Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-10 / 8. szám

Nyúltenyésztés — nyugdíjban Kaposváron, a Donner leg­alján húzódik a János utca. Az udvarokból lépcsők vezet­nek a dombtetőn húzódó ker­tekhez. Ideális hely a kertész­kedésre. kisállattenyésztésre. Ki is használják sokan. A Benke házaspár például kert­jéről. állatairól híres. Nyáron sokan megállnak az erre sé­tálók közül, gyönyörködnek a szépen megművelt kertben, a mindig nyíló virágokban. — Nekünk ez a szórakozá­sunk is — mondja Benke János. — El sem tudnánk képzelni az életünket álla tolt, kert nélkül. A gondosan bekerített ba­romfiudvarban a vörösbama tyúkok között zöldessárga vadkacsák totyognak. — Tavaly kaptuk őket. Úgy megszoktak itt, a háziak kö­zött, hogy nem is gondoltuk volna. Márciusban már költe­nek is. Arra persze vigyázni kell, hogy a szárnyuk ne nő­jön túl hosszúra, mert akkor elrepülnek. Bár sokan mond­ták. akik már tartottak a ba­romé udvarukban vadkacsát, hogy ha átrepül is a háztetőn, egy idő múlva visszatér. A tisztán tartott nyúlket- recekből több mint kétszáz tapsifülű nézeget ki fajtánként, családonként gondosan külön­választva. A gazda büszkesé­gei. — Vasutas voltam, kocsi- "izsgáló, amíg nyugdíjba nem kerültem. Már a MÁV-nál töl­tött idő alatt is foglalkoztam állatokkal. Kezdetben galam­bokkal. később nyulakkal. ] Annak idején az első kisáHat- tenyésztő szakcsoport tagjai­val magunk árusítottunk a pia­con. Most már sokkal jobb le­hetőségek között, korszerűb­ben tartjuk, neveljük az ál­latokat, a haszon is nagyobb rajtuk. A ketrecekben többfajta nyúl van. Szürke cseh, belga, fehér-fekete ausztrál fajták. — Nagy rájuk az igény külföldön. Érdemes velük fog­lalkozni — bár munkaigényes állat a nyúl. Szereti a tiszta­ságot, vigyázni kell, nehogy betegséget kapjon. Az újszü­lötteket meg különösen óvni kell. Nézzék csak! Egy nagy ládát húz elő, amelynek alján széna van. Kissé mozog a teteje. Leemel egy csomóval, s tarkabarka kisnyulakat látunk az alján, egymáshoz bújni. A legifjabb nemzedék. — Nem fáznak meg? — Nem. Mi is vigyázzuk őket, meg az anyjuk is. — Hány anya van? — Tizennégy. így — mivel felváltva fialnak —1 minden hónapban születnek kicsik. Egy anyának egy évben álta­lában harminc kölyke van. — Hány nyulat adnak le évente? — Több mint háromszázat. Érdemes velük foglalkozni, mert a nyugdíj mellett jó mellékkereset De öröm is. Mi már el sem tudnánk képzelni a napjainkat másként S. M. Őrzik a hagyományokat Nemzetiségiek Somogybán Érdemes elgondolkodni a sváb szó tartalmán, helyeseb­ben ennek a tartalomnak a változásán. Hiszen az köztu­domású, hogy régebben még némi rossz íz vegyült a jelen­tésébe. Az . értelmező szótár — többek között — ezt írja: a svábok általában magyaror­szági németek, illetve ma­gyarrá vált leszármozottaik inéha barátságtalan érzületet kifejező szóhasználatban). Ez lennie hát az egyik jelen­tés, s tegyük hozzá mindjárt: egyben a múlté is. Bármennyi­re felületesnek látszik a pár­huzam, az egyre híresebbé vá­ló svábbált tesszük mellé. Ugyan kinek jutna eszébe ma már ezzel kapcsolatban a »-né­ha barátságtalan érzületet ki­fejező szóhasználat"? Ez a megváltozott tartalom a máé. Mindez onnan jutott eszünk­be, hogy a közelmúltban tár­gyalta a Hazafias Népfront megyei elnöksége a nénfront- bizottságoiknak a nemzetiségi lakosság körében végzett mun­káját. Somogy nem tartozik a jelentősebb nemzetiségi lakos­ságú megyék közé. Tizenhat községet méigis éhből a szem­pontból kell nyilvántartani. Van azonban ezek között olyan település, mint Szülök, ahol a lakosok 80 százaléka német nemzetiségű. Négy településen délszláv ajkúak érnek. Koráb­bi megjelölésük — tótoknak mondták őket — szintén tar­talmazott valamiféle lenéző hangulatot. Nem véletlen, hogy nem is oly régen éppen, a tótújfalu-beliek kérték: van-e annak lehetősége, hogy megváltoztassák községük ne­vét? Azóta a hagyományaikra való tekintettel elálltak ettől. Somogybán csaknem 3200 német és másfél ezer délszláv nemzetiségű állampolgár él a legutóbbi adatok szerint. Emel­jük lei: igen gazdag hagyo­mányokkal. S ezek a hagyo­mányok a magyarországi folklórkincs részeivé váltak. A nemzetiségiek a legszebb eredményeket a kulturális muvitában és a községfejlesz- tésben érték eL lakácsán pél­dául megépült a körzeti isko­la, ' ahol — a két tagiskolával együtt — 12 pedagógus tanít Közülük heten délszláv anya­nyelvűek és öten tanítják is azt A délszlávok lakta négy községben írják a falutörténe­tet minden bizonnyal igen ér­dekes eredményekkel sárul majd ez a munka. A német nemzetiségűek lak­ta települések közül Szulokban foglalkoznak a legtöbbet a hagyományokkal. Az általános iskola felső tagozatán német nyelven is oktatnak. Az anya- nyelv életben tartását» irá­nyuló törekvések azonban nem szigetelődnek el a falu határát jelző táblákon belülre. az elmúlt években a megyei párt-, állami és tömegszerve­zeteik, a délszláv, illetve né­met nemzetiségi szövetségek­kel együtt nagy gondot fordí­tottak a nemzetiségi lakosság hagyományos kultúrájának ápolására. Elég csak a szuloki népi együttest említeni, vagy á Kaposváron is ismert szerb estéit tüzes zenéjét, melyeken a délszláv nemzetiségű muzsi­kusok szinte divattá tették nemzeti táncukat, a kólót Hagyománya van annak So­magyban, hogy évente egy-két alkalommal más megyékből meghívott nemzetiségi kultúr- csoportok vendégszerepeinek. Sok százan nézték meg ezeket a műsorokat. E rendezvények sorába illenek a barátsági és szolidaritási gyűlések is, hi­szen a nemzetiségiek ilyen ese­Molnár Zoltán Eljegyzés — Az a véleményem, hogy anyagiakban ne szemérmes- kedjünk egymás előtt! Csak a legteljesebb őszinteség. Min­dent viseljünk csak arányosan egyformán, minden költséget, eljegyzést, ha már ezek a gye­rekek mindenáron eljegyzést akarnak — ezt nem hagyhat­ta ki, ezt a szúrást —, lako­dalmat, mindent. Megértesz... Ez nenj kérdés volt, ez a »megértesz«, inkább azt fejez­te ki. hogy elvárja tőle, hogy megértse. — De angyalom — búgta Gitta —, hova gondolsz? Mi nem vagyunk olyan kicsinye­sek, hogy a filléreket számol­gassuk... Nem vagyunk olyan krőzusok, de a lányunk... a fiatalok boldogsága... semmi más nem fontos ... egyáltalán ne legyen gondod erre az el­jegyzésre! Esetleg valami italt hozhattok, ha mindenáron meg akarod nyugtatni a lel­kiismeretedet. — Jó, Gittám, viszünk italt. De azt már előre megmon­dom, hogy jóval az esküvő előtt össze fogunk ülni, és mindent töviről hegyire meg­beszélünk ... — Töviről hegyire, per­sze.., Most már igazán meg volt elégedve magával. takbein nemcsak átérzik ezek jelentőségét, hanem át is élik tartalmukat. A nemzetiségiek nemcsak a néphagyományok fenn tartásá­ban, az anyanyelv gondos ápo­lásában, és általában a kultu­rális munkában értek el szép eredményeket, hanem a köz­ségfejlesztésben ás. Ismét csak Szulokot említjük példaként, ahol a törpe vízmű megépíté­se során a lakosok 600 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végeztek. Máshol járdákat csináltak, részt vették a köz­épületek építésében, karban­tartásában. A somogyi nemzetiségiek helyzetéről készített összege­zés pontosan megfelel az or­szágos tapasztalatoknak. S ez a lényeg, mert beleilleszke­dik az általános gyakorlatba, része mindnyájunk eredmé­nyeinek. M. A. XV. Még arra is volt gondja, hogy szombat este idejében térjenek nyugovóra, tekintet nélkül a televízió műsorára; Apunak korán kell felkelni, hogy megnézze a kocsit, ne­hogy* az utolsó pillanatban le­gyen valami baj. — De Gittám, minden rend­ben van, indulásra készen a ragyogóan tisztára mosott, minden alkatrészében ellenőr­zött csodálatos Z s i g u c i. — Mindenesetre jól alud- juk ki magunkat, ez mégsem akármilyen nap lesz ... Kati különösen ... si pire az ágyba ! Nem tűrt ellentmondást. Még egyszer kiment a kam­rába, ellenőrizte az italokat. Jól számított; ha csak azt vinnék, amit Barna vásárolt, szépen lebőgnének. így a sa­játjával együtt elég lenne. De most meg már nem lesz rá szükség, hiszen hoznak a ná­szék is. Persze nekik maguk­nak kell elsőnek megérkez­niük; mindenképpen nekik il­lik, ám most már azért is, hogy amint megérkeznek, be­rakják az italokat a Lajos sufnijába, aztán megjönnek Tiborék, amit hoznak, azt már csak kívülre' tudják ten­ni, s amikor szedik kifelé, majd az esik kézre először. A saját boruk meg marad; any- nyi ital csak nem fogy; sezt majd alkalomadtán haza is lehet hozni. Megmarad eskü­vői tartaléknak. Gondolkozni kell, kérem, tervezni, és mindent a leg- diplomatikusabban. A pSatina kapocs A Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalat siófoki iro­dája egy szocialista brigád. Mérnökök és gépírók egyaránt tagjai. Közös megmozduláso­kon vesznek részt: színház, mozi, de legfőképp a társa­dalmi munka hozza össze őket. Ha valami sürgős fel­adatot kapnak, ami már nem illeszthető, a fél évre előre le­kötött pontos munkarendbe, mindenki kiveszi a részét be­lőle. — Mindannyian szívesen áldozzál^ fel az estéjüket? — Hát, az elején egy kicsit morognak az emberek: már megint újabb kötöttség, de ahogy a munka halad, bele­lendülünk. Felépül az óvoda, a bölcsőde vagy a játszótér a mi terveink alapján, s jó ér­zés látni : benne van a mi munkánk, is. Estére többnyire fáradt az ember. Mérges is olykor, ha nehezen halad. De tudja, hogy a munkának meg kell lennie, mert arra az óvo­dára alig, vagy egyáltalán nem jutott pénz. S ha nem vállalja, akkor talán nem épülne föl. Adatokat mondanak, mikor milyen társadalmi munkát vállaltak. Nehezen jut az eszükbe, de azért akad mit sorolni : tavaly, tavalyelőtt... Am még mindig nem sike­rült megfogalmazni a legfon­tosabbat, ami »■belülről'«, az emberből fakad. Tehát, miért? Azért, mert »ingyen van«? Nem mellékes szempont, de nem az igazi. Tapogatózunk, esiszolgat- juk a kifejezéseket, új fogal­makkal kísérletezünk, ám a lényeg valahogy nem formá­lódik ki. Azután, a szavak pontos fogalmakká rendeződ­nek. .. — ... közlekedési balesetet szenvedett Eltörött a comb­csontja. A távoli város kór­házában platina sint és plati­na kapcsokat tettek a lábába, gyógyultan hazaengedték munkatársunkat. Nem jött rendbe, járni sem tudott Ké­résünkre a mi városunk or­vosai röntgennel átvilágítot­ták. Kiderült a platina sín elgörbült 1 A szegecsek félig már kijöttek a csontból, a csont pedig a törésiéi majd­nem V alakot formázott Ször­nyű látvány volt Orvosaink úgy vélekedtek, haladéktala­nul specialistához kell vinni, műtétre. Sikerült megegyezni az Eu­ropa-!) írű pesti orvosprofesz­szorral, aki illő honorárium fejében elvállalta a műtétet Éppen akkor történt hogy a balatonföldvári pártszervezet és a tanács a székházának fel­újítására korábban készült terv átdolgozását- kérte sür­gősen, hogy a már megkez­dett munkát az új igények szerint időben befejezhessék. A tervezőiroda ezt már csak este, -társadalmi munkában tudta elvállalni. Megegyeztek a megrendelővel, hogy — mi­vel munkatársuknak nem volt elegendő pénze — a professzor honoráriumának megfelelő összegű jutalomért elvállalják a feladatot. Erre a jogszabály is lehetőséget ad Természetesen, elmondták, mire kellene a »jutalom«. — A munka elkészült, a műtét sikerült. Elégedett volt a tanács, s mi is elégedettek voltunk, mert kollégánk töré­se szinte nyomtalanul meg­gyógyult. Ma már újra dolgo­zik. Utólag derült ki. annyi­ra súlyos volt a baj, hogy felmerült az amputálás gon­dolata, mint egyetlen lehető­ség. Érdemes volt tehát a nagy tudású specialistához fordulni. A pénzt egyébként »zsebből« is összeadhattuk volna, de ugye, mennyire más így! Ezt nem ajándékba kap­ta, tulajdonképpen nem is tő­lünk — talán inkább a társa­dalomtól! Az elbeszélésbe IfvÄÄO­zóan szép történetnek azon­ban nem a teljes felgyógyulás az igazi- csattanója, még csak nem is az összefogás példa­mutató ereje... A soron kívül végzett mun­káért az iroda közössége a mai napig sem kapta meg a jutalmat a tanácstól. Azóta már befejeződött az építke­zés, a legnagyobb megelége­désre, amint azt az elnök ma­ga is hangsúlyozta. A jutalom nem kőtelezői. Adható csupán, még akkor is, ha egy ember egészségét, har­monikus életét mentenék meg vele. A társadalmi munkáért nem jár bér! Nem lehet te­hát elmarasztalni a megren­delőt, bizonyára más, fonto­sabb célra kellett az összeg. Hibázott volna a tanács és a vele egy székházban levő társadalmi szervezet? Talán nem is hiba volt, csak mu­lasztás. Jelentősége azonban nagyobb, mint a negyven em­ber keserű szájize. Ben esik András De ezekről természetesen még Apunak meg Katinak sem szólt egy szót sem. • • • — Hé, álomszuszékok! Reggel Gitta akarta éb­reszteni a családot, de Apu tulajdonképpen már ébren volt, s az első szóra készség­gel tápászkodott, Kati meg, mikor átment hozzá, már a fürdőszobából visszatérve; köpenyben ült a tükör előtt, és önmaga szemlélésébe volt el­merülve. — Szép vagy, kislányom? Szépnek találod magad? — Az nem kifejezés. Kár is beléjük. Mit vegyek föl? Anyu odalépett Kati szek­rényéhez. — Teljesen mindegy külön­ben ... ha ilyen undok vagy a mai szent napon, akár fel se öltözz ! — Nem leszek undok. — Értem; csak nekem hí­zelegsz. Nesze, ez jó lesz? Természetesen nem volt jó, amit odadobott. De nem is azért dobta. Csak hogy Legyen mire nemet mondani. — Megmondom Apunak, hogy azért egy kicsit várjunk rád lent a kocsiban. Hátha mégis jössz. Miután anya és leánya ilyen tökéletesen megértették egy­mást, Anyu bement a kony­hába. Aput már ott is talál­ta; a kávéfőzővel bíbelődött — Hagyd csak, Apucikám, menj inkább borotválkozni! És kivette a kezéből. Eltervezte, hogy egy-egy pár tormás virslivel csinál nekik kel rótták és róják az emlé­kezés sorait, halványuló me­móriájukat nem kis feladat elé állítva ezzel. __ Azonban az értékre figye­lő, szelektálni képes, szélesen hömpölygő folyamat csak irányt szabó gátak között nö­velheti erejét töltheti be tényleges hivatását, és válhat még inkább hasznos, múltun­kat sokrétűen feltáró, cselek­vő együttműködéssé. A »gyűjt- je mindenki, amit akar«, »a dolgozza fel mindenki, ami éppen megragadta a figyel­mét« helyett céltudatosabb, egy irányba ható, az átfedé­seket, a dupla, sőt tripla munkát megszüntető okos együttműködés megteremtése most a soron következő nagy feladat Mindez ma már társadalmi szükséglet Ezért vállalkoztak a városi és a járási pártbi­zottságok a megyei pártbi­zottság irányításával ennek megoldására. A városokban és a járásokban történelmi bi­zottságok alakultak a. törté­nelmi, de elsősorban helytör­téneti kérdések iránt legin­kább érdeklődő és hozzáértő emberekből. Igyekeznek ma­guk köré tömöríteni a törté­nelem tárgyi és személyi em­lékeit, emlékezéseit gyűjtők népes táborát: fiatalokat és. idősebbeket. A téma sokrétű, a feladat nagy. Ezek közöl a most legfontosabbat, a leg­időszerűbbet kell kiemelni, 8 rendelkezésre álló erőket en­nek megoldására mozgósítani. Múltunk spontán birtokba­vétele a tervszerűbb, az el­végzendő feladatokat rangso­roló, sok-sok embert foglal­koztató céltudatos tevékeny­séggel válhat és — a törté­nelmi érdeklődés társadalmi méreteit tekintve — válik is forradalmi múltunk, küzdel­meink tudatos birtokbavételé­vé, a ma és a holnap nemze­dékét szocialista öntudatában erősítő fontos tényezővé. E. G. S. Csontforrasztás, ultrahanggal Világszerte terjed az ultra­hang-készülék gyógyászati alkalmazása a csontok forrasz­tására is. Legújabban az NDK- beli kutatók az ultrahangos csontforrasztással egy darab csontszövet és az etüjalficaíkrí 1 nevű folyékony, szerves ve- gvület keverékét juttatják a törött csontvégekre. Az ultra­hang-generátor rezgései a ke­veréket néhány pillanat alatt megszilárdítják, és így tartós kötést hoznak létre a csontvé- gek között. Egyelőre csupán csontszöve­tet tudnak ily módon forrasz­tani, de már folynak a kísér­letek a lágyszövetek »forrasz­tási« módszerének a kidolgo­zására is. jókedvet. De semmi több, ! utána is csak tea, hogy akár­mivel fogadja is őket Lajos éhesek legyenek, és mindem szívesen fogadjanak el. En­nek Lajos is örülni fog, s é hangulat egyáltalán meg lesi alapozva. Mim* egy jő és okos tündéi rakta hát elébük a virslit, de már biztatta is őket, hogy in­duljanak. Nem akarta, hogy bárki is megelőzze a menyasz- szony családját. Napfényes, szép nyári reg­gel volt, még nem nagyon me­leg, inkább üde és szívderítő Apu csudálkozott egy kicsit mikor az italokat lehordták hogy amit é vásáriéit, az na­gyon megszaporodott. — Nem mehetünk oda any- nyi itallal, amennyit esetles meg is fogunk inni; lássák hogy van elég! — mondtí Anyu nagyvonalúan. Nerr győztek rajta csodálkozni. Ka ti nyomban adott is neki egy hálás gyermeki csókot. Lám. az ő eljegyzése milyen költ­ségét nem kímélően bőkezűví teszi az anyját. És még ezt ai Anyut macerálta ő, hogy s kaja dolgában hívja fel Lajos bácsit. Apu ügy vezetett, mint egy angyal, könnyedén, magabiz­tosan. Ha így vezeti a köny­velési osztályt is, nyilvánva­lóan kinevezik osztályvezető­nek, ha Aggszakáll — így ne­vezték a családban is Apu fölöttesét '> szóval, ha Agg szakáll elmegy nyugdíjba. Ta­pasztalt is, magabiztos, és még igazán fiatalosan lendületes. < Folytatjuk.) Évek óta erősödő jelenség | tanúi lehetünk: egyre több és több ember figyelme fordul a ma és a holnap teendői, fel­adatai mellett, ezekkel együtt a közeli és, a távolabbi múlt­ra. Nemcsak az országos »tör­ténészműhelyek« tevékeny­sége élénkült meg, lett színe­sebb, és gazdagabb, hanem a nem történész ezrek és tízez­rek érdeklődése is feltámadt lakóhelyük múltjának megis­merésére és megismertetésé­re. Száz és száz községben fa- lukrónikák írásába fogtak az emberek, a tárgyi történelmi emlékek ezreit hordták és hordják ma is össze poros padlásokról, nagyapák sárga- , ra fakult, rég elfelejtett iro­mányaiból, a falusi irattárak eddig senkit sem érdekelt polcairól. Fiatalok népes tá­bora is többször Indított ro­hamot az »élő történelem«, az öregek emlékeinek megmenté­sére. Az országos és helyi évfor­dulók, a teremtett időszerűsé­gek, a lokálpatriotizmusból fakadó műltra-büszkeség szin­te népi mozgalommá terebé- ’ lyesedett. E »fertőzés« a kor­osztályok egyikét sem kímél- 1 te. A legidősebbek is csata- 1 sorba állnak: reszkető kezek­Múltunk birtokbavétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom