Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

I A tovább dolgozás kottás haszna Ösztönző kedvezmények a nyugdíjjogosultaknak MOST ELŐZHETSZ/ Legyünk tekintettel egymásra ! Gyakran találkozhatunk Idős emberekkel, akik portá­sok, éjjeliőrök, »udvarosok-“ a régi munkahelyükön : miután elérték a nyugdíjkorhatárt, ilyen munkát vállaltak. Nem ez az egyetlen lehetőség ar­ra, hogy a nyugdíjkorhatárt elérők foglalkozáshoz jussa­nak. A munkaerőhelyzetet te­kintve előnyösebb, ha azon a területen marad a dolgozó — ha ereje és kedve is van hoz­zá —, ahol évtizedeket eltöl­tött. A vállalatok, a gyárak be­járatánál tábla hirdeti, hány­féle szakmában keresnek munkaerőt, tehát a szakem­ber jól hasznosíthatja a ké­pességeit a nyugdíjkorhatár után is, nyugdíjának igény- bevétele nélkül. Nyilvánva­lóan ez késztette nemrég a kormányt arra, hogy a nyug­díjasokat érintő egyéb kérdé­sek mellett döntsön a nyug­díjkorhatárt elérő dolgozók tovább dolgozásra ösztönzé­séről is. Ilyen célt szolgált ed­dig, hogy a fizikai dolgozók a nyugdíjuknak annyiszor hét, a nem fizikaiak pedig annyiszor három százalékát kapják pótlékként, ahány évet tovább dolgoznak teljes mun­kaidőben, a nyugdíjkorhatár elérése után. Korlátozás volt, hogy a nyugdíj a fizikai dol­gozóknál a pótlékkal együtt sem haladhatja meg az át­lagkereset 95, más kategóriák­ban pedig a 90 százalékát. A Minisztertanács ezt a korlá­tozást megszüntette, s o jövő­ben az átlagkereset 100 száza­lékának megfelelő nyugdíj is elérhető mindkét kategóriá­ban, ha az eltöltött munkaidő alapján ez megjár. — Nagy kedvezmény az is, hogy a nyugdíjjogosultság megszerzése után a nyugdíja­zás nélkül, teljes munkaidő­ben tovább dolgozók pótsza­badságot kapnak — mondta Sárdi Gyula, a megyei Társa­dalombiztosítási . Igazgatóság osztályvezetője. — A pótsza­badság az első évben 3, a má­sodikban 6, a harmadikban 9, a negyedik és minden továb­bi évben 12 nap. Ezen felül megjár a dolgozót egyéb cí­meken megillető szabadság is. Megyénkben 1975-ben 317, 1976-ban pedig 204 dolgozó maradt munkában a nyugdíj­r Épül a nehézgépgyár Összeszerelték az új termelőcsarnokot a Somogy megyei Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozói Kaposváron, a Csepel Vas- és Fémművek nehézgépgyárának Mező Imre úti telepén. Növényvédelmi tájékoztató A szükséges permetlé kiszámítása korhatár elérése után, teljes munkaidőben, a nyugdíj igénybevétele nélkül. Az arány jóval alacsonyabb volt ebben a két évben az orszá­gos átlagnál, hiszen nálunk az öregségi nyugdíjjogosultak- nak csak a 20,9, illetve 12.6 százaléka élt az ösztönző nyugdíjpótlék lehetőségével. Átlagosan három évvel dol­goztak tovább ezek az embe­rek, s egy-egy főre 1975-ben 217, 1976-ban pedig 227 fo­rint pótlék jutott: ennyivel nőtt a havi nyugdíjuk, ami­kor letették a munkát Tavaly már számottevő emelkedés volt tapasztalható. 1977-től a termelőszövetkezeti tagok is részesülhettek ösztön­ző nyugdíjpótlékban, így a múlt évben a nyugdíjjogosult ipari dolgozók és tsz-tagok kökül háromszázötvenen dön­töttek úgy, hogy nem hagyják abba a munkát. A pótlék ha­vi összege is nőtt, az ipariak­nál elérte a 272, a tsz-tagok- nál a 234 forintot. Tavaly az , ösztönző nyugdíjpótlék 57 szá­zalékát nők, a többit férfiak kapták Somogybán. Az ösztönző nyugdíjpótlék mértéke a kormány döntését • követően sem változott. A fi- . zikai dolgozóknál maradt a 7, I az egyéb munkakörökben dol- ' gőzöknél pedig a 3 százalék. Változatlan az a föltétel is, mely szerint a nyugdíjkorha­tár betöltése után legalább egy évet munkaviszonyban kell tölteili a jogosultság meg­szerzéséhez. Tsz-tagok eseté­ben legalább egyéves tagsági viszony a követelmény. Hogy a 7 százalékos nyugdíjpótlék­ra milyen munkakörök jogosí­tanak, arra a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rend­szerében felsoroltak az irány­adók. Ide tartoznak a nem fi­zikaiak közül az ápolónők, az ápolók, az asszisztensek és az egyéb, egészségügyi szakképe­sítéshez kötött foglalkozásúak — a vizsgázott fogász munka­kör kivételével A tovább dolgozással, az ösztönző nyugdíjpót­lékkal kapcsolatban gyakran fordulnak hozzánk azzal a kérdéssel: részesülhet-e nyug­díjpótlékban az a dolgozó, aki egyszer már ténylegesen nyugdíjba vonult, azután me­gint szeretne munkába állni. Ilyen esetben ő is kaphat nyugdíjpótlékot, ha legalább egy évre kéri nyugdíja folyó­sításának szüneteltetését, és ez idő alatt ismét dolgozik. A tovább dolgozás kettős haszna — jól jár a munka­hely és a dolgozó is megtalál­ja számítását — megéri, hogy több figyelmet kapjon. Az útmutatók, tájékoztatók mindig megadják a növényvé­dő szerek felhasználási adag­jait. A csomagoláson is szere­pel a permetlé töménysége, il­letve feltüntetik a porozó- vagy talaj fertőtlenítő szerek hektá­ronként felhasználható meny- nyiségét. A házikertekben azonban, ahol egy-egy fa, né­hány szőlőtőke vagy pár négy­zetméternyi terület növény- védelmi munkáját kell elvé­gezni, sokszor okoz gondot a szükséges adag kiszámítása. Ha csak néhány liter per- mefclevet kell készíteni, akkor is a 100 liter permetiéhez szükséges szermennyiségből célszerű kiindulni. Például, ha a növényvédő szert 0,15 száza­lékos töménységben használ­juk, akkor 100 liter vízhez 15 dkg, 10 literhez 1,5 dkg, 20 vagy 30 liter vízhez 3, illetve 4,5 dkg mennyiség szükséges. Mivel ilyen kis adagokat a ke­reskedelmi forgalomban nem lehet kapni, célszerű házi mé­rőeszközt rendszeresítem. Egy evőkanál tartalmát mérlegen pontosan lemérjük, így meg­bízható mérőeszközünk lesz (ezt a kanalat azonban a to­vábbiakban csak növényvédő szerek kimérésére használhat­juk). Fontos tudnivaló a permetlé készítésénél, hogy a kombinált permetezés során mindig ugyanahhoz a vízmennyiség­hez számítjuk a szükséges szer mennyiségét, pl. : híf az Ortho- cid 0,2 százalékos -f- Thiovit 0,3 százalékos + Ditrifan 0,2 százalékos töménységű kombi­nációját kívánjuk alkalmazni, akkor 10 liter vízhez 2 dkg Orfchocldot + 3 dkg Thiovitot 4- 2 dkg Ditrifont teszünk. A «ŐBakozátix idő betartásánál mindig a leghosszabb várako­zási idejű szert kell figyelem­be venni. A példaként emlí­tett kombináció várakozási ideje borszőlő esetében 30 nap, annak ellenére, hogy a Ditri­fan 10 napos, a Thiovit pedig várakozási idő nélküli készít­mény. A javasolt töménységeket az útmutató rendszerint alsó és felső határban adja meg (Or- thocid 0,2—0,3 százalékos), ami azt jelenti, hogy a szer a ja­vasolt értékek között használ­va elpusztítja a károsítókat, s a megvédendő növényre még semmiféle káros hatással sincs. Az alacsonyabb tö­ménységeket gyengébb fertő­zés észlelésekor, míg a maga­sabb töménységeket erősebb fertőzés felléptekor kell alkal­mazni. Ügyeljünk azonban arra, hogy egyes szereknél a per­metlé töménysége a növények bizonyos fejlettségi állapotá­hoz kötött: réztartalmú ké­szítményekkel az alma- és ba­rackfákat rügypattamás után leperzselhetjük, a kéntartalmú permetező szerek töménysége az Időjárás fölmelegedésével párhuzamosan csökken, szin­tén a perzselés veszélye miatt. A szükséges permetlé kiszámí­tásához az alábbi számokat ja­vasoljuk figyelembe venni: 100 négyzetméter nagyságú terü­letre bogyós gyümölcsű bok­rok és szőlők egyszeri perme­tezéséhez 10—14 litçr, a zöld­ségfélék és virágok kezelésé­hez 5—10 liter permetlé szük­séges, a növények fejlettségé­től függően. Gyümölcsfáknál egy 2 méter magas és 3—4 méter széles koronájú fa egy­szeri permetezéséhez 3—4,5 li­ter permetlé szükséges. H. F. Molnár Zoltán I Eljegyzés Két bogrács volt két ková­csoltvas tartóra felakasztva. Mindkettő alá oda volt már készítve a tüzelő is; száraz gallyak, alul egy csutak szal­ma. És a gyeptégla háttámla fölött, egy erre a célra oda­görgetett és felállított fa- törzsdarab, vagyis egy valósá­gos hentestőke méretű alkal­matosság, belevágva egy, szin­te bárdot pótló, széles pengé­jű húsvágó kés. És a nagy darab hús, melyet Lg jós bá­csi az imént kezdhetett el da­rabolni. — Hát ez az egész, tudjá­tok, olyan igazi! — Miért, talán műanyag ebédre számítottál? — kér­dezte fensőbbséggel Lajos bá­csi- — Kérsz még eggyel? — mutatta fel a pálinkásüveget. Kati az erős kisüstitől még mindig krákogó Apura és Anyura nézett, és odanyújtot­ta a poharát. — Ha koccintasz velem, La­jos bácsi! Készséggel koccintott; nyúj­totta volna a szülőknek is, de ők elhárították. — Kislányom, az eljegyzé­sed napján talán mégsem il­lik illuminált állapotban fo­gadnod a vőlegényedet és a szüleit! — Igenis. Anyukám: Csak axt nem tudom, mi lesz ve­tlgy vágódott elénk, mint a villám. Éppen hogy befért a mi kocsink és az előttünk ha­ladó tehergépkocsi közé. A szemben jövő Lada vezetője kerekre nyílt szemmel, szinte megdermedve ült a volán mö­gött. Ingattuk a fejünket., »Azt a mindenit! Ezt megúsztuk...« Hogy mindjárt az elején tisztázzam: nem arról lesz szó, hogy hány esetben vég­ződik balesettel egy-egy fele­lőtlen előzés. Ugyancsak sok­szor szerepel a közúti tragé­diák okozójaként, mégis azt állítom, hogy legtöbbször »csak-« ilyen rosszalló fejcsó- válás a következménye. Két perc múltán már nyoma sin­csen a kritikus helyzetnek, a kocsik mennek ' tovább. És lemónyt hallottam. Majdcsak­nem fölmentést ad a teher­gépkocsi balesetet okozó veze­tőjének. Egyébként az ítéletei nem légből kapottak, bejárta Európát, tehát sok országban szerzett tapasztalatot a közle­kedési szabályokról, szokások­ról, a közúti magatartásról. Az azonban, hogy a figyelmet­len vezetés miatt bekövetke­zett tragédiákért az okozott balesetekkel arányban álló felelősségvállalás lenne a he­lyénvaló, eszébe sem jut. »a*ás eset«— mondja, pedig ő iga­zán tisztában van azzal, hogy a gépkocsi veszélyes dolog, s minden gyors jármű lényegé­ben egy-egy veszélyes kis üzem. Az utóbbi időben is tart közlekedés. A figyelmesség mások iránt, hogy például egy lassabban haladó jármű veze­tője jelezze a mögötte hala­dónak: most előzhetsz! Kiala­kulóban van ez a gyakorlat, elsősorban a hivatásos gép­kocsivezetők mutatnak jó pél­dát. Csakhogy rengeteg a ma­gánkézben levő személygépko­csi. Lehetőségünk van autóz­ni, általános gyakorlatunk azonban még nincsen. Azaz: a közlekedési morálnak csak á jelei találhatók az országuta­kon, általában véve azonban még hiányzik. A tanulóvezetők gépkocsi­jain olvasható: ön is igy kezd­tet így is van. A magyaror­szági autózás — egészet te­éppen ez az, amiről szólni ér­demes: a következmény nél­küli felelőtlenségről. Másként fogalmazva : a gépkocsiveze­tők közlekedési magatartásá­ról. Annyit elmondhatunk, hogy van mit szóvá tenni. Ettől ugyan nem lesz mindenki egyszerre figyelmes és fegyel­mezett vezető, csakhogy nem is az ilyen korholások igye­keznek elsősorban rendet te­remteni az utakon. Ott van a KRESZ, amelyik túl jogsza­bály jellegén, szellemében na­gyon erősen figyelmeztet töb­bek között arra, hogy vezetés közben másokra is legyünk erről a véleménycsere: bűn­tett-e a baleset okozása, il­letve milyen esetben minő­sülhet annak? Annyi bizo­nyos, hogy más megítélés alá esik, mint az egyéb bűncse­lekmény. Legalábbis egyelő­re... Néhány évvel ezelőtt még azért kellett »harcolni«, hogy megkezdődjön az udvariasabb leintve — azonban már túl van a kezdeteken. Annyira tömeges, hogy eljött az ideje: a nem szabályozott jelensége­ket maga szabályozza. Példá­ul kötelező legyen az udvari­asság, a figyelmesség: a kul­turált, szerény autózás. Előbb- utóbb mindenképpen rászoru­lunk erre. M. A, Följegyzés a Kossuth-bankón tekintettel. A balesetmentes közlekedéshez azonban az sem elég, ha mindenki minden helyzetben megtartja a közúti Egy császári katonaorvos tanúsága Batthyány Lajos kivégzéséről közlekedés szabályait. Kell még valami, amit — jobb hí­ján — így fogalmazhatunk: a kölcsönös figyelem. Az előbb említett esetet ugyanis nyugodtan folytathat­nánk így: igaz, hogy a kocká­zatos megoldás miatt az előző gépkocsinak és vezetőjének semmi baja sem lett, de le­hetett volna a szembejövő La­da utasainak, vagy éppen a megelőzött kocsiban ülőknek. Ha mindezt figyelembe vesz- szük, akkor legalább hat em­ber testi épsége volt veszély­ben. Ez pedig már megdöbbentő. Mint ahogy megdöbbentő volt az a múlt év december 31-én történt baleset is, amelynek következtében hat ember, két család vesztetté életét Kere­kinéi. Egy gyakorlott és ki­tűnően vezető taxissal beszél­getve az esetről, sajátos vé­Két kopott Koeeuth-bankó került a pécsi Janus Panno­nius Múzeumba; egyikük hát­oldalán megrendítő feljegyzés olvasható Batthyány Lajos egykori miniszterelnök kivég­zéséről 1849. október 6-án. A szemtanú: Johann Ludwig ka­tonaorvos, a császári tüzérre­giment egészségügyi tisztje. Bezerédy Győző, a múzeum helytörténésze kiderítette a különös dokumentum eredetét. A kivégzés előtti estén Batt­hyány feleségének pár perc­nyi időt engedélyeztek, hogy elbúcsúzzon férjétől, és az asszony ekkor csúsztatta a ha­lálra ítélt kezébe azt a tőrt, amellyel azután öngyilkossá­got kísérelt meg. A súlyos sé­rülthöz egy császári katonaor­vost vezényeltek azzal a pa­ranccsal: erősítse föl az el­ítéltet, hogy végre lehessen hajtani rajta a halálos ítéletet. Johann Ludwig volt ez az or­vos, aki Batthyányi kezelte; mindvégig vele volt, és a vesz­tőhelyre Is elkísérte. Az ötforintos Kossuth-ban- kón a következő — német nyelvű — följegyzés állt: »As én legszomorrúbb napom 1849. október 6. volt, amikor az egész napot Batthyány Lajos grófnál töltöttem, a sebe miatt inspekciót tartottam, és a ked­ves, barátságos embert egé­szen az újépületig elkísértem, ahol őt kivégezték. Az utolsó szavai ezek voltak: Éljen a ha­lál! És így fogadta a halált«. A hevenyészett jegyzet min­den bizonnyal közvetlenül a kivégzés után készült, é6 mi­vel Ludwig doktor nem tudott magyarul, félreértette Batt­hyány búcsúszavait. Azok ugyanis ezek voltak! »Rajta vadászok! Éljen a haza!« Ez az aipró dokumentum ar­ra vall, hogy még a császári tisztek között is akadtak olya­nok, akik rokonszenveztek Batthyány Lajossal. A német származású katomaorvos egyébként a szabadságharc után Magyarországon maradt, Pécsen telepedett le, és csalá­dot alapított. Ma is él egy Ludwig-leszármazott a város­ban. lem, ha kikerülök a kezed alól, és már nem tudsz ne­velni .., Anya és lánya egyszerre só­hajtottak fel. De Gittának volt annyi humorérzéke és böl­csessége, hogy egyszerre ne­vették is el magukat. — Segíthetünk, Lajos? — Természetesen; ott a vereshagyma, már lehet is darabolni. Nem nagyon apró­ra vágni, csak mint a hü­velykujjamon a köröm. És nagymama? — jutott eszébe. — Majd Apu idejében érte megy----csak ide Óbudára, t udod, néhány perc­Lajos bácsi furcsán pislo­gott Gittára; ez talán azt je­lentette, hogy akkor meg miért engedték Aput inni. De nem szólt. Vette a nagykést, és vágta tovább a húst. A faggyút gondosan lefej­tette, de a lefosztott csonto­kat a hús közé rakta. — Ez birka, te Lajos, nem tréfáltál? — Gittám, neked nem kell belőle enned; a másik edény­ben halászlé lesz. — Az mindjárt más — mondta Gitta, aki egyébként a halászlét is utálta. De nem is az volt a legfőbb gondja, hogy ő mit fog enni, hanem hogy a Tibor szülei hajlan­dók-e egyáltalán még csak meg is kóstolni ezeket az éte­leket. Bár ki tudja, ez most valami művezető vagy üzem­vezető, de azelőtt közönséges munkás volt. Csak hogy a fiúk ilyen tudósféle, azért gondolta őket is hosszú ideig valami értelmiséginek. Ami azt illeti, Kati nem sietett őt annak ide­jén megfelelően tájékoztatni. Lajos bácsi minden zsira­dék nélkül csak berakta együtt a húst meg a hagymát a bog­rácsba, sőt még paprikát szórt rá, és már gyújtotta is meg a szalmacsutakot. Másodper­cek alatt ropogott a tűz. — Zsonglőr vagy, Lajos! — tetszett Apunak a gyors tűz­gyújtás. 'O nyilván estig sem tudta volna ezt a szabad tü­zet meggy új tani. — Majd akkor nyilatkozz, ha megetted! — mondta a di­cséretre Lajoá bácsi Kati visszament a kocsi­hoz, és kezdte lehordani a pincébe az italokat­— Nem ezt mondtad, Anyu, hogy először is legyünk túl az italokon? — Oh, igen; közben elfelej­tettem. Apu szó nélkül jött segíteni. Szépen körben leraktak mindent a földből való fal mellé. De Katiban nem lankadt a szorgalom; rögtön ment visz- sza a tűzhelyhez segíteni. Ám közben meglátta a Volkswa­gent Vagy százötven méterre állt meg nagy tétován. Per­sze, ez a mulya Tibor nem képes egyedül idetalálni, s akaratlanul is játszik kedves szülei idegeivel. Hiába tárták ki előre a kaput is; ahhoz, hogy észrevegyék, el kell jön­niük idáig. Felkapott egy konyharuhát, amibe a papíron kívül a hús lehetett becsomagolva, de már csak fölöslegesen hevert a fűvön, s kiment vele integet­ni a kapu elé. — Nem a te Katid az ott? — kérdezte a kocsiban Tibort * mamája. Tibor föltette-levette a szemüvegét. — Igencsak — mondta nem túlságosan határozottan. — Egészen csinos kislány így messziről... — mondta az apa, és gázt adott Kati, mint egy közlekedési - rendőr, mutatta az utat, be a kapun, a Zsiguli mellé. Tibor lépett ki először, hogy udvariasan kisegítse .az any­ját, de Kati nem adott neki erre módot, hanem mint egy — a pillanat ihletettségében elérzékenyült — menyasszony, vőlegénye mellére és karjaiba vetette magát Hadd lássák a szülök, hogy mennyire szereti gyermeküket. Szerencsére akkor már jött, kezét gondosan megtörülgetve. Anyu. s hozzá illő méltóságos lassúsággal Apu is; így amíg a fiatalok kibontakozhattak egymás öleléséből, addig a szülők is puszit, kézfogást és barátságos liátbaveregetést váltottak. — Hát nem szép pár?! — fordult Anyu Tibor mamájá­hoz, aki éber anyagi ösztöné­vel immár sokadszor éppen most is azt fürkészte, meny­nyire lehet elhinni, hogy ez a szemrevaló lány éppen az ő, az életben meglehetősen idét­lenül mozgó, és korántsem da­liás fiába szerelmes, ö ugyan igazán tisztában volt Tibor szellemi és jellembeli értékei­vel, s hajlamos is volt elhin­ni, hogy valaki beleszerethet, de volt benne annyi tárgyila­gos kételkedés, amennyinek a leküzdéséhez az eddiginél több bizonyosságra volt szüksége (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom