Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-06 / 105. szám

Hivatása a bölcsesség j-iéHg vattám csak felnőtt. JH amikor gimnáziumi osztályfőnökömmel te- geződni kezdtünk. Nagyon büszkén gondoltam erre az »egyenrangúságra«. Néha ma is furcsállom, mert még min­dig sokszor szorulok rá, hogy »diákiként« tanácsot kérjek tő­le. Nem egyedül lettem a »szervusz tanár úr« kitüntetés birtokosa, de megfigyeltem, hogy néhány régi osztálytárs elmaradozott a körből az évek során, talán nem tudták el­viselni, hogy a nagykorúság­gal és a felnőttséggel nem hullott rájuk akkora bölcses­ség. amellyel elkerülhetik az oktató szavakat. Horváth János szentbalázsi iskolaigazgatóval beszélgetve eszembe jutott a »mi őszünk«, s gondolkodásmódunk torzu­lásai, az emberek egymás alá- és fölérendelésének fölösleges beidegződése, önmagunk ál­landó rangsorba állítása. Miért félünk a bölcsebbtőL, miért él bennünk az álönérzet, ha va­laki visszakérdez ; tapasztal­tuk-e már ezt vagy amazt. Az igazgató válaszai is tele voltak kérdéssel. Először vá­ratlanul értek, de hamar rá­jöttem. hogy nem léphet (ki önmagából, csak úgy érzi tel­jesnek a kérdéseimre adott feleletet, ha közben kiegészíti ismereteimet, hiszen olyan dolgokról is beszélt, amelyek­ről nem tudtam. Könyvekről, amelyeket nem olvastam, vá­rosokról. amelyeket nem lát­tam ... Hamar legyűrtem a bennem is fölhorkanó alapta­lan »gyanút«, hogy ki akar ok­tatni, hiszen ezt akartam, meg akarbam ismemi azt az em­bert, aki két évtizede az isko­lán kívül, szabad idejében is tanít, azon fáradozik- hogy embertársai bölcsebbek legye­nek, többet tudjanak a világ­ról. — 1947 óta vagyok propa­gandista, 1950-ben egy tanfo­lyam után. »hivatalos« papírt is kaptam erről. Tanítottam pártiskolán, ma is tanítok és tanulok, »fertőzött« vagyok, nem tudok lemondani erről. Évek óta vezetem a KISZ-es vitaköröket, azon igyekszem, hogy továbbadjam megszál­lottságomat. Ezek a dolgok így »lecsontozva« nem sokat mondanak, talán ha vissza­idézem fiatalkoromat, az töb­bet elárul. Diákkoromban mindig »testőröket« szerez­tem. Móra Ferenctől »tanul­tam« ezt, könyvek hősei, vagy történelmi alakok voltak a védelmezőim. Nem szégyel­lem: ma is vannak példaké­peim, őreim, akik útbaigazí­tanak. megvédenék. Erre vagy valami hasonlóra biztatom a fiatalokat is. 1 — Nem »divatos« ma az ilyesmi. Síkerül-e elfogadtatni a fölöslegesnek bélyegzett pél­daképeket? — A fiatalok valóban tilta­koznak ellenük. Az ifjúság mindig is újat akart, ma egy­re erősebb ez a vágy. Ha si­kerül megértetni velük, hogy a »testőrök« követése nem majmolás, nem a régi érté­kek visszacsempészése, hanem a mindig érvényes emberi tör­vények továbbvitele, akkor megtalálják a példaképeket. Idejében kell elkezdeni a ne­velést, és nem szabad felszí­nes. rossz módszerekkel el­riasztani a gyerekeket nagy- jainktól. — ön szerint érez-e felelős­séget az idősebb nemzedék a fiatalokért? — Sajnos, sokan amolyan műfelelősséggel 'keseregve le­gyintenek : ezek a mai fiata­lok ... Tetszetős ez, de tulaj­donképpen nemtörődömséget takar. Arra lenne szükség, A bogiári példa A holnap tartalékai X műszaki ellátómtmtea és az energiagazdálkodás volt a tárgya annak a balatosiboglári tapasztalatcserének, amelyet a megyei tsz-szövetség és a Ma­gyar Agrártudományi Egyesü­let megyei szervezetének új­jáéledt és immár 90 tagot számláló gépesítési szakosztá­lya tegnap rendezett Egjr friss megyei fölmérés szerint az energiagazdálkodás színvonala a gazdaságoknak csak alig több mint negyedé­ben megnyugtató. Egy mábik szerint még a megye milliós nagygépei közöl sem részesül valamennyi rendszeres hiba­megelőző karbantartásban. E két tény önmagában is fontos­sá teszi a tegnapihoz hasonló szemléletformáló tapasztalat- cseréket Mint Boros József, a Mezőgép kaposvári gyárának' igazgatója — szakosztályi el­nök — mondta: a gépek meg­hibásodásából eredő veszteség sokkal nagyobb, mint a rend­szeres karbantartás és hiba­megelőzés költsége. Ma, mikor egy-egy mezőgazdasági munka két-három nagy teljesítményű gépre épül. egyetlen gép ki­esése az egész lánc megbénu­lását és a munka csúszását okozhatja. A nem optimális időben végzett vetés, vagy be­takarítás következményei pe­dig már csak milliókban mér­hetők ... Olyan (következmény- sor ez, amelyet minden szak­ember ismer, és amelyet még­is csak kevés helyen vesznek komolyain. A Balatonboglári Állami Gazdaság minden szempontból ideális helyszín volt a tanács­kozáshoz, ugyanis mindaz, ami a »nagykönyvben áll« itt jó­részt már megvalósult. Ráadá­sul a jó példák mellé ötlete­ket is adtak a házigazdák. Soós Árpád főmérnök — számolva azzal, hogy műszaki érdeklődésű hallgatósághoz szól — eredeti módon mutat­ta be a 3200 hektáros, euró­pai hírű gazdaságot: *553 mil­liós termelési értékünket IS megawatt energia felhaszná­lásával értük el. (Ennyi egy kisebb erőmű termelése.) Ener­giaköltségeink meghaladták a 12 milliót.« Nem hozzáértő számára is világos, hogy ilyen méreteknél már egyetlen százaléknyi megtakarítás is tetemes. I A bemutatott színes diák I őszinte ámulatot keltettek: amerikai gyümölcsrázó gép, francia szőlőszüretelő (kom­bájn, holland és svájci gyárt­mányú pneumatikus metsző­olló, melynek segítségével té­len — egyéb feladat hijám — a traktorosok és a gépkocsive­zetők végezték ezt a máskü­lönben igen nehéz munkát A képeket nérve valaki megje­gyezte: »Könnyű nekik, ilyen gépekkel,..« Később régi föl­vételek kerültek a vetítőbe, amelyek a két évtized előtti állami gazdaság öreg istállók­ban összehamarkodott műhe­lyeit mutatták. Azután egész sort láthattunk a gazdaság mai szakembereinek újításai­ból. ötletes gépkombinációiból. A szünetre már mindenki egyetértett abban, hogy az »irigyelt csodagépek* aligha produkálnának mutatós ered­ményeket mintaszerű karban­tartás és gépkihasználás nél­kül. Sokakat meglepett, hopp a bogiári traktorosok nemcsak a túlfagyasztás, hanem a túl alacsony fogyasztás esetén sem kaphatnak prémiumot. Meg­szoktuk, hogy az alacsony fo­gyasztást jutalmazni szok­ták ... A gazdaság szakembe­reinek tapasztalata szerint a norma alatti fogyasztás gyak­ran »üresjáratról« árulkodik. Ha a traktoros nem engedi például az ekét a kívánt mély­ségbe, csökken a fogyasztás, de romlik a munka minősé­ge... Többen szóvá tették, hogy hihetetlenül alacsony a műszaki hiba miatt kiesett munkanapok száma a gazda­ságban. »Egyszerűen nem en­gedjük ki a hibagyanús gépe­ket* — hangzott a válasz. A tapasztalatcserét követő bemutatón a vendégeik láthat­ták az üzemidőmérőt, amely 1975 óta a gazdaság valameny- nyi gépében benne van, és melynek segítségével nemcsak azt tudják meg, mennyit jár a motor, hanem azt is, hogy valójában mennyit dolgozik. Diagnosztikai berendezések közt bemutatták azt a fékpa­dot, mely a gép szétszedése nélkül lehetővé teszi a telje­sítményleadás mérését. A si­keres tapasztalatcsere a tsz- ek holnapi tartalékaira hívta föl a figyelmet. B. F. Daru a Paksi Atomerőmű részére A Csepel Müvek Egyedi Gépgyárának vasszerkezeti üzemé­ben befejezéséhez közeledik a Paksi Atomerőmű részére ké­szülő harminc tonna teherbírású, harmincöt méter hosszú híddaru szerelése. Az év végéig még egy harminctonnás és két húsz tonna teherbírású darut gyártanak az atomerőmű részér«. MAI KOMMENTÁRUNK Egy verseny tanulságairól! hogy sok idősebb ember bát­ran odaálljan a fiatalok elé és vállalja a bírálatot, ugyanak­kor igyekezzék megmutatni, hogy sok mindent érdemes megtartani vagy fejleszteni a »régiek« életéből. — Sokan kényes kérdésnek tartják a következőt: ön rég­óta propagandista, volt idő. amikor azt oktatta, amiről ma az ellenkezőjét állítjuk. Mi­ként számol el erről önmagá­val? — Bizonyára vannak olyan emberek, akik akkor azért voltak »vonalasak«, mert anyagi előnyöket reméltek, az eszmét »húsosfazéknak« néz­ték. Róluk ne beszéljünk. Akik azért dolgoztak, mert hitték, hogy egy emberibb, jobb, szebb társadalmat szolgálnak, azok szerintem nem követtek el túlkapásokat, és a »fordula­tok« sem okoztak törést az életükben. Nem a »simuléko- nyakra«, a mindig bólogatók- ra gondolok, hanem azokra, akik végig igyekeztek a jót, az útvesztőkből kivezető ösvényt megtalálni. Sokan vannak. Ók tanultak a hibákból, és min­dig nyíltan gondolkodnak. Egyetlen céljuk — célunk, mert büszke vagyok rá, hogy magamat is ide sorolom — van : emberiesíteni az embe­riséget, emberközelbe hozni az új társadalmat... Rengeteg téma került még elő. Csapongott a párbeszé­dünk, hosszú percekig hallgat­tam és hosszú ideig beszél­tem. kérdezni mertem és vá­laszoltam, amikor válaszolnom kellett volna, kérdeztem... Mivel is kezdtem? Azzal, hogy nem értem azo­kat, akik megsértődnek, ha felnőttként tanulniuk kell. Ebből a beszélgetésből sokat tanultam. Volt, hogy nem ju­tottam szóhoz, ismeretek hí­ján ... Ám még valamire em­lékszem: ugyan én tanultam többet, de az igazgató, a »hi­vatásos bölcs« sem szégyellt tőlem tanulni néhány »mor­zsát«. És a valóban bölcseket arról ismerni meg, hogy néni bánják, ha valamiről esetleg a másik, a talán kevésbé bölcs is tud »újat« mondani. 1 L. P. Néhány napja a kaposvári Centenáriumi parkban vetél­kedtek, versenyeztek egymás­sal a megye általános iskolái­nak gépjárműbarát szakkörei. Tavaly kilenc, most tizenhét csapat indult, s ez is jelzi: a Magyar Honvédelmi Szövet­ség mind több iskolában kelti föl a fiatalok érdeklődését a motorozás és a gépjárműve­zetés iránt. Egyetlen szépséghibája volt ennek a megyei versenynek: valamennyi csapat vidékről érkezett, nem volt ott még csak hírmondó sem a kapos­vári általános iskolákból! Mi lehet vajon ennek az oka? Miért nem működnek a m'egyeszékhely általános is­koláiban gépjármübarát szak­körök? Talán itt mm érdekli a fiatalokat a motor? Vagy nincs köztük olyan, aki fiata­lon szeretne megismerkedni a közlekedési szabályokkal, el­sajátítani a motorkerékpár vezetését, hogy felnőve majd könnyebben szerezhessen jo­gosítványt? Elmondták az MHSZ gép­járműiskolájának vezetői, hogy több kaposvári iskolá­ban is hiába kísérleteztek a gépjármübarát szakkör meg­alakításával. Javasolták azt is, hogy az ifjúsági és úttörő­höz hozzon létre ilyen szak­kört, amelyik összefoghatná valamennyi általános iskola e téma iránt érdeklődő fia­taljait. Anyagi segítséget tud­nának adni, meg- az elméleti és gyakorlati foglalkozások­hoz képzett oktatóidat is. Ám sem az egyik, sem a másik nem sikerült eddig. Az iskolákban a pedagógusok túlterheltségére és arra hi­vatkoztak, hogy sok a nő, s ilyen feladatot nem szívesen vállalnának. Furcsa és elfogadhatatlan magyarázkodás. Mennyivel kevesebb a vidéki pedagógu­sok túlterheltsége?' Vajda Im­re Lengyeltótiban most már tizedik éve vezeti az iskola gépjármübarát szakkörét, s hogy milyen eredménnyel, azt jelzi: kétszer lettek me­gyei elsők. Siófokon az 1-es számú általános iskolában Szöllősi Judit tanárnő két év­vel ezelőtt szerezte meg a jo­gosítványát, ugyanakkor el­vállalta a gépjármübarát szakkör vezetését. Lelloesek, szorgalmasak az ide járó gye­rekek, ezzel elérték, hogy a mostani megyei versenyen másodikok lettek, s így végez­tek a múlt évben is. Kéthe- lyen, Látványban, Nagyatá­don és még jó néhány helyen működik évek óta ilyen szak­kör az általános iskolákban.. Pedig lehetőségeik koránt­sem olyan kedvezőek, mint Kaposváron. Hiszen itt van­nak jól felkészült szakembe­rek, az MHSZ szívesen adna minden téren megfelelő se­gítséget, csak éppen igényel­ni kellene azt, élni a lehető­séggel. A gyakorlati oktatás­ra, a fegyelmezett közleke­désre való nevelésre kihasz­nálni a Centenáriumi parkban levő nagyszerű közlekedési pályát! A statisztikai adatok sze­rint hazánkban történik a legtöbb halálos végű gyer­mekbaleset Európában! Saj­nos 'gyakori megyénkben is az általános iskolás korú gyermekek okozta, vagy őket ért közlekedési baleset. Érdemes lenne a kaposvári általános iskolákban erre a fontos kérdésre az eddiginél nagyobb gondot fordítani. S jó lenne, ha már jövőre, a közlekedésbiztonsági hetek alkalmából ismét megrende­zendő iskolai gépjármübarát szakköri versenyen a kapos­vári tanulók — meg tanáraik — nem távolmaradásukkal, hanem eredményes szereplé­sükkel hívnák fel a figyel­met! Sz. L. Falunapok a nagyatádi járásban Két évvel ezelőtt a me­gyei tanács azt javasolta a községeknek: bővítsék ki a település fejlesztését, a lakos­ság érdekeit szolgáló progra­mokkal a falugyűlések nap­ját. Az ötletet elsőként a nagyatádi járásban karolták fel. összegező tapasztalataik érdemesek a nyilvánosságra. Kezdjük mindjárt a legfon­tosabbal, a szervezéssel. Mert a még oly gazdagnál« is ígér­kező faluszépítő akció, vidám sportműsor vagy kulturális bemutató sem elegendő ön­magában a lakosság jelentős részének a mozgósításához. A siker, a tömeges részvétel és természetesen a kitűzött cél elérésének feltétele a gondos előkészítés. Mégpedig nem­csak a tanács részéről. A leg­jobban ott sikerültek a falu­napok, ahol a községi párt­szervek is felkarolták a moz­galmat, segítettek a különbö­ző társadalmi és gazdasági szervek bevonásában, vállalá­suk összehangolásában és természetesen az egész prog­ram kialakításában. Nem kevésbé fontos az elő­készítés második szakasza, a falunap feladatának tudatosí­tása és a lakosság mozgósí­tása. Ehhez, felhasználták a különböző szervezeteket, bi­zottságokat, továbbá éltek az írásos és — elsősorban a Hazafias Népfront és a KISZ aktivistái révén — a szemé­lyes meghívással is. A falunapökat általában va­sárnap rendezték meg. A dél­előtti órákat társadalmi mun­kára fordították. (.‘Néhány he­lyen ezt már szombaton meg­kezdték.) Utaltat, járdákat építettek, javítottak, parko­kat, játszótereket alakítottak ki, fákat, virágokat ültettek, óvodák, iskolák, klubok kör­nyékét tették rendbe. Több községben — Csurgón, Ötvös- kónyiban, Somogyszobon és Zákányban — a lakosság mintegy ötödé vett részt a település szépítésében. De ál­talában kevés olyan család akadt, ahonnan valaki ne dolgozott volna ezen a napon a közért. így érthető, hogy ta­valy több mint egymillió fo­rint értékű munkát végeztek a járás 32 községében, ami az előző egész év teljesítésének nyolcadát tieszi ki. A falunap délutánján álta­lában sportrendezvényeken, kulturális műsorokon szóra­kozott a lakosság. Tréfás ve­télkedők, labdajátékok, atléti­kai versenyek, a helyi mű­vészeti csoportok bemutatói színesítették a programot Es­te pedig nagygyűlésen érté­kelték a múlt év községfej­lesztési eredményeit Több he­lyen ezt az alkalmat hasz­nálták fel a Hazafias Nép­front kitüntető jelvényeinek vagy az elismerő oklevelek­nek az átadására. Érdemes megemlíteni, hogy hat köz­ségben fórumszerűen szervez­ték meg a falugyűlést. Az ér­deklődésre jellemző, hogy csupán Bábodon 62 előzetes kérdés érkezett a község ve­zetőihez. De az aktivitásra másutt sem lehetett panasz. Többen nemcsak a tavaly fel­gyülemlett gondokra kerestek, javasoltak megoldást, hanem elmondták véleményüket a faluszépítő mozgalom meg­szervezéséről, lehetséges to­vábbfejlesztési módjairól is. Az utóbbiról — és általában a falunapról — nemcsak itt esett szó. A járás vezetői gondosan elemezték a tapasz­talatokat, feltárták a szerve­zés és a lebonyolítás gyenge pontjait is, és megállapítot­ták, hogy mit érdemes más­képpen megoldani a jövőben, így például körültekintőbben kell kiválasztani a falunap időpontját, ügyelve a kedve­ző évszakra, az egyéb várha­tó eseményekre. Továbbá az eddiginél is alaposabb szer­vezésre van szükség ahhoz, hogy a társadalmi munka va­lóban értelmes, célszerű és gördülékeny legyen, hogy az erre szánt 4—5 órát a lehető legeredményesebben használ­juk ki. Vagyis pontosan szám­ba kell venni a tervezett munkához szükséges munka­erőt, eszközöket, gépeket és arányosan elosztva gazdálkod­ni velük. Meghatározó szere­pük van ebben az egész ak­ció irányítóinak. Az ő kije­lölésükre különösen figyel­met kell fordítani. A tapasztalatok olyan ta­nulsággal is szolgálnak, hogy a falunapi társadalmi mun­kának szervesebben kell kap­csolódnia a község ilyen irá­nyú, egész éves tervéhez, an­nak szerves részét kell képez­nie. Mégpedig nem befejező mozzanatát, hanem olyan ál­lomását, amely további kezde­ményezésre és közhasznú te­vékenységre ösztönzi a lakos­ságot, a közösségeket. Végül érdemes megfontolni: nem lenne-e célszerűbb ket­téválasztani a nagygyűlést a falunap többi programjától. Az egész napos más irányú elfoglaltság — munka, spor­tolás, szórakozás — fáradttá teszi az idősebbeket és a fia­talabbakat egyaránt, és így csökkenti az érdeklődést, az aktivitást. Talán a falunapot követő hétfő alkalmasnak lát­szik erre a célra. Mindezek részkérdések ugyan, de megoldásuk nélkül aligha képzelhető el az előbb­re lépés. Mert az természe­tes, hogy a nagyatádi járás­ban sem ülnek babéraikon az illetékesek, még ha eredmé­nyeik — a siófoki járás több községének sikerével együtt — példaként is szolgálhatnak. Hiszen jól tudják, hogy ha valahol, akkor a közösség ösz- szefogásában, a közhasznú munkákra mozgósításban nem engedhető meg a legkisebb lazítás, megnyugvás sem. El­lenkezőleg: arra van szükség, hogy a helyi körülményekhez messzemenően alkalmazkod­va, újabb és újabb ötletekkel, módszereikkel frissítsék fel1 a mozgalmat, és vonják be a lakosság még szélesebb réte­gét az egész közösség érde­két szolgáló anyagi gyarapo­dásba, aktív gondolatcse-ébe. p. r~

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom