Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
Mffvésrmozl, gyermekmozl, mozimúzeum Fejlesztik Kaposvár filmszíifíázait ' megyeszékhelyen, bármely napot alapul véve, átlag két- ezerötszáz-harmincnégyen juthatnak be filmet nézni átlagosan több mint kétszer vetítenek a Vörös Csillagban, több mint háromszor a Szabad Ifjúságban. Az előbbi nézőterén hatszázhuszonhét hely van, és háromszáznyolc az utóbbién. Még öt vetítési lehetőségre van mód Kaposváron; a La- tinca Művelődési Központban és a Rákóczi — ÉDOSZ — moziban, valamint a Dallos Ida Leányotthonban heti két alkalommal, a Móricz Zsig- mond Művelődési Házban és a kaposfüredi művelődési házban hetente egyszer. Így is, amikor valamennyi kaposvári moziban egyidőben vetítenek, összesen kétezer-nyolcszáztí- zen foglalhatnának helyet a hét filmszínházban. Miért ilyen alacsony a mozik befogadó képessége? Mert a kétnaponta játszó mozik közül is az egyik, a Szabad Ifjúság elavult, korszerűtlen. A Latinca és a leányotthon mozielőadásait sok esetben meg sem lehet tartani, hiszen e helyeken »albérletben-« van a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat. Az ÉDOSZ-mozi sürgős átépítésre szorul. Jelentős fejlesztési programról adott számot nemrégiben a városi tanács vb előtt a Somogy megyei Moziüzami Vállalat. Felújítják a Vörös Csillag Filmszínházat Tavaly született meg a döntés, hogy a Kossuth Lajos utca 37. szám alatt százötven, kétszáz nézőt befogadó müvészmozit, gyerekmozit és mozimúzeumot létesítenek. Ezzel új művelődési lehetőség nyílik a Kalinyin városrész lakói számáx'a, s főleg azt fogadjuk örömmel, hogy figyelembe veszik a rétegigényeket is, és ezek kielégítésére hathatós lépésre szánta el magát a vállalat a városi tanács segítségével. A város újabb lakótelepére, a béke—füredi részre is gondoltak, amikor arra a megállapodásra jutottak, horv a SÁÉV épülő munkásszállásán 1979-től megteremtik a vetítés lehetőségét. A Kisfaludy utcai Általános Iskola klubmozit kap ebben az évben, ifjúsági mozivá alakítják át a Killián György Ifjúsági és Üttörő-művelődési Központ termét. Toponáron a leendő klubkönyvtárat vetítőgéppel is felszerelik. Javarészt azonban új filmszínházakkal lehet csak meg oldani a városban a mozihálózat korszerűsítését. Üj mozit terveznek az északnyugati vá rosrészben, a kisgáti lakótele pen. és a toponári városrészben. Az ÉDOSZ Művelődési Ház, az új gépipari szakközépiskola és kollégium udvarán, és a Cseri parkban lesz új fedett kertmozi. Csaknem 2000-ig kidolgozták a fejlesztési elképzeléseket. 1935 utánra tervezik az "elavult Szabad Ifjúság felújítását, ahol elsősorban mesefilmeket játszanak majd. Gyermekmegőrzőt létesítenek, mert az »iker« moziban felnőttfilmeket is játszanak egv másik vetítőben. A cseri városrészben, Toponáron a kastélyiskolában, a megyei tanács udvarában, a Jókai ligetben épül új terem-, illetve kertmozi. H. B. Rokonok Idealistát fogott a csapda Testvérmegyei táncok Minden évben megrendezik a hagyományos Puskin-ünnep- ségeket Bernovóban, kalinyini testvérmegyénkben. A VIT jegyében A napokban tartották meg a magasabb egység katonái a műkedvelő művészeti szemlét. A hagyományos rendezvény ezúttal a VIT jegyében zajlott. Bemutatkoztak az amatőrfilmesek és az amatör képzőművészek is. A kétnapos találkozó legjobb szólistái, együttesei gálaműsorban szerepeltek. Képünkön Balogh László honvéd, aki bohóctréfákat adott elő és sikeresen mutatta be tehetségét a bűvészkedésben is. Mai tv-ajánlatunk Magyar tudósok A sorozat ezúttal Szentágo- thai Jánost, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét mutatja be. A világhírű anatómus professzor keze alatt orvosnemze- dékek nőttek fel, hiszen 1946- tol a pécsi, 1963-tól a Budapesti Orvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára. »Az ember anatómiájának atlasza« című művét számos országban kiadták; idegkutatásai világhíressé tették. Portréfiimjében beszél azokról a nagy elődökről, akiktől átvette a »stafétabotot«; beszél most folyó tudományos kutatásairól, felfedezéseiről. De bemutatkozik, mint müélvező és művészet- pártoló is. (21 óra 25-kor.) Mottó: »Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne, s marcangolják egymást, és felfalják, akit lehet.,« Már-már vad társadalom- kritika egy lélektani regény puha anyagába bugyolálva. Bepólyált bunkó. Remekmű Móricz Zsigmond regénye ? á magyar irodalom kiemelkedő alkotása. Élő anyag. Erőszakolt aktualizálás nélkül is érvényes mondanivaló-töltetű mű. Móriczhoz hű előadást láttunk a Csiky Gergely Színházban Babarczy László rendezésében. Igény és megvalósítás harmóniájában az évad legerősebb szellemiségű bemutatóihoz, az Ivanovhoz és a Mesél a bécsi erdőhöz sorolhatót. Kopjáss István jelentéktelen hivatalnokot a véletlen főügyészi posztra emeli. Üj munkaköre egyben csapda is. Gyenge idealistaként — nyuszi a hurokban — vergődik, majd utolsó nekibátorodásá- va! harapni próbái. De a hurok — amely kettős szálból fonódott: panamista helyi hatalmasságok és haszonleső, rokonok — megfojtja. Móricz müvében, a Rokonokban a puszta történés mögé odarajzolódik a korabeli magyar város korrupció rothasztotta, beteg szervezete. Az, ami kívülről erős várnak látszik, Potemkin fal csupán, mely minden pillanatban ösz- szedőlhet. Kopjáss rendelkezik a felismerés tehetségével, de gyengesége, veszedelmes viszonyainak hálója lehúzza a mocsárba. Tragédiája törvényszerű. Alapkérdés volt; sikerül-e Móricz regényét sok veszteségi százalék nélkül színpadi művé fogalmazni. A színház a legavatottabb embert, az író lányát, Móricz Virágot kérte fel a regény dramatizálásá- ra. Neki sikerült átültetnie a művet e más televénybe. Természetes azonban az — a veszteségi százalékokra már hivatkoztunk —, hogy nem minden »ül« úgy, ahogy a regényben. Az olvasó az írótól tudja, milyen jelentőségű az új főügyész első találkozása a helyi hatalmassággal, Kardics bácsival. A néző nem érezheti át ennek jelentőségét, mert még nem rendelkezik információkkal a bankvezérről. Ugyanígy »esik le« a színpadi műről az, amit a regényben gyorsan tudomásul veszünk: Kopjáss hidegetmeleget váltogató erős érzelme Szeníkálnay Magdolna szépasszony iránt. A drámában erről csak később szerzünk tudomást, így észre sem vesszük Kopjáss feszengését a polgármesteri szobában a nő nevének kiejtésekor. Nem tudott az adaptáció úrrá lenni azon a hosszú és áttekinthetetlen közgazdasági fejtegetésen sem, mely voltaképpen a felfedezett panama lényegét bontja ki; ez Móricz regényében is nehézkes, noha hírlapi fejtegetések szintjén megírt rész. És persze, lényeges! A sorolt tények azonban nem hiányosságok: az átültetés velejárói. Nagyon jó színpadi változat született. A megvalósítás ehhez mérhető. Ormótlan, magas épületet látunk a háttérben, nyomasztó szinte. Mintha rozsdásodó fémből készült volna Donáth Péter nagyszerű díszlete, mely praktikusan funkcionál; ajtók vési Andrásnak is. A zene itt ugyanis idézőjelbe tesz, gúnyolódik, kommentál. Egy példa: orgona búg fenségesen, amikor Kopjáss — először életében — a főbejáraton lép be a városházára. Csak későbbi ismétlődéskor dereng fel bennünk, hogy az »Isten hazánkért térdelünk elé bed < szövegű egyházi zenét halljuk ott, ahol éppen aprópénzért vesztegetik az országot, de legalábbis a várost. A rendező közvetlen munkájában is ilyen gúnyszikrák viliódznak: gondó1 junk a tócsákat ugráló polgárok, majd az átgázoló »ellenzék« ellenpontos koreográfiájára, a polgármester és Kopjáss »leül- felá'l« játékára stb. Babarczy László kibontotta az eredeti mű félig'-meddig rejtett humorát, ez nagy nyeresége a produkciónak. Szinte élvezzük az úri zsiványok trükkjeit, raffinait cselvetéseit. Kopjáss abban az illúzióban él, hogy hív ellenfeleivel; a Molnár Piroska és Rajhona Ádám. I és falak nyílnak belőle, hogy ’ egyrészt a jelen, másrészt a múlt eseményeit tudósítsák a nézőnek. Sőt, a képzelet szintjén történteket is. Elöl három jelzett színtéren zajlik a cselekmény. Kopjáss hivatalában, otthonában, illetve a polgármesteri szobában, mely egyéb »magas szintű« tanácskozásoknak is helyszíne. Mindez a filmszerűen gyors helyszín váltásokat szolgálja. Attilák, ferencjóskák, va- dászkalapok idézik meg a kort Füzy Sári jelmezeivel. Nagyon fontos szerep jutott a kísérőzenét összeállító HeHa jött, a nap megcsillant a haján. Ügy hajlottak a fénysugarak, mintha hódolnának neki. I cl nap néha meíj elillan Jött. A nap csak úgy, egy kicsit átvilágította frissen mosott szálldosó haját Az ilyen pillanatokra csak most emlékezem, talán szándékosan nem néztem rá akkor, talán megvakultam azokban a pillanatokban. Talán mind megvakultunk. — Te ugye rossz vagy? — kérdeztem, amikor leült. — Igen — mondta színtelen hangon, magára véve gyűlölködésünk hazugságait. — Senkit sem szeretsz? — Senkit. Nyugodtan válaszolt, vágott egy grimaszt, fiúsán szájához emelte a sörösüveget, pördült egyet a forgószéken és a sarokban lógó pókhálókat nézte. Az is csak most tisztul ki bennem, ahogy mindig megérkezett. Már az ablakból látni lehetett, ahogy megáll az épület előtti dombon, tétovázik, de valami ellenállhatatlanul vonzza felénk. Olyankor, ha figyeltünk volna, látjuk, hogy sima az arca és várakozó. Mindig párosával indultunk haza. — Elkísérlek — vetettem oda. Lépett egyet felém, de mégis egyedül ment el. A többiekkel együtt kiabáltam utána; utálatooos! Jött. A napfény koronát varázsolt a fejére. — Gyere! — hívtam a többiekre sandítva. — Én? — kérdezte csodálkozva. — Gyere na. Hanyag tartással ült. Elmúlt a csodálkozása, de valami apró vágy — amire megint csak most tudok 'emlékezni — megcsillant a szemében. Arca csak lassan változott a megszokottra. Társaink ragadozó várakozással figyeltek. Üjra kacsintottam és kinyögtem: — Jól van. Látom hallgatsz a parancsomra. Fölpattant. Kicsit zavarodottan próbálta megtalálni pár pillanattal előbbi örömét. Azt hittük, azért dühös, mert nem ő sértett meg minket. Tanácstalanul visszazökkent a fotelba és rekedten (a fájdalomtól, de szerintünk a méregtől) kérdezte: — Most örülsz? Ha jól visszagondolok, az ajtócsapódás is eszembe jut. Nem várta meg a többieket. A kis domb tetején már egészen összegörnyedt. Kicsit rázkódott. — Nézd, hogy fázik — mutatta valalki az ablakból. Ha akkor utána szaladok, láthattam volna, hogy zokog. Jött. A nap már várta. Az ablaküvegről tükröződő fény- foltokban fekete haja aranyszőke lett. Messziről rákiáltottam, nem volt ideje fölkészülni, szólnia kellett. Megint azt kérdezte: — Én? — Hát ki más? Már nem is figyelték a párbeszédünket. Mindenki hátat- íordított. Később megkérdezték, hogy miért állok szóba vele, amikor mindig fölényeskedik és utálja a társaságunkat Nem tudtam válaszolni. De ez később volt, abban a pillanatban még azt hitterti, bosszút kell állnom rajta, amiért nem áll közénk. Megint könnyedebben ült le, talán elfelejtette az előző napon történteket, talán nem akart emlékezni rájuk. Megint egy kicsit gyanútlanabb volt Most, évek múlva rájöttem, hogy vakon vágyakozva, egyre nagyobb otrombaságunkat észre sem véve napról napra jobban várt valamit. — Nem sértődtél meg? — készítettem a csapdát. — Érdekel is a sületlenséged — válaszolta kedveske- dőn, de csak azt. vettem észre szavaiból, amit míndany- nyian észre akartunk venni. —; Szóval néni. Hát jó vastag bőr van a képeden. Kis ideig játszadozott egy gyufaskatulyával, majd hirtelen fölállt. Egyikünk valami trágárságot kiabált utána. Valamelyik későn jövő elmondta; találkozott vele az úton, de ő nem köszönt vissza és hallatszott, hogy motyog magában. Azt is csak később, jóval később tudtam meg, hogy ilyenkor József Attila Ódáját mondja kívülről, boldogan. Jött. A fény ugyanúgy viselkedett, mint máskor. De most a szeme is csillogott. Bár észrevettem volna. — Szervusz — bújtam elő a sarokból. — Ülj ide. — Megint? — kérdezte, mert mást nem mert kérdezni. — Nem, most először. — Mindig viccelsz... — meleg hangja szokatlan volt — Most azt hiszed, hogy végigülöm veled a délutánt? — kegyetlenkedtem, mert nem tudtam mit kezdeni szelídségével. Először láttuk sírni. Észrevettem, hogy a többiek helyeselnek. Néhány an később gratuláltak is. Ügy gondoltuk, győztünk, mert jobbak vagyunk. Akkor kérdezték meg, hogy egyáltalán miért szoktam szóbaállni vele. Nem tudom már, mit válaszoltam, de arra tisztán emlékszem, hogy ekkor először megfigyeltem minden mozdulatát, mikor elment. Talán ez az egyetlen olyan emlék, amelyet nem kell utólag is átgondolnom. Végigsírta az Utat a dombtetőig és nem tudtam azzal nyugtatni masam, hogy fázik. Jött. ősz volt már, felhős délután. Ma a felhőket okolom, mert aznap észrevettem volna a napfényt, a koronáját, mindent észrevettem volna. Mindig eljött. Mindig a közelemben ült' le. Tíz percig betartottam a többiek parancsát. De nem bírtam volna tovább. Ö körülnézett és elrohant. Most már megértem, segíteni akart. Nekem. Tudta, hogy nem szólhatok. Szürkületkor mégegyszer láttam. Helyettem egy kiálló utcakőtől ijedt meg. Utána néztem. Az út szélén ment és minden villanyoszlop megfenyegette. Jött. Mintha párnákon lépne. Egész alakját körülrajzolta a nap. Tavaszodott. Félt, csendesen lépett, nehogy zavarjon valakit. Hosszú ideje nem láttuk. Csodálkozva néztem. — Üjra eljöttél? — kérdeztem bután. — Miért ne jönnék? — Igaz is, miért ne? Most nyugodtan kelt föl. Szét is nézett gyanútlanul. A többiek elkergették. Nem segítettem neki. Nyáron, amikor délben üresek az utcák, mindig eszembe jut. Ha a nap megcsillan, olyankor szokott jönni. J rendező azonban világosan felismerteti velünk e bit téveszme-létét. Ebben a világban az ellenzék, sem több élő díszletnél. A színház e nagyon fontos produkcióját négy nagyszerű színészi teljesítmény segíti sikerre. Rajhona Ádám Kopjáss ügyészével a naiv jóhiszeműségtől jut el a kétség- beesés diktá’ta szembefordulásig, majd az összeroppaná* sig úgy, hogy közben azt is megmutatja; a főügyész önmaga áldozata is: gyengének, könnyen megsz.édíthetőnek, hiúságban bűnösnek bizonyult a nagy erőpróbán. Molnár Piroska Linája racionálisabb alkat, idegesítő kisszerűségé- ben józanság van, ösztönösen érzi a veszélyt, mely nemcsak anyagi, hanem érzelmi jellegű. Ez a Lina, mintha nemcsak felesége, hanem anyja is 'enne Kopjássnak: az érzelmi köldökzsinórról leváló fiút vesztené párjában, hisztérikus kitöréseinek összetevői közé tartozik ez. Kun Vilmos és a vendég Kátay Endre bonyolultan ravasz figurákat hozott színre a polgármester és Kardics bácsi szerepében. Olyan széles skálán játszanak, roe'yet idekot- tázni most képtelenség lenne. Az évad, legjélesebb alakítá-^ sai között említendő szerepformálásuk. Kiss Jenő félelmetesen tisztességtelen főmérnökét, Kiss István emberivé gyúrt »ellenzékét« sorolhatjuk rögtön melléjük. Dánffy Sándor Berci bácsit alakította, kiaknázva a lehetőségeket. Papp István. Lu- káts Andor, Balogh Tamás, Csernák Árpád, Czakó Klára. Farkas Rózsa kapott, s oldott meg rajtuk kívül szerepet. Tóth Éva illúziót keltő Szentká’nay Magdolna volt. Hunyadkürty György .sofőr- figuráját kell még kiemelni: értetlenül és félszegen áll a városházi zűrzavarban. Egy ember a karrieristák, panamisták, úri zsiványok között. Leskó László Luthár Péter
