Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
Felnőttek es úttörők Olasz gépbemutató Történt ped ig ez akkor, amikor a »Nem térkép e táj« nevű, szülőföldet, lakóhelyet megismerő játékos, expedíciós mozgalmat indította el a Magyar Üttörők Szövetsége. A csapat küldöttsége megjelent a tanácselnöknél. Kérték, menjen el hozzájuk, mert beszélgetni szeretnének vele arról hogy mi minden épül majd városukban a következő évek során. Mi az. amihez a két kezük munkájával, ha egy kicsit is, de hozzájárulhatnának? A tanácselnök sok munkájára hivatkozva kitért a válasz elől, s »üres kézzel« bocsátotta el a gyerekküldöttséget. Amikor e történetet hallottam, önkéntelenül is azok a mondatok jutottak az eszembe, amelyeket Szűcs Istvánná, az úttörőszövetség főtitkára mondott az úttörővezetők VI. országos konferenciáján : »A politika ma már hem a gyerekek feje fölött zajlik, divatos szóval élve: begyűrűzik az életükbe. Ott zajlik a szemük előtt a falu, a város fejlődése ... őket közelebbről érinti az iskolák körzetesítése, mindennap a sajtóból, a rádióból, a televízióból értesülnek a világpolitika eseményeiről. Látják, tapasztalják eredményeiket, észreveszik a gondokat, az ellentmondásokat. Megfogalmazzák — hol jól, hol kevésbé értve — kérdéseiket. Miért ne tudhatnák meg, mi az oka, a célja annak, ami körülöttük forog ... Rosszul ismernénk a ránk bízott gyerekeket, ha azt gondolnánk: mindez nem érdekli őket«. Nem akarom én megbántani egyetlen falu , vagy " város vezetőjét sem. Az elmondott példával csupán azt ecseteltem, hogy a mai gyereket, a mai úttörőt komolyan kell venni. Úgy, mint Tolna megyében, ahol Aparhant község tanácstitkára a múlt tanévben meglátogatta az iskolát, és a nyolcadikosokkal az egyik órán a tanács munkájáról, tennivalóiról beszélgetett. Nemcsak azokról a jó intézkedésekről szolt, melyek a falu lakóinak az érdekeit szolgálják, hanem felsorolta a hiányosságokat, az elhúzódott, el nem intézett ügyeket, bajokat is. A május végi tanácsülésre valamennyi nyolcadikos meghívót kaDotr. a többi között az ifjúsági törvény végrehajtásáról is tárgyaltak. Ezek a tizennégy éves. serdülő gyerekek a saját fülükkel hallhatták, hogy még egy ilyen ezeregynéhány főt számláló kis faluban Is mennyi felelősség hárul a község vezetőire. Egy pedagógiai tanulmányban olvastam nem is oiyan régen ezt a mondatot: »Ha a serdülő gyermek látja a körülötte élő felnőtt ember jó- ravaló és okos tetteit, az gondolkodásra készteti őt, s igyekszik hasonló módon cselekedni.« E - mondatban én többszörösen is aláhúzom a »látja« szót. Igen, az iskolából kikerülő, az élet küszöbén álló gyermeknek látnia, tapasztalnia kell azt, hogy a felnőttek miként cselekednek. Ezért jók az úttörőszövetségnek azok a kezdeményezései, amelyek valóban közelebb hozzák a társadalmat a gyerekekhez. A mai tizenéves gyerekek a nyolcvanas, kilencvenes években a mi kezünkből veszik át a munkát, a vezetés j stafétabotját. Ezért sose feledkezzünk meg arról, hogy olyan lesz a jövő, amilyenné a gyermekeinket neveljük! F. J. NEB-vizsgálat a nagyatádi járásban Az üzemi étkeztetés helyzete A NEB megállapította azt is, hogy a vizsgált munkahelyeken a társadalmi szervek rendszeresen figyelemmel kísérik az üzemi étkeztetés helyzetét, és — a dolgozók véleményei alapján — javaslatokat tesznek az étrend módosítására, a jogos észrevételek orvoslására. Szükséges azonban, hogy még határozottabban és rendszeresebben ellenőrizzék az üzemi étkeztetésre vonatkozó — a kollektív szerződésben és a szövetkezeti szabályzatban szereplő — előírások végrehajtását. Kalapács helyett Kaposvár északkeleti ipar- ] telepén hatvan ember csomagolja Somogy és a szomszéd j megyék ipari vállalatainak i exportra szánt áruit. A Mezőgép Vállalat, a Csepel Mű- í vek Egyedi Gépgyárának Ka- j posvári Nehézgépgyára. a Finommechanikai Vállalat j szerepel a megbízóik között, de Pécsen. Szigetváron, Vil- j lányban, Szombathelyen is ! nap nap után járnak. Az el- [ ső félévet tízmillió forintos j teljesítéssel zárták. Évente 200 j mázsa szeget használnak fel, és havonta több mint 200 köbméter faanyagot. Legfőbb munkaeszközük a kalapács, és bizony a munkások gyakran panaszolják, hogy fáj a csuklójuk. Ezen kíván változtatni a Volán 13. számú Vállalat — melyhez a csomagolótelep tartozik —, amikor lehetővé tette a Gépipari Tudományos Egyesület kaposvári csoportjának, hogy a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat felkérésére gépbemutatót tartson. Tegnap reggel a milánói ARTO-cég képviselői működés közben mutatták be pneumatikus szegezőgépüket, amelyet már órszágszerte nálunk is sikerrel alkalmaznak, főieg a cipő-, a kárpitos- és a bútoriparban. Segítségével a kapcsozások, a tűzések, a sze- gezések a hagyományosnál gyorsabban és könnyebben elvégezhetők. A munkások 'kezdetben bizalmatlanul méregették a munkacsarnokukba beforduló kék kisbuszt, amelyből a könnyen kezelhető gépek előkerültek. Giacömo Tutone, a cég exportüzletkötője * játszi könnyedséggel. sorozatszege- zéssel állította össze azt a nagy ládaoldalt, amelyet egyébként négy ember kalapálna egybe. Akadt, aki azonnal kipróbálta, utánacsinálta. — Más, fémalátétes munkaasztalt kell majd készíteni — szólalt meg Vörös János csomagoló. Társa, a fiatalabb Zóka József azt tervezte, hogyan ésszerűbb átcsoportosítani a munkát,.ha már az új géppel dolgoznak: módosítani kell a kiszolgálást. A munkások között sikert aratott a gép, de mit mond Sümegi József, a kirendeltség vezetője? — Bízunk benne, hogy a vállalat kigazdálkodja a pénzt a vásárlásra, hiszen ezeknek a gépeknek a segítségével, húsz százalékkal javíthatjuk a termelékenységet. Az emberek egészségéről nem is szólva.. . — Mennyibe kerülnek ezek a jól kézreálló, gyors gépek? — kérdeztük Giacomo Tuto- nétól. — Különféle típusok vannak. Egy középméretűnek az ára 8500 forint, a legnagyobbé pedig 13 000 forint. Az ARTO-cégnek kilenc országban — közöttük az Egyesült Államokban. Svédországban, Svájcban, Belgiumban — van kirendeltsége. Üzletkötői a magyarországi piacszerző kőrútjuk során a komlói Carbon-cégtől érkeztek hozzánk. Tegnap a Volán csomagolóitól Csurgóra utaztak, ahol az erdőgazdaság fatelepén érdeklődnek termékeik iránt, utána pedig a Kaposvári Lakberendező Ipari Szövetkezetbe látogattak. Ma Kadarkúton, a termelőszövetkezet központjában tartanak gépbemutatót. G. J. (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban megvizsgálta az üzemi étkeztetés helyzetét a város és a járás több munkahelyén. A népi ellenőrök megállapították, hogy a konyhákban általában több adagot főznek naponta, mint a működési engedélyben szereplő adagszám. Éppen ezért — mivel az utóbbi években jelentős korszerűsítésre, bővítésre került sor — szükség van arra, hogy a Köjál valamennyi üzemben felülvizsgálja az üzemeltetés egészségügyi feltételeit, és a fenntartók a tanácsoktól kérjék konyháik teljesítőképességének módosítását. A csurgói faüzem kivételével valamennyi helyen heti étrendet készítenek, melyet az ebédlőkben kifüggesztenek, hogy az étkező dolgozók előre tájékozódhassanak a menüről. Az étrendben feltüntetett napi ételek mennyisége, minősége, yálasztéka és kalóriaértéke általában megfelel az előírásoknak és az igényeknek. A nyersanyagot részben a nagykereskedelemtől, részben pedig a kiskereskedelemtől, illetve magántermelőktől szerzik be. Ezek szakszerű, előírás szerinti tárolását biztosítják. A nagyatádi cárnagyárban a raktár kicsi, nem felel meg a követelményeknek. Ugyancsak tárolási gondok vannak a Medicor iharosberényi konyháján. Megállapították a népi ellenőrök azt is, hogy a konyhák üzemeltetésének feltételei általában biztosítottak, ám vannak még kisebb-nagyobb hiányosságok. Így például néhány konyhán új főzőedényeket kellene beszerezni, másutt elkelne egy kis tatarozás. A Medicor iharosberényi konyhája csak ideiglenesén működhet. a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet konyháját tatarozni, a felszerelést Bővíteni kell. Rekonstrukció a lenti fafeldolgozó üzemben A Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lenti fafeldolgozó üzemében több ütemű rekonstrukció folyik. A most befejeződött második ütemben új fenyőfeldolgozó gépsorokat, fűrészélező műhelyt, szociális épületet, fenyőrönkkérgező gépsort, anyagmozgató gépeket stb. állítottak üzembe. így az idén már hetvenhat ezer köbméter fenyőt és lombosfái tudnak t feldolgozni. Képünk: Az új fenyői eldolgozó csarnokban. I Fecskék és nyarak T alán magam is „tanmesének” hinném a történetet, ha nem ültem volna ott a „tett színhelyén”, s nem éppen hozzám címezték (illetve súgták) volny a régi közmondást. Mindenki figyelmesen hallgatta a felszólalót. Arról beszélt, hogy okos megoldásokat találtak ki a munkahelyén. Minden különösebb erőfeszítés nélkül jobban mehetne a munka, ha mindenki magáénak vallaná a főmérnök elképzeléseit. S ha már egyszer megszavazta a közösség — mondta —, sőt. lelkesedett is érte, nem érti: miért állnak mégis szembe vele, miért bukik meg ez a korszerű, jobb sorsra érdemes terv. Azaz, hogy érti, hiszen anélkül, hogy bővebben kifejthette volna a szervezési, tartalmi újítás lényegét, többet beszélt arról, ami izgatja, s ami talán választ is ad saját kérdésére. Szenvedélyes volt, őszinte és „megfontolatlan”, mert úgymond: „nem mérte föl” milyen körben, kik előtt, milyen szavakkal bírálja az egyének fölfogását és magatartását.” Ilyen fogalmak kavarogtak mondanivalójában: közöny, kényelmesség, érdektelenség, közegellenállás. A mellettem ülő — fontos megjegyeznem — közéleti embernek nem túlságosan tetszett a felszólalás. Odahajolt hozzám, és gúnyos mosollyal a szája szögletében fülembe súgta: „Nem vitatom, igaza van. De mit akar ö egymaga? Nem veszi észre, hogy amíg hadakozik, kimerül belefárad és ellenségeket gyűjt, addig mások csak mosolyognak körülötte? Mit akar ez az ember? Alegváltani a világot? Egy fecske nem csinál nyarat...” Fecskékről és nyarakról szól hát a mai jegyzet. Nyarakról, amelyek duzzadó, érett gyümölcsöt kínálnak a fákról ; amelyek búzává, kenyérré, azaz életté érlelik az elvetett magot; nyarakról, amelyek közvetve is az aratás jelképei, a sikereké, az eredménnyé kovácsolódott erőfeszítéseké. És fecskékről, amelyek nélkül nincsenek nyarak; még akkor sincsenek, ha mélységesen igaz a közmondás, miszerint egy fecske nem csinál nyarat... Bárcsak egyedi példát tártam volna Önök elé a fenti jcis történettel. Az érdektelenség példázatát azonban úgy hiszem ki-ki ott érzi settenkedni saját környezetében; arról már nem is szólva, hogy hányán ismerhetnének magukra, ha „őszinte- ségi rohamukban” vállakoznának az önvizsgálatra. A téma azért is izgalmas, mert ellentmondást tár föl. Megfontoltan és jó szándékkal társadalmi, azaz együttes felelősséget hangoztatunk közös dolgaink iránt, miközben ugyancsak hijján vagyunk az egyéni felelősségnek — a társadalom iránt. Bonyolult? Nem hiszem. Próbáljuk megközelíteni. Tegyük föl, szerelő vagyok egy autószervizben. Tudom, hiszem én hoztam Budapestről az alkatrészeket, tudom, hogy csak piros színű olajszűrőt kapott az állomás. És látom, hogy egyre-másra kék színű szűrők kerülnek a gépkocsikba. Hogyan? Bizonyára a régieket megtisztítják egy kicsit, az újakat pedig eladják. Szóljak? Kinek szóljak? És miért? Milyen következményekkel kell számolnom... ? És miért pont én szóljak? Elvégre egy fecske ... T ársadalmunk sikerei közepette — kicsit törvényszerűen is, de jobbára emberi hibákból, gyengeségekből, tévedésekből és hozzá nem értésből, néha felelőtlenségek áradásából — tele van az élet visszás jelenségekkel. Tudom például, hogyan és miért úsznak el milliók. Értesülök arról, hogy ez vagy az a beruházás miért nem készült el határidőre. Látom, hogy ki van közelebb a tűzhöz, s miért juthat előnyhöz másokkal szemben. Nyitva tartom a szemem, tehát észreveszem a lazaság okát, a kényelmességet, a patópálos magatartást, a fennhéjázó kivagyiságot, s ezek adalékok a lassúbb előrehaladáshoz. Mit tegyek? — kérdezi ilyenkor önmagától az ember. Mondjuk észreveszi a visszásságot és elmegy mellette. Mi baja lehet? Senki sem tudja, bebizonyítani, hogy felelőtlen, hogy lebecsüli a társadalmi' érdeket, hogy nem harcol a jóért. Ha meg nem megy el mellette szótlanul? Ha indítékot érez ahhoz, hogy napvilágra hozza a hibát, küzdjön és fellépjen ellene? Akkor gondot okoz önmagának. Haragosokat szerez, s előbb-utóbb még magyarázkodásra is kényszerül. Ha azután arra vetemedik, hogy többször és több mindent észrevéve próbál meggyőződéssel hadakozni a rossz ellen, még azt is rásüthetik, hogy rebellis, bajkeverő, nega- tivista, netán ellenzéki... De hát hogyan beszélhetnénk társadalmi felelősségről, ha az egyének sokasága nem érezne felelősséget a társadalom iránt... ? Nem kétséges: ki jó ii&yet szolgál, az gyakran zavart okoz. Felkorbácsolja a poshadt állóvizet. Hirtelenében zavaros lesz a „tó” felszíne, hullámok csapnak össze, hogy azután elcsendesedve kristálytisztán élje tovább a tó megtermékenyítő életét. Fecskék nélkül nem volna nyarunk. Miért van, hogy sok helyen mégis lebecsülik, gyakran semmibe veszik, nevetségessé teszik vagy éppen hallgatásra késztetik e hosszú szárnyú, gyors röptű madarakat? Csak azért, mert a történelem példázata szerint minden kor megszedte a maga haladó-harcos áldozatait? De hiszen nálunk nem érheti bántódás a tiszta szándékú fecskéket. Kálváriájuk aban van, hogy erőfeszítésük közönybe fullad. Nem őket éri bántódás: a társadalom veszít, ha a „közegellenállás” leszállásra késztet sok-sok ezer fecskét. Jómagam hitet teszek a közmondás igazáról, s arról is, hogy társadalmi értelemben vett nyarunk vitathatatlan. De hiszen akkor sok százezer, több millió fecskének kell röpködnie ebben az országban, s a megyében is. Miért nem növekszik a számuk; miért nem szaporodnak gyorsabban, magabiztosabban? Miért kíséri tettüket gúnyos mosoly és ajk- biggyesztés? Miért választják többen a kényelmet, a magabiztos odút a harc, a nyíltszíni felelősségvállalás, az elkötelezettség helyett? A népszerűség így könnyebben születik? A tekintély melegágya csakugyan ez a magatartás lenne? Mifajta népszerűség és milyen tekintély az, amely a hibák és visszásságok elnézésére, elhallgatására épül? Ha valahol ostorozzák a hibákat, ha visszás, jelenségekre hívják föl a figyelmet, akkor azt mondják: rossz színben tüntetik föl a társadalmat, fékezik a tenni akarást. Nem igaz! A politikában nincs szükség választási lehetőségre; megvalósításának módjáról azonban vethetnénk föl jobb és jobb ötleteket, elképzeléseket. S ha a módot, a módszert, a munkastílust tökéletesítjük, csak akkor lehet kiiktatni a rosszul be- idegzett szokások közül azokat, amelyek elavultak és visszahúznak. • M egvallom, sohasem szerettem a mindenbe belenyugvó- kat, a kívülről bírálókat, akik nem veszik a fáradságot ahhoz, hogy megmondják: ők mit tennének, s hogyan. (Vagy nem is képesek eljutni eddig?) Leginkább kényelemszeretet és tespedtség jellemzi őket, s néha még sajnálkoznak is azon, aki tenni akar bátran, határozottan: „Ugyan, te kis szerencsétlenke; miért nem veszed észre, hogy egy fecske vagy, s te nem csinálsz nyarat...” * A fecskéknek van egy csodálatos adottságuk: nem egyedül, hanem csapatostul szárnyalnak. Azt hiszem, övék a világmindenség. Jávori Bél»
