Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-17 / 193. szám
Peronoszpóra harmadolta a mikeiek dohányát Prank Gyulának, a mikéi Rákóczi Termelőszövetkezet elnökének tájékoztatása szerint harminc-negyven százalékos kiesést okozott a dohányban a peronoszpóra. Pedig ki- lencszer-tízszer permeteztek. Húsz hektárra ültették ki a havannát; 2,4 millió forint bevételt terveztek a területről, ez azonban nem valósul meg. A veszteség annak ellenére mintegy félmillió forintra rúg, hogy a kár egy részét a dohánybeváltó megtéríti a mi- keieknek. Mentik, ami menthető — ezt láttuk a héten a határban. Csaknem húszán vesznek részt a betakarításban, amely múlt századi- módsze rekkel folyik. A törést, a fűzést, a zsinórok felakasztását a dohánypajtában úgy végzik most is a lányok, asszonyok, ahogy elődeik tették, amikor Minkében meghonosodott a dohánytermesztés. Csakhogy akkoriban a családok apraja- nagyja részt vett ebben, most viszont megfogyatkozott a kézi munkaerő. A délelőtt letört leveleket a fogatok a pajtákhoz' szállítják, és ugyanazok, akik a földeken dolgoztak, délután a majorban a dohánylevelet fűzik. Nem könnyű, nem egyszerű és nem a legtisztább munka ez, mégis vannak, akik évről- évre vállalkoznak rá. Bennük bízik a szövetkezet vezetősége, amikor a gazdaság terveibe rendre bekerül a dohány is. És vállalják a kockázatot, mely a dohánytermesztésben meglehetősen nagy. Bizonyság rá ez az esztendő is.. Amiből többet lehetne importálni A legnehezebb vezetési manőver Az elő: À Járművezetők részére a legtöbb nehézséget okozó vezetési manőver az előzés. Ez a folyamat három ■ szakaszra bontható; az előzés megkezdése, végrehajtása, majd a befejezése. Az első szakaszban utol kell érni az előttünk haladót, s ezzel párhuzamosan jelezni az előzési szándékot, meggyőződni a szembejövő forgalomról, fokozni a sebességet, melynek következményé a követési távolság megszűnése. A második szakaszban át kell térnünk az úttest menetirány szerinti bal oldalára, azután a végén visz- szatérni a menetirány szerinti jobb oldalra úgy, hogy ne zavarjuk a megelőzött jármű vezetőjét. Ennek a manővernek a biztonságos végrehajtásához mindenekelőtt figyelembe kell venni a megelőzni kívánt és az előzést végrehajtó jármű közötti sebességet, föl kell mérni a rendelkezésre álló útszakaszt, figyelemmel arra, hogy az előzés végrehajtása során a két jármű milyen hosszú utat tesz meg. Meg kell ítélni a szembejövő jármű sebességét és távolságát,, meggyőződni arról, hogy kellő hely áll-e rendelkezésünkre, be tudunk-e sorolni a megelőzött és az előtte haladó jármű közé. A meggyőződés mellett figyelemmel kell lenni az ütés látási viszonyokra. Szem előtt kell tartani a többi jármű haladási manőverét, s ami ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül: tudnunk kell, hogy járművünk milyen teljesítményre képes. Az előzés végrehajtása során másodpercek alatt kell dönteni. Gáz vagy fék. Az előzés szabályainak megszegéséből bekövetkezett balesetek többségét a járművezetők hibás sebességbecslése okozza, mert sokkal nehezebb megítélni a másik jármű sebességét, mint az általunk vezetett és jól ismert gépkocsiét. Ezért van nagy szerepe a rendelkezésre álló és belátható útszakasznak, mert ha úgy előzünk, hogy a szembejövő jármű már közvetlenül közelünkbe kerül, a megelőzött jármű elé vágunk, s ez a közlekedés bármely résztvevőjét veszélyhelyzetbe hozza. A biztonságos előzés alapfeltétele, hogy előzési szándékunkat, s természetesen annak befejezését is jelezzük. Az előzési szándék késői jelzése és annak elmulasztása sok, súlyos kimenetelű baleset forrása ugyanúgy, mint az előzést végrehajtó jármű vakon követése. Ez főként az oszlopban haladó járművek esetében fordul elő, amikor áz elsőnek még rendelkezésére áll a kellő hely- és oldaltávolság, biztosított a szabad kilátás, de az őt követőknek már nem. Az előzés feltételeiről minden járművezetőnek önmagának kell meggyőződnie. Nem elegendő az előttünk haladó járművezető részéről tapasztalható előzékenység és felhívás, mert ez önmagában nem nyújt biztonságot. Ha bennünket előznek, segítő szándékunk nyilvánuljon meg abban, hogy húzódjunk az úttest szélére, sebességünket ne fokozzuk, amikor a másik előzésben kezd és vele párhuzamosan haladunk. Az előzés végrehajtásának segítése a szembe közlekedő járművezetőnek is kötelessége, például jobbra húzódással. Ne előzzünk mindenáron! A vezetési tevékenységre egyébként is károsan ható túlzott idegfeszültség, csak minimális időnyeréssel jár. Erőszakos, agresszív magatartásunkkal megbonthatjuk a közlekedés kialakult ritmusát, ami önmagában is veszélyes. Tartsuk tiszteletben egymást! A szabálytalanul előző partnerben soha ne az agresz- szív, hanem a gondatlanul hibázó embert lássuk, akinek saját érdekünkben is, segíteni kell E segítőkészség ne legyen egyoldalú, viszonozzuk azt egymás biztonsága érdekében, de soha ne éljünk vele vissza. Lóki Sándor rendőr százados Az utóbbi időben — nem utolsósorban az Élet és Irodalom cikkeinek és a televízió műsorainak jóvoltából — ismét az érdeklődés középpontjába kerültek a magyar találmányok. A görgős eke, az »elromolhatatian« lift, az égési sebek fájdalmát megszüntető kenőcs esetét már milliók ismerik az országban A sikeres, de valahol elakadó, a hasznosításig esetleg el sem jutó hazai kutatások mellett azonban vannak kevésbé látványos, de gazdasági szempontból legalább ilyen jelentős veszteségei is a fejlesztő tevékenységnek. Ilyen a máshol már kitalált és onnan olcsóbban beszerezhető gyártási eljárások felesleges hazai »-újrafelfedezése«, de ilyenek a gyakorlat számára nem. vagy csak gazdaságtalanul hasznosítható kutatások is. Az egyoldalú műszaki szemlélet, amely figyelmen kívül hagyja a piac követelményeit, a torz kutatói felfogás, mely a külföldi kutatási eredmények hazai alkalmazási lehetőségeinek vizsgálatát magához méltatlannak találja, ma gyakori és jellemző. Nyilvánvaló, hogy a termelés és a tudomány mainál harmonikusabb kapcsolata esetén sem lenne mód a gyártásfejlesztést csak hazai tapasztalatokra alapozni. A kutatási eredmények hasznosításában a legnagyobb országok sem képesek az önellátásra. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben terjed a li- cenc- és a know-how (különleges gyártási módszer) vásárlás gondolata. Mindkettő közös jellemzője: a műszaki ismeret átadója a vásárlót olyan helyzetbe hozza, hogy az a szerződésben szereplő terméket képes legyen, a megállapodásnak megfelelő módon gyártani,' illetve valamilyen technológiát vagy szervezési módszert eredményesen felhasználni. Az országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ebben az évben kidolgozta a licencfor- galom növelésére vonatkozó irányelveit. Eszerint a külföldi ismeretek megvásárlása — ha az a beruházási lehetőségekkel és a hazai lehetőségek- -kel összhangban történik — az esetek többségében olcsóbban, gyorsabban és biztonságosabban teszi lehetővé korszerű termékek gyártását és értékesítését, mind a saját erőből történő fejlesztés. A licencben ugyanis rendszerint nemcsak műszaki, hanem szervezési és piaci ismeret is megtestesül. A hazai kutató- fejlesztő kapacitást úgy használhatjuk fel leghatékonyabban, ha mindazt az ismeret- anyagot, amelyre szükségünk van, és amely külföldről észszerű feltételek mellett megszerezhető, megvásároljuk, a hazai kutatókapacitást pedig jelentős részben ezeknek az ismereteiknek a kiválasztására, mielőbbi továbbfejlesztésére fordítjuk. Csak szűkebb területen — ahol adottságaink és hagyományaink a legfejlettebb országok megközelítését is reálissá teszik — célszerű ön- Úlló kutatást és fejlesztést folytatni. Az OMFB irányelvei szerint a nagy erőkoncentrációt igénylő feladatok (például központi fejlesztési programok) esetében a licencvásár- lási döntést a vállalatnál magasabb szinten kell meghozni, ez esetben is ösztönözni kell azonban a vállalatok vállalkozó kedvét. A szűkebb területet érintő fejlesztések esetében a vállalatoknak kell eldönteniük, vásárolnak-e. s ha igen, milyen licencet. Természetesen előzőleg széles körű informálódásra van szükség, 'gy értékelni kell a megszerezhető lioenceket műszaki szempontból, a bevezetés feltételei, a szükséges beruházások, a külkereskedelmi érdekek stb. szerint. Különös figyelmet keö fordítani a hasznosítás szakaszát befolyásoló tényezőkre, az adaptáláshoz szükséges időre és az elavulás várható időpontjára. A megállapodásban nemcsak a továbbfejlesztési eredmények folyamatos átadását, hanpm a licencadóval való fejlesztési együttműködést is célszerű kikötni, ebben már a hazai fejlesztők is szerephez juthatnak. Ily módon lehetőség van arra, hogy fenntartsuk pozíciónkat, illetve felzárkózzunk a szakma élvonalához. A licencvásárlás — reális lehetőség a hazai kutatásoknál magasabb színvonalú tudományos eredmények termelésben való felhasználására. Az azonban, hogy a lehetőséggel miképpen élnek a vállalatok, attól is függ, hogy gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésével sikerül-e formálni a vállalkozói magatartást A. I. Mari néni Mindenkihez van jó szava. A szőlősgazdák, a kirándulók mindig nyugodtan mehetnek, soha nincsenek egyedül Szálacskán, mert tavasztól a szüret befejezéséig Mari néni mindig ott található. A járókelők viszik a híreket, aztán üzeneteket továbbíttatnak vele. Szőlőjét, pincéjét példásan gondozza, úgy szorgoskodik, hogy nem látszik: túl van a hetedik X-en. Milkovics Mária, özvegy Kiss Ferencné a Nagyberkihez tartozó Szálacskán született 1904-ben. Édesapja vincellérként dolgozott az akkori gróf Vigyázó birtokát bérlő Erényi földbirtokosnál, illetve bérlőnél. Nyolcéves volt, amikor édesapját baleset érte, és eltávozott az élők sorából. A család eltartása így az idősebb fivérekre — kilencen voltak testvérek — hárult. Növelte a család gondjait, hogy az uradalmi házat át kellett adni az utódként érkezett vincellérnek. A család minden munkára fogható tagja napszámba járt mindaddig, amíg saját erejükből nem tudtak vermi egy kis házat. Közben a férfiak megházasodtak, a lányokra pedig menyecskekendőt kötöttek. Mari néni második férje szintén cseléd volt a grófi birtokon. A felszabadulás utáni új életet nem sokáig élvezhették, a férj baleset következtében 1948-ban meghalt. Mari néni testvérei elköltöztek, közülük senki sem él Nagyberkiben, Szálacskán. De ő nem panaszkodik. Józsi fia ma a tsz brigádvezetője, ő segít a legtöbbet édesanyjának. Feri, a másik fiú, kőműves. Sajnos, egészségi állapota nem a legjobb, így nem iparosként, hanem éjjeliőrként dolgozik a tsz-ben. A szalacskai Mari néni önálló hadi nyugdíjas. Ez kissé furcsa első hallásra, hisz nem volt kátona. A szerencsétlen körülmények folytán azonban lövedékek érték a -bal felső karját, s nagy szerencséje volt, hogy .nem kellett amputálni. Sorsa olyan, mint sok hasonló korú emberé, nem is beszél róla szívesen. A sok szenvedés, a nélkülözés, a viszontagságok ellenére sem tartozik a csüggedt emberek közé. Van életkedve, vidám, s ha kell, ma is megfogja a dolog végét. »Unokáimért, gyermekeimért teszem. Meggyőződésből vallom, jó ez a mai világ... Boldogok, akik most élhetnek.« A rakott tűzhelyen párolgó húsleves gőze összevegyül a pince enyhe borillatával. Mari néni meg-megkóstolja a zubogó ételt. Mint érkezéskor, búcsúzóul is borral kínál, s így köszön el: »Isten veled, édes fiam.«. sz. jr. BÁRÁNY TAMÁS Elkedvetlenedve int Magdinak, hogy szedélőzködjék; indulás. Bárhol jobb lesz, mint itt, ebben a kispolgári ketrecben! Beülnek egy presszóba vagy egy moziba; ha a lánynak nincs kedve rá, akár sétálnak egyet a Liget felé — csali innét, innét el! De mielőtt még Magdi megkezdhetné a búcsúzás körülményes hadműveletét, Kati órájára néz és hirtelen felálL — Köszönöm a vacsorát, nagymami. Mennem kelL Szevasz, Magdi. Gyere máskor is! A mama meglepve nézi. — Hová mégy? Ilyenkor? Csak Jani látja, hogy húga arcán a zavar röpke kis felhője libben keresztül. — Holnap matekdolgozat — magyarázza aztán buzgón. — Felugróm Erzsiékhez, átvesz- szük a nehezebb példákat... Az apja bosszúsan irat. — Nem szeretem, ha este elmászkálsz! — Igen — toldja meg a mama. — Apa nem szereti, ha este elmászkálsz, tudod! Miért nem Erzsi jön ide hozzad? — Mert az 5 szülei sem szeretik, ha este elmászkál! — mondja Kati, egy gúnyos kis fintor kíséretében. — Óriásiak tudtok lenni! De mert a távolbalátó telefon még nincs bevezetve, hogy a példákat lássuk is, valamelyiknek csak el kell mennie a másikhoz! És különben is: telefonon, a háromperces beszélgetések mellett!? A gatyátok is rámenne, édes szüleim! Na, sziasztok! Es elviharzik. Jani dramaturgiai érzéke azt súgja, hogy most néhány perc szünetet illik tartani, amíg ők is indulhatnak. Krákog, s fejét töri, mivel is lehetne ezt a néhány percet kitölteni. De mielőtt még bármi is eszébe ötlenék, odakint megszólal a csengő. — Na! — pattan fel a mama —, mit hagyott itthon megint ez a hehrencs? Biztosan a számtanfüzetét ! — És kimegy ajtót nyitni. Egy vadidegen férfival jön vissza ; arca maga a merő bizonytalanság — Apa, téged keresnek. — Kezüket csókolom, jő estét kívánok — óvakodik beljebb a vendég, s lépdel a ház ura felé. — Ispánkiékhoz van szerencsém? Amaz feláll. * — Mi vagyunk, kérem. Jó estét. Mivel szolgálhatok? A vendég kezét nyújtja. — Doktor Hermányi, a hatvanhatodik ügyvédi munkaközösségtől. Jó estét kívánok. — Jó estét kívánok — düny- nyögi az öreg a meglepetéstől, hogy egy ügyvéd keresi, elfelejti, hogy egyszer már köszönt. — Ispánki úr? — Ispánki. Az ügyvéd körülnéz, a mamán állapodik meg a pillantása. — Akkor, ugyebár, a hölgy Ispánkiné? A mama — akár egy kihallgatáson — rémülten bólint. Az ügyvéd megint körülnéz, majd határozottan a nagymamára mutat. — És ez a hölgy akkor nyilván özvegy Ispánki... — egy iratba pillant, fejet ráz —, elnézést, özvegy Stolcz Alfonzné? • — Én vagyok! — mondja élénken a nagymami; mindig felélénkül, ha viharzó események központjában érzi magát — s most aztán igazán ott! Egy vadidegen ügyvéd este, a lakásukon! S hozzá név szerint ismeri őket! Fantasztikus. A vendég a kezét dörzsöli. — Pompás, pompás,. hogy mindnyájan így eevütt vannak. Ez megkönnyíti a dolgot! A házigazda gyanakvóan kérdi: — Miféle dolgot, ügyvéd úr? A vendég, mintha csak tulajdon irodájában volna, széles, baráti mozdulattal int a háziaknak: — Parancsoljanak talán helyet foglalni... Csak’ kényelmesen, fesztelenül... — Jani- ékra pillant. — Talán Önök is, igen! — megnyerőén mosolyog. — Nyilván önöket is érdekli a dolog ... — De miféle dolog, ügyvéd úr? — kérdi a családfő, s most már határozott türelmetlenség fűti a hangját. A vendég lassú, kimért léptekkel az asztalfőhöz lép, az abroszt felhajtja, táskáját az asztalra teszi, tempos mozdulattal kinyitja, s egy gépelt papirost tesz maga elé. S most mosolyog csak nyájasan a családapára. — Rátérek, kérem. Hogy úgy mondjam: azért vagyok itt Belenéz az előtte heverő iratba, s a nagymamahoz fordul: — özvegy Stolcz Alfonzné, ugyebár? Született...? A nagymama gépiesen feleli: — Született Darabos Júlia. A jogi férfiú tündöklő arccal bólint. — Született Darábos Júlia! Pompás, pompás! Minden a legnagyobb rendben! — De mi van rendben, az isten szerelmére! — fakad ki a papa. — Hát tessék már mondani. — Az adatok, kedves Ispánki úr. Az adatok ! Nos, kedves özvegy Stolcz Alajosné, önnek ugyebár van egy testvére Balatombogárdon. Így van?— Hogyne volna így! Az én drága Aranka nővérem, kérem! Az ügyvéd bólint, s kissé megemelkedik ültében. — És most egy fontos kérdés amely a későbbiekben döntő lehet: több testvérük nincs? A nagymama fejét rázza. — Nincs, kérem. Nincsen. — Nem is volt? — De, ügyvéd úr. Volt egy bátyánk is. Az ügyvéd felszisszen, mint aki kukacos szilvába harapott. — Gyerek? Nem maradt utána? — Nem, kérem, nem maradt szegényke után ... (Folytatjuk) ,
