Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

Megkezditek a szovjet nyugatnémet tárgyalások Ülésezett a BT Ismételt felszólítás Izraelnek Leonyid Brezsnyev poiiárksszöntője Leonyid Brezsnyev beveze­tőben köszönetét fejezte ki a vendéglátóknak a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért, majd pohárköszöntőjét így folytatta : — A moszkvai szerződés, amelyre itt Scheel úr is em­lékeztetett, valóban rendkívül nagy jelentőségű esemény volt. Gazdagabbá tette a Szovjetuniót és az NSZK-t, Európa minden népét — azzal a reménnyel gazdagította őket, hogy meg lehet őrizni a békés jelent és el lehet ér­ni a békés jövőt. Kétoldalú együttműködé­sünk igen jelentős, ismert eredményeket hozott az el­múlt években. Ezek az ered­mények a fejlett, politikai kapcsolatokban, a széles körű és mind erőteljesebbé váló gazdasági kapcsolatokban, az emberek közötti fejlődő köze­ledésben nyilvánulnak meg.— Nem akarom mindezzel azt mondani, hogy most már öl­hetett kézzel ülve, megelége­detten szemlélhetjük azt, amit elértünk. A történelem annak idején problémákkal terhes örökséget hagyott ránk. A hi­degháború politikája, amely szerencsére már nagyrészt a múlté, megsokszorozta ezeket a terheket. A továbbiakban hangsú­lyozta: — Európában Immár har­minc esztendeje béke van, ez még sohasem fordult elő, az emberek lassan hozzászoknak a békéhez, magától értetődő­nek tekintik — mintha az enyhülés nem állt volna ki már sokfajta megpróbáltatást. Az. hogy a béke napjaink szövetébe fonódott, a legszebb kitüntetést jelenti mindazok­nak, akik erejüket nem kí­mélve kivívták az enyhülést. De ez egyúttal figyelmeztetést is jelent. Most rendkívül ve­szélyes volna, ha megnyu­godnánk, szabad folyást en­gednénk az eseményeknek. Már elmondottam és most tel­jes meggyőződéssel ismétlem meg: a békéért harcolni kell, az enyhülést következetesen el kell mélyíteni, visszafordít­hatatlanná kell tenni. Ezen a téren senki sem lehet közöm­bös megfigyelő, senki sem áll­hat félre, mert ez valameny- nyiünket egyaránt érint. A béke akkor lesz igazán szilárd, ha valamennyi állam politikájának fő irányvonala, kritériuma lesz. ha a kormá­nyok magatartását a frissen jelentkező problémák iránt nem a szomszédtól való féle­lem határozza meg, hanem a tudatos törekvés az együtt­működésre, az olyan megálla­podásra. amely senkinek sem okoz kárt A félelem rossz tanácsadó, a gyanakvás nem a békét szolgálja. Jól tudjuk, hogy az NSZK- ban épp úgy, mint más nyu­gati államokban, sók mil­lióan — köztük vezető állam­férfiak, politikai személyisé­gek is — őszintén akarják a tartós békét és a jó együtt­működést a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával. Tudjuk azonban azt Is, hogy általában nyugaton és az önök országában is vannak még olyanok, akik nem hívei az enyhülésnek. Egyesek úgy vélik, hogy államuk politiká­jában mindig jelen kell len­nie a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szembeni gyanakvásnak, kel­lemetlenkedésnek. Mások esetleg csupán csak félreve­zetettek, komolyan veszik azok szavait, akik a Szovjet­uniónak tőle teljességgel ide­gen gonosz szándékot igyekez­nek tulajdonítani. A mai nemzetközi életben a bizalmatlanság táplálja az olyan súiycs jelenségeket, mint a tömegpusztító fegyve­rék gyártásában való versen­gés. Ez a verseny teljességgel értelmetlen. Ezt a versenyt nem lehet megnyerni — de az emberiséget könnyen el lehet pusztítani. Ideje, hogy meg­állítsuk az ilyen versenyt. A Szovjetunió, röviddel ez­előtt terjesztette elő javasla­tait arról, hogy tiltsák el a nagy katonai potenciálú or­szágok számára fegyveres erőik és fegyverzetük további növelését Meggyőződésünk, hogy nincs sürgősebb és meg­oldásra érettebb feladat, mint a fegyverkezési verseny — a hagyományos és nukleáris fegyverkezési verseny — min­den formájának eltiltása. Arra hívunk fel minden államot a béke minden jóakaratú hí­vét, beleértve természetesen tisztelt partnereinket és bará­tainkat a Német Szövetségi Köztársaságban, hogy működ­jenek közre ennek a feladat­nak a megoldásában. Tisztelt hölgyeim és líraim! Bonnban megtartott első /megbeszéléseink alapján jogos derűlátással jelenthetjük ki, hogy a két ország vezetőinek találkozói jó szolgálatot tesz­nek népeinknek, a béke meg­szilárdításának, új, kiegészítő távlatokat nyitnak meg a kö­zös erőfeszítések előtt, műkö­désbe hozzák az új. eddig ki­használatlan tartalékokat és lehetőségeket. A mi országunk nagy, két kontinensre terjed ki, igen sok nép és nemzetiség lakja. Egységes, baráti családot al­kotnak. Népünk békés, mun­kaszerető, tehetséges, jóindu­latú. Nem akarja azt. ami a másé, szándékai nemesek. Né­pünk kész arra, hogy béké­ben és egyetértésben éljen minden néppel, az önök né­pével is. Engedjék meg, hogy ezen a tavaszi, májusi napon jólétet, felvirágzást kívánjak orszá­guk polgárainak! Walter Scheel pohárköszöntője hatnának egy már lezárt múlt módszerei és célkitűzései... Ez a nemzedék tisztában van azzal, hogy a jövő nagy fel­adatait csak békében lehet megoldani.-« Pohárköszőntője végén Scheel kijelentette: »Az el­múlt években azon fáradoz­tunk, .hogy egy fájdalmas múlt örökségét felszámoljuk. Nem szabad azonban itt meg­állapodnunk, ha eleget aka­runk tenni népeink elvárásai­nak. Miután az alapokat le­fektettük, szeretnénk látni, miként emelkedik a Kelet- és Nyugat-Európa közötti együtt­működés épülete. A célok vi­lágosak, a mércének külön­böznie kell a múlt mércéjé­től. Ennek a mércének meg kell felelnie ama felelősség­nek, amely messze túlnő or­szágaink határain.« A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára pénteken délelőtt újabb megbeszélést folytat Schmidt kancellárral. Délben Brezsnyev ad ebédet Walter Scheel tiszteletére, a koraesti órákban Genscher külügymi­niszterrel, az FPD elnökével és Willy Brandttal. az SPD elnökével találkozik. * * • A Német Kommunista Párt csütörtökön délután Kölnben barátsági nagygyűlést rende­zett Leonyid Brezsnyev NSZK- beli látogatása alkalmából. A Biztonsági Tanács szerda esti ülésén elfogadott határo­zatban ismételten felszólította Izraelt, hogy haladéktalanul vonja ki csapatait Libanon egész területéről, s egyben — eleget téve Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár kérésének — úgy döntött, hogy az eredeti négyezerről hatezerre emeli a Dél-Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ-erők lét­számát. A határozatot a tizenöt tagú testület. tizenkét tagjának »igen« szavazatával fogadták el, Kína nem vett részt a sza­vazásban, a Szovjetunió és Csehszlovákia pedig — akár­csak másfél hónappal ezelőtt az amerikai szerzőségű elő­terjesztés nyomán elfogadott libanoni határozat megszava­zásakor — ezúttal is tartózko­dott. A Szovjetunió ENSZ- küldöttségének vezetője, Oleg Trojanovszkij nagykövet tar­tózkodását indokló felszólalá­sában hangsúlyozta: a szovjet küldöttség véleménye szerint a Biztonsági Tanácsnak »erő­teljes és hatékony intézkedé­seket kell hoznia annak érde­kében, hogy biztosítsa az iz­raeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli kivonását Li­banon egész területéről«. A libanoni ENSZ-erők sze­repéről szólva Trojanovszkij hangoztatta: azolr fő feladata az izraeli visszavonulás bizto­sítása. Nem szabad beavatkoz­niuk Libanon belügyeibe. fi kommunisták elutasították a megalkuvó javaslatokat Az olasz kereszténydemok­raták válságtörzse szerdán — különböző pártok vezetőivel tartott konzultációd után — azokról a »lehetőségekről« ta­nácskozott. amelyeket Bettino Craxi, a szocialista párt veze­tője vetett fel. E lehetőségek egyike az, hogy Moro kisza­badítása érdekében engedjék futni a »Vörös Brigádok« né­hány olyan bebörtönzött tag­ját, akit kevésbé súlyos bűn- cselekmények terhelnek. Ciulio Andreotti miniszter- elnök szerdán este tájékoztat­ta Giovanni Leone államfőt pártjának tanácskozásairól. Csaknem egyidejűleg egy ki­sebb olasz hírügynökség nyil­vánosságra hozta annak a le­vélnek a szövegét, amelyet Moro a múlt hét szombaton intézett az államelnökhöz. Mo­ro a levélben Leone elnök emberségére és igazságérzeté­re appelait; s kérte, hogy a köztársasági elnök segítse elő a »politikai foglyok cseréjét«. A kormány — mint arról már hírt adtunk -f pénteken jelenti be: milyen formában és mikor számol be a parla­mentben a Moro-ügyrőL Ezen­kívül a kereszténydemokraták jövő keddre összehívták a pártvezetőséget. A szocialisták megalkuvó javaslatait elutasították a kommunisták, a szociáldemok­raták és a republikánusok: nem hajlandók semmiféle tár­gyalásba bocsátkozni á »Vö­rös Brigádokkal«. Ezzel szem­ben a kereszténydemokraták — nyugati hírügynökségi ér­tesülések szerint — szemláto­mást kezdenek eltávolodni eddigi kemény magatartásuk­tól. Washington Fukuda Takeo New Yorkba utazott Walter Scheel pohárköszőn- tőjében kijelentette: »Szovjet államfő első alka­lommal tesz látogatást orszá­gunkban. Ezt az eseményt történelmi jelentőségűnek tar­tom. Az önök nagy országához fűződő viszonyunk — a jó és a sötét napokban egyaránt — sorsdöntő jelentőségű volt történelmünkben. Az 1970-ben Moszkvában aláirt szerződésben országaink megerősítették azt az. akara­tukat. hogy megszilárdítják a békét Európában és a világon, javítják és kiszélesítik együtt­működésüket. Ennek a szán­dékunknak megfelelően cse­lekedtünk. A moszkvai szer­ződés az Országaink közötti kapcsolatok alapjává vált. A parlamentünkben helyet fog­laló valamennyi párt e szer­ződés mögött áll. Honfitár­saim túlnyomó többsége szá­mára ez a szerződés magától értetődő . alapeleme politi­kánknak, amely Európa és a világ népeinek üdvös, békés együttélésére törekszik.« Az NSZK elnöke ezt köve­tően felidézte két és fél év­vel ezelőtt a Szovjetunióban tett látogatását és utalt arra, hogy az azóta eltelt, viszony­lag rövid Időben a világpoli­tikában számos nyugtalanító jelenség került felszínre. Ezeket a veszélyeket csak hosszú távú, közös stratégiá­val lehet leküzdeni — muta­tott rá Walter Scheel. »Az önök országában és a nálunk élő emberek többsége már a második világháború katasztrófája után született. Ennek a nemzedéknek az élettapasztalatait már nem a háború, hanem az ugrásszerű gazdasági, műszaki és társa­dalmi változások határozták meg. Ennek a generációnak a számára a múlt nemcsak ter­méketlen tehertétel, hanem figyelmeztetés is arra. hogy reménytelen utat találjanak a jövőbe« — mutatott rá a köztársasági elnök, majd a két ország ifjú nemzedékeiről be­szélt. Az NSZK ifjúságáról szólva kijelentette: »Ezek a fiatalok tudják, hogy mit jelent szá­mukra és kortársaik számára a . béke. Állampolgári maga­tartásuk és politikai megnyil­vánulásaik cáfolnak minden gyanút, amely szerint ebben az országban ismét eluralkod­Három és fél órát tár­gyalt szerdán Carter ame­rikai elnök és Fukuda Takeo japán miniszterel­nök, hogy megoldást találja­nak a kétoldalú kapcsolatokat terhelő gazdasági természetű nézeteltérések kiküszöbölésé­re és, hogy áttekintsék a vi­lággazdaságot érintő közös in­tézkedések lehetőségeit. Fukuda az eszmecsere folya­mán megerősítette, hogy kész konkrét intézkedéseket tenni a csaknem 13 milliárd . dollár nagyságrendű japán kereske- delíni többlet csökkentésére. A tárgyalások minden jel szerint nem mentek simán. Egyelőre nem világos, hogy az Egyesült Államok milyen konkrét engedményekre kény­szerült a jelentős japán en­gedmények fejében. Fukuda Takeo washingtoni hivatalos látogatásának befe­jeztével New Yorkba utazott, hogy találkozzék Waldheim ENSZ-fótitkárral. Megválasztotta állandó bizottságát a Spanyol Kommunista Párt Madridban megtartotta el­ső ülését a Spanyol Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának a IX. kongresszus vé­gén megválasztott végrehajtó bizottsága. A 45 tagból álló végrehajtó bizottság megvá­lasztotta állandó bizottságát, amelynek a tagjai a követke­zők lettek: Dolores Ibárruri, Santiago Carrillo, Santiago Alvarez> Manuel Azcarate, Si­mon Sanchez Montero, Pilar Brabo, Jaime Ballesteros, Ro­berto Lertocundi, Antoni Gu­tierrez, Marcelino Camacho, Ramon Tamames* Ignacio Gal- lego, Francisco Romero Marin, Fernando Soto, Nicolas Sar­torius, Federico Melchor, Luis Lucio Lobato. flz új tanácstörvény végreSiajtásának tapasztaiatai A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény rendelkezései beváltak, a jogszabály mó­dosítása nem indokolt. A ta­nácsok feladata viszont a kö­vetkező időszakban az állam- igazgatási tevékenység továb­bi javítása, a hatékonyabb munkavégzés feltételeinek megteremtése — állapította meg a kormány. A szocialis­ta demokratizmus erősítésé­ben elvitathatatlan a taná­csok szerepe; a népképvise­leti, önkormányzati és állam- igazgatási szervek a demok­ratikus centralizmus elve alapján működnek, tevé­kenységükben egyértelműen kifejezésre jut a szocialista állam néphatalma. Az elmúlt hét esztendőben a központi szervek több dön­tési joggal ruházták fel a tanácsokat, s felelősségük így tovább nőtt A tapasztalatok azt igazolják, hogy mind eredményesebben vesznek részt a társadalompolitikai feladatok helyi végrehajtásá­ban; önállóságuk növelése ■ kedvező feltételeket terem­tett a központi célok megva­lósításához, öntevékenysé­gük kibontakoztatásához. Ta­pasztalat az is, hogy a ta­nácsüléseken a részvevők ak­tivitása csökkent, mintha alábbhagyott volna a vitatko- zásd kedv. Ennek egyik oka, hogy viszonylag sok témát kötelezően kell megtárgyalni­uk, s ezek számát a jövőben csökkenteni szükséges. A tartalmasabb testületi munka kibontakozását nehezíti to­vábbá, hogy sok az írásos előterjesztés is. és gyakran a tanácstagok tájékoztatása sem megfelelő. A tanácsülé­seken fokozott figyelmet kell fordítani a testületi ellenőr­zés egyik fontos megnyilvá­nulására, az interpelláció jo­gának gyakorlására is. A tanácsok mellett működő bizottságok eredményesen te­vékenykednek. Célszerű ren­delkezésnek bizonyult, hogy a tanács nem tanácstag szak­embereket is bizottsági taggá választhat. Az viszont helyte­len gyakorlat, hogy egy-egy téma, egy-egy helyi kérdés megtárgyalására úgynevezett szakbizottságokat hoznak lét­re a tanácsok. Az ilyen tes­tületek munkájában ugyanis sok a formalitás, az ülések nagy része időtrabló elfog­laltsággal jár. örvendetes jelenség, hogy a tanácsok kapcsolatai a. nem tanácsi szervekkel jelentősen fejlődtek, és közöttük számos új együttműködési forma alakult ki. A legeredménye­sebb kapcsolat — valameny- nyi tanácsi szinten — a nép­frontbizottságokkal valósult meg. A községekben és a vá­rosokban rendszeressé váltak a rétegtalálkozók, a lakóte­rületi és az üzemi párbeszé­dek, a városfejlesztési anké­tok és a népfront ’ fórumok. A közös tanácsú községekben rendezett falugyűlések ugyan­csak beváltak, a választók és a választottak fórumaivá vál­tak. A közös tanácsú községek­ben rendezett falugyűlések ugyancsak beváltak, a válasz­tók és a választottak fóru­maivá váltak. Megtartásúi! nemcsak a társközségekben, hanem az önálló tanácsú köz­ségekben is célszerű. Válto­zatlanul szükséges viszont, hogy a tanácsok igényeljék a Hazafias Népfront kezde­ményező. szervező tevékeny­ségét olyan tömegkapcsolati formák jobb kihasználásá­ban, mint a választók gyűlé­sei, a tanácstagi beszámolók, amelyek iránt — főleg a vá­rosokban és a fővárosi kerü­letekben — az utóbbi évek­ben csökkent az érdeklődés. Az új tanácstörvény óta a lakossággal kapcsolatos ál­lamigazgatási tevékenység egységesebb Tett. A hatósági ügyek első fokon, csaknem teljes egészében a helyi szer­vekhez kerültek; a lakossági ügyeket ma már ott intézik, ahol azok jelentkeznek, és ahol a megalapozott dönté­sekhez szükséges informá­ciókkal rendelkeznek. A de­centralizált ügyintézés elő­nyeit bizonyítja, hogy bár az első fokon határozattal inté­zett ügyek száma megkétsze­reződött. a hatósági ügyek­ben 1963-hoz képest felére csökkent a fellebbezések, és 20 százalékkal a másodfokon megváltoztatott határozatok aránya. Gyorsabb lett az ügyintézés; ennek eredmé­nyeként az ügyek mintegy 95 százalékában az előírt ha­táridőn belül hozzák meg döntéseiket a tanácsok. A ha­tásági jogalkalmazó munka összességében törvényes, a jogpolitikai céloknak megfe­lelően alakul. Elvétve azon­ban még mindig előfordul bürokratikus ügyintézés, az, hogy a tanácsi dolgozók egyi- ke-másika nem megfelelő hangnemet használ, illetve magatartást tanúsít. Az ilyen és ehhez hasonló jelensége­ket — a közhivatalok iránti bizalom megtartása érdeké­ben — sürgősen föl kell szá­molni. Az V, ötéves tervidőszak­ban a tanácsok fejlesztési előirányzata 62 százalékkal, költségvetése pedig 46 száza­lékkal haladja meg a IV. ötéves tervidőszak fejlesztési és költségvetési kiadásai t Gazdálkodásukat általában a tervszerűség, a népgazdasági tervhez és a lehetőségekhez való igazodás, az ágazati és a területi célok összehan­goltabb érvényesítése, a kö­telező előirányzatok megtar­tása jellemzi. A fejlesztések­nél a társadalompolitikai szempontból legfontosabb feladatokat oldják meg, így mindenekelőtt a lakások és a gyermekintézmények építé­séből vállalnak jelentős részt. Moszkva A Pravda az RRR-bombáról Április 30-án kaptunk hírt először az úgynevezett »RRR- bombáról — írja Jurij Zsu- kov, a Pravda csütörtöki szá­mában. Az ezzel kapcsolatos kijelentések hivatalos helyek­ről hangzottak el. Az AP áp­rilis 30-án adott hírt először az új atombomba kifejleszté­sével kapcsolatos tervről. Az új atomfegyvert katonai kö­rökben nevezték el »RRR«- nek. Ügy tűnik, hogy a Pentagon tábornokai újabb tömegpusz­tító fegyvert, a »fokozott rob­banóhatású« fegyvert fejlesz­tenek ki, mivel a világ köz­véleményének tiltakozására a neutronfegyver gyártását ideiglenesen el kellett halasz- taniok. A Pravda szemleírója idézi Donald Kerrt, az energiaku­tatási és fejlesztési hivatal ka­tonai programokkal foglalkozó igazgatóhelyettesét, aki kije­lentette: az új atomfegyver kifejlesztésével kapcsolatos cél az. hogy lehetőséget adjon az I amerikai csapatoknak, hogy a bomba robbanását követő leg­rövidebb időn belül bevonul­hassanak a bombázott körzet­be és csak kis mértékben le­gyenek kitéve a radioaktív su­gárzásnak. Jurij Zsukov megállapítja: amíg a neutronfegyver létre­hozói adnak »védelmi« jelle­gét. hangoztatták, addig az új­fajta atombomoa hívei nem rejtik véka alá, hogy nagyha­tású támadöregyver-fajtáről van sző. Az ENSZ rendkívüli lesze­relési ülésszakának megnyitá­sa előtt egyre újabb és újabb tömegpusztító fegyverfajták kifejlesztésén munkálkodnak, amelyeket az amerikai hadse­reg igényel veszélyes tervei megvalósításához. Ilyen körülmények közepet­te egyre nagyobb jelentősége van a fegyverkezési hajsza be­szüntetéséért küzdő népek erőfeszítéseinek — állapítja meg végezetül a Pravda szem­leírója. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom