Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

\ Nemzetgyűlési választások Franciaországban (folytatás az t. oldalról) azavazóereje között, s ez ta­lán megkönnyítheti a meg­egyezést. Figyelemre méltó viszont a közös program alá­íróitól balra, illetve »szélső­balra-« elhelyezkedő csoportok sikere. Egymással perlekednek a francia lapok hétfőn reggeli szalagcímei, amikor megpró­bálják egy mondatban össze­foglalni a vasárnap lezajlott első választási forduló ered­ményeit A L’Humanité felcíme: »A baloldalé a többség«, a főcíme pedig: »Mindent meg kell tenni azért, hogy vereséget mérjünk a jobboldalra a má­sodik fordulóban«. René Andriev, a lap fő­szerkesztője a baloldal poli­tikai egyezményének szüksé­gességét kifejtő vezércikkének ezt a címet adta: »Késedelem nélkül«. A szocialistákhoz közel álló Le Matin főcíme: »Baloldal -50 százalék, eddigi kormánytöbb­ség 46 százalék«. A Le Parisien Libéré: »A baloldali hullám kisebb, mint várták«. x À Le Figaro: *A baloldal­nak nem sikerült áttörnie«, »Semmi sem dőlt még el: nyolc nap maradt a győze­lemhez« (az eddigi kormány- többség számára). À francia nemzetgyűlési választások eredménye A francia belügyminiszté­rium hétfőn este közzétett adatai szerint a nemzetgyűlési választáson 490 választókerü- leiben a következőképpen oszlanak meg a szavazatok a pártok között (egy választóke­rületben az eredmények még nem ismeretesek: Kommunista párt Szocialista' párt Baloldali radikálisok Gaulleisták (RPR) Giscardisták (UDF) A Giscardot támogató elnöki többség Szélsőbaloldal Környezetvédők Más csoportosulások 20,3 % 22,5 % 2,1 % fi 0 L 2,4 *»/„ 3,3 % 2,1 % 3,0 % A baloldali pártok 1,9 szá­zalékkal vezetnek a kormány- pártiakkal szemben; a szocia­listák, kommunisták és balol­dali radikálisok összesen 45 i százalékot szereztek, a szél­sőbal pedig 3,3 százalékot. A kormánypártok, a gaulleisták, a republikánusok és a cent­risták, valamint más, a kor­mányt támogató csoportok 46,5 százalékot. A két fő csoportosulás mel­lett a fennmaradó szavazatok 2,1 százaléka jutott az úgyne­vezett környezetvédőknek és 3 százalék más csoportosulá­sokra. A Császár9 birodalma Nyugatnémet rakéták Afrikában Neutronfegyver-konvenció-terrezet X Szovjetunió, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, az NDK, a Mongol Népköztársaság, a lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság és a Csehsdovák Szocia­lista Köztársaság közös nem­zetközi konvenció-tervezetet terjesztett a genfi leszerelési bizottság elé a nukleáris neutronfegyver gyártásának, TERVEZET felhalmozásának, rendszere­sítésének és alkalmazásának betiltásáróL A konvenció-ter­vezet szövegét az alábbiak­ban közöljük: Konvenció a nukleáris ne» utronfegyver gyártásának felhalmozásának, rendszere­sítésének & alkalmazásának betiltásáról : — a jelen konvencióban részt vevő államok, kifejezésre juttatva minder állam és nép mély érdekelt­ségét abban, hogy a korsze­rű tudomány és technika vív­mányait ne használhassák fel újfajta tömegpusztító fegyve­rek kidolgozására és gyártá­sára, arra törekedvén, hogy hoz­zájáruljanak a fegyverkezési bajsza megfékezéséhez, kü­lönös tekintettel a tömegpusz­tító fegyverekre, felismerve azt a veszélyt, amelyet a nukleáris neutron­fegyver jelent a népek béké- j jére és biztonságára nézve, a következőkben állapodtak meg: I. CIKKELY A jelen konvencióhoz csat­lakozó valamennyi állam kö­telezi magát arra, hogy nuk­leáris neutronfegyvert nem gyárt, nem halmoz fel, sehol nem rendszeresít és nem al­kalmaz. n. CIKKELY í. À jelen konvenció betar­tásának ellenőrzését a szer­ződésben részt vevő államok gyakorolják a rendelkezésük­Énekfeari kisegítőket keresünk Jacobi: SYBILL című operettjéhez. Meghallgatást 1978. március 16-án 18 órakor tartunk a színházban. Csfky Gergely Színház Igazgatósága (17581) re álló nemzeti technikai el­lenőrző eszközök segítségével oly módon, hogy az megfe­leljen a nemzetközi jog ál­talánosan elfogadott normái­nak. 2. A konvencióhoz csatla­kozó államok kötelezik ma­gukat arra, hogy konzultál­nak és együttműködnek egy­mással bármely olyan kérdés megoldása érdekében, amely a jelen konvenció célkitűzé­seivel, előírásainak megvaló­sításával kapcsolatban felme­rülhet. E cikkely végrehajtá­sával kapcsolatban konzultá­ciókra és együttműködésre kerülhet sor az ENSZ kere­tein belül is, a világszervezet alapokmányával összhang­ban, az idevágó nemzetközi eljárásoknak megfelelően. 3. A Jelen konvencióhoz csatlakozó bármely állam, amennyiben kijelenti, hogy valamely más részvevő állam feltehetően megsérti a kon­vencióban vállalt kötelezett­ségeit, panasszal fordulhat az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének Biztonsági Tanácsához. 4. Minden részvevő állam kötelezi magát arra, hogy együttműködik azoknak a vizsgálatoknak a lefolytatásá­ban, amelyeket a Biztonsági Tanács rendelhet el az ENSZ alapokmányával összhangban a hozzá érkezett panaszok alapján, A vizsgálat eredményeiről a Biztonsági Tanács tájékoztat­ja a konvencióhoz zott államokat csatlako­m. CIKKELY A Jelen konvenció hatálya meg nem határozott időre szól. IV. CIKKELY A jelen konvenció csatlako­zásra nyitva áll minden állam előtt, amely ahhoz csatlakoz­ni kíván. AZ V. ÊS VI. CIKKELY az államok csatlakozásáról, a ratifikálásról, a hatályba lé­pésről, a hivatalos szöveg le­tétbe helyezéséről és az ENSZ által történő nyilvántartásba vételéről intézkedik. (MTI) Á múlt század végén a Német Birodalom is harcba indult a gyarmatokért. Igaz, a poroszok kicsit elkéstek: mire katonáik és telepeseik hozzákezdtek volna Afrika és Ázsia leigázásához, az élel­mesebb angolok és franciák már nagyrészt elfoglalták .a »szabad területeket-«. Akár- hogyis, de tény: az első vi­lágháborúig mégis voltak I német gyarmatok Afrika föld­jén, s Vilmos császár tenge- ren túli birodalmát a hábo­rús vereség tette történelem­mé. Most viszont egy újabb “császár« jelent meg a »fe­kete földrész« szívében, hogy gyarmatot alapítson. Igaz, az illetőnek csak a családneve utal uralkodóba, de tény: Lutz Thilo Kayser 40 éves stuttgarti mérnök százezer négyzetkilométernyi térség teljeshatalmú urának tudhat­ja magát. A Magyarországnál na­gyobb terület Zairéban, Kivu tartományban van. Az or- szágnyi földdarabot Mobutu köztársasági elnök az évszá­zad végéig adta át Kayser- nek, illetve egyszemélyes részvénytársaságának, az OTRAG-nak. De mi is ez az OTRAG? Miért ír már hó­napok óta a világsajtó erről a titokzatos vállalkozásról? Röviden: az OTRAG (azaz: Orbital Transport und Rake­ten AG) olyan nyugatnémet illetőségű magántársaság, amely — (nmt neve is árul­kodik róla' — rakéták és mesterséges holdak építésére alakult. Az OTRAG elnöke, Kay­ser 1953 óta foglalkozik ra­kétakutatással. Egyetemi ta­nulmányai befejeztével két volt náci tudóshoz csatlako­zott, akik az ötvenes évek közepén már a Bundeswehr számára dolgoztak. Kayser velük együtt kezdett el dol­gozni azon a rakétatípuson, amelyet ma mint a »sze­gény ember rakétáját« rek­lámozza. A londoni Observer című lap szerint a nyugat­német tervezésű rakéta azért lehet lényegesen olcsóbb a jelenleg létező típusoknál, mert folyékony hajtóanyagot használ, s építésénél számos olyan egyszerűbb alkatrészt _ss* Az Observer ábrája a már létező és tervezett OTRAG-ra­1;étákat (más országok rakétái között). Az alsó soriban a szállítási kapacitás kilogrammban. Szovjet akadémikusok levele Carterhez Sába ápesnütartó 1630 Ft-ért érkezeti a kaposvári lakberendezési Áruházba. (17559) Már most ajánljuk ! Fehér és színes fürdőkádak, vízvezeték- szerelési anyagok, csapok, csaptelepek, horganyzott csövek, fehér-színes és mintás csempék bő választékát találja a siófoki (víztorony melletti) műszaki boltban. (175780) Ä neutroníegyver gyártásá­ról való lemondásra szólította föl Carter amerikai elnököt 35 kiemelkedő szovjet tudós, akadémikus. — A neutronbomba gyártá­sára vonatkozó igenlő döntés újabb szakaszt nyitna a fegy­verkezési hajszában, megnehe­zítené a fegyverzetek ellenőr­zésével kapcsolatos két- és sokoldalú tárgyalásokat, ma­gasabb és veszélyesebb szint­re emelné az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió közötti nukleáris egyensúlyt — álla­pítják meg hétfőin Moszkvá­ban nyilvánosságra hozott le­velükben a szovjet tudósok. Emlékeztetnek arra, hogy s Japán elleni atom támadásra 1945-ben kiadott végzetes pa­rancs és a termonukleáris bomba kidolgozásának meg­kezdéséről 1950-ben hozot döntés óta az amerikai elnö­kök egyetlen állásfoglalása sem gyakorolt akkora hatás: a jövőbeni amerikai atompo- iitika meghatározására, min' Carter elnöknek a neutron­bombára mondandó »igen«-je vagy »nem«-je. Hangsúlyoz­zák: az amerikai elnöknek reális lehetősége van, hogy lartózkodjék attól a lépéstől, amely még jobban megnehe­zítené az amúgy is bonyp- lult probléma — »a nukleáris szellem visszakényszerítését a palackba« — megoldását. A levél 35 aláírója között olyan kiemelkedő tudósak vannak mint ‘ Anatolij Alek- szàndrov, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia elnöke; Geor- gij Szkrjabin, az SZTA főtit­kára; Viktor Ambracumjan csillagász; Msztyiszlav Kel- dis matematikus; Leonyid Sze­dőn, a nemzetközi űrhajózási szövetség alelnöke; Nyikolaj Daszov fizikai Nobel-díjas; leonyid Kantorovics közgaz­dasági Nobel-díjas; Alek­sandr Prohorov fizikai No­bel-díjas; Nyikolaj Szemjonov kémiai Nobel-díjas; Pavel Cserenkov fizikai Nobel-dijar — valamennyien az SZTA é számos külföldi tudományos akadémia tagjai. alkalmaznak, amelyet az ípíir általánosan hásznál. A raké­taépítés azonban nagyonis különbözik más iparágaktól. Ez bizony nem lehet egysze­rűen tudományos vagy keres­kedelmi ügy, mert politikai és katonai kérdések egész so­rát veti föl Az első kérdés az: miként foglalkozhat egy nyugatné­met cég nagy hatósugarú ra­kéták gyártásával, amikor ezt éppen a NATO országai til­tották meg az NSZK-nak — még 1954-ben, az úgynevezett »párizsi szerződésekben«. (A nyugat-európaiak akkor még nagyon jól emlékeztek a V—1 és V—2 rakéták által okozott gyilkosságokra, rombolásra, volt hát okuk rá, hogy új­donsült szövetségesüktől megtagadják ezt a fegyvert!) A tiltás ténye azonban alig­ha akadályozta meg a bonni hatóságokat, hogy rakétaku­tatásokat folytassanak. Ezt bizonyítja Kayser korábbi tu­dományos múltja is. A stutt­garti mérnök ugyanis raké­tájának kifejlesztéséhez je­lentős összegű állami segélyt kapott, s ingyen használhat­ta a Lampolthausenben levő szövetségi rakétakutatq inté­zet laboratóriumait is. Ennek az állami segítségnek az ér­tékét a Spiegel tízmillió nyu­gatnémet márkára becsüli. A rakétafejlesztés drága dolog, s elengedhetetlen hoz­zá egy aránylag nagy kiter­jedésű kísérleti telep. Ezt Kayser vállalkozása ideális helyen találta meg: Zairéban. A kivui terület több szem­pontból is kedvezőnek mu­tatkozott: 1. Mobutu elnök szinte korlátlan jogokat biz­tosított a százezer négyzet- kilométeren, s az OTRAG embereinek diplomáciai ki­váltságokat adott; 2. a Kapa- ni Tono fennsík aránylag rit­kán lakott terület, s nagy előnye, hogy az Egyenlítő­höz közel fekszik. Ez ugyan­is lehetővé teszi geostacioná- rius műholdak föld körüli pá­lyára bocsátását. (Ismert az a tény, hogy ezek a mestersé­ges égitestek a legalkalma­sabbak felderítőfeladatok el­látására, Kayser pedig ilyen műholdakat akar sorozatban íölbocsátani.) Potenciális ve­vőkörét a fokozottan fegyver­kező harmadik-világbeli ál­lamokban, elsősorban az arab olajmonarchiákban véli meg­lelni. A vevők olyannyira biztosnak ígérkeztek, hogy az OTRAG-nak sikerült igen jelentős kezdő tőkét össze­szednie. A stuttgarti cég minden le­hetséges alkalmat megragad arra, hogy hangoztassa: az OTRAG tisztán kereskedel­mi vállalkozás, nem készít katonai célú rakétákat. Est az állítást azonban számos tény cáfolja. Az első és leg- fontosabb : manapság aligha Cipőkiállítás és zenés divatbemutató a Dorottya* szállóban március 15-én 14-től 19 óráig, 16-án 10-től 19 óráig. Divatbemutatók mindkét nap 16 és 17.30 órakor. Konferál: dr. Vityi Éva (M. D. I.) a™» ’SkeíÍÍ lehet különbséget tenni * polgári és a hadi célokat szolgáló rakéták, műholdak között. Az OTRAG rakétái ' pedig — bármennyire »pri­mitívek« is — alkalmassá te­hetők pusztító nukleáris töl­tetek célba juttatására. Ha­sonló következtetésre, jutott több haladó afrikai állam, s érthetően aggasztja őket, hogy a Kayser-féle »biroda­lom« határaik közelében lé­tesült, közvetlenül fenyeget­ve Tanzániát, Angolát, Zam­biát és Mozambikot. A gya­nút alátámasztotta egy Ame­rikából érkező jelentés ás: ' Tad Szüle, a New York Ti­mes volt sztárriportere a Penthouse magazinban arról írt, hogy Kayserék Kivuban szárnyas rakétákkal kísérle­teznek. (Érdemes itt hivat­kozni, még egy névre: az OTRAG felügyelő bizottságá­nak az elnöke nem más, mint Kurt Debus, aki már a második világháborús náci rakétakísérleteknek is vezető figurája volt, később pedig Werner von Braunnal együtt az Egyesült Államokban te­vékenykedett. Az OTRAG amerikai kap­csolataira a minap rámuta­tott a szovjet sajtó is. A TASZSZ egyik februári je­lentésében beszámolt arról, hogy Zairéban tovább foly­nak a rakétatámaszpont épít­kezései, s a munkában ame- 1 rikai szakemberek is részt vesznek. Ehhez még egy hírt kell hozzáfűzni: Szüle szerint az »OTRAG—Zaire üzlet« a CI A közvetítésével jött létre. Nehezen lehetne persze fo­gadni a nyugatnémet szövet­ségi kormány hozzájárulását. Kayserék ugyanis minden különösebb nehézség nélkül szállíthatják rakétáikat ki­próbálásra Közép-AfrSkába, pedig hasonló »áruk« kivi­telét az NSZK területéről a szövetségi törvények külön­leges engedély megadásához kötik. Sőt, a bonni kormány tízmillió márkát adott egy, a rakéta-lőtéren építendő híd­ra — természetesen a fejlő­dő országok megsegítésére szánt alapokból. Az OTRAG-ügy tehát to­vább bonyolódik. Kayser nagyhangú nyilatkozatokat tesz, és sorra járja a lehetsé­ges vevőket — »olcsó kém­holdakat« ajánlva. Nagy ter­ve, hogy megépít egy 25 ezer tormás hajót, amely mozgó rakétakilövőül szolgálva füg­getlenítheti cégét a »kormá­nyok kényekedvétő!«. Persze a legfontosabb most a vásár­lók toborzása, hiszen a ta­valy májusi első rakétakilö­vés óta a pénzügyi alapok csökkentek, s a titokzatos hi­telezők sem.tartják állandóan nyitva a zsebüket Afrikai politikusok rámu­tatnak: a nyugatnémet vál­lalkozás fő üzletfele a fajül­döző Dél-Afrika. A pretoriai rezsim ugyanis gyors ütem­ben fejleszti nukleáris kapa­citását, s az OTRAG állító­lag Bél-Afrikában is fenntart kísérleti telepeket. A, stock­holmi békekutató lintézet egyik szakembere viszont ar­ra mutat rá, Kayser vállalata Pekinggel szeretne üzletet kötni. Kína továbbra is gyors ütemben fegyverkezik, s ve­zetői szerint az ország egyik fő feladata az ütőképes ka­tonai erő — azaz az atom­fegyverek és rakéták — fej­lesztése. M. €k

Next

/
Oldalképek
Tartalom