Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

Építő robot A japán HitaW-cég egy kí­sérleti gépet szerkesztett, amely egy számítógéprend­szernek, két tévékamerának és egy manipulátor »kéz«-nek a kombinációjából áll. Amint az egyik kamera elótt megje­lennek vaJamely több elem­ből álló — persze egyszerűbb — tárgy rajzai, a másik (kame­ra az odahelyezett, e tárgya­kat felépítő részeket veszi szemügyre, majd »kéz«-zel el­látott egysége hozzákezd az alkatrészek összeállításához. A számítógép a megtekintett rajzokat elemzi, majd számba veszi az asztalon előtte fekvő alkatrészeket. Ezután dönt ar­ról, hogy a tervek és az al­katrészek lehetővé leszik-e a feladat megvalósítását, s ha a válasz »igen«, akkor kiszá­mítja, hogy miként illessze sze a részekből a tárgyakat • s meghatározza a manipulá- or »kéz« leggazdaságosabb mozgását az asztalon fekvő különböző alkatrészek összé- : Vesztésében. Mindezek után jelt ad a manipulátor »kéz«- nek. Ez utóbbi különböző moz­gásműveletekre képes, ame­lyekkel az emberi kéz legalap­vetőbb mozdulatait utánozza. aóarnabi Szabadtéri kerámiák Nem mai találmány IH fi U 2 íik Sokszor röppennek föl a hí­rek múzeumi rablásokról. A világ minden képtárában, gyűjteményében a legújabb technikai vívmányokat hasz­nálják föl a biztonsági beren­dezésekhez, mégis egyre sű­rűbben írnak az újságok egy- egy világhírű kép, műtárgy eltűnéséről. De szomorúan ér­tesülhettünk a Piéta »gyilko­sáról« és hasonló rombolókról is. Aki azt mondja, hogy ez a XX. száminak köszönhető, az alaposan téved. Nemcsak nap­jainkban jövedelmező üzlet a műkincsrablás és a régebbi korokban is kellett hozzá tígyesség, szaktudás ... A legnagyobb méretű fosz­togatás Egyiptomban folyt. Az istenként tisztelt fáraók kincsekkel telerakott sírjait — pedig a »biztonsági intézkedé­sek« között szerepelt a hí­Új ítifómü A világ összlakosságának ■számát véve alapul Ckb. 4 mil­liárd), világátlagban minden 28. lakosra jut egy személy­autó. Ez az átlagérték azon­ban — országonként vizsgál­va az autósűrűséget — rend­kívül szélsőséges elosztást ta­kar: a motorizációban élen já­ró országokban 3—6 személy­re jut egy autó, az elmaradt országokban ez a mérőszám 300—500 között mozog, sőt 1500 fölötti érték is előfordul. A világ jelenlegi személy­autó-termelése kb. évi 10 mil­lió, az egész személygépkocsi- állomány pedig kb. 115 millió­ra tehető. Ebhez hozzászámít­ja az autóbuszokat, tehergép- 1 árműveket és motorkerékpá­rokat, a motoros járművek teljes darabszámát 170 millió­ra becsülik. Az utóbbi negyedszázad in­tenzív kísérleti munkája a dugattyús motorok egyik ko­moly esélyű versenytársává fejlesztette ki a gázturbinát, miután az mint stabil hőerő­gép, elsősorban nagy teljesít­ményű erőműegységek formá­jában már bevált. Autók haj­tására nyitott körfolyamatú gázturbinarendszer haszná­latos. A gyárak ma nagy tömeg­ben a hagyományos szerkeze­tű kis kocsikat gyártják, de a legtöbb gyárban keresik a jövő autóját. Képünkön: hatkerekes, új futóművű, gázturbinás típus egy kiállításon. Tű a fülcimpában Nem valami kellemes dolog ’■ágondolni, hogy valakinek a ülcimpáját egy ezüst tűvel átszúrják és azt időnként még meg is forgatják. Mégis so­kan alávetik ' magukat ilyen kezelésnek a kanadai Van­couver egyik klinikáján, ab­ban reménykedve, hogy le­szokhatnak a dohányzásról. Egy ott dolgozó japán orvos ugyanis már hosszabb ideje meglepően jó eredménnyel al­kalmazta a tűszúrásos keze­lést — az akupunktúrát — a nikotin élvezete ellen. A hoz­zá forduló dohányosok 70 szá­zalékát ' sikerült megszabadí­tania egészségtelen szenvedé­lyétől, így ez a módszer min­den eddig ismert leszoktató kúránál hatásosabbnak lát­szik. Az akupunktúrás keze­lés leszoktató hatását azzal magyarázzák, hogy a test he­lyesen kiválasztott pontjainak ( idegtörzseinek) ingerlése megszünteti — vagy legalább­is mérsékeli — a kialakult szokástünetek jelentőségét, márpedig éppen ezeknek az erőssége játsziky szerepet a le­szoktató kúra, első heteiben. Ezen az alapon alkoholistá­kat, kábítószerek rabjait, fa­lánkságtól elhízott embereket is sikerült jó eredménnyel ke­zelnie a japán orvosnak. Érdeklődésre tarthat számot az a hír is, hogy egy taskenti kutató olyan anyagot fede­zett föl, amely segít azokon, akik szabadulni szeretnének káros szenvedélyüktől, a do­hányzástól. A szerves anyag — a neve anabazin — a szamár­kenyér nevű közép-ázsiai gyomnövényből vonható ki. Egyébként nem ismeretlen ez az anyag a tudósok előtt, már régóta tudják róla, hogy ser­kenti a légzést és gyorsítja a gyapot növekedését. Az azon­ban csak most derült ki, hogy azok a krónikus dohányosok, akik alávetik magúkat a né­hány napos anabazin-kúrának többségükben lemondanak a további dohányzásról. Az ana­bazin pontosan olyan érzést vált ki a szájüregben, ami­lyent a dohányzás közben ér­zünk, s azt a benyomást kel­ti, hogy s szervezet telítve van nikotinnal. resztelés: meghal, aki a köze­lükbe megy, az istenek meg­bosszulják sokszor a »te­metés« után egy-két nappal feldúlták. A tolvajoknak az arany és a drágakövek kellet­tek, a többi dolog nem érde­kelte őket, törtek-zúztak. Az ókori sírrablók többféle rétegből kerültek ki. Voliak fosztogatásból élő »törzsek«, »céhek«, apáról fiúra szállt a mesterség. Egyiptom hanyatló korszakaiban példátlan mére­teket öltött ez az »ipar« és a korrupt hivatalnokok, főem­berek sem maradtak ki a sor­ból. A fáraók tartottak a sírrab­lásoktól. Ezért nagy óvintéz­kedésekkel temetkeztek. A pi­ramisokban, szikláha épített sírokban útvesztőkkel, csap­dákkal próbálták megállítani az illetéktelen behatolót Ä1- sírokat építettek és a valódit »eldugták« valahol. Az építő­ket a sír befejezése után meg­ölték, hogy ne vihessenek hírt a rablóknak. Az újbirodalom fáraóinak — szakítva a ha­gyományokkal — egy rejtett völgyben új temetkezési he­lyet kerestek. Nem építettek hatalmas, messze ellátszó em­lékműveket, a föld alá rejtet­ték ,a múmiákat, gyönyörű, gazdag »pincékbe«. Ez a völgy viseli ma a Királyok-völgye nevet. A nagy létszámú őrség, az állandó felügyelet sem óv­ta meg a sírokat a rablóktól. Az újbirodalom nem tudott gátat vetni a korrupciónak, IX. Ramszesz ideiében — aki csak nevével emlékeztet az Egyiptom talán legfénvesebb korszakát megteremtő II. (Nagy) Ramszeszre — nyo­moztak a sírrablók után és kiderítették, hogy Amos temp­lomának hivatalnokai, papjai, alkalmazottai voltak a tette­sek. A fáraókhoz hű papok, hi­vatalnokok, rendőrök, hogy legalább a múmiákat, az is­tenkirályok földi maradvá­nyait megmentsék a meggya- 1 ázástól, nagy őrizet mellett egyik sírból a másikba hur­colták a szarkofágokat. Volt olyan fáraó, akit négyszer-öt­ször is eltemettek ilyen mó­don. A régészek, akik feltárták íz ókori Egyiptom emlékeit, sokszor bosszankodtak és ször- nyűlködtek az ókori rablók pusztítása miatt. De az 1900- as években is működtek nagy létszámú bandák, melyek a néhány ezer évvel régebbi kollégáik által meghagyott morzsákat keresték. Ilyen előzmények után találtak rá egy teljesen érintetlen király­sírra, amely azóta világhírű lett. Howard Carter 1922-ben megtalálta Tutanhamont — vagy ahogy a köztudatban él. Tutenkáment. Ebben a sírban sohasem jártak rablók és ren­geteg, páratlan értékű kincs került elő. Vajon miként maradt érin­tetlen Tutanhamon sírja? Két okot érdemes elmondani. Any- nyira jelentéktelen fáraó volt, hogy senki sem kereste A másik: a sír egy másik alatt volt és még a rablóknak sem jutott eszükbe, hogy ott lehet valami. Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen »aprócska« fá­raónak ilyen pompa járt, szo- morkodhatunk. Mi lehetett Egyiptom nagy uralkodóinak többször is kirabolt teme'ke­zesi helyein? L. P. Az éhség és a kövérek A New York-i St. Luke kórházban kövér és normál súlyú kísérleti személyeken végeztek megfigyeléseket. A kísérlet folyamán hosszabb időn keresztül csak kásával táplálkoztak Mindenki annyit ehetett, amennyi jólesett. Maga az étel és a külső kö­rülmények egyáltalán nem voltak vonzóak. A kísérlet kezdetekor a testesek többet ettek, mint a normál súlyúak, de átlagfogyasztásuk már né­hány nap múlva messze el­maradt a kontroli-személyeké mögött. TovcjJjbi kísérletek egész sora feltűnő módon bizonyí­totta, hogy a kövéreket nagy­mértékben befolyásolják a táplálékfelvétel körülményei. Ha az étel nincs vonzóan tá­lalva és a kísérő körülmé­nyek nem csábítók, akkor a kövérek elvesztik étvágyukat. A normál súlyúak ezzel szem­ben éhségüket — úgy látszik — a külső körülményektől vi­szonylag függetlenül csillapít­ják, tápálkozásukat belső té­nyezők szabályozzák. Nemcsak az étel külseje és íze befolyásolia az étvágyu­kat. A kövérek, ügy látszik, a normál súlyúakkal ellentétben nagyobb mértékben igazodna » a napszakokhoz is. A normál súlyú akkor eszik, ha éhes, a kövér akkor, ha eljött az ét­kezés ideje. E feltevést érde­kes kísérlettel bizonyították be. Két faliórát különböző­képpen állítottak be. A két óra közül valamelyik a kísér­let alatt a laboratórium fa­lán lógott. A laboratóriumba egyenként hívták be a kísér­leti személyeket, és különböző módokon foglalkoztatták őket, például kérdőívek kitöltésé­vel. A kísérlet vezetője kek­szet rágcsált, és megkínálta vele a kísérleti személyeket is, akik tetszés szerinti meny- nyiségben fogyaszthattak be­lőle. A feltevés helyesnek bi­zonyult: ha valamelyik kövér kíséreli személynek az volt a benyomása, hogy már 5 perc­cel múlt 6 óra, akkor majd­nem kétszer annyit evett, mintha a beállított óra alap­ján azt hitte, hogy még csak 20 perccel múlt 5 óra. A nor­mál súlyú kísérleti személyek­nél ez nem fordult elő. A városok tele vannak rossz formájú, műkő virág­tartókkal ; a szökőkutak, rsobogók a kerámiánál ne­hézkesebb és drágább anya- gokDól készül­nek. A kert- j tervezők már régóta keresik a kertbe illő kerámia­plasztikákat, de azok hiány­cikknek szá­mítanak. A kerámiá­val kapcsolat­ban mindenek­előtt arra kel- lene felhívni a figyelmet, Z 4r; hcsrv hány faj- ta felhasználási . * területe van a mostaniakon kívül ennek az érdekes anyagnak. Ez igényt ébresztene a kerttervezőiíben, a városrendezőkben. El kelle­ne érni, hogy a kerámiáknak ne utólag keressék meg a helyét az épületeken, a váró» sokban, és ne találomra állít­sák fel valamelyik zugában a parkban, a kertnek. Ügy ala­kítsák ki a környezetet és úgy születnének meg a ke­rámiák, egymást föltételezve, hogy együtt teljesedjék ki mindkettő szépsége. A giccstől azonban itt is sokszor csak egy lépés vá­lasztja el az embert. A giccs­tői, amely nincs kihalóban, sőt új meg új formában kerül elénk. De talán mégsem alap­talan az a remény, hogy föl- vehetjük ellene a harcot, pél­dául a művészi igényű sza­badtéri kerárrlákkal. Ügy látszik, hogy mindez nemcsak hazánkban gond, hanem más országokban is, például Finn­országban, ahol egy, magában szobrászkodási kedvet érző ember a képen látható »mű­alkotással« díszítette a kert­jét (a cementből és műanyag­ból készült »szobor« egyébként egy pihenő postást ábrázol). A sárgarépából megárt a sok is A képen látható holland gazdálkodó ugyancsak megle­pődhetett, amikor a zöldség­termés betakarításakor e kéz Eprmájú sárgarépát fölfedezte. Bizonyára csodájára jártak e különleges répapéldánynak. Ámde a sárgarépának nem­csak ez a furcsa alakú egye- de érdemel figyelmet, hanem maga az egész növény. A zöld­ségfélék közül ugyanis ez a leggazdagabb karotinforrá- sunk, a karotin pedig az A- vitamin »elővitaminja«, amely­ből az emberi és az állati szervezet a fontos vitamint saját részére előállítja, átala­kítja. Az A-vitamin tulajdon­képpen a szervezet nyálka­hártyáinak az őre. Ha a szer­vezet nem kap belőle eleget, a nyálkahártya megrepedezik, a bőr kiszárad, az ellenálló­képessége csökken a bakté­riumok okozta különböző gyulladásos és hurutos meg­betegedésekkel szemben. De szükség van az A-vitaminra a többi között a szem és az idegrendszer egészséges mű­ködéséhez, a csontrendszer fejlődéséhez is. Az A-vitamin hiánya tehát káros a szervezetre. A kuta­tók azonban nemrég fölfedez­ték, hogy a vitamin fölöslege éppen olyan káros lehet, mint hiánya. Erre akkor jöttek rá. amikor Angliában krónikus A-vitamin mérgezésben meg­halt egy férfi, aki naponta négyliternyi répalevet ivott egészségének megőrzése érde­kében. Halálának időpontjá­ban egész teste élénk narancs­vörös volt és a boncolás egy­értelműen megállapította a halál okát: A-vitamin mérge­zés. Az igazsághoz tartozik, hogy az elhunyt férfi nem­csak nagy mennyiségű répa­levet ivott naponta, hanem tabletta formájában is szedte az A-vitamint, méghozzá tíz nap alatt 70 millió egység­nyit, ami 14 ezerszer több az ajánlott mennyiségnél. Ez fi­gyelmeztető azoknak a nők­nek, akik bőrük frissességé­nek megőrzése érdekében sok A-vitamin tablettát szednek. Érdemes megemlíteni, hogy a C-vitaminnal ugyanez az esel nem történhetett volna meg. annak fölöslegét ugyanis nyomban kiüríti a szervezet Éjszaka volt. A sűrű erdőn keresztül vezető, keskeny úton lassan haladt egy ma­gányos lövess. Már sok mér­földet hagyott maga mögött, elfáradt és feje minduntalan a mellére hanyatlott. Lova hirtelen megriadt és megállt, mintha földbe gyö­kerezett volna a lába. — Állj! Kezeket fel! Az erdőből magas, baju­szos férfi lépett ki, mindkét kezében col tot tartott. Mene­külni céltalan lett volna. Az utasnak csak egy választása lehetett: megadja magát a rabló kénye-kedvére. A rabló nagylelkűnek bizonyult: el­vette az utas lovát, pénzét, fegyverét és minden más tárgyát, de meghagyta a csizmáját meg egy szivart. A kifosztott ember, mint Gyen esetben lenni szokott, e sors forgandóságáról tű­Thomas Walkins Vadnyugat nődött, miközben nagy ügy- gyel-bajjal elvergődött a kö­vetkező faluig. — Hol a bíró? — kérdezte a legelső lakostól, aki a sze­me elé került. — Abban a házban — a járókelő az egyik házra mu­tatott —, de aligha beszélhet vele. — Ugyan miért nem? — Hát, mert tegnap este holtan találták. — Akkor kísérjen el, ké­rem, az elöljáróhoz. — Sajnos, ez is lehetetlen. ■— Lehetetlen? — Igen. Az elöljárót ma reggel letartóztatták­— Letartóztatták? De miért? — Kiderült, hogy ő ölte meg a bírót. ■— Istenem! Akkor irányít­son a seriffhez. — Sajnos, ez is lehetetlen. — Miért, öt is megölték? — Ügyöm, dehogy! Éppen fordítva: kitűnő egészségnek örvend. De nincs a városban, megszökött, s nem tudni, hol van. — Megszökött?! — Igen, a rendőr felesé­gével és megtakarított pén­zével, amelyet az sok, éves kifogástalan szolgálata alatt gyűjtött, — 'Akkor mondja meg, ké­rem, hol találhatom a rend­őrüket. Remélem, legalább ő a helyén van ... — Igen, ö most bizonyára otthon van. Azonnal odakísé­rem. Amikor a rendőr házához értek, ő valóban otthon volt. pontosabban a fészerben. Az utas benézett, majd vadul felkiáltott, kirohant és mint­ha puskából lőtték volna ki. úgy repült végig a helység főutcáján: megrémített a já­rókelőket, a kutyákat és a lovakat. Minden oka meg­volt a sietségre, mert az a rendőr — magas, bajuszos férfi — ebben a pillanatban éppen az ö lovát csutakol­ta ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom