Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-14 / 138. szám
I A déli part gondjai Kinek érdeke a száliítán? Kiépítetlen utcák, túlzsúfolt csatornák Kevesebb áru érkezik a hétvégeken A Balaton-parton egyre nagyobb gond a közlekedés feltételednek biztosítása, a szennyvíz és csapadék elvezetése. A sokasodó gondok magyarázzák, azt, hogy a megye vezető testületiéinek napirendjén gyakran szerepel a csatornázás, a szennyvíztisztítás és a parti települések belső úthálózatának kiépítésével kapcsolatos gond. A szennyvízelvezetés és -tisztítás végleges megoldása, a csapadékcsatorna-hálózat kiépítése az előfeltétele a hatékony vízminőségvédeiemnek. Hol tartunk ma? A megyei tanács végrehajtó bizottsága elismerve a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztésével kapcsolatos erőfeszítéseket, többször is hangsúlyozta, hogy végleges megoldást csak a regionális rendszer kiépítése jelent Ez azonban a hatodik ötéves terv programja lesz. Az ötödik ötéves tervben az Országos Vízügyi Hivatal, a Balatoni Tárcaközi Bizottság, valamint a tanácsok pénzének felhasználásával, illetve társulati beruházásként növelik a siófoki, a földvári, a leilei és a fonyó- di tisztítóművek teljesítményét. A kiemelt üdülőközpontokban és ott, ahol több szintes üdülők épülnek, bővítik a csatornahálózatot. A balatoni központi fejlesztési alap fel- használásával, illetve a tanácsok beruházásaként Siófokon az Arany- és Ezüstparton, valamint Zamándiban csatornát építenek. A balatonsaemesi Hullám, valamint a leilei Vadvirág kemping csatornahálózatát is kiépítik. A megyei tanács végrehajtó bizottságának te-napi ülésén arról is szó volt, hogy Ordacsehi térségében megkezdődik egy regionális szennyvíztisztító-telep építése. A Balaton e*é® partjának másik gocndjst, a iáépített belső úthálózat hiánya ugyancsak hálózat — állapította meg a testület — elégtelen fejlesztési lehetőségek miatt elmarad a más területeken tapasztalt fejlődéstől. A telkek parcellázásával, az új utcák nyitásával az úthálózat is jelentősen nőtt a Balaton-parton. Fenntartásuk és kiépítésük — a 7-es főközlekedési utat kivéve — tanácsi feladat. A tanács viszont csak azt tudja megoldani, amihez pénze van. A jelenlegi helyzet szemléltetésére érdemes néhány számot idézni: a déli parton 136 kilométerrel nőtt az Utcák hossza. Balatonmoárián jelenleg csak az utak 5 százaléka kiépített Igaz, hogy Balaton- földváron az utcák fele kövezett már, de Siófokon — ahol Budapest után a legnagyobb az idegenforgalom — az utak egyharmada nincs még kiépítve. Az is igaz, hogy az egyes területeken megvalósított fejlesztést nem mindig hangolják össze kellően. Az elmaradásnak azonban nem ez az alapvető oka, hanem az anyagiak hiánya. A jelenlegi állapotok megváltoztatása csak akkor várható, ha a regionális víz- és szennyvízelvezetéshez hasonló program készül — megfelelő anyagi fedezettel — az egész partra. A legfontosabb feladatnak most az északi tehermentesítő út megépítését tartják. Ez az út a vasút és a part közötti területek forgalmát gyűjti és vezeti majd le Ba- Latonszahaditól egészen Keresztárig. Megépítésétől várható, hogy valamelyest csökken a 7-es főközlekedési út zsúfoltsága. A végrehajtó bizottság fontossági sorrendet is felállított. Kívánatosnak tartotta, hogy a legfontosabb gyűjtő- és összekötő utak építése előzze meg a kevésbé fontosak kiépítését. A gyűjtő- utaikkal együtt a csapadékvízelvezető rendszert is meg kell építeni. A Kaposvárra érkező nyersanyagok, késztermékek, kereskedelmi cikkek jelentős része vasúton jut el a városba. Mivel a MÁV folyamatosan üzemel, nyilvánvaló, hogy a termékek bizonyos hányada szombaton és vasárnap érkezik: vagyis olyankor, amikor a gyárakban és üzemekben szünetel a munka. A vasút és a népgazdaság érdeke egyaránt az, hogy a tehervagonok minél hamarabb visszakerüljenek a forgalomba, tehát a lehető legrövidebb legyen a kocsik állásideje. Vajon szem előtt tartják-e ezt az érintett vállalatok? Erről érdeklődtünk a kaposvári vasútállomáson. — Nincs különösebb fennakadás a hét végén érkező áruk szállításában — tájékoztatott Kézdi László kereskedelmi főnök.' — A . szállítási csúcs szerdán és csütörtökön tetőzik. Ezeken a napokon átlagosan hatvan-hetven vagont raknak ki. Szombatra, vasárnapra körülbelül a felére csökken ez a szám. A rendszeresen a MÁV-val szállíttató vállalatok betartják a megállapodást: azonnal nekilátnak az érkezett tehervagonok kirakásához. A gyors, összehangolt munkát nagymértékben könnyíti, hogy ezek az üzemek szerződéses viszonyban állnak a Volánnal, s fuvarjaik nagy részét rajta keresztül bonyolítják le. Természetesen a fordítottja is áll: a Volán azokat a vállalatokat részesíti előnyben, amelyekkel szerződést kötött. Azoknál az építőipari és egyéb vállalatoknál, amelyeknél szombaton és vasárnap szünetel a munka, megszervezték az ügyeleti rendszert. Tehergépkocsi és rakodóbrigád áfl készenlétben, hogy a terven felül vagy a váratlanul beérkező anyagokat elszállíthassák. Hasonlóképpen biztosították az áru fogadását az iparvágánnyal rendelkező üzemek is. Ez alól talán csak az idény jelleggel üzemelő gyárak kivételek. Ilyen például a cukorgyár vagy a ga- bonaíorgalmi vállalat. Ezek a kampány idejét leszámítva csökkentett létszámmal üzemelnék, az egész évben mivel a csúcsidőben amúgy is éjjel-nappal helyt kell állnia. Így a vezetők is kénytelenek erre az időszakra összpontosítani a rendelkezésre álló munkaerőt. Az indokolatlanul hosszú kocsiállás egyik oka egyébként éppen ebben lelhető. A kaposvári vasútállomás statisztikája a többi megyéhez viszonyítva nem rossz — száz vagon közül csak tizennégyet raktak 4ji késve — ám ennek nyolcvan százaléka a hét végére esett. A munkások csak hosszas rábeszélés után voltak hajlandók vállalni egy-egy vasárnapi műszakot. Nem csábító ma már à kétszeresen fizetett órabér sem; sokkal inkább igényt tartanak a hét végi szabad időre. A másik ok az alacsony vasúti díjszabásban rejlik. Az első 24 órában egy vagon állása után óránként huszonnégy forint kötbért kell fizetni a szállíttatónak. Igaz, hogy a második napon ez az ösz- szeg óránként száz, a harmadikon pedig kétszáz forintra emelkedik, de ilyen hosszú állásidő ritkán fordul elő. Ezzel szemben egy 5 tonnás tehergépkocsi egyórai önköltsége —r beleszámítva a két rakodómunkás bérét is — kétszáznegyven forintra rúg. Érthető tehát, hogy egy olyan vállalat, amelyik nem fuvaroztat nagy mennyiséget, és esetenként csak egy-két' va- gonnyi darabáru érkezésére számít a hét végén, nem törekszik az elszállításra, inkább hétfőig a vasúton várakoztatja. Hiseen a készenlétbe állított gépkocsin kívül még néhány raktárost is be kellene rendelnie túlmunkára, aki átveszi a beérkező iparcikkeket. Ez pedig újabb költséget és újabb gondot jelentene. A MÁV természetesen arra törekszik, hogy vagonjai minél előbb visszakerüljenek a forgalomba. A vállalatok lehetőségeikhez mérten segítik ebben, néhány kivételével amelyeknek jelenleg még •nem éri meg«,. Talán nem ördöngösség olyan megoldást találni, hogy — képletesen szólva — a kecske is jóllaktéma volt a vb-ülésen. Az útEltolódhat az aratás 7—10 napos „késésben ” vannak a növények Az állandó esőzéseit nyomán országszerte szépen fejlődnek a kalászos gabonák, bár a mezőgazdászok szerint most már jól jönne a szárazabb, napsütéses időjárás. A növények mintegy 7—10 napos »-késésben-« vannak, arra kell számítani, hogy az aratási idő egy héttel később kezdődik majd. Kisebb gondot okoz, hogy a hét végi viharok sokfelé megdöntötték az árpát és a búzát, s ezeket a táblákat különös gonddal kell majd learatni. Ennek figyelembevételével készül az aratás menetrendje. Országszerte nagy erővel dolgoznak a zöldtakarmányok betakarításán. A lucernát ynár lekaszálták, és most arra várnak, hogy újra sarjadjon a növényzet; három-négy hét múlva újabb lucernabetakarításra kerülhet sor. Ez a fontos takarmánynövény most jól fejlődik, a kaszálás után erőteljesen növekszik, amire annál inkább szükség van, mert az először betakarított nökellett védekezni, de nagy munkát ad a szőlő megóvása is. dolgozó munkásgárda viszont nem szívesen vállalja a szomhat-vasá mapi munkát, jón és a káposzta is megmaradjon. É. J. À gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezetnek sok olyan gépe van, amelyiknek az ára meghaladja az egymillió forintot. A bonyolult és nagyon értékes gépek műszaki irányítása, karbantartása és üzemeltetése már gépészmérnököt kíván. A magas szintű munka eredményeképpen lehetővé vált olyan géprendszerek és üzemi rendszerek kialakítása, amilyenekre korábban megfelelő szaktudás híján gondolni sem lehetett. Képünkön: Aprómagvetésre készülnek a fotocellás vetőgéppel. vényzet ugyan közepes termést adott, viszont az állandó esőzések miatt a minőség nem mindenütt megfeleld. A zöldség- és gyümölcskertekben a növényzet szintén jól fejlődött, viszont ugyanién kedvező körülmények ázott fejlődhettek a gyomok s, ezért országszerte nagy erővel dolgozik a növényvédelem. A párás, nedves Időjárás a növényi fertőzéseknek is kedvez, az almáskertekben például már sokfele tíz alkalommal M ármint a végrehajtók előtti E szokatlan indítást ne tessék félreérteni. Jól tudom — sajnos éltem már abban a korban —, amikor gyűlölet és megvetés tapadt a végrehajtó fogalmához, azaz ahhoz a társadalmi valósághoz, amelyet átkos tevékenysége folytán a végrehajtó képviselt — többek között. Szerencsére ma már alig jut eszünkbe; s joggal büszkélkedünk, hiszen fiataljainknak fogalmuk sincs arról: mennyi gyötrelmet és kétségbeesést, kilátástalanságot és megvetést hordozott a végrehajtó. Ne is beszéljünk róla. A fogalom értelme — értéke ' ugyanis homlokegyenest az ellenkezőjére változott. Vannak persze pénz- beszedőki hatósági emberek ma is, egy gyökerében humanista, megértő társadalom képviseletében. Úgy tudom, kevés dolguk akad; ma az emberek többsége tudja ez irányú kötelességét. A végrehajtók — akikről ma beszélek — azok az emberek, azok a kisebb-nagyobb csoportok, akik társadalmi törekvéseinket értve és magukénak vallva mindannyiunkért hajtják végre; közösen formált elképzeléseinket. Kalapot előttük. Azokról van tehát szó, akik magabiztosan és fegyelmezetten végzik mindennapi munkájukat; nem keresik a kibúvót, hanem tiszta szándékkal cselekszenek képességeik szerint — önmagukért, családjukért, mindannyiunkért. Azokról, akik valóban szolgálatnak tekintik a vezetést; akik végrehajtják és végrehajtatják a testületek döntéseit, akik nem magyarázkodnak harmincegynéhány év múltán is minden bajunkat visszavezetve a múltra; akik nem formális kötelezettséget, hanem a közösségi bölcsesség hatását, értékét látják a demokratizmus megvalósításában. Egyszóval: kalapot a végrehajtók előtt. Dagályosnak és öncélúnak tarthatnák „eszmefuttatásomat”, ha nem tudnák, hogy a politika, a gazdaság, a kultúra és a társadalmi lét minden színterén a végrehajtás került előtérbe. Elég ehhez emlékeztetni a Központi Bizottság legutóbbi ülésére és állásfoglalására. Gondolom, nem minősítik „szentségtörésnek”, ha hozzáteszem: nem a végrehajtás került volna a középpontba, ha eddig ott lett volna; nem erre összpontosítanánk minden figyelmünket, ha eddig is ezt tettük volna. És ez úgy is, akkor is igaz, ha feltartóztathatatlanul fejlődött a társadalom, ha sikereinkre figyel a világ, s mi idehaza — valljuk meg őszintén — gondjaink, hibáink ellenére is egyre jobbon élünk. Éppen ezért kell kalapot emelnünk a végrehajtók előtt, akik őszinte hittel, tettvágytól indíttatva naponta és becsülettel megteszik a magukét. A végrehajtás napjainkban progresszív erővé, neme\ fogalommá, a tettvágytól fűtött képviselet kifejezővé vált. Hogy mit és kiket képviselnek a végrehajtók, nem kell mondanom. Hogy müven és kiken néznek át fölényes pillantással a „nem végrehajtók” — ezt is tudjuk. A végrehajtás cselekvést, odaadást jelent; a szándék, a terv, a program, a rendelkezés, a törvény valóra váltását; munkát becsületesen, tetteket. Miért mondtam az előbb, hogy gyökeresen megváltozott a végrehajtó fogalmának értelme-értéke? Azért, mert manapság a „nem végrehajtókat” illetheti elmarasztalás, rosz- szabb esetben megvetés és gyűlölet. '(Ámbár ez utóbbi fogalmak szerencsére hiányoznak közéleti szótárunkból.) Itt az ideje, hogy ők is hallgassanak a jó szóra, hogy változtassanak korábbi kényelmes felfogásukon. Terveinket ugyanis csak valamennyi ember egységes cselekvésével valósíthatjuk meg. Nagy kár, hogy sokan vannak még, akik sohasem vitatták, egyet is értettek céljainkkal, csak éppen nekik ne kelljen tenniük semmit. Sokszor csak felületesen, félvállról kezelve, elkényelmesedett, elhízott aggyal gondolják végig társadalmi valóságunkat, őket kell közelebb hozni, őket kell figyelmeztetni a végrehajtók s a ma még „kívülállók” felelősségére ... 9 Á ltalánosnak tetsző szavak — már hallom a vádat. De bizonyára tudja az olvasó, hogy mérhetetlen tapasztalat halmozódik mögöttük. És nem is valamiféle különleges adottság révén. Ügy tudom, megjegyzésem egybeesik a tisztességesen dolgozó, munkájukért felelősséget vállaló emberek sokaságának véleményével. Észrevették-e például azt a közéleti változást, hogy az utóbbi időben megsok- kasodott a különböző szervek, vállalatok, intézmények elszámoltatása? Nem „beszámoltatás” ez, a kettő között ugyanis lényeges különbség van. Amikor még egyszerűen csak beszámoltak a vállalatok, intézmények vezetői egy-egy testület előtt, akkor — lelkiismeretük szerint — azt mondtak, amit akartak, és rendszerint úgy, hogy lehetőleg jó színben tűnjenek föl. Mondanivalójuk ma, már nem kerülheti el a valósággal való szembesítést! Mégis megtalálhatók a kibúvás lehetőségei. Személyes és mások tapasztalata alapján is elmondhatom: az elszámoltatás körülményei között manapság túlságosan gyakran szerepel ez a fogalom, hogy folyamat. Mit fejez ki? Eredményre vezető változások, események egységes és folytonos, összefüggő sorát. Azaz, ha például azt mondom : „az ifjúság szocialista szellemű nevelése”, ez nem egy-két hónapra, egy évre szánt feladat, hanem folyamat. Csakhogy a folyamatnak vannak állomásai! S ha ma kérdezzük, hogy mi a tapasztalat, akkor semmiképp sem válasz az, hogy „nincs különösebb gondunk, egyébként is folyamatról van szó”. Kitérő ez a válasz, a konkrét helyzetelemzés elől. Ilyenkor nem tudom becsülni a „végrehajtót”. Tervfegyelem? Folyamat. Üzemszervezés? Folyamat. Takarékosság? Folyamat. Minőségi követelmények? Folyamat. Munkafegyelem? Folyamat. A gazdaságtalan termékek megszüntetése? Folyamat. Igaz. Csakhogy így az isten se tudja meg, hol tartunk. Szó sincs arról, hogy valamiféle katasztrófa előtt állnánk. Az ország mai ipari termékeinek 80 százalékát például ezután is termelni fogjuk. De képtelenek vagyunk „megtalálni” azt a húsz százalékot, amelyet nem érdemes, nem szabad .továbbra is termelni. Azért keressük hiába, mert egyéni érdekek, presztizsféltés és fegyelmezetlenség gátolja a tisztességes szándékot. Ügy gondolom, helyenként ilyen okokból van bajunk a végrehajtókkal. Megvallom, sok más mellett két észrevétel különösen megragadott Kádár János debreceni beszédéből. Azért idézem föl ezeket, mert közvetlenül kapcsolódnak a mai mondanivalóhoz. Idézek: „Olykor ugyan a szabad idő helyes eltöltése lép elő központi problémává, de úgy vélem, a munkaidő megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell.” A párt első titkárának figyelmet keltő másik észrevétele így hangzott: „Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó közösségeket... de... a rosszul dolgozó közösségeket szerényebb mértékben vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk... Nálunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengélkedőket. is támogatjuk s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk. még. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét; a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek — ahogy mondani szokták — o szocializmus mindent kibír alapon.” A zt hiszem, 5 is így gondolta: nem bír ki mindent, nem akar kibírni mindent, és nem kötelessége kibírni mindent a szacializmusnak. A végrehajtók felelősségére, szolgálatvállalására hivatkozom; s a szocialista cél közelítése szempontjából ebben az országban, megyében minden gondolkodó, két kézzel munkálkodó ember végrehajtó. Rajtuk áll, bogy mikor, s meddig jutunk. Szeretnénk kalapot emelni előttük.,. Ja veri Rőls f Milliós értékű gépek Kalapét előttük
