Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-21 / 93. szám

Egy terv kudarca Az amerikai elnöknek az a döntése, hogy feloldja a Tö­rökországgal szemben az 1974- es ciprusi inváziót követően elrendelt fegyverszállítási em­bargót, nagyon kedvezőtlen visszhangot keltett Görögor­szágban és a görög ciprióták körében. Alighanem ez volt az oka annak, hogy egy hete a ciprusi török közösség képvi­selői Bécsben átnyújtották Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kámak a szigetország problé­mái rendezésére vonatkozó legújabb javaslatait. Ezeket előzetesen Ankarával is egyez­tették, t tárgyalási alapul szánták a közösségi megbeszé­lések újabb fordulójára. Sok új nincs a török ciprió­ták mostani rendezési ajánla­tában: laza államszövetséget javasolnak, valamint kilátásba helyezik, hogy a jelenleg el­lenőrzésük alatt álló terület mintegy 5 százalékát hajlan­dók átengedni a görög közös­ségnek. Ez az általuk elkép­zelt államszövetség gyakorlati­lag véget vetne a Ciprusi Köz­társaság egységének. Ami pe­dig a területi »engedményt« illeti, az teljes mértékben fi­gyelmen kívül hagyja a né­pességi arányt. A helyzet ugyanis az, hogy a szigetor­szág lakosságának — mintegy 700 ezer ember — 80 százalé­kát a görög ciprióták teszik ki. Ezzel szemben a 18 száza­léknyi török kisebbség — a törökországi csapatok segítsé­gével — jelenleg Ciprus terü­letének csaknem 40 százalékát birtokolja. A török fél továb­bá nem járul hozzá ahhoz sem, hogy a több mint 180 ezer görög ciprióta menekült visszatelepüljön a szigetország északi részében elhagyott ott­honába. Nem meglepő ezek után, hogy a Waldheim által ugyan »konstruktívnak« nevezett tö­rök tervet a görög fél vissza­utasította. Szpirosz Kiprianu államfő kijelentette: a török javaslatok teljes mértékben elfogadhatatlanok és nem nyújtanak semmi alapot a közösségi tárgyalások újrafel- vételére. Válaszképpen Denktas, a török ciprióták ve­zetője élesen bírálta a ciprusi kormányt az — úgymond — negatív magatartásáért. Így hát az Ankarában fogant kezde- ményezés máris zátonyra fu­tott. ■ : t ... S : F« V« Folytatta munkáját az SKP IX. kongresszusa *AZ APARTHEID HÉTKÖZNAPJAI Vita a beszámolóról Csütörtökön délelőtt a köz­ponti bizottság beszámolójának megvitatásával folytatta mun­káját a Spanyol Kommunista Párt IX. kongresszusa. A be­számolóhoz, amelyet szerdán Santiago Carrillo főtitkár is­mertetett, a küldöttségek szó­vivői szóltak hozzá, miután előzetesen szerda este küldött­ségek zárt ülésén megvitatták a beszámolót és kialakították véleményüket róla. A felszólalók általában egyetértésüket fejezték ki a beszámolóval és annak politi­kai irányvonalával, de java­solták néhány tekintetben va­ló kiegészítését, s egyes vonat­kozásokban módosítását. A kongresszus elé terjesztett két dokumentumnak, a politikai javaslatok tervezetének és az új szervezeti szabályzatnak szövegéről azonban még nem esett szó, mivel a kongresszus azokat külön napirendi pont­ként vitatja meg. A csütörtök délelőtti vitá­ban felszólalók, közöttük az SKP legnagyobb szervezetei: a katalán, az andaluziai és a madridi nevében felszólaló küldöttek nagy súlyt helyeztek a munkásosztály szerepének erősebb hangsúlyozására. Sok szó esett a felszólalásokban az országban most kialakuló au­tonómiákról, és annak a szük­ségességét is hangoztatták, hogy a pártnak szervezetileg is alkalmazkodnia kell az auto­nómiák létrejöttének tényéhez azzal, hogy a párt mostani szervezetei az SKP keretén be­lül önálló pártokká válnak, ha­sonlóan ahhoz, ami Asturiá- ban, Galíciában és a Baszk­földön már fennáll Nemzetközi kérdésekről szól­va javasolták a neutronbomba elítélését. Élesen ellenezték Spanyolország NATO-ba való belépésének a tervét, és szól­tak a testvérpártokkal közöt­tük a szocialista országokban működő testvérpártokkal való viszonyról is. A vitában a KB nevében fel­szólalt Marcelino Camacho, a végrehajtó bizottság tagja:, a munkásbizottságok vezetője, aki a munkásosztály szerepé­ről beszélt, és azt hangsúlyoz­ta, hogy a spanyol munkás- osztály az elért eredményeket nem ajándékba kapta, hanem azt kemény harccal: üldözteté­sek, bebörtönzések és meggyil­koltatások árán vívta ki. A vitát a központi bizottság beszámolójáról a kongresszus ma délelőtt folytatja. Szoyjet—amerikai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) ebéd során poháricöszöntőt mondott a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésére. A megbeszélések csütörtök délután folytatódtak. A tárgyalásokon szovjet részről részt vesz Nyikolaj Ogarkov marsall, a Szovjet­unió honvédelmi miniszteré­nek első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nöke, Georgij Komyijenko és Vlagyimir Szemjonov külügy­miniszter-helyettesek, vala­mint Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete. Amerikai rész­ről a tárgyaló küldöttség tag­ja Malcolm Toon, az Egyesült Rauf^ Államok moszkvai nagyköve­te, Paul Warnke, a fegyver­zetellenőrzést és leszerelési hivatal igazgatója. Marshal Shulman, a külügyminiszter külön tanácsadója. Mindkét küldöttségben más hivatalos személyiségek Is részt vesz­nek. (MTI) Új NSZK „csodaf” Felszólalások a szakszervezeti világkongresszuson (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtti' ülésen ismertet­tek annak az üdvözlő üzenet­nek a szövegét, amelyet Jász- szer Arafat, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet végre­Maro fényképe — szerdai újsággal Ä »Vörös Brigádok« terror­szervezet tegnap Aldo Mórát ábrázoló fényképet juttattak el a római II Messaggero című laphoz. A fényképen világosan kivehető, hogy Moro a La Re- publica című napilap április 19-i, szerdai számát tartja ke­zében. A fekete-fehér fényké­pen Moro, csakúgy, mint az elrablása után éljuttatott első fényképen, nem látszik meg­viseltnek. Szakértőknek azon­ban még meg kell vizsgálniuk az újabb képet, nem összeírná- solás eredménye-e. A vizsgá­lat még tart. A terrorszervezet a fénykép mellett újabb közleményt is közreadott, amelyben további 48 óra haladékot ad a kor­mánynak arra, hogy Morót be­börtönzött társaik szabadon bocsátásának fejében kicserél­je. A »Vörös Brigádok« hete­dik közleményét milánói, to­rinói és genovai lapok szer­kesztőségéhez juttatták eL Az újabb közlemény a Moro meg­gyilkolását bejelentő keddi üzenetet hamisnak nevezi, de az üzenet küldői nem cáfolják, hogy azt is ők juttatták el a sajtónak. hajtő bizottságának elnöke intézett a kongresszushoz. A magyar szakszervezeti küldöttség folytatta a hivata­los programon kívüli meg­beszéléseit más kongresszusi részvevőikkel a kétoldalú kap­csolatok fejlesztéséről és egyéb időszerű szakszerve­zeti kérdésekről. Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára, a kül­döttség vezetője a szíri ai, az angolai és a finn szakszer­vezeti mozgalom képviselői­vel találkozott, a delegáció más tagjai pedig libanoni amerikai, osztrák, tanzániai, lengyel, NDK-beli és szovjet szakszervezeti tisztségvise­lőkkel, továbbá az afrikai szakszervezeti egységszerve­zet küldöttével folytattak esz­mecserét. Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: A nyugatnémet hadsereg új »csodafegyverrel« rendelke­zik, amely céljait és hatását tekintve felveszi a versenyt a neutronbombával. Az eddig szigorú titokban tartott uni­verzális szorobomiba tulaj­donságairól az első részletek most kerültek nyilvánosságra Bonnban. A Luftwaffe a nyolcvanas évek elején rendszeresítendő Tomado típusú új harci re­pülőgépeit szerelik majd fel az MW—1 nevű új fegyverrel — mintegy 50 millió márka értékben. A »fakoron« magasságban* is hangsebességgel repülő Tomado személyzete rakéta­szerűén képes kioldani a bombát, amely azzal négy­ezer rész-bombára válik szét. A célpont minőségétől füg­gően a pilóta még a kioldás előtt — kilencven féle válto­zatban — meghatározza az egyes alkotóelemek arányát és hatásfokát A részbombák kö­zött páncéltörő robbanó lö­vedékek, mágneses és akusz­tikai érzékelőkkel ellátott időzített aknák, multiszenzo­ros repeszbombák, valamint két újfajta, nagy hatású »ra­vasz« bomba található: az egyik földrengésszerű hatás­sal toronyma ga&ságúra »gyű­ri« az országutakat, a másik a »bunkerbomba«, képes mindenfajta betonépítmény, »különlegesen körmönfont módszerekkel történő meg­semmisítésére« —■ ahogy azt nyugtnémet katonai szakértők állítják. Az új »csodafegyver« iránt hatalmas az érdeklődés a nyugati katonai szövetségen beüüL Kanada már jelezte vá­sárlási szándékát, az Egyesült Államok pedig »kölcsönkért« kísérleti példányokat. hogy »hazai terepen« próbálja ki az új fegyver hatását A Bundeswehr haditechni­kának ez a torzszülöttje, ha­tásában messze felülmúlja .az amerikai kartácsbombákat, amelyeket Izrael nemrég — dél-libanoni agressziója so­rán — polgári célpontok el­len vetett be. Az MW—1 nyu­gatnémet alkotói most azzal védekeznek, hogy bombájuk »lényegében humánus« fegy­ver: bevetésére »kizárólag katonai célpontok ellen kerül­het sor«. Andreas von Bülow had­ügyi államtitkár televíziós nyilatkozatban sietett kije­lenteni: az új bomba további előnye, hogy »magasan tartja a nukleáris küszöböt« — más szóval feleslegessé teszi atom­fegyverék bevetését »korlá­tozott konfliktusok esetén«. A nyugatnémet hadsereg — saját vezetőinek állítása sze­rint — a NATO legerősebb hagyományos fegyverzetű ütőereje, amely azonban állí­tólag »csupán védelmi felada­tok ellátására alkalmas«. Az »univerzális szó rabomba« be­vezetése azonban ékes cáfo­lata ennek az állításnak. Két esküvő következményei .Szavazatszámlálás" a Pentagonban Végre kaptunk két olyan levelet, amelyik helyesli a neutronbombát. Az egyiket egy fegyvergyáros írta, a má­sikat egy ápolt a szomszéd té­bolydából. (A Berliner Zeitung) Tanácskozik a Bolgár KP országos értekezlete Todor Zsivkov beszédének elején elmondotta, hogy a BKP KB Politikai Bizottsága a múlt év végén elemezte az ország társadalmi-gazdasági fejlődését, és arra a követ­keztetésre jutott, hogy a je­lenlegi szakaszban Bulgária fejlődésének legdöntőbb kér­dése a munka szocialista szer­vezésének tökéletesítése és a gazdasági tevékenység terv- szerűségének fokozása. A BKP KB első titkára Bulgária társadalmi-gazda­sági fejlődésének sajátossá­gait elemezve hangsúlyozta, hogy a hetedik ötéves terv első két évében Bulgária si­keresen fejlesztette gazdasá­gát, s ennek eredményekép­pen továbbra is gyors ütem­ben emelkedett a nemzeti jö­vedelem és az ipari termelés. Rámutatott, hogy ebben az időszakban jelentősen kibő­vült a termelés anyagi-mű­szaki bázisa, és sikeresen va­lósul meg a hetedik bolgár ötéves terv fö jelszava — a minőség javítása és a haté­konyság fokozása. Az eredmé­nyek alapján — emelte ki Zsivkov — egyre teljesebb mértékben lehet kielégíteni a nép anyagi és szellemi szükségleteit, újabb sikerek születnek a tudományban és a kultúrában, megszilárdult és tartalmilag tovább gazda­godott a szocialista életmód, megszilárdult a> nép eszmei- politikai egysége A gazdasági fejlődésről szólva a BKP KB első titkára rámutatott, hogy az elmúlt két évben a bolgár gazdaság szerkezetében dinamikus vál­tozások mentek végbe. Az ipar vezető szerepe megerő­södött — mondotta a szónok. — A termelési kapacitások felújítása és korszerűsítése folyamatosan megvalósul, az ország külkereskedelmi for­galma állandóan növekedik. A továbbiakban Todor Zsivkov részletesen elemezte a munkaszervezés problé­máit, és rámutatott, hogy ez olyan tényező, amely a le­hető legszorosabban kapcso­lódik a jelenlegi bolgár öt­éves terv fő jelszavához, a hatékonyság fokozásához. ENSZ-források szerint a Dél-afrikai Köztársaságban a politikai • foglyok száma meghaladja a tízezret Sor­suk nem egyszer Ahmed Ti- mol harmincéves tanító ese­téhez hasonlítható. Róla azt mondta a rendőrség, hógy vallatás közben kiugrott az ablakon, ezért halt meg. Egy fénykép tanúsága szerint vi­szont az épület valamennyi ablakán acélrács feszül. Hasonló esetek voltak a közelmúltban is. A legismer­tebb ügy kétségtelenül a szerencsétlen Steve Bikóé. Az atléta termetű fiatalember a sowetói diákmozgalom kapcsán került a BOSS ke­zébe. Néhány héttel letartóz­tatása után, 1977. szeptember 12-én halt meg. Nem túlzás: nem volt még dél-afrikai, akinek a halála olyan ter­jedelemben szerepelt volna a nyugati sajtó hasábjain, mint Bikóé. (Talán azért is, mert Carter elnök abban az időben igyekezett felfuttatni az emberi jogokkal kapcso­latos kampányt és politikai okokból jól jött egy afrikai példa is.) T” „Képzelje, felakasztotta magát. Biko életével a rezsim a szokásos könnyedséggel szá­molt el. Amikor Jimmy Kru­ger rendőrminisztert meg­kérdezték egy sajtókonfe­rencián, így felelt: — Biko elítélt éhségsztrájk következtében vesztette éle­tét És ha megengednek az urak egy személyes termé­szetű megjegyzést: nem egé­szen értem, miért kell eny- nyire felfújni egy ilyen apró rutin-ügyet. Elárulhatom Önöknek, engem rendkívül kevéssé érdekelnek az azzal kapcsolatos részletek, hogyan ér véget egy ilyen felforgató pályafutása. Beérem annyi­val, hogy véget ért... Azóta egyértelműen kide­rült, hogy Biko agysérülés következtében hunyt el, mi­után 1. félig agyonverve, le­gyengültem életveszélyes ál­lapotban több mint ezer ki­lométeren keresztül szállítot­ták egy jeepen Port Eliza- bethbőíl a fővárosba, Preto­riába, és 2. ott ruha nélkül a cella falához láncolták a jobbára már eszméletlen fér­fit Ugyancsak a sowetói za­vargásokkal kapcsolatos Bo- naventura Sipho Malaza af­rikai diák tragédiája. / A diákbizottság tagjaként tűnt el. Családja sejtette, hogy »valahol a rendőrségen van«, de biztosat senki nem tudott róla. Egészen addig nem, amíg a hatóságok közölték a család egyik kétségbeesett tagjával a nagyon sokadik rendőrparancsnokságon : — Ja igen, volt itt nálunk egy ilyen nevű felforgató. Érzékeny lélek lehetett, mert képzelje, felakasztotta ma­gát „Nem bírom tovább!...” Néhány hete egy pretoriai tárgyaláson a rád koronata­núja — persze ismét »felfor­gató tevékenységről« volt szó —, bizonyos lan Rwaxa, egy atléta termetű fiatal né­ger férfi, hirtelen zokogás­ban tört ki. — Tisztelt bíróság. neap bírom tovább. Képtelen va­gyok elviselni azt a tudatot hogy ezek a szerencsétlen ártatlanok itt miattam szen­vednek hosszú eszténdőkön át. Egyetlen szó sem igaz, amit mondtam. Fenyegetés­sel és kínzással vettek rá arra, amit tettem. Vallomá­somat az utolsó szóig Coetze hadnagy tanította be nekem. Az apartheid hétköznap­jairól szóló beszámolóhoz hozzátartozik az alábbi két történet. Mindkettő szere­lemről, házasságról és an­nak következményeiről szól. Therese Rabié huszonegy éves ápolónő, a bőre tejfe­hér. A harmincéves Salin Osman ázsiai származású ke­reskedő. Ahogy a mesében: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt... Mind­ketten dél-afrikai állampol­gárok, akik jól tudják, hogy az 1950-ben hozott Immora­lity Act (»Erkölcstelenségi törvény«) értelmében mi várna rájuk, ha kiderülne ez a »bűnös« kapcsolat. Amit tudtak, pénzzé tették, repülőjegyet vettek. Külön mentek ki a repülőtérre, sőt nem is ugyanazzal a géppel hagyták el szülőföldjüket. Örökre. Költő siralomháa mellett Breyten Breytenbach szin­tén harmincéves, karcsú, 6ö- tétszőke fiatalember. Dús­gazdag család sarja, több pályázat győztese, a Dél-af­rikai Köztársaság legnagyobb afrikaner (búr) nyelvű köl- tőjeként tartják számon ott­hon is, külföldön is. Párizs­ban megismerkedett egy éj- fekete hajú vietnami szép­séggel. Feleségül vette és egy ideig mesebeli boldog­ságban éltek a Szajna part- *? ; ján. • « - - , Hamarosan értesítést ka­pott otthonról: megnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat, fáradjon haza, vegye át. Ment volna, de felesége vízumkérelmét visszautasí­tották. A megrázkódtatás fordulatot hozott életében. Addig nem politizált, ezután azonban elvállalta egy apar­theid-ellenes szervezet kéré­sét: próbáljon segitesni egy otthon letartóztatott tagján. A BOSS keze messzire ér: ahogy a díjnyertes kilépett a gépből, otthon, azonnal letar­tóztatták, és kilenc ( !) évi börtönre ítélték. Fiatal börtonöre. Pieter Groenwald emberségesnek tűnt. A költő mindent el­mondott neki, ami a szívét nyomta, sőt a cellában írt verseit is odaadta. Csakhogy a börtönőr a BOSS megbí­zásából volt »emberséges«, és a poétát újabb nyolc évre ítélték. Tárgyalásán ezt mondta : — A legszömyübbek a keddi hajnalok. Ilyenkor vannak a kivégzések. Cellám a siralomház mellett van, ezért tudom naptár nélkül is, mikor van kedd. A ha­lálba indulók hajnali himnu­szaiból. Harmat Endre Amnesztiarendelet Chilében A chilei katonai kormányzat amnesztiarendeletet adott ki szerdán, amelyet közkegyelem­nek próbál feltüntetni. Ennek alapján kiszabadul börtönéből -valamennyi« olyan politikai fogoly, akit katonai bíróság ítélt el az 1973-as fasiszta puccs óta. Madariaga Gutier­rez igazságügy-miniszter azt is bejelentette, hogy hazatér­hetnek a politikai tevékenysé­gi'’’ miatt száműzöttek, s hogy a rendelet vonatkozik azokra i., akik megsértették a rend­kívüli állapot törvényeit. A miniszter közölte, hogy a kegyelemgyakorlás eredmé nyóként 109-en nyerik vissza szabadságukat: ök választhat­nak, hogy Chilében marad­nak-e, vagy külföldre távoz­nak. A száműzöttek visszaté­résének előfeltétele a politikai tevékenységtől való tartózko­dás. Egyes jelentések szerint 1973 szeptembere óta tizen­nyolcezren hagyták el az or­szágot. A rendelet mindamellett nem szól arról a 2500 személy­ről, akik nyomtalanul eltűn­tek a fasiszta junta kezében. A Chilei Kommunista Párt és más demokratikus szervezetek követelik, hogy a katonai kor­mányzat hozza nyilvánosságra az eltűntek névsorát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom