Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

Átjelentkezés a körzeti pártszervezetekbe A párttagsági könyvek cseréjének tapasztala­tai alapján a Központi Bizottság Titkársága 1977. no­vember 8-án határozatot ho­zott a nyugdíjba kerülő párt­tagok lakóterületi pártszerve­zetbe történő átjelentkezésé­nek rendjéről. Az üzemekből és intézmé­nyekből nyugdíjba kerülők közül számosán szeretnének volt munkahelyük alapszerve­zetében maradni. Ragaszkodá­suk egyik oka, hogy erős az ér­zelmi kötődésük a munkahe­lyekhez. Sokan több évtizedet folyamatosan töltöttek el a munkahelyükön, mások a fel- szabadulást követően az üze­mi, intézményi pártszervezet alapító tagjai közé tartoztak, nem kevesen az ellenforrada­lom idején fegyverrel védték gyárukat, munkahelyüket. Munkáséletük során elvtársi, baráti kapcsolatok szövődtek, munkájukkal tekintélyt vívtak ki a kollektívában. Egyes elvtársak azért akar­nak a munkahelyi pártszer­vezetnél maradni, mert ott esetleg jobban megértik gond­jaikat, problémáikat. Mind­ezek emberileg teljesen érthe­tők és méltánylandók. Viszont egyes nyugdíjba kerülő elv­társak indokolatlan fenntartá­sok miatt húzódoznak a kör­zeti alapszervezetekbe való átjelentkezéstől. Ez azért van így, mert a nyugdíjba kerülő­ket nem készítik fel a körzeti párbsziervezeti életre, így nincs objektív tájékozottságuk a körzeti alap6aerveaetek életé­ről. Gyakran lebecsülik. Ita­táskor nélkülieknek tartják a körzeti pártszervezeteket. Sokan azt sem ismerik, hogy a KB 1969. március 6-i határozata milyen lehetőséget biztosít számukra üzemük, in­tézményük pártszervezetében a további munkára, ezért a körzeti párttagok közül — bár a 5 feltételek a nyugdíjba menetelük idején megvoltak — számosán nean is kérték maradásukat. A tagkönyvcse- re során kiderült, hogy a pártszervek és -szervezetek egy részénél nemegyszer: hiányzott a kellő megértés, fi­gyelmen kívül hagyták a nyugdíjazással Járó nehézsé­geket, emberi i problémákat. Gyakran erőltették az átje­lentkezéseket, nem engedé­lyezték az üzemi pártszerve­zetben maradást még akkor sem, ha arra a határozatban megszabott feltételek lehetősé­get adtak. Ilyen okok miatt, sajnos többen kiléptek a párt­ból olyanok is, akik több év­tizede aktív részesei voltak a mozgalmi munkának, munka­helyükön és a közéletben pél­dás helytállást tanúsítottak. Ez érzékeny vesztesége a pártnak. Ezért a KB Titkársága úgv határozott, hogy a nyugál­lományba kerülő párttagok üzemi, intézményi pártszerve­zethez való tartozásáról a jő vőben rugalmasabban, egyéni elbírálás alapján a taggyűlés döntsön, ne legyen szükség a járási, városi, kerületi párt- bizottságok külön engedélyére. Fontos, hogy az egyéni elbí­rálás körültekintő és megala­pozott legyen. Az alapszervezetek taggyű­léseinek — a személyi kö­rülményeik mérlegelésén túl — figyelembe kell venniük a KB 1969. március 6-i érvény­ben levő határozatát is, mély a pártszervezethez való tarto­zás engedélyezésének feltéte­leit megfogalmazza. Eszerint: az alapszervezeti taggyűléseknek a párttag ké­résére, a vezetőség javaslata alapján a következő főbb szempontok alapján célszerű mérlegelniük, engedélyezniük az üzemi, intézményi párt- szervezetbe való tartozást, ha: — a párttag a lakóterületi pártszervezet megismerésére és az átállással kapcsolatos nehézségek feloldására féléves —egyéves időtartalomra türel­mi időt kér; — a jogszabályokban megha­tározott kereten belül és mó­don az illető párttag részt vesz a termelőmunkában: — valamilyen választott párt- vagy tömegszervezeti tisztséget visel; — az üzemben. Intézmény­ben egyéb — pL sportmozga­lom, MHSZ, Vöröskereszt stb. — konkrét társadalmi meg­bízatása van; — egész munkáséletét egy munkahelyien töltötte le; Több mini 1800 új kórházi ágy egy év alatt r 1642 új gyógyintézet! ágyat adtak át tavaly a kórházak­ban, a fekvőbeteg-ellátó inté­zetekben — ez derül ki abból az összegezésből, mely a na­pokban készült el az Egész­ségügyi Minisztériumban. 1977-ben általában tovább javultak a betegellátás tárgyi feltételei, a kórházi ágyak száma azonban mégsem növe­kedett 1642-vel. Több elavult pavilont, kórházi részleget ugyanis meg kellett szünteted, vagy más célra keltett, igény­be venni, ily módon a tény­leges szaporulás 1095 ágy. A fejlődésben jelentős része volt annak, hogy elkészült — a többi között — Baján a 186 ágyas traumatológiai pavilon, Kecskeméten egy 92 ágyas pa­vilont adtak át, és 120-szal több beteget fogadhat a har­kányi szanatórium is. Bővült a szakorvosi hálózat. Űj rendelőintézettel gazdago­dott Debrecen, Nagyatád, Ma­gyaróvár és Tatabánya. Je­lenleg naponta mintegy 46 090 órában gyógyítják az orvosok a rendelőintézetekben a bete­geket, ez 700 órával több az egy évvel ezelőttinél. A tanácsok eredetileg 38 új orvosi körzet kialakítását ter­vezték, és ebből az év végéig 36-ban megkezdődött a rende­lés. A tervezettnél nagyobb arányban nőtt a gyermekorvo­si körzetek száma: a 36-t.al szemben 55 új gyermekkörzet létesült. Ezzel együtt ma az országban 987 szervezett kör­zetben látják el a gyermeke­ket. Változatlanul gond e té­ren is az orvoshiány, a betöl­tetlen körzetek száma nem, vagy alig csökkent Ma az or­szágban 235 körzetbe várnak általános és 66 körzetbe gyer­mekorvost A tervezettnél jobban sike­rült a bölcsődei fejlesztés is, így ma a tavalyinál mintegy WOO-zal több, összesen 55 000 kisgyermeket látnak el a böl­csődékben. Évről évre népszerűbbek az öregek napközi otthonai, és számuk is egyenletesen nő. Tavaly 48 új otthon kezdte meg működését s ma az ország 756 napközi otthonában 21 000 magányos, idős ember tölti él kulturált körülmények között napjait — továbbá azok, akik mun­kaköri artalmak miatt bete­gek lettek. rokkanláLloniány- ba kerüllek; — kis létszámú — 10 főn aluli — önálló pártszerveze­tedben (pl. ktsz-ben), ha poli­tikailag indokolt, nem kell a nyugdíjba menő eivtársakat a körzeti pártszervezetekhez át­jelenteni. A nyugdíjas párttagoknak, ha üzemük pártszervezetében maradnak, a munkahelyi pártéietoen részt kell venniük. Ha az üzemi és intézményi pártszervezethez való tartozás feltételei megszűnnek, a párt­tagok alapszervezetük pártélé- tében nem tudnak megfele­lően részt venni, átjelentésü- ket az alapszervezet vizsgálja meg, és lia indokolt, éljen a kezdeményezéssel. A Titkárság a nyugdíjas párttagok érdekeit figyelembe véve, lehetőséget teremtett tehát az átjelentkezesek ru­galmasabb kezelésére. Ugyan­akkor szükségesnek tartotta azt is, hogy a lakóterületi pártszervezetek megerősítése, párttagságuk folyamatos fel- frissítése érdekében az üze­mekből, intézményéből nyug­díjba vonuló párttagok közül minél többen kerüljenek a lakóterületi pártszervezetek­hez. Ezek vezetői, párttagjaik foglalkozzanak figyelmeseb­ben a hozzájuk került nyug­díjas párttagokkal. Segítsék beilleszkedésüket, tanúsítsa­nak megértést problémáik iránt, türelemmel és körülte­kintéssel vonják be őket a pártszervezet munkájába. A munkahelyi pártszerveze­tek tartsanak szorosabb és rendszeresebb kapcsolatot a lakóterületi pártszervezetekbe átigazolt nyugdíjasaikkal, időnként hívják össze és tá­jékoztassák őket az üzem, in­tézmény életéről, tevékenysé­géről. A körzetbe átjelentke- zőktől pártcsoportér- tekezleten, taggyűlése­ken búcsúzzanak el, köszön­jék meg munkásságukat. Tá­jékoztassák őket a körzeti alapszervezetek szerepéről, munkájáról. Lehetőség szerint még az átjelentkezés előtt tisztázzák a körzeti alapszer­vezetek vezetőivel, hogy ott milyen pártmunkát tudnak végezni, és ezt közöljék az érintett párttagokkal. . A Titkárság felhívta az irá­nyító pártbizottságok figyel­mét arra, hogy fordítsanak nagyobb gondot a lakóterüle­ti pártszervezetek munkájára. A helyi politikai munkában, valamint a várospolitikai te­vékenységben jobban támasz­kodjanak rájuk. Ezzel is se­gítsék elő, hogy a nyugdíjba menő párttagok jobban érez­zék a lakóterületi pártmunka jelentőségét, fontosságát és szépségét is. Tett inger István BARCS KENYERE Barcs kenyere sok fórumon téma. Azt, hogy lapos, eseten­ként sületlen, könnyen kiszá­rad, szóvá tették már falugyű­lésen, a pártbizottság ülésén. Beszéltek róla a tanácstagok, és szinte mindig téma a bevá­sárló háziasszonyok között. Dr. Németh Jenő tanácsel­nök: »Az utóbbi időben akár- hova megyek, mindenütt téma a kenyér, és szóvá teszik azt is, hogy nem mindig lehet pék­süteményt — kiflit, zsemlét — kapni. A forgalom pedig emel­kedik: Barcsra mind több em­ber jár be, este itt szeretnék megvenni a péksüteményt, a kenyeret is. A barcsi pékek is­merik ezeket a panaszokat és érzékenyen reagálnak. Azt kér­dik: miért bántja őket a la­kosság, amikor mindent elkö­vetnek a jobb kenyérért?« A sütőüzem — valaha lóis­tálló volt — beékelődött a ha­zak közé. Nyirkosak, vizesek a falai, hűtőszekrénynek is meg­felelne a liszttároió. Olátics István, slz üzem dol­gozója: »Tizenhét évvel ezelőtt az iskolából ide jöttem, hogy megnézzem, milyen is egy pékség. Aztán beléptem dol­gozni, és azóta szinte semmi sem változott. Kaptunk a sü­teményeknek egv Pajtás-ke­mencét, de már az is selejte­zésre érett. Olyan dagasztó­géppel, mint amilyen nekünk van, a legrosszabb maszek sem dolgozna már. A csöveket ré­gen ki kellett volna cserélni. Tudja, milyen ez a pékség? Ti­zenhét évvel ezelőtt 110 má­zsa kenyeret sütöttünk napon­ta. Most 45—50 mázsát. így megöregedett. A fa. mellyel a kemencét fűtjük, vizes. Itt a gáz a községben, feltalálták az olajtüzelést is. De mi marad­tunk a vizes fánál.« Hamarics Imre üzemvezető nem szívesen látja a vendége­ket: »A mi gőzkemencéinkre előírás, hogy ha a csövek 30 százaléka meghibásodik, le kell állítani, mert fennáll a robba­násveszély. Én mondom magá­nak, hogy a csöveknek legalább 6v százaléka rossz: szenvedés ezekkel a berendezésekkel dol- I gozni.« Talpai János, a Somogy me­gyei Sütőipari Vállalat igazga­tója: »Szerintem egyáltalán nem életveszélyes a kemence. Műszaki problémák vannak, amelyeket meg kell oldani.« — Mit várhatnak a barcsiak? — 1979—80-ban kicseréljük a Pajtást, és amennyire lehet, rendbe hozzuk a kemencéket. Nagyobb beruházásról — új sütőüzem építéséről — csak a következő ötéves tervben lehet szó. — Addig ilyen körülmények között sül a kenyér? — Addig igen. — És maradnak a panaszok? — Én az ellenkezőjét hallot­tam a barcsi kenyérről. Igaz, volt körülbelül három hét, amikor nyersen került a bol­tokba. Nem tudom, hogy mi történt akkor. Azóta már le­küzdötték ezt a hibát. Törpe vízmű nagy gondokkal Víz és pénz Ráksi például tulajdonképpen jó is szolgálhatna, ott sem ment azonban teljesen simán a törpe vízmű megépí­tése. A kutat 1973-ban fiírták, a vezeték első 800 méteres szakasza azonban csak a kö­zelmúltban készült el. Így a kút eliszaposodott, s — ahogy a szakemberek mondják — kompresszorozni kell. Ez pe­dig többletköltségeket jelent. Az »ügy« azonban elsimult, mert a termelőszövetkezet vállalta ennek az anyagi ter­hét Ezzel a döccenővel együtt jóval egyszerűbb volt a ráksi törpe víztnű létrehozása, mint a kazsokié. Az Igali Községi Közös Tanács társközségében a víz már hosszú idő óta gon­dot okoz. Takács János ta­nácselnök egy kissé gondter­helten veszi tudomásul jöve­telünk okát. A kazsoki por­tákon még mindig ásott ku­takból viszik a konyhába a vizet. Minősége kifogásolható, közfogyasztásra alkalmatlan. Többek között ez is indokol­ja a törpe Vízmű építését Csakhogy Kazsok kicsi köz­ség, s az ilyenek esetében jobban előtérbe kerül a gaz­daságosság. A törpe vízművek ugyanis sokba kerülnek. Rák- siban például — ahol törpe- vízmű-társulat alakult — sú­lyos milliókba. Családonként 13 ezer forintot fizettek a lakók, s ez összesen 2 millió 600 ezer forintot jelentett. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság egymillió forintos támo­gatást adott, a megyei tanács eddig 200 ezer forintot, a kút fúrásához azonban 1979-re újabb 600 ezer forintot ígért. A helyi termelőszövetkezet is »beszállt«, méghozzá tekinté­lyes összeggel: 4,2 millió fo­rinttal. Természetesen vállal­ta a költségek egy részét a tanács is: eddig csaknem 700 ezer forintot. A kazsoki ennél lényegesen olcsóbb lesz. Itt ugyanis nem kötik be a vizet a lakásokba. Lényegében egy 650 méter hosszúságú vezetéket kell megépíteni egy 50 köbméteres tárolóval és három közkúttal együtt. Ezenkívül el kell ké­szíteni — megint csak szak­mai kifejezést használunk — a tolózárkezelő-aknát A ter­vek szerint az összes költség 725 ezer forint lesz. Mégis a kazsoki törpe vízműnél van­nak a nagyobb gondok. A ta­nácson ugyanis azt várták, hogy a termelőszövetkezet megépítteti a tárolót és az ak­nát körülbelül 200 ezer fo­rintért. A tsz azonban ezt nem tudja vállalni. Takács János: — Ha a megyei tanács az eddigi 300 ezer forinton kívül további támogatást tud adni, àkkor a községi közös tanács és a termelőszövetkezet a hiányzó részt közösen kipótol­ja. Így még ebben az évben elkészülhetne a kazsoki törpe vízmű. A leendő kivitelező ugyanis a közelben dolgozik, lényegesen egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb lenne az átvonu­lása Kazsokba, mintha mesz- szebbről kellene visszatérniük. A vezeték a tsz-majorből in­dulna, ott van egy kút. Min­den föltétel adott — a már említett összegen kívül —a munka megindításához. A kazsoki törpe vízmű meg­építése a lakosságnak csaknem felét érintené. — Miért nem szerveztek Kazsokon is törpevízmű-tár- sulatot? — Egyrészt azért, mert a település nagyon kicsi. A la­kók által fizetett érdekeltségi hozzájárulás azért nerp meg­oldás, mert egy-egy családra nagyon magas összeg jutna. Nehezen tudtuk volna megte­remteni a társulat megalakí­tásához szükséges anyagi hát­teret. Ha ugyanis Kazsokon a ráksihoz hasonló vízmű épül, akkor több mint 4 millió fo­rintot kellett volna összeszed­ni... Ennek ellenére megpró­bálkozunk azzal is, hogy a kazsokiak anyagi segítségét kérjük. A Kazsokon, illetve az Iga­li Községi Közös Tanácson nagyon várt további 300 ezer forintos támogatás felől a megyei tanács vb ÉKV-osz- tályán érdeklődtünk. •— Ebben a tervidőszakban a kazsoki nem szerepel a megépítésre váró törpe víz­művek között. A megyei ta­nács csak akkor tud anyagi támogatást nyújtani, ha arra megfelelő alapja van. Miután egyelőre többet nem tud jut­tatni, a társadalmi hozzájáru­lás a tsz és a lakosság segít­sége jelentheti csak a fedeze­tet a hiányzó összeg pótlására. Vagyis: nincs pénz. Már csak annyit jegyzünk meg, hogy Kazsok — a víz minősé­ge miatt — közegészségügyi szempontból veszélyeztetett­nek van nyilvánítva. Mészáros Attila Hamarics Imre: — Éppen a napokban voltam kint a csokonyavisontai túrán, azt mondták az emberek, jó a kenyér. Azon dolgozunk, hogy jó legyen, de a körülményeink meghatározzák a lehetőségeket Békés István pék: — Nehezen kel nálunk a ke­nyér. Van úgy, hogy emiatt egy órát is elhúzódik a mű­szak. Az éjjel ötödmagammal sütöttem 38 mázsa kenyeret. Éjfélkor kezdett a dagasztó, most sül az utolja. ■ Dél múlt már. A pékek fá­radtak, szemükben az átvir­rasztott éjszaka vérágakat hú­zott — Az is baj, hogy kevés a szakmunkás. A mostani mű­szakban csak ketten voltunk. Segédmunkás volt a vető és a kisütő is. Oda pedig szakmun­kás kellene. Azt kérdik, hogy hol vannak a szakmunkások? Elmentek. Volt olyan, akit a »tinta« miatt kellett eltanácsol­ni, olyan is, akinek nem tet­szett az üzemvezető, meg olyan is, aki korszerűbb üzemmel cserélte föl a barcsit, Olyan­nal, ahol lehet produkálni. Pe­dig azok az emberek értették a mesterséget. Azt molidják, rossz a barcsi kenyér? Látta már milyen sor áll a sütőipari mintabolt előtt? Az a szép ma­gas, mosolygós kenyér is itt ké­szül. Itt, ebben az öreg sütőüzem­ben, de nem a nullára írt gé­peken, hanem — minden szak­mai tudást beleadva — kézzel készítik a barcsi pékek: régi »technológiával«, majdnem úgy, ahogy hajdan a falusi asz- szonyok sütöttek otthon. Szak­értelmüket dicséri ez a munka és még inkább megmutatja: nem az emberekben, a körül­ményekben van a hiba. Az el­avult berendezésekből kikerü­lő kenyeret, péksüteményt eső­áztatta ládákba rakják, s mire a boltba ér — van, amikor csak késve ér oda —, már egyálta­lán nem hasonlít a friss, ropo­gós, mosolygós kenyérhez. Dr. Kercza Imre Yinnyica és filbortirsa között Fél év alatt végeznek a szerelők Gyors ütemben folyik az építkezés a nyugat-ukrajnai Vinnyicát a magyarországi Albertirsával összekötő 750 kilovoltos elektromos távve­zeték szovjet szakaszán. Az 570 kilométeres szakaszon már csaknem mindenütt állnak az óriási — egy-egy 25 emeletes •ház magasságát is elérő — tartóoszlopok, s folyik a 14 vezeték szerelése. Mint A. Makuhin, az Ukrán SZSZK villamosipari és vil­lamosítási minisztere a Trud című szovjet lap tudósítójá­nak elmondta: a távvezeték és a hozzá csatlakozó alállo- másök építése fél éven belül befejeződik — mind a szov­jet, mind a magyar szaka­szon. Az év végére vala­mennyi berendezés elkészül, s megkezdik a távvezeték próbaüzemeltetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom