Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-22 / 145. szám

Utazik a zöldborsó Á múlt és a jelen találkozása A földekről a fogyasztóig A szandálom megtelt fekete homokkal. A régi és az új ön­tödében vastagon borítja a földet. Az Építőgépgyártó Vállalat barcsi nagyberende­zések gyárában 1964 óta mű­ködő öntöde mellé most újat építettek. Az ehhez szükséges fejlesztési alapot a Könnyű­ipar Gépgyártó Vállalat, a Győri Mezőgép, valamint a Fegyver- és Gázkészülékek Gyára adta. Az Április 4. Gépgyár pedig berendezéseket küldött, melyek között olyan, importból származó, vadonat­új gépek is voltak, amelyeket Barcson csomagoltak ki a Lá­dákból. Csortos Béla barcsi gyár­igazgató: — Az utóbbi évtizedekben főleg nyugaton, a járműipar­ban elterjedt a gömbgrafit gyártása, felhasználása. Ma­gyarországon is jóval nagyobb az igény, mint amennyit gyár­tani tudunk, tehát behozatalra szorulunk. És ez nem olcsó mulatság. A gömbgrafitos öntvény elő­nyös tulajdonsága, hogy az igen nagy szakítószilárdság mellett megfelelően rugal­mas. A felszabadulás után ná­lunk is megkezdődtek a kísér­leti öntések. Ebben és később a gyártásban úttörő szerepet vállalt az Április 4. Gépipari Művek Energeitkai Gépgyára. Ez év elején felszámolták a budapesti öntödét. Megrende­léseit a barcsi gyár vette át. A régi, összeszokott gárda fel­oszlott. Egy részük a Gamma Híradástechnikai Gyárba, má­sik részük a csepeli Acéíömtő- és Csőgyárba került. Néhá- nyan egyéves szerződés alap­ján járják az országot: azok­ban a vidéki öntödékben mű­velik a szakmájukat, amelyeke ben az Április 4. Gépgyár ré­szére öntenek. Közülük való Marancsik János. Nemcsak csoportveze­tője, hanem párttitkára is volt az egymásnak búcsút mondó munkásoknak. Veie együtt a barcsi gyárban dolgozik Kon­dor Miklós öntő. Nehéz szívvel emlékeznek vissza március’ harmincadiká­ra, amikor utoljára öntöttek. — Piszkos és egészségtelen szakma a mienk, mégis a leg­szebb. A vasipar alapja..: Barcson előbb IBUSZ-szo- bában laktak, most a gyár frissen kialakított szolgálati lakásában. Nagyon tetszik nekik a vi­lágos, egészséges, új öntödei A 43/1968. (XII. 6.) MÉM sz. rendelet 2. sz. mellékletében előírja, hogy a mezőgazdasági termények tárolására szolgáló helyiségeket tárolás előtt min­den' évben szakszerűen fertőt­leníteni kell. Az elmúlt években fokozato­san elszaporodott gabona- és rizszsizsik, a gabonabogarak és a raktári gabonamolyok okoz­zák a legtöbb veszteséget. A kártevők jelenléte az export- szállításokat is akadályozza, mivel a legtöbb ország nem fo­gadja a fertőzött terményt. A védekezésnek megelőző jellegűnek kell lennie, mert a kártevők fellépése, elszaporo­dása után már csak a költsé­ges gázos fertőtlenítésre van lehetőség. A jelen és a közel­jövő feladata a terményraktá­rak, tárolóhelyek minden szint­jének gondos kitakarítása. Az összegyűlt hulladékot, söpredé­ket a leghelyesebb elégetni. Csak alapos tisztogatás után kerülhet sor a vegyszeres be­avatkozásra. Az üres raktárak preven­tív fertőtlenítésére ajánlott, kontakt hatású rovarölő szerek a Sumithion 50 EC, Metation 50 EC, Diazion 50 WP, Foszfo­Somogyi Néplap csarnok. Nevetve emlékeznek vissza a régi öntödéjük általuk megnagyobbított szellőzónyíLá- sára. Akár az anyagról, akár az épületről vagy a munka­társakról beszélgetünk, mind­untalan visszakanyarodnak a múltba. Kondor Miklós független ember. Tőle kérdezem, hogy el tudná-e képzelni az életét Barcson. Mosolyogva vonogat- ja a vállát: ’— Igaz, hoiy somogyi szü­letésű vagyok, és család sem köt Budapesthez, de a bará­tok, a gyár, ahol huszonöt évet eltöltöttem, annál in­kább ... Pedig jól összeszokott már az itteniekkel. Például Pörögi Jánossal, aki kevesebb évvel a háta mögött, éppúgy rajong a szakmáért. — Rendes gyerekeik — mondják a pestiek is, a bar­csiak is, ha a másikakról kér­dezem őket. Mezey Csaba a Mezőgép Vállalat törökszentmiklósi ön­tödéjéből került ide két éve, az öntöde élére Magyarorszá­gon ma két helyen: Török- saentmiklóson és Barcson fog­lalkoznak gömbgraritos öntvé­nyek készítésével. — Jó hatása van annak, hogy a nagy múltú öntöde két munkása dolgozik nálunk. Az első perctől jő a viszony a a barcsiak és a pestiek között.^ ti on, ezekből a szerekből 2 grammot kell számítani négy­zetméterenként, s 100 négyzet- méterre összesen 5—10 liter permetlevet kell kijuttatni. A kezelést követően 2 hétig ti­los a termény berakása. (Ez után is csak úgy szabad a tá­rolást elvégezni, hogy a ter­mények a kezelt területtel köz­vetlenül ne érintkezzenek.) Üres raktárak megelőző fer­tőtlenítésére gázhatású rovar­ölő szereket is alkalmazha­tunk: Undfosz 50 EC, DDVP 50 EC (Vinitox), Vapona 48 EC, Nogos 50 EC (100 légköbméter­re 20 gramm szer, 2,5 liter víz­ben ködszerűen kipermetezni.) A kezelést követő 12 óra eltel­tével 24 órás kereszthuzatos szellőztetést kell csinálni. A felsorolt gázhatású rovar­ölő szerek gázmester közremű­ködése nélkül is felhasználha­tók. Ezek a szerek veszélyes mérgek, ezért az előírt óvó rendszabályokat fokozott gon­dossággal kell megtartani, az előírt védőfelszerelések hasz­nálatát ellenőrizni. Később a termények tárolásakor a gabo­na folyamatos szellőztetésével, átforgatásával, váLamint az optimális tárolási magasság­gal (gabonánál 160—200 cm) előzhetjük meg a rendkívül veszélyes raktári kártevők el­szaporodását. És ez enyhít az öntödeveze­tő gondjain, hiszen még ma is akad boszankodni valója a munkafegyelem és a techno­lógiai fegyelem be nem tar­tása miatt. — Három hónap kell még ahhoz, hogy igazi öntödei lég­kör, munka alakuljon ki Bar­cson. De kialakul. Nyugat-Németorezágba, Svájcba, ( Brazíliába mennek azok a cipőipari automaták, melyeket a Könnyűipari Gép­gyártó Vállalat készít a bar­csi gömbgrafitos öntvények­ből. Magyarország összes alu­míniumkohója és a Medicor Művek használja a barcsi ter­méket. A gyárnak annyi a megrendelése, hogy kénytelen volt már néhányat visszauta­sítani. Az öntöde termelése ma az egész barcsi gyár ter­melésének tíz százalékát teszi ki azzal együtt, hogy az idén a tavalyinak több mint a két­szeresét termelték. A tervek szerint 1980-ban a gyár ter­melésének csaknem a fele in­nen ered. Oj ágyútüzék durrogtak a messzeségben, s magja a vad- körtefa liget koronáit vitte, mintha karddal metszené va­lami óriási kertész. Nem vet­tük tréfára bámészkodásunkat. A kismegyeri rét kunyhói lángha borultak, fussunk, míg nem késő! Haditapasztalatok nélkül való civilek módjára odafelé futottunk, ahonnét hanyat-homlok Komáromnak retirait a nemesi felkelők ba- talionja. Meleg lókukók és el­hagyott menték, gazdátlanná lett kardok, lódingok, kula­csok, dobok közöt bukdácsol­va völgyelünk a lejtőnek, amerre szabad út látszik előt­tünk. De pár száz méterre megpillantjuk a francia lovas­ság első sorait, amint ele­gáns tartásban vágtáznak az elfutott mieink után. Két tűz között. Vissza már nem juthatunk. A földre vetjük magunkat Most kacarássz, Lina! Nem volt megijedve. Nem fúrta a fejét vakondok módjára a földbe. Hányát fe­küdt, nyitott szemmel kémlel­te a ránk rohanó ezernyi ló döbbenetes, földet rázó roba­ját És vágtára vezénylő, ma­gas hangú kürtök biztatják üldözőre a francia svadronok sorfalait. Amikor átugratott rajtunk az első rajvonal, be­csuktam a szemem. A lovak, mint a madarak, úgy suhan­tak, sor sor után, elfeküdt testünk fölött. Milyen okos a ló. Az élőre rá nem lép. A katonák, akik harci izgalmuk­ban a messzi célokra szögezik tekintetüket nem is látnak minket Elrepül egy zászlóalj- nyi rohamlovas fölöttünk, ki­csi réssel ott dobog a másik, j Lina odasúg nekem. Micsoda * jó lovak! Táltosai! Ilyet kel­Nagy testű szk—i-es kombájn küszködik a nehé^ talajjal a csurgói Zrínyi Tsz' zöiüDorsótábláján. Egyenletes ütemben vágja, szabályos rendekbe teríti a kusza szá­rú növényt A műútról egy traktor kanyarodik le. és rá­áll az első -sorra. Vezetője igazít valamit a géphez kap­csolt masinán, azután vissza­pattan a vezetőfülkébe. A vontató hangosan fölberreg, majd haragos-fekete füstfeí- hőt borítva, döcögve elindul. A Hamster felszedőgép mo­hón kebelezi magába a szé­pen sorjázó rendeket: nyo­mában nem marad más a . felázott földön, mint néhány levélfoszlány. Alig múlik el negyed óra, és teli »sarog- lyáyal-« hagyja el a mezőt. A somogycsicsói tsz major­jában találkozom újra a Hamsterrel. Itt ál egy fe­dett szín alatt az a két csép­lőgép, amely kipergeti a borsószemeket A konzerv­gyár szakembere^ sürgölődnek körülöttük, még egyszer ki­próbálják: ha megkezdődik a cséplés, nemigen lesz idő a nagyobb javításokra. — Mi okozza a legtöbb bosszúságot? — kérdezem egy szerelőruhás fiatalem­bertől? — Ha a gépibe nedvesen rakják a növényt. Ilyenkor az apró levelek rátapadnak a borsószemekre, a ventillátor nem tudja szétválogatni. Varga János, a tsz ágazat­vezetője már türelmetlenül várja az indulást. — Jóval később kezdtük a betakarítást, mint tavaly. Hiá­ba vetettünk kilencféle, kü­lönböző érési idejű fajtát, a kedvezőtlen időjárás miatt majdnem mindegyik egyszer­re kívánkozik a kombájn vá­gókése alá. Ha ezután nem lesz eső, még bízunk a jó termésben, de így is nagyon kell igyekeznünk, hogy egy vagonnyit naponta útnak tud­junk indítani. Csak így le­szünk képesek eleget tenni a szerződésünknek. Peterdi Ferenc a konzerv­gyár megbízásából tartózko­dik a majorban. —' A tsz képviselőjével együtt döntjük el, hogy me­lene szerezni, Boldi! Micsoda izmok ütegek hordják a terhet. Lábuk nem éri a földet! Kicsit szégyelltem, hogy né­kem meg keresztbe akadt tor­komban a lóimádat. Valahogy nem találtam nagy gyönyörű- ségiemet így alulról fölfelé nézvést a százával hasukat mutogató katonalovakban. Amúgy igaza van Linusnak. MesteráUatok ezek. Csak a körme hegyével is meg ne sú­roljon akár egy is, a szemün­ket kiüti, az orrunkat a pat­kóit pata úgy lenyisszantja, nem teszi helyére az életben senki. Ügy tűnt, órákon át megy fölöttünk a roham. Egy­szer elhalkul a robogás, és mint a mesékben, ahogy kisüt a nap, békés magunkban fek­szünk. Egy ágyú nem pukkan. Fordulunk a gyászos csata­mezőből, ahol egy holtat nem láttunk, ballagunk a tárkányi úton. öreg estére érünk a rféptelem határok hepehupái között Csépre. Linus olyan fáradt, amikor kibontom ta­risznyámat, két harapás sült hús között elalszik. Fejét vál- lam párnáira fittyenti, bizo- dalmasan. mintha tulajdon őriző szülőapja lennék. Nem is ébred meg a hajnali pacsir- taszóig. A boglya gazdája épp lovas szekéren jön takar­mányért. Hangosan mórikál velünk, hogy ebben a szűk hadivilágban épp az ő széná­ját trimboljuk. Segítünk neki megrakodni, aztán barátsággal kocsiz el bennünket Bicskéig. Onnan pedig sétaképp is pár órányi járás Alcsut. Más­nap otthon lakunk. Az istál­lók üresek, a kastélyban egye­dül Bulanzsé Péter lakik. Nevetve csapdos vállon,' hogy hol a fenében tekergek lyik táblába álljon be az aratógép, hol sürgősebb a be­takarítás, és mikor kell átvál­tani egy másik fajtára. A fo­lyamatos elszállítás megszer­vezése is az én dolgom, mert ha sokáig áll a kifejtett bor­sószem, a melegben befülled. Az első minőségvizsgálatot is itt végzem eL Sorra érkeznek a megra­kott teherautók a Nagyatádi Konzervgyár bejáratához. A kaposvári Volán kilenc gép­kocsija mellett a tsz-ek tó segítenek a sürgős munká-' ban. Egyelőre még nem okoz torlódást a beszállított áru, de nemsokára a megye min­den tájáról megindul a borsóozön Nagyatád felé. A gyárudvaron fürge tar­goncák emelik le a hatalmas faládákat, melyekben ►►ide utaztak« az apró, zöld sze­mek milliói. Az impozáns üvegcsamok- ban három termen húzódnak keresztül a vajsárgára fes­tett gépsorok. Az átvevőhe­lyen Sípos Lászlóné fogad. Asztalán kinyitva fekszik egy rubrikázott füzet Belepillan­tok. Hosszú számoszlop alján ott áll a végösszeg: 400 má­zsa és 40 kiló. Ennyi borsó érkezett az éjszaka. A felét már földolgozták, a többi elég lesz addig, amíg befutnak a következő szállítmányok. Né­zem a különböző fajták ne­veit: expressz, prizna, debre­Az egyik pozitív. Azt jelzi, amiben a múlt évben előbbre jutottunk a megyében a ci­gánylakosság társadalmi beil­leszkedésében. Elsőként az új lakások épí­tését kell említeni. Tavaly és ez év első negyedében ugyan­is 200 család jutott új otthon­hoz, igen jelentős állami ked­vezménnyel. Egyre többen épí­tenek, illetve vásárolnak há­zat saját erőből tó. (Megóvá­suk, rendeltetésszerű használa­tuk az illetékes tanácsok kü­lönleges figyelmét igényli.) Bármilyen jelentős azonban a ennyi ideig, retár azt gondolta, Párizsban áll tana el lovász- mesternek, de még megérhe­tem, csak jól viseljem ma­gam! Bulanzsé kíváncsian tu­dakolja véleményem honfitár­sairól Mondom, bátrak, erő­sek. gyorsaik. Fölszereltségük hatvan nemesi fölkelést letö­rölve Magyarország asztaláról, ahogy ebéd után az inasok törlik le a morzsalékot Bu­lanzsé nem örült különöseb­ben. hogy közelítenek honfi­társai. — Nem ezeket vártuk. Egy jobb sors forradalma, a 79-es, fölnevelte azt a lovat, amely népek, nemzetek nyomorúsá­gára hordatta volna szét a gyógyírt Ezt a lovat Napó­leon üli. Császárrá kiáltatta magát. Világot akar leigázni. Öszvér ügy. Nem tarthat so­káig. Ellopta a forradalom jelszavait, és császári mivol­táért váltatja be. — Akkor most hogy lesz? — Ahogy volt Te lovász leszel, én piktor. ‘ Amint legyengülnek az uralkodók, megegyeznek. Fe­renc király itt kucorog Tatán, mert Napóleon ül a bécsi fészkén. Bulanzsé szava egytől egyig bevalósult. Novemberben itt­hon. voltak Tusiék, Ferenc a bécsi Burgban. Kés és kanál úgv csörrent, hogy öt évvel ezelőtt Mások voltak lovaink. A Győrbe menekítettek elke­rültek hadisarcba. Tusi, Henri nyúzóttan ér­keztek haza. Eltörődtek a franciákkal való győri lako­máktól. ahol állítólag, minden este kötelező' volt megjelen­niük, bizonyos Narbonne ne­vezetű báró, városparancsnok rendeletéből. Bulanzsé, vala­hányszor úgy forogta a szó, franciás tapintattal ugyan, így rajzolta le a két lány sorsát. — Ütnek-e Tusiék? — Dehogy. Csöndesek, mint a hadivilág. Köszönésemre mosoly in tással válaszolnak. (Folytatjuk) ceni sötétzöld. Meg lehet eze­ket egyáltalán különböztetni? Válasz helyett a markomiba öntenek mindegyikből. Valló­ban elütnek egymástól. — Mire kell ügyelnie az átvevőnek? — Amelyik rakomány előbb érkezett, annak előbb is kell a gépsorra kerülnie. Termé­szetesen vigyázni kell, hogy ne keveredjenek össze a kü­lönböző fajták, mert eltérő a főzésidejük. Fehér köpenyes,' gumicsiz­más asszonyok terelgetik, egyengetik a borsó útját a szállítószalagon. Nemigen van idejük nézelődni. Az automata óránként ötezer üveget tölt meg, s ha egyik csikorgó han­got adva összeroppan, gyor­san lekapják a szalagról, és a minden kritikus pontra odakészített tárolóedénybe dobják. Mielőtt a nagykereske­delem átveszi és a fogyasztó asztalára juthat a zöldbonsó- konzerv, a gyár laboratóriu­málban alapos vizsgálatnak ve­tik alá. Minden gépsorról óránként vesznek mintát, és tüzetesen megvizsgálják az ízét, szagát, illatát. Lemérik a súlyát, és csak minden te­kintetben kifogástalan ter­mékre kerülhet rá az első lakásteremtési készség — még mindig 2280-an laknak telepe­ken! Ez az ellenkező előjel tar­talmára utal. És bár a cigány­telepek felszámolásáért igen sokat tesznek a községi taná­csok — elsősorban a siófoki járás ez irányú munkáját il­lette elismeréssel a megyei ta­nács vb a legutóbbi ülésén —, a telepek teljes megszünteté­sét az az 55—60 család aka­dályozza elsősorban, amelynek tagjai egészségi állapotuk, il­letve idős koruk miatt képte­lenek előteremteni az elköl­tözéshez szükséges anyagiakat! Ha csak ezeket az adatokat vesszük figyelembe, akkor is láthatjuk, mennyit kell még tenni azért, hogy a cigányla­kosság — melynek létszáma és aránya a múlt évben tovább emelkedett — gyorsabb ütem­ben illeszkedjék be a társadal­mi életbe. Ennek csak egyik feltétele, illetve eleme lakás­kérdésük mielőbbi megoldá­sa. Nem kevésbé fontos a rend­szeres munka biztosítása. Ör­vendetes tény, hogy a férfiak 85, a nők 40 százaléka folya­matos munkaviszonyban álL Életmódjuk azonban nem vál­tozott keresetük növekedésé­nek arányában. (Természete­sen jó néhány kedvező példát is lehet említeni.) Vagy igazán nagy haladást jelent, hogy 760-an járnak bölcsődébe és óvodába, de a 0—6 éves ci­gánygyerekek száma megköze­líti a 3900-at! Így csak lassú javulásra lehet számítani ab­ban is, hogy az eddiginél jó­val többen végezzék el az ál­talános iskolát. Pedig van egy biztató adat a vb elé terjesz­tett jelentésben: jelenleg 120- an tanulnak a megye szak­munkásképző intézeteiben. De hogy számuk emelkedjék, ah­hoz jóval több gyereknek kell eljutnia a nyolcadik osztály végéig. Aprólékos, szerteágazó tevé­kenységet követel még ' a leg­kisebb előrelépés is a cigány­lakosság körülményeinek ja­vításában. Az alig kimutatha­tó kedvező változásért is so­kat kell tenni az állami és a [társadalmi szerveknek. Türel­mes, meggyőző, felvilágosító és szervező munka nyomán csök­ken csak a teleplakók száma, járnak többen rendszeresen is­kolába, és használják fel cél­szerűen jövedelmüket. Az ille­tékes megyei tánácsi albizott­ság igényes irányító tevékeny­sége nyomán eddig is jelentős, egy-egy községre nézve pedig szinte forradalmi változásnak lehettünk tanúi. Hogy a ked­vező folyamat tovább erősöd­jék, elsősorban a helyi taná­csoknak, de a gazdasági—tár­sadalmi szerveknek is követ­kezetesebb és összehangoltabb munkájára van szükség. . Növényvédelmi tájékoztató Terményra ktárak fertőtlenítése Gombos Jolán m TÓTH BÉLA------------ -------­T SBSSMB legei Idák a Iáról s osztályú minősítés. I Lénával József Kétféle előjel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom