem feltétle­nül helytállóak, de azért le­het bennük valami. Bo-Bo töltött a konyakból és a Felmérő elé rakta a kekszes tányért. — Maga nem iszik, Boldog úr? — Nem szoktam. Valahogy így alakult. —Bezony. Magyar konya­kot nem is érdemes. — Meglehet. Nem vagyok a dologban jártas. Ért en­gem. .. — Na, jobb helyre is le­het tenni a pénzt. Pláne ott, ahol kevés van. Hát akkor csirió! Az új lakásra! — Köszönöm. — Mindnyájuk egészsé­gére! — Ez igazán szép öntől. Nagyon köszönöm. — Hatan, két szobában. Ezt nevezem! Nincs szebb, mint a családi összetartás. — Kicsit szűkös a lakás, de eddig ez se volt. Örül­tünk, amikor hozzájutottunk. — Bezony. Nagy öröm. — Tíz évig vártunk. — Szép teljesítmény. — Elmúlt. Most már min­den rendben van. Nem is akartuk elhinni. — Mit? — A lakást. Szóval azt, hogy megvan a kiutalás. — Ha egy csomó pénzbe kerül is, de megéri. Ez szent. — Hitelbe van. — Nagy előny. Bár én a magam részéről viszolygok mindenféle hiteltől; rátelep­szik az emberre, nyomasztja, megalázza. Már az én néze­tem szerint, ha megengedi. Nyilván beteges valami ez nálam. Ügy vagyok, hogy sose tudhatni előre, mj, tör­ténik, mi adja elő magát. Mondjuk, megbetegszem. Mondjuk, leszázalékolnak, Vagy beüt a famíliában egy haláleset. A feleségemé, mondjuk. Máris fuccs az egésznek. Mert nincs könyö­rület: a részletet fizetni kell, bezony. De erre nem szabad gondolni. — Ez már igaz. Nem jó az ördögöt a falra festeni. Mindig muszáj bízni az em­bernek. — Ez már beszéd! A biza­kodás a boldogság -alapja. Ügy is, mint a bódogságé. Érti. Ez nem valami szójá­ték. A kettő ugyanazt jelen­ti. Csakhogy a bádog régies. — Nahát, ezt én nem is tudtam. — Pardon. Deha már itt tartunk, véleményem szerint a Bálint,1 a Dávid, az And­rás vagy teszem azt a László, harmonikusabb lett volna. Boldog Bálint: ez egészen ki­fogástalanul hangzik. Nem igaz? — Nekem az apám is Bó­dog volt. Tőle örököltem. — És most hol vannak? — Kik? — A kedves szülei. — Ez is a kérdések közé tartozik? — Usque. Már úgy értem, hogy leginkább mivel töltik az idejüket? — A papa meg a mama a gyerekekkel sétálnak, a fe­leségemnek meg van egy má­sodállása. Nekem is lenne dolgom, csak azért tartózko­dom a lakásban, mert jönni tetszett. Hát ez van legin­kább. — Színház? Mozi? Képtár? Egyéb? — Nem mondhatnám. — Bizonyos fokig termé­szetes. — Így valahogy. Olyanfor­mán gondolom, hogy lassacs­kán majd egyenesbe jövünk. Szóval akarok venni egy tévét. — Kérem, az én megbíza­tásom aligha jogosít fel ar­ra, hogy bármilyen tanácsot adjak. Nekem a műsor spé­ciéi nem tetszik. — Azért az már mégis valami. Már a helyét is ki­néztem. Jól elférne itt, van neki hely. Az öregék is sze­retnék, meg a gyerekek. — Micsodát? — Hogy legyen tévé. Még­is csak bejön a nagyvilág. — Minden tiszteletem az idős embereké. Én aztán megértem az ön álláspontját. — Hát szó se róla. — Még akkor is tisztelni kell őket. ha olyanok, ami­lyenek. önzők és mogorvák legnikább. Bezony. örökösen duzzognak, rakosgatnak, pe­pecselnek. Kész pokollá te­szik a többiek életét. — Lekopogom: itt egészen másként festenek a dolgok. — Az szerencse. Igazán nagy szerencse. Mindjárt gondoltam. Ezt', ugye, meg­érzi az ember. Bezzeg más helyeken! Alert ahogy én in­formálódva vagyok ... Mon­dom, nekem általában egé­szen más tapasztalataim van­nak. Sok mindent megtudok, ahogy a lakásokat járom. Többet is megtudok, mint szeretnék. A legtöbb helyen baj van velük. A természe­tük teszi. Túlságosan lefog­lalják őket a saját kis gon­dolataik. Az emlékeiken rá­gódnak, a betegségükkel fog­lalkoznak meg ilyesmi. Bo-Bo rövid tépelődcs után a saját poharába is töltött a konyakból. Az első korty után heves köhögőro­ham fogta el, de azért végül is fenékig kiitta az egészet. A Felmérő egy bögre vizei hozott a konyhából. — Tudja. Boldog úr, jó, jeges szódavíz lenne az iga­zi. — El tudom képzelni. — így jár az ember ez­zel a kommersz konyakkal: vagy köhögésre ingerli vagy feljön az orrába. A torkát mindenképpen ' megcsavarja. Azért megteszi ez is, nem mondom. Megteszi, ha más nincs éppen kéznél. De ha választani lehet, akkor in­kább lemondok az effélékről. Szeretem a delikatesz dolgo­kat. — Ami jó, az jó. — A negyediken, képzelje, ginnel kínáltak. Gordon gin­nel. Mintha tudták volna, hogy az a kedvencem. Ivott már Gordon gint? Én otthon is leginkább azt szoktam in­ni. Kertes házban lakom, tudja: van egy jókora tera­szom, odakészítem az üveget, a szódát, a citromot, a jeget, szóval, ami kell, és aztán szép csendesen, szordínósan iszogatok. Nem úgy ám, hogy mindent bele! És nem kell a szomszédok pofáját néz­nem, csak fákat látok, virá­goskertet meg bokrokat. Egészen más, mint egy vá­rosi fa1 anszt erben. — Nem is jó az a vad ivásznt. Az sehol se jó. — Ebben egyetértünk. Bol­dog úr. Általában, azt hi­szem, ön nagyon egészsége­sen, józanul gondolkozik. Megérdemelné, hogy sínre kerüljön az élete, Boldog úr. Szívből kívánom! — Köszönöm. Alakulgat. — Idővel, majd ha ezt itt megunja, bizonyára összevág a családnak egy tágas la­kást. Ahogy nézem, képes arra, hogy egy rendes lakást összevágjon. Mert az a fajta, aki a gyerkeire is gondol. Igazam van? — Nagyon is. — Bár ezek a házak papír szerint csak ötven évre épül­tek, de ki a fene hiszi el, hogy csak addig fogják bír­ni. — ötven évet tetszett mondani? — Bezony. De hol van az még... — Szó se róla. Ámbár elég gyorsan múlik az idő. Ve­szettül gyorsan. — Bezony. Élni kell, amíg lehet. A Felmérő befejezte a fel­mérést., elrakta színes go­lyóstollait és gondosan ösz- szehajtogatta a kérdőíveket. Felállt az asztaltól. — Sajnálom, Boldog úr, hogy tovább kell mennem. Igazán kellemesen éreztem itt magam. Sok szerencsét, Boldog úr! — Hálásan köszönöm. Ha­sonlókat kívánok. Bo-Bo bezárta az előszoba­ajtót, ivott egy kortyot, és az ablaknál állva sokáig gyö­nyörködött a lakótelep szép, galambszürke házaiban. Pintér Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom