Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
908,3 millió forint fejlesztésekre Elkészült a siófoki és készül a kaposvári állomás beruházási programja Bök emlékműve. Nézem a cirilbetűs nevek sokaságát, s az ismeretlen katonáikra gondolok. Azokra, akikkel a háború vihara sodort össze, s akiken keresztül megismertem a szovjet embert. Azokra, akik nem térhettek vissza az otthonukba, a családjukhoz, itt pihenik örök álmukat magyar földiben... □ □ □ Juri}ndk hívták, de mi csak így szólítottuk: Gyurka... Valahol Grúziában született. Őrmester volt, s mindig vidám, tréfás kedvű. A gödi állomáson találkoztam vele először, ahol a Budapest felszabadításáért vívott harchoz szükséges lőszerutánpótlást raktuk kl, s hordtuk a közeli fenyveserdőbe. Azután pedig pontonhidat építettünk a Dunán, Göd és Surány-sziget között, hogy a szovjet csapatok gyorsabban nyomulhassanak előre Szentendrére, s onnan a főváros felé. Itt is Gyurka irányította a munkát. Váratlanul csapott le az ott dolgozó katonákra és civilekre két német vadászgép. Hosz- szú géppuskasorozatok törték meg a csendet, s hamarosan sebesültek jajgattak fájdalmasan. A gépek újra és újra viszatér- tek. Tél volt — 1944 decembere —, a Duna-part bokrai nem nyújtottak lehetőséget a rejtőzésre. A 19 éves Pólyák Zsuzsának a rémülettől valósággal a földbe gyökerezett a lóba. Ott állt a pontonhíd végénél, s csak a szemét takarta el kétségbeesetten, mintha ez védené a lövedékek ellen. Kiabáltunk, ordítottunk neki, hasztalan... Ekkor ugrott fel Gyurka Odarohamt a lányhoz, s lerántotta a földre. Zsuzsa megmenekült, Gyurkát azonban egy sorozat szinte kettészelte. Huszonöt esztendős volt, ott temették el a gödi temetőben a többi szovjet hőssel együtt... □ □ □ Doktor Ili A nevét soha nem sikerült megtudnom. A felsőgödi Kertváros elhagyott villáiban — a Stühmer csoikoládégyáros meg bankvezérek tulajdonai voltak — pihentek a sebesült szovjet harcosok, s ennek a tábori kórháznak volt az orvosa. Szabad idejében — noha nagyon kevés' ilyen akadt — járta a község munkáslakta részeit, s tört magyarsággal beszélt hazájáról, otthonáról, családjáról; kislányáról — tízéves volt akkor — akit már évek óta nem látott, s akivel többet nem is találkozott Hozzá rohantunk, amikor a község szélén lakó Artnerék kisebbik fia, Gyurka súlyosan megsérült »-játszadozás-« közben. A menekülő németek által elszórt lőszerek szanaszét hevertek. A 14 éves Gyuri töltényhüvelyeket dobált egy tönkrement aknavető csövébe, lőport öntött bele, s meggyújtotta. Hatalmas láng csapott ki, majd egy kétségbeesett kiáltás hallatszott: Gyurka belenézett az aknavető csövébe, s egy felrobbanó hüvely szilánkjai szinte szétroncsolták a fél arcát. A Doktor segített. Ott operálta meg a katonakórházban, megmentette Gyurka életét — sajnos a fiú az egyik szemét elvesztette —, sa lakásukra járt kötést cserélni. Egy ilyen látogatásról tért vissza, amikor a vasútvonalat bombázó német repülőgépek telibe találták a gépkocsiját. Katonai pompával temették el Doktort, s mi, gyerekek úgy megsirattuk, minit legkedvesebb hozzátartozónkat ... □ □ □ Nézem a nevek sokaságát, s rájuk gondolok ... S arra a néhány soros versre — Sajó László: In Memóriám — ismeretlen katona —, amely mindenkor az ő emlékezetüket idézi fel: •■Eldobált dombok. Földetért füvek Elnémított rend. Lakott terület Feledés-fedezék, Mindennaplementék Világháború: Tegnap A nagyobb nyugat-magyarországi üzemek évek óta sikerrel szerepelnek a grazi vásárokon. Az idei tavaszi és őszi stájer vásár magyarországi sajtótájékoztatóját kedden rendezték meg a szombathelyi Claudius szállóban. Tavasszal, április 29—május 7. között — a beruházási őszszel — szeptember 30—október 8. között — pedig a fogyasztási javak seregszemléjéElkészült a siófoki vasútállomás beruházási programja, a kaposvári állomásét pedig április végére ígéri a MÄV Tervező Intézete. A megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén — amelyen részt vett Mester Károly, a MÁV vezérigazgató-helyettese is — dr. Szabó Tibor pécsi vasútigazga- tó bejelentette: az ötödik ötéves terv időszakában összesen 908,3 millió forintot irányzott elő fejlesztésekre a MÁV a megye területén. A vasútvonalak felújítása megtörtént vagy megkezdődött. Az átépítéssel egyidejűleg — Somogyszob kivételével — nem korszerűsítették a jelentősebb vasútállomásokat. A kaposvári és a siófoki állomás felújítása csaknem másfél évtizede szerepel napirenden. A munkák megkezdésének gyorsabb ütemű előkészítése három hónappal ezelőtt indult meg. Azóta egy sor intézkedés és megállapodás született, s a megye mindent elkövet ezután is, hogy a célkitűzéseknek megfelelően valósuljon meg ez a két fontos vasúti beruházás. Megállapította viszont a végrehajtó bizottság, hogy e munkák előkészítettsége gyenge: az ötödik ötéves terv hátralevő éveiben akadályai lehetnek a beruházási célkitűzések megvalósításának. A megyei tanács végrehajtó bizottsága — mert fontosnak re kerül sor, mondta Josef Stöff 1er vásárigazgató. 153 000 négyzetméteren 40 ország kiállítói szerepelnek, köztük az eddig is nagy sikert aratott magyar vállalatok. Az idei vásárra több új épület is elkészül. Létrehozzák többek között a »szaktársak találkozóhelyét«. Magyarország étteremmel, idegenforgalmi irodával szerepel a tavaszi vásáron. tartja e rekonstrukciókat — minden támogatást megad a vasútnak a beruházásokhoz. Siófokon a beruházás első ütemeként — 1981-ig — több mint 200 millió forintos költséggel kívánja a vasút megépíteni az új kereskedelmi pályaudvart, a pályafenntartási telepet, a szertárat és üzemi épületet. Ezt követően — 1986-ig — készülnek el a teherpályaudvar, az aluljárók, a peronok, valamint a korszerű biztosító berendezések szerelése. Kaposváron a cukorgyár és a közvágóhíd közé eső területen építik fel a teherpályaudvart, itt kap helyet az új vontatási telep és a kereskedelmi pályaudvar. Ezek elkészítése után —, a mostani állomás helyén — kezdődhet meg 1983- ban a korszerű személypályaudvar kialakítása, az aluljárók, peronok és biztosító berendezések megépítése. Az első ütem — tehát a teher- és a kereskedelmi pályaudvar — költségelőirányzata megközelíti a 300 millió forintot. A két pályaudvar egyidejű építése azzal a lehetőséggel jár, hogy célszerűen használják fel a somogyi vasúti fejlesztésekre fordítható pénzt. A MÁV ígéretet tett arra, hogy a rendelkezésre álló összeget — ha kell, pénzátcsopartosítással is — a megyében használja feL A vasútigazgaió beszámolójában arról is tájékoztatta a végrehajtó bizottságot, hogy tovább folytatódik a gyékónye- si vasúti határállomás korszerűsítése. Elkészült a közös üzemváltó határállomás teljes vágányhálózata, a térvilágítás korszerűsítése. 1979-ig még új biztosító berendezéseket, távközlési épületet, teherkocsi-javítót, szociális helyiséget kap egyebek között a vasútállomás. Folynak a tárgyalások a jugoszláv vasutakkal arról, hogy az ötödik ötéves terv végéig villamosítják a Jugoszlávia felől csatlakozó vonalakat. A Budapest—Kaposvár—Gyékényes közötti vonalszakasz villamosítására várhatóan 1984— 1987 között kerül sor. Szó van arról is, hogy a későbbi években villamosítják a Budapest— Nagykanizsa—Murakeres ztúr —Gyékényes közötti vonalat ISMERETLEN KATONA SzatalMg parte, szovjet hőtemették.-“ Szalai László Grazi vásárelőzetes Több mint félmillió forint jutalmazásra A település szolgálatában Kis munkagépek, melyekre különféle munkák elvégzésére szolgáló adapterek szerelhetők. Barcs állandóan csinosítja magát E munka jó része — a tervezésen, a településfejlesztési elképzelések megvalósításán, a nagyközség jövőjének állandó szem előtt tartásán kívül — a nagyközségi közös tanács költségvetési üzemére hárul. Már csak azért sincsen könnyű dolga az üzemnek, mert a végrehajtó bizottság állandóan figyelemmel kíséri tevékenységét, és sűrűn ellenőrzi a feladatok megoldását 1977-ben például nyolc esetben tárgyalta a testület a költségvetési üzem munkáját A múlt évet — egyre gyakrabban emlegetik ezt Barcson — fordulópontnak lehet tekinteni. A Pécsi Tudomány- egyetemen kidolgozták az üzem szervezetfejlesztési programját, s ennek köszönhetően lényegesen rendezettebb, áttekinthetőbb a munkájuk. Több tényező együttes hatásaként eredményesen zárták 1977-et. Segítettek azok a szocialista együttműködési szerződések, amelyeket különböző gazdasági szervezetekkel kötöttek. Megerősödött az üzemi demokrácia, s lendületesen fejlődött a szocialista munkaverseny- mozgálom. Pedig az év eleje nem volt biztató. Az első három hónapban több körülmény gátolta az üzem munkáját: anyaghiány, rossz időjárás, a megfelelően téliesített munkahelyek hiánya, emellett a megrendelések és a lehetőségek között sem volt meg mindig az összhang. Ennek ellenére december végére a termelésük csaknem 11 százalékkal volt több, mint 1976-ban. Ügy fest, hogy ez még az üzem vezetőit is váratlanul érte. Az eredeti terv 2 millió 159 ezer forint volt, ezt »menet közben« módosították 3.4 millióra, de még ezt is túlteljesítették. Végül csaknem 3,8 millió forintos nyereséggel zárták az évet. Ugyanez vonatkozik az építőipari részleg munkájára is. Már az év közepén jelezték: a részleg várhatóan 5 millió forinttal teljesíti túl termelési tervét. Az eredeti előirányzatot 5 millió 111 ezer forinttal, a módosított tervet 1,1 millió forinttal teljesítették túL Az eredményben — többek között — egy 60 személyes óvoda építésének a megkezdése, a kisegítő iskola, illetve egy bölcsőde bővítésének a befejezése, a strandon büfé felállítása és a Chemical társasházának megépítése érződik. Csaknem 2.7 millió forint értékű javítási, karbantartási munkát is végeztek a tanácsi intézményeknél. Az üzem kommunális tevékenysége áll legjobban a lakosság figyelmének középpontjában. Ide tartozik a zöldterületek, a parkok rendben tartása, a köztisztaság, a növényvédelem. A múlt évben — a szervezetfejlesztési program elkészültét követően — a részleg tevékenységét •»megtisztították«, ez azonban nem jelenti a feladatok megcsappanását Csak jelentős gépesítéssel tudtak megfelelni a követelményeknek. Egyebek mellett kerti traktort, szemétgyűjtő gépkocsit, permetezőgépeket vásároltak. Az üzem legjelentősebb kiegészítő tevékenysége a kavicsbányászat. A múlt évben haladták túl először a bűvös határt: több mint 100 ezer köbmétert bányásztak ki a Dráva medréből. A szükséges fejlesztések után ma már osztályozott folyami homokot tudnak szállítani a mészho- moktégla-gyárnak. A tavalyi beruházások között a legjelentősebb éppen a kavicsbánya központi, II. számú kirakó berendezésének a megvalósítása volt Mindent figyelembe véve a barcsi költségvetési üzem a múlt évet 44 millió 383 ezer forintos termelési értékkel zárta. A munka eredményességét két szám jelzi: ebből az összegből 11 millió 664 ezer forintot tettek a tanács »asztalára«, s több mint félmillió forint jut az üzemben dolgozó 362 ember jutalmazására. 9L A. „Hozzátartozók” H a jogom és hatalmam lenne hozzá, a társadalom ftélő- széke elé idézném „a hozzátartozókat”. Azokat, akiket vérségi kötelék fűz az előttünk járókhoz; akik felcseperedtek édesanyjuk emlőin, emberré nőttek, kiszívtak minden lehetőt szüleik gondoskodó szeretetforrásából, s felnőttkorukban magányosságra kárhoztatták öregjeiket. Felszólítanám őket, hogy térjenek észhez, hogy csak egyetlen órára éljék át újra gyermekkorukat, s képzeletben a jövőt, mely az ő számukra ily módon megérdemelten juttatná a kilátástalan egyedüllétet és elhagyatottságot. Nem fenyegetésnek szánnám a múltidézés és jövőbelátás keserű óráját. Ébresztőt csengetnék, mely alapvető emberi kötelezettségre, gondoskodásra szólít. Talán ezt sem tenném, ha nem ütköznék lépten-nyo- mon a társadalomra hivatkozás szentségtörő kényelmébe. Pedig a társadalom iszonyú erőfeszítés árán sem pótolhatja a gyermeki szeretetet, a családi törődést, a mindennapi gondoskodást. Egy évvel korábbi „példatáratM lapozgatok, és személyes élmények sokasága támad föl bennem. „A gyerekek búcsúkor jönnek.” így a 67 éves édesanya, aki öt gyereket hozott a világra s most 73 éves férjével elhagyatottan él a földes padozatú, szegényes, ódon házacskában a falu szélén. A gyerekek nem segítenek. Szétröppentek az országban, s az áldozatos szívű öregek — írni, olvasni sem tudnak — baromfitartásból, kukoricaföldön gömyedésből tengetik napjaikat. A tanács 900 forint szociális segélyt ad rendszeresen, s két, tartásra képes gyermeküket kötelezte a térítésre. Micsoda pa radoxon: a két kis öreg tiltakozik. Le akarnak mondani a segélyről, mert a határozat viszályt szült gyermekeik között. És felragyog az arcuk: „A gyerekek búcsúkor jönnek”, s ők majd újra — legalább egy évben egyszer — elhalmozzák őket sze- retetük, gondoskodásuk legapróbb jeleivel. Érdemtelenül Yalaki a napokban — amikor adatokat, élményeket, tényeket gyűjtöttem mai jegyzetemhez — azt mondta: „Mi az? Divat lett szónokolni az öregekről?” Nem divat és nem szónoklás. Kötelesség. Társadalmi szükségszerűség. Bárcsak ne kellene beszélni róla. Bárcsak arról regélhetne a krónikás, hogy a társadalom mélységes embersége hasonló magatartásra tudta bírni az egyént, a családot, a nem véletlenül idézőjelbe tett „hozzátartozót”. Nem sikerült. Somogybán egy éve még 80 000 idős ember élt, s egy év alatt 2000-rel nőtt a számuk, örülünk. A lakosság 22,7 százaléka 60 éven felüli, s ez a szám magasabb az országos átlagnál. A középkorban 22, 1900-ban 37, ma már csaknem 70 év az átlagos életkor. Jobbak az életkörülmények, fejlődött az orvostudomány, a társadalom gondoskodása. Ki ne tudna lelkesedni e történelmi jelentőségű változásért. Csakhogy egyre több öregünk egyedül, magárahagyatottan él. Hol van már a több nemzedékes nagycsaládok együttélése? Az asszonyok többsége dolgozik, a fiatalok önálló életet akarnak élni, saját otthont teremtenek. Kortünet, így természetes. Az idős ember sem tudna alkalmazkodni az új környezethez, gyökeret ereszteni ott, ahol szokatlan körülmények fogadják. Hiszen mi az öregség? így mondják: a szervezet alkalmazkodóképességének csökkenése. S aki egyedül él, kettős terhet cipel: az Öregség és a magára- hagyatottság terhét. Nézhetjük tétlenül e gömyedést?, A társadalom nem tétlen. Somogybán nyolc szociális otthon működik, 1072 öreg lel otthont, társat, emberséget. Kevés. Csaknem kétszázan várnak a helyre, s talán 1980-ra ennyivel lesz több az ágyak, a lehetőségek száma. Egy év alatt öt új öregek napközi otthona kezdett működni, ma 49 van már; UOO-an sétálnak oda naponta melegségért, emberi hangért, kulturált időtöltésért, meleg ételért — több helyen vasárnap is. 2311-en kapnak szociális segélyt, s az összeg évente messze meghaladja a tízmilliót. Tanácsok és tömegszervezetek, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt'és az iskolák úttörői fáradoznak a legkülönbözőbb módszerekkel azon, hogy emberibbé, bizakodobbá tegyék öregjeink hétköznapjait. 71 000 munkában fáradt, de korábban jövőt teremtő ember élvez nyugdíjat Somogybán. Csakhogy 82 000 a 60 éven felüliek száma. Gondoskodni igyekszik róluk a társadalom, néha erejét meghaladó mértékben is. De hol vannak a „hozzátartozók”? Ha jól meggondolom: a társadalomnak azokról kellene gondoskodnia, akiknek nincs, vagy akik elvesztették gyermeküket, élettársükat. De mi lenne akkor öregjeink sokaságával? Mit jelent az a szó, hogy hozzátartozó? Azt, hogy családtag, közeli rokon, vér a vérből, élet az életből. Azt, hogy örömük, gondjuk is' egy. Azt, hogy széttép- hetetlen lánc tartja össze őket, s ahogy az édesanya aggódva ül gyermeke betegágyánál, úgy simul oda a gyermek édesanyjához és apjához, akiktől tartást, szorgalmat, becsületet leshetett el ifjúkorában. Miért csak akkor döbben rá a „tiszteletreméltó hozzátartozók” sokasága, hogy egyedül maradt, amikor föld borul az egykor életet gdó testre? Miért nem tud emberséget, tiszteletet, szeretetet és segítséget adni akkor, amikor még él? Hiszen öregjeink is ezt tették szüleikkel a maguk idejében ... Félelmetes a magányosság. A „hozzátartozóknak” azt kívánom, sohase tudják még, mennyi gyötrelemmel, keserűséggel, életúntsággal jár, s mennyire megkérdőjelezik az emberek az élet értelmét is akkor, ha gyermekeiktől, hozzátartozóiktól semmit sem kapnak cserébe áldozatos életük önzetlen cselekvéseiért. Tudom, talán igaz is: a szülőknek sohasem lehet visszaadni azt, amit tőlük kaptunk. De kibúvó azt állítani, hogy a fiú, a lány csak saját gyermekének adhatja vissza azt, amit öregjeitől kapott. Sokan vannak, akik elnézik szüleik magárahagyatottságát. Miért? Mert a szereteten, a ragaszkodáson kívül már alig kaphatnak tőlük mást? Hiszen kapni jó, de adni jobb! Ezért nőttünk emberré szüléink odaadása és embersége révén. Micsoda hálátlanság, micsoda embertelenség otthagyni őket sokszor magatehetetlenül, árván. Hol vannak a „hozzátartozók"? Kikhez tartoznak ők? A gyertyaégetés már késő, sokszor csak látszat. Életükben kell megbecsülnünk az előttünk járókat... E pizódok, öregekről, akik betegség miatt nyomják a kórházak betegágyait. Felgyógyulnak. És nem akarnak hazamenni. Mert számukra már nincs otthon. A kórházban érzik a törődést, mindenük megvan. És „otthon”? Miért menjenek? Az orvosok az ápolónők gyakran nem is szólnak, csak hívják a mentőt. S az öreg görcsösen kapaszkodik az ágyba, a szoba szögletébe: „Nem, nem megyek! Ne küldjenek el. Nekem nincs otthonom! Engedjék, hogy itt maradhassak!” Tapintat, szeretet és gondoskodás részeséi. És nem akarják, hogy „otthon” sivár kilátástalanság ülje meg életüket. Lesz- e, aki „otthon” bekopog az ajtón, s hogylétükről érdeklődik? Akad-e, aki megkérdezi, hogy mit hozhatna a boltból? Van-e, aki olyan szeretettel húzza rá a takarót, hogy meg ne fázzék, mint ahogy ő tette a gyermekével? Micsoda embertelenség húzódik meg amögött,. hogy nem is feltételezheti a „hozzátartozók" gondoskodását? Somogy lakóinak 27,6 százaléka, 82 000 ember túlélte a 60. évet. Ha jogom és hatalmam lenne, a társadalom ítélőszéke elé idézném azokat a „hozzátartozókat”, akik nem veszik észre, hogy milyen félelmetes a magányosság. Jávort BéU
