Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
Mutasd meg a majorodat... Egy „mellékes” kérdés Ä véletlen folytán két fezben is tanúja voltam a pánikszerű nekibuzdulásnak, melyet egy körlevél okozott. Abban azt írták, hogy rövidesen megyei és járási vezető ‘szakemberekből álló bizottság fogja megszemlélni a gazdaság majorjainak rendjét, tisztaságát. A sietség, amellyel a jelzés vétele után mindkét helyen hozzáláttak, hogy »-mentsék, ami menthető«, jelzi: a gazdaságok jó részének többéves mulasztást kellett volna most néhány nap alatt pótolnia. Nyilván lehetetlen ennyi idő alatt elszállítani a gépudvarokon felgyülemlett roncsokat, vagy megszépíteni az állattenyésztő telepek helyenként lehangoló képét. Igaz, előkerültek az útgyaluk, a meszes vödrök és a vizestömlők, ezek azonban csak ott segítettek, ahol amúgy sem volt túl nagy a rendetlenség. Mutasd meg a telepedet, és megmondom, hogyan gazdálkodsz. Ez lehetett volna a jelszava annak a héten lezajlott akciónak, melynek során a megye 82 tsz-ébe »kíváncsi vendégek« látogattak. Mi Szili Mátéi, a megyei növényvédő állomás igazgatóját kísértük el göllei szemle- útjára. A házigazdák vitatkoztak azon, hogy a majorok képe egyértelmű útmutatást adhat. Zsiga Lajos főállattanyésztő például elismerte, hogy a faluban a házak udvara valóban jelzi, milyen a gazda, de hát a tsz az más... A gazdaság elnöke, Szíjártó János — nyilván némi célzattal — példákat hozott rendetlen, ámde rekordokat produkáló gazdaságokról. Eközben Szili Máté a noteszába jegyzett néhány, az udvaron tarkálló törmelékkupacot ... A sertéstelep egyik épületének a belső tisztasága »hagyott kívánnivalót«. A telepvezető elmondta, hogy ebben az épületben vírusos hasmenés terjedt el néhány napja. Zsiga Lajos alaptalannak tartotta a feltételezésemet, hogy volna összefüggés a tisztátalan padozat és a betegség között ... »Legyen az épület öreg, de ne legyen üres« — tréfált az elnök, mikor beléptünk a sertéstelep szomszédságában álló hízómarha-istállóba. Valaki megjegyezte, hogy ebben a málladozó épületben a leggazdaságosabb az állattartás.., Azért bátortalanul hozzátettem, hogy ugyanakkor itt a leggondozatlanabbak az állatok. »Itt már egyáltalán nincs gondozás, ide már be nem jön ember...« — kaptam a felvilágosítást. Üttalan úton jutottunk él az inámi szarvasmarha-telepre. A gazdaság vezetői később elismerték: nem gondolták, hogy vállalkozunk erre az útra, így ide nem is vezényeltek »rendkívüli takarítóbrigádot«. »Ki a felelős ennek az épületnek a rendjéért?« kérdezi Szili Máté az öltözőajtóból figyelő emberektől. »Mindany- nyian« — válaszolta egyikük, többet eltitkolva, mint elárulva. Inámban csak egy gazzal már félig benőtt, balesetveszélyesen menedező küllőskapa került a noteszba. A göllei gépműhely udvarán már lényegesen több voit a »látványosság«. Csizmamarasztaló kátyúk, roncsok, MÉH-lerakatra emlékeztető sarkok. A műszaki vezető szerint a napokban 30 teherkocsira való vashulladékot szállítottak a MÉH-be, és vittek volna többet is, ha nem jön a nagy eső. Szerencsére június 14-ig — ez az utóellenőr~ zés időpontja — van még idejük. Persze nem szállíthatnak el minden roncsot. Egész sorokat mutattak a még »le nem írható«, de már évek óta használhatatlan gépekből. Ezeket kénytelen-kelletlen tartják, az előírásnak megfelelően ... Szili Mátét érthetően a mű- trágyatárolás hibái érintették a legérzékenyebben. Jó néhány tonna állt félig viz alatt. Igaz: »gondos kezek« előző nap letakarták fóliával a hetek óta ázó kupacokat, ez azopban a szakembert nem tévesztette meg. A műtrágyát már mindenhol kiszórták, ez a néhány százezer forintnyi érték »csak« a maradék ... Végül is a göllei gazdaság közepes minősítést kapott a rendjére. A tsz tavaly 76 mázsás rekordtermést takarított be kukoricából, és 3000 literes átlagot ért el a tejtermelésben. Így voltaképpen az eredmények őket igazolják. Az elnök búcsúzáskor mégis elismerte: »Jó, hogy volt ilyen ellenőrzés, mert így megcsináltunk olyan dolgokat is, amelyek egyébként talán elmaradnak, Végül is a mi érdekünk.« Lehet, hogy a bevezetőben említett két gazdaságban néhány nap után újra kátyúk lesznek a sebtében gyalult' utakon, talán a takarítással is várnak a következő ellenőrzésig... Mégis jó lenne, ha a gazdaságok vezetői nem tekintenék ezt kampánynak, öncélú »majorszépségversenynek«. Az egészségügyi követelmények betartása, a munkahelyek rendje, a balesetveszély csökkentése — mindez végül is az ő érdekük... Biró Ferenc Legendák a léről — Tudom is én! A kezemből úgy elment az erő, a kanalat nem tudnám fölemelni. Lekucorodtam a fa tövébe. Pircsi jön, odaül, rakja a számba a zöldséges lebbencs- levest. — Ez jót tesz, csikós bácsi, ettől meggyógyul, csikós bácsi. Én meg rögvest sugdosom neki, te lány. van-é valakid, az anyád csillagos egit? Én- nékem pedig semmi bajom! De ha van valakid, én a világból is kidúrom, te szép szemű, aranyos kislánykám. De ugye nincsen senkid? Pircsi meg csak kacarászott, kocogott a kanál a fogsörényemen. — Ha nem mondod, nem eszek ám, itt halok meg a diófátok alatt Annak is te leszel az oka! — Hát olyan erős nincsen, akit a világból ki kellene du- rattyúzni. De azért van ám! — Hol van, muti, mert nem szeretném, ha valaki köröszt- be tenné előttem a lábát. Vagy hadd legyen. Mindjárt jön a Madár, s usgyi, kiröppenünk a pusztába. Jössz-e velem? — Minek szöknék, ha anélkül is engednek. — De engednek? — Majd megkérdezed anyámtól. — Én meg. Megkérdezem. — Hallja-e, nénémasszony, eladó-e a lánya? Somosai Néplap ■— Eladónak eladó, a nótában is lágy danolják, arra a mezőségi részeken, hogy az ökör a földet nem magának szántja, az anya a lányát nem magának szánja! — De jó hallani. Jó helyre vetett engem a Madár. Hát adják-e? — Nem is G^merjük egymást. Maga mondhat akármit magáról! — Ismerem én — szólalt meg először a lány apja. — Maga a 18-as katonaménes számadója! — Az hát, az vagyok. Kicsit furcsán estem be kigyel- metekhez lánykérőbe, de hát nem az számít, ugye hogy négykézláb jöttem, hanem, hogy talpon menjek éL Ezzel a szép kislánnyal karszügyön. —i Hát majd módjával, ösz- szeismerkedünk, aztán, lehet beszélni. Nem egy galambfészek az élet! — Nem. Nem ám! — Járhatok a házukhoz? — Hát járjon. Amikor lányos nap van. — Nekem minden nap az lesz! — Hűha! őszig házat árendáltam, újborkor lakodalmat csaptunk. Kokora volt a tanúm, Csőké a násznagyom. Maga a szentandrási bíró adott össze bennünket, Vértesi Andrásnak hívták. Nem volt nehéz vele ösmeretségre jutni, több okoknál fogva. Mert maga is abból a rendből szabódott, amiből én, csak épp saját házfedél a fejé felett, is korára már egy legényke fia, egy szép leánykája élt őszülő feje gondjai között. Tőszomszédok voltunk, így mindennaposak. A falu baját úgy hordta a vállán, mint a sajátját. Abból pedig több volt, mint amit viselni lehetett. A határőrvidéki katonák széna-, kenyér-, abrakporcióját hajtották rajtuk egyszer a Békés vármegyei parancsok, aztán a Csongrád megyei parancsok értelmében. Nem tudták azt se eldönteni, hová tartozik a falu. Mindenhová. Gyerünk, bíró, adjad, bíró. Házasságom esztendejében már olyan keserű volt a szája, mintha bürökleveseket napjában háromszor evett volna. Szénáikat pedig egyenesen a kaszálókról szedték össze a katonák, s a lakosok az istállók szalmafedelét étették, maguk marharépáira fanyalodtak. A harag magasan lobogott. Károly király Olaszországban háborúskodott a spanyolokkal, Alsó-Dunán a törökökkel. Kenyér, katona, ló! A király is félt. Márpedig, ahol a királynak félnie kell, ott rettegjen az alattvaló. Rákóczi fejedelemnek József nevű fia élt, ki a bujdosók tömegeit tudta maga mögött, s követelte az erdélyi fejedelemséget. Ebben támogatta a magas szultán. Egy este, éppen elvitték minden lovam katonának, hát nagy tengődések között kóvályogtam, dolog nélkül, tatar mellett gyülekezik a nép java Vértesi bíró istállójában. Fölhívás a kezében, Károlyé, hogy Rákóczi József pedig áruló, és ki véle egyetért, hasonló bűnökbe veri magát, s a büntetés az övéhez hasonlóan méretik ki. (Folytatjuk,) Az újítőmozgalom helyzetét vizsgálta a NEB Nemcsak az a lényeges, hogy mennyit dolgozunk, hanem az is, hogyan. Az ember arra törekszik, hogy könnyebbé tegye a munkáját, s minél kisebb ráfordításokkal minél nagyobb eredményeket érjen el. Az újítómozgalom a vállalat műszaki-gazdasági fejlődését szolgálja. A megyei NEB- vizsgálatnak az volt a célja, hogy megállapítsa, vajon milyen megyénkben az újítómozgalom helyzete, milyen lehetőségek vannak a fejlesztésére? A népi ellenőrök — központi kijelölés alapján — a belkereskedelmi ágazat kilenc egységénél végezték el a vizsgálatot. A tapasztalatok szerint az újítási szabályzatot mindenütt elkészítették, a dolgozók azonban jó néhány helyen nem ismerhették meg a tartalmát. Különösen áll ez az áfész-ek- re, amelyeknél van ugyan szabályzat, ám ezt a központi irodaházban kifüggesztik, vagy az irattárba teszik, s nem jut el a kereskedelmi egységekhez. A vizsgalatot végzők kétféle kérdőívet készítettek. Egyet azoknak a dolgozóknak, akik újítottak,. egy másikat azoknak, akik nem foglalkoztak újítással. Az első típusból 29-et, a másikból 60-at értékeltek. Kiderült, hogy az újítók között is van olyan, aki nem ismeri az újítási szabályzatot és a feladattervet A nem. újítóknak több mint a fele nem ismeri ezeket a terveket, szabályzatokat. Persze ez korántsem az ő hibájuk. Tény az is, hogy a vizsgált egységek egyikénél sincs függetlenített újítási előadó, ezt a feladatot valamelyik gazdasági vezető »mellékesen« látja el. Ennek megfelelően — mivel külön pénzt nem kap érte — mellékesen is kezeli. A megyei tanács kereskedelmi osztálya viszont a hozzá tartozó vállalatok vezetőinek prémiumfeltételként jelölte meg az újítómozgalom föllendítését. Ennek hatása nem maradt el. Az elmúlt két évben a vizsgált kilenc egység közül a két tanácsi vállalat adta az újítások több mint háromnegyed részét Mi következik az itt felsoroltakból? Például az, hogy a megyei belkereskedelmi egységekben az újítással foglalkozók mintegy 30 százaléka dolgozott az újítási feladatterv alapján, a többi »saját szakállára« kezdeményezett. A másik dolog: újítási pályázatot a vizsgált időszakban — 1975—1977-ről van szó — a kilenc egység közül egy sem írt ki. A benyújtott újítások zöme csupán a saját vállalatnál jelent új megoldást. Az ügykezelés körül szintén bajok vannak. Az ügyiratok vezetése nem mindenhol megfelelő. Hiányosan vezetik a naplót, a kiértékelő kérdőíveket sehol sem használják. A döntésre előkészített újítási javaslatok elbírálása rendszertelen és alkalomszerű. Az elutasítást általában nem indokolják. A népi ellenőrök megállapítása szerint kevés a fizikai dolgozók által benyújtott újítási javaslat, holott a kereskedelemben dolgozók 80 százaléka fizikai munkát végez. A szocialista brigádok nem foglalkoznak kollektív újítással. Az újítómozgalom célja ismert. A vizsgálat megállapításai alapján azonban nyugodtan állíthatjuk: nem tölti be feladatát. Az újítások szélesebb körű elterjesztésére nem került sor, mindössze két olyat talált a NEB, amelyik más vállalatoknál is alkalmazható lenne. Igaz, az újítók anyagi, er kocsi megbecsülése körül sincs minden rendben. A mozgalom tehát egy helyben topog, ötletek vesznek el, s ez gyakran kedvét szegi az embereknek. Pedig ezek az ötletek forintokat érnek, nem is keveset A jobb propagandamunka, a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés viheti előbbre az ügyet. D. T. Jelvény a borítékban A Moszkvai Rádió levelezője , Minden pályázaton részt vesz 'Ár. asztalon képeslapok, levelek sorakoznak. Simon Jó- zsefné, a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának adminisztrátora úgy rakta ki őket az asztalra, mint a legféltettebb kincseit Az egyik borítékból ' csillogó jelvény került elő, félül, egy téglalap alakú részen a 60-as szám, a kör alakú érem alján a Dicsőség a nagy Októbernek! felirat olvasható oroszul. Simonné a férjével együtt rendszeresen hallgatja a Moszkvai Rádió magyar adásait, benevez a pályázatokra, levélben számol be az üzemi eseményekről, a család életéről. :— Melyik műsorok tetszenek a legjobban? — A barátság útján, a Szovjetunió rádióképekben, a tudomány—technika világában, a válaszolunk hallgatóinknak. Nézem a leveleket, s megakad a tekintetem az egyik levélrészleten : Kérem, hogy írjon munkájáról, s arról, hogy adásainkkal kapcsolatban milyen észrevételei, kívánságai v nak, s a zenei kívánságműsor rovatban milyen dalt szeretne meghallgatni családjával együtt. — Válaszolt rá? A kedves, csendes asszony szerényen válaszol: — Természetesen . 1 írtam, hogy jól lehet hallani az adást Kaposváron is, és a műsor összeállítását jónak tartom. Simonnét mindenki Rózsikénak szólítja az üzemben. Nemcsak levelezője a Moszkvai Rádiónak, hanem »postása« is. Most jubilál a Mőszk- vai Rádió baráti klubja, három évvel ezelőtt alakult meg a textilművekben, ö szokta legépelni, s továbbadni a brigádoknak a pályázati felhívásokat, s ő viszi le a brigádvezetőknek, ha levél érkezik Moszkvából. Bizony olyan is előfordul egy-egy nagyobb pályázat idején, hogy naponta nyoJccal-tízzel indul a kedves ismerősökhöz. Olyankor azt is megtárgyalják, ki mit hallgatott. Annak különösen örülnek, ha valamilyen somogyi tudósítás is bekerül a műsorba. A levelek között kis prospektus fekszik előttem: most alakul meg a rádióutazások klubja, mivel a moszkvai adást hallgatók közül nagyon sokan érdeklődnek a Szovjetunió földrajza iránt, Minden jelentkező klubtag kap egy tagkönyvet a díszelnök aláírásával. Ezt a tisztet Jurij Szén- ke rigs tölti be, aki mint orvos, részt vett Heyerdal »Rá« papíruszhajójával a híres óceáni úton. 9 — Most hívom fel a brigádok, utána pedig az MSZBT- tagcsoportok figyelmét erre ar, érdekes, új rovatra. Egészen bi- biztos, hogy a megyéből nagyon sokan belépnek a klubba. A vetélkedőkre terelődik a szó. Büszke rá, hogy általában jók a válaszai. A szocialista brigádok tagjai is szívesein kapcsolódtak be az olimpiai mini sportvetélkedőbe, amely egy évvel ezelőtt indult. Egy zenei pályázaton orosz—ukrán népdalokat tartalmazó hanglemezt nyert. — Egy hete kezdődött egy érdekes pályázat a Komszomol XVIII. kongresszusának és az ifjúsági szervezet 60. évfordulójának a tiszteletére. Én is okvetlenül részt veszek ezen. s szó volt itt arról, hogy a felhívást a középiskolákba is eljuttatjuk. A nyáron ráérek, év közben ugyanis nagyon elfoglalt vagyok: a közgazdasági szakközépiskolába járok. — Érzi-e, hogy a műsorok rendszeres hallgatása révén szélesedett a látóköre? — Természetesen..' ; Különösen a Szovjetunió rádióképekben rovat kitűnő. Így megismertem különböző tájakat, köztársaságokat, kis népeket és népcsoportokat, a kultúrájukat, a népszokásokat. Amikor a rádióklub foglalkozásain szellemi totó is van, olyankor mindis hasznosítom ezeket az ismereteket Laczkó János polgári védelmi törzsparancsnok minden segítséget megad Simon Jó- zsefnénak, s úgy emlegette, mint a klub egyik legszorgalmasabb aktíváját. " — Mit ír meg a közeljövőben a Moszkvai Rádiónak? — Ha klubdélutánt tart a rádióklub, akkor okvetlenül beszámolok róla. Mindenki tudja, hogy a működésének három éve alatt megsokszorozódott azoknak a száma, akik rendszeresen hallgatják a Moszkvai Rádió adásait. Lajos GésS
