Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Népi iparmüvészetünk Mintegy negyvenezer szö­vetkezeti tag jubilál népi ipar­művészetünk huszanötödik év­fordulóján. Tárgyi népművé­szetünk nagy múltú hagyomá­nyait átmentve 1953 tavaszán alakult meg a Népi Iparmű­vészeti Tanács, illetve a H1SZÖV. A Magyar Néprajzi Társaság és a Népművelési Intézet 1952-ben Győrben an- kétot hívott össze, itt jelent­kezett az igény, hogy teremt­sék meg a népi iparművészet gazdasági alapját. Emellett hangsúlyozták, hogy az alkotó népművészek elvi és gyakor­lati irányítása is megoldásra vár. A háziipari és népművé­szeti szövetkezetek biztosítani tudták az alkatók megélheté­sét, és a Népi Iparművészeti Tanács hatáskörébe került a művészeti munka irányítása. A létrejött szervezetek első teendői közé tartozott az or­szág különböző részein élő és alkotó népművészek felkuta­tása. Az alapítók közül való a Kaposváron élő Varga Lász-, ló fafaragó is, a népművészet mestere, a Népi Iparművésze­ti Tanács tagja. O így emléke­zik a »hőskorra«; — Jártam a környéket, felkutattam a ré­gi szakkönyveket. Szerencsém volt, éltek még a nagy öre­gek: id. Kapoli, Breglovics, Kálmán Pista bácsi. Amit tu­dok — tőlük tudom ... Somogybán hagyományai vannak a faragásnak. A szö­vetkezet ötszáz faragót tart nyilván, megyénk részvétele e népes családban különösen számottevő. A népi iparművé­szet gazdasági és művészeti irányításának a megszervezé­sével egy időben fokozódott a jeles átkotok elismerése is. 1953-ban adták át először a népművészet mestere kitünte­téseket, elsőként kapta meg e címet a Somogybán is élt id. Kapoli Antal. Faragásait be­cses értékként őrzik múzeu­maink, népi iparjnűvészeink pedig ma is szívesen meríte­nek kifogyhatatlan gazdagsá­gából. A művészeti színvonal emelését szolgálják a néni iparművészeti és háziipari pá­lyázatok, kiállítások. Közülük megyénk ad otthont a faragók országos seregszemléjének, melyet kétévente Balatonlel- lén rendeznek meg. A népi iparművészek kö­zött sokan vannak, akik apáiktól, nagyapáiktól tanul­ták meg a tárgyi népművészet mesterségét. A Kaposváron élő Tamás László fazekas, a nép­művészet mestere is a családi hagyomány folytatója. A ha­todik nemzedék tagjaként már arról is gondoskodott, hogy a lánc ne szakadjon meg. Tamás Mária követi őt a korong bir­tokosaként. Hiába keresnénk a régi Somogybán a fazekas­ság emlékeit, a faragáshoz ké­pest csekélység, amit találni. Az ötvenes évek elején ala­kult meg Kaposváron a faze­kasok önálló szövetkezete. Sárközi népi cserepet készítet­tek abban az időben. A so­mogyi fazekasság csírája ak­kor kezdett kinőni, amikor hozzáláttak a szövetkezetben a habán kultúra feltámasztá­sához. JMai hírnevét ezzel ala­pozta meg a kaposvári faze­kasság. A szövetkezetét meg­kedvelték a fiatalok, tagjainak több mint nyolcvan százaléka harminc éven aluli. Magyarországon hetvenkét háziipari és népművészeti szö­vetkezet működik. Huszon­nyolc főképp népi iparművé­szeti terméket állít elő. Ter­melésük összértéke meghalad­ja a hárommilliard forintot, ötszázmillió forintnál nagyobb értéket képvisel a zsűrizett népi iparművészeti alkotás, és termék. Csaknem egymilliárd értékű áru külföldet jut, több­ségében nyugati piacon kel el. A magyar népi iparművészei­nek nemcsak itthon, hanem külföldön is rangja van. A ne­gyedszázados ju'y.leum alkal­mából nagyszabású kiállítást rendeztek Budapesten, a Nép­rajzi Múzeumban. Érdemes megtekinteni. H. B. [ Tanácskozás Fonyódon A tánc mondanivalója Alig pár napja, hogy a ha­zai táncművészet jeles képvi­selői — koreográfusok, tárco- sok, (kritikusok — tanácsko­zásra jöttek össze Fonyódom; kivételesen tehát neon a fő­városban, s nem is valami­lyen színpadi bemutató alkal­mával. Miért szervezte ezt a találkozót a Népművelési In­tézet, s miért adott otthont művészeti alkotóházáham a Somogy megyei Tanács? 11 nemzsii koreográfiái iskola Régi tény, hogy a különbö­ző művészetek fejlődését, s ezen belül is az alkotóművé­szek (képzését a különböző is­kolák és főiskolák erősen el­térő módon segítik elő. Nálunk például a képzőművészeti és a zeneművészeti főiskola évti­zedek, sőt emberöltők óta kép­zett szakembereket bocsát ki a hazai piktúra vagy muzsika szolgálatára, míg mondjuk a környezetesztétitoa vagy az ipari formatervezés csak újab­ban nyert polgárjogot a mű­vészetoktatás hálózatában. Nos, ha csak a régóta bevált rend szerint működő intézmé­nyeket nézzük, akkor sem mondhatjuk, hogy ezek »zse­niképző« iskoláik, hiszen nincs rá semmi biztosíték, hogy minden végzős évfolyam­ban újabb Csotntváryk és Bar­tókok hagyják el az épület fa­lait. Ám látásra és ecsetkeze­lésre, hallásra és harmonizá­lásra, szemléletre és szerkesz­tésre mégiscsak megtanítanak, egyszóval a szellemi és ma­nuális képzéssel megteremtik a lappangó tehetség kibonta­kozásának alapjait. A táncművészeinek rosszab­bul megy a sora a világban, s talán a moszkvai színművé­szebi főiskola Gitisz táncmű­vészeti fakultásán (kívül nem is tudunk felmutatni olyan he­lyet, ahol rendszeresen oktat­nák a jövő alkotóművészeit. Holott jó néhány kitűnő ko­reográfus dolgozik szerte Európában (köztük nem egy magyar alkotót ugyancsak »je- g'vznek«), s fölöttébb szük­ség volna tudásuk és mes­terfogásaik rendszeres átadá­sára. Ilyen körülmények közt, valójában autodidakta folya­matokat segítve, szinte létfon­tosságú szerephez jutnak a különböző alkotáselemzések és alkotód tapasztalatcserék. A koreográfusok a műhelyviták árán rajzolhatják csak meg továbbfejlődésük távlatait, s a pályakezdők is ily módon ér­tékelhetik reálisabban első lé­péseiket. Nem véletlen hát, hogy az elmúlt években a táncművé­szet művelői igyekeztek meg­ragadni a lehetőséget a ta­pasztalatcserére, s hogy az egyes bemutatók, fesztiválok záróvitáit nem a protokoll- szabályok betartása jellemezte, hanem az alkotói gondoknak, gondolatoknak és módszerek­nek a gyűrűzése. Pár év óta Veszprém megye rendezi meg a fiatal koreográfusok fóru­mát; most Somogy nyújtott lehetőséget a fiatalabbaknak és az idősebbeknek. De miről is esett szó Fonyódon? 0 zalai kamaralánc- fesztivál utójátéka Elemzést, módszerbeli vizs­gálódást rendezni természete­sen az élő művészeti esemé­nyektől elszakadva nem lehet. A tanácskozás részvevői ezért a márciusban lezajlott zala­egerszegi koreográfiád verseny új műveit vitatták meg. Közel sem mindegyiket (a tavaszi fórumon majdnem ötven új koreográfiát mutattak be az együttesek), viszont a kivá­lasztottakat annál alaposab­ban. Közeliek az emlékek, mégis a gyarló emlékezet megtámogatására a résztve­vők képmagnón nézhették meg újból a korábban fölvett táncokat, meg-megállva, s új­ból lepörgetve a vitás része­ket. Közben kialakultak és megoszlottak a véleményék ; a koreográfusok vallomást te­hettek alkotói céljukról, a szakkritikusob kifejthették, hogy az adott táncmű eszme­világát mennyiben találták je­lentősnek, megformálását hiá­nyosnak, vagy éppen meggyő­zően újszerűnek. Az igazi műalkotásokban mindig van valami egyedi, ne­hezen követhető. Mégis, ezt tudva, sőt ennek ellenére a tanácskozás részvevői arra tö­rekedtek, hogy a kiemelkedő és előremutató művek sajátos­ságait világítsák meg. Az olyanokait tehát, amelyek faj­súlyos mondanivalóit közvetí­tenek társadalmunknak a tánc nyelvén, s e mondanivaló ki­fejezéséhez — a táncfolklór eszköztárából merítve — meg­találják a sajátos kifejezési formákat Külön öröm, hogy ez a közösen végzett kutatás személyes engedmények nél­kül, elvi alapokon történt, tes­tületileg, az elkötelezett mű­vészeti fölemelkedés ügyéért. Eredményt csakugyan így lehet elérni, s már emiatt is. jó Volna, ha az első fonyódi találkozó egyben nem az utol­só lenne. Maácz László Gazdag programot kínál 'a baranyai megyeszékhely a művészet barátainak július 14-től 30-ig. Öt színhelyen zajlanak majd a színházi be­mutatók, balettestek, zenei műsorok stb. Haasz Miklós, a Pécsi Nyári Színház általá­nos titkára tájékoztatott ben­nünket a programokról. Elmondta, hogy a városi ta­nács voltaképpen, hagyományt újított íel gazdagabb tarta­lommal, megváltozott formá­ban. Négy és fél millió fo­rintot költenek a nyári kul­turális eseményekre. Az egyik színhelye e rendezvény- sorozatnak a Szabadtéri Tánc­szín, ahol balettestet tart a Pécsi Balett, melynek Eck Imre Kossuth-díjas a művé­szeti vezetője. Monteverdi, Bach és Orff zenéjére Eck és Tóth Sándor koreografált tán­cot. Érdekes kísérlet lesz Oscar Wilde (lim—190(1) egyik prózában keveset ját­szott^ drámájának, a Salomé- nak színre vitele. A darabból, mint ismeretes, 1905-ben Richard Strauss komponált operát. A dalmű botránykővé vált a premieren: szadistának, erotikusnak ítéltetett. Pécsen új koncepcióban kel életre is­mét a xvildei mű : Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszer­ző komponált hozzá zenét, Eck Imre pedig a koreográfiát készítette el. Salome Galam­bos Erzsi lesz. Ugyancsak a Szabadtéri Játékszín ad ott­hont a Dráván innen és túl című bemutatónak: a Fáklya Nemzetiségi Táncegyüttes és a Baranyai Táncegyüttes ad közös műsort. A Csontváry Múzeum udva­rán bábjáték-bemutatók zaj­lanak. Az országos hírű Bó­bita bábegyüttes itt adja elő Kós Lajos Az élet és halál játékai című művét. Vendé­gül látja Pécs a Kolozsvári Állami Bábszínházát is. mely Kovács Ildikó Homo ludens című darabját játsza el. Tavaly eszményi környe­zetben már tartottak színházi bemutatót a Tettyei Játék­színben. Most is kaposvári vendégművészek lépnek fel itt, a romok között kialakított színpadon. A produkciók mű­vészeti vezetője Babarczy László, a Csikv Gergely Szín­ház igazgató főrendezője lesz. Paul Forster I. Erzsébet cí­mű drámáját — néhány évvel ezelőtt R uttkay Évával a címszerepben a Vígszínházban ! Feri bácsi naponta járja az erdőt. — Volt már olyan, hogy néhány napig nézegettem egy kprhadtforma ágat, nem tud­tam beszélni az erdésszel, szabad-e elvinni. Aztán csak mondtam neki; Te Vince, én emiatt a fa miatt napok óta nem tudok aludni ... Szeren­csére nem volt jó ipari fá­nak. Megkaptam. Az udvaron egy emberalak áll. Baltával faragta. — Gondoltam, megpróbá­lom, tudok-e embert is fa­ragni. Hát így sikerült... — Nem is tudom, mi leh­ne faragás nélkül t— mondja a felesége, míg a kapuig kí­sérnek bennünket. — Járnak ide megnézni, mit csinál, de nem csupán ez a jó benne, hanem az, hogy látom, mek­kora öröm ez a faragás. Ami­kor már nagyon nyughatatlan, csak járkál körülöttem, mon­dom neki: — Na papa, fogd a botot, aztán menj az erdő­be... Ijsiinon Márta A mikei faragó háza az utca elejéről már mutatja magát: faragott kakas áll az egyik oszlop tetején, fakígyó tekeredik a másikra. Lábait az ég felé emelve egy med­veforma ágaskodik odébb. * Kövesi Ferenc a fának csak egy részét munkálja, fa­ragja, a másikat csaknem tel­jesen úgy hagyja, ahogy azt a természet megalkotta. Jár­kál az erdőben, figyeli a tör­zseket, gyökereket és már lát­ja is: ha egy kicsit elveszünk, ha egy, cseppet faragunk be­lőle, ha igazítunk valamit, éppen olyan lesz. .. mint mondjuk, egy bagoly. Vagy egy kutya, vagy ki tudja ?... A szobában üveg mögött rengeteg olyan állatfigura, amely ugyancsak hasonlít va­lamire — pedig éppen csak hozzányúltak. Alig alakítottak rajt valamit. Többségük sző­lőgyökér. Annak van olyan árnyalata, hogy sok minden­re emlékeztet. Van a szobá­ban olyan olvasólámpa, mely egy összecsavarodott fa ágai­ból vett föl kígyóformát. — Fejet is csináltam neki — mondja készítője. — Az­óta ez az olvasólámpám, es­ténként itt rajzolgatok, ter­vezgetek. Az előszobában faragott bú­tor. A népművészek stílusá­ban. Asztal, székek — kettő még hiányzik a garnitúrából (készítője sokat betegeskedett az utóbbi hónapokban) —, tükör körbefogva gazdag min­tákkal, faragott még a füg- gönytartó karnis is. a sima bútorlapokra. Legna­gyobb meglepetésünkre még a ház falán, a villanyórát ta­karó szekrény ajtaján is vi­rágmotívumokat láttunk. — Nekem mindegy, hogy az erdőben találok egy szép ágat vagy késsel faragok min­tát — csak fa legyen. Sajnos, beteg vagyok. Hiányzik az egyik vesém, gyakran rosszul érzem magam. Amikor ope­ráltak, nem is nagyon hit­tem, hogy meggyógyulok — aztán hazajöttem. Nehéz munkát végezni már nem tu­dok, de a kést azt elbírom. Elkezdtem faragni és vala­hogy minden könnyebb lett Amikor dolgozom, nem is ér­zem, hogy fáj valami. Egész életemben sokat dolgoztam nem tudnék meglenni munka nélkül most sem. tam a mezőn, meg ahol kel­lett. A tsz-ben, a birkák mel­lett. Azt hiszem, akkor kezd­tem el igazán figyelni a fát. Ahogy mentem az állatok után, csak elém került egy- egy szép faág ... A szobában nagyrészt eb­ből az időből való botgyűjte­mény díszük egy tartóállvá­nyon. Némelyik botnak, ma­dár a fogantyúja, a másiknak róka ... — A faragást néhány évvel ezelőtt az agancstartókkal kezdtem — meséli Kövesi Fe­ri bácsi. — A feleségem csa­ládjából kerültek hozzánk a trófeák. Mondta az asszony, hogy talpat kellene faragni nekik — hát ez lett belőle. Valóban, szebbnél szebb tal­pak tartják az agancsokat, a vaddisznók agyarát. Kövesi Feri bácsi nem csu­pán a természet alkotta fa­ágakba »látja bele« a figu­rát. Késsel a kezében virágos mezőt varázsol a .tányérokra, játszották — Lengyel Pál, a Csiky , Gergely Színház tagja rendezi. Díszlettervező; Do­nath Péter, s a szereplők kö­zött találjuk Csákányi Esz­tert, Simány Andreát, Balogh Tamást, Tóth Évát, Kiss Ist­vánt, Gőz Istvánt, Lukáts An­dort, valamint Kern Andrást, Lázár Katit. Euripidész He- kabé című tragédiáját Bucz Hunor rendezi. A Barbakán Várárok lesz a színhelye a Gyulai Várszínházból Pécsre kért produkciónak, Székely János Caligula helytartója cí­mű drámájának, melyet Ha­rag György marosvásárhelyi igazgató főrendező állít szín­padra. Dégi István, öze La­jos, Hegedűs D. Géza lesznek a főbb szereplői'. Reneszánsz vigasságokat — korabeli la­koma, korabeli muzsika — rendeznek a Hotel Minaret udvarán. Művészeti vezető: Kircsi László. Ezenkívül tar­tanak majd VIT-karnevált, cserépvásárt, országos kerá- miabiennálét, dzsesszműsoro­kat, lengyel karikatúrakiállí­tást, szabadtéri tárlatot és lát­ványos vásári műsorokat is. L. I­— A tsz-ben pásztor volt. — Igen, de ennek nincs kö­ze a faragáshoz. Ott akkor senki nem faragott. Ellenben bognár a foglalkozásom, az volt már az apám, a nagyapám is. A fa nekünk mindig is alapanyagunk meg munka­eszközünk volt. Nagyon ke­mény időket éltünk. Többen voltunk testvérek, az édes­anyám meghalt, ott marad­tunk úgy, hogy minden mun­kát nekünk, gyerekeknek kel­lett elvégeznünk a ház körüL Édesapám egyszer csinált ne­kem egy1 bizsokot, de látta, hogy minden szabad időmet a faragással töltöm, hát el­vette tőlem, talán még ösz- sze is törte. Azt mondta: ilyen haszontalanságokra nincs idő. — Később meg, amikor ösz- szeházasodtunk, ismét nem volt idő ilyesmire — fűzi to­vább a szót a felesége. — örültünk, hogy megéltünk. — A háború alatt fogság­ban voltam, amikor visszake­rültem, már volt a faluban három bognár — így a férj. — Mit csinálhattam? Dolgoz­Édesapám csinált egy bizsokot. 17 nap — 38 előadás Pécsi nyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom