Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-27 / 175. szám

Nincs a társadalmi, gazdasági életnek olyan területe, ahol ne találkoznánk velük.- Volt idő, amikor nem vették szívesen, ■ ha megjelentek valahol. . Ma partnereknek tekintik őket, akiket a segítő szándéle vezet. A népi ellenőrzésnek az a célja, hogy feltárja azokat a hibákat, amelyek gátolják vagy lassítják a a társadalom fejlődését.

A népi ellenőrök társadalmi megbízatásként látják el feladatukat. Téma- és célvizsgálatokat végeznek egy-egy területen. Közérdekű bejelentések nyomába erednek, megvizsgálják azok igazát, s javaslatokat tesznek a hibák orvoslására. Tavaly 760 népi ellenőr és 178 felkért szakértő ösz- szesen 5258 napot töltött el különböző vizsgálatokkal, amelyek eredményéről lapunkban is gyakran beszámoltunk. A napokban munkatársaink együtt indultak el a megye különböző helységeibe a népi ellenőrökkel, hogy részesei legyenek annak a sokrétű munkának, melyet a NEB munkatársai végeznek.

EGYÜTT A NÉPI ELLENŐRÖKKEL

Szívesen vá

Nagyatádon és a járásban 240 népi ellenőr tevékenykedik, közülük 63 harminc év alatti fiatal. Hármat kerestünk fel munkahelyén, mindhárman részt vettek az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatait vizsgáló csoport munkájában.

Ruzsics Ernőt, a háromfai Május 1. Tsz gépszerelőjét s műhelyben találtuk, egy Rába—Steiger traktorhoz alkatrészt esztergályozott.

— KlSZ-alapszervezetünk- höz jött a felhívás, hogy arra alkalmas fiatalokat bízzanak meg népi ellenőri feladatokkal. így esett rám is a vá- lásztás, és most már három éve látom el ezt a megbízatást. A múlt évben egy hozzám nagyon közel álló téma, az ifjúsági törvény végrehajtásának vizsgálatában vettem részt több társammal.

Katona Sándort, a lábodi Zöld Mező Tsz fiatal üzemmérnökét a Görgeteg és Lá- bod között elterülő 40 hektáros dohánytábla szélén találtuk, éppen útbaigazítást adott a vegyszerezőknek.

— Szívesen vettem részt az ifjúsági törvény végrehajtását vizsgáló csoport munkájában. A tapasztalatokat, különösen azt, hogy a Kutasi Állami Gazdaságban foglalkoznak a fiatalok ügyes-bajos j dolgaival, mint gazdasági ve- ! zető is jól tudom hasznosíta- I ni.

Márkus Ferenc, a nagyatá- ! di cérnagyár lakatosa alapszervezeti KISZ-titkárkánt I került a népi ellenőrök soraiba.

Nagyon örültem, amikor az üzemi pártvezetőség titkára közölte velem, hogy javaslatukra a járási-városi NEB jóváhagyta jelentkezésemet. Eddig két vizsgálatban vettem részt, és mint ifjúsági vezető is sok tapasztalatot gyűjtöttem további munkámhoz. Jó érzés látni, hogy az alapvizsgálat után a közelmúltban megtartott utóvizsgálatig mennyi változás történt javaslatunkra.

Mind a három fiatal .népi ellenőr egybehangzó véleménye: érdemes volt ezt a megtisztelő feladatot elvállalni, és jóleső érzés a megbízatásokat becsülettel teljesíteni.

Gyorsaság a pontosság rovására

A segítő szándék vezet

Gyors reggeli eligazítás. A vizsgálatot végző csoportokkal ismertetik a feladatot, mindenki megtudja, hova kell mennie. Aztán a népi ellenőrök átveszik a megbízólevelet, s máris indulnak. Az ellenőrzés a fogyasztók érdekében történik. Mi is fölkerekedünk, hogy csatlakozva egy- egy csoporthoz csendes szemlélőként részesei legyünk a vizsgálatnak. Az első állomás a balatonszéplaki Zöldfa bisztró. Mire ide érünk, már dolgoznak az ellenőrök.

— Először próbavásárlást végeztünk. A rövid italoknál nem volt eltérés, a kétszer egy deci bor viszont egy picit kevesebb.

Most a fagylaltmérő ellenőrzése következik. A népi ellenőrök a pénzesperselyhez lépnek. Nincs leplombálva. Ez is jegyzőkönyvbe kerül csakúgy, mint az, hogy a sütemény- és halárak az üzletben nincsenek feltüntetve. Aztán a kávéfőző következik. Leszámolják a blokkokat, megnézik, mennyi kávé fő éppen, ellenőrzik a készletet. Az eltérés 12 deka. Több kávét adtak el, azaz egy-egy duplába kevesebb került az előírtnál.

Persze más szóvá tenni való is akad, erről viszont nem tehetnek az üzlet dolgozói! Zsúfolt a raktár, a folyosón nem lehet közlekedni a hordóktól.

Továbbmegyünk. Üticé- lunk a zamárdi ABC-áruház. Alig lehet bejutni az üzletbe, akkora a tömeg. Éppen rossz idő van, most vásárolnak a nyaralók, vagy csak nézelődni jönnek ide. Megérkeznek a népi ellenőrök. Kosárral a kezükben járják a boltot, vásárolnak, fizetnek, aztán rögtön előkerül a megbízólevél. Most ' következik a visszamérés, a pénztári blokk ellenőrzése. Először a kenyér kerül mérlegre. A kilós és a félkilós egyaránt

5—5 dekával kevesebb. Egyiket sem mérték.

— Amikor ennyi ember áll sorba a pult előtt, nincs rá idő, hogy a kenyeret méregessük — mondja az eladó. —

Az egyik vevő öt dekával kevesebbet kap,, a másik ennyivel többet.

A húsz deka olasz szalámit is újra megméri^. Ez viszont két dekával »hosszabb«. Kicsit »hosszabb« a füstölt oldalas is. A szappan viszont az árjegyzék szerint 7,20-ba kerül, a vásárló azonban 7,80-at fizetett. Egy másik árunál a saját kárára tévedett a pénztáros: a 20 forintos piperecikkért csak 16,70-et számolt.

Tulajdonképpen nem nagy eltérések, sőt azt is állíthatom : ilyen tömegben, ilyen munkatempó mellett megbocsáthatok. (Ennek az áruháznak a forgalma egyébként e hónap első felében csaknem 4 millió forint volt.)

Bár ezek a tévedések megelőzhetők, például azzal, ha feltüntetik az eçyes cikkek árát. Ugyanis az árcédulák mindenütt hiányoztak. A korábbi vizsgálat során észlelt súlyos hiányosságoknak azonban.már nyoma sincs. De azért Van gond bőven. A sörösgöngyöleget például senki nem szállítja el. Közben meg egyre érkezik az áru, kellene a hely. Nincs pihenés. Azaz, most egy kevés, amíg készül a jegyzőkönyv. Vajon egy-egy ilyen ellenőrzést zaklatásnak tekintenek a bolt dolgozói? Az ületvezető szerint nem.

— Egyszerűen ellenőrzésnek tekintjük. Tudjuk, hogy szükség van rá. Ha nem a NEB jön, akkor jön más. Ez hozzá tartozik a kereskedelemhez. Gyakran olyan hiányosságokra hívják fel a figyelmünket, amelyeket mi nem veszünk észre.

Azt ugyan észrevették a boltban is, hogy az egyik mérleg nem a legjobb. Miután megjelentek a népi ellenőrök, a mérleget rögtön kicserélték.

Több egységet kerestek föl ezen a napon az ellenőrök. Találtak apróbb-nagyobb hiányosságokat. A nagy forgalomban nyilván nem terjedhet ki mindenre az eladók figyelme. Egy kicsit több 'gondossággal azonban ezek a hiányosságok is megszüntethetók.

Az asztalon iratok, kimutatások, jegyzetek. Az ember azt hinné, szűkkörű tapasztalatcsere zajlik a buzsáki termelőszövetkezet elnökének irodájában.

— Valójában az ilyenfajta vizsgálódás, mint ez a mostani, mindnyájunknak egy kissé tapasztalatcsere is — jegyezte meg Káplár István. Népi ellenőr társaival' -»

helyzetét tekintjük át a megyei vizsgálati program részeként.

— Miért tűzték napirendre ezt a témát a népi ellenőrök?

— Több körülmény is indokolta. Először is a juhtenyésztés fejlesztése népgazdasági érdek. A pecsenyebárány mezőgazdaságunk egyik fontos exportcikke. Somogybán negyvenezer anyajuh van, viFólia alatt

és a felvásárlóhelyen

Farlcas Imrével, Hilbert Lajossal, a vizsgálatvezető Szabó Józseffel együtt mindnyájan «szakmabeliek«. Van köztük főállattenyésztő, számviteli szakember, ae abban egyformák, hogy a tsz-mozga- lomban nagy tapasztalattal rendelkeznek.

— Nem valami csodálatos juhászat a mienk — mondja Kiss László, a szövetkezet fő- agronómusa —, tulajdonképpen úi, most induló agazat ez, mindössze egyéves.

— * Térjünk vissza a kezdetre — szól közbe az egyik népi ellenőr. — Tehát ti a húskombinát kihelyezési akciója során kaptátok a jerkéket.

— Igen, és ahogy mondtam már — némi indulat bújkáj Kiss László hangjában —, nem volt szerencsés dolog ez. Vagy csak mi nem voltunk azok — nem tudom. Eléggé elhízott, a legelőtől elszokott állomány volt, amelyet nehéz ' visszaszoktatni a legeltetésre. Az első ellésen ez meg is látszott. Most következik majd a második el lés, ez már biztosan jobb lesz.

— Milyen a szakember-ellátottság? j

— Az jó. Mindegyik juhiszunk régi, nasv tapasztalaté szakember. A tisztánlátás érdekében elmondom: vannak távlati elképzeléseink a juhá- szattal. Az az elgondolásunk, hogy a szarvasmarhára és a juhra szakosodunk. Ehhez vannak meg az adottságaink.

Közben megérkezik a szövetkezet ellenőrző bizottságának e’nöke, Szabó Pista bácsi. Ő is bekancscló^ik a munkába, a beszélgetésbe.

— Megszokott gyakorlatunk — jegyzi meg Káplár István —. hoav mindig bevonjuk a munkába az ellenőriző bizottsági elnököt. Egyébként úgy látom »NEB- es szemmel«, hogy itt viszonyig" könnyű dolgunk 1es".

— Különben is rrk jellegű

vi-rcgálnt ez — szól közbe Balta Béla. a marcali járásivá roû ,NEB elnöke —. mint teszem azt egy számviteli revízió. A mi járásunkban öt következet Juhászatának

szőni a megye adottságai, a gyepek állateltartó képessége ennél jóval nagyobb tenyésztést tenne lehetővé. A helyzetértékelésen kívül igyekszünk feltárni a fejlődést akadályozó gondokat. Észrevételünk, javaslatunk egy láncszem lehet ahhoz, hogy gyorsabb ütemben fejlődjön ez a fontos, de kissé mostohán kezelt ágazat.

Telnek a jegyzetfüzetek, a kimutatások, óráról órára pontosabb, átfogóbb kép alakul ki a buzsáki szövetkezet juhászatáróL Az irodai tárgyalások után következik a helyszíni tapasztalatszerzés, és amikor minden részlet tisztázódott, elkészül a jegyzőkönyv. .

— Húsz éve vagyok népi el’enőr — mondja Kárpáti István. — Most is, mint min- 1 den vizsgálatnál, a segítő 1 szándék vezet.

Délelőtt nemegyszer felizzott a hangulat. Nem a harag vagy valamiféle szenvedélyes indulat fűtötte a vitát, hanem az útkeresés, a jobbat akarás. Mert nem egyszerű és nem is könnyen áttekinthető az a téma, amelyben a Boda János vezette munkabizottság vizsgálódik.

Idézet a programból :

»A cél annak megállapítása, hogy az áfész-ek felvásárlási tevékenysége mennyiben segíti elő a háztáji és kisegítő gazdaságokban a termelés meny- nyiségi és minőségi növelését: az áfész-ek milyen termelés- szervezést folytatnak a termelés elősegítése érdekében, konkrétan mit tesznek?«

1977 és 1978 első féléve kerül most mérlegre a lengyeltóti fogyasztási szövetkezetnél. Megfelelnek-e a jogszabálynak a szerződések? Hogyan tartják be kötelezettségeiket a szerződő felek? Mi a tapasztalat a fóliasátras termeléssel, a termelők a ked vezmény ellenében a szövetkezetnél értékesítik-e árujukat? A szerződésszegésnek milyen következménye van? Mikor tartanak nyitva a felvásárlóhelyek, milyen az állapotuk?

Ez -többi téma különösen nagy vitát váltott ki. A népi ellenőrök is áfész-szakembe- rek, a gondokat közvetlenül, a »saját bőrükön« is érzik. Tény, hogy általában meglehetősen elavultak, korszerűtlenek ezek az átvevőhelyeik, egyre kevésbé felelnek mega követelményeknek. Csakhogy éppen a felvásárlás hozza a legkevesebb nyereséget, a legkevésbé »bír el« nagyobb fejlesztést. Hogy mit kellene tenni? Az igazságot körülbelül Wolf János népi ellenőr fejtette ki a vita során:

— Változtatni kell, az nem kétséges! De ezt csak úgy lehet, ha a nyereség és a fejlesztés között helyes arányt sikerült kialakítani.

A lengyeltóti áfész-nél, ahol négy szakcsoport működik, és több mint hatszáz kistermelővel állnak szerződéses kapcsolatban, már tettek lépése- seíket az ügyben: Buzsákpn, I Öreglakon megfelelő körülmények között vehetik át a termékeken, Somogyváron most, Lengyeltótiban várhatóan jövőre épül egy megfelelő felvásárlóhely. Egyébként kilenc állandó és három ideiglenes helyre vihetik áruikat a kistermelők, ezenkívül — és erről elismeréssel szóltak a népi ellenőrök — az áfész-hez tartozó valamennyi településen kijelöltek boltot a felvásárlására, méghozzá úgy, hogy el is adja az átvett termékeket.

Az első nap az általános tájékozódásé. Wolf János, Cserháti István felvásárlási előadó kíséretében Garai László fóliás »birodalmát« tekintette meg. A nyugdíjas házaspár az egyik fő ellátója Lengyeltótinak paradicsomból, paprikából. Míg a termés alatt roskadozó bokrokat nézegette Wolf János, arról érdeklődött, mennyi időt töltenek el a fel- vásárlóhelyen, elégedettek-e az áfész támogatásával, meg- felelő-e a kapcsolat. Garai néni nem fukarkodott az elismerő szavakkal, persze amíg eladó és vevő lesz, a kettőjük viszonyában mindig felfedezhető a vita is. Ami mindaddig nem rósz, amíg nem veszi el a kedvet a termeléstől.

— Hogyan fogadta ezt a vizsgálatot? — kérdeztem Cs. Kovács Józsefet, a lengyeltóti áfész felvásárlási osztályvezetőjét.

— Örülök neki. Nemcsak azért, mert szakmabelietekéi találkozva az ember mindig hall, tanul valami újat, és a népi ellenőrök »civilben« kollégák. Hanem azért is, mert egy ilyen vizsgálat mindig a fő gondokra irányítja a figyelmet. Ez az első lépés afelé, hogy megszűnjenek ezek a gondok.

Bonyodalmak a lakásszövetkezetnél

Baksa Györgyiket a siófoki kórház egyik, irodájában aktahalmok között találtuk.

— A Semmelweis lakásszövetkezetet vizsgáljuk. A 45 jövendő lakástulajdonos szinte kivétel nélkül a kórházban dolgozik, így itt végezzük a vizsgálatot. Könnyen elérhetjük az embereket, ha a véleményüket kell kérni.

A vizsgálat egy bejelentés alapján indult. Az 1976-ban alakult lakásszövetkezet tagjai befizették a szükséges pénzt, aztán minden leállt, nem tudták, mi lesz tovább. Májusban bejelentés érkezett a NEB-hez, amelyben, azt kérték, vizsgálják meg a népi ellenőrök, mi lett a pénz, és mi lesz a lakásszövetkezet sorsa?

Kiderült, hogy egyetlen mulasztás történt: nem tájékoztatták a szövetkezet tagjait.

— Annyira tájékozatlanok voltak, hogy néhányan már arról beszéltek: miért kell a

házba márvány lépcső? Pedig csupán arról volt szó, hogy a lépcső oldalát márványmozaikkal díszítik.

Különben a tervek elkészültek, ■ és május végén — nem azért, mert a népi ellenőrzés vizsgálni kezdte az ügyet, hanem mert ennyi átfutási időre volt szükség — a kivitelező nyilatkozott: 1980 júniusára elkészülnek a lakások. Az OTP szerződést kötött. Persze ehhez hónapok kellettek, hiszen az egyik szövetkezeti tag közben hosz- szabb időre külföldre távozott, és különböző közjegyzői igazolásokra volt szükség ahhoz, hogy az OTP szerződést köthessen. Sajnos a jövendő lakókat erről nem tájékoztatták. Így aztán arra gondoltak: elveszett pénz a befizetett negyven-nyolcvanezer forint, s a NEB-et kérték, vizsgálja meg az ügyet.

A népi ellenőrök hozzáláttak a munkához, és összesen lű munkanapot töltöttek el

az iratok, számlák, tervek tanulmányozásával, az emberek meghallgatásával, míg kiderült: szó sincs itt becsapásról, sikkasztásról. Minden rendben van. Csak éppen a szervezők nem ismerték tökéletesen a jogszabályokat, nem tudták, mikor kell közgyűlést összehívni, nem tudták. mikor és miről kell tájékoztatni a lakásszövetkezet tagjait.

— Persze nem volt hiábavaló a munkánk — mondja Baksa György, a vizsgálat vezetője. — Így legalább megnyugodtak a majdani lakók, a lakásszövetkezetet szervezők pedig a jövőben jobban ügyelnek arra. hogy mindenről időben tájékoztassák az embereket. A lakásszövetkezet tagjai ’ általában ápolónők, asszisztensek, olyan kispénzű emberek, akik sok mindenről lemondtak azért, hogv összejöjjön a lakás ára. És most azt hitték, elveszett a pénzük. Pedig csak apró mulasztás történt.