Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
Miből és mit? Fejlesztési gondolt Igáiban Gyümölcstároló készül A vései termelőszövetkezet gyümölcsösében összeszerelik a csurgói faüzemben készült könnyűszerkezetes tárolót, melyben már fogadhatják az idei termést. Jogvédelem a fsz-ekben Elnézést kérek a tanács vezetőitől, hogy sáros cipőben lépek ay. iroda tiszta szőnyegére: szolgáljon mentségemre, hogy az igali utcákat jártam. Igaz, hogy első sorban az üdülőtelep agyaga ragadt rám, de hát az is a községhez tartozik. Takács János tanácselnök és Rajczi János vb-titkár értik a célzást. Válaszuk: — Sajnos, nemcsak a fürdőtelep útjai járhatatlanok esős időben, hanem a község belterületén is akadnak még olyan utcák, melyek nélkülözik a szilárd utat, járdát. De úgy gondoljuk, ezzel nem állunk egyedül a megyében. Valóban nem. Rangosabb helyek — városok — még nagyobb gondokkal is küszködnek. De az itt lakóknak és a 350 hétvégiház-tulajdo- nosnak ez sovány vigasz. Beszélgetés közben visszatérő sóhajok: nincs elég pénz. Pedig sok • mindenre kellene — orvosi rendelőre, iskolára, kisvendéglőre, járdákra, utakra. De miből? A költségvetésből a töredékére sem futja. Központi támogatás? Évekig semmi. Tavaly az óvoda építésére — néhány hét múlva birtokába veheti száz kisgyermek —az idén pedig a fürdőhöz vezető út korszerűsítésére. Minden más igényt saját erőből kell kielégíteniük. A községben is, a fürdőtelepen is. Saját erő... Tudja-e valaki pontosan a tanácstagokon kívül, hogy mi a tartalma e fejlesztési forrásnak? A vállalatok hozzájárulása, a lakosság társadalmi munkája. Ezt kell úgy megszervezni és beosztani, hogy jusson a legszükségesebbekre. Többek között arra, hogy a község külső megjelenése is mutassa: keresett fürdőhelyre — pontosabban még csak a telep megnevezés illik e részre, mert hiszen a fürdőhely minősítést jelent, és ennek feltételei még korántsem alakultak ki — érkezett a külföldi vagy a honi vendég. Igái a tavalyi településfejlesztési versenyben kategóriájában a második helyen végzett. A község képét ismerő újságolvasó méltán ütközik meg e hír hallatán. A település utcái, közterületei ugyanis mindennek inkább mondhatók voltak, csak éppen példásan gondozottaknak j nem. Meg is kérdezem a tanácsi vezetőktől : szerintük mivel érték el e megtisztelő helyezést? Az elnök adatot említ: — Az egy főre jutó társadalmi munka értéke 478, a társadalmi hozzájárulás pedig 516 forint volt tavaly. Ezek a legfőbb mutatók. — Mást nem vettek figyelembe? • — Ezt talán a bíráló bizottság tudná megmondani. A megyei tanácson felvilágosítottak: az érvényben levő versenyszabályzatok nem vesznek figyelembe esztétikai szempontokat. Például azt, hogy kaszálják-e az utak mentét, tisztítják-e az árkokat, ültetnek-e virágot a házak elé, mennyire parkosították a közterületeket. Így aztán az a fura helyzet állt elő. hogy a megyei vezetőknek el kellett marasztalniuk a községi tanácsot — ugyanakkor a számok alapján oklevélhez és az ezzel járó pénzösszeghez juttatni a települést Az igazgsághoz azonban hozzá tartozik, hogy az utóbbi hónapokban valami elindult Igáiban. Egyre több ház előtt díszlik virág, hidakat, átereszeket cseréltek társadalmi munkában, bontják a központban csúfoskodó romos épületet. Ezek azonban csak az első lépések, melyeket jól tudják a tanácsi vezetők, többnek kell követnie. Mégpedig figyelembe véve, hogy az anyagi alapok aligha bővülnek De rendelkezésre állnak az itt működő, illetve érdekelt gazdaságok, vállalatok, intézmények melyek eddig is segítettek és támogatásukra a jövőben is számítani lehet. Társadalmi munkájukra alapozva tervezik a fürdő környékének parkosítását. sétányok, játszótér, kispályák kialakítását. Egyik feszítő gondjuk megoldásához, a kisvendéglő építéséhez most keresik a partnert. Még az idén elkészülő benzinkút környékének rendezésével ugyancsak hozzájárulnak a község tetszetősebb képének alakításához. A végére hagytam- a kényes kérdést: milyen kilátások vannak arra, hogy eső után is meg lehessen közelíteni, vagy el lehessen hagyni az üdülőtelep dombvidékeit, melyek iránt változatlanul nagy az érdeklődés. (Tartós használatba vétellel tavaly több telket értékesítettek, mint a korábbi évben eladással.) A vezetők az érvényen levő rendelkezésre emlékeztetnek, miszerint üdülőterületen a közműépítés teljes költségét az érdekelt tulajdonosoknak kell viselniük. Ez pedig csökkentett paraméterű út esetében is — a tervek ehhez készen állnak — 1904 forint méterenként. Ekkora megterhelésre aligha vállalkoznak a hétvégiház-tula j donosok. Azt hiszem, ebben igazuk van a tanács vezetőinek. Mégsem szabadna ezt a témát teljesen félretenni. Hiszen, éppen a szállítási körülmények miatt kínnal-keserv- vel ide települt tulajdonosok talán hajlandók lennének zsebükbe nyúlni — ha nem is azonnal és egyszerre. Másrészt legtöbbjükben megvan a készség arra, hogy társadalmi munkájukkal hozzájáruljanak utak, esetleg egyelőre a kritikus feljáró szakaszok, vagy járdák építéséhez. A kezdeményezést természetesen a tanácstól várják. Ahogy az elnök és a titkár mondja, nem is hiába. A következő időkben erre is sor kerül. De minden üdülőnek be kell látnia, hogy az első mégiscsak a község állandó lakóinak az érdeke, számukra megfelelő körülmények kialakítása, a legszükségesebb egészségügyi és oktatási intézmények megépítése. És ebben kétségtelenül igazuk van. ötven főállású jogász tevékenykedik a megye termelőszövetkezeteiben, tízen másodállásban végzik ezt a munkát, illetve már elérték a nyugdíj- korhatárt. Harmincötén egy, tizennégyen két gazdaságban látják el a jogi teendőket. Egy jogász van a megyében, aki három termelőszövetkezetben is dolgozik. Ezek a számszerű adatok hangzottak el tegnap délelőtt a tsz-szövetség elnökségi ülésén, ahol a tsz-jogászok munkáját értékelték, és a gazdaságok jogi képviseletének javításáról tárgyaltak. Csökkent a tsz-t munkahelyül választó fiatal jogászok száma — állapították meg többen az ülés részvevői közű L Ennek oka abban is kereshető, hogy az igazságügyben és az államigazgatásban dolgozók eddig 'bizonyos anyagi hátrányban voltak kollégáikkal szemben. Most, hogy mint másutt. Nehezebbek a munkakörülmények, nagyobb az egyszemélyi felelősség — és sorolhatnánk még, amiért a fiatalok nem vonzódnak a tsz-jogtanáososi munkához. Állandóan nő az igény a jogászokkal szemben. Az új ter- melőszövetVezeti törvény szerint vezetőbeosztásúaknak számítanak a gazdaságban. Helytelen szemlélet, hogy elsősorban a perekben nyújtott »teljesítményük« alapján ítélik meg őket, vagyis akkor jó a tsz-jogász, ha megnyeri a pert — mondta a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezető jogásza. — Pedig — sokan megerősítették ebben — elsősorban a döntések előkészítésében, a peres ügyek megelőzésében hárul rá nagy felelősség. Gondot okoz, hogy még mindig nincs meghatározott munkaköre a jogásznak. Sok Nem jó az, ha mellékfoglalkozásként látja el feladatát a jogász — állapították meg többen. Annál inkább, mert az új követelményeknek csak úgy tud megfelelni, ha egész munkaidejét a gazdaságban tölti, sőt ott' is lakik. Hat termelőszövetkezet jogi képviseletét nem látja el saját szakember. Ügyeikben legtöbbször a tsz-szövetség jogásza jár el, egyéb teendői mellett. Mindenképpen az a cél, hogy őket is bevonják a jogi szolgáltatás hálózatába. Ezért szóba került az a lehetőség, •hogy kétszemélyes, úgynevezett jogi szolgáltató irodát hoznak létre. A tegnapi ülésen nem döntöttek arról, hogy mikor, milyen formában valósul ez meg, de az bizonyos, hőgv valamilyen módon kiterjesztik a jogi szolgáltatást ezekre a gazdaságokra is. A határozatok között szerepelt, hogy több tsz kössön — Paál László Műtrágya „recept” szerint Adva van a 46,3 százalékos karbamid, a 45 százalékos triplefoszfát és a 60 százalékos kálásó. Ezek a hatóanyagok önmagukban is eredményesek Lehetnek, de igény szerinti kombinációkkal is szolgálhat a Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat barcsi műtrágyatelepe és ke- verője. Az év első nagy műtrágyaszórási időszakán most jutottak túl a mezőgazdasági üzemek. A telepen levő ke- veröket, szállítószalagokat, targoncákat és markolókat épppn karbantartják. Am ez a munka nem tart sokáig, mert július közepén ismét föllendül a forgalom, augusztusban tetőzik, és november elejéig nincs megállás a műtrágyakiszolgálásban és -keverésben. Siszler István, a telep vezetője elmondta, hogy 1976 nyarától működik Barcson a megyei Agroker telepe, s abban a csonka évben ezer, tavaly már kétezer vagon műtrágyát adtak ki. Az idén előreláthatóan elérik a háromezer vagont. • — Mintegy ezer vagon műtrágyát vittek el az idén a gazdaságok. A barcsi járás termelőszövetkezetein kívül adtunk a görgetegi, a lábodi és a mikei tóeszraek, a Dél-somogyi Állami Gazdaság so- mogytarnócai kerületének, és más gazdaságoknak is. Kar- bamidot kapott a Baiatoni Halgazdaság a déLi tavaira, óc adtunk belőle az erdészeteknek is, A háztáji' és más kÍí- gazdaságok igényeit úgy elégítettük ki. hogy elláttuk műtrágyával a barcsi fogyasztási szövetkezetei, ahonnan a boltokba kerültek a különféle ta- lajerő-visszapótló anyagok. Hogy mire van szükségük a nagvüzemeknek, azt idejében közük a barcsi teleppel. — A termesztett kultúrnövények igényeinek, a talaj táperőszükségletének megfelelően — a kötelező talajvizsgálatok eredményei alapján — választják ki a legalkalmasabb keveréket a gazdaságok képviselői az általunk ajánlott •receptek« közül. Jó munka- kapcsolatokat alakítottunk ki az üzemekkel, igyekszünk gon dósán és gyorsan kiszolgálni őket. Minden évben tanácskozunk a szakemberekkel, s ők elmondják az általuk képviselt gazdaság igényeit. Ennek alapján keverjük a műtrágyát, és hónapokra beütemezzük a szállítást. Az Agroker központjával kötik ugyan a szerződést, a teljesítés azonban ebben a körzetben a barcsi telepre hárul. A vállalat és a tröszt igyekszik a legkorszerűbb műszaki ellátásban részesíteni a telepet: e segítség révén gyorsabb a kiszolgálás, könnyebb a dolgozók munkája. Naponta 25—30 vagon, sőt ha nagyon szorít a cipő, 40 vagon műtrágyával is kiszolgáljuk az üzemeket. Reggel hattól este hét-nyolc óráig adjuk ki az árut. Az év második felére szóló igényeket már ismerik a telepen, s ezekből kitűnik, hogy mintegy kétezer vagon műtrágyára lesz szükség. A 800— 1000 vagonos előtáró lás, másrészt a gyártó művektől folyamatosan érkező szállítás révén elégítik ki az igényeket. — Azzal a kéréssel fordultunk az üzemekhez, hogy amennyire csak lehet, nyújtsák meg a műtrágyázás idejét trágya mielőbb a határban van, ahol kifejtheti hatását. Ezt segítik, elő a gazdaságok nagy részében az eiőtárolás- sal, és a folyamatosan érkező száüítmányok fogadásával, keverésével a telepen. H. F. ezeken a területeken is emelték a fizetéseket, ez megszűnt. Többek véleményét fogalmazta meg az egyik felszólaló, aki elmondta: ezen a területen a szakmai képzésnek, önképzésnek kisebb a lehetősége, gazdaságban nem kap megfelelő feladatot, s olyan munkát is rábíznak, amelyik nem igényel egyetemi végzettséget. Ezen hamarosan változtatnak: a tsz-szövetség egy munkaköri leírás kiadására készül. Negyvenezren vannak A* eljárók nyomában Annyiszor kellett felszáll- niuk a kora reggeli órákban buszokra, vonatokra, annyi időt töltöttek távol lakóhelyüktől, családjuktól, hogy témává váltak. Borostás reggeleik, «fáradt tekintetük, kétla- ki életük, sok ezer kilométeres útjuk nyomán fölfedezték őket. Az írók, a tanácsok, a Hazafias Népfront. Váratlanul találtuk magunkat szerbben a gonddal: hogyan lehetne megkönnyíteni az eljáró dolgozók életét? Bejárók. Már a középiskolákban is ott vannak. Álmosabban, mint a többiek. Vannak közöttük, akik egész életüket így töltik : otthon — utazás — munkahely — utazás — otthon. S bár a folyamat két vége azonos, a család koma 169 ezer. Csaknem 40 ezren tartoznak az ingázók közé. Közülük négyezer más megyében dolgozik. Somogybán 1976-ban határozta el a Hazafias Népfront megvei elnöksége, hogy (a mozgalom kapcsolatot keres az eljáró dolgozókkal, illetve azokkal az üzemekkel, amelyek a legtöbb ilyen embert foglalkoztatják. A fölmérést követően tervet készítettek, s ennek alapján 1977. január 25-től május 16-ig 21 községben szervezték meg az eljáró dolgozók fórumait, tanácskozásait. A rendezvényekre meghívót kaptak az érintett párt-, tanácsi szervçk és természetesen a legtöbb . eljáró dolgozót foglalkoztató üzemek koztak a »kétlakiakkal« Babó- csán, Jákóban, Zselickislakon, Kaposszerdahelyen, Kercseli- geten, Pálmajorban, Hetesen, Kiskorpádon, Somogyjádori, Kaposfőn, Nagybajomban, So- mogyszobon, Háromfán, Me- zőcsokonyán, Somogysárdon és Kányán. E települések között van jó közlekedési viszonyú, ám van olyan is, ahonnan az utazás »bumlit« jelent, s ez indokolja a kérdést: miért vállalják oly sokan az ingázást« Rendeztek azonban találkozót Csurgón (két ízben is) és Siófokon, a SZOT-üdü- lőkben öt alkalommal. A téli hónapokban ugyanis sok olyan ember dolgozik itt, aki távol lakik a Balatontól. A fórumokon elhangzott gondok megoldása bonyolult és nehéz feladat. Hiszen az eljáró dolgozók legtöbbször az — mondta Siszler István. — Ez a szövetkezet hasznára válik, ha ugyanis korábban kezdik a kiszórást, elkerülhető a torlódás a száUításofenál. A folyamatosan _ érkező alapanyagot csak a teljesítőképességnek megfelelő ütemben ke-1 verhetjük, következésképp a kiszolgálásnak is ehhez kell igazodnia. Ügy jó, ha a mürében töltött aktív idő a legkevesebb. Különösen azok esetében, akik hétfőn szállnak vonatra, vagy buszra, s a hé. végén köszönnek újból feleségüknek, anyjuknak, gyermekeiknek. Sokan vannak. Néhány adatot említünk. A me-1 gyében az aktív keresők száképviselői is. A körültekintő szervezés, s az, hogy az ingázók fölismerték, az ő érdekeiket szolgálják a rendezvények, fölkeltette az igényt: tegyék folyamatossá ezt a munkát. Az ősztől tavaszig újabb fórumokat szerveztek, s huszonhárom alkalommal találautóbuszok túlzsúfoltságát, indokolatlanul hosszú menetidejét kifogásolták, illetve azt, hogy a közlekedés szervezésekor jó néhány esetben figyelmen kívül hagyták a munkakezdések időpontját. Nemegyszer buszváró nélkül ácsorog- nak az esőben, a íelázott utapéldául a szövetségen keresztül — szerződést végzős egyetemistákkal, akik a szövetkezetben vállalnának munkát, és szóba került a tsz-jogászok szervezett továbbképzésének ügye is. kon még kerékpárral sem tudnak menni, a hideg hajnalokon bokáig latvakban toporognak a buszra várva ... Hozzá tehetnénk : nem kényszer a vándorlás. Bizonyos mértékig ez igaz, ám nagyon cakran a helyi munkalehetőségek hiánya okozza az ingázást. Mert az eljárók is ragaszkodnak lakóhelyükhöz. Ezt bizonyítja, hogy a részükre rendezett fórumokon, tanácskozásokon nem egy esetben ajánlották fel szabad hétvégüket társadalmi munkára. Szinte általános volt az igény, hogy ezeket az akciókat szombaton és vasárnap rendezzék, amikor ók is otthon vannak. Ezekben a hetekben újabb találkozókat szerveznek. Várdán, Osztopánban, Nagyberkiben, Igáiban és Mesztegnyőn rendezik meg az eljáró dolgozók fórumát. Nyilván ide is •örömmel mennek el a meghívottak, mert gondjaik egy részének megoldását remélik a tanácskozástól. S minthogy ezek a gondok majdnem mindenütt azonosak, s mert a megyében nagyon sok ingázói- ember él, azt keü mondjuk: az igények általánosak. Figyelembe vételüket elsősorban ez indokolja. M. A.
