Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
Tappenzfegyelem és betegeiienőrzés A Minisztertanács múlt heti ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az egészségügyi miniszter, a munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének értékelő jelentését a táppénzrendszer módosításáról és a táppénzfegyelem erősítéséről hozott határozat végrehajtásának tapasztalatairól. Flosznik Pálnénak, a Megyei T ársad a! ombiztosítási I gazga- tóság betegségi ellátási osztályvezetőjének asztalán érdekes, de egyáltalán nem rendkívüli tartalmú levél fekszik. Az egyik somogyi ipari szövetkezet bejelenti, hogy dolgozójuk, aki táppénzen van, alkalmi munkát végez, kérik, vonják meg tőle a táppénzt. — Orvosoktól inkább kapunk ilyen jelzéseket, munkáltatóktól — sajnos — ritkábban. Pedig nekik is érdekük lenne bejelentést tenni, hiszen a táppénzfegyelem elválaszthatatlan az általában vett mukafegyelemtől: ahol] megtűrik az egyiknél a lazítást, ott egészében, szintén romlik a rend, a fegyélem. Al táppénzes betegek ettenőrzé- sében szoros összhangra van szükség a munkáltató, az orvos, a társadalombiztosítási igazgatóság és az üzemi kifizetőhelyek között. Három évvel ezelőtt a megye társadalombiztosításban részesülő dolgozóinak 6,1 százaléka volt táppénzes. 1976- ban ez az arány 5,6 százalékra csökkent, és tavaly — 1977. január 1-én lépett hatályba az új táppénzrendelet — további egy tized százalékkal mérsék- lődötti Ezek az arányok jobban érzékelhetők, ha tudjuk, hogy Somogybán az üzemi kifizetőhelyekhez csaknem 107 ezer táppénzjogosult biztosított tartozik, az igazgatósághoz pedig mintegy 14 ezer, s további több mint 48 ezer a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok száma, akik a táppénzre az igazgatóságnál vagy az üzemi ki- fizetőhelyeken jogosultak. Hogy mennyi pénz megy táppénzre a megyében egy-egy évben? Nagyon sok. Az igazgatóság 1976-ban 130,9, tavaly 135 milliót, az üzemi kifizető- helyek pedig két éve 18, a múlt évben 19,5 milliót folyósítottak erre a célra. 1977-ben csupáp az igazgatóság 23 850 esetben utalt ki táppénzt a beteg dolgozóknak. Egy-egy járványos betegség »•felfuttatja-« a táppénzigényt Így volt ez az idén az influenza miatt. Május végéig a dolgozók 6,1 százaléka volt táppénzen, sőt februárban az arány a 8 százalékot is meghaladta. Mindig beteg-e a beteg? Pontosabban szólva, mindig úgy él, viselkedik, pihen, ahogyan azt az orvos előírja, és egészségének a helyreállítása megkívánja? Írásunk elején említettünk egy esetet arra, hogy a kérdésre bizony nemmel is válaszolhatunk... — A betegeket a munkáltató, az orvos és a védőnő ellenőrzi, közülük az egészség- ügyi dolgozók kontrollja a leghatékonyabb. A társadalombiztosítási igazgatóság a munkáltatók ellenőrzésekor, az orvosi naplók alapján keresi föl a betegeket Ilyen látogatás tavaly 567, az idén eddig 262 esetben volt Tavaly hetvenhét az idén eddig harmincnégy alkalommal kellett megvonni — orvosi javaslatra — a táppénzt Érdekes, hogy egyetlen .határozat ellen sem föllebbezett a beteg, tehát ő maga is jogosnak tartotta a döntésünket A munkahelyi társadalombiztosítási tanácsok ugyanilyen következetességgel dolgoznak a megyében, A tavaly januártól érvényes kormányintézkedés nemcsak az egészségügyi szerveknek ad feladatot, hanem a munkáltatók tennivalóit is megjelöli. Gondoskodniuk kell például arról, hogy a hagyományos beteglátogatás keretében megnézzék: a munkából néhány napra rendszeresen távol maradóknál melyek a valódi okok a hiányzásra. Ha valaki például önnön gyógyulását hátráltatja, nem jelenik meg felülvizsgálaton, az orvos javasolja a táppénz megvonását. Mit kell tennie a munkáltatónak? Ha ok van akkor kezdeményezzen fegyelmi vagy társadalmi bírósági eljárást. Szükség esetén kérje a dolgozó táppénzes felülvizsgálatát. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgód faipari üzemének kérésére tavaly például történt ilyen rendkívüli felülvizsgálat. Vigyázzunk rájuk is! A rendelkezés értelmében megváltozott a táppénz kiszámításánál figyelembe vehető * idő: három hónapról egy évGyönyörű collie volt. Dús, aranyszín oroszlánsörénnyel, amely most csapzottan és mocskosán rezzent meg a gyorsan suhanó autók erős légáramlatától. Szántód után láttuk, ott hevert az országút jobb oldalán. Némelyik autó kikerülte, némelyik nem. De emlékszem piszkos kis kóbor ebekre, macskákra, a fölismerhetetlenségig eltorzítva, madarakra és _ kisebb erdei állatokra is. Ütőn és útszélen hevertek, mint egy- egy félrehajított rongycsomó. Az országutak szedik a magúk áldozatait. Láttam összetört szélvédőjű autót dühödt vezetővel, s ar- rább az immár futni soha nem tudó, utoljára még meg- megrezzenő lábú őzet, amelyik a bajt okozta, vagy horpadt lökhárítót, s a bűnös fácán tolláit, melyek esőként hulltak a szürke aszfaltra. És láttamV gyerekeket sírni elpusztult állataik mellett, s emlékszem családra, amelyre felhőt borított a szeretett ál" lat hirtelen pusztulása. S az ilyen családok nem akartak már új állatot vásárolni maguknak, féltek, hogy egyszer majd kiújul a seb, legyen bármilyen kicsiségnek tűnő az A szomszédunkban gyönyörű, fekete tacskót tartottak. Aprócska, hegyes orrú, mazsola szemű kis állat volt, kicsiségét meghazudtoló öblös hanggal. A környék kedvence volt, holott a tacskók gyanakvó természetűek, nehezen fogadnak bizalmukba valakit. Talán ezért is volt olyan népszerű a. környéken lakók közötti Számon tartották, ha valakinek mégis sikerült megsimogatnia. És az ismerős autósok mindig lassítottak, ha a kert előtt haladtak el, mert ismerték Dinó szokásait, hogy időnként a szomszéd sarokig is elhajtja csavargó vére. Ha mégis tovább ment, az ismerős gyerekek hangos kiáltozással kergették haza, s lelkendezve panaszolták be a gazdának, milyen messzire csavargóit védencük. Dinó ilyenkor földig lógó orral hallgatta a korholást, még azt is eltűrve, hogy a helyzet előnyeit kihasználó némelyik gyerek megsimogassa. Egyszóval kedvenc volt 5 felnőttek és ifjak között, mindaddig, míg egy ismeretlen, bizonyára ismeretlen idegen autó elütötte. Két kamasz vette észre az iskolából jövet Kisvártatva már többen is összefutottak, s szomorúan tanácskoztak az áldozat fölötti Abban mindenki megegyezett, hogy a gazdának egyelőre semmit sem szabad tudnia. Azonban sokáig nem lehetett halogatni a dolgot, hiszen Dinót előbb-- utóbb keresni kezdik. Már nem emlékszem, honnan és kitől került elő a kosár, abba helyeztük szegény Dinó földi maradványait, s még egy tiszta zsebkendő is akadt (valamelyik iskolás gyereké), amellyel letakarhattuk. Így indultunk el mindnyájan, hogy megvigyük a szomorú hírt A kert előtt valahogy elszállt a bátorságunk. Féltünk találkozni a mindjárt kitörő gyásszal, s szégyenkezve bevallom, elpárologtunk, a zsebkendőt ajándékozó iskolásra bízva a szomorú megbízatást. Azóta két év telt el, s , bár vétlen nek számítom magam, még mindig furdal a lelkiismeret Dinóérti ' Jobban vigyázhattunk volna rá. És abból a kertből többet nem hallatszott ugatás. Tudom, nem mindig az autóvezető a hibás. A volán mögött ülőnek is borzasztó érzés, amikor egy kis állat vetődik a kerekek alá. És sokszor nincs idő félrerántani a kormányt. Néha még akkor sem, amikor figyelmetlen gyalogos lép le óvatlanul a járdáról. Mondom, nem kívánom elítélni az autósokat. Ha akad is köztük lelketlen, szerencsére elenyésző a számuk a jó szándékú többséghez képesti A tényen ez sajnos nem változtat. Nyár van, megnőtt a forgalom az országutakon, s megnőtt az »áldozatok« száma is- És higgyék el nekem, legyen a kerekek alá perdülő csak egy fiatal macska, azt valahol valaki nagyon fogja sajnálni. Mint azt a gyönyörű colliet, a balatoni műúton. És nem csupán azért, mert sok pénzbe került. Autóvezetők, vigyázzunk az állatokra is, mert ezzel egymás örömére vigyázunk! re nőtt. Somogybán különösen érdekes ez a módosítás, hiszen itt van a kimondottan háromhónapos foglalkozási lehetőséget adó Balaton. — Korábban az ország minden részébe küldtünk táppénzt, hiszen különböző helyekről jöttek ide dolgozni a nyári hónapokra. Előfordult, hogy a háromhavi kereset alapján bizony magas összegű táppénzt kaptak, még ha előtte és utána nem tettek is szert nagy jövedelemre. Most, hogy az éves átlagot vesszük figyelembe, kétségkívül kevesebben ügyeskedhetnek, mint a rendelet megjelenése előtt. Hasznos volt a másfél évvel ezelőtti módosító kormányintézkedés, ezt bizonyítják a tapasztalatok. A táppénzfegyelem további szilárdítása érdekében azonban ezután is ügyelni kell arra, hogy a határozat minden pontja érvényesüljön. Magyarán szólva: táppénzt csak az kaphasson, aki beteg. B. A. H. F. m TÓTH BÉLA \ mm Legendák a lóról g Indiai rézáru nagy választékban érkezett a Bizományi Áruházba Kaposvár, Noszlopy G. n. 7. (40140) Gépírni tudd adminisztrátort meghatározott időre azonnal fölveszünk. DUNÂNTÜLÏ CIPÖKERESKEDELMI VÄLLALAT, Kaposvár, Széchenyi tér 4. rím 19) Ügy megáhítottám azt a párát, azt hittem, a nyakába borulok. — Hogy adják? —■ kérdem csak úgy mellékesen, hiszen nagy érdeklődést észnél levő vevő ne mutasson a kívánt portékaló iránt, mert nem tudja megvenni — Négyszáz rénus forint. Nevetünk. Négyet is adnak annyiért, nem is ilyen hitványát, hanem egyenesen tábornoki lovakat, hát hová a csillagos egekbe beszélnek maguk, katonák! — Na, akkor háromszáz! — Azt is csak lajtorjáról érhetnénk el! — Kétszáz, de a véle bandés másik' kilenc arabust is vinni kell, s azokért 150-et leszámolni darabonkénti — Hát annyi pénz nincs is a világon! — ijedt meg hirtelen Zámbó. Félrehúzódunk kicsit az eladóktól, a pénzeinket össze- mogyorózni, de akárhogy csűrjük, csavarjuk, a számtiszt Zámbónái nincs több 1300 forintnál. — Mondok én egyet, kettő lesz belőle, számtiszt uram, Józsi bátyám, már megbocsásson kéretlen közvetlenségemért. Én megbírok a csődöt árával, itt van a rávaló, maga a kilenc kancát fizesse! Ha én csikós vagyok, azok mesteri lovak, fejemmel kezeskedem értük! Van tán annyi szavam tizenkét évi szolgálatom után maga előtt! — Van, fiam, hogyne volna még több is! — Fölbátorít, Józsi bátyám. Tudja, mit, az enyém a csődór, s egyúttal szépen kérem legkisebb, nekem legkedvesebb Linus lánya kezét. — Ne, te, ne! Egyszerre mindent? Mit szól ő? — Száz éve már rábólintott. — Akkor mit mondhat egy haüányú apa? — Azt, hogy tí tudjátok! — Hát akkor, ha tudjátok, >akkor ti tudjátok! Mentem olyan örőmrivalog- va, fújta bennem hetven rezesbanda, de hazáig egy szót se szóltunk. A porosz katonakupecek, igazolásul, hogy nem loptuk a cocókat, minden elkeltnek kitépték az anyakönyvi lapját, ráírták : megvásárolta Eszes Boldizsár aLcsuti lovászmesÁrvíz és aszály Az első népszámlálás 1869-ben Csehországban már 1869-ben sor került az első hivatalos népszámlálásra. Ekkor az országnak 7 617 230 lakosa volt. Becslések szerint Csehország területén az IV.—VI. században körülbelül félmillió embei élt. A fehér-hegyi ' csata (1620. november 8.) előtti időben mintegy kétmillió lakosa leheter, 1815. július I6-án Bécsújhelyen, a Mischelle lovasezred finándkorpuszátóL »Nonius senior, született 1810-ben, világos pej, marmagassága 12 marok. Apja Orion angol teli- vér, anyja normandiai nagy csonti!.« Azon az őszön, ahogy rozsdásodni kezdték az alsóbükki erdők lombjai, mint nős ember búcsúztam el Alcsut minden bokrától, lovától. Szülőföldem hívott engem, apám, anyám. És küldött Sári sógorasszonyom sárkányt űzet lövellő szeme. Könnyen sátort bontottam, a világ Paulinával velem jött. S jaj, anyámék, nem is tudták, hogy örüljenek szép kis menyüknek, elkóborolt fiuknak, szerencséjüknek. Megyek jelentkezni a parancsnoknál. Áll kint Cseko- nics, bámulja a lovam. — Horniét loptad, te csikÓ6 gyerek? ' — Bárcája vau ennek, tessék megnézni, igaz jószág. — Bárea nélkül is elhiszem. Tudod te, hogy egész lói nemzedékek örökhagyó jó szülőédesapja ez, ha ember kezébe kerül. — Valamit vélek hozzá. — Hogy adod? — Nem eladó!— Nono. Az állam és a lóval dolgozó lakosság sok évtizeddel előbbre való érdeke azt parancsolja, hogy a ló ne legyen magántulajdon! — Tizenhárom évi járandóságomat adtam érte! tett a cseh területeknek, de a harmincéves háború (1618— 1648) idején a lakosság körülbelül egyharmada elpusztult A jelenlegi népszaporulat meghaladja az európai átlagot Csehszlovákiának ma már 15 millió lakosa van, s a demográfusok számításai szerint 200" ben majdnem 17 millió lesz. — Mennyi volt az? — Igaz lélekre, kétszáz arany forint. — Négyszázat a markodba olvasok, és örök életre tiéd a vele való bánás. Külön törzsménest állítunk össze, a szemed, az eszed körülötte. Nem lettem gazdag ember. Elosztottam a pénzt apámék meg négy testvérem közötti Ha engem ilyen négyszáz forintos szerencse ért, nekik is van ahhoz közük. Hogy éljek kd- kupálódott módra, míg ők rongyokban járnak, paticsfalú, felverem házaik karólábú ágyain hánykolódnak. Egy jó falat nem tudna a torkomon lecsúszni, tudva, hogy ők közben a nyögve nyelő kukorica- gancát rágják, s testvéreim kisgyerekeivel telítődik meg a temető. _ Boldogultunk. Tízéves házassági évfordulónkon három gyerek toporgott körülöttünk, A nóniusznak ezalatt háromszáz csikaja szaladozott Hírem kelt, öregedő csikószámadóvá támadtam már, mikor kalandtalan életemben kezdődtek a huppanok. Kilenc ménes uralta a tájat, s tízezerig való marhát számláló gulyák, amikor az őriző katonák fiatal, csikós gúnyájú idegen legényt szedtek le egy fasori fáról. Állítólag , napok óta ott tanyázott, az én cső- dörménesemet kémlelve. (Folytatjuk)
