Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-29 / 100. szám
Lelkesen, fegyelmezetten Dal zengett az őshorőkásiian Sorakozás. feladatismertetés. Ifjúgárdisták, barcsi és csokonyavisontai úttörő munkásőrök hallgatják Szabados Istvánnak, a Gábor Andor munkásőregység parancsnokának szavait, aiki röviden arnü beszél, milyen céltal jöttek ide a Darány melletti ősborókásba ; az ifjúgárdisták a gázálarc és más vegyvédelmi eszközök használatát gyakorolják, az úttörő munkás- őrök pedig a kiképzést befejezve — a megyei versenyre készülve mérik össze tudásukat. Jakodáné Jendrek Zsuzsa járási úttörőelnök eredményes szereplést kíván, s megkezdődik a nemes vetélkedő. « * * Először kézigránátdobásra kerül sor. A fiúk 15, a lányok — szép számmal vannak — 10 méterről dobnak. Az apró Janecsek Laci — noha csak ötödikes — termetét' meghaladó buzgalommal igyekszik. Már csak azért is, mert édesapja is munkásőr, s ő nem akar szégyenben maradni. — Hosszabban! Rajta, Mini. pörgesd meg! — így biztatják társai az ugyancsak kis termetű Bán Jutkát, aki — s ezt lehet látni a többi barcsi éí osokonyavisontai úttörő munkásőr lánynál — igyekszik is, ám a célzással még baj van náluk. Nem úgy Simon Erikánál, aki több fiút is megelőzve oldja meg ezt a feladatot. Itt és a legtöbb helyen, még társai irányításában is törő munkásőr szakaszparancsnok. • • * — Beszéljetek az 1848-as szabadságharcról, kiemelkedő alakjairól! Az erdei pihenőn nemzeti történelmünk jelentős eseményei elevenednek meg a szabatos, helyes válaszok nyomán. Néhány száz méterrel odébb pedig már a híradás megteremtéséből, az összeköttetés biztosításából vizsgáznak. — Egyes, egyes, egyes, itt zanak el a szabályos jelentkezések, s az állomás-vezető Janecsek László munkásőr meg a központban az adás megteremtését visszaigazolók elégedetten hallgatják a pajtások határozott közléseit. Ugyanilyen jóleső érzéssel hallgatja Mihály Géza alapító munkásőr — ebből vizsgáznak nála —, hogy mit tudnak az úttörők a testületről, s névadójukról. Gábor Andorról. Bertus Gabriella és Horváth Ferenc jól ismeri a testületet, a munkásőrölk életét, tevékenységét. * * • — Hej, te puska, puska vagy — amíg állomásról állomásra haladtak a gyerekek, zeng a dal, mert közben alakiságbői és menetdaléneklés- ből is összemérik tudásukat. Zeng a dal az őslborckásban. Érthető meghatódottsággal hallgatják az idős vagy fiatalabb munkásőrök azoknak az énekét, akik néhány év múlva majd az ő helyükre álünaik. A légpuskalövészetet vezető Komlós Jánost, az egység parancsnok-helyettesét, aki kezdettől neveli a barcsi úttörő munkásőröket, munkájáért nemrég az Ifjúságért Érdeméremmel tüntették ki. « * * Fáradtan, a jól végzett gyakorlat, verseny tudatáyal térnék vissza az induló helyre az úttörők és az ifjúgárdis- ták. Ezután szalonnasütés következik — ez az ősborókásban a kirándulás utolsó közös programja. Sz. L. „Nem hivatalos” beszélgetések — Ahhoz, hogy a gazdaság újat építsen, több tízmillióra volna szükség. Erre még gondolni sem lehet. Így hát nem marad más, mint termelni azokban az épületekben, amelyekben még lehet. — Érzékelnek-e valamit az itt dolgozók a gazdaság fejlődéséből ? — Legföljebb áttételesen. Tapasztaljuk, hogy jobb minőségűek a takarmányok, vagy hogy a közgyűlésen derűsebb a hangulat. Igaz, itt nálunk is javulnak az egyes mutatók, de hát az állattenyésztésben nehezebb látványos eredményeket elérni. Egy év alatt pedig szinte lehetetlen. Hát még, ha ilyenek a körülmények: itt dolgozni és a munkát megkövetelni egyformán nehéz. — Mi lesz a telep sorsa? — Pontosan nem tudom, de az bizonyos, hogy az »-évei meg vannak számlálva.. .* stílszerűen — belső ellenőre a gazdaságnak. Kinevezése önmagában is vezetői szemléletváltozást jelez. — Ezer feladatom van. Az a bra kihasználás ellenőrzésétől a különféle termeiéi kétségek figyelemmel kíséréséig. A minap például épp a taszári sertéstelep gazdaságos- sági számításait végeztem el. Kiderült, hogy ilyen körülmények között kétszeres az ab- I nakfelhasznáiás, mint egy-egy Î korszerű telepen. — Hogyan fogadják a munkahelyeken az «-akadékoskodó fiatalembert«? — Legtöbben megértik, hogy amikor a pazarlás vagy a hanyagság megszüntetéséért »akadékoskodom.«, az 6 érdeküket is védem. Természetesen sok függ a hangnem megválasztása tóL A megye gazdaságait, figyelemmel kísérő emberek körében feltűnést keltett a hatéi tsz tavalyi eredménye. Hogy például valamennyi fő növényük termésátlaga meghaladta a megyei átlagot A gazdaságot addig úgy tartották számon, ’ mint amelyik gyönge adottságaihoz »illő« eredményeket produkál. A különféle kimutatásokból nyilván hű képet kaphattam volna a változásokról. Ugyancsak kézenfekvő módszer lett volna megkérdezni az elnököt. Ehelyett inkább azoktól kértem véleményt a tsz helyzetéről, akik naponta érzik a ; gondokat, és akik fő részesei az eredményeknek is. Sárdagasztás közben találtam Horváth István traktorost. Tolólapos MTZ-jével egy öreg karám felázott földjét egyengette. — Van ennek értelme ekkora sárban? Egy-feét nap múlva többre mennének ... — Egy-két nap múlva talán már vetni is lehet, aikkor pedig ide már nem jut gép. Ezt is csak azért csináljuk, hogy ne kelljen állni. Alig várjuk, hogy a határba indulhass unk. — Három-négy éve még csapnivaló szántásokat láttam a környéken. Nem is hasonlítottak a mostaniakhoz. — Nyolc éve vagyok a gazdaságban. Még nemrég is MTZ-kel turkáltuk a földet Kevés volt a traktor, gyakran csúsztak a munkák. Most már K 700-as nagy gépe is van a tsz-nek. Egész más, ahogy az dolgozik. — Nagy géppel is lehet csúnyán szántani. — A vezetők jobban odafigyelnek, megkövetelik a minőségi munkát. Néhány éve az is eredmény volt, ha egyáltalán felszántottunk. Ésszerűbb lett például a szervezés. Azelőtt egy-egy gép magányosan dolgozott, elaprózódott az erő. Most gépcsoportok dolgoznak. Gyorsabb így, meg ellenőrizni is jobban lehet A taszári sertéstelep afféle örömtelen örökség Brigád vezetője egy alig húszéves kaposvári fiatalember. Herceg Pál, aki egy éve végzett a mezőgazdasági szakközépiskolában. — Kezdő fiatal szakember számára nem épp kedvcsináló ez a telep. A Simon családnak minden tagja a tsz-ben dolgozik. Simon Ernő növénytermesztési brigádvezető, a lánya adminisztrátor, a \ veje juhászati ágazatvezető, :a felesége pedig aKivel találkoztam, a gazdaság asszonybrigádjának egyik alapító tagja. — Néhány éve még tíz hektáron termeltek cukorrépát és alig bírtak vele. Most meg száz hektáron vetettek répamagot. — Ma sem lenne száz hektár, ha kapálni kéne, ha nem lennének új gépek meg vegyszerek. Már csak a dohány maradt, ahol szükség van kapás asszonyokra. 11 évig fejtem kézzel a tsz-ben, mi, asz- szomyok lapátoltuk a búzát, mi zsákoltuk a pétisót Ma már mindezt gépek végzik. A tsz rakodógépeket vett, most jött meg egy új műtrágya- szóró is. — Honnan tudja? — Vezetőségi tag vagyok, ismerem a gazdaságot — Eszerint nem csupán lehetősége, hanem kötelessége is szóvá tenni a munka közben tapasztalt hibákat. Föltéve, hogy vannak még ilyenek. — Nem is kevés. Például a takarmányozásban. Mégiscsak tűrhetetlen, hogy a takarmányé» hanyagsága miatt a lovak két napig nem kapnak enni. A tsz gyorsabban fejlődik, mint néhány ember. Három éve végzett a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán Belső Gábor, aki — Végül beszéltem a szövetkezet elnökével is. Igaz, nem annyira azt figyeltem, mit mond, mint inkább azt, hogyan mondja. Derűs volt és nyűt. Most jó eredményekkel a hátuk mögött már a lehető legtermészetesebb hangon beszélt munkájuk hibáiról, is. — Ne tévesszék meg a falon látható grafikonok meredeken emelkedő vonalai. Csak a saját korábbi eredményeinkhez képest ilyen számottevő a javulás. Most már azt tűztük célul, hogy a megye többi gazdaságához mérve se kelljen szégyenkeznünk. Több dologgal is dicsekedhetett volna, ő azonban ezt csak egy látszólagos apróság kapcsán tette. — Legnagyobb eredményünknek tartom, hogy már észrevehető a változás az emberekben. Akik addig csak saját udvarukat szépítették, most vállalták, hogy parkosítják a falu bejáratánál levő útelágazás háromszögét. Mikor ezt a hírt meghallották Keresztáron, , a másik társközségben, ők is kértek facsemetéket Kedvet kaptak a falu szépítéséhez. Másik örömöm, hogy míg tavaly tíz embert is csak győzködés árán tudtunk elküldeni üdülőbe, az idén már egész autóbusz megtelt a jelentkezőkből. Az elnök számokat is említett, ezeket azonban nem jegyeztem föl. Ügy éreztem, nélkülük is teljes a kép. Bíró Feren« Legendák a lőréi Rendelet Évek óta visszatérő gond a Balaton-parti üdülőhelyek tisztasága. A tanácsok, a tanácstagok és a lakosság — a különböző társadalmi bizottságok segítségével — sajnos, úgy tűnik, hiába fáradoznak a környezet védelmében. Hiába a sok pénzbe kerülő parkosítás, a parton nyaralók nem érzik magukénak ezt a gondot. A balatonboglári tanács is azért hozott rendeletet, s szabályozza a közterületek tisztán tartását, a háztartási szemét gyűjtését és elszállításának módját. E rendelet sokoldalúan megfogalmazta a helyi körülményekből adódó sajátos feladatokat is. Világosan szabályozták benne a térítési díjakat, s egyúttal gondoskodnak a távol lakó ingatlantulajdonosok helyett — költségükre — a nyaralók előtti járda és útszakasz tisztításáról. Szabályozták azt is, hogy ezt a munkát reggel 7 óráig el kell végezni, s azt is, hogy közterületen ágyneműt, szőnyeget stb. porolni csak reggel, illetve este 6—8 óra között szabad. Korábban, nyaranta, sok bosszúságot okozott, hogy egyesek a villájukban összegyűjtött szemetet épp a főszezonban égették el, most a rendelet május 15-e és szeptember 15-e között az üdülőövezetben megtiltja ezt Somogyi Néplap} mar van Negyvenöt utcát kapcsolt be a tanács Bogláron a rendszeres szemétszállításba; a rendelet körültekintően megfogalmazza az állattartást, a fák és a növények védelmét is. Külön fejezetben írja elő, hogy a rendelet megsértői ellen szabálysértési eljárást indít a tanács. A rendelet a kihirdetése napján életbe lépett. Megkapta valamennyi tanácstag, hogy ennek szellemében tudja nevelni körzete lakosságát, az odaérkező üdülőket, nyaralókat. Mert erre igen nagy szükség lesz. A rendelet sokat segíthet Balatonboglár közterületeinek tisztán tartásában, a parkok és utcák fáinak, virágainak megvédésében. Persze csak akkor, ha a tanácstagok, a lakosság és a Balatonbogláron üdülő vendégek is tudomásul veszik: ez a rendelet az ö nyugodt, zavartalan pihenésüket szolgálja, »A köztisztaságról szóló tanácsrendeletben foglaltak betartása elsőrendű közegészségügyi érdek, ezért ennek végrehajtásában mindenki köteles hathatósan közreműködni/« — fogalmazták meg a rendelet bevezetőjében. S ha ezt mindenki tudomásul veszi, akkor nemcsak rendelet lesz, hanem olyan tiszta utcák, parkok és terek is, ahol mindenki örömmel sétál, s az üdülők saját hozzájárulásuknak eredményét is láthatják. tm. U Én csak nézek. Nekem jó. Viktor komolyan áll. Láthatott már odabent ehhez hasonlót Nekem annyi, mintha kiscsikókat kötnének csak össze puha gondossággal. — Ásó, kapa, nagy harang! Soha el ne múljon fölöttetek a jó! Megpuszilgattak bennünket, összenyomták képes felünket. A csongrádi szlankamenkát még összekötözve ittuk, de ahogy leülünk az asztalhoz, hát csak szépen lekerül a kötőfékszár, s föl egy fogasra. Majd megőrizzük öreg korunkig, ahogy jó házaknál a menyasszonyi fátyolt szokás. Alkonyat előtt pakolnak az ipamék. Sötét lesz az éjszaka úttalan utakon. Ahogy magunkra maradtunk, úgy éreztem, testvérem van. Palit is annak éreztem, hát most a Pali testvére a testvérem. Viktor otthonos. Megtanult a nyáron itt minden zugot. Dolgozik, mintha az élőbb hagyta volna abba. Én is megtaláltam a magam dolgát, hiszen nem csupa eszem-iszom az élet amúgy sem. Fűtök, aljazok, étetem a jószágot. Vacsora se kellett. Viktor köpi el a pilácsot, s mellém hentenedik. Tudott-e valamit az éccakai világról vagy se, sose mondta meg szegény, de hát én néked, m'nt hátralevő fiamnak úgy mondom el, mintha magamnak mondanám. Én öt teljes esztendeig, apám szavaival, be voltam ugyan esküdve a Vénusznak, a szerelem istennőjének lobogója alá, jártam is alatta becsülettel, ám oltárán nem tudtam áldozni. Ügy feküdtem Viktor mellett, ahogy anyám mellett feküdtem. Nem Is volt ebből aztán bajom, soha a világban. Csak ahogy kirügyezett bennem a férfiúi készség, hát meg is lett annak a virágja. Megszületett a Matyi gyerek. Voltam tizenhat éves, de én annak a kölöknek úgy örültem, nem adtam volna oda az egész szultáni lószerájért, elhiheted nekem. Már bent laktam Csanádon. Huszonegy mohamed lovaimat átadtam a fogarasi lóbanknak 500 rénus arany forintokért. Köpröli a basa uralkodott Csanádon, a várban, de á negyven kívül való házban mindenféle náció lakott, velem együtt: rácok, németek, erdélyi menekültek. A török a cseri barátoknak engedte a misét, a béke kedvéért. A cserikbesn mint kolr dúló barátokban pedig a saját derviseinek magyar megfelelőit látta Ezek olyan parasztpapok voltak, akik imádkoztak minden nyelven, amit hallomásból tanultak. Tartottak barmokat, lovakat, marhákat, amikből ispitályt — olyan kórházfélét — pénzeltek. No, hogy a Matyi gyerököm született, hát a cseri barátok csikósszámadójának tettek. Annyi bajom sem volt, mint a sö'ke veséiének. Bár Viktort háborította Köprüli, ha én odajártam a mezőkön, hisz szépséges egv szép asszony volt, hogy Kikindától Lippáig nem találhattam volna mását. Fájt a fejem, érette, hogy is cselezhetném meg ezt az átkozott rokont. Mert jött: a szemem láttára simogatta Vik- tpromat, s kurcogott, hogy rokoni alapon szeretheti. No, a városban meg ott lakott a vak szultán lánya, Császár Kata, a megszalajtoft Murád szultáni család leszármazottja. Annak az oltalma alá eresztettem a családom, és én jártam be hozzájuk szombaton- esténként. Haragudott is érte Köprüli meg nem is. Mondom néki; beteg az asszony, hát ottan gyógyítgatja Kata néni. Egy év múlva Köprülit elvezényelték temesvári basának, mivel nagyon tudott a várak erődítéséhez. Savoyai Jenő húszezer emberrel ostromolta akkor. De nem mertem visszahozni a családot, mert Kasion a Köprüli után jövő is hamar szoknya alá kapó hírében állt. Pedig a Koránban világosan meg vagyon az írva. hogy más ember szénáját húzgáln* rétig haláli főnyitek, a paradicsom elvesztésének terhe alatt ti’ «t Hanem, ugye, Viktor ríjanak számított. Jó hely ik volt az enylmek- nek Császár Kata melled Akkora városban, mint Szegei, nem Is.i t •* t a terve: jekeu csak úgy' átugrálni, mint Csanádon. így ment teljes nyolc éven által az életem. Hanem Matyó már lovat ült, egyszer csak sárgulni kezdett, mint őszi fán a levél. De orvos, de minden, ami kell, nem segített rajta. Egy hétről a másikra elvitte a vízkórság. Én kint, az asz- szony bent. Fájt annyira a mellem kosara, egész nap vizes agyaggal pakoltam. Az se fogott rajtam. De hogy a baj ne járjon egyedül, Viktor is ágynak esett. NemsoIcára fődbe tette őt is a bánat. Ügy maradtam, mint az ujjam. A csanádi kűlábas ház se tudott éngem magához fogni. Mentem, eleresztett kantárral, amerre a lovam vitt. De se enni, se inni. Ez időben éppen, sorozták össze a lovainkat, hogy az új fejedelemnek, Rákóczinak a kezére hajtsák. A szegedi várat lövette, mert Globitzot akarta belőle kifüstölni. Volt énnékem már akkorára olyan katonaundoroJásom, btgy az ég világon nem bírtam ránézni akármi kardos emberre. Mert mindennek ők az okozói! A járványokat is az én Matyi fiamra ők hordták ösz- sze a világ eiro'hadt fenekéből tán De indul a lőcsorda le Szegednek, s az én lovam velük, hisz a testvérei \c!tak, Beérünk. (Folytatjuk.)
