Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
A • •• ^ A jovo nyersanyaga : a kősó Gazdag rézérc-lelőhelyet fedeztek töl 1957-ben Lengyel- országban; s ezzel a lengyel állam a világ ötödik hatalma lett a rézvagyon tekintetében. Az elmúlt 15 év alatt a rézbányászatra es -kohászatra 80 milliárd zlotyt fordítottak. A három rézbánya — a »Lu- bin«, a »Pölkowice« és a »Rudna« — 1976-ban elérte a 8 millió tonna termelést, ’990- re pedig 30 millió tonnát terveznek. Növekszik az elektro- litikus réz termelése is. 1.380- ban 22 ezer, 1976-ban már 250 ezer tonna rezet termelteti, 1980-ra pedig a 425 ezer tonnát is elérik. A cinkkoihászatnak már a XVIII. században is hagyományai voltak. A feltárások révén 1954—74 között a eink- és ólomércvagyon az ötszörösére növekedett, és a jelenlegi 250 ezer tonna cink és a több mint 80 ezer tonna ólom termelésével Lengyelország a nyolcadik helyen áll a világon. A hét működő cink-ólom bánya közül Európa legkorszerűbb lejtője, a »Pomorzany« 1974-ben kezdte meg üzemelését. A tervek szerint Lengyel- ország 1980-ban 260 ezer tonna cinket és 120 ezer tonna ólmot termel. Az 1953—56 közötti években a tarnobrzegi medencében fölledezett kénvagyon új bányászati ágazatot fejlesztett ki Lengyelországban. A lengyel kén ma a világ 50 országába jut el. A rendelkezésre álló kénmennyhseg mintegy 5 millió tonna kitermelését biztosítja, a kénsav termelés pe- iig eléri a 4 millió tonnát, ez a világ kénexportjának 30 százalékát teszi ki. A lengyel szakemberek több mint 4Q üénsavgyárat építettek a vi- ág különböző országaiban, gy Magyarországon is — Szolnokom A jövő egyik vegyipari nyersanyaga a kősó. Lengyel- országban 46 millió tónnara becsülik a kósóallományt. Hasznosítása lehetővé teszi a •dór, a műszálak, a karcsúk, t hűtőiparban alkalmazott sep pfolyósít ha lé gáz, a freon ós különböző hígítók gyártását. A kősófeldc«gozás legnagyobb központja a Visztula nenti Wrociawek lesz. Ha kevés az ötmillió... Ezer koca és süldő röfög a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet szakosított sertéstelepén. A telep tavaly ezerrel több malacot adott, mint egy évvel korábban. Mindent egybevetve ötmillió fonni nyereséggel zárig az évet. És mindez nem elég — mondta Török Sándor, a telep vezetője. A tsz egész nyereségéhez viszonyítva vajóban nem sow az ötmillió. De mi van mögötte? — Ka-hyb sertéseket tartunk — mondta a telep vezetője. — A sonkavonalat állítjuk elő, meiyie a feldolgozó iparnak szükségé van. A hízékonysággal, a takarmany- felhasználassal Kapcsolatos tavalyi mutatóink nem rosszak. Javultak az eredmenyeK. Egy kilogramm, ser.éshús előállítására 3.96 kilogramm laicar- mányt használtunk fel. Mivel a tavalyi országos eredmények még nem állnak rendelkezésünkre, csak a 76-ossal tudom összehasonlítani, amely 4.23 volt. Ez a felhasználás feltételezhetően országosan is csökkent. A másik meghatározó a napi súlygyarapodás. Tavaly nálunk 551 gramm volt, az országos átlag egy évvel korábban 476 gramm. Ezek a számok nemcsak az országos állagnál jobbak, hanem az előző évi saját eredményeinknél is. Csupán egv mutató emelkedik a vártnál lassabban: a szaporaságé. — Márpedig az is összefügg a gazdaságossággal. — így van. A Ka-hyb sertésnél még mindig nem sikerült elérni azt az optimális születásszámot, melyet a kísérletek szerint produkálni tud. Igaz, gazdaságonként rendkívül eltérő, hogy hány malac születik évenj?. Az állami gazdaságokban lényegesen több, mint a tsz-ekben, és tsz-enként is változó a sza- poraság. — Milyen volt Barcson? — Egy ellésre 7,52 malac jutott. ............ — Ez jó vagy rossz? — Meglehetősen rossz átlag, főként, ha összehasonlítjuk az állami gazdaságok eredményével, amely 9,14. ' — Miben látja a kevés szaporulat ókát? — Sok mindentől függ. A fajtától — ez azonban nem egyértelmű, hiszen éppen az előbb állapítottuk meg, hogy ugyanaz a fajta eltérő szaporulatot hoz különböző telepeken. Sok függ a tartástechnológiától. 1976-ban például nálunk nagyon magas volt az elhullás — ez minden bizonynyal a tartás módjával függ : össze. A kényszervágással ' együtt ez az arány elérte a 19 százalékot. — Végül is hogyan értékeli a tcífcp munkáját?* Jó vagy rossz az ötmillió? — Semmiképpen sem elég, többet keli hoznunk. Azonban az igazsághoz tartozik, hogy nem is vártak tőlünk többet, figyelembe véve a Ka-hyb sertés tartásának sajátosságait. — Tehát nem elégedett ez— Erről szó sincs. Az azonban tény, hogy nincs abszolút sertés. Mindegyik — főként a hibrid — egy követelménynek kiválóan eleget tesz. A Ka-hyb jó sonkasertés. A szaporodásával kapcsolatos gondokat azonban eddig nem sikerült megoldani. — Mi lesz az idén? Megpróbálják emelni az ötmilliót? — Igen, méghozzá úgy, hogy változtatunk az állomány ősz, szelételén. Kísérletképpen egy j másik hibridfajtát is beálii- ! tunk, a nungahyb-et, mely- I nek a szaporasága jobb, es egyéb előnyei is vannait. Természetesen más területen hátrányai is. — Mikorra érkeznek meg az új lakók a telepre? — A közeli hetekben érkezik 45—50 süldő, és az eredményektől függően növeljük majd a számukat. Si'M. Pótlás a kiskertekből Módosulnak a rendezési tervek A jövő fejlődésének keretei Az általános rendezési terek módosításán dolgoznak zekben a hetekben a Város- pítési és Tudományos Terve- > Vállalatnál. Változik a iaposvár, Nagyatád, Siófok és velük szomszédos települé- ek fejlődését meghatározó érv. A siófoki április-május- ,a elkészül, és a nagyatádit is lefejezik az idén. A kapos- rári tervvel jövőre készülnek i. — Miért van szükség mó- osításra? — kérdeztük Fu- Ulyás István megyei főépíészt. — 1969—70-ben készültek el íz általános rendezési tervek, azóta az ott lefektetett el- -ek és meghatározott irányok ilapján történt a városok fei- esztése. Mára ezek a tervek eszben elavultak, és elfogy- ak a lakásépítésre kijelölt erőietek. 1980-ban lezárul a izenöt éves lakásépítés sza- :asza, s 1981-től új szakasz :ezdődik. Az építkezésekhez a erületfölhasználást is meg ;ell tervezni. A lakásépítés rendkívül hoi.volult tevékenység. Sok feUfé- el összhangját kell megteremem ahhoz, hogy ütemesen, ervszerűen valósuljon meg az ■pítkezés. Egyik legfontosabb eltétel a területek jó előké- zítése. Az általános rendezési ervek módosítása az előkészíts munka első lépcsőjének teinthető. — Milyen kérdéseket vizsláinak a VÂTI tervezői? — A lakásépítésre kijelölt új erőieteken hány szintes épi- etek emelésére van lehetőség, lány lakosra, lakásra, közmű- e, intézményre lehet szánrtta- li, és a létesítmények üzemel - etéséhez mennyi engeria k?lL Ez lesz az alapja a minisztérium és a tanácsok konkrét rendezést és építést eldöntő tárgyalásainak. A rendezési tervek a jövő fejlődésének keretei. Ezeket a kereteket azonban nern értelmezik mereven. Előfordulhat, hogy máshova kerül a gyűjtő- vagy a forgalmi út. mint az előzetes elképzelésekben azt meghatározták. Vo.t már példa arra is, hogy a tervezett sorházak helyett több szintes lakóépületeket emeltek. A város és a város környéki települések kapcsolatában érdekes példa Nagyatádé' és a szomszédos Ötvöskónyié. A falu a segesdi alsófokú központhoz tartozik — s terv szerint, s az egyesült termelőszövetkezetek közös érdeke, gazdasági összetartó ereje okán. De Ötvöskónyi minden más szempontból Nagyatád vonzáskörzetébe esik: a jó úton közel van a város, s az ötvös- kónyiak kereskedelmi, egészségügyi, szociális stb. ellátásában fontos szerepe van. A megye városaiban egyre inkább elfogytak a magánépítkezésekre alkalmas területek. Ma már inkább csak a belvárosi »foghíjakban« van erre mód, s néhány erősen peremkerületi városrészben. — Figyelembe veszik-e az általános rendezési terv módosításánál a magánépítkezések iránti igényeket? — kérdeztük végül Furub’ás T"tván- tól. — Igen, de inkább ’öbb szintes társasházak c lsében szeretnénk érdekeltté tenni a magánépítkezőket. CX T. A tervezett mennyiség 110 százalékát kötötte le szer ződésben a nagyüzemi és magántermelőkkel a Nagyatádi Konzervgyár. A zöldség- és gyümölcstermesztés központi szorgalmazása tehát meghozta eredményét A szerződés egyes pontjait vizsgálva meglepő adatra bukkanunk. Az idén 443 vagon uborka felvásárlására szerződött a gyár, amely- 'bői 316 vagonnal a kistermelőktől várnak — azaz az össz- mennyiség háromnegyedét. — A nagyüzemek — elsősorban a kevés munkaerő miatt — évről évre csökkentik a nehezen gépesíthető zöldségek termesztését, ugyanakkor ez jól fizető tevékenységnek számit a kiskertekben — tájékoztatott Szentgyörgyi József, a gyár termelési osztályvezetője. — Számunkra e folyamat ismerete rendkívül fontos, hiszen nagy mennyiséget kell a ház körüli kertekből pótolnunk. Elsősorban az uborkára érvényes ez, s nem kell hozzá jóstehetség: előbb- utóbb teljes mértékben a kistermelőkre szorítkozunk e téren. Szerencsére náluk mindinkább fellendül a termelői kedv. — Ebben része van a gyárnak is. — Kapcsolatunk közvetett, mivel a termelők a helyi áfész-felvásárlókon át juttatják el hozzánk termékeiket. Azonban nekünk is érdekünk, hogy a termelés jövedelmezőbb legyen, s a munka köny- nyebbé vál jon. Szaktanács - adóink rendszeresen fölkeresik a körzetükhöz tartozóka’. Tájékoztató, szaktanácsadó tevékenységünk egyik nagy- eredménye, hogy mind többen állnak át a hagyományos termelésről az úgynevezett tám- rendszeresre, amely lényegesen könnyebb munkafeltételek mellett háromszor annyi uborka termelését teszi lehetővé A kép persze nem ilyen egyértelműen kedvező. A kiskertekben nemigen van mód a vetésterület váltására, hiszen ezek többnyire meglehetősen aprócskák. A monokultúrás termesztés pedig előbb-utóbb a termés csökkenését okozza, s a termelőnek nincs más választása, minthogy felhagy tevékenységével, vagy más növényt választ. Különösen érvényes ez a város közelségében. Itt egyelőre szinten vám a termelés, mert ahá- nyan felhagynak az »ubor- kázással«, Annyian kapnak kedvet hozzá. Csurgó környékén és Zalában viszont mindjobban fellendül a mozgalom. Igaz, ott a kevésbé beépített területeken jobb lehetőség van a vetésváltásra. A csurgói körzetben például egy év alatt 20 vagonnal nőtt az értékesített uborka mennyisége. Szorgalmazzuk az áfész-ek- nél, hogy ezeken a területeken kellő számú felvásárlóhelyet állítsanak föl. Jelenleg a négy nagy körzetben mintegy 120 felvásárló dolgozik. Ezeket a helyeket a kampányban naponta fölkeresik a gyár teherautói. Nagyatád körzetében mintegy tízezer kistermelőt tartunk számon. Ez is oka a szakosodásnak. Megoldhatatlan lenne többféle termék rendszeres begyűjtése, szállítása aránytalanul nagy üresjáratok nélkül. Télen előadásokat szervez j a gyár, egyetemi tanárok tájékoztatják a termelőket az újabb lehetőségekről. A szak- tanácsadók pedig a termés értékesítéséig rendszeresen fölkeresik őket, tanácsokkal segítenek. Ahogy ők mondják, a magtól, azaz az uborka »bölcsőjétől-« a »sírig«, a feldolgozott termékig kell az. együttműködésnek tartania. B. A. I Összefonódva A névtábla még változattam, becsöngetek. Alacsony asszonyka nyit ajtót — feketébe«, rebbenő tekintettel. Két apróság tolakodik eléje, s míg a fiata.tasz- szony visszavonul, hogy remdbe tegye magát — mosás közben érkeztem —, bemutatkoznak a gyerekek. »Én Diána vagyok és ötéves« — mondja a kislány, de a két és fél éves Gáborka séma húzódik vissza: »Nézd, bácsi, várt ékítek ...« Kijavítom, s már vonszol a birodalmába. Mutatja a Vidám mesék-et; »Anya hozta Nagykanizsáról.« Nagy, csodálkozó szemmel néz rám a kislány: »És moivid, bácsi, Anya miért nem vesz nekünk banánt? Apa mindig hozott azelőtt .. .« Szép, modern lakás a Kinizsi lakótelepen. A berendezés is új: gyönyörű piros ülőgarnitúra, világos bútor, szőnyeg és virág, ragyogó tisztaság. A gyerekek szobájában mesefigurák a falon, a polcon sok játék. Mindem színes, derűs és vidám; csak az asszonyka jön feketében. A férfi markáns arcú, szálas legény volt, gázszerélő Kaposváron. Asszonya — most már özvegy Farkas Jánosné — ápolónő a kórház gyermekosztályán. Huszonhat éves mindössze, s férje huszonkilenc volt, amikor tavaly augusztusban itt- hagyla őket. Az asszony egy évvel korábbam tudta, hogy menthetetlen. »Egészségügyi vagyok, tudom, akárhova vittem volna, a világ végére is, többet nem tehettek volna érte, mint itt. Rákos volt, titkolóznom kellett. Június 24-én még dolgozott, augusztus 7-én meghalt. Akkor 75 kiló voltam, most negyvennégy. Hat évig éltünk együtt, és nincs többé... Fényképeket vesz elő, és közöé élmények élednek a halk zavú asszony ajkán. Életsorsok elevenednek meg; a férjé, aki 14 éves korában veszítette el a szüleit, nem tanulhatott. Vállalatánál a munka mellett szerzett szakmát, éis igen jó, dolgos, becsületes munkásember volt. S az asszonyka életsorsa — mint több nemzedékéé — gondoktól terhes. »Ameddig csak vissza tudok tekinteni a famílián, az asz- szonyok mindig özvegyen nevelték föl gyermekeiket. Mintha ebből sohasem lenne kiút". Hétéves volt, amikor édesanyja özvegy maradt. Óvónő szeretett volna lenini, Csurgón érettségizett, azután már nem volt mód a tanulásra. 1972 óta anyasági segélyen van. Es itt maradt egyedül, iszonyú adósságok és gomdok között. Lelkesülten mesél a múltról. »Férjemet megbecsülték. Albérletben laktunk, azután lükéről járt be, anyám házából«. 1974 tavaszán jelentkeztek, és decemberben már beköltözhettek egy szép lakásba, a munkáslakás-építési akció kenetében. Boldogok voltak. A Közép-dunántúli Gázszerelő Vállalattól 51 dbo forint kölcsönt' kaptak kamatmentesen, 26 000-et befizettek —- nyúltenyésztésből rakosgatták össze Irakén —, s az OTP 172 000 forintos hitelt adott. A lakás 372 000 forintba került- a kamattal együtt, visszafizetni két keresetből is épp elég. S akkor még nam voit bútor. Arra is kaptak hitelt. Most ittmaradt az asszonyka mély gyászában, egyedül. Kétség beesve, kilátástalan körülmények között. A kis család — azt hitte az asszony — teljesen egyedül marad. Nem is remélte volna, hogy a nagy a kicsivel összefonódik, s mindent elkövet, hogy enyhítse gondját és gyötrelmét. Számolni kezdtem. A kölcsönök törlesztésének havi részlete 1520 forint a fűtés, a világítás, a tv és a rádió díj nélkül. A bevétel a családi pótlékkal együtt 1669 forint. Mi lesz ebből? Igaz, ka-p özvegyi nyugdíjat, s az árvaellátásra is valamicskét. De akkor is. Eszembe jut a kislány kérdése; »És mondd, bácsi; anya miért nem vesz nekünk banánt?« E s akkor megmozdult a főid. Az elhunyt férj munkatársai kérvényt írtak az asszonyka nevében: legalább a vállalat engedje el a még fennálló 35 000 forintos tartozást. Válasz: nem teheti. Talán az asszonyka munkahelye, a kórház átvállalhatná. Csakhogy az költség- vetésből gazdálkodik. Ha biztosítaná a megyei tanács ... Osztályvezetőit dugják össze a fejüket, mit tehetnének. A hír eljut a megyei pártbizottságra is. Segíteni kell. A nagy család nem hagyhatja magára a kicsit. Hívják Farkasnét ide és oda; gépkocsit küldenek érte, hogy gyorsabban odaérjen. Az intézkedés halaszthatatlan. S egy megye milliós, milliárdos gondjai, fejlesztése és a lakosság mindenoldalú kielégítésének feladata közé befészkeli magát egy özvegyasszony és két apróság, egy kicsiny család gondja, ö meg csak meglepetten kapkodja a fejét; sohasem hitte volna... A hivatalos szervek megoldást keresnek; para-grafusbogozás, a lehetőségek kutatása tölti ki óráikat. Megmozdult a föld. Mindenki érti, hogy miről van szó, mindenki töpreng és segíteni akar. A megyei pártbizottság titkára a telefonhoz nyúl. Ha Nagykanizsa nem segíthet, talán az OKGT, a tröszt. A nagy család az egész ország... Késő délelőtt van, amikor cseng a budapesti telefon. És délután itt a válasz a tröszt munkaügyi és szociális főosztályáról. »Almomban sem hittem volna, hogy ennyire jók, megértők és segítőkészek az emberek. Mindenki őszintén, szívesen akart segíteni. Olyan jó, hogy mégsem maradtunk egyedül«. A tröszt elengedte a még fennálló 35 000 forintos tartozást. A részesedési alap terhére mondott le az összegről, amelyet visszatérít kanizsai vállalatának. Megelőzték a megyei intézkedést és segítséget. De a föld mozog tovább. A nagy család összefonó- doît a kicsivel: sorsa, jövője az övé... »Szólni sem tudtam az örömtől« — mondja könnyek között az asszony, s a kisfiú odazuhan az ölébe: »Anya, gombold be az ingemet, légy szíves...« Fekete ruhája a múlt, s a kisfiú színes inge a jövő ígérete. Igen, összefonódás ez. Anya és gyermeke, család és a nagy család között. S a mozgás tart tovább. A megyei tanácson azt latolgatják: mit tehetnének az OTP-kölcsön ügyében. Már bizonyos, hogy szociális segélyt kap az anya Kaposváron, s az ő anyja I-nkén, akit, a haláleset beálltáig az ifjú pár támogatott. Megmozdul a tsz, hogy a kis föld odahaza ne az ifjú özvegyasszony keze munkájára várjon. S a kórház? Visszavárja, talán áprilisban vissza is tér munkahelyére özvegy Farkas Jánosné. De máris segélyre számíthat munkahelye szakszervezeti bizottságától. Elintéztük: amíg nem dolgozót, addig is részt vehet a kedvezményes étkeztetésben, és gyermekei számára is hazaviheti az ételt. Gondoskodtak róla, hogy kisfiát 3 éves kora előtt is fölvegyék a kórház óvodájába, s a szakszervezeti bizottság már az asszony munkába lépése utáni besorolásával foglalkozik; azzal is: hogyan biztosítsák számára az egyműszakos munkát »Nem látványos dolgok ezek — mondta a gazdasági igazgató —, de higgye el, az emberek nálunk is tele vannak szeretettel, az ember, a család iránti aggódással«. F eltámadt bennem párizsi utam emléke, A Simca- autógyár vagy huszonöt kilométerre van a fővárostól ; autóbusz, földalatti, közlekedési lehetőség nincs. Csak az dolgozhat ott, akinek autója van. S a gyár részletre ad autót. Hányán panaszolták: ha betegség vagy más családi tragédia miatt egyetlen részletfizetés elmarad, elveszik a munkás autóját, elveszíti az addig befizetett részleteket, s közlekedési eszköz híján a munkáját is. Van-e a világon olyan — a mienknél sokkal gazdagabb — társadalom, ahol ennyire össze tud fonódni a nagy család a kicsivel, mint nálunk? »Szép, hosszú hajad van, Diána« — mondtam búcsúzáskor a kislánynak. — Barátságosan átölelt, megcsókolt, és tágra nyüt szemmel azt mondta: »Apa akarta, hogy ilyen legyen.,.* Jávori Béla
