Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-22 / 94. szám

ZÖLDÖVEZETI TER ¥ ALAP/ÁN Az Országos Kardiológiai Intézetben A kardiológiai Intézet új székházában négy szívsebészeti műtő áll az orvosok rendelkezésé re. A gyógyitómunkát a legkorszerűbb elektronikus berendezések sokasága segíti. Képün­kön: műtét az I. sz. műtőben. Az alkohol közelében A lakosságnak - a lakossággal A növényzet éppúgy a »jól Aranysárga badacsonyi szürkebarát csillog, gyöngyö­zik a pohárban. Kitűnő a za- mata, és nóta rejlik benne. A pohár fenekére nézve felötlik bennem a Sárga Sátán. Jack London nevezte így az alko­holt azonos című regényében. Az aranysárga, csillogó, za­matos, kellemes ital minden rossz forrása lehet. Előrebocsátom: nincs meg­békélés. Az alkohol továbbra is öl, butít és nyomorba dönt. Ügy, ahogy a bíróság előtt súlyosbító körülménynek számít az alkohol, legapróbb tévedésünket sem menthetjük az ivássaiL Valóban ki kell rúgnunk időnként a hámból? Sikk a másnaposság? Virtus, hogy mennyi mindent tudunk ösz- szeinni? És mennyi pénzt köl­tünk egy-egy ilyen alkalom­mal? (Erről a vedéglátóipar és a kereskedelem tudna be­számolni.) Időnként megmu­tatjuk, hogyan mulat egy ►»•magyar úr«, megerősítve ez­zel a nemzetközi italozó-élvo­nalban elfoglalt előkelő he­lyezésünket! Egyes szakvéle­mények szerint a mai felnőt­tek már »-menthetetlenek-». Éppen ezért óvodás korban kell kezdeni az át-, illetve helyes irányba nevelést: a fiatalságot, a serdülőket meg­felelő programmal ellátni, hogy eszükbe se jusson az ital. Szerencsére nálunk is i többségben vannak a ki­egyensúlyozott emberek, akik tudják: hol, mikor, mennyit ihatnak úgy, és mikor nem válik a szesz egészségük meg környezetük kárára. Beszél­hetünk józan állapotról, sza­lonspiccről, delirium tremens- rői, s a három változat kö­zött számtalan állapotról. Nincs mód arra, hogy végig­elemezzük a helyzetet Két végletet említek: van, aki ag­resszívvá válik, és van, .akit kenyérre lehet kenni, amikor iszik. A közösség fontos szerepet játszik az italozásban. Egy szocialista brigádtól elvárha­tó, hogy ne tűrje meg, ha­nem nevelje a rendszeresen italozókat Ha valaki iszákos környezetbe kerül, elképzel­hető, hogy maga is iszákossá válik, vagy kiutálja a »közös­ség«. Lehet hatni jó és rossz irányban is... Gyűlöletes fogalommá vált a szó: ivás. Szülőik, házastár­sak, testvérek, szomszédok és az utca embere is érzi az át­kát. Amíg a lakásban iszunk (többnyire) magánügy, de mi­helyt az utcát, a nyilvános helyekét terheljük alkoholos állapotunkkal, közügy lesz Vagy botrány. Bizonyára so­kan látták már, amikor ré­szeget vitt el a mentő. Nem épületes látvány a garázda, a tántorgó részeg sem. Megér­tem a reggel 9 óráig érvé­nyes szesztilalmat, de eszem­be jut az ellenpélda is: a nagy amerikai szesztilalom idején számos gengszter gaz­dagodott meg. Az akció ugyanis ellenakciót váltott ki. Nem egyszer látni nálunk is a vonaton, az autóbuszon, amint előkerülnek a lapos­üvegek a belsőzsebből. Az ita­lozók magukkal hordják a kocsmát... Az alkohol nagy mennyi­ségben méreg, halált okoz. Lassú rombolásával pedig roncsolja a gyomrot, a szívet, a májat, a vesét, emeli a vér­nyomást. Ezzel szemben azt mondják: az ital feldob, elűzi a pillanatnyi rosszkedvet, doppingol. A három napig tartó lako­dalmak, esküvőnek Is beillő keresztelők a rég letűnt dzsentri világot juttatják eszünkbe. A tokaji aszút gyógyszerként emlegetik, a véradás után sör a kárpót­lás, a szoptatós anyák a sört kedvelik, a sportolók a meg­erőltető edzések után sört isz­nak, a bernáthegyi kutya nyakában levő hordóban rum kotyog... Sok a buktató. Nem könnyű leszoktatni az emberiséget az ivásrók Mit csinálnak a kocsmák törzsvendégei 9 óráig? A ri­porterek őket figyelték, kér­dezgették. Pedig nemcsak ők isznak reggel 9 előtt, és nem­csak a kocsmákban. Odahaza, a beépített bárszakrények mélyén hányféle égetett ital és nemes bor rejtőzik? Sokszor elgondoltam, mi­lyen furcsa lenne egy-egy la­kodalom, névadó vagy név­nap alkohol nélkül. Ki kel­lene próbálni! Volna egy javaslatom: alakuljon városunkban anti­alkoholista klub, ahová a nem ivók és a nem dohányzók jár­nának. Azért kapcsolom ösz- sze a kettőt, mert általában az egyik szenvedély maga után hozza a másikat. Van egy ismerősöm, aki nem iszik. Lakodalomban sem. Szabad idejében fest vagy sportol, két gyermeke van. Kedélyál­lapota kiegyensúlyozott, de­rűlátó. ö és a hasonló felfo- gásúak biztosan vállalnák e Mub megalapítását. Számos társadalmi szerv összefogott az alkohol ellen. Több idő­szerű, filmvetítéssel egybekö­tött rendezvényt, felvilágosító előadást kellene tartani, kiál­lításokat nyitni — elrettentő példák bemutatásával. PInezes Szilveszter fölszerelt« településhez tarto­zik ma már, mint — mondjuk — a gáz- és vízvezeték, a jó úthálózat, a megfelelő kom­munális ellátás... Jó pár év­be telt, míg idáig jutottunk. S jóllehet még nem múlt el az átmeneti időszak — hi­szen gyakorta hallani vandál pusztítókról, s ez épp a gon­dolkodásbeli elmaradásnak egyik jele —, napjainkban már tervszerű és szép ered­ményeket fölmutató munká­ról !s beszámolhatunk. Bar­cson például lassan két éve lesz, hogy a nagyközségi kö­zös tanács-vb elhatározta a település zöldövezetének to­vábbfejlesztése érdekében egy középtávú, átfogó terv elké­szítését. A gyors iparosítás, a fokozódó városiasodás »kísé­reteként« ugyanis megnőtt a lakosságnak a természet iránti érdeklődése. Egy lakos — egy fa Barcs szerencsés helyzetben van: környezete kínálja, könnyebbé teszi a zöldövezeti terv megvalósítását S nem­csak arról van szó, mennyi fát virágot kell elültetni, hány parkja legyen a telepü­lésnek, hanem arról is: ho­gyan teremtsék meg az átme­netet a belső területek és a külső zöldövezet között Természetesen a még oly kedvező lehetőségek mellett is sok pénzbe keiül az ilyen terv megvalósítása. Fokozot­tan igaz ez Barcs esetében, hiszen »kirakatban van«: ha­tárátkelőhely. A Pénzügymi­nisztérium épp ezért külön fedezetet adott a határátkelő- hely és az úgynevezett beve­zető szakasz rendezésére, s a pénz nagy része a zöldterü­letek fejlesztését szolgálta. A program keretében — tavaly — többek közt 2 ezer fát, 9 ezer díszcserjét ültettek el, s 50 ezer négyzetméternyi te­rületet* füvesítettek. Sorolhat­nánk még a zöldsávok kiala­kítását, a játszótérépítést, il­letve szökőkút, köztéri díszí­tőelemek, pirogránit virág­tartók vásárlását. Hol tartanak ma Barcson? A zöldövezeti terviből — kétségtelen — sokat megvaló- stottak. A településen több mint 170 ezer négyzetmétert borít pázsit. Korábban azt hallotam, hogy a cél egy la­kos — egy Ja. S az idén is folytatják — a Somogy me­gyei Erdőrendezőség segítsé­gével — a nagyközség fásítá­sát. Negyedmillió forintot költenek rá, ebből 50 ezer fo­rint értéliben kapnak cseme­téket. A zöldövezetek fenntartá­sának, védelmének gondjai gyakorta már a tervező asz­talán jelentkeznek. Elég csak arra utalni: hiába a törekvés az esztétikai és biológiai igé- j nyakét is kielégítő parkosí­tásra, ha nincs hely. S ez gond Barcson is. A Béke—I. lakótelep esetében például. S amikor a növényzet már a földben van, hol a közterüle­teken folyó építkezések, hol a lakosok okozzák a kárt Ezért Barcson januárban megala­kult egy testület, amelynek a zöldövezet védelme szintén a feladatai közé tartozik. Át a gyepen Hozzá kell tenni: a testü­let lehetőségei folytán nem a leghatékonyabban működik. Miután Barcson — a korszerű lakásépítés eredményeként — viszonylag kis helyen össz­pontosul a lakosság, megnőt­tek a zöldterületek védelmé­nek goridjai. Hiszen akár fü­vesítettek, akár nem, az em­berek mindig »átlósan«, a leg­rövidebb úton mennek a cél­juk felé. A gyerekekről nem beszélve — az ő esetükben azonban számolni kell a szin­te csillapíthatatlan mozgás­igénnyel, s ezért része a zöld­övezeti tervnek a játszóterek létesítése. A különböző kor­osztályok igényeinek megfe­lelően készülnek ezek Bar­cson. Az idén például a Bé­A mezőgazdasági üzemeket járva visszatérő pond • mű- trágyaellátás megszervezése. A gazdaságokban ma már a leg­korszerűbb gépek dolgoznak, sok üzemben megszokott gya­korlattá vált a mezőgazdasági repül őgóp vagy helikopter al­kalmazása, folyamatosan nő az üzemek szervezettségi foka, korszerűbb fajtákat termelnek a legújabb növényvédelmi elő­írások betartásával. Nemcsak kötelező, hanem. elsődleges szempont az okszerű tápanyag­gazdálkodás, hiszen közismert, hogy például a kukoricater­mést 27 százalékig befolyásolja a tápanyag-visszapótlás. Ma a laboratóriumok, számítógépek segítségével, teljes részletesség­gel mutatják ki az optimális műtrágyaadagokat, vetésterüle­tekre, — táblákra —, sőt nö­vényfajtákra vonatkozóan is. Az így elkészült tápanyag- visszapótlási javaslatot az üze­mi szakemberek felülvizsgál­ják és — esetleg — módosítják. Sok ember hosszú, fáradtságos munkájával áll össze végül is a gazdaság műtrágyázási terve, s ha már a szükséges pénzala­pokat is biztosították, sőt a megrendelést időben eljut­tatták, mindenki megnyugod­hatna. Ha ... Ha a kereskedel­mi vállalat ezeket az igényeket mind visszaigazolná. Ha a visszaigazoltat időben szállíta­nák. Ha a műtrágya a kért for­ke—II. lakótelepen átadják a nagyközség hetedik játszóte­rét. Említettük: sok megvaló­sult már az úgynevezett kö­zéptávú komplex zöldövezeti tervből, sok azonban még a feladat. Tovább szeretnék nö­velni a kiemelt kategóriába tartozó parkokat, parkosított részeket. Az egyik szép léte­sítmény lesz a somogytarnó- cai autóspihenő hélyén a Má­jus 1. parkerdő. Elkészült már a terve: eszerint autóparkoló, sportpályák, játszótér, esőbe­állók, erdei tomaeszközök és — bár ez még sok minden­től függ — csónakázótó is lesz itt. » Még tervszerűbben Mindez a lakosságnak ké­szül, s megvalósítása féltéte­lezi a lakosság közreműködé­sét Számolnak ezzel Barcs vezetői például az úttörők részvételére a nagyközség vi- rágosításában számítanak, s kialakultak már a szevezett keretek is. A hatékonyabb munka érdekében azonban szükség van még a társadal­mi munkában elvégzendő fel­adatok tervszerűbbé tételére. M. A. mában és minőségben érkezne. Ha a gyár eleget termelne és időben szállítana, és azt gyárta­na, amit a mezőgazdasági üze­mek igényelnek — összetétel­ben és minőségben is. Ha a külföldi alapanyagellátó tarta­ná a határidőket... — és a sor még tovább folytatható. A kérdésekre válaszolni ne­héz, s ez nem is a gazdaságok feladata. Annyi bizonyos, hogy koránt sincs minden, rendben e téren. Mert például hiába a talajvizsgálat, a számítógép ki­dolgozta pontos adat, ha az ér­kező anyagokon nincs jelölve a hatóanyagtartalom, vagy pe­dig csak olyan tág határok kö­zött, hogy a már említett, ok­szerű tervezésre használhatat­lan. Nem is beszélve az olyan tévedésről, mikor karbamid műtrágya helyett takarmány karbamidot kap az üzem. Nem ritka az sem, hogy a gyár eset­leg »kicsivel kevesebbet« szál­lít. À népgazdasági terv elő­irányzata megköveteli, hogy a gazdaságok növeljék termésát­lagukat. S ez rendjén is van. Egyfelől nő tehát az igény, ám ezt nem követi megfelelően a kiszolgá'lóágazat Nem nehéz belátni, hogy az egyensúlyvesz­tés aligha kedvez a biztonsá­gos — és eredményes — terme­lésnek. / Lipák László Egyensúlyvesztés Felelnek a dűlőutakért Nem a mezőőrök — akik -hagyományos« dolgozói, rendbentartói és javítói a ha­tárt átszelő föld utaknak. —, hanem a traktorosok ! A bar­csi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet darányi kerületében, az Istvánéiban levő gép javí­tóműhelyben jegyeztem föl: az Április 4, szocialista brigád egyebeit körött azt vállalta, hogy rendszeresem gondját vi­seli azoknak a dűlőutaknak, amelyeken a brigád tagjai megközelítik — munkájuk so­rán — a különböző határré­szeket. Denhoffer József traktoros, a tíztagú brigád vezetője el­mondta: az utak karbantartá­sa egyrészt a gépkezelők ja­vát szolgálja, hiszen kátyúktól mentes, sima úton könnyebb a dolguk, nem femeklemek meg a sárban, és értékes munka­eszközeiket — a traktorok kö­zött megtalálható az igencsak drága Rába—Steiger éa az MTZ—80-as is — megkímél­hetik az Idő előtti elhasználó­dástól. Másrészt egy másik vállalásukat is nagyobb való­színűséggel teljesíthetik, ha jók a dülőutak: nyári és őszi betakarításkor nem rázódik le annyi termés a szállító jármű­vekről, mintha gondozatlan utakon kellene közlekedniük. Elhatározásuk valóra váltá­sának alapvető módszere, hogy az Április 4. szocialista brigád tagjai munkaterületüket le­eresztett tárcsával közelítik meg. Az utak rendszeres kar­bantartásának hasznáról a gépműhely dolgozói, a szere­lők is tanúskodhatnak: keve­sebb a rongálódás, mérséklő­dött a hibák száma azáltal, hogy jó útviszony között köze­líthetik meg a munkahelyet és térhetnek vissza telephelyük­re az erőgépek. Az istvándi traktorosok pél­dája érdemes arra, hogy má­sok és másutt is kövessék. Nem törvényszerű sehol sem, hogy a mezőőrökre hagyatkoz­zanak — akiknek többsége amúgy Is idős ember — vagy utasításra várjanak, hiszen ésszerűnek látszik, hogy a dű- lőutakat azok gondozzák, akik használják. Nosza, szolgám, tudod te a törvényt Nincs is mit monda­nom. Hírgk jöttek, hogy til­tott lovakat nevelsz, szultáni rangűakkal kereskedsz, ami halállal jár! De így már egé­szen más. Mehetsz és járjál szerencsével ! A nagy jövésmenésben el­dicsekedett a kiváló janicsár lovával minden török küldött­ségnek. Néhány hónap telik, a basa egy szakértőnek találta bemutatni Mohamed lovainak leszármazottját, apám ajándé­kát. A szakértő, minden hájjal megkent török, fölismerte a korcsot. Szép ló volt az, meg jó lő, de semmi köze a pró­féta öt kancájának leszárma­zottaihoz. Mert az ékszerként őrzött temerimi lovak, mind abból a vérből eredeztek. Ezek voltak a Saklany, a Maneki, a Dzsulfe és a Tuzse. De az ajándékló nem az volt. Abból sajnált volna apám a kapzsi basának akár egy csipetnyit is adni. Hát azok akkoriban for­dultak rahm pénzre. No, a Haszán basa vendége beleverte a csúfot az ajándék lóba. Jött a gyorsfutár megint, hogy de azonnal Haszán elé. Nem ment üres kézzel most sem apám. Két jó lovat veze­tett, de ezek se a szerájból valók. Állt a basa elé. Tudta, hogy baj van Köpe- cen. Előzőleg kicsi vásárhelyi bojtárával a városba hajtatta a gazdák lovait, anyámat, én- gem fölmálházott, hogy ballag- dáljunk Battonyának. Anyám megfordult arra néhányszor apámmal, de a lovak is tudták a járást. Mentünk, apám meg be, a basa elé. Másnap ért utol bennünket Kupapusztán. Jól sejtette sor­sa fordulását Fejét éppen gá- ziságára való tekintettel nem vették, csak az adomány föl­det. Szóval mazullá tették, azaz kegyvesztetté. Kupapuszta pedig egy Ráso- nyi nevű keresztény vitézé volt. Pár esztendeje bérlegelő­nek adta ki, apám lovas ba­rátjának, Szekerész Ferkóoak. Ott; lakott Szekerész a pusz­tán, s úgy fogadott bennünket, mint a vér szerinti rokonait. Az ő oltalma alatt voltak a mohamed lovak is, aranyos- kodhatott velünk, ott volt az érték a keze ügyében. Szükséget nem szenvedtünk semmiben, és nem emlékszem, hogy anyám egy könnycseppet is ejtett volna batidai veszte­ségünkért. Ez a tájék még járatlanabb volt, mint a tőfolyók mente. Itt járt a Kupa. Jobban mond­va buttogott, lappangott. Nem folyt. Elterebélyeeedett, csi­nált olyan karéjozó vizes lá­pokat, aki nem tudta zsombé- kosai között a járást, az elve­szett Tele mindenféle vadká- csasággal az aranyosfejűektől a csörgőkig. És kanalos gémek, gázlók, lillék, kárakatomák, íbiszek. Szekerészék Tornyára jártak bevásárolni. Só kellett, olaj, zsír, orvosság, gúnya. Tornya napi járóföldre esett. Hajnalon indultak, este haza­értek. A fejünk se fájt. Ha­nem a hadjárások erősödtek. Hol a török csapott szét a tor­nyai, lippai, aradi árusok kö­zött, hol a magyarok semmiz- ték ki mindenéből a vásározó népeket. Egy bikanyálas őszi regge­len télre valókért fölpakolt Szekerész, meg apámék, hogy megfordítják a pénzüket Tor­nyán. Magam maradtam a ré­ti tanyában állatőrzőneb. El­jött az este apámék nélkül. De még a másnap este is, csak ódavannak. Harmadnap, nem láttam a sírástól, éhségtől. Féltem a zúgó nádasok között. Leskelődtem egy hetet, hogy is mehetnék utánuk a vakvi­lágba? Hiszen, ha tehetnék, jönnének ők maguk. Kicsi szalonnákon, madártojásokon eléldegéltem volna én sokáig. Az udvaron volt egy óriási mocsártölgy, de százágú. Ko­ronája ellátszott Kevermesig. Mivel éjszakára járogattak a nádi csikaszok, én fölsubáztam magam alvásra a fa hegyébe. Hiszen a nádból való házun­kon az ajtót a szél is kinyit­hatja. Úgy fölnyalnak az azok engem, ahogy a fácántojást szokták. No, elsírtam magam a fa­koronán is, úgy apámék után két hétre, hogy azok. biz nem is léteznek tán a létő világon, mikor egy éjszaka lódobogás­ra ébredek. De megismerem a horkantásairól is a mieinket! Apám az örökölt lovak első csikóját használta, a Kakas nevűt, anyám meg egy szelíd kancán kocogott piacolni, Bársonynak hívták. Szekerész is egy apámtól kapotton járt, a Betyáron. Hát a messzi fuj- tatásukat fölismertem. r. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom