Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
Kutyák és bűnözők Befértek az italboltba. A tettes a tv- antennán mászott föl a tetőre; kibontotta a cserepeket, a padlást, aztán onnan ment a lezárt helységbe. A betörés észlelése irtán riasztották a rendőrséget. Megérkeztek a helyszínelők, és velük együtt megérkezett Kovács Ottó őrmester oldalán Cita, a nyomoizóku- tya. Citának — gyakorlott «»szimat« lévén —■' nem okozott különösebb gondot a tettes nyomának követése. A tv- antennátóil indult, majd mintegy két kilométer hosszan »földre szegezett« orral követte a nyomot, egészen egy lakásig, egy megvetett ágyig. Ott ült le, jelezve: itt fekszik a betörő. A betörő, persze, mindent tagadott. Lefoglalták a ruháját, mintát vettek a kibontott tetőből, és mindezt elküldték a bűnügyi techneikai intézetbe. A szakértők aztán találtak ruhafoszlányokat a tetőmintán és a tetőből származó parányi részecskéket a ruhán. A kutya tehát nem tévedett: a tetteshez vezette a rendőröket — A kutyák egyébként nem szoktak tévedni —r mondja Zombai József őrnagy, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság technikai alosztályvezetője. — Az viszont előfordul, hogy mire a helyszínre érünk, a kíváncsiskodók összetapossák a nyomokat, s nehéz megállapítani melyik a tettesé. Akkor megtörténhet, hogy a kutyát rossz nyomról indítja a gazdája, és természetesen a kutya a rossz nyomon halad végig. Ha a kutyák között létezne olyan ranglista, mint az embereknél, a nyomozókutyákat a legfelső hely illetné meg. ök a »kutyatársadalom« elitjei, a legtöbbet tudják, és hibátlanul kell dolgozniuk. Kaposváron több ilyen kutya van. Cita és Tapad a nyomkövetés mesterei. Bernât, a legfiatalabb szagazonosító. »Ö« zárt helyen dolgozik: tárgyról vett szimat alapján öt személy közül választja ki a bűnöst, vagy az emberről vesz szimatot, és több tárgy közül keresi meg, melyik az emberé. A legnehezebb munka ez: csak úgy képes a kutya végrehajtani, ha semmi Nélkülözhetetlen segítőtársak nyers belsőséget, nem zavarja. Néha 3—4 éves, konzervált szagokkal kell dolgoznia. A nyomozókutyákkal szemben magasak a követelmények. — Nem minden kutya alkalmas erre a munkára — mondja Kovács Ottó őrmester, Cita gazdája. — Csak németjuhászokat használunk, közülük is csak a legki egyensúlyozó ttabbak lehetnek nyomozókutyák. Nem vad. fékez- hetetlen jószágok ezek, nem rontanak a bűnösre, ellentétben a kutyás filmek főszerep- lőiveL Amikor a tetteshez érnek, leülnek mellé, így jelzik, hogy megtalálták. Esetleg gyengéden megfogják a kezét No, persze ha a tettes ellenségesen lép föl, támad, akkor a kutya sem hagyja magát Elég végignézni ezeken az egyébként szelíd kutyákon, hogy az ember meggyőződjön róla: nagyon elszánt betörő, rabló kell legyen az, aki szembe mer szállni velük. — Mennyit dolgoznak a nyomozóim tyák ? — Tavaly Cita és Tapad 150 nyomkövetést hajtott végre, az idén, eddig, nyolcvannál tartunk. Volt rá eset, hogy a kutya 10—15 kilométer hosszan követte a nyomot Ha nem dolgozunk, a gyakorlás akkor sem marad el. Általában naponta 3—4 órát edzenek a kutyák. Nyomkövetés! gyakorlatok, akadályok leküzdése szerepel a napi »edzésterveikben«. Lényeges, hogy nagyon jó kondícióban legyenek, bírják a munkát. — A jó kondícióhoz milyen táplálék kell? — Kapnak ételmaradékot a konyháról, és ehhez még tojást Naponta egyszer esznek, körülbelül két liternyi ételt — Van-e rangjuk a rendőrkutyáknak? — Az ötvenes években volt, ma már nincs. A közhiedelemmel ellentétben kitüntetést sem kapnak. Csak jó szót, dicséretet, de azzal nem szabad fukarkodni. Leggyakrabban lopás, betörés, rablás esetén veszik igénybe a nyomozókutyákat. De szükség van rájuk eltűnt emberek megkeresésénél is. Néha meg lopott állatokat kel fölkutatniuk. Tapad az egyik tsz-istál lóból ellopott fiatal bikát a tolvaj éléskamrájában találta meg — háromkilométeres, bravúros nyomozás után. Máskor italboltbetöréshez »-hívták«. A kutya »megmutatta« azt a széket, ahol előző este g tettes ült. Az italboltvezeto emlékezett rá, ki volt az a vendég, s így gyorsan kézre került a tettes. Ha éppen nincs munka vagy edzés, a kutyák a boxokhan pihennek. A rendőrségen most készül egyébként az új »boxutca«, és mellété a szagazonosító helyiség. — Vajon mennyi ideig bírják a kutyák az igénybevételt? — Nyolc-kilenc éves korig — mondja Zombai József. — Utána körzeti megbízottakhoz kerülnek vagy vissza a központba. Aztán gyárakat, üzemeket őriznek, s helyükre új kutya kerül. A majdani gazda elutazik a központba, kiválaszt egy fiatal, de már jól képzett kutyát, s azzal újra hosszú évekig dolgozhat A BM általában magántenyésztőktől vásárolja az egyéves kort betöltött németjuhászokat Ezek a kutyák természetesen szigorú szakmai és állatorvosi vizsgálatokon esnek át, s csak a legjobbakat veszik meg Kovács Ottó nagyon szerencsés helyzetben van, — Gyermekkorom óta tenyésztek németjuhászokat. Cita is a saját nevelésem. Szegről végről Kántor rokona. — A kutyás fél más kutyáitól? — Nem félek, de azért idegen kutyákhoz nem megyek oda barátkozni. Amikor a központi telepen kiválasztom azt a kutyát, amelyiket elhozunk, kedvességgel, szép szóval »nyerem meg a bizalmát«. A kutya megérzi, hogy szeretik-e. Ezek az okos állatok ma még nélkülözhetetlenek — és valószínűleg nagyon sokáig azok lesznek — a bűnüldözésben. Érzékeny orrukra szinte naponta szükség van, mert ha egyszer ráálltak a helyes nyomra, nehezen menekül a bűnöző. Dán Tibor Egy „melléktantárgy” úttörője A szülők többségének véleménye szerint a mezőgazda- sági ismeretek — és általában a gyakorlati foglalkozás — »melléktantárgy«. Nem kell bizonygatni, mennyire káros ez a szemlélet a téeszek és állami gazdaságok munkaerőgazdálkodására és a gyerekek erkölcsi arculatára. Nem »mellék«, hanem nagyon is fontos tantárgy. E megállapítás hitelességére Bemard. Jenőnek, az igali általános iskola tanárának egész élete a »fedezet«. Egy nagyszerű élet. És a sok egészséges mag, amit a tanár úr a göllei, igali, toponári földbe, az ott élő nebulók leikébe elvetett, remek termést hozott. Bernard Jenő munkájának elismerése: 25 esztendős szakfelügyelői ,tevékeny- sége, hatvanadik születésnapja és nyugdíjba vonulása alkalmával tegnap vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. —, Utam egy- Szolnok megyei kisközségből indult, majd néhány évi székesfehérvári tartózkodás után a frontvonalakon át vezetett Somogyba — mondja gyermekes lelkesedést és öreges rezginált- ságot egyaránt tartalmazó har.ghordozánsal. Bevallom, kezdetben nehéz volt alkal mazkodni választott hazám szokásaihoz, ám Alföld-nosztalgiáim eloszlatásához —; bármilyen furcsa — hozzájárult a rengeteg tennivaló, amelyet a mezőgazdaság szocializálásának kötelezettsége rótt rám és egész nemzedékemre. Miközben a göllei gazdaképző iskolában parasztfia- talokat, később ugyanott kisdiákokat, majd az igali gimnáziumban a földműveléstől berzenkedő kamaszokat, végül ismét felsőtagozatosokat tanítottam, igyekeztem részt vállalni a téeszszervezésből, a botladozó első gazdaságok megerősítéséből. Mutatós eredmények és látványos balsikerek követték egymást, néha icipicit féltem is, most mégis gyönyörűséggel emlékszem vissza a »hőskorra«. Nemrégiben találkoztam néhány parasztemberrel, akik húsz éve még kútbaugrással ér az öngyilkosság más formáival fenyegetőztek a belépési nyilatkozat láttán, most pedi himnuszokban nyilatkoznak az életűkről. Sokan hagylak föl 18—2 éve a falusi életformával — meggondolatlanul. A munkaerő pótlásához elengedhetetlen volt az oktatásügy segítsége, de a mezőgazdasági ismeretek elnevezésű tantárgy bevezetése sem volt csupa diadalát. Bernard Jenő a pionírok közt is az első volt. A gyakorlókertek létrehozása ban, a tanműhelyek »kiverekedésében«, a személyi feltételek megteremtésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, r ezekért 1976-ban az oktatásügy kiváló dolgozója lett. Holott »kezdetben előfordult, hogy az iskolának kellett támogatnia a téeszt, máshol a gazdaságok vezetői nem ismerték föl, hogy a gyakorlati oktatás, a mezőgazdasági.munka megkedvel te-lése nekik hoz hasznot.« És a jelenlegi helyzet? — Az általános iskolák tavaly megrendezett országos versenyén két somogyi csapat került a legjobb hat közé, i az eredmény — remélhetőleg — öt nap múlva sem lesz rosz- szabb, a Kéthelyen tartandó vetélkedőn. A bírálók közt ott lesznek Bernard Jenő egykori tanítványai — ma téeszelnökök, állatorvosok — is. A tanár úr mégsem elégedett Mert bőségesen maradt még előítélet. — Eszembe jutott egy közvéleménykutatás. A kérdésre: miért szereted a gyakorlati foglalkozást a tanulók többsége azt felelte: azért, mert ott nem kell tanulni... Egy másik kérdés így hangzott : miért nem szereted a mezőgazdasági ismeretek tantárgyat? A lehangoló válasz: mindig ásni és kapálni kell... Indokolt a viszolygás, ha a földművelés, az állattenyésztés sokrétűségéből a pedagógusnak vagy a téesz- munkavezetőnek csupán eny- nyit sikerült megmutatnia. Szerencsére egyre több a .ió példa. Kétségeim akkor szűnnek meg leginkább, ha a göllei, a somogyjádi és a kéthe- lyi téesuben, iskolában megfordulok. Jómagam is »bábáskodtam« mindhárom kapcsolat bölcsőjénél... A kiskert földje, a magvak, a virágok továbbra is bizonyosan engedelmeskednek majd Bernard tanár úr akaratának. Mégis hiányozni fog valami: a diákok jelenléte, amely »izgalmasabb«, mint a legváltozékonyabb időjárás«. L. A. Á gesztenyefák visszatérnek A napokban zavarba hozott Halász Miklós, a barcsi nagyközségi közös tanács költségvetési üzemének igazgatója. Egy csomó kinagyított fényképet tett elém: »Ezeket is mi csináltuk.« Munkafolyamatokat, parkosított részeket, elkészült létesítményeket ábrázolták a felvételek. Tíz év telt el az üzem megalakítása óta. Alig több mint 200-an kezdték; a kavicsbányában, a kertészetben, a beton- üzemben dolgoztak. Az eredményük 1968-ban 20 millió fo- ri-t körül volt A tíz év alatt fölépítettek többek között 112 lakást, egy hattantermes iskolát, egy ABC-áruházat, illetve üzleteket óvodákat és a szakmunkásképző-intézetet a tornateremmel együtt. 125 ezer négyzetméter területet parkosítottak, elültettek 8 ezer fát, jjg Legendák a lóról — Nem tudom én, hogy a ló ment-e a kancaszimaton, vagy kend! — Piros, ismerhetsz, ha délelőtt nem mentem ... Nékem mír mindig délután van! — Csak meg ne sajnáljalak. Majd elhiszem. Ilyenkor bolondultok csak meg, mikor délutánodni kezd! — Honnét tudod? — Aki nem süket, az hallja. Ott volt a kovácsházi kefekötő. Addig vásározott, menyecskék után ahajkodott, hogy a végén egy fiatallal bujdosott el. Addig tartott a szerelem, amíg a pénz. A végén az öreg visszarimánkodta magát az asszonyhoz. A műhelye is ott maradt, hát jól van. Nehogy erre az útra kanyarodj, me.-t én vissza nem fogadlak. De amíg ezt mondja, valami nagy buzgolkodásba kap, nem is látom. Megképzik előttem a kefekötő sora, elkódusodása, hazavánszorgása, amit a kutyának se kívánnék, bizony. Hanem Pircsi csak elém penderül, a harangaljú lánykori szoknya rajta. Elámulok. — Ez még megvan ennyi idő után? — Minden. Minden megvan, vén kurafi, csak a szemed nyisd ki! Szedi az asztal szerelését, de perdül, de fordul olyan pipiske módra, egész megállítom. Az agyam is megsugá- rolódott, hát én barom, nem veszem észre, hogy bizonyságot akar. Kitanítják az asszonyok egymást. Bizonyságot, bizonyságot! Segíts, bizonyság! Segített. Hanem, ahogy gombolom a lajbim, nem állta szó nélkül Piros. — Olyan bazsalikomszagú a hajad, te, milyen ágyban keltei? — Csupa másodvirágzásban a mezőség, asszony, hát a bazsalikom megtölti a határt! Szépen csurgóit az életem, kicsi bűn meg Piros között Egy tavaszi napon csak nagy kurírral szólítanak éngem Gyulára. Nem voltam sáros, hát mentem jó hitem bizodalmával. Mondják aztán a kincstárnál, hogy állami ménes alakul Mezőhegyesen, ami II. Józsefnek, az új uralkodónak az óhaja. Hívnak, hogy menjek. Van itt, aki tudja már a lovat Én már semmi se vagyok. Fölbukhatok a saját árnyékomban. Ne vegyék gyalázatnak, hogy a saját kölkeimet ajánlom, de hát ott van a Bálint gyerekem. Én abban úgy bízok, mint magamban. Ha ő megfelel, hát boldoguljanak. Gyurkát nem ajánlom, btt él évtizede a Körös között, ugyan a kincstár hóna alatt. Ott a Jani gyerek. Szárnya nő a lónak, ha nyeregbe pattan. De a Kokora sarjadékai is épp olyan mesterek a ló körül, mint az enyémek. Magam helyett tizet beajánlok, magamat meg kiveszem a lóval bánni tudók közül. Bajnak, kaloncnak. más terhének minek mennék én oda láb alá. Pircsi pártfogolta a véleményemet. Dédapám, Eszes Bálint Huszonöt éves nőtlen ember voltam, amikor a szülői házat ocahaeyíam. Nem mentem messzire. Világos reggeleken fcazaláítarn lóhátról, ha képpel fordultam Végegyháza felé. Ügy ismertem, akár a vakonddúrőst. Egy tekintettel beláttam zegezugát. A Magyar Királyi Állam Ménesbirtoknak nem volt nehéz megtalálni ezt a lótermő tájékot, hiszen már apám nevelőapja is itt teremtette a nyergest. Csak mostan, ahogy mondedott, éveken át hallat- szódott, maga a kalapos király veszi kezébe a hajtószárat. Ügy, hogy oda besorozó- dik, az mindenestől a király katonája. Nékem pedig a mundértól bersózott a hátam. A katona nem a maga esze után járkál. Megparancsolják neki, mikor keljen, feküdjön, egyen, öltözzön. Még a jármódokat is. Most vágtában, most lépésben. Most szeressen, most gyűlöljön, mostan öljön! Hanem, amikor egy vasárnap réggé! a rezesbanda megfújta falunkban a verbuvá- iót, hát vitt a lábam énge- met is a sorozok elé. Nemcsak katonának valót soroztak ott, hanem ci vili népeket is. A katonaéletet olyan szépen kínálták muzsikaszó mellett, hogy magamnak is megbicsaklott az eszem ina. Aki katonacsikósnak állt, lökték fejére a csákót, de akkorát, mint a harci dob, és kéket meg pirosat. (Folytatjuk) Tíz év változásai s a belterületen 4,5 kilométernyi utat építettek, kitermeltek háromnegyed millió köbméter folyami kavicsot. — A fejlődés ritmusa meggyorsult Barcson, s ehhez az üzennek is igazodnia kellett. Továbbfejlesztettük a költségvetési üzem szerkezetét. A pécsi tudományegyetem jogtudományi és közgazdaságtudományi kara kidolgozta az üzem szervezetfejlesztési programját. Az eredmény : egységes lett az irányítás, világosabb az üzem és a tanács kapcsolata, s létrejött egy jól működő információs rendszer. A fejlesztés irányát a lakás- és közműépítés, a kommunális ágazat, a lakossági építőipari sz gáltatások és legdöntőbben az építőipar igényei határozták meg. Az idén csaknem 50 millió forint a tervük. Ebből azonban csak másfél millió forint jut fejlesztésre, — Ez csak a szinten tartást b ízt sít ja. A közterületek tisztán tartásához a második félévben jön meg egy 1,1 millió forint értékű gép. Negyedmii-. Hóért vásárolunk kerti trak- to *•, fűkaszálót. Ezzel majdnem elfogyott másfél millió forint. így csak központi támogatással léphetünk előre, pályázatok elnyerésével, hitelekkel. Nemrég készült el az üzem 1980-ig szóló kommunális műszaki fejlesztési terve. Jobb munkára, előrelátó tervezésre, körültekintő szervezésre kötelezi őket a település fejlődése, a környezet is. Ehhez pedig fölkészült emberek kellenek. A költségvetési üzemben nyolc egyetemet, főiskolát végzett ember dolgozik, de egy éven belül ez a szám megkétszereződik. Harmincötén középfokú végzettségűek, s 47-en tanulnak jelenleg is. Két év alatt egyharmadára csökkent a munkaerővándorlás. (Az összlét- szám: 360). Néhány fontos szakmában szakemberhiány van. Például 16 kőműves hiányzik. Ugyanakkor egyre több szolgáltatási igény mutatkozik. Az idén kezdték el a kertművelési és növényvédelmi szolgáltatást. — Sok feladatunk van. 1980- ban például már a lakosság 80—85 százalékát érinti a szervezett szemétszállítás. Jelenleg csak 50 százalékos az arány Azután szeretnénk meghat ' rozni az utcák jellegét azá’t : is, hogy egy-egy fafajtát ülte tünk el. Nyírfák, fenyők, gesz tényék kerülnek a földbe. Régebben volt Barcson e gyönyörű gesztenyesor. A jö megint dicsekedhet majd ezz M. A KAPOSVÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ AZONNAL FÖLVESZ 2 nőt üdítőtöltő munkakörbe, 1 férfit szikvíztöltő munkakörbe, 1 férfi munkaerőt, aki biztonságtechnikai, mérési és tűzvédelmi vizsgával rendelkezik. Jelentkezés az áfész ipari csoportjánál, Kaposvár, Budai Nagy Antal u. 8. (40014) 4
