Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

fi felszállástól a fotóét érésig Még ezekben s téli napokban is hódolnak WMTeddyfltadt a »levegő hősei«. Nem véletlenül nevezik az ejtőernyőzést a »bátorság iskolájának«: jó fizikai felkészültség, nyugodt idegrendszer, légköri ismeretek szükségesek a sikeres ugrás teljesítéséhez. A sportág népszerűsége évről évre növekszik, ezt mulatja az is, hogy mind több fiatal jelentkezik ejtőer­nyősnek az MHSZ klubjaiba. Fotóriporterünk a szolnoki ejtőernyősök között leste el az ejtőernyőzés izgalmas pillanatait. Az ejtőernyős ugrást nehéz edzések előzik meg. Képünkön a hintán gyakorol a sportoló. (Első kép). Az ugrás minden részletét meg kell tervezni! Az oktató az utolsó eligazítást adja a felszállás előtt. (Máso­dik kép.) Ég és föld között, (Harmadik kép.) Sikeres földet érés. (Negyedik kép.) (Németh Érné feJv. — KS) Tekintélyt ad-e? X inwÆwdaoefc társadaton! helyzetéről, megbecsúieséró, munkájuk örömeiről. gond - jairo! ecdéklődbero Ta bon a lakosság három helyi képvi­selőjétől: ifj. Benes Jánostól, Deák Istvánnétól és Horváth Ferenctői. A beszélgetés után fölkerestem dr. Szabó Károlyt, a nagyközségi közös tanács elnökét és ai-ra kértem: ő is válaszoljon a tanácstagoknál; föltett kérdésekre. — Tekintélyt- adó megbiza- tás-e ma tanácstagnak lenni? A tanácstagok: — Inkább munkát ad, mint tekintélyt. De ha sikerül tel­jesíteni a választók kérését, tevékenységünk eredménye nemcsak jó néhány család kellemesebb közérzete, hanem a .testületi munka becsülésé­nek növekedése is. Ez például abban is megnyilvánult, hogy egy nyolc ház lakóit érintő ügy elintézése után — vízve­zeték-hálózat bővítése az ér­dekeltek jelentős társadalmi munkájával — háromszor annyian vettek részt a legkö­zelebbi tanácstagi beszámolón, mint korábban. És természe­tesen a környező utcákban lakók részéről is megnőtt az érdeklődés. — Az elődöm lemondott, mert egy régóta vajúdó ügy­ben nem tudott eredményt el­érni. Útépítésről volt szó. Sajnos, mindeddig én sem értem el semmit, és így a csaknem őt esztendő alatt nem tudtam tekintélyt sze­rezni. — A lakosság elsősorban aszerint ítéli meg munkánkat, tudunk-e mozdítani valamit a közvetlen környezetében. Azt nehéz tudatosítani, hogy a ta­nácstagok az egész községért dolgozva is szolgálják érdekei­ket. A tanácselnök: — Bizalmat már akkor szerzett a tanácstag, amikor megválasztották. Mert a jelö­lő gyűlésen alaposan megnéz­ték, kit fogadnak el. Az is igaz azonban, hogy a bizalom akkor fejlődik tekintéllyé, ha a tanácstag szinte kézzelfog­hatóan bizonyít. Ha választói­nak érdekeit nem képes a kí­vánalmak szerint képviselni, hamar megkapja, függetlenül a teljesítés akadályaitól: tehe­tetlen vagy, nem vered elég­gé az asztalt! — Magáénak érzi-c a testület minden tagja a határozatokat, a tanácsrendeleteket? A tanácstagok: — Nem mindenki. Bár a döntéshez általában nem for­mális szavazás révén jutunk el, hiszen a javaslatok gyak­ran módosulnak a vitában. — Igen, varrnak a tanács­nak olyan tagjai — arányuk mintegy 15—20 százalékra te­hető —, akik gyakran távol maradnak az ülésekről, és egyébként sem vesznek részt a testület munkájában. Ter­mészetesen ők sem képesek sajátjuknak érezni a határo­zatokat. — Fontos feltétel, hogy az előterjesztés világos, érthető legyen, és kísérje kiegészítő szóbeli magyarázat, különö­sen az elkerülhetetlenül szak­szerű szövegeket, amilyen például a költségvetés érté­kelése és meghatározása. És még valami: többen maguké­nak érzik az állásfoglaláso­kat, mióta a tanácstagi cso­portok rendszeresen megtár­gyalják az anyagokat A tanácselnök: — Embere válogatja. Sze­rintem a tagság mintegy 30— 40 százaléka mondhatja iga­zán, hogy »az én munkám is benne van a döntésben«. Hi­szen bizottsági tagként részt vesz az előkészítésben, illet­ve körzete véleményét jól is­merve, általános tapasztala­tait felhasználva kérdez, bírál, javasol. Kevésbé lehetünk elé­gedettek a végrehajtásban való részvétellel, a határoza­tok megvalósításának szerve­Jobb fiatal, eredményesebb munka A MEGYEI NEB legutóbbi ülésén a Nagyatádi Járási— Városi Népi Ellenőrzési Bizott­ság mimikája került napirend­re. A bizottság tevékenységét a járás mezőgazdasági jelle­ge, településszerkezete, a fej­lődő. iparosodó Nagyatádnak a járásban betöltött szerepe határozza meg. A megyei NEB a járási bizottság munkájának javítása érdekében testületi határozatban szabta meg a legfontosabb feladatokat. Az említett időszakban lényeges volt, hogy érvényt szerezzenek a kollektív vezetés elvének. A vizsgálatok hatékonyságának növelése érdekében javítani kellett az előkészítő munkát, növelni az utóvizsgálatok szá­mát, erősíteni a helyi szervek és a NEB kapcsolatát. A járási népi ellenőrzési bi­zottság az ellenőrzési, vizsgá­lati feladatok meghatározása-1 ban kikéri a helyi pártszervek véleményét. Az egyes vizsgá­latok lantosabb megállapítá­sairól rendszeresen tájékoztat­ják a pártbizottságok vezetőit, és a különböző terven felüli, illetve célvizsgálatokat a pá't- bizotfságok javaslatainaK fi­gyelembevételével végzik. A népi ellenőrzési munka természetesen csak úgy lehet eredményes, ha megvannak a személyi föltételei, azaz meg­felelő képzettségű társadalmi népi ellenőrök végzik ezt a munkát. A KNEB elnökségi határozata alapján a járási— városi KISZ-bi zottság segítsé­gével 1975-től egyre több a fiabal a népi ellenőrök között Tavaly értekezletet tartottak számukra, módszertani útmu­tatót adták ki, a vizsgálatok során pedig tapasztalt népi el­lenőrök mellett sajátíthatták el a munka csínját-bínját A bizottság mellett az egyes népgazdasági ágazatoknak megfelelően hat szakcsoport működik. Ezek részt vesznek a járási szintű vizsgálatok elő­készítésében, értékelésében, a munkatervek kidolgozásában, valamint a munkabizottsági feladatok végrehajtásában. A járási téma- és célvizsgá­latok hasznosak voltak, a hi­bák, szabálytalanságok okai­nak elemzésévei segítették a gazdálkodó szervek munkáját. Például a fogyasztód érdekvé­delem helyzetéről folytatott három vizsgálat során össze­sen 56 kiskereskedetmi és ven­déglátóipari dolgozó ellen kez­deményeztek eljárást. A pénz- gazdálkodás terén folytatott vizsgálat hatására javult a tsz-ekben a bizonylati fegye­lem. A célvizsgálatok feltárták az egyes gazdálkodó szervek­nél folytatott jogszabályellenes gazdasági tevékenységet A csurgói faüzemben például a vizsgálat óta a gyártott ab­lak- és ajtótokokat gomba- mentesítik, a gabonái pari vál­lalat nagyatádi körzeti üzemé­nél pedig a belső áruszállítás­ban megszüntették a magán- fuvarosok foglalkoztatását, a szállítások szabálytalan elszá­molását. A bizottság munkájának lé­nyeges részét adja a közérde­kű bejelentések értékelése. Ezek száma az elmúlt évek­ben folyamatosan csökkent, elsősorban azért, mert a taná­csi és gazdálkodó szervek gon­dosabban intézik a dolgozók ügyeit. Különösen a mezőgaz­daság, az ipar területéről ér­kezett bejelentések száma lett kevesebb, ugyanakkor kis mértékben nőtt a kereskede­lem és a költségvetési gazdál­kodás területéről érkezett be­jelentések száma. Ezek főleg a társadalmi tulajdon megkáro­sítására, a gazdálkodási, pénz­ügyi, bizonylati fegyelem meg­sértésére hívják fed a figyel­met. A JÖVŐBEN még további intézkedésre van szükség az eredményesebb népi ellenőr­zési munka érdekében. Pél­dául a vizsgált szerveket tes­tületi üléseken kell beszá­moltatni arról, mit tettek azét, hogy a NEB által feltárt hiányosságok megszűnjenek. Fejlesztik a községi tanácsok és a NEB kapcsolatát, javítják a vizsgálatok előkészítését, az adatgyűjtést, a vizsgált szer­vek dolgozóit pedig tájékoztat­ják arról, milyen munkát végeztek a népi ellenőrök. D. T. I I Molnár Zoltán “ I Eljegyzés Egyszerre tudtak beszélget­ni a hal különböző elkészítési módjairól, a házasságról és a mai erkölcsről, valamint a gyermeknevelés lélektani problémáiról, különös tekin­tettel a fa tetején közlekedő Petire és Gyurira. Klári megjegyezte, hogy a menyasszonynak nyilvánva­lóan kiváló érzéke van a gyerekekhez; bizonyára a leg­tökéletesebb anya lesz belőle Sajnos ő maga sohasem tu­dott, de nem is próbált még fára mászni. Barna-Apa és násza tollas- labdázásra alkalmas helyet kerestek és szabálymagyará­zatokba merültek. Laci, mint éppen leszerelt katonához illik, munkát kért Lajos bácsitól. Leküldte egy kanna vízért a pincébe; oda tette, hogy hideg maradjon. Így az életnek már kiala­kulóban voltak ideiglenes for­mái, erővonalai és fejlődési irányai, mikor egyszer csak Gitta felkiáltott: — Apu! El ne feledkezzünk nagymamáról! Apu nem szívesen tette le az éppen a kezéhez idomulni kezdő ütőt. Szerencsére Laci jelentkezett, hogy' ő nagyon szívesen elhozza azt a nagy­mamát, ha valaki megmutat­ja, merre kell oda menni. — Katikám, nem mennél el? — kérdezte Guszti-Apa, kitekintvén a Tiborral való el­mélyült beszélgetésből. Kati még örült is, hogy oka van lejönni a fáról, mert már nem szívesen folytatta légtor­nász mutatványát a két lur­kó nyomában. — Minek kellek, kalauznak? — Nem, kocsi parancsnok­nak! — tárta ki előtte Lacf a jobb első ajtót —, de szerin­tem a kalauz tiszte is roppant jelentőségű... Çati nem tudta, hogy a Laci könnyed meghajlása gúny-e vagy udvariasság. Elő­kelőre csücsörítette a száját: — Kocsiparancsnok ! Ezt vállalom ! — Engedelmeskedem — szállt be a furcsa, piros tri- kós fiú a másik oldalon. De a hangsúlyában Kati semmi mást nem tudott fölfedezni, mint a puszta közlés kifeje­zését, már tudniillik azt, hogy engedelmeskedik. — Hát azt el is várom! — mondta Kati, mintegy mellé­kesen, előbbi fensőbb csücsüli stílusában. — Csak arra kérem — sze­repelt még egy kicsit Gitta is —, hogy a nagymamával na­gyon óvatosan... ! A fiú erre is csak udvaria­san bólintott, és már indított is; két kocsihosszat hátrált, azután kigördült a kapun. — Erre jó lesz? Kati rápillantott, mit kér­dezhet. Aztán szigorúan kö­zölte: — Igen, ragaszkodom ahhoz, hogy ezután se a szántófölde­ken vagy az üvegházakon ke­resztül menjünk, hanem kizá­rólag és csakis az úton, me­lyet különben éppen erre a célra létesítettek. A fiú most, bár ugyanazon a hangján, de váratlanul té­mát váltott. — Milyen érzés menyasz- szonynak lenni? — Felemelő. — Hát vajon vőlegénynek... — De ezt nem annyira kér­dezte, mint inkább csak ő maga gondolkodott rajta. — Bizpnyára az is — mond­ta Kati —, de mi erről még nem beszéltünk... — Nem is tudom, miről be­szélhet egy jegyespár... Nem zéaéwBl, «Banüraé­sével. Ezt sokan még mindig kizárólag a tanács apparátu­sától. várják. — A fcőzfts tanács üsszes«»» nyolc községei egresit magi­ban. Ezt figyelembe Téve fej- IfidStt-e a testületben a ItOzBs- ségi gondolkodás? A tanácstagok: — Feltétlenül. Ez annak köszönhető, hogy az utóbbi években több tagköaség olyan alapvető szükségletet tóelégitő létesítménnyel gazdagodott — bolt, művelődési terem, út stb. —, melyet saját erejéből aligha tudott volna ennyi idő alatt megvalósítani. Ez vi­szonylag gyorsan meggyőzte a kisközségek lakosságát: a jo­gos igényeket a 87 tagú testü­let is elismeri, és a lehetősé-: gek szerint ki is elégíti. — Ma már nem lehet hai-‘ tani olyan felszólalásokat, melyekben a kérés, a javaslat megfogalmazásakor ne ven­nék figyelembe az egész ta­nácsi körzet vagy a másik t tagközség igényeit — A tanácstagok a közös munka során egyre jobban megismerik egymás lakóterü­letének gondjait, körülmé­nyeit. Meg azt is, hogy a nagyközség általános fejleszté­se valamennyiük érdekeit szolgálja, ha nem is egyforma mértékben. Így éppen úgy sürgette annak idején az egészségház építését a luTlai vagy a bábonymegyeri tanács­tag, mint a tabi. A tanácselnök: — A kezdeti bizalmatlan^ ság, fenntartás a közös tanacfl iránt, illetve a tagközségek között, csaknem teljesen el­tűnt. Az »egészben gondolko­dás« mindinkább meghatáro­zó lesz. A sok közül csak egy példa: Zalában a tsz-major- hoz utat építettek, amely megcsillantotta a közeli pusz­ta bekötésének lehetőségét is. A félszáz család képviselői azt kérték a testülettől: sza­vazzon meg százötvenezer forintot a fölajánlott társa­dalmi munkájukhoz. Néhány évvel ezelőtt egy ilyen kez­deményezésnek kétséges lett volna a sorsa. Most megértés­sel szavazták meg az össze­get. Persze, nem minden lakó gondolkodik így. Akad még ferde, önzésről árulkodó né­zet, de a tanácsban már na­gyon ritkán. ) tgy látják a testületi mun­ka három, egymással össze­függő kérdését az asztal két oldaláról. Bár a kifejezés nem egészen helytálló, hiszen a tanács elnöke és tagjai in­kább körülülik a képzeletbeli asztalt: a döntésnek ugyanis nem a funkción alapuló te­kintélyelv, hanem a gondosan mérlegelt közös érdek az alapja. A címben föltett kér­désre pedig az a válasz: a te­kintélyért keményen meg kell küzdeni. És e folyamatban — sajnos — a kudarcokat sem lehet elkerülni. Paál László kérdezem, csak úgy mondom. Rendes srác? — Ezt se kérdezed, ugye, csak mondod? Egyébként majd előbb-utóbb nyilván mindent meg fogsz tudni. Amikor majd te is vőlegény leszel. — Ha megnövök, úgy gon­dolod? — Nem hiszem, hogy sok­kal fiatalabb vagy Tibornál. Csak nem mindenki egyfor­mán gyorsan érik. Laci megint rápillantott Nem tudta, mit mondjon erre; a gúnyolódás vagy az évődés irányában folytassa-e a be­szélgetést. Első pillantásra úgy ítélte, hogy ez a Kati meg Tibor nem egymáshoz valók. De hát mi köze hozzá? Mégis ez jött ki a száján, miután eldöntötte, hogy tar­tózkodóbb hangon folytatja: — Jó ez neked, ez a Tibor? — Mit gondolsz, ha éppen ma van az eljegyzésünk? — Eljegyzés? Még a házas­ság sem bizonyít semmit Bo­csáss meg, apád-anyád is el- , váltak. — Ez kétségtelen — mond­ta hűvös és most már némi­leg visszautasító hangon Ka­ti. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom