Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
Jó ütemben halad a rekonstrukció Színes szálak vegyszeres kádba lógó nyersszínű szálakat. Beépítésre várva mellettük áll már az automata semlegesítő, a gyár két dolgozójának: Horváth István főmechanikusnak és Pánovics István vegyészmérnöknek' az újítása. Ez nemcsak termelékenyebb és egészségesebb körülményeket teremt, hanem öt-hat ember munkáját lehet vele megtakarítani. A régi kazánház még működik, de nem messze tőle, a drótkerítéssel elkerített új. fehér épületben az ÉPSZER munkásai a csöveket illesztik, hegesztenek. Olyan kazánházat építenek, amely később átalakítás nélkül, több igény kielégítésére is alkalmas: három tizenöt tonnás kazán h befér majd ide. Ezek közül most várják az elsőt. A gyár építőbrigádja a mennyezetig csempén a csarnokokat, építi a csúszásgátló padlót és a klímaberendezéseket. Szombaton és vasárnap pedig a gépeket telepítik át. A Rekonstrukció csupín a festődében lesz akadálya a tervteljesítésnek. Tavaly — az építéssel párhuzamosan — 170 tonnával több cérnát gyártottak, mint 1976-ban: 1272 tonnát. A rekonstrukció nem gátolja meg a nagyatádi cérnagyár dolgozóit, hogy 1978-ban is mintegy hetven tonnával több fonalat állítsanak elő. G. J. \i ÉPSZER munkásai az új kazánházat építik. Kézzel-Iábbal magyaráz egymásnak két; munkás. Az egyik svájci, a másik magyar A nagyatádi cérnagyárban külföldi segítséggel szerelik be a dán színező és az NSZK-ban gyártott kikészítőgépet. Lovkó Imre, a gyár műszaki vezetője szerint az 1976 nyarán kezdődött 230 milliós rekonstrukció az idén befejeződik. — Az operatív ütemtervünk alapján havonta leülünit az érdekeltekkel, s vizsgáljuk, hol tartunk a tervhez képest, hol van szükség segítségre. A rekonstrukció mintaszerűen zajlik, s ez elsősorban a kivitelező, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat lelkiismeretességének köszönhető. A végleges befejezést december közepére terveztük, de a mai helyzet ismeretében bízunk benne, hogy november hetedikén az utolsó simítással ünnepelünk. Elképzelésüket olyan mozzanatokra alapozzák, mint például a kettős sodratot adó cér- názógépek beszerelése volt. A tizenkilenc gép beszerelésére az ütemterv fél évet szánt. A csehszlovák szerelőnek azonban, amikor a helyszínre érkezett, azt mondták a gyár műszaki szakemberei, hogy olyan segítséget kap, amellyel negyedév alatt végezhet. A vendég szerelő hitetlenkedett, de az ígéretből valóság lett, s március 31-én az összes gép a helyén állt. Ezt az állapotot június végére tervezték. Azóta már a sikeres próbaüzemen is túljutottak. Először a kiszerelő-, majd a cémá- zóüzern rekonstrukciójával végeztek. Most a legbonyolultabb terület: a kikészítőüzem került sorra. Itt nehezíti a munkát a sok vegyészeti előírás, s az, hogy ez meleg, veszélyes üzem. Ráadásul — akárcsak az előző két üzem felújítása idején — ebben is zavartalanul folyik a termelés. A csarnok egyik sarkában a szerelők dolgoznak, a másikban pedig a fonalat festik. Magasba csap a gőz, de az új klímaberendezés enyhít a hőségen. Ezekben a napokban kerül sor a fonalak szakítószilárdságát növelő és a fényét megadó olasz mercerizáló gép beszerelésére. Ez az egy gép annyit tud, mint a most működő négy együttvéve. Veszélyközösségben A Balatonszárszói Vörös Csillag Tsx-ből jött a rossz hír, hogy az elmúlt hetek jégesői gyümölcsösükben, szőlőjükben és gabonáikban mintegy hárommilliós kárt okoztak. Új szőlőültetvényeik jó része tönkrement, a baracktermés maradványai pedig nem felelnek meg a fölvásárlás minimális követelményeinek sem. A gabonafélék tér-' méskiesése mintegy 2 mázsa hektáronként. A gazdaság jelzése szerint e károk fejében a biztosító még 600 ezer forintot sem térít. Ezek alapján a vezetők úgy látják, érdemes volna felülvizsgálni és módosítani a nagy gazdaságok növénybiztosítását, mert »a jelenlegi rendszerben egy ilyen csapás teljesen tönkre-1 tehet egy gazdaságot-«, A főkönyvelő szerint a gondok eredője, hogy a kártérítést az előző három év átlagtermése alapján kapják. Ha tehát ezek az éveik rossz ter- mésűek voltak — mint az ő esetükben —, eleve alacsonyabb kártérítésre számíthatnak. Különösen igaznak látszik ez akkor, ha — mint az idén — jó aratásban és szüretben. reménykedhettek. Végül úgy tűnhet: gyönge termésű évek után ráfizet a gazdaság. Fölvetődik persze, hogy ugyanakkor jól jár, ha rekordtermés után kevesebbet ígér a határ... »Szívesen temondanánk erről az erősen kétséges pluszról, ha nem kéne elviselnünk a sokkal valószínűbb mínuszokat — így a főkönyvelő. — Ugyan miért nem lehet a tényleges termés tényleges kára alapján téríteni?« Egyszerű volna a fölvetésre »■megválaszolni-« az Állami Biztosító megyei igazgatóságának vezetőivel folytatott beszélgetés után: Hogy a jelzés nem egészen megalapozott: például a Szárszón minimálisan várható kártérítés 900 ezer forint körül lesz... Hogy nem egyszerűen a megelőző három év, hanem az előző öt közül kiválasztott három legjobb termésű esztendő a kártérítés alapja. (Még csak a korábbi évek terméskiesései sem rontják az átlagot, hiszen ezekkel a biztosító úgy számol, miptha a jégtől vert búza valóban a magtárakba került volna.) Hogy a balatonszárszói tsz- nek is lehetősége lett volna a régebbi módnak megfelelően a »tényleges termés tényleges kárát biztosítani...« Mondom, egyszerű volna, csakhogy a fölvetés súlya jóval nagyobb, mint egy »sima panaszos ügyé«. Látszólag csak egy gazdaság és a biztosító konfliktusáról van szó, valójában a nép- gazdasági és egy csoportérdek súrlódásáról. Némiképp elvonatkoztatva: a biztosítás egy lehetőség az állam számára bizonyos jövedelmek újraelosztására. A veszélyközösség minden tagja fizet, azután a károsultak között ezt az ösz- szeget — olykor ennél többet is — elosztják. Konfliktust olykor az teremt, hogy miközben valaki a lehető legkevesebbet teszi a nagy kalapba, igyekszik or- nan a lehető legtöbbet kivenni. Nemrégiben a kockázat fogalmát körüljárva nem egy gazdaságban találkoztam vezetőkkel, akik igyekeztek »megspórolni a biztosítást«. Ügy mondták: »Ha nem lesz jég, a biztosítási díj — nemegyszer 2—3 millió forint — kidobott pénz.« (És ha lesz??) Ma is érvényben van az a korábbi, az adott évi várható termést — sőt annak akár csak egy részét — biztosító kártérítési forma, mely ismétlődő viták forrása. A gazdaság rendszerint igen súlyosnak érzi kárát, míg a helyszínre utazó kárszakértő többnyire úgy látja, a növény kiheveri« a csapást... Kinek van igaza? Akadnak példák, amikor a biztosító nem »nagyvonalú« ... Ennél is több azonban az olyan eset, amikor a kétségbeesetten bejelentett »totálkáros« terület végül jó termést hoz... Diplomatikusan szólva ez á régi biztosítási mód hagy egy »manipulációs sávot«. Mivel a kártérítés a tervezett termésátlaghoz igazodik, néhány tízem »rátervez«, azután, ha »szerencséje van« és kár éri (!), nagyobb összeget kap, mint amennyit a tényleges termés hozott volna,., Az efféle aránytalan kockázatokat szünteti meg az a harmadik éve érvényben levő biztosítás, melyet a szárszóiak is kötöttek. Az új rendszer kidolgozói úgy tartották, hogy ha öt évből a három legjobb termésűt kiválasztják, többé- kevésbé reális képet kaphatnak arról, mit tud a gazdaság. (Ha egy tsz-nek az elmúlt három »jó év« 49 mázsás búzaátlagot hozott, aligha számolhat az idén reálisan 50 mázsával...) Ez a megfontolás persze kevés lett volna ahhoz, hogy az üzemek az új biztosítást válasszák. Ezért vállalta át az Állami Biztosító — -Európában egyedülálló módon — a tavaszi fagykárok igen nagy kockázatát is. Nyilvánvaló, hogv a gyümölcs- .és szőlőtermő gazdaságok még akkor is ezt a formát választják, ha a korábbiban több »lehetőséget« látnak... Bár sejtettem a választ, a megyei igazgatóság szakértőjétől megkérdeztem: Vajon miért nem lehetséges adott év termését biztosítani úgy, hogy közben a biztosító a tavaszi fagykárokat is térítse? Elmondták: Ha így tennének, vagy a biztosító fizetne rá nagyon, vagy a biztosítási díjak válnának tűrhetetlenül magassá. Nyilván egyik sem megengedhető. A leírt újabb mezőgazdasági biztosítási forma országosan elfogadott, és a somogyi gazdaságok túlnyomó része is megérti azokat a közgazdasági megfontolásokat, melyek alapján létrehozták. A fölsorolt jelenségek — sérelmek és viták — néha mégis nehezítik az együttműködést. Végül is érthető, hogy a valóban súlyok jégkár érzékenyen érintette a szárszói gazdaságot, sőt még az is, hogy e gondok közepette túl sötét színeket használtak helyzetük felvázolásához. Tény — és ennyiben javaslatunk is jogos —, hogy a biztosítási módozatok és az ügyintézés további finomítást, még több rugalmasságot kívánnak ... (Ez utóbbira egyébként nem egy példa akad: termelési rendszerbe lépéskor, amikor a termésátlagok gyors emelkedésére van kilátás, valóban a rövidebbét húzná az üzem, amely korábbi évei alapján biztosít. Ilyenkor fnéitá ny osság i alapon a biztosító a várható eredményeket is figyelembe veszi.) Csakhogy: akárhány módosításon mennek is át a jövőben a biztosítási formák, a veszélyközösségek tartalma nem változhat. A biztosítás továbbra is népgazdasági és az üzemi érdek összhangján alapuló teherelosztás lesz. Bíró Ferenc Az eleven jog A változékony, gyakran » csapadékos időjárás nagymértékben kedvez a növényi betegségek veszélyes mértékű elterjedésének. Rendkívül nagy az uborkát, a dinnyét és a tökféléket egyaránt károsító, nedvességkedvelő levélbetegségek kártételének a veszélye. A leggyakoribb betegség a szegletes levélfoltosság, mely a leveleken szögletes, kezdetben vizenyős, áttetsző, később szürkésbarna, beszáradó vagy elrothadó foltokat okoz. Napsütéses időben a levélfoltok pergamensze- rűen kiszáradnak, kifehérednek — felületükön ezüstösen fénylő bevonat képződik —, és a szélükön elszakadva kihullanak a levéllemezből. A szárakon is halványzöld fertőzési helyek jelennek meg. A termésen kerek, puha, vizenyős foltok képződnek, melyeknek a közepe később kiszárad, megrepedezik és kife- héredik. A termésekbe ezeken keresztül másodlagos rothasztó baktériumok és gombák jutnak, melyek a jelenlegi nedves körülmények között fokozzák a kárt. Középkori módszerrel, két férfi magas állványokon kézzel húzogatja a vasrudakról a Számolni kell még a kolle- totrihumos termésfoltosság (a termésen sötétzöld foltok, melyeken rózsaszínű penészgyep képződik) és a peronoszpóra (a leveleken halvány foltok és lilásszürke penész kivirágzás) betegségek fertőzésével is. Megfigyeltük tökféléken a lisztharmat megjelenését is, ezért a továbbiakban ezzel a betegséggel is számolni kell. a védekezéskor a várakozási idők betartása különösen nehéz az uborka folyamatos szedése miatt. A konzervipari felhasználásra termesztett uborkánál a Dithane M-45, a Zineb-80 (Procin, Lonacol), az Antracol WP 0,2 százalékos oldatának valamelyikét használhatjuk, mely szereknél ebben az esetben 5 napos várakozási időt kell betartani. A friss fogyasztásra, piaci értékesítésre termesztett uborkánál ezeknél a ' szereknél is be kell tartani o 14 napos várakozási időt. A liszthar- matfertőzés veszélye miatt a fenti gombaölő szerekhez keverjünk a Thiovit, a Kumulus S, a Kumulus 80 0,2—0,3 szá- I zalékos készítmény valamelyikét is. A védekezéseket 8—10 nap múlva ismételjük meg úgy, hogy a permette a levélíonákol; te érje. A hol á politika szilárd, ott az intézmények is szilárdak, s a jogalkotás kedvező körülmények közt folyik. Ezt az összefüggést látjuk megnyilvánulni abban a korszerűsítő, jogfejlesztő alkotói kedvben, amelyet főleg a nagy társadalmi kérdések jogi megoldását segítő törvényelőkészítő és törvényhozó munkában figyelhetünk meg. Ha van jelentése József Attila »eleven jog fája« kifejezésének, úgy ez a jelentés ma valósul meg igazán: az »eleven jog fája« nem más, mint a nép, a társadalom, amely magának és magáért szerzi a jogokat. Akarata, közerkölcsi normái, érdekei, igazságérzete keh. hogy visszatükröződjön atban, ami később mint »ál- lamrezon«, mint az állam törvénytárába és jogszabálygyűjteményeibe beiktatott paragrafus társadalmunkban szabályozó erővé válik. A jogalkotás társadalmi szélesítése, a népnek, a társadalomnak mint jogalkotó és jogfejlesztő erőnek működtetése éppen úgy fényt vet a szocializmus demokratikus lehetőségeire, mint például a társadalom és a gazdaság tervszerű fejlesztésének ténye. Ez a folyamat azonban nem egyszerű és nem mentes ellentmondásoktól sem. A törvények, különösen a nagy társadalmi horderejű törvények korszerűsítése vagy újak megalkotása folyamán még jobban vannak intézményes biztosítékok arra, hogy azok körültekintőek, sokoldalúak, s — ami nem lényegtelen — végrehajthatóak legyenek. A jogszabályalkotás soklépcsős rendszerében azonban már különböző feszültségek munkálnak. A jogszabályok olyan hálót alkotnak, amelyeken nemcsak az akadhat fenn, ami köziellenes és ellentétben van törvényeink szellemével, hanem az is, ami megegyezik vele, de nem egyezik meg más, azzal kellően össze nem hangolt jogszabállyal. S megfordítva :s: átcsúszhat szemein nemcsak a helyes, a közérdeket és a társadalmi igazságot szolgáló hanem a vele ellentétes is, ha nem a jog, hanem a jogász- kodás kerekedik felül. Vagyis nagyon sok függ értelmezőitől, végrehajtóitól, ismerőitől. S bizony hány és hány esetben lehetséges, hogy végrehajtják ugyan a jogszabály betűjét egy munkajogi, kereskedelmi, vállalati vagy in- gatlanügyi jogvitában, de nem annak szellemét. S még csak nem is mindig az elfogultság, egyoldalú érdek győzelmeképpen, hanem egyszerűen azért, mert igazgatási és jogi apparátusaink még mindig mértéktelenül túl vannak terhelve, s még mindig felettébb bonyolult, nehézkes az ügymenet, akkor is — vagy éppen akkor —, ha szabályosan .eleget akarnak tenni valamennyi formai előírásnak. Nem olyan régen találkoztam egy elgondolkoztató fája számmal : évenként hatvanezer határozati döntést keil az egyik megye területén működő földhivatalnoknak meghozniuk. Például csak olyan apróság mitt is, hogy tízezrével kellett egyszeri térképszerkesztési hozzájárulási határozatot kibocsátani. Ugyanennek a megyének éves föld- hivatali ügyiratforgalma két esztendő alatt tízezerrel növekedett, és meghaladja a Százezret. Ha országunk tizenkilenc megyéjére gondolunk, nem kelő nagy számolás hozzá, hogy belássuk : csupán egyik közigazgatási hivatali ág majd kétmilliós nagyságrendű ügyiratforgalmat bonyolít le. Ezek nem új felismerések, és a tanácsi apparátusok például úgy védekeznek ellene, hogy újra szabályozzák és radikálisan csökkentik a saját hatáskörükbe tartozó adatszolgáltatási kötelezettséget. Egyszerűsítési eljárásokat vezetnek be a jogalkalmazásban, ahol ezt a törvényes előírások lehetővé teszik. Az bizonyos, hogy ezen a téren még rengeteg tartalék van feltáratlanul, .s csupán a mennyiségi halmaz csökkenése is javára válik a gyorsabb, hatékonyabb és humánus döntéseknek. De a legkorszerűbb és legracionálisabb ügymenet és ügyintézés is kevés, ha nincs legalább ilyen változás a mentalitásban, a jogszolgáltatók és jogalkalmazók szemléletében — szocialista értelemben. Beszéljünk őszintén. A fiatal igazgatási vagy gazdasági jogi szakemberek néha túlságosan is könnyen és hamar elvesztik azt az eleven, humánus lényegre törő iog- érzéküket, amelyet magukkal hoznak. Nemcsak azt a kellő rutint, gyakorlatot szerzik meg, amely elengedhetetlen a gyors és határozott munkához, de olykor meglepően hamar átveszik sokan a leg- rágósab'b, legnyakatelkertebb hivatali stílust, azt, amelyik még bőven található a hivatalokban. Könnyedén tapad a jogászkodó mentalitás, a paragrafusok horgaiba akasz- kodó, az eleven ügytől eltávolodó szemlélet is, amely bürokratává formálja a tegnap még természetes gondolkozásé embert. A papír csak akkor ér valamit, ha mögötte nem vész el a szemhatárról az ember és az ügy, a szocialista jog tartalma. Könnyen tapad e mentalitás, azért is mert szinte minden jogalkalmazó intézményünk rop- pont szorításban van a rázúduló feladatoktól. T ermészetesen nemcsak fiatalokról van szó. Róluk csak azért kell külön említést tenni, mert ők azok, akik ebben a folyamatban a jövőt is képviselik, s amit ma az egyszerűbb, hatékonyabb, humánusabb szocialista államról álmodunk, tervezünk, akarunk, jó részben nekik kell megvalósítaniuk. Hiszen nemde ők az eleven jog fájának friss hajtásai? Rózsa Lászlá Növényvédelmi tájékoztató Az uborka időszerű növényvédelmi teendői A dán színezőgépet svájci és magyar munkás szereli.
