Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 12. szám
A ét m fmftHB vAéj ACÉL ES ERŐMŰ »Betteg a szegényektől a gazdag, s a gazdagtól íél a szegény.-« József Attila ezt a hanmi ncas évek Magyarországáról írta. Am sokakban felvetődik a gondolat: vajon nem érvényes-e megállapítása napjaink világpolitikájára, vajon a fejlődő világ nem te- kint-e ugyanazzal a gyanakvással, netán irigységgel nemcsak a fejlett Nyugatra, hanem a viszonylagos jólétben élő szocialista közösségre is? Nos, a KGST-országok a föld legdinamikusabban fejlődő országcsoportját alkotják ugyan, de egyelőre még nem tartoznak a leggazdagabbak közé. Jó néhány, magát fejlődőnek nevező országban magasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mint egyik-másik KGST-országban. De még az igazán szegények, a nyomorban, sőt állandó éhségben élő fejlődő államok is tudják: szegénységükről nem mi tehetünk, gyarmati múltjukhoz semmi közünk. Ellenkezőleg, ma már aligha vitatja bárki, hogy a volt gyarmatok függetlenségi mozgalmának sikeréhez. függetlenné válásukhoz nagymértékben hozzájárult a szocialista világ léte, a szocialista országok tevékeny segítsége. A szocialista országok nem csupán a politikai függetlenség kivívásához nyújtottak segítséget A volt gyarmatok és félgyarmatok, a harmadik világ nagyobbik része előtt most a tényleges önállóság, a gazdasági fölemelkedés feladata áll. Ezt a hatalmas ugrást aligha tudnánk végrehajtani, ha a szocialista országok, elsősorban a KGST nem tömé meg a tőkés világ a tőkés vállalatbirodalmak gazdasági és kereskedelmi monopóliumát A fejlődő országok így kevésbé kiszolgáltatottak az imperialista hatalmaknak. s jobb feltételeket tudnak kicsikarni tőlük a gazdasági kapcsolatokban. Hatékony ■ segítség A szocialista országok közvetlenül is támogatják a súlyos gyarmati örökséggel küzdő népeket. A támogatás persze nem jótékonykodást jelent Ma már a fejlődő országok Is egyre inkább felismerik: hem a segély, az adomány a leghatékonyabb formája a gazdasági kapcsolatoknak. A külső erőforrások csak akkor érnek valamit ha segítenek felszámolni a szegénység gyökerét, a gazdasági elmaradottságot. A KGST- országok ehhez — az iparosításhoz, a gazdasági szerkezet átalakításához — erejükhöz mérten jelentősen hozzájárulnak. Napjainkig több mint 15 milliárd rubel gazdaságfejlesztési hitelt biztosítottak a harmadik világnak, s 75 fejlődő országban mintegy 2500 olyan ipari létesítmény és egyéb objektum működik, melyet a KGST-országok gazdasági és műszaki segítségével hozták létre. Különösen jelentős a szocialista közösség hozzájárulása a nehézipar alapjának tekintett kohászát fejlesztéséhez. Mintegy évi 30 millió tonna acélt előállító kapacitás megépítéséhez nyújtottak segítséget a fejlődő országoknak — ez a magyar kohászatnak csaknem tízszerese. A szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — segítségéve’ épült bhilai és bokáról kombinát napjainkban az indiai acéltermelés felét adja. Ugyancsak a szocialista országok közreműködésével épül Nigáriáhan trópusi Afrika legnagyobb kohászati üzeme. összehangolt fejlesztés — sokoldalú együttműködés Több KGST-ország együttműködése egy-egy nagyobb objektum építésében megkönnyíti, hogy komplex módon valósítsák meg a fejlesztési programokat. Így Magyarország Indiában. Korbá- nál timföldgyárat épített, s az ott termeit timföldet szovjet közreműködéssel épült alumíniumkohók dolgozzák fel. A KGST-országok jelentős mértékben hozzájárulnak a fejlődő világ energiaiparának fejlesztéséhez. Közreműködésükkel eddig mintegy 16 millió kilowatt teljesítményű vízi és hőerőmű épült. Az olyan óriások, mint a szovjet segítséggel az Eufráteszen, vagy Asszuán mellett, a Nüuson létrehozott erőmű és gát mellett több mint 650 kisebb-nagyobb energetikai objektum építésében vettek részt a szocialista országok. Hogy csak néhány példát említsünk: Magyarország Indiában. Törökországban, Libanonban, az NDK Szíriában és a Kongói Népi Köztársaságban, Csehszlovákia Afganisztánban. Irakban, Ecuadorban, Indonéziában épített erőműveket. Egyre több mezőgazdasági és élelmiszeripari objektum is létesül a fejlődő országokban a KGST közreműködésével Hazánk több élelmiszeripari üzemet szállított elsősorban az arab világba, Bulgária pedig aktívan részt vett egy több mint 115 ezer hektáros öntözőrendszer létrehozásában Algériában. Áruszállítás — hitel A fejlődő országok sokszor az új objektumban előállított termékkel törleszti a kapott hitelt. A gazdasági kapcsolatok így mindkét fél számára kölcsönösen előnyössé válnak, mert egyrészt elősegítik a fiatal országok gazdasági fejlődését, másrészt hozzájárulnak a szocialista országok növekvő szükségleteinek kielégítéséhez. Természetesen a íiagyomá- nyos exportcikkek is fontos szerepet játszanak a fejlődő országok kivitelében. Így egyebek között Afganisztán földgázt, gyapotot, gyapjút, gyümölcsöt, Algéria olajat, citrusféléket, textíliákat. India acélcsöveket, teát, szövetet, bőrt és ruházati cikkeket szállít. a KGST-országokba. Mint említettük, a fejlődő országok. igen heterogén csoportot alkotnak. Közülük néhánynak — elsősorban az olaj- és nyersanyagexportőröknek — a gazdasági helyzete a világpiacon végbemen1; nyersanyagár-emelkedések következtében megerősödött. Ezekkel az országokkal az együttműködés gyakran hitel- nyújtás nélkül is fejleszthető, sőt, néhány fejlődő ország maga is kereskedelmi vagy fejlesztési hitelt folyósít a KGST-országoknak. Irán például a lengyel élelmiszeres papíripar fejlesztéséhez nyújtott kölcsönt, a Szovjetunió is igénybe vett iráni hitelt egy szovjet papíripari kombinát építéséhez. Ugyanakkor a KGST-országok Nemzetközi Beruházási Bankja a legszegényebb fejlődő országok segítségére egy- milliárd rubeles különleges hitelkeretet hozott létre, melyből igen kedvező feltételek mellett részesülhetnek a •negyedik világhoz-« tartozó, s erre különösen rászoruló országok. A fejlődő országokban még a tőkeszegénységnél is égetőbb gond a szakemberhiány. A szocialista tábor önzetlen és hatékony segítséget nyújt oktatási intézmények létesítéséhez, szakemberek, oktatók kiküldésével támogatja a képzés megindítását, az oktatásügy fejlesztését. Emellett 103 országból több mint 30 ezer diák és aspiráns tanul a KGST-országokban, s az 1975- ben létrehozott KGST-ösztön- díjalap segítségével számuk a jövőben tovább emelkedik. Hazájukba visszatérve sikeresen szolgálhatják a gazdasági fejlődés, a nemzeti föl- jmelkedés ügyét — gyakran ipp a KGST-országok segítségével épített létesítmények- aen. Nemes Gábor Intézkedések a vásárlók tájékoztatására, az árak ellenőrzésére Á kereskedelmi hálózat rendben, zavartalanul átállta több ezer édesipari és vasműszaki terméket érintő új árakra — közölték a Belkereskedelmi Minisztérium áruosztályán az MTI munkatársának adott tájékoztatóban. A minisztérium az árváltozások végrehajtására körrendelkezést adott ki vállalatainak és a szövetkezeteknek, külön az édesipari termékek és külön a vaskohászati és műszaki cikkek körébe tartozó változásokról. Megkapták a részletes árjegyzéket mind a vállalatok, mind az üzletek. Rövid idő alatt nagy munkát végeztek a kereskedelem dolgozói, hiszen az új árak alkalmazásához az érintett termékekből föl kellett mérniük a készleteket A minisztérium rendelkezései elsősorban azoknak a termékeknek a szabályos árképzéséhez adtak támpontot, amelyeknek az árát konkrétan nem határozta meg az árhivatali közlemény. Az előírás szerint például a presszókávé árát a pörkölt kávééval arányosan lehetett emelni, ami azt jelenti, hogy kizárólag a j kávényersanyag árából adódó i többletet számíthatják fel a vállalatok. Ennek megfelelően | a presszókávé árát, a maxi- ( máit árformát tekintve, a vendéglátóipar második, harmadik és negyedik osztályú üzleteiben egységesen 60 fillérrel emelték, így az új áraz osztálybasorolástói függően 4. 4,40 és 4,60 forint. Az első osztályú és az osztályon felüli üzletek — miután szabad árakkal dolgoznak — ettől függetlenül alakították ki új áraikat. A vendéglátóiparban és a kereskedelem termelőcukrászataiban egyébként még nem mindenütt és nem minden érintett terméknél érvényesül az új ár, hiszen több száz készítmény árkalkulációját Kell átdolgozni. A minisztérium ezzel kapcsolatban felhívta a vállalatok figyelmét, hogy a cukraszkészítmények árképzési szabálya nem változott vagyis csak a nyersanyagértékre szabad kalkulálni az üzletre érvényes haszonkulcsot. Nem változhat tehát azoknak a cukrászkészítményeknek az ára, amelyekben nem használnak fel most drágult nyersanyagokat. A számítások szerint a II—IV. osztályú vendéglátóhelyeken, cukrászdákban, presszókban, átlagosan 20 fillérrel emelkedik egy-egy tortaszelet, sütemény ára. Az édesipari termékek új I áránál — mint ismeretes — ! nemcsak a kakaóbab, hanem-a j cukor árának 1975 decemberi emelését is ezúttal számították fel. A csokoládés készítmények ára az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedett, j a desszert szaloncukoré pedig kilónként 62 forintról 87 forintra. A babapiskóta ára viszont változatlan maradt. Fölmérették több ezer cikk készletét azok a kereskedelmi vállalatok is, melyek a vaskohászati termékek árának emeléséből adódóan megváltozott fogyasztói árú termékeket, vasárukat, vastömegcikkeket, gépipari cikkeket stb. árusítanak. A legtöbb árváltozás a vasárucikk-csoportban van. A műszaki cikkek közül csupán néhánynak, például egy nagy teljesítményű háztartási Űf munkacsarnokban A barcsi Dráva Ipari Szövetkezet bőrruházati varrodájának e héten adtak . új «otthont«: a gazdaságtalan temé- kak gyártásától és a textil- részlegtől átirányított lányok és asszonyok vették birtokukba a tágas, jól megvilágított, meleg csarnokot. Az új munkahelyen is, csakúgy, mint a régiben, két műszakban dolgoznak; egy-egy műszakban hatvanam készítik — szőrme és bőr kombinációjával — a bakfiskabátokat. Az új létesítmény másfél milüó forintjába került a szövetkezetnek, a csökön yavison- tai Rákóczi Termelőszövetkezet építőbrigádja volt a kivitelező. Az itt található ötvenkét varrógép közül tíz új. A korszerű munkacsarnokban foglalkoztatottaknak mintegy a fele a Barcs környéki falvakból érkezik, többségüket a szövetkezet autóbusza hozza a munkahelyre, illetve viszi haza műszak után. Télen a barcsiak is igénybe vehetik szövetkezetük személyszállító járművét. Az üzemrészben a bőrruházati varroda dolgozói a Sac* kabátokat a debreceni nagykereskedelmi vállalatnak készítik, többi terméküket a budapesti Skála és Centrum áruháznak küldik. Most folynak • tárgyalások a Skálával és a SZÖVÁRU-val közös társulás létrehozásáról, s ennek a társulásnak a Dráva szövetkezet is tagja lenne. A terv megvalósulásával elérnék, hogy a Barcson gyártott áruk zöme egyetlen «-címzetthez« jutna, ez megkönnyítené a szövetkezetiek munkáját. Belső tartalékok nyomában A norma meghatározása A tabi gyáregységben — mint másutt is — a norma- karbárítartási ütemterv szerint, munkanap-fényképezéssel vizsgálják felül az egyes munkahelyeken a hatékonyságot. Néha azonban el kell térniük a tervtől. Például, ha Valamelyik munkahelyen a dolgozók rendszeresen igen nagy százalékkal teljesítik túl az előírtat. Ez arra utal, hogy a munka a megállapítottnál könnyebben, gyorsabban végezhető, a normát tehát itt emelni kell. Még akkor is, ha a túlteljesítés a dolgozó megnövekedett munkaképességéből, »találékonyságából« ered. — Gyáregységünkben még nem volt példa arra, hogy valakinek csökkent volna a fizetése. A norma meghatározásának szabályai vannak. Ezt presszógépnek, a forgalomban lévő, ötfajta hazai gyártmányú villanyvasalónak és a hazai kerékpártúknak az ára emelkedett. Nem változott a hasonló importtermékek ára, s ugyarf- csak változatlan az automata mosógép ára is. A minisztérium rendelkezése felhívta a vállalatokat az árak feltüntetésére, a vásárlók megfelelő tájékoztatására is. Az utasítás szerint arra a termékre, amelynek jellege lehetővé teszi, az új árat feltüntető cédulát kell elhelyezni az üzletekben. Ez természetesen nem lehetséges az apró édesipari darabáruknál. Az is természetes, hogy azf előre nyomott, értékes csomagolóanyagok sem dobhatók el, így azokon, amíg a készlet tart, a régi árak szerepelnek. Rendelkeztek viszont arról, hogy a tömegáruknál az állványokon, a gondolákon, a polcokon, valamint a kirakatokban egy-egy árucsoportnál kell feltüntetni az új árakat. A minisztérium rendelkezése szerint a vállalati, a szövetkezeti belső ellenőrök, az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség és a megyei felügyelőség, valamint a tanácsok és a minisztérium árosztálya a következő időszakban fokozottabban vizsgálják, hogy a vállalatok, az üzletek megfelelően hajtot- ták-e végre a rendeleteket. ismerik a társadalmi szervek és a dolgozok is, ha akarják — mono la Keller László igazgató. — Ezek szerint nem mindenki akarja ismerni ? — Az úgynevezett norma- karbantartas során az illetékesek a végeredményül kapott számadutokat kihirdetik, sót ki is függesztik. Ha van észrevétel, a dolgozók eljuttatják hozzánk, s vitázni kezdünk, sajnos sokszor elég indulatos hangon. — Talán azért, mert nem vagyunk egyformák, azonos képességűek. — A normát átlagos képességű dolgozóra állapítják meg, s ez olyan követelmény, amelynek az adott körülmények között — miként a szó is kifejezi — normálisan eleget tud tenni. Nem tartoznak bele a szervezetlenség, az anyaghiány miatti kimaradások, egyszóval azok a hátráltató tényezők, amelyekért mi, vezetők vagyunk felelősek. A dolgozó a fizetését minden munkahelyen nyolcórai munkáért kapja. Am a rendszeres, nyolcórai valós munka csak elméletben érhető el. Ennek számtalan belső és külső feltétele van. Gyakorlati szempontból tehát a szorosabb normák tulajdonképpen ahhoz közelítenek, amit a nyolcórás munkaidő jelent. Ez népgazdasági érdek, hiszen a hatékonyság a forrása a jövedelem további növekedésének. — A dolgozónak az a jó, ha minél több idő jut az adott munka elvégzésére. — Ez természetes — felelte Roflics Sándor lakatos csoportvezető. — Én úgy gondolom, akkor jó a norma, ha átlagosan 104—105 százalékra lehet teljesíteni. — Hogyan fogadnak egy- egy újabb rendezést? — Amikor fülébe jut az embernek, először kíváncsi, na, mennyit vesznek le! Azután megtudja, mérgelődik, és végül tudomásul veszi. — Tehát nem népszerű a rendezés. — Emberek vagyunk ! Egyébként mindenki tudja, hogy ha az átfutási idő csökken, a termék minősége javul, akkor ez hasznos á népgazdaságnak; s azt is, hogy ez Sok mindentől függ, tehát van értelme a normaidő-csökkentésnek. — A körülmények sokszor az anyagi lehetőségektől függenek. A munka intenzitása viszont jórészt a dolgozóktól. Vajon lehet ezt növelni? — Lehet, bár nem hinném, hogy egyik napról a másikra. A csoportvezető már nyolc éve ebben a gyárban dolgozik, itt volt ipari tanuló, egy ideig pedig mécsként dolgozott. Azt mondják, a két munkahely között körülbelül az a különbség, mint a vudász meg a nyúl között. Vajon hasznos volt egy ideig »vadásznak« lenni? — A meós más szemszögből nézi a dolgokat. Akkor jöttem rá, hogy a legkisebb hibát is meg lehet, meg kell látni. Jó az akkor szerzett tapasztalat, bár sosem szerettünk rossz munkát kiadni a kezünkből. A mi csoportunk naponta kilenc konténert állít elő. Ideális munkakörülmények között, korszerű gépekkel naponta tizenötöt is tudnánk gyártani, s a munkánk talán nem is volna több, mint most, csak hatásosabb. A gyáregység termelési vezetője szerint Roflics Sándor becslése reális. A korszerűbb munkafeltételeket — a tervek szerint — két-három éven belül sikerül megvalósítani. — Egy fölmérés azt mutatja, hogy jelenleg a teljes munkaidőnek mintegy 40 százaléka a főidő, további 40 százaléka a mellékidő, amelyet kevésbé hasznos munkával töltenek ki, s 20 százalék az állásidő. Jobb munkaszervezéssel, új gépek beállításával a mintegy 40 százalékos mellékidő legalább a felére csökkenthető. A norma tehát ismét rendezhető. Jó ez a dolgozónak? — Jó. — Miért? — Órabérben a fele sem készülne el, nem volna miért hajtani. Igaz, könnyebben megdolgoznánk a napi bérünkért, viszont közöttünk egy sem akad olyan, aki a mai fizetésével egész életében elégedett lenne. A fejlődésnek pedig ára van: a saját munkánk. Beneslk András
