Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-22 / 94. szám

Születésének 80. évfordulóján

0

A természetről

áráéi «aber vagyak, t&A várod ember; szere ban az utca forgatagát a kávéház füstjét, as emelete« házak képét szobám ablakából. Élvezettel ízlelem a különböző kerületek másféle hangulatait És ha idegenben járok, akkor is általában inkább a városokat és városi látnivalókat keresem fel, mintsem a szabad természetet Sohase voltam amolyan igazi kirándulós vagy éppen túrázó természetű emlber, hanem amióta a háború éveiben fölöttébb kényelmetlen esztendőket voltam kénytelen átélni erdőben, mezőben, hegyekben, hát azóta még kevésbé indulok csak. úgy jó- szántamből azokra a tájakra, amelyeket a hajdani biedermeier ízlés a természet lágy ötének mondott Saját tapasztalatból tudom, hogy ez az ©! egyáltalán nem lágy.

És mégis: sokféle rejtett szál fűz a természethez. Szomorú volna az életem, ha városi létemre nem lehetne szakadatlan kapcsolatom vizekhez, erdőkhöz, mezőkhöz, s mindahhoz, ami életkedvet pezsditve ét Személyes köÄ diákok . által megválasztott igazgató és tantestülete tegnap gyors és békés puccsal megszerezte a hatalmat a kaposvári Táncsics gimnáziumban. Délután két órakor Mi- hilyfalvi László igazgatóhe- tyettes a VTK — Volt Tanárok Kasztja — tagja átadta az iskola kulcsát Kardos. Évának, a diákigazgatónak, az SZDK — Szabad Diákok Kasztja — tagjának. A két kaszt létezéséről az új igazgatóhelyettes beszédéből szerzett tudomást a »tömegbázis«, azaz: a diákság A beszédet nagy nevetés kísérte, íme néhány szemelvény: »Fel kell készülnünk az esetleges ellenpuccsra; már az is gyanús, hogy ma egy kis ideig jó idő volt... A VTK tagjai szigorú szabályokat kötelesek betartani. A volt tanárok kasztjára nézve kötelező fik- utcán is a kultúremberhez méltó viselkedés, épp ezért a holnapi Rákóczi-meccsen a megengedett legkeményebb kifejezés: ejnye, te buta. A VTK tagjai kötelesek a következő köszönéssel üdvözölni egymást: Aki előre köszön azt mondja: nálunk csak... aki fogadja, így szól: ... okos diákok vannak.«

Ugyanilyen vidám hangulatban zajlottak a diáknapok eseményei tegnap reggeltől estig. A rendezvény reggel az iskolarádáő különkiadásával

zöm van a növényekhez és az

állatokhoz.

Életemnek csupán egyik felét élem szeretett városomban. Májustól szeptemberig falun lakom, közelemben a Duna, szemem körül szelíd laniká.iú hegyek, a tájon erdőle és mezők, házam kis kertjében virágok. Annak a levegőnek ott természetszaga van. Közel élek ott városomhoz, 40—45 perc alatt megteszem az utat pesti és visegrádi otthonom között. Ha dolgom van, vágy benső szükségét érzem a városi kavargásnak, néhány órára bármikor beszaladhatok, hogy azután siessek is vissza a hegyoldalak számlálhatatlan szín- árnyalatai közé. Ügy élvezem nyaranta a fák és virágok látványát, mint képzőművészeti alkotást: élem a szépségüket, a legősibb és legmaradandóbb szépséget, amelyet a természet ad. Ott szebb a nappali fényekkel ragyogó égbolt és az éjszaka csiílabeszélgetésem is, amelyre meghívták Franki Péter kandidátust, az iskola öregdiákját

Délután a neutronbomba ellen tiltakozó nagygyűlést tartottak az iskola udvarán, ezen ott voltak a kaposvári ifjúság képviselői is.

A tegnapi napot táncházzal zárták.

gaívai szikrázó égbolt is, mint városomban. Ott élvezem a lélegzetvételt is, és ott, az üdítően jó levegőben azt is észreveszem, ; hogy szeretett városomban milyen rossz a levegő.

És a madarak csicsergése! Kora hajnalban kezdődik. Jó alvó vagyok, erre mégis fölébredek. Nem, nem fölriadok, hanem a madarak megszólalására az álomból alig ébrenlétbe fordulok, tudomásul veszem a természet hangjainak derűs nyugalmát, s újra elalszom. Madárszó azonban napközben is fölhangzik itt- ott, s nem egyszer diófám oldalán kopogtatni kezd a harkály. Ezek a természet szelíd hangjai, akárcsak a távoli kutyaugatás, a szomszéd kakas felkukorékolása, vagy a mellémkuporodó macska dorombolása. Az élő természet hangja mindig szelíd, még akkor is, ha kutyám mérgesen össze vicsorog az utcabeli nagyhangú kuvasszal. A terrendez: visszaszerz! az iskola kulcsát és helyreáll a régi rend. Ötödször tartanak diákuralmat a Táncsics gimnáziumban. Valószínűleg ugyanolyan kedves élményekkel gazdagodnak a diákok és a tanárok, mint korábban.

msészst haragos hangjait az

élettelen erők dargeük, seú- gatják fülünkbe, amikor «datent viharra zendül a* ég vagy szélvihar fut át utcákon, kerteken, megnyikorgat- va a háztető eresztékeit ősidők óta félelmetes a természet személytelen haragja, de falun, a magas ég alatt, a lankás hegyoldalak között ezt is szépségként éli át a lélek.

Néha arra gondolok, hogy talán azért tudok olyan hívő, lelkes urbánus lenni, mert nem vagyok bezárva a városba, nem kell mindig itt élnem, hanem hónapokat töltök falun.

Hosszú évek alatt, tervszerű munkával és kitartással rendeztük be feleségemmel ezt a kétlaiki életformát: úgy lenni városi embernek, hogy ugyanúgy otthon lehessünk falun, közel a természethez. Ott nem is kell az embernek kirándulnia, hiszen a kirándulás bejön a kertbe, a lugasba, a tornácra, a tárt ablakokon át beárad a szó-; bákba.

És itt vannak a virágok meg a zöld növények. Viseg- rádon a kertünk tele van. virággal Én legjobban a tulipánt kedvelem, ezt a formát a természet iparművészi kedvében találta ki. De ha elmúlt a tulipán évadja, jön a liliom. A liliomot ugyan feleségem kevésbé kedveli, de az én kedvemért gondoskodik róla, hogy hosszú sorban magasodjanak a tornác alatt. És a nagyon kis kertet elöntik a többiek: a rózsa, a dália, a százszorszép, a szarkaláb, a tornácra fölfutó derűs hajnalka, és a sarokban gőgösen néz le a többiekre a sárga lámgú napraforgó. De városi lakásunk sarkában is egész télen át zöldellnek a cserépben gyökeredző zöld növények. Az egyik sarkunk télikert. A természet velünk idebent van az urbánus otthonban is.

V

árosi ember vagyok, mégsem szakadtam el a természettől. Tudom, hogy magam is a természet szülötte vagyok, rokona az állatoknak, a növényeknek, s ha szervezetem vegyi összetételét tudomásul veszem, akkor azt is tudom, hogy még a kőzeteknek és a személytelen erőknek is rokona vagyok. Bennem él, tevékenykedik a természet, és városi lakó létemre magam felé lépek vissza, ha kutyámmal játszom, vagy virágokban gyönyörködöm, vagy amikor a tavaszi és nyári hónapokban falusi otthonomban oly közel élek a természet egészéhez.

Hegedűs Gésa

Két kaszt a gimnáziumban

Diákpuccs Kaposváron

Fodor Józsefre emlékezünk

Nyolcvan éve, 1898 április 22-én született Nagyilondán Fodor József költő, a Nyugat második nemzedékének jelentős alkotója. Fiatalon, szinte az iskolapadból került az I. világháború lövészárkaiba, 1919-ben pedig vöröskatonaként harcolt a Tanácsköztársaságért. Költői kibontakozásával párhuzamosan, a húszas-harmincas években bátor, humanista publicisztikákkal szállt szembe az erősödő fasizmussal ; később

kapcsolatot talált az illegális kommunista mozgalommal is. A felszabadulás után az irodalmi élet egyik lelkes szervezője, vezető egyénisége lett. Az ötvenes évek kiszorítottsága után 1957-től ismét aktív szervezője volt az újjászülető irodalmi életnek egészen haláláig, 1972Éber intellektussal élte át — a vele egyidős, kortárs írók legíobbjaihoz hasonlóan — századunk történelmének fölemelő és megrázó eseményeit, forradalmi reményeit és tragikus fordulatait. Tudatos erkölcsi eltökéltséggel vállalta az írástudó klasszikus szerepét, a költő hivatását: »az Eszmény és az Ember szolgálatát«.

Korai verseit a haladó eszmékért és hagyományokért he- vülő lelkesedés hatotta át. Az átélt történelmi viharok következtében hangjában hol az életöröm ódái zengése erősödött föl, hol a kétely: a valóságra való keserű ráébredés. A tragikus életérzés és kiábrándulás ellenére is mindvégig kitartott azonban eszméi mellett;

költészete hitvallás és kiállás az emberi kultúráért, a szabadságért.

Fodor József harcos humanizmusa, metaforák gazdagságából épülő modern, egyéni költői nyelve, filozofikus látásmódja nagy hatást gyakorolt a harmincas-negyvenes évek magyar költészetére. A hatvanas években ismét gazdagon kivirágzott költészete, öregkori verseiben az emberi létezés és elmúlás zaklató és fölemelő kérdéseire keresett választ, s az ódái szárnyalást elmélyülő gondolatiság hitelesíti a bölcsesség szózataivá. '

Zöldelljetek növények

Zöldettjetek, növények, fedjetek be Mindent, amit a tegnap itt hagyott.

Gazt és lomót —,s hintsetek el helyette Bíbor, at any s hóvirág-csillagot:

S még ott is, hói kiélt, unt régi termés Iszonyit, mint rút kísérteti váz,

Nőjön virág s virág, mig benne elvész.

Mi volt, s friss kél helyén, száz s újra száz.

Növények, virágok, ím, mind újulnak!

El, hulladék, nyomorult ronda foltok,

Emléke is vesszen sok-szennyú múltnak!

Már a fényes vizek nyílt torka boldog,

Hogy börtönük tűnt és csúf téli-gond-nyom. (Ho”y táncolt, mint vonult le mind a dombon!)

Nagyatádi sárga és piros házak

Szín és forma

kezdődött, ezután a diák tanárok tartottak órákat, majd kulturális és sportrendezvények következtek. Több vetélkedő zajlott le: tréfás és komoly versengés folyt a zenéről, az irodalomról. Tanár— diák sportmérkőzéseket is tartottak.

A kulcsátadásra a Táncsics- tábla megkoszorúzása után került sor. Nagy érdeklődés kísérte a dr. Balázs Józseffel, a külügyi intézet munkatársával megrendezed találkozót, és sokan részt vettek azon a

Megszületett a döntés az idei Derkovits-ösztöndi jakról Az ösztöndíj-bizottság javaslata alapján, a Kulturális Minisztérium 1978-ban újabb tíz fiatal képzőművésznek — közöttük három festő-, négy szobrász- és három grafikus- művésznek — ítélte oda az idei Derkovits-ösztöndíjakat. Ezenkívül további öt művész fiatalt részesítettek egy évre szóló, úgynevezett kis ösztöndíjban,

A* egyébként nyilvános pályázatra az idén több mint százan adták be kérelmüket

• * •

Ma folytatódik a rendezvénysorozat. Érdekesnek ígérkezik a Minek nevezzelek? kupa, amelynek során például futva-evésben és hasonló sportágakban» mérik össze erejüket a diákok. Délután ku- tyakiállítás lesz : ölebekkel,

utcán fogott kóbor kutyákkal és más állatokkal lehet benevezni.

A komoly programok közül kiemelkedik a Rajhona Adómmal. tartandó találkozó.

Az előrejelzések szerint a VTK ma este ellenpuccsot

Érmek megfelelően — a bizottság javaslata alapján —a Kulturális Minisztérium az idén a következő művészeket részesítette Derkovits ösztöndíjban: Barabás László budapesti festő-, Fábián Dénes gödöllői grafikus-, Fehér László táci festő-, Fitz János budapesti szobrász-, Földi Péter Somoskőújfalui festő- és Fü- löp Ilona orosházi grafikusművészt, valamint Kliegl Sándor és Máté István hódmezővásárhelyi szobrászművészekét, továbbá Pusztai Ágoston budapesti szobrász- és Püspö- ky István budapesti grafikus- művéset.

 várOS központja a város arca. A látogató elsősorban arról ítél, hogy milyen állapotban vannak a legfontosabb házak, középületek. Ezt az arculatot nagyban meghatározza a szín. Egyhangú, szürke épület összhatása lehangoló. A jól megválasztott, élénk, az épületekhez és a város hagyományaihoz alkalmazkodó színek még a kevésbé elegáns homlokzatú házak, épületegyüttesek látványát is kiemelik, odavonzzák a szemet.

Jól tudják ezt Nagyatádon is. Ennék szellemében kezdődött meg tavaly a városközpot tatarozása, csinosítása. Színterv készült, amelyet alaposan megvitattak a városszépítő egyesületben. Művészek, építészek, tanácsi szakemberek mondták el véleményüket a városközpont épületeinek leendő színeiről, és kisebb módosítással el is fogadták. Ennek alapján végzi a munkát Nagyatádon a költség- vetési üzem.

— Folyamatosan újítja fel az üzem a házakat, intézményeket — válaszolt kérdésünkre Hűhót/ Sándor, a városi tanács elnökhelyettese. — Most a cukrászda tatarozását végzik. Ügy számítjuk, hogy két év alatt sor kerülhet az összes állami lakóház éi • közintézmény homlokzatának festésére a városközpontban. A magánházak festése is — aimi fontos városi érdek — a színterv szerint történik. Nem könnyű munka a különböző technológiák és festékek helyes alkalmazása. A városszépítő egyesület nemcsak a régi épületek tatarozására gondol, hanem figyelme az ezután épülő újakra is kiterjed: ezek színezésére is kidolgozza javaslatait.

A színtervet Kaposváron, a Tervező Vállalatnál készítette munkatársával Csutkái Eszter tervező-színdinamikus. Ez volt az első ilyen átfogó, egész városközpontot érintő megbízatása.

— Mire kell ügyelni a tervezésnél?

— Nagyatádon távlatilag vár rosközpont-eekonstrukcióra kerül sor. A színterv összeállításánál ezért először is ki kellett bogarásznunk, mi az, ami érték és a rekonstrukció után is megmarad. A város főtere egészen sajátos elhelyezésű. Magja egy hatalmas park, a fák eltakarják a kilátást, s az egyik oldalról nem látszik a másik. Ezért nem kellett ügyelnünk a szemben lévő épületek szigorú összhangjára. Nehezítette viszont a dolgunkat, hogy több üres telek (foghíj) Van a területen, s tekintettel voltunk a majdani épület homlokzatának térformáló szerepére *.

A színterv elkészítéséhez elvégezték a házak egyedi vizsgálatát. Több olyan szempont alapján dolgoztak a tervezők, amelyet a végső színek kialakításánál általában figyelembe kell venni, de a gyakorlati színezésnél mégis ritkán történik1 meg. A színeket bonyolultan befolyásolják az éghajlati viszonyok. Magyarország főként kontinentális éghajlatú, levegőjét csak kismértékben tisztítják friss szél járások, mint a tengerparti országokét A középületek gyorsan porosodnak, színük fakúL Ezért több élénk és erősebb színt terveztek, hogy a hatás ne gyengüljön évek múltán se. Milyen az épületek tájolása? Északi vagy déli? — ez sem mindegy. Az egyiket előnyösen, a másikat kevésbé előnyösen éri a napfény.

Nagyatádon a városközpontban nincsenek magas házak: földszintes vagy két-nárosnszin- tes épületek szegélyezik a központi teret. Ez ugyancsak fontos szempont Színezéssel elérhető, hogy az alacsony épületek homlokzata a látómezőben kitágul vagy összehúzódik. Így páratlanul egységes hatás érhető el.

— Milyen színeiket kedvelnék Magyarországon, s hogyan alkalmazzák ezt a nagyatádi tervezésnél?

— Az emberek általában a meleg színeket szeretik, s mi a legtöbb épületnél, a színharmónia szabta kereteken belül, ezeket alkalmaztuk. Magyarországon a szem leginkább a sárgát szokta meg, ilyenformán a megszokás egyfajta értékítéletet is kifejez. Nem mindegy azonban, hogy a sárgának milyen változatát alkalmazzuk; mi főleg a meleg, világos sárgákat terveztük. Arra törekedtünk, hogy a sárga melegségét átvigyük más színbe.

— És az erősebb színek?

— Csak módjával terveztünk ilyeneket. Ott, ahol az építészetileg jellegtelen házak egyhangúságát a jobban megformált homlokzatokhoz kellett igazítani. A szín az építészeti megformálásnak egyik eleme, s mi igyekeztünk is a legmesz- szebhmenőkig élni ezzel a felméréssel. A kivitelezőknek azt javasolnánk, hogy az osztrák licenc alapján gyártott Stollo- gen-színeket alkalmazzák, ezeknek csaknem 300 változata van. De jók a Budalakk termékei is. Sok függ a helyes színkeveréstől

Nagyatádon valami elkezdődött. Valami új, ami már nagyon hiányzott A tér és a forma mellett polgárjogot nyert a szín. Jó közérzetünkért, az emberibb környezetkialakí- tás szellemében.

Csupor Tibor

üj Dcrkovits-díjasok