Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Tappenzfegyelem és betegeiienőrzés A Minisztertanács múlt heti ülésén megtárgyalta és jó­váhagyta az egészségügyi miniszter, a munkaügyi mi­niszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksé­gének értékelő jelentését a táppénzrendszer módosításá­ról és a táppénzfegyelem erősítéséről hozott határozat végrehajtásának tapasztala­tairól. Flosznik Pálnénak, a Megyei T ársad a! ombiztosítási I gazga- tóság betegségi ellátási osz­tályvezetőjének asztalán ér­dekes, de egyáltalán nem rendkívüli tartalmú levél fek­szik. Az egyik somogyi ipari szövetkezet bejelenti, hogy dolgozójuk, aki táppénzen van, alkalmi munkát végez, kérik, vonják meg tőle a táppénzt. — Orvosoktól inkább ka­punk ilyen jelzéseket, mun­káltatóktól — sajnos — rit­kábban. Pedig nekik is érde­kük lenne bejelentést tenni, hiszen a táppénzfegyelem el­választhatatlan az általában vett mukafegyelemtől: ahol] megtűrik az egyiknél a lazí­tást, ott egészében, szintén romlik a rend, a fegyélem. Al táppénzes betegek ettenőrzé- sében szoros összhangra van szükség a munkáltató, az or­vos, a társadalombiztosítási igazgatóság és az üzemi kifi­zetőhelyek között. Három évvel ezelőtt a me­gye társadalombiztosításban részesülő dolgozóinak 6,1 szá­zaléka volt táppénzes. 1976- ban ez az arány 5,6 százalékra csökkent, és tavaly — 1977. január 1-én lépett hatályba az új táppénzrendelet — további egy tized százalékkal mérsék- lődötti Ezek az arányok jobban ér­zékelhetők, ha tudjuk, hogy Somogybán az üzemi kifize­tőhelyekhez csaknem 107 ezer táppénzjogosult biztosított tar­tozik, az igazgatósághoz pedig mintegy 14 ezer, s további több mint 48 ezer a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok szá­ma, akik a táppénzre az igaz­gatóságnál vagy az üzemi ki- fizetőhelyeken jogosultak. Hogy mennyi pénz megy táp­pénzre a megyében egy-egy évben? Nagyon sok. Az igaz­gatóság 1976-ban 130,9, tavaly 135 milliót, az üzemi kifizető- helyek pedig két éve 18, a múlt évben 19,5 milliót folyó­sítottak erre a célra. 1977-ben csupáp az igazgatóság 23 850 esetben utalt ki táppénzt a beteg dolgozóknak. Egy-egy járványos betegség »•felfuttatja-« a táppénzigényt Így volt ez az idén az influen­za miatt. Május végéig a dol­gozók 6,1 százaléka volt táp­pénzen, sőt februárban az arány a 8 százalékot is meg­haladta. Mindig beteg-e a beteg? Pontosabban szólva, mindig úgy él, viselkedik, pihen, aho­gyan azt az orvos előírja, és egészségének a helyreállítása megkívánja? Írásunk elején említettünk egy esetet arra, hogy a kérdésre bizony nem­mel is válaszolhatunk... — A betegeket a munkálta­tó, az orvos és a védőnő el­lenőrzi, közülük az egészség- ügyi dolgozók kontrollja a leghatékonyabb. A társada­lombiztosítási igazgatóság a munkáltatók ellenőrzésekor, az orvosi naplók alapján kere­si föl a betegeket Ilyen lá­togatás tavaly 567, az idén eddig 262 esetben volt Ta­valy hetvenhét az idén eddig harmincnégy alkalommal kel­lett megvonni — orvosi ja­vaslatra — a táppénzt Érde­kes, hogy egyetlen .határozat ellen sem föllebbezett a be­teg, tehát ő maga is jogosnak tartotta a döntésünket A munkahelyi társadalombiztosí­tási tanácsok ugyanilyen kö­vetkezetességgel dolgoznak a megyében, A tavaly januártól érvényes kormányintézkedés nemcsak az egészségügyi szerveknek ad feladatot, hanem a mun­káltatók tennivalóit is meg­jelöli. Gondoskodniuk kell pél­dául arról, hogy a hagyomá­nyos beteglátogatás keretében megnézzék: a munkából né­hány napra rendszeresen tá­vol maradóknál melyek a va­lódi okok a hiányzásra. Ha valaki például önnön gyógyu­lását hátráltatja, nem jele­nik meg felülvizsgálaton, az orvos javasolja a táppénz megvonását. Mit kell tennie a munkáltatónak? Ha ok van akkor kezdeményezzen fe­gyelmi vagy társadalmi bíró­sági eljárást. Szükség esetén kérje a dolgozó táppénzes fe­lülvizsgálatát. A Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgód faipari üzemének ké­résére tavaly például történt ilyen rendkívüli felülvizsgá­lat. Vigyázzunk rájuk is! A rendelkezés értelmében megváltozott a táppénz kiszá­mításánál figyelembe vehető * idő: három hónapról egy év­Gyönyörű collie volt. Dús, aranyszín oroszlánsörénnyel, amely most csapzottan és mocskosán rezzent meg a gyorsan suhanó autók erős légáramlatától. Szántód után láttuk, ott hevert az ország­út jobb oldalán. Némelyik autó kikerülte, némelyik nem. De emlékszem piszkos kis kóbor ebekre, macskákra, a fölismerhetetlenségig eltor­zítva, madarakra és _ kisebb erdei állatokra is. Ütőn és útszélen hevertek, mint egy- egy félrehajított rongycso­mó. Az országutak szedik a magúk áldozatait. Láttam összetört szélvédőjű autót dühödt vezetővel, s ar- rább az immár futni soha nem tudó, utoljára még meg- megrezzenő lábú őzet, ame­lyik a bajt okozta, vagy horpadt lökhárítót, s a bű­nös fácán tolláit, melyek eső­ként hulltak a szürke asz­faltra. És láttamV gyerekeket sírni elpusztult állataik mellett, s emlékszem családra, amelyre felhőt borított a szeretett ál" lat hirtelen pusztulása. S az ilyen családok nem akartak már új állatot vásárolni ma­guknak, féltek, hogy egyszer majd kiújul a seb, legyen bár­milyen kicsiségnek tűnő az A szomszédunkban gyönyö­rű, fekete tacskót tartottak. Aprócska, hegyes orrú, ma­zsola szemű kis állat volt, ki­csiségét meghazudtoló öblös hanggal. A környék kedven­ce volt, holott a tacskók gyanakvó természetűek, ne­hezen fogadnak bizalmukba valakit. Talán ezért is volt olyan népszerű a. környéken lakók közötti Számon tartot­ták, ha valakinek mégis si­került megsimogatnia. És az ismerős autósok mindig lassí­tottak, ha a kert előtt halad­tak el, mert ismerték Dinó szokásait, hogy időnként a szomszéd sarokig is elhajtja csavargó vére. Ha mégis to­vább ment, az ismerős gye­rekek hangos kiáltozással kergették haza, s lelkendezve panaszolták be a gazdának, milyen messzire csavargóit védencük. Dinó ilyenkor föl­dig lógó orral hallgatta a korholást, még azt is eltűr­ve, hogy a helyzet előnyeit kihasználó némelyik gyerek megsimogassa. Egyszóval kedvenc volt 5 felnőttek és ifjak között, mindaddig, míg egy ismeret­len, bizonyára ismeretlen ide­gen autó elütötte. Két ka­masz vette észre az iskolából jövet Kisvártatva már töb­ben is összefutottak, s szo­morúan tanácskoztak az áldo­zat fölötti Abban mindenki megegyezett, hogy a gazdá­nak egyelőre semmit sem szabad tudnia. Azonban so­káig nem lehetett halogatni a dolgot, hiszen Dinót előbb-- utóbb keresni kezdik. Már nem emlékszem, honnan és kitől került elő a kosár, ab­ba helyeztük szegény Dinó földi maradványait, s még egy tiszta zsebkendő is akadt (valamelyik iskolás gyereké), amellyel letakarhattuk. Így indultunk el mindnyájan, hogy megvigyük a szomorú hírt A kert előtt valahogy el­szállt a bátorságunk. Féltünk találkozni a mindjárt kitörő gyásszal, s szégyenkezve be­vallom, elpárologtunk, a zseb­kendőt ajándékozó iskolásra bízva a szomorú megbízatást. Azóta két év telt el, s , bár vétlen nek számítom magam, még mindig furdal a lelkiis­meret Dinóérti ' Jobban vi­gyázhattunk volna rá. És ab­ból a kertből többet nem hal­latszott ugatás. Tudom, nem mindig az autóvezető a hibás. A volán mögött ülőnek is borzasztó érzés, amikor egy kis állat vetődik a kerekek alá. És sokszor nincs idő félrerántani a kormányt. Néha még ak­kor sem, amikor figyelmetlen gyalogos lép le óvatlanul a járdáról. Mondom, nem kívá­nom elítélni az autósokat. Ha akad is köztük lelketlen, sze­rencsére elenyésző a számuk a jó szándékú többséghez képesti A tényen ez sajnos nem változtat. Nyár van, megnőtt a forgalom az országutakon, s megnőtt az »áldozatok« szá­ma is- És higgyék el nekem, legyen a kerekek alá perdülő csak egy fiatal macska, azt valahol valaki nagyon fogja sajnálni. Mint azt a gyönyö­rű colliet, a balatoni műúton. És nem csupán azért, mert sok pénzbe került. Autóveze­tők, vigyázzunk az állatokra is, mert ezzel egymás örö­mére vigyázunk! re nőtt. Somogybán különösen érdekes ez a módosítás, hiszen itt van a kimondottan há­romhónapos foglalkozási lehe­tőséget adó Balaton. — Korábban az ország min­den részébe küldtünk táp­pénzt, hiszen különböző he­lyekről jöttek ide dolgozni a nyári hónapokra. Előfordult, hogy a háromhavi kereset alapján bizony magas összegű táppénzt kaptak, még ha előt­te és utána nem tettek is szert nagy jövedelemre. Most, hogy az éves átlagot vesszük figyelembe, kétségkívül keve­sebben ügyeskedhetnek, mint a rendelet megjelenése előtt. Hasznos volt a másfél évvel ezelőtti módosító kormányin­tézkedés, ezt bizonyítják a tapasztalatok. A táppénzfegye­lem további szilárdítása érde­kében azonban ezután is ügyelni kell arra, hogy a ha­tározat minden pontja érvé­nyesüljön. Magyarán szólva: táppénzt csak az kaphasson, aki beteg. B. A. H. F. m TÓTH BÉLA \ mm Legendák a lóról g Indiai rézáru nagy választékban érkezett a Bizományi Áruházba Kaposvár, Noszlopy G. n. 7. (40140) Gépírni tudd adminisztrátort meghatározott időre azonnal fölveszünk. DUNÂNTÜLÏ CIPÖKERESKEDELMI VÄLLALAT, Kaposvár, Széchenyi tér 4. rím 19) Ügy megáhítottám azt a pá­rát, azt hittem, a nyakába bo­rulok. — Hogy adják? —■ kérdem csak úgy mellékesen, hiszen nagy érdeklődést észnél levő vevő ne mutasson a kívánt portékaló iránt, mert nem tudja megvenni — Négyszáz rénus forint. Nevetünk. Négyet is adnak annyiért, nem is ilyen hitvá­nyát, hanem egyenesen tábor­noki lovakat, hát hová a csil­lagos egekbe beszélnek ma­guk, katonák! — Na, akkor háromszáz! — Azt is csak lajtorjáról érhetnénk el! — Kétszáz, de a véle ban­dés másik' kilenc arabust is vinni kell, s azokért 150-et le­számolni darabonkénti — Hát annyi pénz nincs is a világon! — ijedt meg hirte­len Zámbó. Félrehúzódunk kicsit az el­adóktól, a pénzeinket össze- mogyorózni, de akárhogy csűr­jük, csavarjuk, a számtiszt Zámbónái nincs több 1300 fo­rintnál. — Mondok én egyet, kettő lesz belőle, számtiszt uram, Józsi bátyám, már megbocsás­son kéretlen közvetlensé­gemért. Én megbírok a csődöt árával, itt van a rávaló, maga a kilenc kancát fizesse! Ha én csikós vagyok, azok mesteri lovak, fejemmel kezeskedem értük! Van tán annyi szavam tizenkét évi szolgálatom után maga előtt! — Van, fiam, hogyne volna még több is! — Fölbátorít, Józsi bátyám. Tudja, mit, az enyém a cső­dór, s egyúttal szépen kérem legkisebb, nekem legkedve­sebb Linus lánya kezét. — Ne, te, ne! Egyszerre mindent? Mit szól ő? — Száz éve már rábólintott. — Akkor mit mondhat egy haüányú apa? — Azt, hogy tí tudjátok! — Hát akkor, ha tudjátok, >akkor ti tudjátok! Mentem olyan örőmrivalog- va, fújta bennem hetven re­zesbanda, de hazáig egy szót se szóltunk. A porosz katonakupecek, igazolásul, hogy nem loptuk a cocókat, minden elkeltnek ki­tépték az anyakönyvi lapját, ráírták : megvásárolta Eszes Boldizsár aLcsuti lovászmes­Árvíz és aszály Az első népszámlálás 1869-ben Csehországban már 1869-ben sor került az első hivatalos népszámlálásra. Ekkor az or­szágnak 7 617 230 lakosa volt. Becslések szerint Csehország területén az IV.—VI. század­ban körülbelül félmillió embei élt. A fehér-hegyi ' csata (1620. november 8.) előtti időben mintegy kétmillió lakosa lehe­ter, 1815. július I6-án Bécsúj­helyen, a Mischelle lovasezred finándkorpuszátóL »Nonius se­nior, született 1810-ben, vilá­gos pej, marmagassága 12 marok. Apja Orion angol teli- vér, anyja normandiai nagy csonti!.« Azon az őszön, ahogy rozs­dásodni kezdték az alsóbükki erdők lombjai, mint nős em­ber búcsúztam el Alcsut min­den bokrától, lovától. Szülő­földem hívott engem, apám, anyám. És küldött Sári só­gorasszonyom sárkányt űzet lö­vellő szeme. Könnyen sátort bontottam, a világ Paulinával velem jött. S jaj, anyámék, nem is tudták, hogy örüljenek szép kis menyüknek, elkóbo­rolt fiuknak, szerencséjüknek. Megyek jelentkezni a pa­rancsnoknál. Áll kint Cseko- nics, bámulja a lovam. — Horniét loptad, te csikÓ6 gyerek? ' — Bárcája vau ennek, tes­sék megnézni, igaz jószág. — Bárea nélkül is elhiszem. Tudod te, hogy egész lói nem­zedékek örökhagyó jó szülő­édesapja ez, ha ember kezé­be kerül. — Valamit vélek hozzá. — Hogy adod? — Nem eladó!­— Nono. Az állam és a lóval dolgozó lakosság sok év­tizeddel előbbre való érdeke azt parancsolja, hogy a ló ne legyen magántulajdon! — Tizenhárom évi járandó­ságomat adtam érte! tett a cseh területeknek, de a harmincéves háború (1618— 1648) idején a lakosság körül­belül egyharmada elpusztult A jelenlegi népszaporulat meghaladja az európai átlagot Csehszlovákiának ma már 15 millió lakosa van, s a demog­ráfusok számításai szerint 200" ben majdnem 17 millió lesz. — Mennyi volt az? — Igaz lélekre, kétszáz arany forint. — Négyszázat a markodba olvasok, és örök életre tiéd a vele való bánás. Külön törzs­ménest állítunk össze, a sze­med, az eszed körülötte. Nem lettem gazdag ember. Elosztottam a pénzt apámék meg négy testvérem közötti Ha engem ilyen négyszáz forintos szerencse ért, nekik is van ahhoz közük. Hogy éljek kd- kupálódott módra, míg ők rongyokban járnak, paticsfalú, felverem házaik karólábú ágyain hánykolódnak. Egy jó falat nem tudna a torkomon lecsúszni, tudva, hogy ők köz­ben a nyögve nyelő kukorica- gancát rágják, s testvéreim kisgyerekeivel telítődik meg a temető. _ Boldogultunk. Tízéves há­zassági évfordulónkon három gyerek toporgott körülöttünk, A nóniusznak ezalatt három­száz csikaja szaladozott Hírem kelt, öregedő csikó­számadóvá támadtam már, mikor kalandtalan életemben kezdődtek a huppanok. Kilenc ménes uralta a tájat, s tíz­ezerig való marhát számláló gulyák, amikor az őriző kato­nák fiatal, csikós gúnyájú idegen legényt szedtek le egy fasori fáról. Állítólag , napok óta ott tanyázott, az én cső- dörménesemet kémlelve. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom