Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
V I L AGP R O L EIA R J A Î ; EGYESÜLJETEK) Ara: 1,20 Ft Nekünk, magyaroknak a tavasz nem egyszerűen évszak, hanem szimbólum. Ami szép és nagyszerű ebben a kis országban, az mind a tavaszhoz, a tél dermesztő hidege után újra kezdődő élethez fűződik. Az 1848—49-es szabadságharc az utolsó volt az akkori Európa nagy forradalmainak sorában, de az egyetlen akkor, mely a nemzeti lobogó mellé — mint Petőfi írta — „a szent világszabadság” vörös zászlóit is kitűzte. Évszázadunkban Magyarország újra a haladás élvonalába állt: 1919-ben, amikor a világon elsőként követte a Nagy Október példáját, kikiáltva a Magyar Tanácsköztársaságot. Végérvényesen 1945 óta, a Szovjetunió oldalán hazánk a szocialista világrendszer, tagjaként a társadalmi haladas élenjárói közé tartozik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fénye világította és világítja be utunkat, a Szovjetunióval való barátság és szövetség felemelke- desünk legbiztosabb alapja. Ez a történelmi tény mély gyökereket eresztett a magyar köz- gondolkodásban. Számunkra történelmi jelentőségű esemény volt, amikor 1948 tavaszán, február 18-án a két ország kormányai aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, amely hazánk legújabb kori történelmének első, valóban egyenjogú kapcsolatokon nyugvó nemzetközi szerződése. Ez a harminc évvel ezelőtti tavasz indított el bennünket új típusú kapcsolataink útján, azon az úton, mely a szabadságot, a függetlenséget, a szocialista építést, a fölemelkedést jelentette és jelenti a magyar nép számára. Méltán hangsúlyozta Kádár János elvtárs: „Népünknek a szabadságot, az új élet lehetőségét a Szovjetunió felszabadító hadserege hozta el, és a szovjet nép segítőként azt követően is velünk volt, jóban és rosszban, harcban ti építőmi.nkában egyaránt.” A két nép közötti internacionalista kapcsolatoknak történelmi gyökereik vannak. A Nagy Október győzelméért százezer magyar internacionalista ragadott fegyvert. A magyar nép örök hálával gondol azokra a százezrekre, akik a szovjet hadsereg tagjaiként magyar földön áldozták életüket a magyar ncp szabadságáért, jelenünkért és jövönkért. A magyar dolgozók a háború véres poklában az első baráti szót, az első darab kenyeret éppen a felszabadító szovjet katonáktól kapták, a német megszállók és magyar fasiszta szekértolóik által kifosztott országunkban az újjáépítés, a termelés 'csakis szovjet segítséggel indulhatott meg. Pedig akkor a szovjet népnek is óriási erőfeszítéseket kellett tennie, akkor kezdte újjáépíteni szétrombolt hazáját. A gazdasági vérkeringés, a közlekedés a szovjet hadseregtől kapott jármüvekkel indulhatott meg; szovjet segítséggel kutatták fel és hozták vissza Magyarországra a nyugatra hurcolt közlekedési eszközöket, hajókat, vasúti kocsikat és mozdonyokat; szovjet segítséggel sikerült helyreállítani mintegy ezer kilométer hosszúságú vasútvonalat; szovjet közreműködéssel indult meg a magyar folyami és a Du- na-tengeri hajózás. * Gazdasági helyzetünk megszilárdításában nagy szerepet játszott a forint megteremtése 1946-ban. Az új pénz árufedezetének megteremtéséhez a Szovjetunió előszállításokkal járult hozzá. A háborús jóvátételt kötelezettséget 1946-ban, illetve 1948-ban mérsékelte, és ez is hozzájárult az új pénz és a magyar gazdasági élet megszilárdításához. A példákat hosszan lehetne sorolni, a példatár jóformán kimeríthetetlen, egyre gazdagabb. Az együttműködés keretében a Szovjetunió jelentős mértékben részt vett Magyarország szocialista nagyiparának megteremtésében. A Dunai Vasmű terveit a Szovjetunió készítette, berendezéseinek túlnyomó részét szállította; a magyar golyóscsapágygyártás megteremtésében is a szovjet iparra támaszkodhattunk. A Székesfehérvári Könnyűfémmű ‘érvéi, gépei szintén a Szovjetunióból érkeztek. Szovjet segítséget kaptunk a magyar vil- lamosenergia-ipar korszerűsítéséhez, az Inotai Hőerőmű építéséhez, a budapesti metró megteremtéséhez. Hasonlóan nagy horderejű a magyar lakásépítési program szempontjából a magyar és a szovjet építőipari ágazatok közti együttműködés. A Szovjetuniótól vásárolt ház- gyárak segítségével évi 14—15 ezer lakás épül Magyarországon. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor, az 1960-as évek elején, az égetően szükséges gépek, traktorok ezreit szállította a Szovjetunió. Ilyen rövid idő alatt és ilyen mennyiségben egyetlen országtól sem kaphattuk volna meg ezt a műszaki segítséget, még kevésbé ilyen kedvező feltételek mellett. Az országain< közötti mezőgazdasági együttműködésnek egyre jelentősebb eredményei vannak. A hatvanas években a korábbi árucsereforgalmi megállapodások mellett mindinkább teret, nyertek az ötéves terveket összehangoló koordinációk, megállapodások. Nagyszerűen bevált a timföld- és alumíniumegyezmény, a közúti járműipar együttmúkodeset szauályozó hosszú Lejáratú egyezmény, a szamiiástecnni- ka és a gyógyszergyártás területen született kooperációs megállapodás, az olefin- és a Zsi- guli-program. A szovjet szállítások nagyobbik része energiahordozókból és más nyersanyagokból áll, amelyek elengedhetetlenek a magyar népgazdaság fejlődéséhez. A magyar—szovjet együttműködésnek csak elnagyolt részleteit említve: az utóbbi másfél évtizedben a kölcsönös árucsere-forgalom évente 16 százalékkal nőtt. Magyarország teljes külkereskedelmi forgalmának cgyjiarmadát a Szovjetunióba szállított, illetve onnan érkező áruk teszik ki. Az országaink közötti külkereskedelmi forgalom tavaly mar elérte a négy- milliárd rubeles értéket, ami húszszorosa a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején lebonyolított évi áruforgalomnak. A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés csaknem három évtizede alatt óriási anyagi értékkel gyarapodott a magyar gazdaság, ezzel párhuzamosan pontosan föl sem becsülhető szellemi kincs is felhalmozódott hazánkban. Ma már nehéz áttekinteni, hány ponton érintkezik a magyar és a szovjet tudósok, mérnökök kutatómunkája. F élezer nagyobb kutatási és fejlesztési témán dolgoznak együtt különböző szakterületeken. A széles körű tudományos programok kialakulásában közrejátszott az is, hogy az oktatásban és általában a szakemberképzésben számottevő együttműködés alakult ki. A ma dolgozó, alkotó magyar értelmiségből kereken hatezren tanultak a Szovjetunióban. Evente ma is 200—240 fiatal kezdi tanulmányait szovjet egyetemeken és főiskolákon, termelési gyakorlatra pedij . ’JJf'rrv-'t” 1490 fiai!»' utazik. A felszabadulás óta eltelt harminchárom évben a kulturális együttműködés is töretlenül fejlődik. Ki ne emlékezne a Szvesnyikov-kó- rus első budapesti szereplésére, amikor a még fűtetlcn színházteremben összezsúfolódó közönség első ízben találkozott a világhírű szovjet kórusművészettel? Emlékezetesek az Alek- szandrqv-együttes nagyszerű magyarországi fellépései; szállóigévé váltak Magyarországon Rajkin szatirikus mondatai, kiemelkedő művészi események voltak Ojsztrah, Gilelsz koncertjei, amelyekre hetekkel előbb már nem lehetett jegyeket kapni. Számos magyar balettművész tanult szóvjet mesterektől. Harminc év alatt 700 irodalmi művet fordítottunk le Magyarországon a Szovjetunió népeinek irodalmából magyarra, mintegy 20 millió példányban. Sokat jelent az Európa-szer- te társlalan magyar nyelvű irodalomnak, hogy a Szovjetunióban 130 magyar író 810 müvét adták ki 30 millió példányban. Ezek a számadatok, eredmények örömteliek. Ezekben testesül meg a mindennapokban országaink internacionalista alapokon nyugvó együttműködése, szoros szövetsége. Szoros a kapcsolatunk a védelmi célokat szolgáló Varsói Szerződésben, a gazdasági együttműködés szervezetében, a KGST-ben, és mindenekelőtt pártjaink és kormányaink tevékenységének minden területén. A proletár internacionalizmus, a Szovjetunió iránti barátság politikánk alapja. „A magyar nép — mondotta Kádár elvtárs — mint igaz barátjára és hatalmas szövetségesére tekint a Szovjetunióra. A magyar—szovjet barátság népeink legjobbjainak a szociplizmuSért közösen vívott harcaiban született, erősödött; eszméink, érdekeink, céljaink azonosságán alapszik, és örök időkre szól.” Ennek a barátságnak ápolója a Magyar— Szovjet Baráti Társaság is, amely 33 éves múltra tekinthet vissztf. Első csoportjai már akkor megalakultak, amikor Budán még dörögtek a fegyverek, országos szervezete 1945 júniusában jött létre. Először mint művelődési társaság működött, amelynek feladata volt az addig tiltott, elnyomott, s így ismeretlen szovjet kulturális értékek — irodalom, zene, film, művészetek — közvetítése a magyar néphez. Csakhamar politikai tömegmozgalommá alakult, amely a két nép közötti barátság szolgálatában állt. Lconyid Iljics Brezsnycv, amikor Budapesten látogatást tett a Barátság Házában, így értékelte az MSZBT munkáját: „A szocialista és kommunista építés minden szakaszában a párt olyan munkaformákat választ ki, amelyek megfelelnek a dolgozók és a nép érdekeinek. A baráti társaságok e formák egyike. Tevékenységükkel a párt eszméinek közvetítőivé válnak. És ebben rejlik a lényeg; ebben van ezeknek a társaságoknak nemcsak a politikai értelme, hanem a politikai értéke is.” A magyar—szovjet barátság jelen van az egész magyar társadalomban. Ennek a kapcsolatnak szakadatlan fejlesztése, legfontosabb nemzeti és nemzetközi érdekünk. Pásztor Gábor: Emlékezzünk (Litográfia) F elszabadulásunkra emlékezik az ország Koszorúzás a Szabadság téri hősi emlékműnél és a Hősök terén Kádár János és Biszku Béla a ''Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. (MTI-fotó — Vigovszki Ferenc felv. — Telefotó — KS) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendezett a Szabadság-téri szovjet hősi emlékműnél. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel, csapatzászlóval. A koszorűzási ünnepségen megjelent Apró Antal, Benke Valéria, Fock Jenő, Huszár István, Németh Károly és Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Borbély Sándor, Gyenes András és Győri Imre, a Központi Bizottság titkárai; Brutyó János, a KEB elnöke, továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk sok vezető személyisége. Az ünnepségen részt vettek a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői is. Kürtszó harsant, amikor Losoncéi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter társaságában — a koszorúzás színhelyére érkezett. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az államfőnek, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszegység sorfala előtt, és üdvözölte a katonákat. A himnuszok elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. A népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a PB tagja és Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára és Biszku Béla, a KB titkára, a PB tagjai; a Minisztertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a PB tagjai helyezték el a koszorút az emlékmű talapzatán. Ezután a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nagykövetségének nevében Vlagyimir J. Pavlov nagykövet, Felu-jí. t . ,.ovettanácsos és Dmtirxj X. Oszadcsij vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé helyezte el a koszorút. / , . - ,. • . .. ,v •. A iliplomáciai testület nevében Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, Gerhard Reinert, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, Shukri Sab- ri Ahmad, az Iraki Köztársaság budíapesti nagykövete, loan Puscas ezredes, a Román Szocialista Köztársaság nagy- követségének katonai és légügyi attaséja, Nguyen Duy Sanh ezredes, vietnami katonai és légügyi attasé, és Heinz Barthel ezredes, az NDK katonai és légügyi attaséja koszorúzott. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Szent- isíványi Gyuláné és Molnár Béla, az országos tanács titkárai helyeztek el koszorút A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és Földvári Aladár, a SZOT elnöke koszorúzott. A magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka koszorúzott. (Folytatás a 2. oldalon) Kitüritetési ünnepség a megyeházán Tegnap délelőtt ünnepséget rendezett az MSZMP Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága és a megyei tanács vb. Az eseményen részt vettek: Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, a pártbizottság titkárai és a tanács elnök- helyettesei, valamint a két testület tagjai. Rostás Károly megyei népfrontelnök megnyitója után Böhm József, a megyei tanács elnöke emlékezett meg a felszabadulás évfordulójáról, és méltatta Somogy eredményeit, a több mint három évtizedes út kiemelkedő állomásait. Ezután az Elnöki Tanács megbízásából kormánykitüntetéseket adott át a szocializmus építésében kiemelkedő eredményeket elért, példamutató dolgozóknak. A hazánk felszabadulásának 33. évfordulóján kitüntetettek névsorát lapunk 2. oldalán kör zöljük. Történelmi tavasz Irta: Abró Antal Ünnepség a Parlamentben A Népköztársaság Elnök Tanácsa hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából eredményes munkájúi elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak és a fegyveres testületek több tágjánál kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy csoport jának Losonczi Pál, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsá na.k elnöke vasárnap délber az Országház kupolacsarnoké ban nyújtotta át az érdemrendeket. Ott volt Lázár György a Minisztertanács elnöke Biszku Béla és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politika Bizottságának tagjai, s Cse- terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára.
