Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

Vörös május—magyar május H ogyan lett épp május elseje a munkásosz­tály nemzetközi ün­nepe? Nyilván szerepet ját­szott ebben az a hagyomány, amely — az északi léitekén — e napon régóta valamifé­le tavaszünnepnek tekintette, amelyet polgárok, mesterle­gények talán a középkor óta kirándulással, énekkel, tánc­cal, zenével, s persze poha- razgatással megünnepeltek. A hagyomány megőrizte a luccai selyemszövök 1531-es május elsejei sztrájkját és tüntetését, bár ennek a tör­ténelmi eseménynek aligha volt szerepe a munkásünnep napjának kijelölésében. Sok- kal valószínűbb, hogy az amerikai szakszervezeteknek a S órás munkanapért in­dított mozgalma tette e napot a munkásmozgalom »jeles napjává«, Á szakszervezetek ugyanis kimondták, hogy 1886. május elsején általános sztrájkot szerveznek köve­telésük kikényszerítésére. A sztrájkokra, tüntetésekre a hatóságok, a munkáltatók erőszakkal válaszoltak, majd a provokációs összecsapások nyomán letartóztatták és ki­végezték a chicagói munká­sok nyolc vezetőjét. Az ö emléküknek is áldozott az amerikai szakszervezetek kongresszusa, amikor 1800. május elsejét. ismét harci nappá nyilvánította. Franciaországban már az előkészítés idején, és nálunk is felvetődött, hogy május el­sejét állandó harci nappá nyilvánítsák. Ez a törekvés nagy nemzetközi sikere után egész általánossá lett, míg végül a 11. Internacionálé halározatilag ki is mondta. Míg az első, az 1890-cs május elseje világszerte bé­késen telt el, hisz a hatal­mon levők nem is képzelték, hogyan sikerülhet egy ilyen nemzetközi demonstráció, 1891-töl mind rendszereseb­bé vált az erőszak, a karha­talommal való összecsapás, a burzsoá-demokratikus Franciaországban csakúgy, mint Európa elmaradottabb, keleti felén, Magyarországon, majd később a cári Orosz­országban. Az 1891-ben Orosházán, 1894-ben Hódmezővásárhe­lyen kiöntött vér tette ma­gyar ünneppé is május else­jét, (Itt a hatóságok »pre­ventív intézkedésekkel« akar­ták megzavarni a májusi ün­nepséget s provokációjuk nyomán következett be a sortűz és Szántó Kovács Já­nos letartóztatása.) Bár a hatóságok betiltották olykor a felvonulásokat, olykor még a zászlók, táblák és jelvé­nyek viselését is igyekeztek megakadályozni, a magyaror­szági munkásság évről-év- re megtartotta, s mind na­gyobb számban ünnepelte ezt a napot. Az 1. világháború kitörése megtörte ezt a hagyományt. Az első két háborús májust nem ünnepelhették munka- szünettel, gyűlésekkel a munkások. A kivételes há­borús törvények fenyegetésé­től megrettenő vezetők nem tudták, nem merték követel­ni a májusi ünnepiét a hata­lomtól, de 1917 tavaszán a februári orosz forradalom híre felrázta a munkásságot és szervezeteit a kábulatból. 1917. május elsején ismét megálltak a gyárak, ha fel­vonulásra nem is, de nép- gyü'ésckre megint sor került, s tízezrek követelték a bé­két. a polgári demokratikus átalakulást. A magyar munkásmozga­lom történetének egyik leg­szebb májusi ünnepe 1919. május elseje. 1918. őszétől az ország népe két forradalmat élt át, s 1919 tavaszán jog­gal érezte magát győztesnek, az emberiség élén haladónak, s ezt a diadalt köszöntötte ezen a napon, amelyet a Ta­nácsköztársaság állami ün­neppé tett. Budapest ekkor szó szerint vörösbe öltözött. Az ünnepi dekorációt a kor legjobb képzőművészei ké­szítették; a felvonulásokon százezrek vettek részt. A délutáni népünnepélyek a háborús viszonyok ellenére — ha egy napra is — kósto­lót adtak a jövendő bőségé­ből. Ám az esti tűzijátékba belevegyült a közelgő front ágyúdöreje is. A proletárdik­tatúra kritikus helyzetbe ke­rült. Az a tény, hogy más­nap a budapesti munkások a harcra szavaztak, hogy tíz­ezrek fogtak fegyvert és ha kis időre is, megfordították a reménytelennek tűnő kato­nai helyzetet, elválaszthatat­lan az első szabad májustól. A Horthy-fasizmus 25 éve alatt legálisan felvonulások­ra, tüntetésekre nem kerül­hetett sor, népgyüléseket csak zárt helyen lehetett tar­tani, ünnepségeket csak ma­jálisok formájában rendez­hettek a munkások által lá­togatott kirándulóhelyeken. A kommunisták mégis meg­találták a módját, hogy éb­ren tartsák a tömegekben a május elsejék igazi értelmét, hogy ez a nap nemcsak ma­jális, de harci nap, az osz­tályharc, a világ dolgozóival való szolidaritás ünnepe. A legnagyobb május else­jei demonstrációra 1930-ban került sor, a több mint tíz­ezer tüntetőt mozgósító »csendes séta« az MSZDP számára főpróba volt a szep­tember elsejei tüntetéshez, mert először volt alkalma megmutatni, hogy milyen erőket képes mozgósítani. Amikor — a II. világhábo­rú éveiben — már szinte minden legális mozgalmi te­vékenység tilos volt, a mun­kabeszüntetés volt az egyet­len — bár korántsem ve­szélytelen módja május el­seje megünneplésének. A felszabadulást követő évek májusait is föl kell idéznünk. A munkásegység jegyében vörösbe boruló vá­rosokat, a korábban tiltott dalokat inkább kiáltó, mint éneklő embereket, a felvonu­lási útvonalak nyüzsgését. E gészen más hangulata volt azonban 1957- ben május elsejének. Nem gondosan koreografált látványosság, hanem népsza­vazás volt egy olyan politi­ka mellett, amely kivezette az országot az ellenforrada­lom okozta káoszból, s elvi- leg-gyakorlalilag szembefor­dult az 1956-os válságért fe­lelős erőkkel. Az a május elseje a bizalom — s egy ki­csit — a remény ünnepe volt, a reményé, ami azóta beigazolódott sokszorosan is, s így megőrzi máig a kor­szakhatárt jelző ünnepnap­napok ízét, hangulatát. Május elseje, a felszaba­dulás óta ismét állami, »nemzeti« ünnep. Ezt nem­csak a naptár piros betűje jelzi: azzá tették ezt generá­ciók tudatában az érte folyt harcok emléke, a nagy tör­ténelmi fordulókat jelző 1919-es, 1915-ös, 1957-es má­jusok. Hazaérkezett Lengyelországból a somogyi pártmunkásküldöttség Hat napot töltött a somogyi pártmunkásküldöttség Len­gyelországban a LEMP Cie- chanow vajdasági bizottságá­nak vendégeként. A delegáció vezetője Varga Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára volt. A magyar és a lengyel veze­tők a testvérmegyei kapcsola­tok továbbfejlesztését is meg­beszélték és aláírták az együtt­működési szerződést Somogy és Ciechanow vajdaság között. A tegnap délután hazaérke­zett küldöttséget Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára fogadta a Ferihegyi repülőté­ren. Kádár János Angyalföldön Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának és Méhes Lajosnak, a Központi Bizottság tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának társaságában — május 1-e, a munka ünnepe alkalmából — szombaton el­látogatott Angyalföldre. A vendégeket a XIII. kerületi pártbizottság székhazában a párt- és tanácsi vezetők fogad­ták. Kovács Károly, a kerüle­ti pártbizottság első titkára tájékoztatást adott Angyalföld dolgozóinak május 1-i ünnepi felkészüléséről, a nagy múltú munkáskerület üzemeinek éle­téről, a dolgozó kollektívák eredményeiről. Kádár János ezután megte­kintette a kerület — pénteken fölavatott — két új létesítmé­nyét: a Radnóti Miklós utcai általános iskola tanuszodáját és a Kárpát utcai bölcsődével egybeépített 200 személyes óvodát. Fölkereste a Kiváló vállalat címet az idén 11. al­kalommal elmert Medicor Műveket, ahol Szarka Gyula, a pártbizottság titkára és Mar­tos István vezérigazgató kö­szöntötte. A látogatás első állomása a 2-es szsrelde volt, ahová a gyár KISZ-eseinek küldöttértekezletére egybe­gyűlt fiatalok sorfala között érkeztek meg a vendégek. Ká­dár János nagy érdeklődéssel szemlélte a gyártási folyama­tokat, a világszerte ismert és keresett röntgengépek, elektro­nikus orvosi műszerek és be­rendezések előállításának kü­lönböző szakaszait. Az üzem- látogatás után a tanácsterem­ben a Központi Bizottság el­ső titkára közvetlen hangulatú beszélgetést folytatott a válla­lat párt-, gazdasági- és tö­megszervezeti vezetőivel, a dolgozók képviselőivel. Mint a házigazdák beszá­moltak róla, a csaknem 9000 fős Medicor Művek az idén mintegy 3 milliárd forint ter­melési értéket hoz létre. ígé­retesen fejlődik exportja. Ter­mékeik a világ 60 országába jutnak el, s a gyár nemzetközi rangját jelzi az is, hogy teljes termelésük 70 százalékát kül­földön értékesítik. Ugyanak­kor jelentékeny részt vállal­nak a hazai egészségügyi fej­lesztésekből is. A Medicor kollektívájának nevéhez fű­ződik a dél-pesti kórház épí­tésének meggyorsítását célzó kezdeményezés. A Központi Bizottság első titkára ezután fölkereste a Kender- és Jutagyárat. A vál­lalat helyzetéről Német Lász- lóné, a pártbizottság titkára és Huszák Vilmos vezérigaz­gató tájékoztatta a vendége­ket, akiket azt követően vé­gigkalauzoltak az éppen egy esztendeje fölavatott szövő­üzemen. Itt korszerű gépsor évente mintegy 12 millió négyzetméter műanyag-alap­anyagot készít a népszerű és keresett faltól-falig szőnye­gekhez. Megtekintették a ven­dégek a gyár rekonstrukció alatt álló üzemrészét is. Ká­dár János a látogatás végén kötetlen eszmecserét folytatott a gyár vezetőivel és munkás­gárdájának képviselőivel. A látogatás során a Medicor Művek Lenin szocialista bri­gádjának és a Kender- és Ju­tagyár jubileumi oklevéllel ki­tüntetett Alkotmány brigád­jának naplójába Kádár János üdvözlő sorokat jegyzett be. A Központi Bizottság első titkára mindkét helyen átad­ta a Központi Bizottság üd­vözletét. Elismerését fejezte ki a termelőmunkában elért ered­ményeikért és további sok si­kert kívánt a gyári kollektí­vák terveinek teljesítéséhez, a Központi Bizottság legutóbbi ülésén is megfogalmazott lel­kesítő feladatok megoldásához. A dolgozó ember harca nyomán születik az új világ Gál László ünnepi beszéde Gál László, a SZOT főtit­kárhelyettese ünnepi beszédet mondott tegnap a Kossu'th-rá- dióban és a televízióban má­jus elseje alkalmából. Kedves elvtársnők és elv­társak! Az esztendő egyik legszebb napja május elseje, a teremtő munka és az alkotó ember, a 'történelmet formáló munkás­összefogás nemzetközi ünnepe. Az elnyomás elleni küzdel­met, az emberhez méltó igaz­ságos társadalom megterem­tését és felépítését zászlajá­ra tűző munkásosztály nemes céljaihoz méltó, Szimbólum­nak is beillő ünnepet válasz­tott. Az ilyenkor újjáéledő ter­mészet is jelképezi, hogy a dolgozó ember harca és keze nyomán születik az új világ. Engedjék meg, hogy az ün­nep előestéjén a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság kormánya és a Szak­szervezetek Országos Taná­F elvonták az állami zászlót Május 1-e, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünne­pe tiszteletére szombaton dél­után a Parlament előtti Kos­suth téren katonai tisztelet- adás közepette felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tisztelet adással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkás- mozgalom vörös zászlaját a Gellért-hegyi felszabadulási emlékműnél. Tízezer tonnával többet Az Oroszlányi Szénbányák XXII. bányaüzeme az idén hat százkilencvenezer tonna barnaszenet hoz a felszínre. A szo­cialista brigádok felajánlották, hogy a munkaversenyben az éves tervet tízezer tonnával túlteljesítik. Képünkön a szov­jet gyártmányú íejtögep. csa nevében tisztelettel kö­szöntsem hazánk dolgos né­pét, valamennyiüket, akik a gyárakban, a földeken, az in­tézményekben, a fervezőaszta- loknál vagy az élet bármely más hasznos területén mun­kálkodnak mindannyiunikért. Üdvözlöm a holnapra ké­szülő ifjúságot és a megérde­melt pihenés esztendeit is le­hetőség szerint tevékenyen töltő anyáinkat, apáinkat, a nyugdíjasokat. Külön köszöntőm a szocia­lista munkaverseny-mozga- lomban kiemelkedő teljesít­ményt elért és most kitünte­tésben részesült közösségeket Barátaink! Május első napján a világ dolgozóival együtt a magyar nép is a munkás nemzetkö­ziség vörös lobogója jegyében ünnepel. A forradalmi tűz és az igaz ügyért hullott vér színének harcos egységbe tö­mörítő zászlaját magasba emelve, a haladó emberiség ismét hatalmas és*' elkötele­zett seregszemléken száll sík­ra a béke, a szabadság, a tár­sadalmi haladás ügyéért A munkásosztály nemzet­közi szolidaritásának ünnep­lése messzire nyúlik vissza a történelemben. A II. Internacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben úgy határozott, hogy a munkások minden országban és város­ban egyidejűleg követeljék a nyolcórás munkanap beveze­tését. És a következő eszten­dő májusának első napján már százezrek vonultak az utcára, osztálynarcos jelsza­vakban öltött testet, a mun­kásság társadalmi igazságra törekvő akarata. Akkor az ilyen ünneplés még mindenütt küzdelemmel — és van, ahol ma is — koc­kázattal járt. Gyakran tette mártírok ön- feláldozása beszédessé ezeket a május elsejéket. Sokuk ne­vét nem is ismeri a történe­lem, de példájuk ereje és önzetlen áldozatuk emléke örökké cl munkás test véreik szivében. (Folytatás a, 2. oldalon) „ SÜSS EROLilARJaï; EGYESÜLJETEK, Ara: 1,50 Ft f Somoni Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam 101. szám 1978. április 30., vasárnap ÉLJEN MÁJUS ELSEJE, A MUNKÁSOSZTÁLY NEMZETKÖZI SEREGSZEMLÉJE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom