Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-29 / 100. szám

OKTATÁSPOLITIKAI AKTÍVA r f ALKOTO LÉGKÖRBEN Szenvedélyes vita a megyei pártbizottságon (Folytatás az 1. oldalról) r Az összefoglaló értékelés lé­nyege ez volt: Somogybán eredményesen munkálkodtunk az oktatáspolitikai határozat megvalósításán. A határozat fölkeltette az egész lakosság érdeklődését és tenniakarását. A párt- és az állami szervek az irányításban, a pedagógu­sok hivatásuk s> ínterein a korábbinál sokkal aktívabban és eredményesebben tevékeny­kedtek. A fejlődés azonban sohasem mentes az ellentmon­dásoktól, s néhány területen a tettek is elmaradták a vára­kozástól. SZEMÉLYEK ÉS TÁRGYAK Klenovícs Imre mondaniva­lójának egyik csomópontja az volt: hol tartunk a közoktatás személyi és tárgyi fettételei­nek megteremtésében, öröm­teli változás, hogy öt év alatt 3500-zal több gyerek járhat óvodába, a helyzet azonban ma sem megnyugtató. Kapos­váron például iszonyúan nagy a zsúfoltság. Ehhez kapcsoló­dott Bíró Cyuláné vezető óvó­nő szenvedélyes, hivatásszere­tettől és felelősségérzettől át­hatott felszólalása. Elmondta, hogy szeptemberben 619-cel több óvodára jogosult gyer­mekre kell számítani a me­gyeszékhelyen, mint ameny- nyien iskolába távoznák. A feszültséget a jelenlegi 138,9 százalékos kihasználtság is jelzi. Ezzel szemben 150 új óvodai hely várható. Szenve­délyesen kikelt azzal a terje­dő »felfogással« szemben, mi­szerint »az óvodák már csak gyermekmegőrzők«, miközben elmélyült és egyre színvonala­sabb, iskolára előkészítő mun­ka folyik az óvodákban. Még­is hozzátette: ha csak beszé­lünk a zsúfoltságról, szócsép- lés azt hangoztatni, hogy »legdrágább kincsünk a gyer­mek«. Az előadó elemezte az alsó­fokú oktatás helyzetét, a fej­lődés mutatóit. A fejlesztés nagymérvű volt, mégis csök­kent a termek száma. (A kas­télyiskolák és kisiskolák meg­szűnése miatt.) Viszont javult a szakrendszerű oktatásban részesülők aránya. Figyelmez­tető a városok helyzete: a gye­reklétszám nem csökkent, ha­nem nőtt. Többen is sürgették: azonnali és előrelátó intézke­désekre, tettekre van szükség. A személyi feltételek javul­lak, a pedagógusok felkészült­sége és hivatástudata .fejlő­dött. Ellentmondás viszont — ás erről többek között Köves- di Tiborné mesztegnyői taní­tónő beszélt szenvendélyesen —, hogy pontosan ott dolgo­zik a legtöbb képesítés nélkü­li nevelő (az alsó tagozatok­ban), ahol az új tanterv a legnagyobb követelményeket állítja eléjük. De az óvónők­kel kapcsolatban is hangzott el hasonló észrevétel. Meg­nyugtató veit viszont, hogy a felszólalók »félelmeiket és ag­gályaikat« nem visszatartó erővel, hanem nagy felelős­ségérzettel vetették föl azért, mert mint Xövesdiné mondta: »Meg akarjuk valósítani az új tantervet!« Ez a megértés, ez a szándék és odaadás jelle­mezte az egész tanácskozás légkörét. A NEVELÉS FELTÉTELEI Az előadói beszéd és a vita másik csomópontja a nevelő- munka volt. Ennek kapcsán sok szó hangzott el a pedagó­gusok, a nevelőtestületek po­litikai-ideológiai arculatáról, a közösségek egységéről. Ütmu- tató jelentőségű volt mindaz, amit dr. Kelemen Elemér, a továbbképzési intézet vezetője mondott. »A köznevelés fej­lesztésének középpontjában a továbbképzés áll« s rendkívül rokonszenves — fejlődésünk bizonyítéka egyben —, hogy előremutató terveiket o pe­dagógusok igényeinek termé­szetes növekedésére építhették. Cselők László, a Latinca kol­légium igazgatója — jóllehet az elhelyezés elmaradottságát is szemléltetően ábrázolta — ugyancsak a nevelést, főként a fizikai dolgozóik gyermekei­vel elért kimagasló eredmé­nyeket méltatta. Nem véletlen, hogy a kollégiumban lakók többet és gyorsabban szívhat­nak magukba a közösségi élet- felfogásból, a közéleti érdek­lődésből, és személyiségük, vi­lágnézetük kialakulása is szi­lárdabb talajra épül. Jó ja­vaslatokkal állt elő Ázsuth Gyula, a pedagógiai társulat megyei elnöke is, aki többek között ns iskolaigazgatók túl­terheltségének csökkentésében látja a nevelői munka fejlesz­tésének egyik lehetőségét De ő volt az is, aki merőben új javaslattal élve arra hívta föl a figyelmet hogy az iskolák növekvő technikai személyze­tét be kell vonni a közokta­táspolitikai feladatokba. Vég­tére is ők más oldalról segít­hetik elő például az iskola és a szülői ház kapcsolatát. JOBB VEZETÉSSEL Kétségkívül »vérszegény« marad a beszámoló, hiszen annyi okos, ésszerű javaslat észrevétel, bírálat és tettekre buzdító szó hangzott el, hogy fölsorolása is oldalakat foglal­na el. A vezetés további javí­tásának feladata a pártra és az állami irányításra egyaránt érvényes. A színvonalnövelés általános követelmény. Ré­szekre bontva azonban ezernyi feladatot ad: a jobb testületi légkör kialakításától a politi­kai és szakmai felkészültség fokozásáig; az anyagi eszkö­zök okosabb és előrelátóbb, tervszerűbb felhasználásától többek között az úttörőszerve­zetek 30 éves, megcsontoso­dott módszereinek korszerűsí­téséig: az irányításban az egy nyelven beszéléstől az egyet akarásig. Végtére is — ahogy az ak­tíva mondanivalóját Kleno- vics Imre összegezte — meg­bizonyosod lia ttunk afelől, hogy a határozat végrehajtása jó irányba halad, értelmezése egységes; céljaink elérésében és a megközelítés módjában is közös nevezőn vagyunk- A jó hangulatú vitát őszinte és szenvedélyes hang jellemezte. A megyei pártbizottság titká­ra — csakúgy, mint a tanács­kozás elnöke — továbbra is nyílt hangvételre, elkötelezett tettekre, egészséges türelmet­lenségre bátorította az aktíva résztvevőit s velük együtt az oktatás fejlesztéséért felelős­séggel tartozó valamennyi so­mogyi embert. „1 zárkózottság itt esődbe rezet" Azt olvadtam egy értel­miségszociológiai tanulmány­ban, hogy a könyvtárosok sze­mélyiségére általában nyo­masztóan hat a munkahely ál­landó csendje és az udvarias­ság kényszere, ezért többségük idővel zárkózottá válik, nehe­zen nyilatkozik meg »magán- t..»bérként«. Saját tapasztala­taim sem különböztek a szer­zőétől, ily módon »csalétek­nek« szánt ravasz »keresztkér­dések« tucatjával fölfegyver­kezve kerestem föl Hetényi Juditot, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának nemrégiben magasabb beosz­tásba kerüjt könyvtárosát. Gondolhattam volna, hogy sze­rény, szófukar egyéniségnek s íhasem sikerülhetne az üze­mi könyvtár »nehéz« terepén c'Lnie azt, ami neki sikerült: a SZOT, a Hazafias Népfront es a Kulturális Minisztérium Olvasó munkásért-pályázatán második díjat szerezni — ám csak a helyszínen derült ki, hogy a zsurnalisztikái »csoda- fegyverek« bevetése teljesen flösleges. A bemutatkozás után jó húsz percig nem jutot­tam szóhoz. Önvallomása nyo­mán az üzemi közművelődés teljes problémaköre föltárult. — Meglehetősen kevés ön­bizalommal fogtam 1975-ben a könyvtári munkához. Koráb­ban ugyanis csak irodában, művelődési házban dolgoztam. Megrémültem a szokásosnál nagyobb közegellenállástól, s bizony sok időbe telt, amíg né­mi tapasztalatra tettem szert. Mindenekelőtt a munkafolya­matokat kellett elsajátítanom, a gyártási technológiát meg­ismernem, hiszen a könyvtári beszélgetések rendszerint a munkaköri gondok, az élet­mód »körüljárásával« kezdőd­tek. Belülről kellett tehát lát­nom a munkások életszemléle­tét, ízlésvilágát. Azt hihetnénk, a könyvtá­rosnak egyszerűen művelt, al­kalmazkodó, udvarias szemé­lyiségnek kell lennie. Ki gon­dolná azonban, hogy a jó had­vezér ravaszsága, a profi diplo­mata taktikai érzéke is nélkü­lözhetetlen a polcok között? Figyeljük csak! — Kezdetben gyakran elő­fordult, hogy — ha nem talál­tak az olvasók pergő cselek- ményű, könnyen emészthető, a mindenevő ínyére való, köny- nyű olvasmányt, — üres kéz­zel távoztak. Az első »nagy­ágyú«, amellyel a kevésbé választékos ízlésű könyvtári tagokat megostromoltam, Sütő András: Anyám könnyű álmot ígért című müve volt, ezután már csaknem biztosra mehet­tem Déry Tibor; Kedves bópeer című regényével, s Örkény István néhány írásával. Hogy miért csupán kortárs magyar szerzőket említek? Gyárunk­ban — és nyilván nemcsak itt — általános jelenség, hogy ide­genkednek a mai magyar iro­dalomtól. Az író—olvasó talál­kozók szervezésébe is apait- anyait bele kellett adnunk. Nem kis eredmény, hogy egy- egy sikeres est után tucatszám­ra vásárolhattuk volna Moldo­va, Lakatos Menyhért, Jókai Anna alkotásait. Persze, ez nem általánosan jellemző. Az írók meghívása már szinte kü­lön tudomány, hiszen a jó toll­forgató még nem feltétlenül jó előadó... És lassacskán eljutunk a munkásművelődés »legrázó­sabb«, legtöbbször vitatott módjáig: a szocialista brigádok úgynevezett kulturális vállalá­sáig. A fonó híres arról, hogy a követelményeket különösen szigorúan veszik. A lista pont­jait itt nem elég »kipipálni«, a látszat itt nem üdvözít. De va­jon mindig így volt? — Mi is elszenvedtük a szo­kásos gyerekbetegségeket. Elő­fordult, hogy a beiratkozott brigádtagok fele egy eszten­dőn át egyetlen könyvet sem kölcsönzött. Végül — minimá­lis követelményként — ne­gyedévenként legalább egy À világnézet formálásáért Interjú Lukács József akadémikussal, a Világosság főszerkesztőjével A Világosság című folyóirat 18 évvel ezelőtt, 1960-ban je­lent meg először. Fő célja kezdettől fogva a materialista világnézet terjesztése. Erről L likacs József akadémikus, az MTA Filozófiai Intézeté­nek igazgatója, a lap főszer­kesztője a következőket mondta : — Nem véletlenül fogal­maztuk meg a folyóirat alcí­mét úgy, hogy materialista világnézeti folyóiratot kíván­nunk szerkeszteni. Ezen azt értettük, hogy tudományos természetszemléletet, törté­nelemszemléletet, társadalom­szemléletet, erkölcsi, esztéti­kai szemléletet kíván a lap terjeszteni, és erről a pozitív alapról alkarunk vitatkozni a vallásos és más idealista né­zetekkel. — Hogyan lehetne eredmé­nyesen előmozdítani a mate­rialista szemlélet kialakítását, terjedését? — Az emberek világnézete, világszemlélete mindenek­előtt saját mindennapos él­ményeik hatását tükrözi, köz­vetlen élettapasztalataik hatá­sára fejlődik. A szocializmus építésének menetében igen fontos, mennyire tudják meg­érteni, felismerni az adott feladatokat, képesek-e válasz­tani az objektív alternatívák között, megszervezni ezek megvalósítását, s közben ta­pasztalataik alapján a saját szemléletüket is megfelelően korrigálni. Ebből következik, hogy a társadalmi gyakorlat folyamatában magas színvo­nalú gondolkodási kultúrát kell elsajátítani. Igaz, az imént éppen azt mondtam, hogy az emberek gondolatvi­lágát elsősorban saját élmé­nyeik és tapasztalataik for­málják, azonban ezeket az él­ményeket és tapasztalatokat fel is 'kell dolgozniuk tuda­tukban, amihez szükségük van az elmélet segítségére. Amikor célul tűztük, hogy eb­ben közreműködünk, tisztában voltunk vele, hogy többféle követelmény együttes érvé­nyesítésére lesz szükség. Ezért . a legkülönbözőbb tudomány­ágak segítségével közelítünk a világnézeti kérdésekhez. Számításba vesszük azt is, hogy a filozófiai ismeretek­nek nagy szerepük van a dia­lektikus és materialista gon­dolkodásmód kiformálásában, de hatása van erre a művé­szetnek, az erkölcsi és ter­mészetesen a politikai isme­retek szélesítésének is. — A lap tehát komplex fel­adatra vállalkozott? Hogyan tükröződik ez a szerkesztőség munkájában? — A fent elmondottaknak megfelelően filozófiai rova­tunkban egyaránt foglalko­könyv elolvasását tettük köte­lezővé. A módszer bevált. So­kan, akik korábban azzal jöt­tek be, hogy »kérek egy szép, színes könyvet nagy betűkkel«, ma órákon át böngésznek a polcok között, sőt, segítenek a leltározásban, a rendezésben. Nem »brigádvállalásként«, ha­nem önként, kedvtelésből. A volt könyvtárosnő — ma az üzemi művelődési bizott­ság munkatársa — mostaná­ban hajnalbai) kel. Negyed hétkor már a gyárban van, hogy részt vegyen a brigádér­tekezleteken, ismertethesse a művelődési lehetőségeket, meggyőzhessen, rábeszélhes­sen. Mindenki elsősorban neki tulajdonít néhány feltűnően jelentős sikert. Például: a fo­nóból tavaly kétszázötvenen vettek részt az októberi forra­dalom 60. évfordulója alkal­mából szervezett Aurora- könyvpályázaton. A Kell a jó könyv olvasómozgalomba az idén háromszázötvenen jelent­keztek. Hosszú ideig könyve­ket, is árult a gyárban. (Az évi bevétel több mint százezer fo­rint — jóval magasabb, mint bármelyik másik somogyi üzemben.) Személyiségének válto­zásait is a munkának tulajdo­nítja Hetényi Judit. »Amikor ide kerültem, jóval csönde­sebb és határozatlanabb vol­tam. Szerény modorú »kultúr- hivatalnokok« azonban nem élhetnek meg egy gyárban. A zárkózottság itt csődbe vezet«. U A. zunk korunk világnézeti prob­lémáival, továbbá vallás'kiriti- kával, valláselmélette 1 is. Történelmi rovatunk elsősor­ban filozófiatörténeti, eszme- történeti, vallástörténeti kér­déseket tárgyal. Politikai ro­vatunk a hazai és a nemzet­közi társadalmi-politikai élet­ben felmerülő ideológiai prob­lémákat vizsgálja. Kulturális rovatunk művészeti, művé­szettörténeti és irodalomtörté- netai kérdéseikre specializáló-, dott Van továbbá pszicholó­giai-szociológiai és természet- tudományos kérdésekkel fog­lalkozó rovatunk is. A szaktu­dományokból azonban főleg a világnézetileg fontos kérdé­sek érdekelnek bennünket. — Milyen módszerrel szerez tudomást a folyóirat az olva­sók igényeiről? — A folyóirat tízezer kö­rüli példányszámban jelenik meg. Ez nem túl sok, de nem is keygs. A megjelenés évé­ben elért példányszámnak ez a két és félszerese. A fejlődés tehát jelentős, mégsem va­gyunk elégedettek. Folyóira­tunk azokhoz a pedagógusok­hoz, pártoktatókhoz, ismeret- terjesztő előadókhoz szól, akiknek hivatásuk a materia­lista világnézet terjesztése, s ezért igen sokat tehetnek. Hozzájuk fűződő kapcsola­taink igen sokrétűek. Főleg a levelekből kapunk jelzéseket, amelyek figyelmeztetnék vita­kérdésekre, ellentmondanak vagy megerősítenek bennün­ket. Vidéken több helyen ala­kultak Világosság-körök, me­lyekben rendszeres eszme­csere folyik a folyóiratban fölvetett fontosabb problé­mákról. A szerkesztőség és a szerkesztő bizottság tagjai időnként előadásokat tarta­nak ezekben a körökben. Nem kevesen olvassák a lapot a marxista—leninista esti egye­temek hallgatói között. — Kik a folyóirat szerzői? — Főleg tudományos kuta­tók írják cikkeinket. Gyakran szerepelnek a lapban olyan gyakorló tanárok, akik peda­gógiai munkájuk mellett bizo­nyos kérdések kutatásával is foglalkoznak. Művészek és írók véleményének, állásfog­lalásának is helyt adunk. A szerkesztőség feladatát abban látjuk, hogy megszervezze e cikkek elkészültét, segítsen a leghatásosabb forma kialakí­tásában. Folyóiratunk egyéb­ként 2—3 évre kiterjedő terv alapján dolgozik. — Gyakran kérik föl az egyes területek szakembereit cikkírásra? — Ha irányt akarunk adni a lapnak, természetesen nem lehet egyszerűen azokra a cikkekre támaszkodni, '; ame­lyek spontán érkeznek a szer­zőktől, ezért gyakran kérünk fel kutatókat egy-egy., téma megírására. Általában ‘ a lap tematikus, tehát egy nagyobb, komplex kérdéskört ä próbá­lunk sok oldalról megvilágí­tani, és ehhez kérjük a kü­lönböző szakemberék % közre­működését Éppen most folyik az ünnep-hétköznap - viszo­nyával foglalkozó tematikus szám előkészítése, amely nyá­ron lát majd napvilágot Tör­téneti, szociológiai, társada­lompszichológiai vonatkozás­ban egyaránt vizsgáljuk az ünneipek jelentőségét a múlt­ban és a mában egyaránt De jelent már meg • ilyen szám a nevelés problémájá­ról, a nőkérdésről, az ökoló­giai krízisről, az elidegene­désről stb. Előfordul az is, hogy több számban egymás után térünk vissza ugyanarra a kérdésre, például hónapok óta rendszeresen jelennek meg az ideológia és ideológia­kritika kérdéseivel foglalko­zó cikkek. Ez is elősegítheti, hogy olvasóink átfogó képet kapjanak a fontos világnézeti tartalmú kérdéseikről — fejez­te be nyilatkozatát a Vilá­gosság főszerkesztője. L. Gy. Filmfőszerepben Tí% év múlva Balogh Tamás harminchá­rom éves, harmadik évadát tölti a Csiky Gergely Színház­ban. Már az első hetekben hallatott magáról: könyveket mutatott be rendszeresen a Dorottya-bárban. Láttuk az őrület, vagy más, a Cirkusz­hercegnő, a Pompadour, a Troilus és Cressida, a Piros buyyelláris, a Cyrano de Ber­gerac, a Mesél a bécsi erdő, a Rokonok című darabokban. Kisebb, nagyobb szerepek vol­tak, közülük olyanok, melye­ket ő épített be a produkcióba a rendező jóváhagyásával. Most filmfőszerepet bíztak rá. Nemrégen fejeződött be Lányi András Tíz év múlva című új alkotásának forgatása. — Hogyan választották ki a főszerepre? — Tulajdonképpen több év­vel ezelőtt kezdődött ismeret­ségem a rendezővel, aki arco­kat keresett egyik vizsgafiim- jéhez a Pinceszínházban. Én ott néző voltam, s váratlanul ért a felkérése. A filozófus Parker Anderson című vizsga­munka lett az első film, mely­ben játszhattam. Ezután újabb vizsgafilm következett: A filo­zófus Martinovics Ignác. Eb­ben Kazinczy t alakítottam Utána a Légtornászok völgye következett, szintén Lányi András-rendezés. Negyedéves vizsgafibnje volt. Azután Pe­tőfi szerepe jött a Segesvár című filmben. — Ez a filmbaráti kör mű­során szerepelt. — Sok országban, több fesz­tiválon bemutatták, sikerrel. Legutóbb Franciaországban. A két Haller gróf azon marako­dik: kinek a birtokán temették el Petőfit. Emlékművet állít az egyik, de a másik végzéssel a kézben, a saját birtokára vi­teti azt. Petőfi vízióalak, hol tábornokként, hol rokkantként, hol más alakban jelenik meg. — Miről szól a Tíz év múl­va? — Egy fiatal tévérendező (ezt a figurát játszómén) élete első lehetőségéhez Jut. Egy volt amatőrfilmes nőt választ filmje főszereplőjéül, Marek Margi- tot Az egykori amatőrfilmes munkáinak segítségével szinte arra keres választ: mivé lettek a hatvanas évek történései Ma­rek Margitban. Lúkáts Andor, Flórián Antal, Simon Zoltán is játszik a filmben, mely sok­fajta technikát vonultat fel, köztük a fekete-fehér megol­dást keverve a színessel, a té- véfelvétélt a 8 milliméteres amatőrfilmmel. Mindegyiknek van szerepe, önálló jelentősé­ge. Balogh Tamás tanult 2enét, játszott és rendezett amatőr­színpadon, elvégezte a főiskola népművelő—könyvtáros sza­kát, de voltaképpen mindent a leendő pályának, a szíranűvé- szinek alárendelve. Szinte színházban nőtt fel: gyerek­színészként játszott az egykori debreceni színházban Latino- vits Zoltánnal, csodálhatta Si- mor Erzsit, Mens áros Lászlót, Márkus Lászlót, s az akkori »nagy öregeket«, Turóczy Gyu­lát, Hortobágyi Artúrt. A feladatok megkeresik. I*. L. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom